Pest Megyei Hirlap, 1959. október (3. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-01 / 230. szám

v; 1959. OKTÓBER 1. CSÜTÖRTÖK *%WCirlaP Köszöntjük a testvéri Kínai Népköztársaságot j október (Folytatás az 1. oldalról) teljesedett a győzelem. Pekingben kikiáltották a Kínai Népköztársaságot. Világtörténelmi jelentőségű volt ez az esemény, örömmel töltötte el a haladó embere­ket a földkerekség minden ré­szén. Dr. Münnich Ferenc ezután arról beszélt, hogy az impe­rialisták Kínában elszenve­dett vereségük óta szinte szüntelenül a provokációk özönét, dühödt támadásokat zúdítanak a felszabadult Kí­nai Népköztársaságra. Ezek közé tartozik a két legutóbbi, az úgynevezett tibeti kérdés, amelynek felvetésével egy maroknyi reakciós csoport lá­zadását igyekeznek „nemzeti forradalommá” felnagyítani, hogy beavatkozhassanak a Kínai Népköztársasághoz hű tibeti nép belső ügyeibe. Ugyanakkor a kínai—indiai határnak a Himalája hegység szinte járhatatlan területén fennálló rendezetlenségét akarják felhasználni arra, hogy éket verjenek a két leg­nagyobb ázsiai állam, Kína és India közé. A Kínai Népköztársaság kormánya, igazsága tuda­tában meggyőző érvele egész sorával verte vissza ezeket a rágalmakat, amelyek nyilvánvaló célja, hogy a jelenlegi enyliültebb nemzetközi légkört a hideghá­ború eszközeivel és módszerei­vel mérgezzék. Mindezekhez járul még az imperialisták egy részének, elsősorban az Egyesült Államok kormányá­nak tarthatatlan állásfoglalá­sa, hogy a 680 milliós Kínai Népköztársaságot ne vegyék fel az ENSZ-be. A jelenlegi ENSZ-közgyűlést figyelve, örömmel láthatjuk, hogy a vi­lág haladását fékező amerikai köröknek egyre nehezebben sikerül akaratukat ..szavazógá- pezetükre” erőszakolni. A párt- és kormányküldött­ségünk néhány hónappal ez­előtt ellátogatott a Kínai Nép- köztársaságba. Saját szemünk­Mao Ce-tung: ÚSZÁS Ittam ma a Csángsá vizét, s ettem ma Vucsáng jóízű halát, s hosszú Jangcén úszom át most, s tágult szemem dél síkságára lát. Csak fújjon a szél, csapkodjon a hullám, gyönyörűbb ez, mint sétálni az álmos kertekben, mily üde, simogató. Konfucse mondá — így a vizen — egykor: eltűnik a múlt, s nem tér soha vissza — akár e folyó. II. - ' • Meghajlik a szélben a büszke vitorla, de hallgat a Huj meg a Sö magas orma. és nagyszerű terv szül létre csodát. Északról az új híd dél fele szárnyal, út ível a mély szakadékokon át. Bástyával igázzuk a Hszinek a medrét, elzárjuk a felmercdö Vu fellegeit: simatükrű tavat kerekít ez a gát. Hegy szelleme, hogyha tán ma is élsz még, bámulsz bizonyára, hogy új a világ. Hegedűs Géza fordítása kel győződhettünk meg e ba­ráti ország gyors fejlődéséről. A történelmileg rövid tíz esz­tendő alatt végrehajtották a földreformot. Államosították a tőkés tulajdont. Az 1953 tava­száig megvalósított földreform 300 millió paraszt között 47 millió hektár földet osztott ki. A Kínai Kommunista Párt, a lenini szövetkezeti terv alap­ján felhasználva a szovjet ta­pasztalatokat, kidolgozta és megvalósította a kollektivizá­lás fokozatos, több szakaszos programját. Az alacsonyabb típusú szö­vetkezetek után 1958-ban a több mint 760 ezer szö­vetkezet, 26 500 népi kom­munává alakult át. Ezek az ország parasztgazda­ságainak 99 százalékát, egyesí­tik. A szocialista forradalom falusi győzelme hallatlan mé­retekben megnövelte a mező­gazdasági termelést és jelen­tősen megjavította a paraszt­tömegek életkörülményeit. Dr. Münnich Ferenc ez­után a kínai népnek az ipari termelés emelésében, az élet- körülmények megjavításá­ban, a művelődésben elért sikereiről szólt. Majd méltat­ta a történelmi sikerék nagy nemzetközi jelentőségét: — Öröm és büszkeség tölt el bennünket, hogy egy csak­nem 700 milliós nemzet ba­rátságát vallhatjuk magun­kénak. Országaink mind jobban erősödő kapcsolatai az egyenjogúságon, az ön­zetlen és testvéri barát­ságon alapulnak. E, viszonylag rövid idő alatt is szinte nincs az. életnek egyetlen olyan területe sem, amelyen a kínai—magyar kapcsolatok fejlődése ne mu­tatna fel szép eredményeket. A miniszterelnök itt kiemelte a párt és kormányküldött­ségek kölcsönös látogatását, a májusban aláírt barátsági és együttműködési szerződést, valamint az örvendetesen fej­lődő gazdasági kapcsolato­kat Kínával. Végezetül az évforduló nap­ján további hatalmas ered­ményeket, sok sikert, és a jó munkához jó egészséget kí­vánt a Kínai Népköztársa­ság vezetőinek és minden egyes dolgozójának. Dr. Münnich Ferenc nagy tapssal fogadott beszéde után Hao De-cin, a Kínai Népköz- társaság budapesti rendkí­vüli meghatalmazott nagy­követe szólalt fel. Beszédében a kínai nép­nek az elmúlt tíz évben el­ért eredményeiről szólt. A párt vezetésével a kí­nai nép 1949 óta követ­kezetesen megvalósította a szocialista forradalom » és a szocialista építés egy­idejű fejlesztésének álta­lános irányvonalát. A nagykövet ezután a népi kommunákról szólt. A népi kommunákat az jellemzi, hogy ésszerűbben tudják el­osztani a munkaerőt. Jobban fel tudják használni a termé­szeti kincseket a mezőgazda­ság fejlesztésére, elősegítik a mezőgazdasági munka gépesí­tését, villamosítását. Ez mó­dot nyújt arra, hogy az elkö­vetkezendő három évben nagy­mértékben megemeljük a má­sodik ötéves terv eredeti cél­kitűzéseit. Lehetőséget adnak a sikerek arra, hogy nagy vo­nalakban az eredetileg terve­zett 15 év helyett már tíz év alatt utolérjük Angliát, a főbb .ipari termékek termelé­sében. Népünknek az elmúlt tíz évben elért hatalmas eredmé­nyei — hageztaita Hao De­xia —: elválaszthatatlanok a Szovjetunió, Magyarország és a többi testvéri szocialista ország önzetlen segítségétől, támogatásától. Engedjék meg, hogy ezen az ünnepi gyűlésen tol­mácsoljam a kínai nép szívből jövő köszönetét a testvéri magyar népnek. Hao De-cin nagykövet a két nép barátságának, a szo­cialista tábor egységének él­tetésével fejezte be beszédét. Wang Csung-lun, többszörös újító, az ansani acélkombi­nát ifjúsági szerszámgyárának igazgatóhelyettese (jobb­ról) augusztusban 15 értékes technikai újítást dolgozott ki kV*«**«**» • ; Az idei forró nyár gazdag ananásztermést hozott. Ké­pünkön: szüretelik az ananászt a nanningi kísérleti gazdaságban Évről évre nő a gyermekotthonok és ifjúsági paloták száma Kínában. Képünkön: játékszoba a sangháji Ifjúsági Palotában A nemzetközi versenyeken mind több sportágban viszik el az első díjat a kínai fiatalok. Képünkön: Cseng Feng- jung magasugrónő, sportmester (balról) edzője utasításait hallgatja thu/stg» Kúui tiépttztirsiúf It. éfltnkléjttlktlmU HARCOLÓ KÍNA $ A támadás hetedik napján a $ hadosztály súlyos harcot vi- § vott. A hetedik és nyolcadik § napon megállás nélkül verte | vissza az erejét ötszörösen jä felülmúló ellenség támadd- § sát. S Jégeső verte őket egész ^ nap. A bőrig ázott katonák az ^ ösvényen haladtak előre, de | o lovak számára rövidesen ^ járhatatlanokká váltak az ös- vények. A hegyi tüzérség S egyenesen a vízzel elöntött rizsföldeken hajtott végig. | A kilencedik napon az j egyik ezredet elvágták a mé- ! sik kettőtől. Nem volt más [ hátra, felkészült a védelem- j re az erdőben. A másik két ezred azonban i kitépte magát az ellenség j gyűrűjéből és megszállta azo- : kát a magaslatokat, amelyek-1 ről simán be lehetett látni az ; utat, melyen a felszabadító \ hadsereg fő erőinek csapásai ] elöl visszahúzódó Kuomin- tang-hadsereg legjelentősebb \ csapatainak minden valószí­nűség szerint haladniok kel- j lett. í A 135. hadosztály kato-1 nái hallatlan erővel küzdőt- \ tek. Ez alatt a nyolc nap alatt \ mindössze egyszer aludtak \ nyolc órát egyfolytában és ! naponta egyszer ettek vala- : mit. Estére megsemmisült j mind a két Kuomintang-ve- ; zérkar a testőrcsapatokkal j együtt. Ugyanaznap foglyul : ejtették mindkét hadsereg > parancsnokát és 4000 kato- ^ nát és tisztet, több mint 50 § nehézágyút és aknavetőt | mintegy 200 gépfegyvert, je- ^ lentös mennyiségű gyalogsa- >5 gi töltényt, tüzérségi tövedé- ^ két, élelmiszert, lovat és ősz- ^ vért zsákmányoltak. ^ A Jangcén átkelve a had­osztály tovább indult dél felé és őszre el is érte Dél-Hunant. Október 1-én — rövid pihenés után — azt a parancsot kapta a hadosztály, hogy szállja meg a Henjant és a tőle nyugatra fekvő Baocsint összekötő utat, hogy ezáltal elvágja Bai Csun- szi visszavonuló csapatainak útját. Ezen a napon kezdődött el az a hadművelet, amelyről Lín Bao röviden megemlékezett, s amelyben a 135. hadosztály játszotta a főszerepet. A had­osztály már a hadművelet első napjaiban áttörte a f ron­tot és szakadatlan menetelés­sel, egy pillanatnyi megál­lás nélkül tett meg százöt­ven lit az ellenség hátorszá­gában. Az út folyamán fog­lyul ejtettek egy hatalmas gépesített egységet és meg­szállták a henjan—baocsini hidat. A hadosztály szárnyaival szemben mind Henjanban, mind Baocsinban jelentős Kuomintang-erők álltak: két hadseregcsoport. De a 135. hadosztály behatolt a Kou- mintang-csapatok közötti rés­be és éjjel-nappal, megállás nélkül folytatta útját. Csak rádió útján tarthattak össze­köttetést a hadsereg vezér­karával. Ekkor már általános tá­madásba lendült a 4. hadse­reg minden egysége. A had­osztály azt a parancsot kap­ta, hogy még mélyebben ha­toljon be az ellenség háta mö­gé. lat, az úgynevezett „Népka­put’’ ostromolta — rövid pi­henés jutott katonáinak. Utá­na dél felé indultak. Ez nehéz és hosszú hadjárat volt. Hopei, Jenán és Csanszi tartományo­kon keresztül egészen Dél-Hu- nanig. Nagyobb ütközetek nem voltak útközben. Az ellenség kitért — néha ugyan belemart a seregbe, egyébként nem lát­ták —, de az út mégis rettene­tesen nehéz volt. Rekkenő hőségben, hirte­len záporoktól, jégesőktől ver­ve mentek az emberek útta- lan utakon, végeláthatatlan hegyláncokon át. Nem volt hol aludni vagy pihenni. Alig volt mit enniök. A katonák nagy része — az emberek többsége mandzsu és észak-kínai — sú­lyosan szenvedett a hirtelen éghajlatváltozás miatt. Száz és száz lovat és embert sodort az áradat a szakadé­kokba. Sokan fúltak meg ak­kor is, amikor egy hirtelen megáradt hegyi folyón kellett átkelniök a rettenetes zivatar­ban. Tucatjával pusztultak el a napszúrástól az emberek. Mindnyájan kékültek-zöldül- tek a rosszulléttől, csontvázzá fogytak az éhségtől és betegsé­gektől. Dúlt közöttük a malá­ria és a vérhas — de a betegek egyetlen lépéssel sem akartak lemaradni, együtt vonszolták magukat az egészségesekkel. Bakancsaik az első hetekben tönkrementek a sziklák mászá­sa közben. Szalmából fontak maguknak szandálolmt és spárgával kötözték lábaikhoz. A menetelés folyamán vagy harmincezer ilyen szandált használtaik el. Még két teljes napot sem tölthettem a 135. hadosztály­nál — felét annak az időnek, melyet szándékoztam. ... Míg az udvaron a lovakat és öszvéreket nyergeitek, a hadosztály parancsnoka rövi­den befejezte az elbeszélést, melyről azt ígérte, hogy kivé­telesen hosszú lesz és részle­tes. 0 maga — egy csanszi-i sze- gényparaszt fia — 1930-ban, tizennyolc éves korában lépett be a hadseregbe úgy, hogy mindössze egyetlen elemije volt. Akkor lépett be a hadse­regbe, mikor Mao Ce-tung és Csu Te elvtársak a Csingansa- ni hegyeket elhagyva, az ő fa­lujukon vonultak át csapataik­ul. Közkatona, tisztiszolga, politikai biztos, katonai aka­démiai hallgató és harctéri pa­rancsnok volt eddig. A kilenc tartományon áthaladó nagy hadjárat idején tanult az aka­démián és ugyanakkor Mao Ce-tung testőrgárdájában is szolgált. ...1945-ben Tin Sin elvtárs brigádparancsnok lett, mely rövidesen azzá a hadosztállyá alakult át, melyet ma is vezet. Csapatai elejétől végig részt vettek a mandzsúriai hadjá­ratban, a csuncsaui védekező harcoktól kezdve a Koumin- tang-csapatok Mandzsúriából való végleges kikergetéséig — 1945-től 1949 nyaráig. A véres tiencsini ostrom után — melynek folyamán hadosztálya a fő védelmi vona­Részlet Konsztantyin Szimonov fenti címmel 1949-ben megjelent riportkönyvéből.

Next

/
Oldalképek
Tartalom