Pest Megyei Hirlap, 1959. november (3. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-03 / 258. szám

'“kJCirlap 1959. NOVEMBER 3. KEDD Befejezte tanácskozását a megyei pártértekezlet (Folytatás a 3-ik oldalról) lésre, október 12-én pedig már több mint ötszázan voltak a tsz-közgyűlésen. Meghatároztuk a termesztés proíilját. Ezek szerint Zsám- bok minőségi szántóföldi zöld­ségtermesztő. minőségi vető­magtermesztő és belterjes ál­lattenyésztő termelőszövetke­zeti község. Megszerették a tagok ezt a tervet és míg a nyáron csak legyintettek, ami­kor elmondtuk, mit akarunk, ma már beleszólnak, hogy ezt így, ezt úgy, kellene csinálni, ehhez mi így járulunk hozzá. És dolgoznak is. Vagyis a mun­ka alakítja az emberek gondol­kodását; Vetettünk összesen 711 ka­taszteri hold őszi kalászost. A tavasszal 500 kataszteri hold borsót, zöldborsót, 180 hold burgonyát, 120 hold öntözéses paprikát, 100 hold paradicso­mot, 150 hold vöröshagymát, 50 hold fokhagymát, 250 hold ba­bot, 30 hold spárgát, 50 hold uborkát, és 1400 kataszteri hold gödöllői ikersoros kukoricát vetünk, illetve ültetünk; Ezt a vetéstervet meg is va­lósítjuk. Feltétlenül ilyen vetésterv kell Zsámbok tsz-község- nek és véleményem szerint hasonló kell a Budapest környéki termelőszövetke­zeteknek is. Mi olyan tervet készítettünk, hogy ha rossz termés lesz, ak­kor évi pénzforgalmunk 17 millió, ha közepes, akkor 19 millió, jó termés, jó gazdálko­dás esetén pedig 22 millió lesz. Katasztrális holdanként körül­belül 7—8 ezer forint bruttó jövedelmet akarunk elérni. A vetésterv szerint jó közepes termés esetén ez a bevétel túl­szárnyalható. Felvázoltuk a tsz-tagoknak, hogy ebből mennyi lesz az ő részük. Családfenntartó tagon­ként mintegy 1700—1800 forin­tot havonta — ennyit keres az iparban egy jó munkás —.csa­ládtagonként, az asszonyok, a lányok vagy a fiatalok számá­ra munkájuk után 1000—1200 forintos részesedést kívánunk juttatni; 300 darab tőkesüldőt hizla­lunk. Mintegy 40 000 darab pe­csenyecsirke és tojóbaromfi nevelését már decemberben, illetve januárban megkezdjük. Ne féljenek a termelőszövet­kezetek a baromfitenyésztéstől. Amikor a lovakat közös ál­lományba vittük, megma­radtak az istállók. Ezeket kevés befektetéssel átala­kítjuk és bennük mélyal­mos módszerrel az öregek öt-hatszáz ezer darab ba­romfit is felnevelhetnek. Nem kell őket kivinni a határ­ba kapálni, hiszen úgy is azon panaszkodnak, hogy végigdol­gozták egész életüket. így könnyű munkával, nem ke­gyelemkenyéren tartjuk el öregeinket. Azt akarjuk, örül­jenek annak, hogy munkájuk révén élnek meg, nem szorul­nak senkire. A tehénállományt huszon­egyről négyszáz darabra növel­jük. Nagyon jó tartalék jövede­lemforrás a nyúltenyésztés. Nálunk alakult egy 18 tagú, öregekből álló brigád. Egy rossz, kihasználatlan telket biz­tosítottunk nekik. Van pár va­gon takarmányrépánk, a takar­mánykáposzta nagyon olcsó 30—40 fillér kilója —, van sar- júszénánk. így a télen már megkezdjük a nyúltenyésztést. Eddig építettünk egy 36 férő­helyes tehénistállót, összesen 537 forintba került. Alakítot­tunk egy 17 tagú műszaki bri­gádot, a fát is ők termelték ki, kukoricaszárból raktuk be a falat úgy, hogy azt megmoz­gatni nem lehet, be is vakolták a falat, még a villanyt is beve­zettük. A legmodernebb istálló sem néz ki belülről jobban, mint a mi 537 forintos istál­lónk. ' A kongresszus tiszteletere megkezdtük egy 100 férőhelyes istálló építését. Ennél a falat sövényből fonják az oszlopok­ra. Ez mintegy kétezer forint­ba kerül, meg a ráfordított munkába. így a megvásárolt tehenek is közös férőhelyre ke­rülnek. Dr. Szép Iván profesz- szor az agráregyetemről azt mondta, hogy külön mikrokli­matikus méréseket végeznek majd benne, mert nagyon egészséges az ilyen istálló. Az új tsz-tagok politikai, szakmai nevelése a legfon­tosabb kérdés. Képzetlen emberekkel szocializmust építeni nehéz. A mezőgazdaságban csak örök- lik az emberek a szakmájukat, de a szocialista mezőgazdaság­ban nem örökölhetik: hiszen csak a két-három-négyholdas parcellás gazdálkodási módot ismerik az új tsz-tagok. Éppen ezért feltétlenül ki kell hasz­nálnd a tél minden napját, hogy új tagjainkat nagyüzemi gazdákká neveljük. Nem kell félnünk attól, ha érettségi bi­zonyítványt adunk a tsz-tagok kezébe, otthagyják a mezőgaz­daságot. Nem hagyják ott. Job­ban megértik az agrotechnikai követelményeket, a műtrágyák hasznosulását, a gépek szak­szerű munkáját. Ennek érdeké­ben már most megkezdtük egy ilyen termelőszövetkezeti kö­zépiskola szervezését. Több mint hetvenen je­lentkeztek eddig a közép­iskolára. A vezetőségi ülésen kötelezővé tettük, hogy minden vezetősé­gi tagnak ötéves időtartammal, heti két délutánom oktatással, el kell végeznie a mezőgazda- sági technikumot. Ugyanúgy a csapatvezetőknek és a tsz-ta­gok közül azoknak, akik aka-r- ják.' AífieÉtalok. számára ugyan­csak kötelezővé akarjuk tenni. Maholnap úgyis általánossá válik a középiskolai oktatás Magyarországon. Miért ne lép­jünk egyet hamarabb, mint ahogy ezt általánosítják? Mezó Pálné: Akik nem vesznek részt a középiskolai oktatásban, azok­nak szaktanfolyamot rende­zünk. Négy egyetemet végzett szakember irányítja a szövet­kezetét. Tőlük a tsz-tagok so­kat várnak. (Nemcsak azt, hogy a munkaelosztást megmondják, (hogy kijelöljék, hol szántsa­nak, hol arassanak, hol kapál­janak, hanem azt is, hogy té­len foglalkozzanak velük. Úgy kell végezni a szak­mai, politikai nevelést, hogy falun a termelőszö­vetkezetek legyenek a poli­tikai bázisok. És ha rászánunk erre egy-két- három telet, egészen biztos, hogy igen komoly politikai bá­zisok lesznek a termelőszövet­kezetek. Sok helyen a szövet­kezetek meg a gépállomások egymás hajába kapaszkodnak és így sem az egyik, sem a má­sik nem dolgozik jói. Ezt a kér­dést végre emberi és szocialis­ta emberi módon kell megvizs­gálni. Ha a szövetkezetek olyan körülményeket biztosítanak a traktorosoknak, hogy azok nyugodtan tudnak dolgozni, emberi körülményeket, jó bri­gádszállást létesítenek, üzemi konyhát — mint amilyen ná­lunk is van, ahol négy forin­tért főtt ételt adunk, kivisz- szük a határba, éjjel pedig meleg teát viszünk nekik —, altkor feltétlenül jó munkát fognak végezni még altkor is, ha a gépáliomási igazgató nincs a hátuk mögött. Nálunk dolgozik egy nagykőrösi brigád hét géppel. Olyan jól dolgoz­nak, hogy a tsz-tagok átneve- lésében szinte többet segítet­tek, mint jó magunk. Jobban végzik a szántást, mint az egyéni fogattal legtökéleteseb­ben dolgozó parasztok. Sohasem volt annyira szükség mezőgazdasági szakemberekre, mint most, a nagy nekilendüléskor. Sokkal könnyebb egy végzett szakembernek irányítani, job­ban megfogadják a szavát, mint annak, aki nem szakkép­zett. Nem kell félni attól, hogy esetleg a fehér köpenyt le kell tenni két-három évre. Ne fél­jenek, itt is van lehetőség a kísérletezésre, mint bárhol máshol, mégpedig az élethez sokkal közelebb. Ezután Mező Pál né. Tápió- szecső párttitkára szólalt fel. — Az elkövetkező időszak­ban különösen ifjúságunkkal kell foglalkozni, hogy még több tagjelöltet tudjunk ja­vasolni a munkás- és paraszt­ifjúság köréből. KlSZ-szerve- zetünk megalakulása óta jó munkát végzett. Volt ter­melőszövetkezetünk 1958 őszén egyesült a tápiószent- mártoni Dózsa Tsz-szel. Az egyesült termelőszövetkezet­ben dolgozó tápiószecsői ta­gok jól érzik magukat, mun­kájukat elvégzik, jövedel­mükkel meg vannak eléged­ve. Pártszervezetünk felada­ta: megértetni minden egyes dolgozó paraszttal, hogy a fej­lődés, a felemelkedés útja a szocialista nagyüzemi gazda­ság'. Minden igyekezettel és Bucsi Imre: Bucsi Imre, a Kiskunlacházi Gépállomás igazgatója, a rác- líévei járás küldötte volt a kö­vetkező felszólaló: — A szocialista mezőgaz­daság átszervezésének ez évi meggyorsulása következtében új feladatok hárultak a gép­állomásokra — mondotta. — Horváth elvtárs a beszámoló­ban is említette, hogy ennek egyrészt nem tudnak eleget tenni az elavult géppark miatt, és mert munkaeszkö­zökben, főleg munkagépek tekintetében gyengén ál­lunk. Nem tudok egyetérteni azzal a fejlesztési politiká­val, ami a munkagépek tekin­tetében jelenleg folyik. Nem egy esetben előfordul, hogy erőgépeket már sorozatban gyártanak anélkül, hogy azok­hoz megfelelő munkagépeket készítene az ipar. Ilyenkor ar­ra vagyunk késztetve, hogy a kommunista becsülettel azon leszünk, hogy siker koronáz­za községünkben is a szocia­lista mezőgazdaság ügyét, A Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom ünnepének tiszteletére azon leszünk, hogy a mezőgazdasági mun­kákat teljes egészében elvé­gezzük. baráti országokból és nyu­gati kapitalista országokból szerezzünk be drága import­gépeket. Arra kérjük az ipar szakembereit és vezetőit, vál­toztassanak ezen, mert nem tudjuk elképzelni, hogy ne lehetne gyorsai) ö ütemben előrehaladni a mezőgazdaság munkagé­peinek gyártásával. Ezzel lényegesen meg tud­nánk könnyíteni a gépállomá­sok és elsősorban a tsz-ek munkáját. Gyengén állunk még a társa­dalmi tulajdon védelmével. Jogosan vetnek fel velünk szemben olyan kérdéseket, hogy a társadalmi tulajdon vé­delmét nem megfelelően biz­tosítjuk. De engedjék meg azt is az elvtársak, hogy elmond­jam: a társadalmi tulajdon vé­delméhez szükséges feltételek nagyon sok esetben minimáli­san sincsenek meg. Évek óta vannak kint erőgépeink, mun­kagépeink a szabad ég alatt. Sok ezer forintot költöttünk ponyvákra, de ezeket a gépe­ket ma is a rozsda eszi. Nagy a lehetőség az üzemanyag pa­zarlásra, hiszen erőgépeink, amelyek kint, a gazdaságban Béri Jánosáé: dolgoznak, annyi hellyel sem rendelkeznek, hogy megoldjuk az üzemanyag tárolását. Még egy dolgot szeretnék felvetni, ez gépállomásunk dol­gozóinak szociális és kulturá­lis helyzete. Közel 150 dolgo­zónk van, akiknek számára nem tudunk helyet biztosíta­ni a nagy műhelyen kívül még egy értekezletre sem. Nem tudjuk azokat az elemi köve­telményeket kielégíteni, hogy a szanaszét dolgozó trakto­rosoknak hálóhelyet biztosít­sunk, vagy lehetőséget, hogy hazamenjenek lakóhelyükre. Végül még csak annyit: min­denki ismeri, hogy a mezőgaz­daságban sem lehet nyolc óra hosszat dolgozni meleg étel biztosítása nélkül. Nem tud­juk megoldani ilyen körülmé­nyek között ezt a kérdést, csak akkor, ha olyan segítsé­get kapunk, mint Zsámbok tsz-községben, ahol saját üze­mi konyhája van a tsz-nek. A felsőbb szervek segítségéről és a bürokráciáról Béri Jánosné, az acsai tanács elnökének felszólalása: — Boldogan nézünk dolgo­zó parasztjainkra, amikor 40 —50 fogat vonul ki egyszerre a határba, közösen szántani és vetni. A gépállomástól azon­ban kevés segítséget tudunk kapni. A gépállomás területi elosztását már többször kifo­gásoltam. Nehézségünk volt már a nyár folyamán és előrelátható­lag lesz az elkövetkező évben is a raktárakkal. Egy ilyen nagy termelőszövetkezeti köz­ségnek szüksége lesz nagyobb raktárakra és bizony olyan gyorsan felépíteni, előteremte­ni raktárakat nem tudunk. A nyár folyamán először csépeltünk kombájnnal. Az aratási időszak nagyon szeszé­lyes volt, sok eső esett, vihar volt és a gabonát nem tudtuk hol szárítani, tárolni. Olyan utasítást is kaptunk, hordjuk ki a vásártérre és ponyvákkal biztosítsuk magunkat, eső idején takarjuk le a gabonát. Az elvtársak is tudják, hogy olyan zivatarok voltak, ame­lyek köveket, hidakat moz­gattak meg s elvitték volna a búzát, cakk-pakk a ponyvá­val együtt a vásártérről. Erre titokban, saját felelősségünkre beraktuk a TNV raktárába a gabonát. Az elvtársak észre se vették, a felső emeleten az ablakokat kinyitva kiszárítot­tuk a gabonát és szárazon át­adtuk. A felsőbb szervek segítségé­ről szeretnék pár szót monda­ni. A termelőszövetkezeti fej­lesztéshez mi nagyon jól elő­készítettük a talajt, de a járá­si elvtársök meg az Ipari Mű­szergyár kommunistái is sokat segítettek és ezért köszönetét mondunk. A segítségnek azon­ban voltak hiányosságai is. Ezek is részben megyei és a járási határozatokból adódtak. Az elvtársak a nagy ál­dozatkészségben. a segí­tésben elhamarkodtak a dolgot és minden héten más és más falufelelőst küldtek ki, A falufelelősöknek pedig az volt az első dolguk, hogy statisztikai adatokat kérjenek munkájukhoz. Mondok erről egy példát. Jött egy megyei elvtársakból álló háromtagú bizottság, akiknek szintén adatokra volt szükségük. Nagy készséggel felajánlották a segítséget a termelőszövetkezetnek. Ahogy elhangzik a felajánlás, kopog­nak az ajtón, s bejön egy trak­toros. „Kedves elvtársak, el­törött az aratógépemen egy alkatrész. Csak tíz percre igénybe szeretném venni a ko­csijukat. hogy a szomszéd gépállomásra átszaladjak, ahol tíz perc alatt meghegesztik és tovább tudok aratni” — mondotta. — Az elvtársak le­küldték. hogy kérje meg a sofőrt. A gépkocsivezető nem volt hajlandó elmenni. Jött vissza a traktoros a nagy panasszal. ..Hát ha nem megy. nem megy” — mondták az elvtársak. — S nem ment a kocsi. Pedig ez lett volna a konk­rét segítség, mert 15—20 perc alatt meghegesztették volna az aratógépet és a trak­toros tovább tudott volna dol­gozni. így azonban egynapi kiesése volt, mert 30 kilomé­tert kellett utaznia vonaton Aszódra, ahol megjavították az alkatrészt. Még valamit. A határozati javaslat 16. pontjában arról van szó: azon kell lenni, hogy minél több munkás-pa­raszt fiatal kerüljön a középiskolákba és az egyetemekre. A mi munkás- és paraszt­fiataljaink sokan jelentkez­nek középiskolába. De — legalábbis a mi járásunk te­rületén ezt tapasztaltam — többen kiesnek a középisko­lából, részben azért, mert. nem kerülnek be olyan kép­Ilargilai Károly: zettséggel talán, mint az ér­telmiségiek, a pedagógusok gyermekei, és mert otthon sem kapnak annyit a szülők­től; így magától értetődő, hogy gyengébbek, még ha jófejű gyerekek is. A kollégiumban lakó gyer­mekeknél a fizetést befolyá­solja a tanulmányi eredmény. Márpedig amelyiknek a ta­nulmányi eredménye a köze­pesnél rosszabb, annak a kol­légiumi díja emelkedik, s ez sokszor megterhelést jelent a paraszt- és munkásszülőknek. Igaz, hogy a kedvezmény ösz­tönöz a tanulásra, de az elsős és másodikos fiúk, még a nagyobbak is huncutak és nemigen törődnek a tanu­lással. Szerintem azonban a kollégiumban a gyengébb ta­nuló is csak annyit eszik, mint a jobb tanuló. Segíteni kellene ezeket a munkás- és parasztfiatalokat a tanulás­ban. Hogyan? Ott van a KISZ-szervezet a kollégiu­mon belül. Törődjön azzal, hogy a gyengébb tanulókat patronálják. Még egy problémával szeret­nék röviden foglalkozni.. A mezőgazdaság átszervezése azt követeli meg, hogy a paraszt­ság is napról napra fejlettebb, tanultabb legyen. Szeptemberi tanácsülésünkön tárgyaltunk arról, hogy jó lenne megnyitni a dolgozók esti iskoláját, mi­velhogy sok a jelentkező ná­lunk is erre az iskolára. A ta­nács határozata alapján fel- ■küldtük a kérelmet a megyei tanács oktatási osztályára. Napról napra érdeklődtem az igazgatónál, jön-e válasz, mert lassan itt van a tanulás ideje és be kell számolnom a hatá­rozat végrehajtásáról. A me­gyétől azonban semmi válasz nem jött. Aztán Pesten jártam­ban megragadtam az alkalmat, bementem az oktatási osztályra megnézni, hogyan áll a kére­lem ügye. Az egyik elvtársnő nagy nehezen, legalább húsz­perces munka után a fiókja aljából felbontatlanul vette elő áz ácSai kérelmet, azzal az in­dokolással, hogy szabadságon volt és így került a levél a fiókba. Ma már a falusi taná­csainknál is tartunk any- nyira, hogy ha valaki sza­badságra megy. bármelyik munkatársa el tudja intéz­ni az ügyet helyette. Jó lenne, ha a megyei tanács­nál is így lenne. A járásnál is előfordulnak ilyen dolgok és ilyenkor min­dig eszembe jut, hogy jaj, de jó lenne, ha a tanácstörvény­nek volna egy olyan pontja, amely szerint az alsóbb szer­vek is sürgethetnék a felsőb­beket. Aagvon fontos a pedagógusok ideológiai továbbképzése Hargitai Károly elvtárs, az ócsai iskola igazgatója a kö­vetkezőkét mondotta: — Én pedagógus vagyok és természetesen pedagógus­szemmel nézem a világot. Pedagógustársaimmal együtt mindnyájan meg vagyunk győződve arról, hogy nekünk az emberek gon­dolkodásmódjának, az em­berek tudatának formá­lása a feladatunk. Az ellenforradalom után igen sok zavar, helytelen nézet uralkodott az értelmiség és természetesen a pedagógusok között is. A járási pártbizottság mun­katársai felkeresték a peda­gógustestületeket, hogy elvi vitában magyarázzák a párt álláspontját. Ez igen jelentős eredményt hozott. A nevelő­testületekben a politikai egy­ség kialakítása volt az elmúlt két tanévben a cél. A pedagógusok szívesen Kovács Antalné: vettek részt a választások­ban és a tsz-szervezésben is. Az elkövetkezendő évek­ben törekedni kell arra, hogy a pedagógusok kö­zölt minél több parttag legyen. A mi járásunkban az ellen- forradalom után, 1957 tava­szán mindössze három peda­gógus volt, akj átigazolását kérte. A helyes országos és helyi politikának az lett ez eredménye, hogy nia már 47 párttágunk és tagjelöltünk van. A pedagógusoknál az ideoló­giai továbbképzés döntő fon­tosságú és ezt egyre inkább látja a nevelőtestület minden tagja. Folyik az állami ideoló­giai oktatás. Négy ankétot tartottunk a szocialista er­kölcsi nevelésről. Az ilyen természetű előadás a pedagó­gusok. körében igen komoly érdeklődést vált ki. Sok a bátor hozzászólás, a problé­mafelvetés. Az asszonyokkal is íé rődni kell a termeló’- szövet kezetek ben — Kedves elvtársak, tisz­telt pártértekezlet! A megye asszonyainak üdvözletét tol­mácsolom annál is inkább, mert itt nagyon kevés asszony üdvözölheti ma önöket — kezdte felszólalását Kovács Anialné, a megyei nőtanács elnöke. — A mezőgazdaság szocia­lista átszervezése az, amely most mindnyájunkat foglal­(Folytatás az 5. oldalon) A felemelkedés útja a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság A gépállomások új feladatai

Next

/
Oldalképek
Tartalom