Pest Megyei Hirlap, 1959. október (3. évfolyam, 230-256. szám)
1959-10-13 / 240. szám
1959. OKTÓBER 13. KEDD "^irírtP s ♦ VASÁRNAPI KRÓNIKA ♦ (Dalos Lakodalom Dalos lakodalom ez, de nemcsak a szó egyszefű értelmében, hiszen természetes, hogy dal nélkül, muzsika nélkül nincs igazi lagzi. De ezúttal másra is vonatkozik a dalos jelző. Kishonti József, a húsz esztendős vőlegény, tagja a községi énekkarnak, és tagja a negyventagú férfikarnak a két örömapa is: Potóczki, a postás és Kishonti, a vasutas. Ha pedig a három dalos ünnepel, érthető, ha a lakodalom vendégei között ott található az egész énekkar, mint ezen a nagyszabású esküvőnek a nyitányán — igaz, akkor énekesi minőségben. A ceglédberceli énekkar ebben az esztendőben ünnepli fennállásának negyvenedik évfordulóját. Kishonti József, az egyik örömapa már huszonnyolc éve énekel a karban. Másfél esztendővel ezelőtt a fiát is „beszervezte”, a mai napon vőlegényből házasemberré előlépett Józsi gyereket. Reggel Beethoven egyik dalával köszöntötték az ifjú házasokat. Azóta szinte megállás nélkül szól a muzsika, szárnyal a dal a lakodalmas háznál, hogy elhallatszik még a Templom térig is. Nem csoda. Kétszáz vendéget hívtak meg. Kétszáz vendég egyetlen falusi udvarban! Megférnek. Jut hely még a véletlenül idetévedt újAZ IGAZGATÓ PIHEN VaSQinap még a nap ? is álmosabban ébred. Máskor f már rég sorra vizitelte ilyen- 2 tájt az apró tanyák udvarát, $ most ezüstszürke fátyolfelhők 'f takargatják, csak fejebúbját % dugja ki olykor áttetsző ta- % karója mögül. Akkor riad | csak, amikor a pirostetős ta- 'f nyai iskola udvaráról hangos $ pöfögéssel startol a motor, 'f Egy szusszanásnyi időre — ^ vagy tán szégyenében — el- ^ bújik még a felhőrongyok % mögé, aztán hirtelen nekive- % selkedik, és egyetlen léleg- £ zettel szippantja fel a hajnali £ ködöt. Még két-három jókora % szippantás és a felhőfüggöny % is felszakad, eloszlik, nyoma 4 sincs már. \ Megvirrad. y Ebresztget a nap — megkocogtatva a házak ablakát — £ s ébresztget a guruló, süp- £ penö homokkal küszködő mo- £ toros is, Szántó József, a ta- £ nyasi iskola igazgatója. Hir- £ télén nőtt, szép szál ember. Ül ^ a motoron, hosszú lába két- ^ oldalt lelóg, mintha csak az- ^ zal akarná kormányozni a £ motor egypár kerekének f csúszkáló futását. Szükség is '/ van rá, annyi szent, mert ezt $ a hangosan pöfögő vaspari- ^ pát nem az alföldi futóho- ^ makra szerkesztették. Olyan $ a járása, mint az első lépé- % seket tanuló gyereké, meg- | megbillenő. ^ A motoros hetykén üli ma- ^ kacskodó paripáját. Mikor $ végre sima útra ér, szemé- % bői kitörli az utolsó álom Czemsarokban maradt foszlá- % nyait — no meg a homokot — ff aztán sarkantyút ad lovának ff és egy merész kanyar után ^ rátér a ceglédberceli útra. ff Hétre várják, és nemcsak a ff motor, de az idő is sebesen ff rohan. Elkésni pedig ma — ff nem lehet. Mit is szólna az £ esküvői násznép, ha nem £ csendülne fel időben Beetho- £ ven örökszép dala. Nélküle ff pedig aligha kezdenének az j énekesek. A karvezfíő — ő ^ maga. Igaz, még csak egy ?fél esztendeje, de már annyi- f ra szívéhez nőtt ez a falusi fénekker, hogy szívesen vál- ff lalta értük még a vasárnap ff hajnali ébredést és a nehéz .. s ami az erőt adja hozzá Willy Brückner, Elfriede Néé és Georg Michail Wagner a nagykőrösi Arany-múzeumban nagykőrösiek, beszélne nekik a kelet- és nyugatnémet film- : művészet útjáról. A vendég nem soká kéreti magát. — Ennek a kérdésnek a vizsgálatakor a jelenlegi politi-j kai helyzetből kell kiindulni. Míg a mi útunk szabad és egyre felfelé ívelő, addig nyugaton más a filmművészek: ■helyzete. Évi hatvan-het.ven játékfilmet készítenek, amely-: ne'k tóbb, mint nyolcvan százaléka a militarizmust dicsőíti: vagy leplezetlenül antibolsevista. Kevés olyan filmet produ-: kálnak. mint a Csodagyerekek vagv a Rosemarie, Hogy ezek: hogyan születhetnek? A magyarázat egyszerű. Olykor, objek-: tivitásuk bizonyítására, szükségesnek tartják az ilyen fii-: mek engedélyezését is. De — ha jól megfigyelték — egyik i ilyen film sem lép túl a kritika határain, egyik sem mutatja í meg a kivezető u'tat. Mi mindent elkövetünk, hogy közös \ alkotásokat készíthessünk nyugatnémet kollégáinkkal, sajnos; azonban mind ez ideig sikertelenül. Legutóbb például aj Thomas Mann regénye alapján hészülő Boodenbrock-ház j című filmet szerettük volna közösen forgatni, a bonni kor-.: mány azonban megakadályozta ezt. Talán maid lesköze-: lebb.,: j Nehéz lenne mindarról beszámolni egv rövd kis írási keretein belül, ami szóba került ezen a baráti megbeszélő-j sen. A lényeg: vendégek és vendéglátók nemcsak egy élmé-: nyékben teli délutánnal gazdagodtak, de közelebb is kerül-: tek egymáshoz. S a találkozás méltó befejezése volt az esti j ünnepi filmbemutató. A Matrózok dala című úi német játék-: film .méltóképpen képviselte barátaink filmművészetét; : Készül a heti munkaterv Német filmművészek Nagykőrösön Veröfényes. őszi vasárnap délután. Az utcák népesek, sétáló emberek mindenütt. Kismamák gyermekkocsival, nagypapák és nagymamák az unokákkal, fiatalok ballagnak, beszélgetnek, nevetgélnek, élvezik a kora ősz minden szépségét, kellemes melegét. Nem is igen figyelnek fel a fekete ZIM-kocsira. amely csendes zúgással kanyarpdik a Fő térre, a tanácsház eíé. A gépkocsiban Willy Brückner filmíró. Elfriede Née és Georg Michail Wagner filmszínész. Az esti díszelőadásra érkeztek a városba, de a hivatalos ünnepség előtt még ismerkedni szeretnének Nagykőrössel, amelynek ma is álló falai látták Kossuthot és otthont adtak Arany Jánosnak; aztán az emberekkel, akik ma lakják. A tanácsháza egyik barátságos szobájában kezdődik az ismerkedés. Nincs ünnepi beszéd, hosszú pohárköszöntő, a hangulat mégis közvetlen s emelkedett. A mindennapi életről beszélgetnek. A vendégeket minden érdekli: a város múltja és jelene egyaránt. A helyi termelőszövetkezet és gépállomás munkája, a híres nagykőrösi konzervek készítési módja, az életszínvonal, az építkezés. Persze azért legkedvesebb témájuk — hiszen nem hazudtolhatják meg önmagukat — a filmművészet. Elfriede Néé néhány héttel ezelőtt Moszkvában járt. a filmfesztiválon. Ott látta a Tegnap című magyar filmdrámát. s most arról mond véleményt. — A film igen nagy hatással vcflt rám csakúgy, mint valamennyi nézőre. Az Embersors című szóviet, film mellett — s ez nem pusztán az én véleményem — a fesztivál egyik legkiemelkedőbb filmje volt. Ugyanis az ellenforradalom óta fokozottabb az érdeklődés az egész világon az önök országa iránt. Az ellenforradalomról sok hír kapott szárnyra, s a Tegnap című film legnagyobb érdeme, hogy választ ad számos megválaszolatlan kérdésre. S ami ugyancsak jó dolog: egységes a film mondanivalója és művészi ábrázolása, amit a .ló fényképezés, a kitűnő színészi alakítások égész sora bizonyít. Az előadást követő napon az egyik, igen éles tollú nyugatnémet újságíróval beszélgettem a filmről. Ami nagy dolog: ez az újságíró semmi támadási felületet nem talált a filmben, pedig mindent elkövetett, hogy beleköthessen a magyar művészek alkotásába. Ezúttal azonban kudarcba fuliadt minden kísérlete. Georg Michail Wagner is a magyar filmekről beszél. — Több filmjüket láttam, a Ludas Matyit, a Gázolást, a Dérynét, a Körhintát és más «alkotásokat. Kettő közülük különösképpen megnyerte a tetszésemet.. Az egyik a Ludas Matyi, amely bármennyire is ízig-vérig magyar, egy kicsit mégis rokon a mi Eulenspiegelünkkel. A másik: a Körhinta. Tartalmában, művészi megfogalmazásában egyaránt tökéletes. V/illy Brücknert. a kis delegáció vezetőiét aria kerne a Kezdődik a erőpróbát jelentő motorozást is. Pedig a hét derekán másként indult ez a vasárnap. A pihenés, a meghitt családi kör óráinak. Egyetlen biztos program Ígérkezett csupán: a magyar—jugoszláv labdarúgómérkőzés rádióközvetítése, így volt, s hogy mégis másként alakult, nem bánja. Egy kissé megfáradva tér haza. Lemossa az út porát, amely beette magát egészen a pórusokba, aztán letelepszik íróasztala mellé, a szokásos vasárnap délelőtti „szórakozásra”. Ilyenkor készíti el mindig — már hosszú évek óta — a következő hét munkatervét. Sokan talán úgy gondolják, hogy egy évtizedes gyakorlat után gyerekjáték az ilyesmi. Pedig nem az. Harminckét tantárgy egy heti anyagát megtervezni, az óravázlatoktól egészen a házi feladatokig, nem is olyan egyszerű dolog. Különösen nem akkor, ha a hároméves Sanyi gyerek olykor bele-bele csimpaszkodik a nadrágszárba, s a torkától tellő legnagyobb ,hangerővel követeli: „gyi paid, apuci, gyi paci”. Ilyenkor \ szalad a konyhából az asz- \szony, hogy hessentse tovább í cukorra szálló méhecskéjét, 1 de hát az édesapa __igen, az 1 édes aligha állja meg, hogy 1 néhány percre fel ne kapja, 1 meg ne lovagoltassa térdén a 1 hangosszájú trónörököst. Hogy í a nyelvtanóra tervezését újra 1 kell kezdeni, mert a nagy lo- j vagoltatásban feledte már az 1 önálló gyakorló órák gondolat- 1 ban megszervezett munkáltát? ... Mire a leves a szoba- 1 asztalon gőzölög, majdcsak el- I készül vele ... — < Az ebéd finom. A ház asszo- 1 nya ugyancsak remekelt, hogy 1 valamiképpen kedvezzen férje- \ urának, no és természetesen j a két gyereknek. Csúszik utána \ a jófajta homoki bor. I Jó lenne pihenni egyet, j aludni egy órácskát a rádióhangverseny Iközvetítés kezdetéig — hétköznap úgysem jut ilyesmire idő — igenám, de a nagylány, az ötödik osztályos Ági is kéréssel hozakodik elő: „ha édesapa meghallgatna.. Hatodik esztendeje tanul már az albertirsai zeneiskolában. Valóságos kis zongoraművész. Lehet-e visszautasítani?... Hétközben úgysem foglalkozhat vele, hiszen a tanítás befejezése után igyekeznie kell át a Béketábor Termelőszövetkezetbe. Ö ott végzi a második műszakot, mint könyvelő.„ Ági tehát odatelepszik a zongora mellé, aztán kezdődik a hangverseny, felcsendül a Führelise áradó dallama, betölti a kis szobát, kiröppen az ablakon, akár a kalitkából szabadult madár. Háromtájt fejeződik be a rögtönzött hangverseny, s a muzsika szavát a rádióriporter gyorssodrú beszéde váltja fel: „Belgrádból jelentkezünk, kedves hallgatóink... még néhány pillanat..Közel két órát nem mozdul Szántó József a kis telepes készülék mellől. Együtt éli a nagy mérkőzés minden eseményét a belgrádi nézőkkel, talán csak az érzések fordítottak benne: amit halálos csendben fogadnak a belgrádiak, annak ő tiszta szívből örvend, sőt egy kis pohár homokit sem sajnál a negyedik magyar gól után ... Áradó jókedvvel nyugtázza a sorozatos magyar győzelmeket, örömében majd egy óra hosszat játszik, hancúrozik a két gyerekkel, aztán harap valamit, $ újra előtolja a motort. Várják vissza a lakodalmas házhoz. Szerenádot adnak este nyolckor az ifjú párnak. A motor pöfögése lassan elhalkul, belevész a kezdődő tanyai éjszaka csendjébe. A ház asszonya lerámolja az asztalt, aztán ágyat készít a két gyereknek. Pihenni térnek. Szép vasárnap volt. Irta: Prukner Pál, Fényképezte: Gábor Viktor ságírónak és rádióriporternek is. Mert kivonult a rádió, hogy megörökítse az esküvő néhány jellemző mozzanatát, csak néhányat, mert órákba tellene annak a felsorolása is, hogy mennyi ennivaló gyűlt össze a lányos házhál ezen a napon. Csak néhányat említünk a sok közül: száznegyven szárnyas jószágot vágtak, két hízót, negyven kiló marhahúst vettek és sütöttek nyolcvan tortát, hetven kuglófot, hatvan tányér aprósüteményt. Aztán van itt négy hektó bor, négy hektó sör, húsz kiló málnaszörp. Délután kérül sor az egyik nagy eseményre, a menyaszszonytáncra. A menyasszony, a tizenhét esztendős Potóczki Teréz fáradhatatlan. Öreggel, fiatallal, férfival és nővel egyaránt járja, cifrázza a táncot. A hatvanadikat, a századikat? Ki-tudná ebben a hatalmas vendégseregben számon tartani? A nap már régen lebukott a pirostetős házak mögött, a nagy festő ecsetje sötétkékre festette az ég boltozatát — csak a táncbahívók szava nem fárad. A menyasszony táncol, hosszú, fehér ruhája, áttetsző fátyla sejtelmesen libben utána a lámpafényben. Könnyen, szinte súlytalanul fordul a táncosok karján, csak a szeme kutat ifjú párja után. A vendégseregről külön fejezetet lehetne írni. Elsősorban a lányok ruhájáról. Nylon, csipke, taft és selyembársony ruhákba ütközik a szem, bármerre néz. Már csak az idősebbje őrzi a helyi népviseletet. Aztán a masinákról! Tizenöt fényképezőgépet, s jó néhány filmfelvevőt számolt meg e sorok írója, s nem hivatásos fotóriporterek kezében! Egyszerű parasztijuk, munkásgyerekek „dolgoznak” velük. Kedvtelésből, a szép emlék kedvéért... Szép emlék pedig akad ... Amikor például a negyventagú kórus felsorakozik az ifjú pár szobája elé. Még néhány pillanat, s felcsendül a szerenád: „A tihanyi echóhoz”. Aztán a bordal... hogy mindig ilyen vidám és boldog legyen a fiatalok élete. Megérdemlik! A menyasszony tánc ...
