Pest Megyei Hirlap, 1959. november (3. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-13 / 267. szám

1959. NOVEMBER 13. PÉNTEK E%#irfap s A fejlődés gondjai a Dunaharaszti Sütőipari Vállalatnál 1600 OOO forint nyereség tíz hónap alatt Az ujjlenyomat megmondja: ki az apa! épült. Kiskunlacházán most épül a második. Nyolc üzem­ben épült vízvezeték, egy he­lyen fürdő. Nyolc sütöde ka­pott az utóbbi években da­gasztógépet. A vállalatfej­lesztési alapból és a 460 000 forintos felújítási hányadból az idén 130 000 forintot a ke­mencék; 110 000-et pedig a gépek felújítására fordítottalt, Kétszázhúszezer forint ér­tékben vásároltak új gé­peket: két centrifugai­szitát, kiflisodrókat, da­gasztógépeket, kelesztő- és kisütő-kocsikat. Az Élelmezésügyi Miniszté­riumtól öt darab olajfűtő­berendezést kaptak, ami megjavította a szigetszent- miklósi gyártelep lakosságá­nak kenyérellátását. Az olaj­fűtésű kemencébe ugyanis a kenyérsütés után ismét lehet vetni, nem kell előbb nyolc óráig felfüteni, mint a szén- tüzelésűt. A járási tanács is segített: 20 000 forintot adott a vállalatnak. Ebből az ösz- szegből — egy kis pótlással — négy sütödének építenek tüzelőraktárt. A fejlődést bizonyítják a termelés számai is. Míg 1953-ban mindössze hat üzemben készítettek péksüteményt — akkor is két-három félét —, most 11 üzemben. Ma már olyan kis községek­ben is kapható péksütemény, mint Makád, Délegyháza vagy Szigetújfahl; A válasz­ték is sokkal gazdagabb, mint hat évvel ezelőtt: kiflin és zsemlén kívül fonott kalácsot, tepertős pogácsát, zsúrkenye- ret, szegedi vágottat, sóspere- cet is vásárolhatnak a rác­kevei járás lakosai. Meg is nőtt a péksütemény-fogyasz­tás az utóbbi években; egye­dül Dunaharasztin kilenc- t-'zezer darab fogy el belőle naponta, kétszerese az eddi­ginek. Befejezésül Bárok István igazgató így summázta az el­mondottakat: — Az igények duplájára nőttek, s mi ezeket csak megfeszített munkával tudjuk kielégíteni; Alkalmazottaink nagy része már most is any- nyit dolgozik, hogy többet kí­váraid tőlük lehetetlen. Igaz, meg is van az eredménye, ez évi nyereségünk — eddig — 1600 000 forint! De a követelmények egyenes arányban nőnek a Járás­ban levő ipari üzemek fejlődésével s az ipari munkások létszámának emelkedésével. A kenyérellátás zavartalan­ságát a mostani kapacitással sokáig nem tudjuk biztosí­tani; Itt egyetlen megoldás lehetséges: egy középüzem — magyarán kenyérgyár — lé­tesítése. A megyei tanács' vezetői­nek is ez a véleménye. Amit az is bizonyít, hogy közölték: 1960-ban elkészíttetik egy Szigetszentmiklóson építendő kenyérgyár terveit, s az öt­éves terv első felében, 1961- ben a gyár felépül. Nyíri Éva A nagykátai járási ügyész­ség elkészítette a vádiratot Koncz József és társai, tápió- sági lakosok ügyében. Koncz József 26 esztendős szállítómunkás, büntetett elő­életű egyén, a „vezére” lett egy 19—20 éves suhancokból álló csoportnak, amelynek tagjai Kun Tibor, Kun Mi­hály, Szabó István és Kun Gábor voltak. A Kun-fiúk nem rokonok, mégis jól össze­hozta őket huligánkodó, a tár­sadalmi együttélés szabályait semmibevevő magatartásuk. Nem egynek közülük már dolga volt a rendőrséggel kisebb-nagyobb vétsége­kért, legutóbb pedig súiyos bűntettre vetemedtek. Október 3-án este Koncz József említett társaival a tápiósági italboltban szórako­zott. Betért a boltba egy Tá- piósülyről Tápióbicskére lovas- kocsin utazó, a szüreti mun­kákkal végzett csoport, amely­nek két férfi és egy nő tagja volt. Konczéik figyelemmel kí­sérték őket, s Koncz indítvá­nyára elhatározták, hogy a csoport indulása után eléjük kerülnek és megállásra kény­szerítik őket. Így is volt. Az A hazai és a nemzetközi tudományos körökben nagy feltűnést keltett dr. Ökrös Sándor professzor, az Igaz­ságügyi Orvostani Intézet igaz­gatójának felfedezése, aki daktiloszkópiai módszer­rel sok száz esetben be­bizonyította, hogy Mk a gyermek szülei. Hosszú, tudományos munká­jának eredményeképpen ki­mutatta, hogy a gyermek tíz ujjának lenyomatán található ábrák hasonlítanak az anya, illetve az apa megfelelő uj- ján levő ábrákhoz. A szülői bélyegeik kimuta­tása a gyermek ujjlécrajzo- latában bizonyítja azt, hogy a gyermek a vizsgált szemé­lyektől származik; Ha vala­melyik; személy — apa vagy anya — jellemző ábrái hiá­nyoznak a gyermek ujjiléc- rajzolatából, akkor minden kétséget kizáróan attól a sze­mélytől nem származh&tik. Ökrös professzor össze­hasonlító eljárását ez ideig több mint 600 per esetén sikerrel alkal­mazta. úton haladó kocsit — mellék­utcákon megelőzve — a banda a falun kívül meg is állította. A banda tagjai rátámadtak a bakon ülő kocsisra, akit le­ütöttek, majd lerángatták a mellette ülő ötvenéves asz- szonyt, s amikor az földet ért, megriasztották a lovakat, amelyek az eszméletlen kocsissal Tápióbicske irá­nyában robogtak el. A kocsin utazó másik férfi, aki az asszony segítségére sie­tett, szintén a leütés sorsára jutott. Miután a banda a két férfit ártalmatlanná tette, az asszonyon valamennyien erő­szakot követtek el, s ezentúl is bántalmazták. Mint a későbbiek során ki­derült, a kocsi körű! folyó dula­kodásban a banda tagjai­nak arra is volt ideje, hogy a kocsin található pokrócokat és egyéb anya­gokat ellopja. A tettesek előzetes letartóz­tatásban vannak, rövidesen bíróság elé kerülnek. A köz­ség lakossága érdeklődéssel várja a hírhedt alakokra ki­szabandó büntetést. A vizsgálat eredménnyel jár­hat olyan esetben is, amikor az anya vizsgálata valami­lyen oknál fogva (meghalt vagy esetleg nem óhajtják bevonni) nem lehetséges. Ilyenkor a férfi és a gyer­mek u j j léc rendszerének vizs­gálata alapján is határozott véleményt lehet mondani a származás kérdésében. November 11-én egy „MI-4” mintájú helikopter szállt le a Kreml udvarán. A gép Moszk­va környékéről érkezett és M. L. Mii tervező munkája. Már sorozatban gyártják. Hruscsov, a szovjet minisz­Ha a vizsgálandó sze­mély egyik keze történe­tesen hiányzik, akkor a másik kéz lenyomatairól egymagában is lehet meg­határozó vagy kizáró vé­leményt mondani. ökrös professzor módszerei a Legfelső Bíróság jóváhagy­ta mint ítélkezési alapul szol­gáló eljárást. tertanács elnöke, Kozlov, Miikojan és Usztyinov, a mi­nisztertanács elnökhelyettese megtekintették a helikoptert. Jelen volt Gyementyev, a szovjet minisztertanács repü­léstechnikai állami bizottságá­nak elnöke is. Bíróság elé kerülnek a tápiósági huligánok ökrös professzor ujjlenyomatot vesz az egyik gyermekről Egy eset a sok közül. Ebbem az esetben két férfi volt a gyanúsított (1-es, 3-as ábra). A 2-es ábra az anya lenyomata. A gyermek ujjlenyomatán (4-es ábra) min­den kétséget kizáróan megállapítható, hogy a második férfitől (3. ábra) származik Helikopter a Kreml udvarán Igen, első gimnazisták, kis­diákok. A nagykátai Damja­nich gimnázium tanulói, az I/A-ba. illetve IB-be jár­nak. 1945-ben születtek. Ab­ban az esztendőben, amikor a magyar történelem gyá­szos, sötét korszaka zárult, s valami új, nagyszerű kezdő­dött. Egy nép született újjá, s kezdte el a maga jelölte utat járni. A múlt? Ködbe vesző, régi valami. Messze van, az öregek, idősebbek beszélnek róla, de vajon érdekes-e ez a 14 éves lány- és fiúfejek­nek, amikor a ma annyira iz­galmas, érdekfeszítő? Múltról és jelenről faggat­tam őket. A két osztály tanulóinak dötitő többsége munkás- és parasztszülők gyermeke. Egyetlen közepes rendű sincs közöttük. A „leg­rosszabb” is jó eredmény­nyel végezte az általános is­kolát. Éles eszű, okos gyere­kek. De nem egy kérdésnél i mukkanni sem tudtak. Csendőr? Váltó? : A lányokat faggatom elő- ; szőr. : — Tudják-e, mit jelent az ; árverés? í Legény Júlia keze emel- < kedik egyedül. Ugy-ahogy ! megfogalmazza. A többi ! csendben, értetlenül hallgat. Bánáti Judit elmondja, amit a csendőrökről tud, de: papírízű, könyvek lapjairól ismert figura csak ez — sze­rencsére. Peregnek a kérdések a múltról. — Váltó? — Valami papír ... Idegen, messzi világ ez. Mi közük hozzá? Hogy a szüleik abban éltek? De hi­szen elmúlt, soha nem jön vissza. Akkor meg minek szá­mon tartani. A máról kérdezek. Egy csapásra megváltozik a te­rem. Az eddig lesütött lány­szemek értelmesen csillognak felém, s minden kérdésnél karok erdeje magasodik. — Önköltség? Tucatnyi kéz, sorolják. — Munkaverseny? Újító- mozgalom? Tudják. És így tovább. Űrrakéta és mozi Gyorsan peregnek a kérdé­sek, s ugyanilyen gyorsan érkeznek a kerek, alapős vá­laszok. — Űrrakéta? Alig győzöm a jelentkező­ket számolni. — Ki jár hetenként két­szer moziba ? Tizenhárom kéz a magasba. lyás Gábor jelentkezik első­nek: — Apám a MÁVAG-ban dolgozott, anyám cseléd volt Egreskátán gróf Keglovichnál. Egy szobában laktunk. Apám csak egyszer tudott hazajönni, anyám sem hagyhatta ott, csak szombatonként az uraságot. Egy ágy, egy asztal, két szék. Ma kétszobás lakásunk van. Szép bútorokkal. Leül. Amit elmondott, nem különös, természetes. De vajon ez az értelmes fiú egyszer is végiggondolta-e, hogy mibe ke­rült, kiken múlik ez a termé­szetes? Tizenhatan vannak, akiknek 25 kötet körül jár a könyvtára. Az ötvenet heten érik el. S hatvanon felül is vannak ketten: Réti János és Gulyás Gábor. Tizennégyéve- sek. Havi 60—80 forint zseb­pénzt kapnak. És nem egyszer könyvre adják az egészet. Hogy apjuk, anyjuk évszám nem látott könyvet? De hiszen már együtt olvasnak. Hol van már a volt világ? — Van olyan, aki egy hónap­ban egyszer sem megy moziba? Nevetnek. Rada Illésnek saját motor- kerékpárja van, azzal jár be az iskolába. S mindössze öten vannak az iskolában olyanok, akiknek nincsen saját kerék­párja. Laika és Tibet Záporoznak a válaszok; — Lajka? — Könnyebbet;:; harsogják kacagva. És röpködnek a vá­laszok a 235-ös uránról, az atommag szerkezetéről, a dalai lámáról mindenki hallott, s ér­telmesen el is magyarázzák, hogy mi történt Tibetben; — Kinek az édesanyja járt gimnáziumba? Megilletődött csend. Vala- honnét, az osztály sarkából valamelyik kislány, talán csak magának mondja: — De hiszen cseléd volt.. • Színházbérletük van, az iskola közösen jár a fővá­rosba színházlátogatásra. Mél­tatlankodnak, amikor meg­kérdezem, kinek van csak egy ruhája. — Jól néznénk ki! — Éhezett már valaki ma­guk közül? Egy pillanatig meghökkent csend. És azután áttörve min­den feszélyezettséget, hömpö­lyög a kacagás. Végignézem őket. Egészsé­ges, hamvas leányareok. És szembe jutnak a régi újságká- pek. A sápadt, elgyötört arcok, a trachomas szemek; Nem értik, miért csukom be a jegyzetfüzetem, miért nem folytatjuk tovább. De hi­szen kell-e kérdezni, amikor látni is elég? Anyám cseléd volt A fiúkkal vagyok. Velük is botladozva járjuk a .múlt em­lékútjait. ahol annyi az isme­retlen, soha nem hallott, élt dolog. — Milyen lehetett a szüleik lakása húsz esztendeje? Szőke, jól öltözött fiú, Gu­Tizenketten naponta olvas­nak újságot, sok közülük rend­szeres hetilapvásárló. Azután Vietnamról beszélnek, egy szusszanásra felsorolnak húsz autómárkát, több mint tíznek van fényképezőgépe, s hárman jártak már külföldön. Beszá­molnak Hanzelka és Zigmund útjairól, természetes, hogy az iskola klubjában ott a televí­zió, a magnetofon. Vígan beszélgetnek a többi osztály tagjaival szünetben a modern iskola előcsarnoká­ban, folyosóin, s bármennyire is erőltetik agyukat, nem tud­ják elképzelni a sanyarú múl­tat. Volt és lesz Öröm közöttük lenni, velük beszélni. Mennyire más gyere­kek. Volt kiscselédek gyerekei. Akik kisdiákok, s nem tudják, mi a kommenció, s az istálló­ban alvás. Nincs közöttük be­teg, kopott ruhájú, koplaló. A mi fiataljaink ezek a gyerekek. Jó. hogy nem éltek a múltban nem szenvedtek, számukra már egy szabad nép épitet' egyenes, szenvedések nélkü’1 utat. Jó, hogy ismerik a mát s tudják a mi lesz-t. Jövőjük nem sötét, nincs mitől tartani, ha becsülettel tanulnak. Mind­ez öröm. De kicsit szívszorító, hogy mindaz, ami volt, ennyi­re messze van tőlük. Hogy a voltot nem őrzi az emlékezet. Pedig a vannak csak akkor érezzük az igazi súlyát, érté­két, ha tudjuk a voltot. S a lesz is akkor tündöklik igazi fényében, ha a volt emléke ki- törö'h'-'te'lenül él bennünk. Mészáros Ottó — A gondjainkról akar hallani, vagy az eredmények­ről? ■— tette fel a kérdést Bárok István, a Dunaharaszti Sütőipari Vállalat igazgatója. Miután megegyeztünk, hogy mind a kettőről, úgy dön­töttünk, előbb a gondokat vesszük sorra. Harminchat sütőüzem tar­tozik a vállalathoz, amely az egész ráckevei járást látja el kenyérrel. Ezek — egy ki­vételével — magánházban épült „maszek” műhelyek voltak az államosításig, Leg­többjük csupán egy sütő­házból és egy sütőkonyhá­ból áll. Kevésnek van egyéb helyisége is, s mindössze há­rom-négynek tüzelőraktára; S itt jelentkezik az első — nem csekély — probléma: nincs hol tárolni a lisztet és a tüzelőt. Az előbbit több­nyire folyosókon, ponyvá­val letakarva tartják, az utóbbit pedig a szabad ég alatj, az udvaron. Ez az oka annak, hogy csak 3—í napra való lisztkészlete van egy-egy üzemnek, amit állan­dóan pótolni kell. Iga­zán jó kenyeret viszont csak „pihent” —15—20 na­pos — lisztből lehet sütni. A másik komoly gondot a gépi berendezés hiánya okoz­za. Noha az utóbbi két év- , ben sok értékes új gépet vásároltak, még mindig nincs elég. Harminchat sütöde kö­zül mindössze kettőnek van centrifugál-szitája, holott minden üzemben nagy szük­ség volna rá. A vibrációs szi­ták — amelyeket az államosí­tás után vásároltak — nem váltak be. Ahhoz pedig, hogy kézzel szitálják át a lisztet, sem idő nincs, sem munka­erő. A kemencék — annak ide­jén — faíűtésre épültek, vas­fegyverzet nélkül; Most szénnel fűtenek; így azon­ban sokkal erősebb a gáz­képződés, nagyobb a nyomás s ez sok helyütt bajt okoz: szétveti a kemencét. Ez tör­tént másfél hónappal ezelőtt Szigetszentmiklóson, nemré­giben Dömsödön s ez a veszély fenyeget Halászteleken is, A fejlődés, az igények nö­vekedése is komoly prob­lémát hozott magával: ki­csi a kapacitás! A felszabadulás előtt a járás kenyérszükséglete fele sem volt a mostaninak. A kisipa­rosok kemencéi — természete­sen — ehhez a szükséglethez épültek: napi 4—5 mázsa kenyér és — legfeljebb — 1500 darab péksütemény sütéséhez. Ugyanazokban a kemencék­ben most hétköznap 10—12, szombatonként pedig 18—22 mázsa kenyeret kell kisütni! Az aratás-cséplés időszaká­ban a szükséglet még ennél is magasabb! A helyszűke nemcsak a kapacitásnál érezteti hát­rányos hatását, hanem a sütőipar legalapvetőbb követelményénél, a higié­niánál is. Éppen a helyszűke miatt nem tudják sok helyütt a lisz­tet az előírásoknak megfele­lően tárolni, s ugyanez az oka annak, hogy nem hasz­nálhatják a vibrációs szitát. Megvallom, mire idáig ju­tottunk a beszélgetésben, olyan érzésem volt, hogy — ezek után — eredményekről nem sok szó eshet. Kelleme­sen csalódtam: a vállalat a fenti gondok ellenére évről évre fejlődik. Hat évvel ezelőtt — az államosításkor — a sütő­üzemek gépesítése 10 szá­zalékos volt. Ma — a ter­meléshez viszonyítva — 66 százalékos! Különösen szembetűnő a fej­lődés 1957 óta. Kiskunlachá- zán, Makádon, Délegyházán Szigetújfalun egy-egy, Duna- harasztin két új kemence MÚLTRÓL ÉS JELENRŐL mit tuti u kisdiák ? i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom