Pest Megyei Hirlap, 1959. november (3. évfolyam, 257-281. szám)
1959-11-15 / 269. szám
MEGY, k^Cirlap 1959. NOVEMBER 17. KEDD MIRŐL ÍRNAK LEVELEZŐINK? Nagy és régóta várt esemény színhelye volt november 8-án KÓSPALLAG. Átadták rendeltetésének a községfejlesztési alapból épült kultúrházat, amelynek munkálataiban részt vett az egész falu. Hogy mennyire így van, elöljáróban egyetlen számadat: az 512 000 forint értékű munkából 218 ezer forint értéket társadalmi úton végeztek. Ki hogyan tudott, úgy járult hozzá az építéshez. A kőbányászok 280 köbméter követ termeltek Drexler József és brigádja vezetésével. A fogatosok 280 fuvar követ szállítottak a bányából az építkezéshez. Az alapozásban és a falak felhúzásában részt vettek a község kőművesei, ácsai, tetőMűemléknek nyilvánították dunaharaszti községi tanácsházát, amely kétszáz esztendeje épült Lesz-e és milyen lesz az autóbusz-várócsarnok Foton? Csupán négy kilométerre fekszik Főt a főváros határától. Régebben is híres volt régi templomáról és paradicsomáról. Újabban meg a Gyermekvárosról is. Vasútállomása is van és számos autóbuszjárata. Hárorp távolsági autóbuszjárat halad át a községen és végállomása a Rákospalota—fóti járatnak. Elég sűrűn, reggel és .délután félóránként, napközben óránként közlekedik az autóbusz, emiatt nem is hangzik el panasz. Szeretnék viszont, ha a rákospalotai kocsik a Marx téri végállomástól érkezéskor és indulás előtt még pár száz méterrel tovább (haladnának, egészen Fótújfaluig. Különösen a fővárosba munkába igyekvők sürgetik a vonal meghosszabbítását, mert ha a vasútállomás közelebb is esik lakásukhoz, lehetőleg autóbuszon közlekednek. A vonatok ugyanis Fótra már túlzsúfoltan érkeznek, a fóti utasok, ha nem akarnak elkésni munkahelyükről, gyakran kénytelenek a lépcsőn lógva utazni. Még ennél is nagyobb baj azonban, hogy a Marx téri autóbuszvégállomáson nincs _ az utasok számára fedett váró- § helyiség, szélben, esőben, hóban kénytelenek a szabad ég alatt várakozni, ha csak be nem térnek az italboltba. Reggelente, bármilyen az időjárás, a Gyermekváros sok lakója, ipari tanulók, középiskolások ji szintén a téren, a szábad ég ? alatt kénytelenek várakozni ^ az autóbuszra. A község tanácsa autóbusz- ^ várócsarnok céljára 60 ezer ^ forintot irányzott elő a köz- ^ ségfejlesztési alapból. Ebből ^ az összegből csak nagyon sze- ^ rény és szűk csarnokot épít- ^ hetnének, nagyobbra azonban ^ a község pénzéből nem futja. 4 Tekintettel a község növekvő í idegenforgalmára, a tanács vé- ^ leménye szerint mutatós és 2 tágas épületre lenne szükség, 2 arra gondolt tehát, hogy más ^ intézmények anyagi hozzá- ^ járulását is kéri. A Vörösmarty Tsz máris ^ felajánlotta, hogy hozzá- ^ járul az építkezés költsé- ^ geihez, ha az új épületben í üzlethelyiséget kap. Virágkereskedést akar nyitni, ^ ahol saját virágkertészetének ^ termékeit árusítaná. A községi tanács úgy véli, ^ hogy az építkezéshez a község £ idegenforgalmának fellendítő- ^ sére az IBUSZ i; hozzájárul- J hatna és a várócsarnok épü- ; létében csinos helyiséget ren- ; dezhetne be saját céljaira. A; MÁVAUT anyagi hozzájáru- 5 lására is számít a község és j. ezt annál indokoltabbnak tartja, mert a késő éjjel érkező és a kora hajnalban Budapest felé induló buszok vezetői és kalauzai Foton éjszakáznák, de számukra rendes szállásról a MÁVAUT idáig nem gondoskodott. A községben éjszakázó két kalauznőnek a kultúrotthon gondnoka úgyszólván szívességi alapon két ágyat bocsát rendelkezésére egy kis szobában, amely csak a gondnok-házaspár szobáján keresztül közelíthető meg. Még rosszabb a két sofőr elhelyezése. Részűikre egy használaton kívül helyezett jégveremben biztosítottak éjszakai szállást. A várócsarnok épületében két, fűthető, mosdóval ellátott hálószobát rendezhetne be alkalmazottai számára a MÁVAUT, hogy a sofőrök és a kalauzok pár órán keresztül valóban kényelmesen pihenhessenek. Fót tanácsa most eljár az IBUSZ-nál, MÁVAUT-nál és bízik a kedvező elintézésben A válaszok beérkeztéig mindenesetre felfüggeszti a várócsarnok építésének megkezdését. * fedői, az erdőgazdaság dolgozói egyaránt. Az avatóünnepséget együtt tartották a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 42. évfordulójának megünneplésével, a megemlékezés és ünnepély után. reggelig tartó táncmulatsággal szentelték fel Kóspallag új büszkeségét. KISTAIICSÁRÓL így ír Újvári Lajosné szövőnő: „Nálunk is bevezették a máshol jól bevált uzsonnázta- tást. A gyerekek az iskolában vásárolhatják a tejet, kakaót, kiflit. Öröm nézni, ahogy a nebulók isszák a friss tejet, ropogtatják a kiflit. Van azonban az iskola vezetőségének egy kérelme is a tejipari vállalathoz. Méghozzá az, hogy a tejet — a kakaóhoz hasonlóan — szintén kis üvegekbe szétmérve szállítsa. Jelenleg egyliteres üvegekben adják, s azt a tízpercekben mérik szét. Ez jelentős többletmunkát jelent a pedagógusoknak, de a gyerekek is későn jutnak a tízóraihoz Miután, véleményünk szerint, ez nem lehetetlen kívánság, bízunk abban, hogy a tejipari vállalat hamarosan megtalálja a megoldást. Régen nem írt Sziráki Péter CSEMŐRŐL. De késését most érdekes tudósítással pótolta. Leveléből megtudjuk, hogy november elején megalakult a Magyar Honvédelmi Sport- szövetség keretén belül az alapismereti kör. Ezen jelenleg 28 fiatal vesz részt, akik nagy izgalommal várják a foglalkozásokat. Ahol a fiúk összejönnek, az a legfőbb téma, vajon ki mit fog csinálni? Legnagyobb sikere előreláthatólag a lövészetnek lesz, amit az is bizonyít, hogy a vasárnap délelőtti gyakorlatokon teljes létszámban részt vesznek. A másik hírt már nem ilyen vidám tollal írta. Sokszor szóvá tették már — minden eredmény nélkül — a csemői kenyérellátást. Azt, hogy a Ceglédi Sütőipari Vállalat csak minden második nap szállít friss kenyeret, s azt is legtöbbször estefelé. Aki tehát kenyeret akar enni, jó előre sorba áll, hogy a frissből kapjon. Ez a várakozás néha több órán át tart. A kocsiút szélén lesik az érdekeltek, jön-e már az autó? Nagyon kérik, intézze már el végre a tanács, naponta kapjanak friss kenyeret, vagy ha ez nem megoldható, legalább délelőtt történjék a szállítás, ne este. „Mielőtt levelemhez hozzákezdenék, engedjék meg, hogy bemutatkozzam. Hanzik Béla vagyok, az Ipari Műszergyár műanyagüzemében dolgozom ASZÓDON. Nagyon'szeretnék lapjuk tudósítója lenni. Remélem és biztosan tudom, nem csalatkoznak majd bennem. Nem tudom, mi a teendőm, de ha elmondják, szívvel-lélekkel ellátnám mindazt, amivel megbíznak. Tudom, hogy az újságírók nem lehetnek ott mindenütt, ezért én így szeretném segíteni kedves lapom munkáját.” Hanzik Béla levelét örömmel olvastuk és szívesen látjuk önkéntes munkatársaink széles táborában. Nincs különösebb tanításra szüksége: írja meg mindazt, ami lakóhelyén, üzemében történik, egyformán számoljon be az eredményekről és hiányosságokról. Reméljük, nevével a jövőben gyakran találkozunk lapunk hasábjain. Űj levelezőnk után régi ismerősünknek, Csiba Józsefnek adjuk át a szót. Ö a kongresszusi verseny keretében folyó villamosítási munkálatokról számol be GÖDÖLLŐRŐL. Az alvégi új település utcáin az Elektromos Művek újpesti üzemfejlesztésének KISZ-fia- taljai állítják az oszlopokat, Gábor János titkárral az élen. S ha ilyen lelkesedéssel dolgoznak tovább, mire a pártkongresszus megkezdődik, a településen ég a villany. A munkálatokhoz a tanács 29 000 forinttal, s a lakosság nagyarányú társadalmi munkával járul hozzá. Naponta egy vagon savanyúkáposzta Raktárhiánnyal küzd a budaörsi „káposztagyár" A neve csaknem olyan hosz- szú, mint maga a kilenc (holdon (fekvő, kiflialakú telep: KÖZÉRT Zöldség;-, Gyümölcselosztó 2. sz. Tartósító Telepe. A környékbeliek röviden „káposztagyárnak” nevezik. Vörös mészkőből épült cifra kapujával, apró, földszintes épületeivel szerényen húzódik meg a Törökugratónak nevezett szikla lábainál. Itt, ahol tizenöt évvel ezelőtt a horthysta hadsereg fényszórósai tanulták a háborúzás „tudományát”, ötödik esztendeje a lehető legbékésebb munka folyik: savanyúkáposztát, uborkát és paprikát készítenek. Reggelenként hatalmas teherautók hozzák a budapesti Nagyvásártelepről a nyersanyagot, s viszik a FŰSZERT Vállalathoz a savanyúságot. Makai Gyula telepvezető éppen a napi feladatokat beszéli meg Bartal Béla konzervmes- terrel, amikor betoppanunk. Már véget ért az uborkaszezon, mostanában a káposzta járja. Naponta egy vagon káposztát tartósítanak és 70 mázsa savanyúságot szerelnek ki 100—200 literes (hordókba, elszállításra készen. Végignézünk a telepen. Kis háztartáshoz szokott szemnek szokatlanok a méretek és mennyiségek. A kisebb szobának is beillő, hatalmas betonkádakba kosárszámra öntik a gyalult káposztát. Három, hidegtől kipirult arcú, Lopott, verekedett — bírósúg eló került Ifj. Weisz Dezső sári lakos I társadalmi tulajdon sérel- i mére elkövetett lopás, súlyos testisértés és baleset áldozatának cserbenhagyása bűntettével vádoltan került bíróság elé. Weisz a Földmunkát Gépesítő Vállalat sári kirendeltségén dolgozott, mint gépkezelő. Beosztása lehetővé tette, hogy nagyobb mennyiségű gépolajhoz jusson, amelynek forgalmi értéke jelentős.- Weisz ezt az alkalmat kihasználva, több ízben olajat lopott és azt Tóth László helybeli lakatosnak adta el, aki darálóüzem tulajdonosa. Tóth nem kérdezte az olaj eredetét, szó nélkül átvett minden mennyiséget. A tőle kapott pénzt ifjú Weisz szórakozásra költötte. Az olajlopás mellett Weisz- nek egyébként is meggyűlt a baja a rendőrséggel. Augusztus 2-án hazafelé tartva szóváltás támadt két fiatalember és ifjú Weisz között. A szóváltás verekedéssé fajult és ifjú Weisz az egyik fiatalembert leütötte, aki összeesett s csak az orvosnál tért magához. Az orvos megállapította, hogy sérülése 21 napon túl gyógyuló. Weisz bűnét súlyosbítja, hogy az ájult emberbe még többször belerúgott, majd otthagyta az utcán és mások szállították orvoshoz. A bíróság ifjú Weisz Dezsőt a fenti bűntettekért nyolc hónapi börtönre, míg Tóth László orgazdát négyhónapi börtönre ítélte. A vizsgálat folyamán a vállalatnak okozott anyagi kár megtérült. fürge fiatal lány ugrál a kád mélyén: tapossák a káposztát. Időnként egy-egy fazék sót, jókora kaporcsokrokat és néhány marék babérlevelet szórnak közé. Ha a kádak megtelnek, az óriás hordók kerülnek sorra: mindegyikük 130 hektoliteres. A raktáraik felé tartunk, ami nem könnyű vállalkozás: tisztes hordóhegyek torlaszolják el az utat. Azt mondják az itteniek, hegy rakodáskor még rosszabb a helyzet. Ha négyöt teherautó beáll a telepre, „rükvercben” kell kihátrálniuk, mert annyi hely sincs, hogy megforduljanak. A legnagyobb a torlódás a kádár- műhely előtt. Itt rakják le azokat a hordókat, amelyeket egyszeri használat során a FŰSZERT szállítói tönkretesznek. Ilyen pedig százával akad: dobálják, gondatlanul bánnak velük szállítás közben, s mire törött dongával, meglazult abronccsal visz- szakerülnek a telepre, a kádárok mindent kezdhetnek elölről. A telepen egyébként is sok gondot okoz a raktárhiány! Százezreket érő deszkaanyag, javításra váró és kijavított hordók, egész ládahegyek állnak — raktár hiányában — a szabad ég alatt. Van ugyan néhány raktár, de azokat megtölti a készáru. Ráadásul a telep nem is a legideálisabb helyen fekszik. A közlekedéstől, forgalomtól meglehetősen távol van. A rozsdarágta, ócska drótkerítést nem nagy feladat széttépni, lopnivaló meg bőven akad. (Nem véletlen, hogy már találtak a domb lábánál, a szőlők között zöldséges ládákat. Hiszen a telep olyan hosszú, hogy az éjjeliőr az egyik végéből nem hallja, hogy mi történik a másik végében. Nagy szükség lenne raktárakra, új, erős kerítésre, a szabad ég alatt dolgozó asszonyok feje fölé valami fedé’iiélére, s a kiszerelt hordók szállításához úgynevezett molnár-kocsikra, mert az asszonyok jelenleg kézzel görgetik a 190 kilós, tele hordókat. Egyszóval: szükség lenne némi beruházásra. Megérné, (hiszen rendkívül olcsó — harmad-negyedrendű és osztályon kívüli — nyersanyagot dolgoznak itt fel elsőosztályú savanyúsággá, úgyhogy jóformán semmi sem megy veszendőbe. Ny. É. KIRÁNDULÁS BADACSONYBA Bandi szervezte, Zentai elvtárs, a csepeli IBUSZ vezetője pedig soronkívül bocsátotta a fiatalok rendelkezésére a kényelmes farmotoros Ikarust. A jó hangulat már Diósdon elkezdődött. Itt szállt fel a fiatalok nagy része, s mire Martonvásárra értünk, a harmonika is megszólalt. Székesfehérvárott rövid városnézés tarkította a programot, Lepsényben rákezdett az eső. Tihanyban is szitált, de azért így is akadt látnivaló bőven. Borkóstoló a pincében Pompás fenyvesek, szelíd szántók váltogatták egymást a műút melletti lankákon. Helyenként már errefelé is láttunk ostornyeles utcai neonlámpákat. Az úton már nyoma sem volt a nyári forgalomnak. Téli álmukra készülnek a Balaton környéki üdülőtelepek is. Elvétve találkoztunk csak egy-egy kirándulócsoporttal. Dél felé futottunk be Badacsonyba. A kopasz tökeso- rok között együtt kapaszkodtunk fel a macskaköves dűlőutákon egészen a Kisfa- ludy-házig. Sajnos, már a költő egykori présháza is bezárta a kapuit, s a Szegedi Róza Múzeumot sem találtuk nyitva. Haragos fellegek gomolyogtak a Badacsony bazaltkúpjai körül s a szőlőhegyen alig találkoztunk idevalósi emberekkel. Amilyen forgalmas nyáridőben ez a környék, most éppoly kihalt. Némán ásítoztak a piroscserepes présházak, ám fáradságunkat kárpótolta a pazar kilátás. — Érdemes volt eljönni, ez igen! — csillant fel a szeme a rr, érőlaboratóriumban dolgozó Nagy Ilonkának. S a táj szépségével Mojzer Szilvi és Prá- vik Erzsi sem tudott egyhaA Kisfaludy-háznál mar betelni. Ezalatt persze az „élelmesebbek” pince után néztek. Találtak is jó bort Zabóné öreg pincéjében. Bánok Laci esztergályos, Felkér Tomi szerszámkészítő, Bognár Gyuszi meg Inglis Mislca megmutatták, hogy nemcsak a gépek mellett, meg a társadalmi munkában, hanem a borkóstolásban is kiválóan „megállják a helyüket”. Mi tagadás, a többieknek is csúszott a zamatos szürkebarát. Alig győzte lopótökkel a pince gazdája. Fél óra múlva már valamennyien ott settenkedtünk a vén hordók között. „Virágos jókedv költözött belénk” <— szavalta Ménesi Béla. s hasonló véleményen volt Nagy Miska is, meg Stránszki Jancsi, a brigádvezető. Badacsonyban nemrégiben ért véget a szüret, most forrnak az új borok. így hát többen a murcit is megkóstolták. Az élelmesebbek kint a tőkékről bengézett szőlőfürtökkel kedveskedtek a lányoknak. Igencsak alkonyodon, mire lebandukoltunk a hegyről. Búcsút intettünk a szép vidéknek — aztán nó tázva, újabb kedves élményekkel gazdagon indultunk vissza. s. p. P écs, Eger, meg Dobogókő után hazánk legszebb bortermelő vidékére, Badacsonyba látogattak vasárnap a Diósdi Csapágygyár ifjúmunkásai. A gyári KISZ- szervezet negyvenöt olyan fiatalt hívott meg a pompás kirándulásra, akik kivették részüket a társadalmi munkából. (Legutóbb 260 köbméter földet mozgattak meg munkaidő után, s ezenkívül is 400 óra társadalmi munkát végeztek a csapágygyári fiatalok.) A jutalomkirándulást Bősz
