Pest Megyei Hirlap, 1959. november (3. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-01 / 257. szám

*E*T MEGY X-Mirlap 1959 NOVEMBER 1. VASÁRNAP (Folytatás a 3. oldalról) dik. Ehhez az üzemhez közel harommilliárd forint beruhá­zás szükséges. A termelékenység emelke­dése rendkívül fontos ténye- ző, mert csak ennek révén le­het emelni az életszínvonalat. Nem mondhatjuk e! azonban, hogy minden üzemi pártszer­vezetünk. gazdasági vezetőnk, illetve minden városi és já­rási pártbizottságunk megér­tené ennek fontosságát. A termelékenységi mutató ellenőrzésével jól foglalkozik a váci járási párlbizottság. A járás üzemeiben 1955 óta 14 százalékkal emelkedett a ter- , melékenység. Sok gondót for­dítanak a budai járási elv­társak is a termelékenységi mutatók ellenőrzésére. Üzemeink önköltsége 1955- től jelentős mértékben csök­kent. Ehhez hozzájárult a nyereségrészesedés bevezeté­se is. Az üzemek vezetői, dolgozói, pártszervezetei meg­értették, hogy magas nyere­ség csak' alacsony önköltség­gel érhető el. Az üzemek — helyesen — önköltségcsökkentési ter­vet készítettek s leszorí­tották a selejtszázalékot, csökkentik az anyaghá­nyadot. a munkaráfordí­tást. Az, újítási mozgalom komoly eszköz a termelési költségek csökkentésére. Bár szép ered­mények mutatkoznak ezen a területen. pártszervezeteink­nek, pártvezetőinknek, vala­mint a gazdásági vezetőknek mégis több gondot kell fordí- tániok az újítómozgálomra, töDb segítséget kell adniok az újítóknak. A jó eredmények között meg kell említeni a Csepel Autó­gyárat, ahol több mint ezer újítást adtak be és 12 millió forint évi megtakarítást ér­tek e!. Újításban és az új technológia alkalmazásában szép eredményeket ért el Tö- röcsik László mérnök a Cse­pel Autógyárból, aki DT— 413-as tÉtaMtor, EMAG-kömbajnmötör' szer­kesztésében és tervezésében nagy részt vállalt. Dicséretre méltó eredményeket ért el még Racskó István motorsze­relő mérnök, akinek híres újí­tása évi 200 ezer forint meg­takarítást jelent a népgazda­ságnak. Az eredmények a helyes munkaszervezés, a dolgozók anyagi érdekeltsége és a meg­felelő politikai munka sike­reként könyvelhetők el. Megyénk ipari üzemeinek munkáslétszáma a beszámo­lási időszak alatt 15 százalék­kal emelkedett. Azzal, hogy valaki gyárba megy dolgozni, munkássá válik, de még nem öntudatos munkássá. Magával hozza a paraszti és kispolgári életből az ingadozást, a bi­zonytalan magatartást, a fe­gyelmezetlenséget és más kis­polgári tulajdonságokat. Párt- és szakszerveze­teink feladata, hogy az újonnan bekerült és be­kerülő munkásokat öntu­datra, a munkásosztályt jellemző fegyelemre ne­veljék. Megyénkben is növekedett az elmúlt években a munká­sok, a dolgozók életszínvona­la. Az átlagos munkáskereset 195ö-höz viszonyítva 29 száza­lékkal emelkedett. Ha mind­ehhez hozzászámítjuk még a nyereségrészesedést, a ílyugdí- jak rendezését, a nagycsaládo­sok és az egyedülálló, több- gyermekes anyák családi pót­lékának emelését, a gyermek- telenségi adó eltörlését, ak­kor minden túlzás nélkül mondhatjuk, hogy az utóbbi három évben nagyot léptünk előre a dolgozók jólétét ille­tően. Az itt felemlítettek ál­talában közvetlenül jutnak dolgozóink kezéhez. Az életszínvonalhoz azon­ban hozzátartozik a kul­turált munkahely és épp így hozzátartoznak! az egyéb szociális juttatások is. A Csepel Autógyárban pél­dául 1956-tól munkásszállás, bölcsőde fenntartása, étkezési hozzájárulás címén, va’amint védőételekre 15 millió forin­tot fordítottak. Ez az összeg egy dolgozóra átszámítva azt jelenti, hogy a munkások reálbére e három év alatt 15 ezer forinttal növekedett sze­mélyenként. A Ganz. Árammérőgyárban egy év alatt három és fél­millió forintot fizettek ki nyereségrészesedésre. jutal­mazásra, étkezési hozzájá­rulásra. Eszerint a Ganz Árammérőgyár dolgozói lé­nyegében 13 és fél hónapnak megfelelő fizetést vettek fel 1958-ban. A Diósdi Csapágy­gyár 800 férőhelyes öltözőt, a Pilisi Szénbánya 500 szemé­lyes fürdőt, a Budakalászi Textilművek 600 férőhelyes öltözőt épített, illetve épít. Horváth elvtár$ ezután a tanácsi és szövetkezeti ipar problémáival foglalkozott, •majd a megyében folyó mun- kaversenyröl ezeket mondot­ta: — A kongresszusi munka­verseny pártunk Központi Bi­zottságának március 6-i ha­tározata nyomán a második negyedévben bontakozott ki. A felhívást követően 31 üzem tett önköltségcsökkentési, tér* melékenység emelési és 15 üzem tervtúlteljesítési válla­lást. Az önköltségcsökkentés­nél a vártnál jobb eredmé­nyek születtek. Üzemeink egész évre 43 millió forint önköltség- csökkenlést vállaltak, s már az első félévben 58 millió forintot értek el. A kongresszusi munkaver­seny elindul ásával a máso­dik negyedévben 4,1 száza­lékkal túlteljesítettük a tér- [ melékenység tervezett emelé­sét. A jó eredményeket nagy mértékben segítette elő a munkaverseny. Versenyszer- vezó munkánk az ellenforra­dalom óta minőségi változá­son ment át. Ma már alig ta- | lálkozunk merev. formális módszerekkel. Ezirányú te­vékenységünk most reálisabb feladatok megoldására irá­nyul. Ez a körülmény bizto­sítja üzemi aktivistáink tevé­kenységét. ennek eredmé­nyeképpen a verseny külön­böző. az üzemek sajátossá­gainak legjobb'n megfelelő formái alakultak ki. A váci járásban például a brigádok közötti vetélkedés került elő­térbe. A párt vezet őségek. mellett dolgozó műszaki tanácsok és a KISZ által létrehozott fia­tal műszakiak tanácsai komoly eredménnyel dolgoznak. A versenyben való tö­meges részvétel, a ver­senyeredmények arra utalnak, hogy a munká­sok helyeslik pártunk és kormányunk politikáját. Pártszervezeteinknek fi­gyelembe kell venni, hogy a kongresszus befejeztével nem ér véget a kongresszusi mun­kaverseny. azt folytatni kell az év végéig. Sőt, törekedni kell a munkaversenyek hosz- szú időre szóló kifejlesztésé­re. hogy hároméves, majd ké­sőbb ötéves tervünket teljesí­teni. illetve túlteljesíteni ké­pesek legyünk. csak az átszervezéssel nem lehet a forradalmi átalakulást befejezettnek tekinteni. Ezt bizonyítják a tavasszal őszi kezdésre szervezett szövet­kezetekben a munka megkez­désénél tapasztalt nehézségek is. A termelőszövetkezetek helyzete és soron következő feladataink Az egységes paraszti osztály megteremtéséért A kötelező termésbéadás megszüntetése, a felvásárlás új rendszerének bevezetése, a kötelező vetésterv meg­szüntetése, a szerződéses ter­melés kiszélesítése kedveíB irányban befolyásolta a me­gye mezőgazdaságának fejlő­dését. Nőtt a parasztság terme­lési kedve és az egy hold­ra .eső termelési érték is, Áz ellenforradalom után vi­szonylag gyorsan szilárdul­tak meg a tsz-ek és az álla­mi gazdaságok. Az elmúlt három évben a pártbizottság egyik legfon­tosabb feladatának tartotta a falu szocialista erőinek szi­lárdítását, és kiterjesztését. Munkánk során különös gon-. dot fordítottunk arra. hogy ax egyénileg dolgozó parasztok a termelés biztonságát ne té­vesszék össze a kisparcella biztonságával. Az egyéni gazdaságok ke­zelésében levő mintegy 440 ezer kát. hold. szántó több mint egymillió parcellában van. Ez eleve kizárja, hogy ezeken a parcellákon korsze­rű gazdálkodás folyjék. A megyében a mezőgaz­dasági termelés fejlesz­tésének közgazdasági és természeti lehetőségei szinte korlátlanok. Az úthálózat, az ipari centru­mok közelsége, a megtermelt termények értékesítési lehe­tőségei a legjobbak az or­szágban. Az egyéni parasztok ezt igyekeztek és igyekeznek jól hasznosítani, ami által jelentős többletbevételre tesz­nek szert. A meglevő lehető­ségek azonban távolról sin­csenek kihasználva. Jelentő­sen »növelni lehetne az egy hold szántóra eső termelési értéket. Lehetőségeink kihaszná­lása feltételezi a mező­gazdaság nagyüzemi át­szervezését, s ez egyben 4 növeli dolgozó paraszt­ságunk jövedelmét is. Az ellenforradalom után folytatott politika és a konk­rét állami- és pártintézkedé­sek a munkáshatalom erősí­tését célozták és eredményez­ték. Ebben az időszakban a munkás-paraszt szövetség je­lentősen megerősödött. A szövetségen belül azonban az alapvető probléma nem ol­dódott meg. mert a mezőgaz­daság átszervezése nélkül a munkás-paraszt szövetség • lapja nem egységes. A mun­kásosztály és a dolgozó pa­rasztság szövetségének egyik alapvető célja a termelőesz­közök tsz-tulajdonná és ezzel az egész ország gazdasági I alapjának társadalmivá való j tétele. A mezőgazdaságban a : szocialista nagyüzemek meg- j szervezése a munkás-paraszt j szövetség erősödésének fontos I feltétele. I Az átszervezés során a pa­raszti gazdasági alapban mi­nőségi változás következik be. Ki ajakul .ezm ..az , cádjitab,, is az egységes szövetkezeti gaz­dasági akap. A tavaszi előre­haladással erősödött i a mun­kás-paraszt szövetség. Az egységes gazdasági alapon kell politikai né­zetekben és érzelmekben is egységessé tenni a dol­gozó parasztságot. meg­teremteni az egységes pa­raszti osztályt, a tsz-pa- rasztságot. Ez sok türelmet kívánó mun­Megyénkben az idei tavaszi fejlesztés előtt 205 termelő- szövetkezet volt 7600 család­dal. 93 ezer hold földdel. Ezekre a tsz-ekre az volt a jellemző, hogy a tagság többségét agrárproletárok al­kották, az általuk művelt föld 70 százaléka állami tar­talékból adódott. A régi termelőszövetkeze­tek vagyoni helyzete az el­múlt években viszonylag ked­vezően alakult. Az eszközellátoltság ter­melőszövetkezeteinkben nem egyenlően oszlik meg, vannak jól ellátott gazdaságok és vannak állóeszközökkel igen ■gyengén ellátottak. A tavaszi fejlesztés itt a2 arányokat el­tolta, hiszen az újonnan ala­kult tsz-ek — főleg azok, amelyek most ősszel kezdtek — általában az ellátottságot illetően a kezdés stádiumá­ban vannak. A mezőgazdaság átszerve­zését illetően igen jelentős eredményeket értünk el a ta­vasszal. Egy hónap alatt 12 ezer parasztcsalád 8S ezer holdnyi területtel lépett a termelőszövetkezetek­be. Negyvennégy termelőszövet­kezeti község alakult. Ezt az előrehaladást elősegítette és lehetővé tette: a párt és a kormány hetyes politikája, a mezőgazdasági nagyüzemek gyors fejlődése, a Központi Bizottság december 8-i hatá­rozata, a kedvező bel- és kül­politikai helyzet, a munkás- osztály határozott kiállása, a szervezőmunkában való rész- vállalása, az országosan ki­alakult kedvező hangulat,- a dolgozó parasztság kedvező állásfoglalása, s az'ebben"" a munkáin,gtytársak lelkes, odaadó tevékenysége. A most létrejött termelő- szövetkezetek általában ezer kát. holdon felüliek. Tapasz­talataink felhasználásával a jövőben arra kell töreked­nünk. hogy egy-egy község­ben lehetőleg minden dolgo­zó paraszt belépjen a tsz-be. Ahol régi tsz van, ott le­hetőleg ne hozzanak létre új szövetkezetét, A régi tsz-be való belépés számos előny­nyel jár: kialakultak a gaz­A küldöttek egy csoportja ka. A fenti átnevelési folya­matot megrövidíthetjük az alábbiak szerint: 1. Nem sértjük meg a szer­vezés alatt a dolgozó parasz­tokat. 2. Az átszervezés után azonnal megkezdjük a mun­kát a közösben. 3. Nem hagyunk visszahú­zó erőket érvényesülni, nem engedünk teret az ellenség tevékenységének. 4. Úgy szervezzük a gaz­dálkodást, hogy a dolgozó pa­raszt időleges visszaesés nél­kül megtalálja számítását a közös gazdálkodásban. 5. Nem hagyjuk magára a megszervezett termelőszö­vetkezetet, hanem ott állan­dó, politikai-nevelőmunkát végzünk. Ebből következik,^ hogy az értekezlet szünetében (Csekő felv.) dálkodás formái, bizonyos mennyiségű álló- és terme­lőeszköz áll rendelkezésre, stb. Megyénkben az egyéni pa­rasztok tekintélyes jövedel­met biztosítanak maguknak viszonylag kis területről. A paprika, a paradicsom, az eper, a málna, a szőlő, a spárga, mind olyan kul­túra, amely nem ritkán 20 —30 ezer forint bevételt hoz egy-egy hold földről. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy termelőszö­vetkezeteink — még az újon­nan alakultak is — inkább a külterjesség felé terveznek, félve a munkaerőhiánytól. Igaz. nem rendelkezünk olyan gépekkel, amelyek az előbb felsorolt kertészeti kultúrák termelésénél a munka jelen­tős részét elvégeznék. Ugyan­akkor semmi körülmények között sem szabad csökken­nie az egy holdra eső bevétel­nek. Hagyományos eszközökkel, a meglevő munkaerő helyes felhasználásával, a nagyüzem előnyeit kihasználva a közös gazdálkodást nem a külter­jesség, hanem a belterjesség irányába kell fejleszteni. Ilyen példákkal már rendel­kezünk, többek között az inárcsi termelőszövetkezet­ből. Igaz, ahhoz, hogy a mun­kaerő biztosítható legyen, szükség van új vezetési mód­szerekre, a jövedelemelosz­tás olyan módjának alkalma­zására, ahol minden tag tud­ja’, hogy ha jól dolgozott, s az általa megművelt terüle­ten növelte a termés menv- nyiségét. úgy több jövede­lemhez jut. Szükséges a jövedelemel­osztás és a munkabeosz­tás olyan formája, amely biztosítja, hogy amikor a munka zöme megköve­teli, abban minden csa­ládtag részt vehessen. A mezőgazdaság olyan ter­melési terület, ahol napokon múlik a terméseredmény. A munkának időben történő el­végzése. vagy el nem végzése dönti el a termésmennyiséget, az egy holdra eső termelési bevétel nagyságát. Ez termé­szetesen megköveteli, hogy szembeszálljunk azzal a szem­lélettel, hogy ha a parcellákat összevonják, akkor a mező­gazdaságban nem szükséges korán kelni. esetleg későig dolgozni, sőt. az iparhoz ha­sonlóan nyolcórás munkana­pot lehet bevezetni. A megyében 113 tsz-el- roknek van egyetemi. aka­démiai. vagy. technikumi vég­zettsége. Mellettük még 88 agronómus dolgozik. Ezek az emberek azonban csak akkor tudják megállni a helyüket, ha mark mögött érzik a oárt és. az állam ereiét, ha bátran mernek új módon tervezni, szervezni, vezetni és jövedel­met elosztani. Nyugodtan mondhatjuk, hogy mezőgazdasági nagyüze­met irányítani vezetési tapasztalat. szervezési készség, hozzáértés nél­kül nem lehet. Ezért na­gyon rövid időn belül biztosítani kell, hogy min­den tsz-ben a fenti há­rom adottsággal rendelke­ző vezetők legyenek. A vezetés megjavításában a legeredményesebben dol­gozott a nagykátai, «a ceglédi járás és Cegléd városa. Előrehaladást mutat a da- basi és a budai járás is. Vi­szonylag jó eredményeket ér­tek el a nagykátai Március lő Tsz-ben, az abonyi tsz-ek jó részében, az albertirsaiak, a ceglédi Dózsa Népe és a Vörös Csillag, illetve az inár­csi Haladás Termelőszövet­kezetben. A tél folyamán valamennyi termelőszövetkezetünkben meg kell beszélni a jövő évi tervet, segíteni a vezetést, hogy felmérje a meglevő munkaerőt, beleértve a csa­ládtagokat is. ki kell dolgoz­ni a legjobban megfelelő munkaszervezeti és jövede­lemelosztási formát. Úgy kell kiegésziteni a termelési ter­vet, hogy az egy holdra eső teljes termelési érték lehető­vé tegye valamennyi terme­lőszövetkezeti családnak: lé­nyegesen és jelentősen na­gyobb jövedelemhez jusson. mint az ugyanakkora terüle­ten gazdálkodó egyéni parasz­tok. A termelési érték növelés módot ad arra is, hogy nagyobb összeget fordít­sunk beruházásokra. Mindenki tudja, hogy kis- és nagyüzemben egyaránt a na­gyobb terméshozam elérésé­hez nagyobb tőkebefektetés­re, nagyobb beruházásra van szükség. Arra kell töreked­ni tehát, hogy termelöszöve'- kezeteink termelési tervei, e termékek értékesítése szerző­déssel legyen fedezve. Külön­ben kellemetlen meglepetés­ben lehet részük az értékesí­tést illetően. A termelési ér­ték növekedése természete­sen az árutermelés növekedé­sével jár és ez egyúttal a la­kosság ellátását is biztosítja. Az elmúlt évek és nem utolsó sorban az 1959-es év tapasztalatait felhasználva, arra kell törekednünk, hogy meglevő termelőszövetkeze­teinket megerősítsük, az egy holdra eső termelési értéket növeljük és ez egy családra, valamint egy tagra jutó jöve­delmet jelentősen emeljük. Most őszön és télen az aláb­bi fontos feladatokat kell megoldani: 1. Ki kell dolgozni azt, és gondoskodni kell tervszerű végrehajtásáról, hogy me- g\-énk tájjellegének megfe­lelően a termelőszövetkeze­tek a leggazdaságosabb nö­vényeket termeljék. így pél­dául Szob és Vác vidékén málnát, epret, Cegléd. Cse- mő vidékén szőlőt, 'gyümöl­csöt és egyéb hasonló kultú­rákat. Meg kell állapodni bél­és külkereskedelmi szer­veinkkel a gyógy- és ipari növények termelését ille­tően. Rendkívül nagy lehető­ségeink vannak étkezési bur­gonya termesztésére, s ez nem is rosszul fizető tennék. 2. Most ősszel és télen je­lentős lépést kell tenni a szer­vezésben olyan módon, hogy még átmenetileg se csökken­jen az egy holdra eső terme­lési érték és a belépő csalá­dok jövedelme. 3. Biztosítani kell, hogy a szervezőmunka sehol se sért­se meg a párt marxi—lenini irányvonalát, hanem erősít­se a munkás-paraszt szövet­séget. Mindenképpen gondos­kodni kell, hogy a háztájiban hagyott és tartásra engedé­lyezett állatok megfelelően el legyenek látva takarmánnyal. Enélkül az állatállomány csökkenése következnék be és ezzel csökkenne a tsz-tagok jövedelme és csökkenne az árualap is. Horváth elvtárs ezután ál­lami gazdaságaink és gépál­lomásaink munkájával és fel­adataival foglalkozott, majd így folytatta: — Az egyéni parasztok ál­tal termelt árumennyiség nagyon jelentős, azonkívül a ma még egyéni' paraszt hol­nap tsz-paraszt lesz, akinek éreznie kell ma is az állam, a társadalom segítségét, meg­becsülését. Külön dicsérőleg kell megemlékezni azokról a dolgozó parasztokról, akik az év folyamán, a tavasz- szal vállalták az úttörő szerepet, beléptek a termelőszövetke­zetbe, részt vettek annak megszervezésében és az ősz­szel megkezdték a munkát. A beszámoló befejeztével Horváth elvtárs kérte, hogy mind a beszámolót, mind az előzőleg beterjesztett határo­zati javaslatot kommunista felelősségérzettel vitassa meg a pártértekezlet. A vitát, amely lapzártakor még tart és ma folytatódik, keddi számunkban ismertet­jük. Kádár János elvtárs felszólalt a budapesti pártértekezleten Szombaton az Egyesült Izzó kultúrtermében megkezdődött a Magyar Szocialista Munkás­párt budapesti szervezetének oártértekezlefe. Marosán György, a Budapesti Párt­bizottság első titkára tartotta meg a Budapesti Pártbizottság beszámolóját, majd megkezdő­dött a vita, amelyben felszólalt Kádár János elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságá­gának első titkára.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom