Pest Megyei Hirlap, 1959. október (3. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-24 / 250. szám

1959. OKTOBER 24. SZOMBAT ““g/Clrlap Ezt kell megérteni JZ inyvtom a jegyzetfüzete- met és szokás szerint le­írom: — Ganz Árammérőgyár, 1959. október... Hajduska Kurt főmérnök. Aztán keresztbe teszem a ceruzát és • elmondom Hajdus­ka főmérnöknek, hogy Somo­gyi Károly elvtárs, a gyár pártbizottságának titkára, a járási pártértekezleten meg­említette, hogy a Ganz Áram­mérőben sokan tanulnak. — Igen, mert érzik az em­berek, hogy szükségük van rá. Orosz, német, angol nyelvtan- folyamokat is kellett indíta­nunk. Nem tudom, hány je­lentkező van ... Sok ... A telefonhoz nyúl, hogy adatokat kérjen. A keze fél­úton megáll. — Majd Kürti elvtárs, az üzemgazdasági osztályon pon­tos adatokat mond. Felírom a nevet, és várako­zóan nézek rá. A csend fe­szültséget teremt. A főmérnök elneveti magát. Ez feloldja az ismerkedés hideg-udvarias hangulatát. — Jöjjön velem, mutatok valami érdekeset. Közben be­szélgethetünk. Indulunk. Folyosókon, lép­csőkön vezet. Mindenütt zsú­foltság. — Kicsi a gyárépület, de nem építünk. A gépeket épít­jük át. — Térkihasználás — segí­tem ki a pontos meghatáro­zással. / — Nálunk a jelszó: kicsi gép, nagy teljesítmény. Fon­tos. Kell az árammérőóra. Exportálni. Az igazgató éppen ma utazott Brazíliába... Az alagsorban zuhognak a préselő, sajtoló gépek ütései. A műhelyben rend van ugyan, de a munkások zubbonya fénylik az olajtól, kezük, né­melyikük arca is fekete olaj- foltos. A nagy behemót masinák között ügyes, kicsi gépnél ál­lunk meg. A főmérnök a fü­lemhez hajol Amit mond. fel­jegyzem. — Szovjet gyorssajtoló, fél­automata. Teljesítménye: 480 darab alkatrész percenként. Akkora ez az alkatrész, -mint egy 10 filléres lapocska. Mellette régi ormótlan má­sik. Egy kontybafont barna­A terem, ahol tizenegy ember fúró-, marógépen dolgozik, reszel, csiszol — kézzel hajú asszony hajol föléje. A főmérnök rámutat. — Teljesítménye 65 darab percenként. Minden darabot külön lábnyomással présel ki. A gépműhelyben két hideg sajtolót próbálnak ki. Csava­rokat gyártanak rajta. Ez is szovjet gyártmány. Mellette négy másik gép, először mé­retre esztergálja, aztán mene­tet metsz rá. A különbség?­— Négyszer annyit készít, ugyanannyi idő alatt, forgá- csolási-anyagveszteség nélkül. Ahány kiló nyersanyagot ad ki a raktár, ugyanannyi kilo­gramm készcsavart kap vissza. * félemeleten zajtalanabb a /1 munka. Az árammérő 250 apróbb-nagyobb alkatrészéből ebben a teremben az aprókat készítik. Az asztalon két gép. Kicsi kézisajtoló. Az egyiken, a régin, rángatni kellett a kart, hogy az apró, félgyufaszálnyi tengelyre rászorítsa a rugót. Az újon csak egy gombot kell megnyomni. A többit sűrített levegő végzi. — A rém néven, ha sietni melni. Ez a feladat. Az adott­ság a mai gépeinkkel, helyi­ségeinkkel, nincs meg ... Meg­teremtjük. Hogyan? Látta az új gépeket? S azokat, amiket nem látott, elképzelheti. A Szovjetunióból két év alatt összesen 120 gépet kapunk, náltam nyolc óra alatt. De másnap már 1200—1300-nál nem bírtam többet. Annyira fájt a karom. Most pedig?!... Kupeczné nem is veszi észre, hogy a hangja felforrósodik. — alkár két és félezret is megcsi­nálok, mert ez ahhoz képest játék. Megyünk tovább, a parket­tás, csendes, délszaki növé­nyekéi otthonossá tett méröhi- telesítőbe, ahol a villanyórák százai vizsgáznak. A fehérkö­penyes nők és férfiak — szám- szerint kilencvenhatan — tan­folyamra járnak. A logarléc kézelésétől kezdve Ohm tör­vényéig, az elektromosság ha­tásának megnyilvánulásáig mindent meg kell tanúlniok. Mert az árammérő beszabályo­zásánál minden alkatrészt, az erők egymásra hatását is is­merniük kell. A következő állomásunk egy terem, ahol tizenegy ember fúró-, marógépen dolgozik, re­szel, csiszol — kézzel. — Ezt megszüntetjük — mu­tat körbe a főmérnök és már fordulunk is ki az ajtón, hogy másikon nyissunk be, egy olyan szobába, amely alig har­mada az előbbi teremnek. Egyetlen köralakú gép áll a középen. A fal mellett, a két ablak között mellmagasságú kapcsolószekrény gombokkal, kigyulladó lámpácslták színes gömbjeivel. Egyetlen fiatal fér­fi hajol a gép fölé. — Indítsa be — int a fő­mérnök. S úrlódás hallatszik. Nem több, mint lágy zümmö­gés. Fúrók, csiszolók, koron­gok mozognak egy megterve­zett, szigorú rend szerint, a pillanat és a milliméter tört részének pontos értelmet adva. Ahogyan Ödön Ernő cselekvő mohósággal, izzó és érdeklődő kíváncsisággal, a képzelőerő és a szigorú logika vegyítésé­vel az asztalára hajolva raj­zolt és számolt, hogy a főmér­nök azt mondhassa az előbb: — Ezt megszüntetjük... Mert ez az egy gép negyed ak­kora helyen, kilenc ember munkáját végezve nyolcszor annyit termel. A főmérnök szobájába visz- szatérve egy vaskos dosszié kerül elő. — Az ötéves tervben 40—50 százalékkal többet kell ter­— Indítsa be — int Hajduska Kurt főmérnök Ódon Emömek, a 72 ember munkáját helyettesítő gép előtt ebből már megérkezett 45, üzemben van 33. Cseh, len­gyel, nyugat- és keletnémet gépek is jönnek ... Azonkívül szalagosítunk, félautomata és automata berendezéseket ter­vezünk és állítunk be. Nem célunk az automatizálás, a gépesítés, a termelés minden­fajta modernizálása, hanem csak eszköz arra, hogy meg­könnyítsük az ember munká­ját — szól, s összecsukja a dossziét. — Most válaszolok az első kérdésére. Miért tanulnak ná­lunk olyan sokan? Hát ezért!... Minden megváltozik az embe­rek körül. A gépek és az esz­közök modernizálódnak. Az emberben is változik a hajtó­erő. Ha valaki nem érti meg az újat, fél tőle... A félelem olyan mint a sö­tétség. Bizonytalan benne a lépés. Márpedig mindenki sze­reti látni, hová vezet az út. Erről egyre több szó esett a gyárban. Aztán megtárgxtalta a pártvezetőség, majd elhatá­rozta a taggyűlés: mindenki tanulhasson és tanuljon is. iy ürti és Jákfalvi elvtársak is ezt bizonyítják. Szá­S zázak tanulnak és még többen tanulnának a Ganz Árammérőgyárban. Úgy beszélnek róla, mintha forron­gás volna. Azt hiszem ez a forrongás van kibontakozóban mindenütt az orszápban. Mert ember nem élhet a változás és változtatás igénye nélkül. Mi pedig változtatunk napról napra. Kilenc ember helyett eOV gép'dolgozik és nyolcszor any­agit termel. Ezt kel megérteni. Déry Károly Kidolgozták az ifjúsági szövetkezetek szervezésének irányelveit A Földművelésügyi Minisz­térium a Művelődésügyi Mi­nisztériummal, a SZÖVOSZ- szal, a KISZ-szel és az Út­törő Szövetséggel közösen ki­dolgozta az ifjúsági szövetke­zetek szervezésének irányel­veit. Ezek többek között kimondják: ifjúsági szövetkezeteke/ elsősorban mezőgazdasá­gi jellegű termelésre le­het szervezni. Fontos feladatuk, hogy se­gítsék a közösségi életre, a munkára nevelést, adjanak alkalmat a fiatalok öntevé­keny kezdeményező, szerve­ző, alkotó ,és vezető készségé­nek kibontakozására. Az if­júsági szövetkezetek tevé­kenysége lényegében a mező- gazdasági tsz-ekre érvényes szabályoknak megfelelően né­hány katasztrális hold föl­dön a fontosabb növényfé­lék termesztésére, zöldség-, gyümölcs-, virágtermesztés­re, illetve kisállattenyész­tésre terjedhet ki. A tagok alkalomadtán a szomszédos tsz-ben, ál­lami gazdaságban is vál­lalhatnak olyan munkát, amely gyarapítja ismere­teiket és a gazdaságnak is hasznos. Az ifjúsági szövetkezetét egy helységei? belül egy vagy több iskola tanulói is megalakíthatják. Az ezzel kapcsolatos kormányrendelet értelmében részükre a ta­nácsok állami tartalékterület­ből földet adhatnak. Megfe­lelő tartalékföld híján bér­leményt is igénybe vehetnek. Azok az iskolák, amelyeknek a megengedett 600 négyszög­ölnél nagyobb gyakorló kert­jük van, s arra miniszteri engedélyük nincs, a fölös te­rületet elsősorban az ifjúsági szövetkezetnek adják át. Ott, ahol más módon terület nem biztosítható, helyes, ha a termelőszövetkezet ad át használatra néhány kataszt- rális hold földet. A föld használatba adá­sánál általában figyelem­be kell venni, hogy az is­kolához közel legyen és nagysága a szövetkezet­ben tömörült fiatalok munkaerejéhez, illetve szabad idejéhez igazodjék. Az új ifjúsági szövetkeze­tek szervezésének irányelvei a továbbiakban részletesen kitérnek a szervezésben rész­vevők feladataira, továbbá arra, hogyan segíthetik ezt a munkát a tanácsok mező- gazdasági és művelődésügyi osztályai, valamint a mező- gazdasági nagyüzemek. Tanulnak a termelőszövetkezeti vezetők Látogatás a zsámbéki elnökképző tanfolyamon mokkái Nyolcvanon végzik az általános iskola VI—VIII. oa- tályát. Tizenöten járnak teWi- nikumba, de kétszer ennyien szerettek volna. Kevés a hely, nem vették fel mindnyáj,ulcat. Négyen egyetemet végeznek. Novák János villanyszerelő most kapja meg az elektro- mérnöki diplomáját. Körmöczi György gépészmérnök az elektromérnökit is megszerzi. Csata Tibor, Vérségi József, Bene Erzsébet, Palya Gáspár, Tengelicza Jánosáé, Balek Imre — beállító lakatosok, időelemzők, műszerészek — a technikum hallgatói lettek. De Urbán József műszerész két­szeres sztahanovista, a szakma kiválójának már nem jutott hely. Pedig ha a vállalat kül­földön kiállítja termékeit — mint nemrégen Kijevben és Damaszkuszban —, Urbán Jó­zsefet küldik demonstrátor­nak. — Többen is tanulnának, ha lehetne. Akár itt a gyárban is megszervezhetnénk egy tech­nikumot. Mérnökeink tanít­hatnának, a tanárok pedig csak vizsgáztatni jönnének ki. Szívesen bekapcsolódna az Ikladi Műszergyár, a Gépgyár és a Kistarcsai Fésűsfonó is, akkor még utazni sem kellene a dolgozóknak. — Nyelvtanfolyamra 122-en járnak, veszi át a szót Ják­falvi elvtárs. — Fele munkás, fele értelmiségi. Németre 72-en jelentkeztek... Magyar—szovjet szövetkezeti áruforgalmi megállapodást írtak alá Csütörtökön visszaérkezett Budapestre a Szövetkezetek Országos Szövetsége, Molnár Károly elnökhelyettes vezeté­sével Moszkvában járt kül­döttsége. A magyar szövetke­zeti küldöttség 1930-as évre szoló árucsereforgalmi egyez­ményt kötött a szovjet szövet­kezetekkel és egyúttal megál­lapodtak abban is, hogy a most megkötött szerződést újabbakkal egészítik ki. Az kellett, 1800—2000 darabot esi-. árucsereforgalrrii megállapo­dás értelmében a magyar szö­vetkezetek 10 000 köbméter gömbfát, hűtő- és mosógépe­ket, egyéb háztartási gépeiket kapnak a szovjet szövetkeze­tektől kasza és különböző textiláruk ellenében. A 100 millió forintos áruforgalmi megállapodást magyar részről Molnár Károly, a EZÖVOSZ elnökhelyettese, szovjet rész­ről P. A. Kabanov, a CENT- ROSZOJUZ igazgatóságának tagja írta alá. A folyondárlevelek már pi­ros színbe öltöztek a zsámbéki egykori zárdaépület falain. Az októberi napsugár bágyadt fénnyel ragyog be a sarkig ki­tárt ablakon. A második eme­let egyik ablakán át egy férfi szabatos magyarázó szavai hallatszanak ki. Még nem lá­tok senkit, csak a türelmes tanári előadás részletét meg a teremben helyet foglaló hall­gatók soraiból kiszűrődő apró neszezést hallom, de annyit máris tudok: a tsz-elnökképző iskolában éppen óra van. Keresem az igazgatói irodát. — Második emelet jobbra! — igazít útba egy idősebb ember, aki a virágágyak kö­zött szöszmötöl. Néhány másodperc múlva barátságos szobában ülök, Bu­ján János igazgató és Kovács Lakzló igazgatóhelyettes társa­ságában és az iskola életéről, hallgatóiról beszélgetünk. Mindenekelőtt megtudom, hogy az ez évi turnus Zsám- békon már a hetedik ilyen tan­folyam, de az összes előzők kö­zül ez a legnagyobb létszámú, ami a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődésével, s az ezzel párhuzamosan jelentkező nagyobb és bonyolultabb fel­adatokkal magyarázható. Ma már ugyanis alig van olyan termelőszövetkezet, .amelynek vezetősége és tagsága ne tud­ná, hogy az eredményes gaz­dálkodás alapvető feltétele, hogy a tsz vezetői a nagyüze­mi gazdálkodásban jártas, szakképzett emberekből kerül­jenek ki. A jelenlegi tanfolyamnak — amely tízhónapos időtartamú — 230 hallgatója van, akiknek többsége — mintegy 80 száza­léka — termelőszövetkezeti el­nök, a fennmaradó 20 százalé­ka pedig vezetőségi tag vagy brigádvezető. Érdemes megem­líteni, hogy a tanfolyamon képviselt termelőszövetkezetek összterülete mintegy negyed- millió kát. holdat tesz ki, ami azt jelenti, hogy az iskola vé­geztével e jelentős területen a termelés irányítását már szak­képzett vezetők látják el és nem kétséges, hogy ez az ered­mények növekedésében fog majd megmutatkozni. — Nincs az országnak olyan megyéje, amelyik ne lenne képviselve a mostani tanfolya­mon — mondja Buján János igazgató. — Különösen nagy számban jelentkeztek az isko­lára Szabolcs és Szolnok me­gyéből. A Pest megyei tsz-ek- ből 12 hallgató jött el a tan­folyamra, akik között egyaránt találni régi és áz idén alakult termelőszövetkezetek vezetőit. Ezután az itt folyó oktatás­sal kapcsolatos kérdésekről tá­jékoztatnak az iskola vezetői. Elmondják, hogy az oktatás e'méleti és gyakorlati munkából áll. Különösen nagy súlyt he­lyeznek a korszerű nagyüze­mi növénytermesztési, állat- tenyésztési, kertészeti, üzem- szervezési és géptani ismere­tek átadására, de gondoskod­nak arról is, hogy a tsz-ek vezetői minimális könyvviteli oktatásban is részesüljenek. Tíz hónap nem nagy idő, ezért elsősorban azoknak az is­mereteknek az átadására szo­rítkoznak, amelyek egy tsz- elnök mindennapi munkájá­hoz nélkülözhetetlenek. Az elméleti oktatással pár­huzamosan nagy súlyt helyez a nevelői kar a gyakorlati ok­tatásra is. Ez az iskola 35 hol­das kísérleti parcelláján kí­vül főleg a herceghalomi kí­sérleti gazdaságban, valamint a zsámbéki Üj Élet Tsz-ben történik. A tanfolyam vezetői külön meleg hangon említik meg azt az odaadó segítő készséget, amely a kísérleti gazdaság szakemberei részéről megnyilvánul. Az itt végzett gyakorlati munka abból áll. hogy a tanfolyam hallgatói háromnapos váltással a gaz­daság legkülönbözőbb ágaza­taiban teljesítenek ügyeleti szolgálatot s ennek során a hajnali etetésektől kezdve az egyedi takarmányozás össze­állításán, a fejésen, valamint az állatgondozáson keresztül minden munkában részt vesz­nek, de ott vannak az éppen akkor folyó időszerű szántó­földi tennivalók végzésénél is. Ezt a munkát a környék­beli legjobban működő tsz- ekben tett látogatásokkal, ipari üzemek megtekintésével egé­szítik ki, majd a tanfolyam végén egy kéthetes összefüggő gyakorlat következik, amely­nek során az ország legjobb tsz-eiben és állami gazdasá­gaiban tesznek tanulmányi látogatást. Megemlítik még a tanfo­lyam vezetői, hogy ebben az évben az elnökképző iskola mellett egy 110 hallgatóból álló, kilenchetes időtartamú könyvelői tagozat is működik, amelyre főleg a tsz-ek és a járási tanácsok mezőgazdasági osztályai küld­ték el dolgozóikat, hogy a kettős könyvvitel ismereteit elsajátítsák. Az idén előre­láthatóan öt ilyen turnus ré­szesül kettős könyvviteli ki­képzésben s ezzel jelentősen megjavul majd az illető ter­melőszövetkezetek könyvelési munkájának színvonala. A tízperces szönetben há­rom olyan hallgatóval talál­kozom, akiket Pest megyei termelőszövetkezetek küldtek az elnökképző tanfolyamra. A legfiatalabb köztük Juhász István, aki 25 éves. A tava­szon alakult ceglédi Hajnal- csillag Tsz tagja, apjának 12 hold földje volt, most foga- tos, a maga által bevitt lova­kat hajtja. Még nem tudja, ha hazamegy, milyen munkával bízza meg a tagság, de abban máris bizonyos: érdemes volt eljönni, örül, hogy kép­zett tsz-vezető válhat belőle. Kafka József a másik, a pi­lisi Hunyadi Tsz-ből, ahol idejöveteléig függetlenített növénytermesztési brigádve­zető volt. Harminckét éves, telve tudásszomjjal. Nemré­giben odahaza járt, s az ed­dig tanultak alapján tanácsol­ta a tagoknak, hogy szaksze­rűbben kezeljék az istállótrá­gyát, ne engedjék, hogy az értékes táperő elpárologjon belőle. A tagság megfogadta tanácsát, már hogyne fogad­ta volna, hisz a lelkére kötöt­ték, hogy csak akkor engedik el a tanfolyamra, ha utána hozzájuk tér vissza. Idős, 60 körüli szemüve­ges ember a harmadik, aki­vel a Pest megyeiek közül találkozom. Csitári Jánosnak hívják és a tavasszal termelő- szövetkezíeti községgé lett Ver- segről a Micsurin Tsz küldte, amelynek alapító elnöke, s a tagok csak úgy egyeztek be­le eltávozásába, ha továbbra is elnökük marad. Közgyű­lést sem tartanak nélküle, megvárják, amikor hathe­tenként hazamegy. Hogy mi­ért _ jött a tanfolyamra? „Azért — feleli —, mert a legjobban gazdálkodó egyéni gazdából lett elnök sem tá­maszkodhat csupán a kispar- cellán szerzett tapasztalatai- ra, ehhez meg kell szerezni a nagyüzem vezetéséhez szüksé­ges tudnivalókat is.” Csengetnek, letelt a tíz­perc. Csitári bácsi megtöri! szemüvegét, a zsebéhez kap, hogy töltőtolla helyén van-e s indul társai után. mert kez­dődik a következő óra. Ari Kálmán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom