Pest Megyei Hirlap, 1959. október (3. évfolyam, 230-256. szám)
1959-10-11 / 239. szám
1959. OKTÓBER 11. VASÁRNAP ^cMlrlap 3 CIKKÜNK NYOMÁBAN A KÜLÖNBSÉG Hétfőtől több ezer árucikk 20-60 százalékka! leértékelt áron kerül forgalomba Tagadhatatlan: előfordul a Jajmegkülönböztetés nálunk is. Előfordul — ha nem is mindennapos eset, mint az VSA-ban vagy Dél-Afrikában hogy emberek vagy egész községek, nem tudván hirte- lenében megszabadulni a múlt terhes szellemi batyujától, maguk alatt állónak ítélik a más bőrszínű, más vallású, más életkörülmények között élő embertársaikat. És mégis! Mekkora a különbség! ★ Mindez a dányi cigányiskola megnyitásakor, pénteken világosodott meg. Mert pénteken megnyílt az iskola, tizenhét kisgyerek — hattól tizennégy éves korig ■— beiratkozott az általános iskola első osztályába. Megható volt látni a cigánygyerekeket az iskolapadban? Több annál, felemelő érzés. Ezt az iskolát ugyanis nemcsak a megyei vagy járási tanács, nemcsak a községi tanacs és a helyi tantestület hívta életre, hanem az a falu, annak a falunak a népe, amely nemrégiben még tanu- latlanságra, analfabétizmusra ítélte a dányi cigányság egészét. Igen, a szülök, akik egy hónapja arra szavaztak, hogy cigányokkal nem járatják egy iskolába gyermekeiket, az iskolások, akik viszolyogtak barnább bőrű gyermektársaiktól, versengve szorgoskodtak, hogy megváltoztassák —- saját ítéletüket. Kiss Jánosnét, a nőtanács elnökét, Balogh Istvánnét, a szülői munkaközösség tagját és még jó néhány asszonyt láttam pénteken reggel nagy munkában: mosdatták, csutakolták, öltöztették, fésülték a cigánygyerekeket, mint a sajátjukat: nagy szeretettel és gonddal, önként és szívesen. Egy sereg úttörő — leány és fiú vegyest — ugyancsak önkéntes alapon, munkálkodott már napok óta, hogy új iskolatársaik melegítőjébe, törülközőjébe behímezzék viselőjének, használójának számát. És ők, az úttörők, akik bizony nem szívesen ültek volna hetekkel ezelőtt egy padba a cigányokkal, most segítettek a mosdatásban, az öltöztetésben; boldogan, hogy segíthetnek. Szalmaláng? Nem hiszem. — Ki fogunk járni a telepre, rendre, tisztaságra neveljük a szülőket — mondja Kiss Jánosné. — Ügyelünk rá, hogy ne maradozzanak el a gyerekek ■— ígéri Balogh Istvánná. — Jövőre már együtt járnak iskolába ezek a gyerekek a húgommal — jósolja Tóth Ilona úttörő-pajtás. — Meglátja, akad köztük, akiből orvos vagy éppen tanító lesz... Egy hónap alatt mennyit változhat a világ! Az „ellenzék” ma már dehogy beszél a cigánygyerekek iskoláztatása ellen! Nem azért, mert ez alkotmányellenes, dehogy! Azért, mert rájöttek az emberek: ez az útja, hogy a cigányok beleilleszkedjenek a falu, az élet rendjébe, nem pedig a kiközösítés. Az aggály legfeljebb ennyi: — Jó lenne, ha tanulnának; dehát úgyis abbahagyják majd, megszöicdösnek az iskolából ... Nem hiszem, hogy megszök- dösnének. Láttam őket csendben, félve-örülve-megilletődötten ücsörögni a padokban, láttam, amint életükben először felütötték a könyvet, meghölcöl- tek a sok ismeretlen, szinte fenyegető jel, a betűk láttán; megörülve az elsős olvasókönyv sok színes képének. Hogyan találgatták, melyik kép mit mutat... — Ez vénasszony, ez meg kutya... Ez madár, ez meg óra.. -. Milyen határtalanul büszkék voltak új ruháikra, tanuló-tréningruháikra, kunko- rodó kis varkocsukra, csikorgó talpú cipőjükre, tiszta kezükre-kö rmükre! És milyen határtalan hálával fogadták a szép szót, a simogatást, a könyvek tetejére helyezett szelet csokoládét, zacslcó cukrot (addig csak kerekre nyitott szemmel nézték, amíg engedélyt nem kaptak Esküdt Nóra tanító nénitől: — ugyan, bontsátok már fel, gyerekek! A tiétek!), milyen szomjasan itták a szeretetett amit az úttörőktől, a pedagógusoktól, a „fehér" szülőktől kaptak ilyen nagyhitelen. Nehéz, szinte lehetetlen kielemezni azt a sokféle érzést, indulatot, amely ezekben a gyerekekben (és az őket iskolába kísérő szüléikben) kavargóit! A kormos-fekete szemek évszázados szomorúságain átvilágított a boldogság, a fényt elhomályosította a meghatottság könnye, a könnyet felszárította az izgalom forrósága. — Emberek lesznek hát a mi gyerekeink is! — mondta a „nyugalomba vonult” öreg cigányvajda ... — Emberek szeretnénk lenni mink is! — fordultak hozzám vagy hárman a felnőttek közül. — De jó lenne, ha munka után mink is megtanulhatnánk az írást-olva- sást ... Kanalas Boriska megkérdezte tőlem, rábökve kis ujjúval az ábécés-könyv egyik képére: — Mi ez? Ö még nem tudta, hogy a sohasem látott szerszám, a fogkefe, benn várja őt és minden társát az osztály mögötti mosdó-öltözőhelyiségben. Egy hét múlva már nemcsak azt tudja, mi a fogkefe, de használatát is megtanulja, egy esztendő múlva talán már el sem képzeli életét a Az első iskolai tízórai rendszeres reggeli fogmosás nélkül... Mert a taníió néni, a tavaly képesítőzött Esküdt Nóra (aki önként vállalta ezt a nehéz munkát, mondván: — Tudom, ezek a gyerekek szorulnak rá leginkább a szeretetre, a tanulásra!), a szülői munka- közösség sok tagja, a nőtanács jó néhány aktívája vagy félszáz úttörő és az egész pedagógusi kar nem áll meg félúton. Összefogva embert neveknek a cigánygyerekekből. Idén még a külön iskolában, amíg megtanulják a rendet, a tisztaságot (mert ezt is tanulni kell), jövőre vagy két év múlva a „fehér" gyerekekkel együtt, akikkel addig összeismerkednek, összebarátkoznak. * Bevezetőül arról írtam, hogy előfordul még nálunk is faji megkülönböztetés. Be ahol az ilyen mérges gombának talaja és táplálója nincs, kipusztul, mint a penész a napsütötte szobából. Lovas Gesa, a pátyi Gépállomás párttitkára több órás agyüttlétünk alatt egyszer- sem mondott olyan nevet, vagy adatot, amelyet előbb feljegyzéseiből ne ellenőrzött volna. — Ha teljesítményről van szó, s főleg ha egy-egy ember teljesítéséről kell beszámolni, akkor egy millimétert sem szabad tévedni; A munka értékelése olyan, mint egy tükör. Nem szabad torzítania. Még úgy sem, ha szépítene. Előkerülnek a papírok, amelyek 161 gépállomási dolgozó teljesítményét rögzítik. Úgy is lehetne mondani, hogy az egész gépállomási terület 60 900 normálholdja minden mezőgazdasági munkájának folyamatát mutatják a rubrikába szedett betűk és számok; — Hat szocialista községben, Tinnyén, Budajenőn, Telkin, Pátyon, Zsámbékon és Bián 1365 hold őszi árpa, 2400 hold őszi búza, s 161 hold őszi rozs október 20-ig a földben lesz — összegezi az eddigieket Lovas Géza. — Az őszi árpából 1150 holddal már végeztünk. Száraz a talaj, gyorsan kopik az eke éle. Ez késleltet egy kicsit. De megszerveztük a gyors ekecserét. Mind a nyolc brigádnál bevezettük a 16 órás műszakot. Ahol a vetéssel végeztünk, azonnal ráállunk a mélyszántásra ..; November 7-re pedig teljesíteni akarjuk az évi tervünket. Amikor ezeket kimondja, a ceruza megáll a kezemben, úgy meglepődöm a kijelentésén. Lovas elvtárs elneveti magát és lobogtatja a szeptemberi vezetőségválasztp taggyűlés határozatát. A harmadik pontra mutat. — Ennek az eredménye — saját szavaival, fejből idézi: — A kommunisták tegyék tömegmozgalommá a munkaversenyt. Legfontosabb kötelességük: minden párttag elsőként vegyen részt a versenyben < az elért eredményeivel agitáljon .,: NegyA Belkereskedelmi Minisztérium 21—3652/1959. számú rendeletével egyes árucikkek és már leértékelt áruk további leértékelését rendelte el. A kiskereskedelem ezeket az árucikkeket október 12-től, hétfőtől hozza forgalomba. Ezzel kapcsolatban felkerestük Komáromi Lajos elvtársat, a Pest megyei Tanács kereskedelmi osztályának áruforgalmi vezetőjét, aki a következő tájékoztatást adta: — A megye kereskedelmi hálózatában tároló és már régebbi gyártású, kevésbé keresett árucikkek leltározását a miniszteri rendelet értelmében szombaton megkezdték állami kiskereskedelmi vállalataink és a földművesszövetkezetek. Ezeket az árucikkeket hétfőtől kezdik kiárusítani az erre kijelölt boltok. A leértékelt áruk megvásárlásával jelentős összeget takaríthatnak meg a dolgozók, mivel azok 20— 60 százalékos árcsökkentéssel kerülnek forgalomba. Félreértések elkerülése végett nem hibás áruk árleszállításáról van szó, hanem régebbi gyártású hasznos és teljesen hibamentes árucikkek leértékeléséről és kiárusításáról. — Közelebbről meghatározva milyen árukra vonatkozik a leértékelés? — Élelmiszer, ruházati, vases műszaki, valamint kultúr- cikkekre. Az élelmiszerek közül például a Kcffi babkávé- keverék 10 dekás csomagja az eddigi 10 forint helyett 5 forint, a Lottó kakaóskávé 4,30 helyett 1,50 forint lesz; Egyes befőtteknél 30—60 százalékos a leértékelés, így például a háromkilós rumos szilva befőtt 51,70 helyett 20.70, a szilvaíz kilogrammja 10,20 helyett 7,10, az egykilogrammos marhahúsvénén vagyunk a pártszervezetben, A kongresszust munka_ versenyben azt vállalták, hogy 103 százalékra teljesítik a tavaszi és 104 százalékra a nyári munkák tervét. 105 százalék, illetve 107 százalék lett belőle. Az üzemanyagból 142 ezer forinttal többet takarítottak meg, mint amennyit felajánlottak; — Hogyan sikerült? — ismétli kérdésemet Lovas elvtárs. — Hát először is rendeztük a sorainkat, vagyis úgy osztottuk el a kommunistákat, hogy minden brigádban legyen egy-kettő. Elvünk az: több tett, kevesebb szó. Az emberek egyébként sem csoportban dolgoznak nálunk. Tehát az értékelést, a teljesítmények kimutatásának ismertetését kellett jól megszervezni. Hogy például a perbáli brigád minden tagja tudja, hogy a pátyi II. brigádban Jakab István már 166 százalékos átlagnál tart. Ha annak is gyorsan eljut a híre minden traktoroshoz, hogy Fürjes Ferenc a zsámbéki brigádban már az ötödik főtengelyt teszi tönkre ebben az évben, mert nem kezeli a gépét tisztességesen, míg Bányász József 500 forint prémiumot kapott erőgépének jó karbantartásáért, akkor a többiek is rákapcsolnak, mert senki nem szeret hátul maradni. Persze, a prémium is fontos ... No, hát így teremtődött meg az a hangulat, hogy fontolóra vehettük a november 7-i dátumot, mint az évi tervünk befejezésének napját. Amikor a kongresszusi verseny értékelését lapozgatom, azt látom, hogy a párttagoknak nagyobb része kap prémiumot. S nem is keveset. Kovács Béla brigád- szerelő 680 forinttal, Szász Imre 165 százalékos teljesítményéért 700 forinttal, Rap- csák János brigád vezető 590 forinttal visz haza többjét. konzerv 26,50 helyett 13,30, i halpástétom 7,20 forint helyet 3 forintos áron kerül forga lomba. — Ruházati cikkeknél a le értékelés mértéke körülbelü 20—50 százalék. Az import pamut méteráruknál 20—40, a fésűs gyapjúszöveteknél 20—30 százalék a csökkenés. Megközelítőleg ez az arány s kötöttáruknál is. így például a: 1-es nagyságú lánykaruha 4( forint helyett 27 forint, í leányka kardigán 140 forin helyett 80 forint. Bőrdíszmi áruknál még nagyobb mérví a leértékelés. Például a gyíl utánzatú női plesztik táska ú ára 50 forint, a régi 208 forintos árral szemben. Az 1000 forintos férfi átmeneti kabát új ára 750 forint, hozzávetőlegesen ilyen mértékű leértékelés történt az egyes férfiöltönyöknél, női és gyermekruháknál és kabátoknál is. A leértékelt férfi, női és gyermekcipők árcsökkenése 20—40 százalékos. — Vas-műszaki cikkeknél is igen jelentős a leértékelés. Néhány új árat megemlítek; A K 55-ös motorkerékpár új ára 7500 forint, a régi 10 600 forintos árral szemben, a 750 forintos lemezjátszó új ára 350 forint. — Hogyan kerülnek a leértékelt cikkek árusításra? ‘— A városokban, járási székhelyeken és nagyobb községekben az állami kereskedelem és a földművesszövetkezetek az erre kijelölt boltokban hozzák forgalomba a kiárusításra kerülő cikkeket, ezenkívül az állami és földművesszövetkezeti vásározó részlegek juttatják el a leértékelt árukat a kisebb községekbe. — Rapcsák János brigádja mondta ki először a november 7-i tervbefejezés dátumát. A többi brigádnál is érett az elhatározás. Csak a feltételeket, a lehetőségeket kell biztosítani. Ezért a pártvezetőség rendkívüli taggyűlést hívott össze — mondja Lovas Géza. — Megbeszéljük minden ember feladatát az üzemanyagszállítástól az alkatrészek és a karbantartás biztosításán keresztül a műszakok és a dűlőbeosztásokig.- Mert ha a szervezeti előkészítés jó, ha a traktorosnak nem keU vándorolnia egyik faluból a másikba, ha nincs állásidő, ha nincs kiesett óra, akkor vígabban megy a munka is. Kiszámították már, hogy ha csak két százalékkal csökken a gépkiesés vagy állásidő, akkor naponta 80 normálholddal többet tudunk elmunkálni. A taggyűlés napja október 12. Addig még növekedhetik a tervezett munka, mert a környék egyénileg dolgozó parasztjai egyre többen kopogtatnak a termelőszövetkezet ajtaján és így nő a földterület Is. A határból hordják a ku_ koricát. A szárvágó, silózó kombájnok azonnal aprítják a megsárgult szárat, leveleket. A napraforgó, a krumpli szedése is folyik, sok helyen géppel. A telefonok csörögnek a gépállomás irodáiban. Jelentenek, kérnek és intézkednek. Kinn a dűlőkön Biától Zsámbékig, a dombok oldalán körbe-körbe forognak a traktorok. A nyeregből csak enni, üzemanyagot tölteni szállnak le a traktorosok. Azt mondják: — Nincs időnk beszélgetni— Kemény a föld, néhol porzik is. De elbírunk vele... Amikor minden traktoros majdnem szóról szóra ugyanezt a választ adja, Lovas Géza párttitkár csak mosolyog. w dk — Kiss Jánosné tisztába teszi Villák Kálmánt, az úttörőlányok segítségével (Gábor Viktor felvételei) Az új Iskola tanulói Esküdt Nóra tanítónő két kis növendékével: Kanalas Póiivai és Annussal Garami László Ha negyven ember összefog
