Pest Megyei Hirlap, 1959. november (3. évfolyam, 257-281. szám)
1959-11-13 / 267. szám
MEGYEI r&Clrlap 1959. NOVEMBER 13. PÉNTEK MINTA HOMOKÓRA? TUDÓSÍTÓINK ÍRJAK j» Pécelen bemutatták az Úri murit Portré (Mohácsi György rajza) Egy lány fölkelt Simább és tisztább lett az udvar, üdébb, aranyosabb a lés. A galambraj a háztetőről megszállta a gang peremét. Az ólak szétszóródott népe ujjongva egy-helyre szaladt. A szomszédból az eperfáról átrepültek a madarak. Egy rózsa bontakozni kezdett, nyújtózkodni a violák. A muskátli az út porától megszabad ultan ég tovább. Két rest cica játékba fogott, a kutya boldogan csahol. Az előbb ásított egy asszony, most halkan, vidáman dalol. Tréfára gyúl a férfi kedve, hogy az udvaron áthalad. S a kedves, gyöngyöző kacajjal tova libben a fák alatt... Hegedűs László LÁTOGATÁS A NÉPRAJZI MÚZEUMBAN vőben tájmúzeum, melynek leglelkesebb két munkatársa egy pedagógus és egy tanácsi dolgozó. Túrán él Tóth Z. Mihályné, Galgahévizen pedig Zsiros Ferencné, mindketten a népművészet mesterei. Kovács Lajost, amikor Túrán igazgató-tanítóskodott, a népművészet fejlesztéséért tüntették ki Kossuth-díjjal. — Ezek azonban ismert személyek és eredmények — mondja a múzeum egyik (a nagyközönség jólértesüitségét kissé optimistán megítélő) munkatársa. — Épp úgy, mint a Galga menti, vagy a tápió- sági népviselet. Aki a kiállítótermeket felkeresi, ezekben bőségesen gyönyörködhet. — És sokan keresik fel? — kérdem. — Tanulók talán igen. Tavaly mintegy harmincezren jártak itt. Felnőtt látogatónk azonban alig néhány ezer. Rossz helyen épült a múzeum. A Könyves Kálmán körút gyalogosforgalma csekély, a nagyközönség nem ismeri eléggé kiállításainkat. A gyűjtemények másfélszázezer darabjának ugyan csak tört része látható állandóan, de ez is megéri a fáradságot, az érdeklődők egy üres délelőttjét, vagy délutánját. Azt is kevesen tudják, hogy az ügyeletes tisztviselő bármikor ingyenes szakvezetést ad, a faluról feljöttek pedig magnetofonról hallhatják vidékük népdalkin- csét, népmeséit. Ezt különösen az iskolásokat kísérő pedagógusok figyelmébe ajánlják a múzeum dolgozói. TVT éozene ..; Népdal ... Pest ’ magyében idáig huszonöt községben végeztek gyűjtést, többek közt nem kisebb tudósok. mint Viliár Béla, Bartók Béla és Kodály Zoltán A gyűjtőmunka eredményét őrző hatezer viaszhenger között és „A magyar népzene tára” egymásután megjelenő köteteiben nem kevés Pest megyei eredetű dal van. A sok közül ime egy Boldog községből származó, bájos, üdehangú „párosító”: „Csanádosi erdő Közepibe tó van Oda jár fürödni Egy pár galambocska Az egyik ha mintha Petrovics Gyurka volna A másik ha mintha Nagy Mariska volna.” A múzeum távolabbi tervei közt (finn, román éscseíh példa nyomán) szerepel néhány jellegzetes falusi ház felépítése és berendezése is. Ez a szabadtéri múzeum Óbudán lesz és benne helyét kapnak valószínűleg Pest megye néprajzi kincsei is. — Reméljük akkor többen keresik fel majd a múzeumot ■— mondom. — Ez még igen távoli terv, kérem — hűtik le reményeimet a tárgyilagos tudósok. — Az azonban már elhatározott tény, hagy 1961-ben költözik a múzeum. — Ugyan hová? — Elfoglaljuk a volt királyi vár egv#: szárnyát. Ott aztán elegendő helyünk lesz gyűjteményeink bemutatására. De addig örömmel és szeretettel várunk minden látogatót itt a Könyves Kálmán körúton is. Ordas Iván „pánthasogató géppel”, a legjobb hátikosarak. Aki a HÉV-en, vonaton nap-nap után látja a nehéz terheket háton hurcoló falusi asszonyokat, majdnem bizonyosra veheti, hogy kosaruk Berne- cebarátin készült. Súlya csak másfél kiló, de fél mázsányi teher hordására is alkalmas. — Hogyan szerzik meg a múzeumnak a népművészeti tárgyakat? — érdeklődöm. — Bizony, nem mindig egyszerűen — hangzik a válasz. — A Néprajzi Múzeum anyagi lehetőségei korlátozottak, ugyanakkor igen sok faluban tömegével vannak olyan szerszámok, eszközök, amelyeket a tulajdonos már régen nem használ, de kényelemszeretetből, tudatlanságból vonakodik megválni tőlük. A használatlan szerszámok élete rövid, javarészük tönkremegy, elpusztul, ahelyett, hogy itt a múzeumban a néprajztudomány érdekeit szolgálná. \ 7aló igaz. A többet termelő, jobban jövedelmező nagyüzemi gazdálkodás igen sok régi. egyszerű holmit feleslegessé tesz. Ezeknek a helye múzeumban van, ahol megőrzik és hasznosítják a tudomány javára. A Néprajzi Múzeum állandó kapcsolatot tart vidéki gyűjtőkkel, támo- • gatja az érdeklődőket, különösen a hazánkban még nem eléggé elterjedt fa'umúzeumo- kat. Pest megyében éppen Abonyban létesül a közeli jö— Talán „szlovák szánkó”? — kérdem. — Hol vannak Bernecebarátin románok? Nevet. — Ma már valóban nincsenek vagy elmagyarosodtak, de voltak. 1910-ben egy fakitermelő nagyvállalkozó román szakmunkásokat hozatott. Ezek azonban nem végeztek „ölező” (fakitermelő) munkát, hanem ők szállították a fát a döntési helytől a „tengölösökig” (fuvarosokig). A faközelítés itteni eszköze a „román szánkó”. Három-háromféle fából: bükk, gyertyán, som vagy szil, hárs, tölgy készül. Nincs egyetlen fémalkatrésze sem, fából van a „fej”, a „picék”, a „rakonca”, a „levél” és a „suk” is. A hozzáértő két fúró, egy fejsze meg egy „kámvás” fűrész segítségével állítja ösz- sze. Teherbírása 10—12 mázsa, de csak 3—5 mázsa fával rakják meg és ezt a súlyt egyetlen ember vonszolja lefelé a meredek, „pandalos” helyeken. Embertelenül nehéz munka, de mindig akadnak olyan nehezen megközelíthető részek, ahol nem segít más, csak a „román szánkó”. Ez a munkaeszköz Bernecebarátiból jutott el Visegrádra, Dömös- re, sőt a távoli Bakonybélbe is. Bernecebaráti egyébként is nevezetes község. Itt készülnek háziipari módszerekkel, sőt a máshol teljesen ismeretlen, otthon szerkesztett í í l\yiint a tegtöbb kívülálló, 4 IVJi én is azt hittem: a nép- í rajzos munkája elsősorban 4 ruhák, faragások, edények 4 gyűjtése, népdalok, dallamok g feljegyzése. Annál nagyobb a ^ meglepetésem a Néprajzi ^ Múzeumban, amikor mindjárt j az első kutatótól, aki időt í szentel nekem, megtudom, ^ hogy az ő témaköre a íővá- gros környéki szárazkertésze- ^ teket, a termesztési módsze- í reket öleli fel. y '4 — A gazdasági élet állandóan változik — mondja Bo- ^ ross Marietta kutató. — Nem- ^ csak arra gondolok, hogy ^ most parasztságunk fokozatosan áttér a nagyüzemi ter- ^ mesztésre, hanem arra is, ^ hogy állandóan új termesz- ^ tési - módok, kisebb-nagyobb, ^eleinte alig ismert termesztési fogások születnek a nép ^ között, amelyek jellemzőek tz ország egyes részeire. ^ Ilyen a fóti paradicsomter- tnesztés is, vagy a Budapest ^környéki szárazkertészetek el- tzaporodása az öntözéses bol- ^ gár kertészek tőszomszédsá- ^ gában. | A néprajzos gyűjtőt miniden apróság érdekli, minden «szerszámnak, munkaeszközének figyelmet szentel. Erdélyi Zoltán kutató Kemence ^községben faekét talált, a ^ Bernecebarátin általánosan ^ alkalmazott „román szánkó” ^készítéséről, felhasználási ^módjáról pedig kisebb tanul- í mányi írt. FILMHÍREK 5 A Paramount filmgyár Kar- ; rier című új filmje James ; Lee színművéből készült, ren- ídezője Joseph Anthony, főszereplője Anthony Franciosa. ! Roberto Rossellini új film; jenek forgatókönyvét Pet- írucci írta. A film egy kétség- ! beesésében öngyilkosságra kéjszülő prostituáltat mutat be, Jakit visszavezetnek az életbe. ! Rossellini filmjében nem hi- í vatásos színészek játszanak, í Leningrádban olyan készü- ! léket szerkesztettek, amely (lehetővé teszi, hogy film- és ; televízió-felvételeket közvetle- í nül magnetofon-szalagra ve- |gyenek fel. A találmány lehetőséget ad arra, hogy a fil- J meket telefonon továbbítsák. ; A moszkvai Dokumentum- Jfiim Stúdió összeállította a í Hruscsov amerikai útjáról kélszült riportfilmet. A színes í film beszámol a szovjet kor- | mányi ő amerikai útjának | minden lényeges eseményéről | és érdekes állomásairól. ! Novemberben második al- ! kálómmal rendezik meg Me- I xikóban a nemzetközi film- I fesztivált, amelyre meghívták |a világ harminc leghíresebb 'filmművészét. | Pécelen, ahol sok éves | múltja van az operetteknek, | ahol a színjátszók mindig | hangoztatták, hogy a közön- | ségnek csak a könnyű műfaj | kell, s ahol a Mágnás Miska, I a Zsákbamacska, a Pacsirta, a I Bástyasétány 77. az elmúlt ^ években kivétel nélkül bemu- J tatásra is került, Pécelen eb- J ben az évben történt valami. J November 7 és 8-ra este hét J órai kezdettel az Úri muri be- J mutatóját hirdették a plaká- J tok. Minden bemutató előtt J van izgalom, de itt most ket- J tős volt. Eljön-e a közönség és J ha eljön, hogyan fogadja a J drámát? J Amikor ezek a sorok meg- jelennek, a művelődési ház ^ lelkes színjátszói már túl lesz- ^ nek a második sikeres elő- | adáson. A közönség eljött és | tetszéssel fogadta a bemutaí tott darabot, í Magáról az előadásról: Mo- | ricz Zsigmond színműveit | úgy visszaadni, ahogy azt ő ^ megálmodta — nem könnyű | feladat rutinos játékosoknak | sem. Az Úri murit meg plá- J ne nem könnnyű. Visszatük- J rözni a kort, a nagybirtok J rendszer visszásságait, a ki- J világos virradatig tartó úri £ tivornyákat, a csugari pa- ^ rasztok kisemmizését, a ^ Szakmáry Zoltánok kétség- ^ beesett halálbamenekülését ^ — nem könnyű rendezői J feladat. y '4 A péceli előadás után el- ^ mondhatjuk, hogy valóban á _______ j ól sikerült megoldani a feladatot, sikerült jól játszani Móricz Zsigmondot. S ez elsősorban Dóbiás Lajos rendezőnek köszönhető. Jól tartotta kezében a szereplőket s elképzeléseit két hónapig tartó, rendszeres próbák után sikerült is valóra váltani. Ladányi István Zenei élet a monori járásban Amikor a monori járás zenei életét vizsgáljuk, jelentős eredményekről adhatunk számot. Vecsésen például megalakult a zenebarátok köre és ugyanitt gazdag programmal zenei hetet rendeztek. Az egész járás területén négyszáz tanuló jár zeneiskolába. Monori-erdőn például minden tizedik általános iskolai tanuló a zeneiskola hallgatója. A monori Munkáskor utcai általános iskolában öt zenei faliújság van. Daltól hangos a gyömrői és monori KISZ-szervezet. Maglódon pedig forró hangulatú zeneiskolai évnyitót rendeztek a közelmúltban. Mindez beszédesen bizonyítja, hogy járásunkban mind többen kedvelik meg a szép zenét és taníttatják gyermekeiket valamelyik zeneiskolában. Most például Gyomron szerveznek újabb zeneiskolát. Reméljük, sikerrel. Valentsik István suk, formálásuk is elsősor- \ ban a falu kulturális munká- \ saira várna. Közeledik a tél, a hosszúra; nyúló esték végtelen sora.; Nagyszerű alkalom lenne a; belső átalakulásra, tanulás-; ra, művelődésre. Még akkor í is, ha a körülmények egyelőre ! mostohák. Ismeretterjesztő í előadásokhoz nem feltétle-i nül szükséges a villanyfény. í Talán színjátszó csoportra is í telne a falu erejéből. Aztán; gyakrabban ellátogathatna ide; a megye művelődési autója, a j Petőfi Színpad együttese. A \ vándormozi is jöhetne leg-; alább havonta kétszer ... : A nyár végén azt írtuk Ká- j várói: isten háta mögötti fa- j lu. Valóban az lenne? Har-\ mincöt kilométerre a fövá-; rostól? Borongás az idő. A közelítő \ telet hírnökli már. Milyen \ lesz ez a tél? Enyhe vagy: szigorú? Bízunk benne, hogy': a fagyos szelek szigorúságát \ megtöri majd az itt tanyát! ütő kulturális élet heve, for- j rósága. Prukner Pál ' Egy kis ötletességgel — ideiglenesen — már itt is otthont teremthettek volna a kultúrának. Egy szétnyitható válaszfal megépítése nagy segítséget jelentett volna. Erre azonban a tervezők nem gondoltak. Maradt tehát továbbra is az öreg kultúrterem. Abba is lehetne még életet lehelni. De ki tegye ezt? A felelet egyszerű. Öt pedagógus tanít az iskolában. Ha egyikük a színjátszó csoport szervezését, másikuk az ismeretterjesztő munkát, a harmadik pedig például egy lánccsoport megalakítását vállalná... De nem vállalhatja. Az öt közül négy bejáró. Ketten Monorról bu- szoznak reggelenként. A harmadik Pestlőrincröl, a negyedik Óbudáról utazik. Ez utóbbi hét órát utazik naponta. Marad tehát egyedül Kerekes András, az igazgató. Ö a falu párttitkára, népművelési ügyvezetője és így tovább. Mindenre neki sem lehet ideje. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy „mellesleg” három gyermek édesapja. p Akad bizonyára, aki idáig $ jutva az olvasásban, máris ^ magyarázatot keres: „Persze, $ mert a tanács nem gondos-£ kodik a pedagógusok leiele pitéséről!” Tévedés. Még há- ‘j romszobás lakás is akadna a 4 faluban, ha valamelyik peda-í gógus itt kívánná élni az 4 életét. Lehangoló, hogy egyik & sem választja ezt, inkább a % fárasztó utazást. Tavaly pél-í. dául három pedagógus hagyta $ itt az iskolát. £ A kultúra hiánya... — ezt $ hangoztatták. Oda jutottunk,« ahonnan elindultunk. Mert / vajon ki emelje ki a kávai < embereket kultúrálatlan éle- g tűkből? Valamelyik felsőbb | szervre várna ez a nagy ^ feladat? (Kétségtelen, többet ^ segíthetnének, például a ^ transzformátor ügyében. Ez ^ azonban egyedül nem oldaná ^ meg a kérdést.) A munka J oroszlánrésze a pedagógusok- £ ra, a kávai emberekre vár. ^ . . J A falu termelőszövetkezeti £ községgé lett. Ma már köny- ^ nyebben jutnak egy akaratra $ a kávai emberek, s ez jó do- £ log. A nagy átalakulásnak % azonban gyakran még csak a $ külső jelei mutatkoznak. Az $ emberek gondolkodásmódja, % életszemlélete és tulajdonsá- £ gai nem változnak meg egyik £ napról a másikra. Alakítá- 4 A keso ŐSZ már lepergette a kávai utcák fáiról a sárga és rozsdavörös leveleket. A fel-feltámadó csípős északi szél egy ideig maga előtt kergette a tovatűnt nyár utolsó zörgőhangú dalnokait, aztán belisodorta az egész levélnyájat az utcák vendégmarasztaló sártengerébe. Borongás idő. A közelítő telet hírnökli már. Odakinn, a határban még teli torokból harsog az élejt sokszínű zenéje. Traktorok hada pöfög, lovak nyerítenek, emberek kiáltása lebeg a táj fölött. Szántanak, vetnek teljes lendülettel. Egy-egy megkésett szekér még a föld kinnfelejtett kincseit fuvarozza a biztonságot jelentő tetők alá. Benn, a faluban már más kép fogad. Szinte valamennyi ház kéménye vastagon pöfékel. Fütenek. A hosszú téli esték próbáit ülik. Hosszú téli esték... Városokban, nagyobb falvakban még csak megjárja. Zsúfolásig megtelnek ilyenkor a mozik, kultúrtermek; filmet néznek, ismeretterjesztő előadásokat hallgatnak, különféle tanfolyamokon bővítik ismereteiket. A kávai embereknek azonban nincsenek terveik. Emberek művelődési, szórakozási tervek, vágyak nélkül? Furcsa, sőt megdöbbentő ez, 1959 őszén. Szomorú, akár a késő őszi utcakép. Lehangoló. Nyolcszáz ember élete pereg itt eseménytelenül, élmények nélkül. Valahogy olyanféleképpen, mint a homokóra. Lepereg rajta egy nap, akkor megfordítják, s kezdődik újra elölről. Nincs villany... A petro- lámpák fénye sápadt és szemrontó. Nehezen akaródzik még olvasni is mellette. Nincs más menekülés a hosszú téli éjsza. kák elől, csak az ágy. De ez lenne az élet értelme? Régi ígéret már, hogy a faluban is kigyúl a fény. Az idén úgy tűnt, valósággá válik. A belső hálózat már elkészült. A napokban kezdik a villanyoszlopok felállítását. A falu apraja-nagyja egy emberként vállalta: társadalmi munkában kiássa az oszlopok helyét. A vezeték összeköttetését is megteremtik az elkövetkező hetekben Káva és Bénye között. Pontosan a terv szerint. Mégsem gyúl ki a fény a kávai házakban december vénén. Nincs transzformátor, anélkül pedig nem lehet. Talán jövőre ... A kultúrház... Egy öreg, Mszolgált terem szolgálná a \ kultúra ügyét a faluban. Száz \ ülőhely, csöppnyi színpad ... \ Igazi színház még soha nem \ fordult meg benne. A hónap \ utolsó napjára várják első íz- \ ben a Petőfi Színpad együtte- \ sét. Nagy esemény lesz. Mi \ több: a színházi előadás forró j légköre minden bizonnyal egy í kicsit kisepri majd az igény- \ telenséget a kávai emberek- • bői. AkuHúrházban havonta: egyszer vándormozi tart elő- \ adást. Ilyenkor szinte percek': alatt szétkapkodják a jegye- i két. Több filmelőadás kel- \ lene. Esetleg állandó — he- \ tenként három-négy alkalom- \ mai játszó — mozi. Ez látszólag ellentmond a \ kávaiak igénytelenségének. \ Igen, a mozit már szeretik. \ De a kultúra szó csupán ezt \ jelentené? Tágabb, sokszínűbb j fogalom. Ide tartozik például j az ismeretterjesztés. A falu- \ ban azonban ilyen munka j nem folyik. És nincs semmi- j féle művészeti csoport. Az \ iskola igazgatójának véle- J ménye szerint nem is lesz J még egy ideig. A falu fiatal- j ságának több, mint háromne-\ gyed része a városban dolga-1 zik. Rájuk nem számíthat. > Az öregek pedig ... Nehezen j értik már meg, hogy az is- \ meretterjesztő előadás egy \ fok már a kulturálódás, mű- \ velődés lépcsőjén. De vajon csakugyan nem \ lehet kulturális életet terem- j teni a faluban? Lehetne,; csakhogy a feltételek... Szeptemberben avatták fel \ a község új iskoláját. Kor- \ szerű, négytantermes épület.''
