Pest Megyei Hirlap, 1959. október (3. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-24 / 250. szám

4 “"&Cirla p 1959. OKTÓBER 24. SZOMBAT Rendszeres műszaki ellenőrzés m ß ß t •> Szigorú technológiai fegyelem = KeVeSCSPiß &€*Í€>$1 Szakmunkásképzés >4 gyors növekedés gondjai Dunakeszin A Prés- és Kovácsoltáru- gyár történetét iskolában le­hetne tanítani, annak bizony­ságául, hogyan fejlődött ná­lunk az ipar a munkásha­talom éveiben. Hat évvel ez­előtt, 1953-ban még lóekét gyártották ebben az üzemben, egy évvel később pedig trak­torekéket. A következő esz­tendő újabb követelményeket támasztott a gyár dolgozóival szemben: meg kell tanulniok az egyszerűbb benzinmotorok és a sajtgl}: alkatrészek gyár­tását. Kér év után ismét vál­tozott a profit: dieseimotorokat kezdtek gyártani á PRÉKO-ban. Az idén to­vább tökéletesítették ezt a konstrukciót; a most készülő MIA és MIB dieselmotoro­kat már külföldön is jól is­merik. Ez a rövid története annák, hogyan lett hat esz­tendő folyamán az egykori „lóöke-gyárból” a világpiacon is versenyképes exportáló vál­lallak Ilyen gyakori profilváitozás, ilyen gyors ütemű fejlődés természetesén nem ment vég­be zökkenő nélkül. Az új, magasabb műszaki képzettsé­get igénylő technológia elsa­játítása, a szakképzetlen dol­gozók betanítása, a munka- erővándorlás, 9 a szakmun­káshiány időnként komoly ne­hézségeket okozott; Mindezeket azért bocsátot­tuk előre, -hogy leszögezzük: kétségkívül nem volt könnyű a gyár vezetőinek és dolgo­zóinak helyzete. Hogy ennek ellenére a termelés állandóan emelkedik, egyre bonyolul­tabb és korszerűbb dieselmo- toirokat gyártanak a mező­gazdaságnak, hogy egyre szi­lárdabb a munkafegyelem — mindezért dicséret és elisme­rés illeti a PRÉKO kollektívá­ját. Azért viszont, hogy az év első felében eléggé magas volt a1 selejtszázalék a gyárban — kevésbé illeti dicséret. Ennek okát kutattuk a minap Szabó Zoltán igazgatóval, Luthár Imre párttitkárral és Szgál László üb-titkárral. A beszélgetés elején úgy tűnt, mintha a gyár vezetői főként a kooperáló üzemeket okolnák a selejtkárokért. Mindaddig, míg az le nem szögezte: „nem kell kön tői falazni i A munkaselej- tért mi, a PRÉKO dolgozói vagyunk felelősek”. Az év első felébein körül­belül egyenlő összegre rúgott az anyag- és a munikaselejt: mindkettő meghaladta az egymillió forintot. Az előbbi vitán felül a kooperáló vál­lalatok, az utóbbi pedig a PRÉKO dolgozóinak hibájáé­ból lett ilyen magas. Az anyagselejtből 700 ezer forin­tot rendeztek: entnyit vállal­tak a kooperáló üzemek. A megmaradt háromszázezer kö­rül még vita folyik. Akár így, akár úgy döntenek, egy bizonyos: válóban sok selej­tes munkadarab és alapanyag érkezik a PRÉKO-ba. A Ganz- MÁVAG-tól ez év elején ka­pott 500 darab fongattyús-ten­gelyből például 156 darab bizonyult selejtesnek Igen sok a selejt a henger­fej-öntvények, motorházaik és a dugattyúk között is. S ami még súlyosbítja a helyzetet: túlnyomó részük rejtett se- lejt. Csak a megmunkálás so­rán — amikor már időt, munkaerőt, energiát pazarol­tak rá —, akkor derül ki egy- egy anyagról vagy alkatrész­ről, hogy selejtes! Mi a helyzet a munkase- lejttel? Luthár Imre párttitkár vé­leménye szerint a munkaselejt egyik oka a szakmunkás- hiány. A sajtóiéban a dolgo­zók 90 százaléka betanított munkás. A hengerpersely-so- ron csak a végső műveleteket végzik szakmunkások. ‘ Pedig a gyárinak nagy szüksége len­ne esztergályos, marós, ková­csoló szakmunkásokra. Apró- hirdetés útján próbáltak is szakmunkásokat toborozni, csekély eredménnyel. A gyár közel fekszik Budapesthez, s a szakmunkásokat jobban vonzzák a fővárosi munka­helyeik. Ilyen tények ellenére — meg kell mondani — a gyár nem sokat tesz a szakmunkás­probléma megoldása érdeké­ben. Szakmásító tanfolya­mok nincsenek. A betanított munkásoknak tartanak ugyan továbbképzést, de attól még nem válhatnak szakmunká­sokká! Egy ilyen tanfolya­mon csak azt a néhány mű­sebben. amire éppen betaní­tották őket. Jó volna, ha a gyár műszaki vezetői, a párt és a szakszervezeti vezetők, megfelelő megoldást keresné­nek az öntevékeny szakmun­kásképzés problémájára. Akár saját kezdeményezéssel, akár úgy, hogy alkalmazzák más üzemek — például a Csepel. Autógyár — jól bevált szak­munkásképző módszerét. Az igazsághoz hozzátarto­zik, hogy a szakmunkáshiá­nyon .kívül más okai is van­nak a selejtszázalék alakulá­sának, s ezeket a bajokat a gyár műszaki vezetői lelkiis­meretesen igyekeznek feltár­ni és orvosolni. Az egyik ilyen vizsgálat például igen jó eredményeket hozott. Régi gondja volt a gyárnak a hen­gerperselyek megmunkálása közben keletkezett selejtkár. Májusban megvizsgálták, mi okozza és hogyan lehetne eze­ket csökkenteni? Kiderült, hogy ez a rendkívül kényes, nagy gondosságot igénylő munkadarab még a műhely hőmérsékletére is érzékenyen reagál s megmunkálása a technoló­giai előírások szigorú betar­tását követeli. Intézkedtek, hogy ezekre a műveletekre szabjanak meg prémiumos bérezést. Az eredmény az lett, hogy egy hónap * alatt a •selejt 6.68-ról 6 százalékra csőiéként! Nyíri Éva Somogy megyében a Bala- tonnagybereki Állami Gazda­ság lapos földjein eredménye­sen termeszti a borsosmentát. Az idén is majdnem 200 hol­don takarították be az illó­olajtartalmú leveleket. A bor­sosmenta aratása még normá­lis időjárás mellett is meg­lehetősen nagy levélpergéssel jár, a mostani szárazság ide­jén pedig igen számottevő a veszteség. Ez a körülmény ve­zette Koncz István igazgatót és Iványi László főmérnököt egy, a' leveleket összegyűjtő szerkezet gondolatához. Az öt­Dunakeszi most pontosan olyan, mint a kövér gyereken a ruha — mondja a községi tanácstitkár. Minden kicsi,- minden szűk. A község helyzetéről, ered­ményeiről, problémáiról be­szélgetünk a tanácsházán Ma­jor Gyula végrehajtó bizott­sági elnökkel, Tinka György párttátkárral és a tanácstit­kárral. — A legnagyobb nehézséget a mértéktelen felduzzadás okozza. A faluban az utóbbi év alatt több mint hatezerrel nőtt a lélekszám. Ez már maga is takaros kis település lenne. Pers2e, épült új ház is igen sok, de nem ennyi. így aztán nehéz a la­káshelyzet. — Itt van nálunk az állami gazdaság, a járműjavító, a konzervgyár, a mechanikai laboratórium, a posta kábel- üzeme, a Lósport Vállalat és így. tovább. Ezek, mint a mágnes, úgy vonzzák az em­bereket, mert állandóan van munkásfelvétel. — így igaz — kapcsolódik a beszélgetésbe Tinka elvtárs. — Tiszafüred község például lassan kiürül. Először csak egy ember 'jött, az hozta a rokonságát, most meg már a fél falu itt van. Valamit fel­tétlenül tenni kell, mert újabb betelepülőket nem tudunk el- llelyezni. A házak zsúfoltak albérlőkkel. Pedig borsos árat kérnek tőlük, gyakran 200— 300 forintot egy kis kamráért, ! letet a házi porszívó adta, s j ennek alapján dolgozták ki ! újításukat, a Zetor-traktorra. I vagy más univerzális gépre : szerelhető, ventilátoros szívó- ! berendezést. A gép a földeken heverő értékes leveleket a I szívódob végére helyezett zsák­ig szippantja. Alkalmazásával majdnem 120 mázsa borsos­menta levelet gyűjtöttek ösz- sze, ami legalább 60 000 forint értéket jelent. A házilag is könnyen összeszerelhető szívó- berendezés a pillangós takar­mányok leveleinek, továbbá a kipengett gabonamagvak össze­gyűjtésére is alkalmas. mert sokan még azt is kiad­ják. S tenni nem tehetünk ellene semmit. Viszont az eb­ből származó bajok, veszeke­dések mind a mi nyakunkba zúdulnak. — A legtöbben itt is akar­nak megtelepedni, s a taná­csot ostromolják lakásigényük­kel. Üres lakás pedig nincs. De nemcsak a lakáshelyzetet nehezítette meg ez a nagy­arányú bevándorlás. Kevés az orvos, 18 000 emberre mindössze négy körzeti orvo­sunk van. Az üres állást meg lakáshiány miatt nem tudjuk betölteni. — Ugyanez a helyzet a bolthálózattál — mondja Ma­jor Gyula elnök. — Kevés, nagyon kevés az üzlet a fel­duzzadt lélakszámhoz képest. Ma már két mozink van, mégis állandó panasz, hogy nem lehet jegyhez jutni. Ki­nőttük a kultúrházat is, a klubok, szakkörök hely hiá­nyában alig tudnak működni. — Egyik napról a másikra nem sokat lehet tenni, de mégis, miijen terveik vannak, hogyan akarnak ezen a ne­héz helyzeten változtatni? — Idő és pénz kérdése minden — veszi át a szót a titkár. — Indult egy kezde­ményezés, amitől sokat vá­runk. A dunakeszi üzemekből küldöttségek keresték fel a tanácsot azzal a kéréssel, jelöljünk ki építkezésre al­kalmas helyset, mert a szövetkezeti lakásépítés keretén belül szeretnének há­zat építeni. — Két terület is alkalmas erre a célra. Az egyik itt a község belterületén, ahol köz­művek és villany is van, kö- ílilbelült 100 lakás részére alkalmas, a másik pedig egy kissé távolabb esik, ott 150 házhelyet tudunk osztani. Ha az üzemeltnek sikerülne a szövetkezeti lakásépítést nyél­beütni, sokat jelentene, mert a jelenlegi 400 lakásigénylő jórészt otthonhoz jutna. Nagy lépést tett előre a község a vízhálózat fejlesz­tésének útján is. A régi hat kilométer helyett ma már 11 és fél kilométer hosszú a ve­zeték. Továbbmenni azonban egyelőre nem lehet, mert a régi víztorony űrtartalma mindössze 80 köbméter. így a legfontosabb feladatok közé tartozik az új víztároló épí­tése. A már elkészült tervek szerint, körülbelül két és félmillió forintos összegből, egy 600 köbméteres új tornyot építhetnek, ami megoldja ezt a fontos problémát. Ha meg­kapják a hozzájárulást, a köz­ségfejlesztési alapból az Épí­tésügyi Minisztérium 6. szá­mú Mélyépítő Vállalata a ta­vasszal megkezdi a munkát. A tanács vezetői erősen szá­mítanak rá, hogy az érintett utcák lakossága társadalmi munkával segédkezik majd, hogy a régen várt vizet ol­csóbban és mihamarabb meg­kapják. — De nemcsak sírni, dicse­kedni is tudunk — nevet Ma­jor elvtárs. — Az adózással igen, jól állunk. A harmadik negyedévben 150 százalékra teljesítettük tervünket. így jelentős összegeket fordítha­tunk községfejlesztésre. Még egy problémánk van, amit szeretnénk mielőbb or­vosolni, a gimnáziumhiány — mondja Tinka elvtárs. — Főt, Felsőgöd és Alsógöd, Alag—Dunakeszi továbbtanuló gyermekei csak a legnagyobb nehézség árán iratkozhatnak be akár a váci, akár a pesti gimnáziumokba. Mindkettő messze van és főleg túlzsú­foltak. Ezen szeretnénk se­gíteni úgy, hogy a régi aiagi tanácsházat átalakítanánk is­kolának. Tetemes összegbe kerülne ez igaz, mert az épü­let belsejét a szabványoknak megfelelően kellene építeni, de megérné. A külső tataro­zást már eddig 100 000 forint értékben elvégeztük. Kérésün­ket a megyei tanács pártoló- lag terjesztette fel a Műve­lődési Minisztériumhoz, s ha jól hallottuk, ott sem ellen­zik. Persze, jósolni, nem le­het, de ha minden jól megy, jövő ősszel már egy párhuza­mos fiú-leány osztállyal meg­nyithatnánk Dunakeszi új büszkeségét, a gimnáziumot. Nehézségek, tervek, prob­lémák, eredmények. Hol az "egyikből, hol a másikból van több. De segítő szándékkal, kö­zös összefogással előbb-utóbb valamennyin úrrá lehetnek a hirtelen nagyranőtt község vezetőj és lakossága. Komáromi Magda igazgató veletet ismerik meg tökélete­•XX'XXXXXXXX\XXXXXXXXX\XXXXXXXX'XXXXXXXXXXXXXXXXX\X\XXXXXXNXXXXXXXXXXXXXX\X'XXN\XXXXNX\XXXXXXVXXXXX\XXXXNX\XXX\XXXXXXXXXXXXXXXXXXXX\XXXX\XXXXXXXX'X'XXXXXXXXXXXXNXXXXXXXXN\X\XXXXVNXXXXXNXXXXXXXXX\X\NNXXXXXXXNXXXXXXXXXX\\XXXXXXXX\XXXX'XXXXX\XXXXNVXXXX\NXXXXXXXXXXXXXXX\X'C Porszívó a földeken Érdekes újítás a lepergett levelek, magvak összegyűjtésére Kovács bácsi harminc éve dolgozik a gyárban. Akik ré­gebb óta ismerik, sokáig úgy vélekedtek róla, hogy fát le­hetne vágni a hátán, meg hogy késsel se lehetne megsérteni. Azért mondom múlt időben, mert az utóbbi egy év alatt módosult az öregről alkotott vélemény. De ne vágjunk a do­log elé, menjünk csak sorjába. Még az év elején történt, hogy Varga Laci bejött hoz­zánk a forgácsolóba. Látogatá­sa nem ment eseményszámba, hisz gyakran megfordult köz­tünk. Amióta elvégezte az egyetemet, ő volt a mi techno­lógusunk. Mindenki szerette a fiút, mert értette a dolgát. Ezenkívül értett a nyelvünkön, ami nem csoda, hisz nálunk kezdte, mint esztergályos. Jó feje volt, a vezetőség esti egyetemre küldte. Amikor dip­lomát szerzett, kértük, hogy maradjon velünk. Szívesen tet­te. . A vezetőség is hozzájárult ehhez. ★ Szóval bejött a műhelybe és régi szokásához híven nem az első géphez ment, Sanyi bácsi­val élcelődni, hanem nagy sebbel-lobbal Kovács bácsi felé tartott, csak úgy lobogtak kö­penye szárnyai. — Adj’ isten, Kovács papa — kiabálta már messziről. — Ide nézzen! Megírtam ennek az öreg masinának a halottas le­velét, jobban mondva az újra- születési bizonyítványát — tré­fálkozott. Közben odaért és az utolsó szavaknál már a vaskos testű fúrógépet paskolta. Mindany- nyian odafigyeltünk. Laci kite­rítette a rajzot az öreg gép munkalapján. Kovács bácsi előkotorta drótkeretes szem­üvegét, méltóságteljesen orrá­ra csúsztatta és két tenyerére A második orsó = Laci még ki sem ért az ajtón, valamennyien az öreg körül voltunk. Kovács bácsi már a tekintetekből is lát­hatta, hogy rosszallottuk a történteket. Légrádi Zoli, a szakszervezeti bizalmi lépett odor az öreghez. Rosszul tetted, Kovács bá­csi, hogy így megsértetted Lacit. Segíteni akart ne­ked, te meg... — lemondó­an legyintett, majd ugyan­olyan csendesen folytatta: — Te is tudod, hogy min­den termelési értekezleten szóba kerül a gépek állapota. Mindenkit kértek, gondolkod­junk, hogyan lehetne fej­leszteni ezeket a gépeket. La­ci megtette, te pedig megsér­tetted. Tóth Lali bácsi is közbe­szólt: •— Nézd, Kovács bácsi, mi nem Lacitól kaptuk ezeket az öreg gépeket. Magad is tu- -dód, mióta dolgozunk már velük. Nézz körül, van itt már öt új gép is. Majd több is lesz. Addig meg ezekkel a kreszlikkel is kell csinálni valamit. Az adminisztrátor jött oda hozzánk és közölte, hogy Ko­vács bácsit várják : üzem­irodában. Miután e nent, egy darabig tanakodtun : még a történtek felett, Je aztán Fajta Gyuri barátom javas­lata egyelőre pontot tett az eseményekre. — Fiúk, keressük meg Varga Lacit, kérjük el a raj­zot és alakítsuk át mi, ma­gunk azt a gépet. Nem lehet valami ördöngös mesterség — mondta és nyomban ajánlotta is: —■ Ha Kovács bácsi nem akar rajta dolgozni, én majd átveszem tőle, ő meg köny- nyen elboldogul majd az én köszörűgépemmel. Ezt az indítványt szavazás nélkül is egyhangúan határo­zattá emeltük és megbíztuk Fajta Gyurit és Légrádi Zolit, hogy intézzék el a dolgot Varga Lacival. * Gyorsan elkészültünk a gép átalakításával. Nem volt valami ördöngös munka. Mi is rájöhettünk volna a nyitjára. Közben még el kell mondanom, hogy Kovács bácsi, mivel megdorgálták az üzemirodán és mi is elmond­tuk neki, mi a tervünk, át­helyeztette magát a karban­tartókhoz. Fajta Gyuri dol­gozott az átalakított masiná­val. Nem győzte dicsérni. Telt, múlt az idő. Már el is felejtettük azt a kellemet­len incidenst. Talán szó sem esik róla többet, ha Faj­ta Gyuri nem érkezik szokat­lanul korán az egyik reggel a gyárba. Ahogy benyitotta a mű­helyajtót, meglepetten hőkölt vissza. Nem akart hinni a szemének. Az öreg Kovács állt a gép mellett és sorra rakta alá a munkadarabolcat. öt nem vette észre, mert háttal állt az ajtónak. Gyuri szélesen elmosolyodott és óvatosan becsukta az ajtót. Visszament a kapuhoz, ne­hogy egy újabb, korán érke­ző megzavarja az öreget. Amikor már mindenki bent volt, elmesélte az esetet. Párt­titkárunk, Pál Pista így szólt hozzánk a végén: — Mi lenne, elvtársak, ha visszahívnánk az öreget?! Csodálkozva néztünk rá, de megmagyarázta, hogyan gondolja az egészet. — Előre megbeszéljük a dolgot művezetőnkkel, aztán maga Fajta Gyuri megy él hozzá, hogy ő mégiscsak jobban ismeri azt a gépet, hisz több mint tíz éve dol­gozik vele, jöjjön vissza. Mit szaporázzam a szót, Fajta Gyuri örömmel vállalta a megbízatást, a művezető is megadta az engedélyt. Másnap ismét velünk kez­dett Kovács bácsi. Majdnem utolsónak érkezett. Biztosan drukkolt, hogyan fogadjuk majd. Mikor benyitott, iz­gatottan nézett körül. Jó han­gosan köszönt: — Jó reggelt! Egy pillanat alatt körül­vettük, úgy, mint akkor a gépnél. Úgy csináltunk, mintha meglepett volna ben­nünket, hogy eljött közénk, mintha semmiről se tudnánk, ölelgettük, szorongattuk a kezét és hívtuk valamennyien, maradjon ismét nálunk. — Hisz azért jöttem. Ez, a fiú — állával Fajta Gyuri felé bökött — eljött hozzám, hogy nem bír ezzel a megkoz- metikált, vén tragaccsal. Ne­kem talán még így is szót fogad. t r Úgy történt minden, ahogy elterveztük. Azt azon­ban a mai napig sem tudom, hogyan vetődött oda ugyan­azon a délelőttön Varga La­ci. Tény, hogy egyszercsak benyitott a műhelybe. Hal­kan, óvatosan csukta be az ajtót, mintha félne, hogy megzavar valakit. Nem kö­szönt ^ hangosan, csak oda­biccentett valamennyiünk­nek. Egyenesen az öreg Kovács felé tartott, úgy, mint akkor, csak most lassan, szin­te lábujjhegyen lépve. Összenéztünk, egymásra ka­csintottunk. Figyeltük, mi történik majd, milyen lesz ez az új találkozás. Laci megállt a háttal álló öreg mögött és válla felett átnézve figyelte a két fúró­szár harmonikus munkáját, az öreg ügyesen mozgó kezét. Amikor kifogta a kész dara­bokat, ráköszönt: — Adj’ isten, Kovács bá­tyám! Az öreg alig láthatóan meg­rezzent. Lassan hátrafordult. Mosoly öntötte el az arcát. Laci vállára tette a kezét. — Szervusz, te lókötő — mondta és keményen megrój“ ta a fiút. — Hogy megy? — intett Laci a gép felé. — Prímán. Nem hagyja cserben a gazdáját. — Emlékszik még?... — kezdett volna a kérdésbe La­ci, de nem jutott tovább, az öreg közbevágott: — Nézz ide, te csökönyös csikó. Tudod mit?! Ne ver­jünk patkót a döglött ló lá­bára. Mosolygott az egész mű­hely. Farkas István támaszkodva vizsgálni kezdte a rajzot. — Rossz tréfa ez, te fiú. Volt valami szokatlan a hangjában. Láttuk, Lacit na­gyon meglepte a hirtelen for­dulat. Arcára fagyott az előb­bi lelkesedés mosolya. Nem tudta, mire vélje az öreg meg­jegyzését, de azért válaszolt: — Nem tréfa ez, Kovács bá­csi. A maga gépét a rajz sze­rint át lehet alakítani lcét- orsósra. Így nemcsak többet lehet rajta megcsinálni, de maga is könnyebben dolgozik, ■ nem kell annyit forgatni a munkadarabokat. Mintha kígyó csípte . volna meg az öreget. Erélyes mozdu­lattal lesöpörte a gépről a raj­zot, előre lépett, s nyakát elő­re nyújtva, a fiúra kiáltott. — Hát ide figyelj, te körzö- koptató. Ha neked nincs más dolgod, minthogy ilyen mar­haságokat süss ki, akkor job­ban teszed, ha inkább nem csi­nálsz semmit. A megkövült Laci előtt ha­donászva harsogta tovább: — Többet termelni! Köny- nyebben dolgozni! Ezt már eleget hallottam. Hozzatok új gépeket. Akkor majd járhat a szátok. Addig meg ne pa­poljatok itt nekem. Jó, hogy azt nem mondod, hogy hol­nap rám is szerelsz még két kezet! Varga Laci lángvörösen állt ott, egy szót sem tudott szól­ni. Nem volt felkészülve ilyen fogadtatásra. Felvette a föld­ről a rajzot, elment és na­gyon hosszú ideig felénk se nézett. Máshová helyeztette magát.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom