Pest Megyei Hirlap, 1959. október (3. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-23 / 249. szám

nsr MEGY &lirlap 1959. OKTÓBER 23. PÉNTEK Harminckilenc közül tíz... hetnék) most már a KISZ és a szaktanár együttes vezetésé­vel? Az iskolából kikerülő fia­talokat megfogni, a megszo­kott rendszeres tanítást-neve- lést tovább folytatni — felbe­csülhetetlenül fontos, nagysze­rű feladat! A harmadik lehetőség: A községben valaha jó ké­pességű egyházi jellegű ének­kar működött. Vezetője Ma­gyar Sándor volt. Feltételez­hetően a dalosok nagy részét nem a vallásos meggyőződés vitte a kórusba, hanem az éneklési vágy. Vajon lehetet­lenséget tételezek fel akkor, ha azt kérdem: nem lehet­ne-e a régi énekkari tagság egy részét, egy sereg iskolá­ból kikerült fiatallal össze- J hozni és megalakítani belő- '4 lük — esetleg a volt kar- '4 nagy vezetésével a község vi-'j lági dalkarát? % Az új, nagyszerű művelő- \ dési ház tervei elkészültek, á Az építkezést — bízunk ben-j ne — a tavasszal megkezdik. \ Még két esztendő, és 1961 \ augusztus húszadikán meg- nyitja kapuit a megye tán í legszebb kultúrotthona. í Ez a dolognak csak egyik í része. | A másik: az új művelődé- í si házban olyan élet folyjon, '4 ami méltó a környezethez, az d épülethez, a belé fektetett d munkához, a község lakói- í nak áldozatkészségéhez. És ehhez kevés a kultúr-1 otthonigazgató, kevés a tizen- % hat pedagógus — harmincki- j lene talán elegendő. Gondoljuk csak meg: í J Minden osztályfőnök d isztendönként végiglátogatja | minden tanítványát, a szülő- ^ két legalább egyszer. Az ilyen meghitt beszélgetések $ alkalmat adnak egy egész fa- d lura szóló „tehetségkutatásra”. d Melyik felnőtt mit tanulna, $ hogyan szórakozna legszíve- d sebben. És aki mindenre d néniét mond? Ott kell elő- d venni a rábeszélőkészséget, d az érvek tucatjait, ott szer-d vezni is kell, és nemcsak ada-f tot gyűjteni. ' kWwvvwvwvxwwvwwwxWVTVWVWCVWWW ŐSZ AZ ERDŐN \ . I Dahasi iskolcmozaik — fekete kockáikból ^ y i GYAKORLATI OKTATÁS í Az. egyik iskola udvarán gyakorlati oktatásban vesz J frászt két fiú. Famunka folyik. Tűzifát készítenek a gye-d d rekek a hivatalsegéddel együtt. A hetedik osztály többi d d tanulója a földrajzot tanulja Varga Gyula tanár vezeté- * d sével. | A tanár azt mondja félórával az eset után: | — Kivételes dolog... A hivatalsegédnek nagyon Sok d í volt a dolga. í V y 4 A hivatalsegéd: ^ í ' — Nem bírtam a vastagabb darabokkal::: d Az egyik tanárnő, aiki belép a tanáriba beszélgető-^ í sünk közben és nem tudja, hogy mi már tudjuk: a föld-^ (4 rajzóráról „szabadságolták“ a fiúkat: í d — Lyukas órájuk volt.:; j Egyébként a hivatalsegédnek mégsem lehet olyan ^ £ iszonyúan sok munkája, mert jó ideje a tanári szobában^ d bóbiskol. % d És hogy milyen rossz vért szül az ilyesmi, csak egy d d párbeszédet idézünk a két fiú és egy tanárnő között. | \ A tanárnő: Ezt már szeretem látni! Eljöhetnétek d í hozzám is fát vágni! 2 f. y A fiúk: Nagyon szívesen! De csak óra alatt! ^ Tudjisten. az ilyesfajta gyakorlati oktatásnak nem^ '4 vagyunk hívei! „IRODALOM“ I \ ; Ugyanebben az iskolá- megkérdeztünk néhány diá- £ ; ban az egyik fiú — jól kot: van-e az iskolában « 4 megtermett gyerek, szinte ifjúsági könyvtár? ; már legény — azt mondja: — Nincs. ; — Kedvenc tantárgyam Ettől persze még lehet, 4 í az irodalom. legalábbis kellene hogy le- 4 gyen. Ócsa községben (nem 2 * *' . járási székhely!) az iskola d í *er *zeP" bejárati kapuján hirdet- í i S i™1 <V*f° cnény díszeleg, amely közli: i l - És" másí könyveket, nlik°r. £r“ ^ __’ J orakat. De ha van könyv- 2 í szépirodalmat? . - . 4 ; tar es nem tudnak róla, £ \ nem* pontosan olyan hétrossz, ^ 5 Erről jutott eszünkbe, mintha nem lenne. í I - I LOMTAR VAGY IRODA? I , . | Előre visszautasítjuk a vádat: nem célunk a peda- 4 \ gógusi tekintélyt rombolni. Mégis, előre tudjuk, hallunk d ; néhány ilyen hangot, mert megírjuk: az említett dabasi d ! iskola igazgatói irodája olyan, mint egy elhanyagolt d ! lomtár. ' * V j Igaz, a szoba kicsiny, az is igaz. hogy kis helyend d nehezebb rendet tartani. No de amit itt láttunk, hát... d % Mindent belep a por. az ablakokat istentudja, mikor d d mosták, rendetlenség, széthányt könyvek, dróttekercsek. $ '4 olyan szag, hogy a látogató inkább kifutna, mint be- $ £ lépne ... í És még egy mondatot a tekintélyről: az ilyen szoba | i — és nem a bírálat maga — rombolja a pedagógus í ' tekintélyét! * JKint UÄ lelkiisiueret gában, A gyerek csalódik szü­leiben, de nem hisz teljesség­gel a tanárjának sem. S az eredmény? Nem egy esetben — éppen tanácstalansága kö­vetkeztében, s mert azt hiszi, hogy a felnőttek becsapták — cinikussá vagy legalábbis kö­zömbössé válik. Az egyedüli kivezető út: az egységes nevelési álláspont kialakítása. A pedagógus azon­ban egyedül kevés ahhoz, hogy minden szülővel meg­beszélje és megértesse e kér­dés fontosságát. A most meg­választott szülői munkakö­zösségek osztályelnökeinek feladata, hogy segítsék a pe­dagógusokat ebben a nagy és felelősségteljes munkában. A pedagógusokkal együtt vagy akár külön, látogassák meg a családokat, nyújtsanak se­gítséget a szocialista nevelé­si feladatok megoldásában csakúgy, mint az elmaradott szülők nevelésében. A MÁSIK FELADAT : a szü­lői munkaközösségek segítse­nek abban, hogy az iskola és a család közötti viszony ben­sőségesebbé, melegebbé vál­jék. Mire gondolunk? Az el­múlt esztendők tapasztalatai szerint az első és a második osztályos diákok szülei azok, akik rendszeresen megjelen­nek a szülői értekezleteken, de más alkalmakkor is ér­deklődnek gyermekük maga­viseleté, tanulmányi eredmé­nye iránt. A harmadik esz­tendőben már kezdenek el­maradozni a szülők, s mire gyermekük a hatodik, hetedik osztályt járja, csak elvétve vagy egyáltalán nem törődnek gyermekük iskolai munkájá­val. Meg kell magyarázni ezeknek a szülőknek, hogy távolmaradásukkal, közöm­bösségükkel elsősorban gyer­meküknek ártanak. Az a gyerek, aki nem érzi maga mögött édesanyja, édesapja figyelő, ellenőrző tekintetét, visszaesik munkájában, elha­nyagolja iskolai feladatait. Ezek a szülők legtöbbször már csak akkor veszik ész­re mulasztásukat, amikor fél­évben vagy év végén gyer­mekük megbukik. Az újjáválasztott szülői munkaközösségek feladata, hogy mint élő lelkiismeret, kísérjék végig a rájuk bí­zott osztályok egész évi mun­káját, s amikor a pedagógus valamelyik gyerek tanulmá­nyi eredményében, magatar­tásában hanyatlást tapasztal, azonnal keressék fel a csa­ládot s még időben óva intsék a szülőket. Az elmúlt évek­ben történtek ugyan hason­ló kísérletek, de csupán kam­pányszerűen; a nevelőmunká­nak ez a formája nem volt folyamatos. MINDÖSSZE másfél hónap telt el az új tanítási év meg­kezdése óta. Az újjáválasz­tott szülői munkaközösségek azonban e rövid idő alatt is bebizonyították már, hogy helyes volt feladatkörük ki­szélesítése. íme, néhány ki­ragadott példa ennek bizonyí­tására. Imre Rózsa, a budaörsi ál­talános fiúiskola egyik első osztályának pedagógusa mondta: Már az első napokban fel­figyelt arra, hogy az egyik kisfiú állandóan rendetle­nül, füzetek, könyvek nélkül jár az iskolába. Észrevételét néhány nap múlva közölte Füleki Henriknével, az osz­tály szülői munkaközösségé­nek tagjával. A következő es­te együtt látogatták meg a kisfiú családját. A gyerek szülei rendezetlen körülmé­nyek között éltek, s nem­csak, hogy a kis iskolással, de másik két gyermekükkel sem törődtek. A szülői mun­kaközösségi tag és a tanítónő közbenjárására azóta mind­három gyereket intézetben helyezték el. Csernák Gabriella kistár- csai tanítónő örömmel újsá­golta, hogy a szülői mun­kaközösség rendezésében is­kolájukban már megindult a szülők iskolája. Eddig két előadást tartottak: Első osz­tályos az én gyerekem és Hogyan neveljünk igazmon­dó gyereket? címmel. A budaörsi általános leány­iskolában is jól dolgozik az osztályok szülői munkakö­zössége. Vargha Andrásné és Tuza Sándorné szülői mun­kaközösségi tagok például fel­figyeltek arra. hogy az egyik kislány állandóan fáradtan, nemegyszer éhesen megy az iskolába. Saját gyermekeik el­mondásából jutottak arra a megállapításra, hogy a kis­lány otthonában nem lehet rendben minden. Ezért fel­keresték Rab Lászlóné ta­nítónőt, s vele tanácskozták meg a további tennivalókat. Mint családlátogatásuk során kiderült, a kislány apja elvált ember, s minden jóakarata ellenére sem győzi a négy gyerek ellátását. Azóta rend­szeresen segítenek neki a gyermekek nevelésében. ÉS SOROLHATNÁNK még hosszan a dicséretet érdemlő példákat. Természetesen az út, amelyen idáig eljutottak, nem volt zavartalan. Számos akadály keresztezi még ma is a szülői munkaközösségek tevékenységét. Sok helyütt például félté­kenyek a szülök a munkakö­zösségi tagokra. Ebből a fél­tékenységből ered aztán az a pletyka például, hogy a munkaközösség tagjainak gyermekével kivételeznek a pedagógusok. Vajon igaz-e a pletyka? A budaörsi általá­nos fiúiskola igazgatóhelyet­tese példával cáfolja. Boty- tyái^ Istvánná az iskola szü­lői munkaközösségének veze­tője. Ennek ellenére Tibor fia, aki igen jó eszű, de túl­ságosan eleven gyerek, nem­egyszer intőt visz haza ma­gaviseletből, amikor rászol­gál. S ez így igaz. A pedagó­gus a gyerek ellensége len­ne, ha szemet húnyna hibái fölött. De saját maga ellen­sége is, mert hiszen a felet­tes szervek ellenőrzésekor fény derülne a dologra. A másik hiba: a szülői munkaközösségeket legin­kább nem, dolgozó édesanyák alkotják. Édesapákkal szinte alig találkozunk. Ez. amíg a munkaközösségek feladatköre nem haladt túl a gazdasági és szervezési kérdéseken, ta­lán helyes is volt. Most azonban megnőttek a követel­mények. Ezért tartjuk szük­ségesnek, hogy az édesapák is belekapcsolódjanak ebbe a jelentős munkálja. Nemegy­szer többet segíthetnek — el­sősorban szélesebb látókörük, nagyobb élettapasztalatuk kö­vetkeztében —, mint azok az édesanyák, akik nem látnak túl az otthon gondjainál. Az út, amelyen újjáválasz­tott és nagyobb hatáskörrel felruházott szülői munka- közösségeink elindultak, jár­ható út. Az eddigi eredmé­nyek arra engednek követ­keztetni, hogy munkásságuk jelentős eredményekre ve­zet. A feladat * most az, hogy pedagógusaink helyesen irányítsák további munkáju­kat. Prukner Pál * .. \ SZÜLŐI munkaközösség... d Az idősebbeknek — akiknek £ gyermekei több, mint egy év­tizeddel ezelőtt fejezték be '4 iskolai tanulmányaikat — ke­dveset mond e két szó. Mások d valamiféle gazdasági és szer- d vezö munkaközösséget keres- nek az elnevezés mögött. Igaz, 4 az volt az elmúlt tanítási év ívégéig. Feladata: o&ztálydí- 4 szítés, karbantartás, iskolai í rendezvények szervezése, jegy­eladás és így tovább, í Ma, pontosabban szeptem­ber eleje óta a szülői munka- í közösség több ennél, segítője d az iskolai nevelőmunkának, d Akadhat, aki azt hiszi, hogy d nincs szükség a szülői mun- dkaközösségek feladatkörének d ilyenirányú kiszélesítésére. dMert: í Ag iskolában a pedagógu­sok nevelik' a gyermekeket, í Segíti őket az úttörő-, illetve ía KISZ-szervezet. d Mi szükség van akkor a d szülői munkaközösségre? \ HOSSZAN sorolhatnánk az d okokat. Az egyik, s talán a d legfontosabb: az egységes ne- $velési álláspont kialakítása az d iskola és a szülői ház között. d Pedagógusaink a diákok ma- d terialista világnézetének ki- d alakítására törekednek, d Ugyanakkor a szülők jelentős d része ma még idealista világ- d nézeti alapokon áll. Példában «kifejezve: a gyerek az isko- d Iában a materialista világné- d zet alapján ismerkedik a vi- ? lág keletkezésével. Odaha- dza ugyanezt isten teremtő ere- íjével magyarázzák. Most ki­dnek higgyen a diák? A tanár­ijának, akiről tudja, hogy í nagytudású, egyetemet vég- dzett ember, vagy szüleinek, d akiket tisztel és becsül, hi- dszen nekik köszönheti éle­dtét. d A kétféle világnézeti neve- d lég tehát adott tény. Jó do- d log ez? Nem. A kettősség, d előbb vagy utóbb, jelentős tö- d rést idéz elő a diák leíkivilá­Olyan a ten, mint egy álom: Művelődési ház, minden széppel és jóval, ami csak el­képzelhető — hat és félmilliós értékben. Négymilliót ad a tanács a községfejlesztési alapból, két és félmilliót pedig részben tár­sadalmi munkában, részben a házi építkezés megtakarításai­ból hozná* be. Hat és félmilliós terv, olyan községben, mint Öcsa!... Móricz Imréné arcáról, sze­méből minden gondfelhö el­tisztul, ahogy erről beszél. Pedig van gondja éppen ele­gendő. A jelenlegi rozzant kultúrhá- zat igazgatni, a község sokrétű művelődési ügyeit intézni: nem egy embernek való fel­adat. Igaz, nem áll egyedül. A színjátszókat a férje ok­tatja; hat pedagógus kollégája a dolgozók iskolájában tanítja a felnőtteket; Magyar Mária o járási táncstúdió látogatója — ö az iskolai és a jövendő felnőtt tánckar tanára; édes­apja, Magyar Sándor már fel­ajánlkozott: szívesen oktatná a felnőtteket — akár ismeretter­jesztő előadások során, akár más tanfolyamon — biológiai­mezőgazdasági ismeretekre; és vannak még vagy heten, peda­gógusok, akik nemcsak részt vállalnak, de részt is kémek a népművelési munkából. Igaz, a gimnázium tanári ka­rát nem számítva, harmincki­lenc pedagógus tanít az ácsai általános iskolában. A har­minckilenc közül hat bejáró (ők eleve kiesnek ebből a munkából, hiszen óra után sietnek haza), két gyakorló­éves és tizenhatan népműve­lők. Az egyenleg: tizenöt ne­velő csak az iskolán belüli munkát tartja feladatának, a falu felnőttéinek élete, műve­lődése, tanítása kiesik látószö­géből. Ezért mondja Móricz Imré­né. amikor érdeklődöm nála: elég segítséget kap-e kollégái­tól: — Bizony, kaphatnák többet is, szükségem is lenne többre! És elsősorban nem a tanító- jellegű munkáknál, mert erre akad jelentkező (nem a peda- gusok hibája, hogy tavaly nem érdeklődtek a dolgozó parasz­tok a közismereti tanfolyam v iránt), inkább a szervezésben'( támogathatnák a kultúrotthon- d igazgatót a nevelők. így vélekedik egyébkénig Hargitai elvtárs is, az iskola igazgató. « És nem közönségszervezésre 4 gondolt a két pedagógus. Az d ócsaiakat már nem kell hívni-£ csalogatni a kultúrotthonba, d ha a Petőfi Színpad szereplé-£ sét hirdetik a plakátok. Jön a $ közönség magától, sőt, azért £ ostromolják Móricznét, hogy legjobb jegyeket biztosítsa. Ha g csupa első sor, ha csupa 14 fo-4 rintos jegy lenne a kezében, 4 mind megvásárolnák egy szá- $ Hű- , i Másról van itt szó. Például: Az imént azt írtam, hogy ^ •nem a pedagógusok a hibásak, f mert e közismereti tanfolyam ^ hallgatói (a kevés, aki jelent- g kezeit is) elmaradoztak már a 4 harmadik előadásról. Most azt d Írom: hibásak ők is. A szülők hallgatnak gyer-$ mekeik nevelőire, hisznek ne- d kik, bíznak bennük. Ök, a pe-£ dagógusok megmagyarázhat- £ iák volna: miért fontos a ta- £ nulás, milyen kézzelfogható £ haszon származik abból, ha a 4 felnőtt, a szülő visszatelepszik '4 hetenként kétszer néhány őrá- d ra az iskolapadba. Csak egy « d sbk közül: segítheti gyermekét % a tanulásban, vagy legalábbis $ nem „kínaiul” van számára £ az, amit fia vagy leánya tanul. £ Vagy: az iskolában egy sereg ^ szakkörben ismerkednek a d gyerekek a kézimunkával, bio- í lógiával, fizikával... Azután, f tizennégy esztendős korukra el- ^ hagyják az iskolát, megszakad d barátságuk mindazzal — ha f nem tanulnak tovább —, ami £ iránt önként érdeklődtek. A kultúrotthonigazgató em-f lítette: fellendülőben van a £ KISZ-élet. Hát miért nem lehet foly-% tatni ezeket a szakköri foglal-% kozásokat (esetleg magasabb d fokon, megváltozott tartalom- d mai — a kézimunka-szak- 4 kör például mint rádiós vagy í mint technikus kör működ- í Azt hiszem, ilyen segítség-4 re gondol, vágyik — többek \ között — Móricz Imréné. Azt'j hiszem, ilyesfajta szervezést '4 említ az iskolaigazgató. Kezdetnek legalábbis ele- '4 gendő lenne ez a munka. ^ Később pedig, ha a faluban % is, az iskolában is megértek d az előfeltételek (két-három d hónap után), ki lehet adni a d jelszót: minden pedagógus —d kivéve a gyakorlóéveseket — ^ áldozzon heti két órát a '4 név művelése érdekében! í 4 Ez legalább olyan fontos, f mint az új művelődési ház. d Megér ez is hat és félmii-$ liót, ha nem többet. í í Garami László * Jubileum \ 4 Az elmúlt napokban ját- \ szották századszor megyénk- J ben a Petőfi Színpad művé- ! szei Gerencsér Miklós József ; Attila-díjas író Kerekeskút ',t című, paraszti tárgyú drá- ! máját. A századik előadás ; alkalmából bensőséges ün­nepséget rendezett a színház ! vezetősége az író és a színé- ! szék tiszteletére a Rátkai \ Márton Színészklubban. A ju- ! bilumi ünnepségen megjelen- (tek a megye vezetői, román í és magyar újságírók is. í A baráti vacsora után érde- ! kés beszélgetés alakult ki az \ író és a színészek, illetve a «megye vezetői között, amely- ! nek során értékelték a Petőfi [Színpad eddigi munkáját és ■ vázolták az elkövetkező hó- ' napok terveit is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom