Pest Megyei Hirlap, 1959. október (3. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-01 / 230. szám

fist HLCYtl IcJCirloO 1959. OKTOBER 1. CSÜTÖRTÖK Bőséges árukészlet. nagyobb választék ruházati cikkekből Felkészültek a télre a Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat szaküzleteiben Felkerestük a Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalatot, a Belkereskedelmi Minisztérium ötszörös kiváló vállalatát, hogy megtudjuk, hogyan készültek fel a téli idényre, milyen áruellátásra számíthat a megye lakossága a negyedik negyedévben. Kalmár István, aki a válla­lat megalakulása óta látja el az igazgatói teendőket., szíve­sen válaszolt kérdéseinkre. — Vállalatunk 68 ruházati szakboltjával és négy vásározó részlegé­vel mindent megtesz, hogy kifogástalanul elláthassuk a .negye lakosságát ruhá­zati cikkekkel. Higgyék el, nem is olyan könnyű feladat ez. Az ország egyetlen megyei szakvállalata­ként úgyszólván a saját kárun­kon okulva szereztük meg a kellő tapasztalatokat. Elmondotta Kalmár igazgató azt is, hogy a vállalat vala­mennyi dolgozójának jó mun­kája, segítőkészsége révén ju­tottak el idáig és nem véletlen az sem, hogy a vállalatnál alig van fluktuáció. Annak az ered­ménye ez, hogy megbecsülik itt a dolgozókat. — A megye lakossága meg­szerette boltjainkat, bizalom­mal fordul az üzletek dolgo­zóihoz és ez a bizalom az, amit eddi­gi munkánk legértékesebb eredményeként könyvelhe­tünk el — folytatta Kalmár István igazgató. — Fejlődött-e a bolthálózat és alkalmazzák-e a vállalatnál a kereskedelem új módsze­reit? — tettük fel a kérdést. — Az ellenforradalmi idő­szakot követő abnormális ke­reskedelmi konjunktúrát egészséges, egyre fokozódó vá­sárlóerő váltotta fel. A mai igényes vásárlók megkövete­lik — s ismerjük el joggal —, hogy ugyanolyan áruval lás­suk el, mint a főváros, vagy más nagyvárosok dolgozóit, s az áruellátáson felül elsőrendű követelmény ma már a kultú­rált kiszolgálás is. — E tekintetben sincs szé­gyellni valónk. Tavaly szep­temberben Vácott a mi vállalatunk hozta lét­re az ország első önkivá­lasztó méteráru boltját, az idén áprilisban pedig, a felszabadulás évfordulójá­nak tiszteletére Cegléden megnyitottuk az ország ugyancsak első önkiszol­gáló cipőboltját. Egyébként ma már hat ilyen új — önkiválasztó és önkiszol­gáló — kereskedelmi módsze­rű boltunk üzemel és még eb­ben az évben további négy ilyen üzletet nyitunk. Három városban — Cegléden, Vácott és Nagykőrösön — bevezettük a félkész öltönyök árusítását. Vevőink második próbára elő­készített öltönyök között válo­gathatnak, s a ;kiválasztás és a próba után 72 órán belül át is vehetik azt. — Boltjaink téli felkészülé­se ig kielégíti vásárlóink igé­nyeit — vette át a szót Nagy József, az áruforgalmi osztály vezetője. — Lényegesen na­gyobb árubőséget és választo­kot biztosítunk vásárlóinknak, mint az elmúlt év azonos idő­szakában. Megmutatkozik ez már a beszerzett áruk mennyi­ségében is, hiszen tízmillió forinttal nagyobb készlettel kezdünk, mint a tavalyi negyedik negyed­évben. Hiánytalanul ki tudjuk elégí­teni vásárlóink igényeit férfi, női és gyermek télikabátokból, műbőrkabátból és meleg alsó­neműből. Kifogástalan, minden igényt kielégítő készlettel rendelkezünk méteráruk­ból is, a típusszövettől kezdve a legkeresettebb külföldi szövetekig. % Nem lesz hiánycikk a télen a ). Jr .... / , 't tréningruha sem és bőséges a 'UulatiL miseit mulaimg. jSÄATT kSS ^ gyapjú kötöttáruban továbbra Régi hagyományokat elevenített fel a napokban a szi- í is lesznek nehézségek, de e getszentmiklósi KISZ-szervezet. Már két hónappal ezelőtt ff tekintetben is javulás várható. készültek a kiszesek — sok-sok szervezeten kívüli fiatalt is ff Búcsúzóul még csak any- bevonva — a szüreti mulatságra. A lelkes -munka meghozta ^ nyit — mondotta Nagy József gyümölcsét: színpompás, tarka, műsorral örvendeztették meg ff —, hogy mi a magunk részéről a község lakosságát. Ez az ünnepség még közelebb hozta ff mindent megteszünk a várható egymáshoz a kiszeseket és a KlSéZ-en kívüli fiatalokat $ az negyedik negyedévi nagy for- községben még jobban megerősödött a KISZ tekintélye. Azt galom zavartalan lebonyolítá- ünnepség bevételéből televíziós készüléket vásároltak. Í sáért Jól felszerelt boltjaink á dolgozói udvarias és szakszerű \ kiszolgálással várják a kedves ’í vásárlókat. % ».XXWXSXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVSXWvX, 'XXXV.XXXXXX^XX'^.XV^.XWXXXXXXXXX'; Mégis meglesz a mozi Ócsán Kétmillió forintos költséggel korszerű, szélesvásznú filmszínház épül Akaratlanul kívánkozik az ember tolla hegyére: az ócsai mozi ócska. S hogy mennyire ócska, azt mór hosz- szú esztendők óta minden il­letékes helyen elpanaszolták az ócsaiak. Valamikor évti­zedekkel ezelőtt egy magán­vállalkozó egy, már akkor is régi ház közfalait kiüttette, így alakította ki a nézőteret, abba belezsúfolt annyi széket, amennyi csak belefért, aztán szerzett valami öreg vetítő­gépet és pergetni kezdte a másutt már sokszor leját­szott, minduntalan szakadozó, recsegő hangon beszélő filme­ket. Őszintén szólva nem volt ez a mozi új korában sem másra jó, csak arra, hogy hasznot hajtson a mozisnak. No. azért ilyen moziból az sem lett milliomos, habár a jövedelme szép summát tett ki. Még ennél a szép summá­nál is jóval többet kellett azonban belefektetnie a Pest megyei Moziüzemi Vállalat­nak, amikor ezt a mozit az államosítás után kezelésbe vette. Azóta is nagy pénzt költött már rá. Toldozta-fol- tozta az épületét, kicserélte vásznát, vetítőjét, csakhogy Ócsa ne maradjon mozi nél­kül. Ócsa pedig még igy is elé­gedetlenkedett a mozival és teljes joggal. Jobbak lettek ugyan az előadások, a filmek is, de a község lakossága sza­porodott, szűk lett már az ósdi mozi, 190 férőhelyes nézőterével. Meg aztán növe­kedett a lakosság igényessé­ge is. Rendes mozit kért az ócsai nép. A Moziüzemi Vál­lalat nem utasította vissza, de nem is teljesítette a köve­telést, egyszerűen nem volt beruházási kerete, új mozit tehát nem építtethetett. Már­pedig az ócsai mozi teljesen korszerűtlen épületére min­| Írjunk levelet a levelezőhéten Nagyszerűen szerepeltek! B. Gere József kocsis. Halász Mária cigánylány, Pincés Dezső kisbíró az ünnepi menetben Belföldi viszonylatban ha­sonló közeledést hoz létre a levelezés különböző vidékek egymással írásban érintkező lakói között. A leveleken át például a városi megismerheti a falu örömeit, gondjait, szo­kásait, kifejezésmódját és vi­szont a falusi a városiét. Ez az írásbeli érintkezés, az or­szágon belül és a határokon kialakuló barátságok így já­rulhatnak hozzá a népek ba­rátságához. Ezért támadt ná­lunk is nagy visszhangja a levelezőhét bevezetésének és tavaly a posta levélforgalma bel- és külföldi viszonylatban egyaránt megnövekedett ezen a héten. Ez idén ismét nagy for­galomra számít a posta. Az idei levélforgalmat egyébként kétségtelenül növeli még a levelezési hét alkalmából megjelenő nagyon tetszetős 60 filléres bélyeg is. den további fillér, amit a fel­újítási keretből még ráköltött volna, csak kidobott pénz lenne. Már tatarozni sem ér­demes, és ami a legnagyobb baj, a nézőteret a kis telken meg sem lehetne nagyobbí- tani. Tehát se épület, se te­lek nem megfelelő, még ha a régi házat lebontanák, erre a helyre akkor sem építhet­nénk új mozit. Enélkül pedig Ócsa moziproblémája meg­oldhatatlan. Két esztendeje és azóta év­ről évre van már új mozik építésére is pénze a Moziüzemi Válla­latnak. Persze, távolról sem elég arra, hogy egyszerre va­lamennyi elavult mozi helyé­re újat emeljen. Az első esz­tendőben, 1957-ben minden esetre belefogott a legsürgő­sebb moziépítkezésekbe. Csu­pa teljesen hasznavehetetlen, még az ócsainál is rosszabb állapotban levő mozi helyén kezdett építkezésbe. Dunaha- rasztin például, ahol 1956- ban a földrengés használha­tatlanná tette a mozit, meg Üllőn, Alsógödön, meg Vá- mosmikolán kezdték meg és azóta be is fejezték az új mozik építését. Ugyanakkor az idei évre tervbe vették az ócsai új mozit is, egyetlen ki­kötést támasztott csak a vál­lalat: adjon a község tanácsa mozi céljára megfelelő telket. Ócsa tanácsának szívügye a mozi, hiszen a lakosság minden jogos igényét teljesí­teni igyekszik. Nyomban, amint a vállalat kívánságá­ról értesült, kijelölte a sze­rinte megfelelő telket a vas­útállomással szemben. Tet­szett a telek a vállalatnak is, elfogadta és megindult a te­lekkönyvi eljárás, hogy az in­gatlan hivatalosan a Mozi­üzemi Vállalat tulajdona le­gyen. Ez még 1958. júliusá­ban történt. Egész Ócsa örült, mindenki azt hitte, most már rövidesen megindul az épít­kezés és hamarosan meglesz a régen sürgetett, várvavárt mozi. Azóta eltelt több mint egy esztendő, de a mozi még ma sem áll, sőt építkezésébe sem kezdtek még bele. Az ócsaiak türelmetlenül talál­gatják, miféle akadályok me­rülhettek fel és sokan ma sem értik, nem is tudják, mi történt a mozi körül. Néme­lyek úgy vélik, hogy majd csak évek múlva, mások, hogy sohasem lesz új mozi Ócsán. Kétségtelen, anélkül, hogy bárki felelős lenne érte, sú­lyos bonyodalmak merültek fel. A Moziüzemi Vállalat, amint a telket a nevére ír­ták, még tavaly nyáron azon­nal megrendelte a LAKÓ- TERV-nél az új mozi tervvázlatát. Hamarabb nem rendelhette meg; levegőbe, telek nélkül nem lehet építési tervet ki­dolgozni. A LAKÓTERV a múlt ősszel szállította a tervvázlatot, egy-két héttel azután összeült a bíráló bi­zottság, de nem döntött azon­nal a terv felett, s a helyszí­nen kívánta tanulmányozni a kérdést. Beletellett megint vagy két hét, mire a bizott­ság kiszállt Ócsára, szemre­vételezte a telket és megálla­pította, hogy alkalmatlan mo­zi céljára. Kezdődhetett me­gint minden elölről. Uj telket kellett keresni. Talált is a tanács nagyon jó helyen, központi fekvésű, jó­kora beépítetlen területet, majdnem szemben a régi mo­zival. A baj csak annyi, hogy ez a terület öt tulajdonos ke­zén van és tulajdonképpen egymással összefüggő udvara, kertje öt háznak. Újabb ki­szálláson a bíráló bizottság elfogadhatónak minősítette ezt a területet, mire a községi tanács megindította a kisajá­títási eljárást. Az öt telekből mindenesetre mindegyik tu­lajdonosnak házhelynek ele­gendő területet kellett meg­hagyni. A tulajdonosok, no­ha az új mozit ők is kíván­ják, megfellebbezték a ta­nács kisajátító határozatát, nem fogadták el a felajánlott csereingatlant. Fellebbezésü­ket alig pár hete elutasítot­ták, most aztán az új telek telekkönyvi átírása után újabb tervvázlatot rendelt a LAKÓTERV-nél a Moziüzemi Vállalat. A tervezővállalat megígér­te, rövidesen elkészíti az új vázlatot, de közölte, az egész tervdokumentációt most már csupán 1960 első negyedében szállíthatja. Ha ezt a határ­időt betartják, amire minden remény megvan, akkor a jövő év második negyedében megkezdődhet az építkezés és 1960 folyamán be is feje­ződhet. Akármennyi ideig is húzódott, mégiscsak meglesz tehát az új mozi Ócsán. És, hogy milyen lesz az új mozi, erre a kérdésre szintén felelhetünk. Két vetítőgépes és teljesen korszerű normál- és szélesfilm vetítésére egy­aránt alkalmas lesz. Mintegy 400 férőhelyesre tervezik és a vállalat reméli, hogy két­millió forintnál nem kerül többe az építkezés. Sz. E. Ezerszemes kukoricacsövek Heves megye termelőszö­vetkezeteiben az idén először vetettek nagyobb mennyiség­ben martonvásári 5-ös hib­ridkukoricát. Az új vetőmag a megfelelő talajelőkészítés és növényápolás után bevál­totta a hozzá fűzött remé­nyeket. A halmajugrai Béke Tsz-ben az MV 5-ös vetőmag olyan termést adott, ami­lyenre még nem volt példa ezen a környéken. A csövek átlag 30 centiméter hosszúak és ezer szemet tartalmaznak. A holdanként! átlag 50 má­zsa. Csaknem valamennyien a rendezők és szereplők közül Csikósok (Foto: Tóthné) \ A nemzetközi levelezőhetet ! az idén másodszor rendezik ! meg Magyarországon október j 5 és 11 között. Az Egyetemes J Posta Unió, amelyben a föld- í kerekség csaknem minden í országa képviselve van, né- (hány esztendeje határozta el J a levelezőhét megrendezését fés ehhez a mozgalomhoz egy- J más után csatlakoztak tag­államai. A posta uniót a moz- Jgalom megindításánál kife­jj ezetten az a cél vezette, hogy | a levelezés propagálásá- í val is elősegítse a népek közeledését. \ Az írott szó által is közelebb £ kerülnek egymáshoz az embe- Jrek, megismerik egymás gon- í dolkodásmódját, szokásait. A ^ levelezésen keresztül kialaku­ló barátság pedig nemcsak £ két embert hoz közelebb egy- '>f máshoz, hanem a két népet ^ is. amelyhez a két levélíró ',f tartozik. é mozdony hosszút, véko- í fi nyat füttyentett s szu- ^ szogva meglódult. Ketten vol- « tunk a kocsiban: egy kidolgo- f zott kezű, fáradt arcú idős J asszony, meg én. Talán az 0 előttünk álló hosszú út tette, $ talán más, beszélgetni kezd- ^ tünk. Először tisztáztuk, ki ho- ^ va utazik és miért. A néni ^ hirtelen felsóhajtott: jó magá- 4 nak, lányom! Szép mestersége J van, meg látom, szereti is ... J Mert maga az lehetett, ami J akart. De én... — legyintett. $ Érdekelt a dolog, faggatni ^ kezdtem. Kiderült, hogy szü- £ lésznő szeretett válna lenni. ^ Gólyanéni. Szerény, munkás £ élet, sok fáradtsággal, felelős- | seggel és sok örömmel: ez volt 1 minden vágya, de ez is elér- J hetetlen maradt. Pedig már J hétéves korában ott szaporáz- J ta a lépéseket a községi bába £ oldalán s boldog volt, ha a % táskáját vihette egy darabon. á Volt úgy, hogy ketten járkál- | tak fel-alá az udvaron: a leen- í dő apa, meg ő. Aztán, ha meg- í lett a baba s a szülésznő fá­radt-mosolygós arca megjelent a pitvarajtóban, olyan büszke volt, mintha az ő érdeme lett volna az egész... Nemhogy a bábaképzőt, de még az elemi iskolát sem vé­gezhette el. Hatan voltak test­vérék s nyolcéves korukban már libapásztorkodással, te­hénőrzéssel keresték a szűkös kenyérrevalót. A tanító ugyan mondogatta, hogy jófejű gye­rek, érdemes lenne taníttatni, dehát ki hallgatott akkor a ta­nítóra? És miből? Nem is ju­tott tovább tanulmányaiban a negyedik osztályos olvasó­könyvnél. De azt aztán betéve tudta! Magával hordta a lege­lőre, éjjel meg a párnája alá tette. Az első földrajzleckét ma is elmondja: „A Kőröstől a Szamos torkolatáig előbb egyhangú, majd dombos-lan- kcis vidék terül el...” Tizenhárom éves korában már markot szedett. Volt a csapatban egy legény, Geréb Jóskának hívták. Húsz éves sem volt, de úgy vágta a ren­det, hogy muszáj volt néha odanézni. Már az is boldogság volt. Hát még amikor Jóska vizet kért! Úgy szaladt a kan­nafedővel, hogy egy csepp sem csurrant el az úton. Jóska ilyenkor ránevetett — csak úgy villogott a fehér fogsora — és azt mondta: ,,e’ jól esett, kisjány! Ha nagy leszel, meg- szógálom!” Négy évig arattak együtt, minden nyáron. Négy év múl­va megkérte egy özvegyember s hozzáadták. Hiába sírt, fe­nyegetőzött, hogy elemészti magát, így kellett lenni. „Jó partit csinálsz, te bolond!” — korholta az apja. „Vasutasné lessel, állami ember felesége” — így az anyja. Mit tudták ők, hogy éjszakánként párnába fojtott zokogással temeti ál­mait. A férje jó ember volt, csak nagyon „güzülős”. Csontot, rongyot, rozsdás szeget — min­dent felszedett az utcán, amit talált. Egész gyűjteménye volt lisztes zacskókból. Evek során szinte betemette kacatjaival a konyhát, meg a kamarát. Hogy egyet is kidobhatott volna be­lőlük — isten őrizz! Talán még el is zavarta volna a háztól. Nem is volt náluk igazi nagy- takarítás, csak azután, hogy az ura meghalt. Ennek pedig négy esztendeje. Végelgyengülés vitte a sírba, mert nagyon öreg volt: harminc esztendővel volt idősebb szegény ... Jóska meg? Az esküvő után otthagyta a falut. Elszegődött messzire, valahová az Alföld­re. Ott is halt meg, negyven­négyben: a csendőrök verték agyon. Azt sem tudja ponto­san, hol van eltemetve. Csak egyet tud: az ő szívé­ben egy koporsóban nyugszik a „gólyanéni” az első, tiszta sze­relem álmaival. Nyíri Éva Ami vissza nem tér

Next

/
Oldalképek
Tartalom