Pest Megyei Hirlap, 1959. október (3. évfolyam, 230-256. szám)
1959-10-11 / 239. szám
Irodalmi est Pécelen | A gödöllői Juhász Gyula í y járási könyvtár irodalmi szín- £ pada eredeti programja sze- rint megkezdte a járás közsé- ^ geiben az irodalmi estek ren- ^ dezését. Első állomása pénte- ken Pécel volt, ahol a műve- i y lődési ház nagytermében z nagy sikerű Juhász Gyula v. emlékestet rendezett, amelyen | több mint százhúsz irodalom- á f kedvelő péceli jelent meg. A £ nagy gonddal összeállított ^ műsoron Ladányi István és $ £ Nagy Marianne Juhász Gyula 4 y költeményeit adta elő, Juhász á y Gyula költészetéről pedig Hid- tí y végi Nándor, a járási köny v- í y tár vezetője tartott színvona- í y las előadást. A lelkes közön- í ség nagy tapssal jutalmazta a f , y kiváló előadókat. y Az irodalmi színpad legkö- í y zelebb egy hónap múlva ren- í y dez ismét előadóestet Pécelen, í y amikor a műsort Petőf i kői- ^ v. tészetének szentelik. J V\\V\\\Vi\\\\\\\\Vi\\\ FALU TAMAS: KERESZTREJTVENY LABOARÚ GÓK Köröskor ben kétszázezer csilláé. Szemek hunynak, azután kinyílnak. A Napunknál nagyobb úr e labda. Kétszázezer bolygója, csillagja. Sárba huppan, rugdossák vad lábak. A csillagok a nyomában járnak. Nem a Napot, a lábat imádják, Amely vágja, piii'öli a labdát. Darázs Endre József Attilához Csak nézem képedet. szúrós szemed mögött a hetyke lelket, s ajkamra nehezen tolulnak a szavak. — Attila bátyám, — bátyámnak szólítalak, hisz huszonnyolc évvel lennél Idősebb nálam, ha nem hagyod a dübörgő halálban szilaj rímektől parázsló szíved. Nem hívlak nagyképün Mesternek, ódát sem zengek hozzád, mint istenhez, a hamis hozsannák hangjain. Attila bátyám, jó volna, ha mellém ülnél, és szellemednek piros iróniával rendet teremtenél szétkuszált soraim között. Taníts meg küzdeni a szépért. tanítsd meg bátor szót zengeni félszeg aikam, taníts meg, hogy minden egyes munkásban, akik a gyárak érdes füstjét szívják, az édes testvéremet Itassam. Csak nézem képedet. komoly szemed, mely bízón-szótlanul a múltból napjainkba réved, Borsányi János Az asztalokat ösz- szetolták, fehér abrosz borult rájuk, s az abroszon asszonyi ügyességet hirdető kézimunkák díszlettek. Egyetlen futó pillantás a szobára ; elárulta, hogy vendé- : geket vár a ház. ■ A háziasszony, bár ! egyedül volt a szobá- í ban, felkiáltott:' ; — Jön a Samu bá; esi! ) \ Samu bácsi volt a ! kisváros réme. A leg- S unalmasabb, legtöb- í bet evő, legtöbbet ; ivó, legnehezebben ; mozduló, legtovább í maradó vendég. < Olyan ember, aki ! nem várt hívásra, : mindig meghívottnak ! érezte magát, mintha : állandó, éves szabad- í jegye lett volna az ál- ! tala kiválasztott asz- ; talokhoz. i ; Gáspár Jánost mű- ! vezetővé nevezték ki ; a gyárban, ezt az örö- ; met akarták most í egy kis koccintgatás- ; sal a hétköznapok fö- ! lé emelni, s ennek az í örömnek (édességét : kezdték most megke- ! seríteni Samu bácsi : közeledő lépései. ; Gáspárné talpra- ! esett, találékony asz- ; szony volt, egypár es- í ti tanfolyamon is ! részt vett már, hogy • műveltséget szerez; zen. * ; — Jancsi — mond! ta a szomszéd szobá- ; bői behívott második > gimnazista fiának — í add csak ide valame- ! lyík füzetedet. Pár ! szót írok belé, egy- : más alá. Mikor be- ! hívlak, akkor egy- ! másután feleled őket. ; Első hívásra az első ; szót, második hívásra : a második szót, és í így tovább ... Mert ! jön a Samu bácsi! í És a hívatlan vendég már kopogtatott : is. • \ — Szabad! — hang; zott a kényszeredett ; hívó szó. : — Ejnye, ejnye — ; — kezdte Samu bá- ; esi —, talán rosszkor í is jövök. Zavarom ; Juliskát. Látom, ké- ; szül valamire. ! — Igen, igen, készülök. Éppen jókor jött. Keresztrejtvényt fejtek, legalább segít nekem. Ma ugyanis nagy keresztrejtvényverseny lesz nálunk. Tartsunk egy kis be- melegítöt! Vízszintes egy: a görög ABC kilencedik betűje ... — Én ugyan jártam gimnáziumba — metegetőzött Samu bácsi —, de görögpótlós voltam. — Az alányeset latin neve — folytatta Gáspárné. Samu bácsi — szólt Gáspárné egyre jobban izzadó vendégéhez. — Függőleges 5: Albán eredetű család, melynek 1656-tól 1710-ig öt tagja volt nagyvezér. Samu bácsit elkapta a történelem vihara, úgy érezte, hogy egy poros múzeum- 'ban ül, üvegbúra alatt, egykorú ruhában, nyakig érő csizmában, leltári szárnnyal a nyakán, kitömve. vér és élet nélkül. — Épp a latin miatt maradtam ki a gimnáziumból — védekezett Samu bácsi. — A latin szörnyen nehéz nyelv, sehogy- se ment a fejembe. — Jancsi! — hívta be Gáspárné a fiát. Jancsi természetesen azonnal kész volt a válasszal. — Nominativús — felelte szerényen. — Talán egy kis földrajzot — ke- gyetlenkedett tovább a háziasszony. — 173 000 lakosú német város. Samu bácsi kimeresztette a szemét, mintha Németország térképét bámulta volna, de néma maradt. — Jancsi! — kiáltott Gáspárné. És a belépő Jancsi könnyedén felelte: — Altona. — Talán történelemben tud segíteni, — Jancsi! — hangzott a szomszédos szoba felé. A kérdésre egy tudós készségével felelte a gyerek: — Köprili. — A keresztrejtvényeket azért szeretem — magyarázta Gáspárné, nrert váj- tozatosak. A tudományok minden ágából van bennük egy kicsi. Itt van például egy vegytani kérdés. Mi a Molybden vegy- jele? Ismét Jancsit kellett behívni, aki harsány hangon jelölte meg a Rét betűt. — Itt van egy néprajzi kérdés- is — mosolygott Gáspárné. — Ma már ismerjük az egész világot, távoli földrészek oly közel vannak hozzánk, mintha mi fedeztük volna fel őket. A sajtó és a rádió állandóan sugározza a műveltség legkülönbözőbb anyagát. A kérdés, melyre felelni kell, a következő: Borneó szigetének maláji eredetű törzse. 1 — Borneo, maláji..„ Borneó, maláji — hebegte Samu bácsi, mint aki eltévedt az őserdőben. És az újra behívott Jancsi gondolkozás nélkül felelte: — Daják. — No most egy igazán könnyű kérdés — folytatta az inkvizíciót Gáspárné. — Ez a kérdés: A gólya hozza. — Kisgyerek! Kisgyerek! — ujjongott Samu bácsi boldogan, hogy végre választ tud adni egy kérdésre. — O, maga, öreg kopasz! — kacagott Gáspárné — hát maga még itt tart? Az atom századában! Jancsi! És Jancsi szinte szavalta a füzetébe írt utolsó szót: — A tavasz. — Persze, Samu bácsi. A gólya a tavaszt hozza. Samu bácsi abban az állapotban volt, mint az operálandó, injekciós tűkkel ösz- szeszurkált beteg: már bele lehetett vágni a kést. És Gáspárné, mint jó orvos, meg merte kockáztatni a vágást. Samu bácsi vállára tette a kezét: _ Itt maradhatna, Samu bjcsi, ezt csináljuk ’éjfélig. Nagyon tanulságos, nagyon, élvezetes játék. Saitiu bácsi még meglevő erejét arra használta, fel, hogy az ajtóig botorkáljon. — Köszönöm, Juliska, nagyon köszönöm. De sietnem kell, csomagolok, holnap új lakásba költözöm. — És hol lesz az új lakása, Samu bácsi? Samu bácsi a küszöbön túlról, tűzpiros arccal felelte: — Táncsics utca 37, 3-ik függőleges, 4-ik kocka. sípos tamás ^ IC U I YÁ valaki ezt a buta ellágyulást. Az emberek továbbmentek. Ö is elindult a villamosmegálló felé. A kutya most hirtelen megiramodott, s vissza-visz- sza pillantva, vagy két méternyire előtte termett. így szedegette merev lábait, és időnként hátratekerte a fejét. A férfi nem szólt, inteni se intett. Aztán együtt álltak a villamos peronján. A negyedik megállónál az ember lelépett. Az ömlő esőben mélyen homlokába húzta kalapját, nekiindult a sötét utcának, anélkül, hogy egyszer is visszanézett volna. A kutya most megint mögötte ment a sárban, puhán emelgette a lábát. A ház kapuján óvatosan surrant be, s a lépcsőfokokon végig négy apró, vizes nyom maradt utána. A férfi a lakás ajtaja előtt megfordult. — Na, kutya? A foxi hirtelen a levegőbe pattant, aztán megint, aztán megint, végül is fáradtan lehuppant s ülve maradt. Csillogó gombszemével boldogan bámulta az embert. A botrány az előszobában tört ki viharos gyorsasággal. s* Ez mi? — Keményen koppant a szőke, vékony csontú, sovány asszony kérdése. — Kutya. Látod, nem? — Igen, látom. Ronda kis szőrcsomó. — De Anna ... — Nincs elég bajod? Itt a gyerek, rohanás reggeltől estig ... Dobd ki! A férfi várt. Kis csend után megszólalt: — Sohasem kértem semmit tőled. Hadd maradjon itt. — Bánom is én, csinálj, amit akarsz ... Csinálj, amit akarsz... — bement a szobába, az ajtó hangosan csattant mögötte. A kutya — eddig némán ülve figyelte az eseményeket — most felállt. Az előszoba- ajtóhoz somfordáit, s halk, elnyújtott hangon nyüszíteni kezdett. Körmével a padlót kaparta. — Itt maradsz. Gyere csak... — A férfi, most először, meg- símogatta a reuiegö, csapzott fejet. A konyha sarkába, egy rossz pokrócra fektette, azután tejet öntött egy csorba tányérba, a tejbe meg kenyérhéjat aprított. — Nesze, egyél ... A csöndben sokáig es ú; a lefetyelés hallatszott, aztán —. hogy a kutya elaludt «— az sem. A férfi bement a szobába. Reggel fgi órával korábban kelt, megetette, aztán egy bádoglavórban megfürösztöfte a kutyát. Az hang nélkül tűrte, hogy beborítsa a szappanhab, és végigszántson bőrén a kemény szálú gyökérkefe. Érdes, vörös nyelvével kétszer egymás után végigszáguldott a férfi kezefején. Harmadszor már nem sikerült, mert az hirtelen, majdnem durván elrántotta. — Maradj nyugton. Fickó, ezt még tőled sem tűröm el! Egy pillanatra elmosolyodott, kicsit kesernyésen. Keshedt, barna aktatáskáját az oldalához szorítva, elindult a villamosmegállóhoz. A kutya elkísérte, végigugrálva az utat. Egy szamaras kordét megugatott, de csak módjával, inkább illendőségből, meg hogy lássa a gazda: valamit ő is ér. Hátsó lábán ülve, komoly pofával figyelte, hogyan száll fel az ember a villamosra, s a sárga furcsaság hogyan tűnik el a fordulóban. Fölállt, megfordult, hazaügetett. Egyenesen haladt. semerre sem figyelve. csak nedvesen csiV'ió. puha orrát szegte néha az ég felé. Az ég világos volt. Minden vi20—30 perces beszélgetést iktatnak, címe: Mi a szép? És minden egyes (klubestnek meglesz a hasonló érdekes és értékes magva, mégpedig abból a témakörből, amelyet a tagság választ ki. Ha megkérdezem, ugyan kikből verbuválták a tagságot, azt a választ kapom: — Hát a felnőttekből és a kiszistákból. Általában: ha a művelődési ház vezetőivel beszélgetek, számtalanszor hallom tőlük: — A KISZ ... a kiszisták . .. És ez bizonyára nemcsak azért van így, mert a járási KISZ-bizottság a művelődési ház szomszédságában székel, hanem azért, mert Csendes Béla és Debrey Jánosné tudva tudja, nagy szó napjainkban a dolgozó ifjúság nevelése, nagy erő a fiatalság. Milyen nagyszerű gondolat: a művelődési ház megszerzi az aszódi iskolákból kikerült fiatalok névsorát és elsősorban ezeket a fiatalokat nyeri majd meg a kultúitház aktíváinak, hogy amit az iskola már nem adhat meg nekik többé, megtalálják itt, a szürke házban ..: A szürke házban, amelynek élete egyáltalában nem szürke. G. L. mészetesen műveléséhez is elvezetnék a kis zenészeket. Színjátszás .. . muzsika . . . Mindez nyolcvan fiatal vagy idősebb kultúrmunkást foglalkoztat, mint „beltagot“ és sokszor nyolcvannak kínál szórakozást, gyönyörűséget, ha előadásra vagy arra a bizonyos növendékhangversenyre kerül sör. Azután ide jár még 16 balettiskolás gyerek, negyven parasztember, akik a mezőgazdasági szakkör előadásait látogatják 15-étől kezdődően, minden hét csütörtökjén. Ha sikerül fiúkat megnyerni a nagy célnak, akkor újabb 14—16 fiatallal növeli a művelődési ház állandó látogatóinak számát a tánccsoport. Ismét harminc embert jelent — egye- "■ lőre — a férfikarba jelentkezett dalosok száma. Ha ehhez a harminc énekelnivágyó férfihoz megnyerik még a munkásőrség jóhangú tagjait, akkor a kórus a regi és új munkásmozgalmi-forradalmi dalok előadói együttese lesz. Bizony, papírt, ceruzát kell előkotornom, hogy összeadjam: a fotoszakkörre jelentkezettekkel, a másirányban elfoglalt aktívákkal együtt hány > embert vonz ez a kicsiny mű- l velődési ház! És azt még pa- : píron se lehet kiszámítani, ; hcngy a kétszáz-kétszázötven j állandóan tevékenykedő mű-; velődési munkás üiányf éle; réteget, életkort, érdeklődési ; kört, műveltséget képvisel. \ Azt meg még ennyire sem tu- í dom kiszámítani, hogy ezek a ; „beltagok”, a művelődő és a! későbbiek során másokat is! művelő emberek hány ,.kül- í tagot” nyernek meg majd a ; művelődés ügyének. És ami ugyancsak nagyon- : nagyon fontos: ez a sokirányú j tevékenység munkába lendít \ agy sereg értelmiségit — j Tomka Gusztávot, Hegyi Ró- \ zsát, Csende Bélánét, Debrey \ Jánost stb. —, akik mint zon- \ goratanárök, karvezetők, ren- : dezők megosztják tudásukat : mindenkivel, aki részt kér : belőle. De az eddigieknél is szebb, jobb dolog: a klub. Csütörtökön rendezte meg a művelődési ház első klubnapját. A negyvenegynehány vendég — úgy látszik a negyvenes itt. Aszódon mágikus szám — klubtag, aki részt vett ezen az első összejövetelen határozottan jó! érezte magát. Biliárdozott, kártyázott, táncolt, muzsikát hallgatott, ismerkedett, beszélgetett. Pedig ez az első klubest még program nélkül való volt, első próbálkozás. első bizonytalan lépés. A második klubest, amelyet 15-én rendeznek, már szervezettebb lesz: a szórakoztató programba kis előadást, Utcán ismerkedtek meg — este. A férfi fejét horgaszt- va baktatott. Keskeny, hóri- horgas alakja újra meg újra belefúródott a konok eső acélsodronyaiba. A csatornákban mocskosán csobogott a víz. Ez bosszantotta. Időnként lecsapta kalapja karimájáról a loccsot. Ez az eső!... A kövezeten ragyogva visszatükröződő fények csöppnyit megvigasztalták. Mindjárt a villamos és — haza. Akkor érezte meg, hogy követik. Ilyet mindig megérzett valami ösztönnel, aminek nem tudta a nevét. Kicsit örült neki, kicsit félt tőle és elnevezte antennának. Most hirtelen fordult vissza, valami, maga sem tudta milyen elszántságfélével. Állt és nézett. A kutya is nézte őt. Csuromvíz volt, akár a férfi, rövid, okos, egyenes fején a száj körül esőcsepptől csillogó pofaszakállal. Barna-fehér foltjait egyszín-szürkére festette a sár. Merev, botszerü lábain ; nagy biztonsággal állt, sze- ; rény és óvatos bizakodással ; bámulva a felmagasodó hús- i toronyra. \ — Kutya!. . . Kiskutya! — : halkan, mély hangon mondta ; a férfi, s közben sandán ol- I dalt pislantott, nem látja-e Szürke, mint a veréb, de azért tetszik nekem. Emlékszem, mielőtt új szürke vakolat-ruháját megkapta, hárn- lott-mállott a fala, kívül éppen úgy, mint belülről. Most, hogy rendbehozták, újrafestették, színháztermét kicsil- lározták, klubszobáit bebútorozták; olyan, mint az eladó lány, aki a háztűznézők tiszteletére szolid puccba vágta magát. Háztűznéző, jobbanmondva látogató, akad szép számmal. A tisztaság szépsége mindig vonz, de téved aki azt hiszi, hogy az aszódi művelődési ház megélénkült élete csak az épület tatarozásának tulajdonítható. Nem. A fődolog: a művelődési ház vezetője és munkatársa — Csende Béla és Debrey Jánosné — meglelte az érdeklődést felkeltő módszereket. Csak vázlatosan, mi minden talál helyet ebben az épületben: Először — ez már tavaly is így volt — két színjátszó csoport, összesen vagy negyven taggal. A hét minden napjára esik egy próba, a prózai együttes Kodolán^i Végrendeleté-nek bemutatására, a másik, az operettrészleg, Blazsek Mesébe illik című darabjának előadására készül. Újabb negyvenes csoportot jelent a zeneiskola. Ez egészen új dolog, alig egy hete kezdte meg munkáját a három zenetanár és a negyven növendék. (A negyven közül hét vidékről jár be Aszódra, Ácsáról, Karfáiról, Domonyból — erős mágnes a muzsika, a művelődni vágyás!) Hegedülni, zongorázni, tangóharmonikázni tanulnak itt a növendékek, jobbára iskolásgyerekek. Az már nem az ő hibájuk, hanem szüleiké (és kis részben a művelődési ház vezetőié is), hogy túlontúl sokan, tizenhatan a tangóharmonikát választották hangszerüknek. A munkát most kezdték, és nem mosolyognivaló, de lelkesítő, hogy Debreyné jövőbelátó módjára így beszél: — Majd az első növendékhangversenyen meglátja, mit tudnak a mi zenészeink!.;; Nem akarok örömet rontani. de azért jó lenne, ha azon a bizonyos növendék- hangversenyen arányosabban szólalnának meg a hangszerek, és a túlontúl sok tangóharmonika helyett szóláshoz jutna a kiirt, a klarinét, esetleg a cselló is. Azt hiszem, a jövő esztendőben úgy kellene irányítani a zeneiskolai felvételeket, hogy a hallgatók érdeklődését elsősorban olyan hangszerek iránt keltsék fel. amelyek a komoly 7n- ne megteremtéséhez és megszereléséhez ezzel együtt terí> ö ^ m' ürsa uav® »1?^ hu#*A»#**«