Pest Megyei Hirlap, 1959. október (3. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-21 / 247. szám

1959. OKTOBER 21. SZERDA ''XfCirhW 5 A. megye éleiének központi kérdéseiről tanácskoztak, a járási pártértekezletek V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V.\\\\\\\\\\\\\VÄ\VA\\\V»VA\\\\\\\\\V&\TOÄ\\\\\\\\VX\\\\\\\V\\\\\\\^^^^ A szocialista mezőgazdaság eszköz arra, hogy a főid a maximális termékmennyiséget adja Horváth András elvtárs felszólalása a gödöllői járási pártértekezleten A gödöllői járás pártérte­kezletén a megyei pártbizott­ság első titkára, Horváth András elvtárs hozzászólásá­ban a következőket mondotta: — A gödöllői járásról nem lehet azt állítani, hogy ipari járás, de mezőgazdaságinak se mondható. A Ganz Áram­mérő, a Gödöllői Gépgyár és a Kist arc sai Fésű sfon égy ár termékeiből exportálunk. Te­hát ezek fontos üzemek a népgazdaság szempontjából. A Gödöllői Agiráregyetem a me­zőgazdasági szakemberképzés fellegvára, ez pedig megköve­teli a kommunistáktól, hogy nagy gondossággal foglalkoz­zanak ezzel az intézménnyel. Különösen fontos, hogy az innen kikerülő diplomás ag­rárszakemberek ne csak akár­milyen mezőgazdasági képzést kapjanak, hanem alapos mar­xista—leninista ismeretekkel rendelkező vezetők, a szocia­lista nagyüzemi mezőgazdaság irányítói, továbbfejlesztői le­gyenek. A járás, termelőszövetke­zeteiben elért eredmények bizonyítják a nagyüzemi gazdálkodás fölényét. Az elmúlt évben — még nem állnak rendelkezésünkre az 1959. évi összehasonlító ada­tok — rozsból az egyéniek öt­mázsás átlagot, a tsz-ek 7,39, zabból az egyéniek 5,6 mázsát arattak holdanként, míg a tsz-ek 8,7 mázsás átlagot ér­tek el. Ebben az évben a ter­melőszövetkezetek még jobb eredményt mutathatnak fel, azaz munkájuk ismét csak a nagyüzem fölényét bizonyítja — idézte Horváth elvtárs a beszámolóból, majd így foly­tatta: A gödöllői járásban a há­rom termelőszövetkezeti köz­ség: Zsámbok, Isaszeg és Valkó dolgozó parasztjainak életében már megtörtént a döntő változás. A járás többi községében is erjedőben van a változtatás lehetősége. Az egyénileg dolgozó parasztok­kal tovább kell foglalkozni és türelmesen, szüntelenül ma­gyarázni kell, hogy a nagyüzemi mezőgazda­ság megteremtése nem a kommunisták kitalálása, hanem gazdasági törvény, közgazdasági szükségsze­rűség. Ezt követeli a fejlődés tólük is, a dolgozó parasztoktól is, akiknek életük megváltoztatá­sához minden segítséget meg­ad a párt és a kormány; Ezt egyébként tapasztalatból is ismerik már. Termelőszövetkezeteink­nek olyan gazdálkodást kell folytatniok, hogy az egy katasztrális holdra eső jövedelem minél ma­gasabb legyen. Olyan termelési kultúrákat, valamint állattenyésztési és más, jövedelmező forrásokat kell biztosítani, amelyek az egy holdra eső bruttó ter­melési értéket 6—8 ezer fo­rintra, illetve ennél is maga­sabb értékre emelik. Ezért is helyeselhető dr. László Domokos elvtársnak, a zsárnboki Petőfi Tsz elnöké­nek az itt ismertetett terve, amely figyelembe veszi a táj adottságait, a munka- és a gépi erőt, a közeli buda­pesti értékesítési lehetősége­ket, és máris az első évben keresi azt a lehetőséget, hogy a tagság minél magasabb jö­vedelme biztosítva legyen. Az átgondolt és az adott­ságokat minden tekintet­ben jói kiaknázó terv te­hát az egyik tényező. A másik probléma, amelyet az eddigi tapasztalatok alap­ján figyelembe kell venni, a termelőszövetkezeti tagok munkakedve, munkakészsége, hogy szívesen dolgozzanak és csak • a közös munkában lás­sák boldogulásuk alapját, le­hetőségét. Ehhez az szüksé­ges, hogy a föld gazdag ho­zama ösztönzően hasson a termelőszövetkezeti tagra, hogy mindenki arra töreked­jék: minél több termést ad­jon a föld. Ha a jövedelmet a hozam emelkedésének ará­nyában állapítják meg, ak­kor a kapálásban nemcsak a tsz-tag, hanem annak egész családja részt vesz. Mert mindenki szereti. ha munkájának értelmét lát­ja. Az értelem itt pénz­ben, jövedelemben fejező­dik ki. Ahhoz tehát, hogy terme­lőszövetkezeteink megerősö­dését, fejlődését biztosítsuk, nemcsak az egységnyi terület és a rajta végzendő munka mennyisége szabja meg a tsz-tag jövedelmét, hanem annak minősége is, amely a terméshozamban mindenkor lemérhető. — dk — Előre az élüzem cím elnyeréséért! — ez a jelszó a Budakalászi Textilmútekben A szentendrei járási párt­értekezlet résztvevői táviratot küldtek a Budakalászi Tex­tilművek dolgozóinak, amely­nek szövege a következő: „A szentendrei járási párt­értekezlet örömmel és elisme­réssel vette tudomásul a Bu­dakalászi Textilművek dolgo­zóinak munkasikereit, amelye­ket a kongresszusi verseny­ben elért. Munkájukhoz to­vábbi sikert kívánunk.” A Budakalászi Textilmű­vek vezetősége a távirat meg­érkezése után úgynevezett tá­jékoztatót adott ki az üzem dolgozói számára, amelyben közlik a dolgozókkal a járási pártértekezlet táviratának szövegét, valamint a kong­resszusi versenyben elért eredményeket. A tájékoztató­ból kitűnik, hogy a vállalat történetében példa nélküli eredményt értek el. A párt- kongresszus tiszteletére tett, egész évre vonatkozó, 4 008 000 forint többlettermelési fel­ajánlásukat már a harmadik negyedév végén 702 ezer fo­rinttal túlteljesítették. A gyár vezetősége a tájé­koztatóban ismerteti azt is, hogy az élüzem-feltételek közül mit, hogyan teljesítet­tek eddig. A tájékoztató végül fel­hívja minden dolgozó — be­osztott és vezető — figyel­mét, hogy az eddigi eredmé­nyek alapul szolgálnak az él­üzem cím elnyeréséhez, a még meglevő hibákat azon­ban meg kell szüntetni. Példamutató a vállalat ve­zetőségének kezdeményezése, mert a pártértekezlet távira­ta rövid úton jutott el a gyár minden dolgozójához. Az eredmények, valamint az él­üzem cím feltételeinek is­mertetése bizonyára a kitű­zött jelszó — „Előre az él­üzem cím elnyeréséért” — elérésére sarkallja a textil­művek minden dolgozóját. Helyes önkritika Nem egy részvevőtől hal­lottam a szobi járási pártér­tekezlet szünetében: — Ilyen magas színvonalú Icüldöttértekezlet még nem, volt járásunkban. Legtöbben a beszámolót di­csérték. — Alapos — mondta az egyik pedagógus. — Bátor, szókimondó — vélekedett szomszédom, az egyik hivatali pártszervezet titkára. _ Előre mutat—summázta r öviden egy vasutas küldött. Valamennyien igazat szól­tak. A beszámolóinak azonban — véleményem • szerint — legfőbb érdeme a párt politi­kájának félreérthetetlen meg­fogalmazása, . kinyilvánítása volt. S hogy a szobi járásban ilyen beszámoló hangzott el, az nemcsak annak köszön­hető, hogy elkészítésében majdnem másfélszáz kommu­nista vett részt, hanem in­kább annak, hogy a járási pártbizottság ez alkalommal senki érzékenységére, a hibát elkövető személyek hangula­tára nem volt tekintettel. Fontos helyet kapott a be­számolóban a pártfegyelem kérdése is. — A mi pártunk önkéntes harci szövetség, amelybe min­denki önként, saját elhatáro­zásából lép be, s így aláveti magát a párt fegyelmének. Következésképpen a párttag vállalja a szervezeti szabály­zat és a párthatározatok vég­rehajtását. Ennek ellenére gyakran találkozunk olyan párttagokkal, akik megsértik a párt fegyelmét, nem hajt­ják végre a párt határozatait — hangzott el a beszámoló­ban. Ezután adatok, számok kö­vetkeztek, sajnálatos példák­kal bizonyítva, hogy az el- műit esztendőkben hányszor és miért került sor súlyos pártbüntetések kiszabására. A beszámolóból kiderült, hogy párthatározatok végre nem hajtásáért 15 esetben alkal­maztak legsúlyosabb pártbüm- tetást. Hasonló elszomorító, hogy iintrika miatt hat dolgo­zót kellett megfosztani párt­tagságától. Nem folytatóéi. Az el­mondottak maradandó tanul­ságul szolgálhatnak a részt­vevők számára. S hogy nem hiába hangzott el a be­számoló, azt a fogadtatás hangulata, a felszólalások ko­molysága is bizonyította. Igaz, nem hallottam meakulpázó felszólalásokat, a megbírált pártszervezetek és kommu­nisták nem igyekeztek „meg­magyarázni a bizonyítványt”, hogy az intrika, a balos túl­zások rosszul értelmezett pártféltésből történtek. Az igazi önkritikát — ebben sok résztvevő egyetértett velem — az jelentette, hogy az ér­tekezlet a jövőről, a legköz­vetlenebb jövőről tanácsko­zott. A mezőgazdaság átszer­vezéséről, az ötéves terv jó előkészítésével kapcsolatban hozott párthatározatról. Ar­Meg kell erősíteni a termelőszövetkezetek és a gépállomások pártszervezeteit A ceglédi járás kommunistái csatlakoztak a városi pártértekezlet felhívásához A vasárnapi pártértekezle­ten a legnagyobb figyelmet a mezőgazdaság helyzetére, a termelőszövetkezetek fejleszté­sére és munkájára fordították a ceglédi járás kommunistái. Kóczián Antal elvtárs, a já­rási pártbizottság titkára be­számolójában vázolta az el­lenforradalom óta megtett utat. Az ellenforradalom alatt a 27 termelőszövetkezetből 9, a 31 tszcs-bcl 29 feloszlott. Az együttmaradt szövetkezetek­ben is zűrzavar uralkodott. Több helytelen intézkedés szü­letett, mint a dánszentmik- lósi Micsurin Tsz-ben. ahol a termény 80 százalékát fel akarták osztani és kátholdas háztáji gazdaságok létrehozá­sáról tárgyaltak. A kivezető utat a párt ag­rártézisei mutatták meg. 1558 tavaszán a 3004-es minisztertanácsi határozat új lendületet adott a tsz- ek fejlődésének. A járás termelőszövetkezetei egyre inkább árutermelőkké vál­tak. temek többségében erre nem fordítanak kellő gondot. Egyes szövetkezetekben túl sok a háztáji állat, mint az abonyi Lenin Tsz-ben, a kőröstetét- leni Kossuth Tsz-ben is, ahol ez nemegyszer a közös munka rovására megy, mint ahogy az a csemői Fenyvesi Tsz-ben meg is mutatkozott. A pártértekezlet rámutatott arra, hogy a termelőszövetke­zeteknek a jövőben sokkal nagyobb gondot kell fordítani az állattenyésztés növelésére. El kell érni, hogy három év múlva a jövedelem 50 százalékát az állati ter­mékek adják. A szövetkezetek bruttó jöve­delmét 30—32 százalékkal kell növelni. A cél elerése érde­kében meg kell erősíteni a szövetkezetek és a gépállomá­sok pártszervezeteit, nagyobb felelősséget kell vállalniok és fokozniok kell a pártellenőr­zést. Király László elvtárs, a me­gyei pártbizottság másodtit­kára válaszában elmondotta, hogy a fiatalokról elsősorban a termelőszövetkezeteknek kell gondcskodniok és meg kell találni a módját, hogy a fiatal tsz-tagok megszeressék a közöst, a falut és ne vágyódjanak el onnan. A pártértekezleten beszéltek arról is, hogy a termelőszö­vetkezetekben a jövedelemel­osztásnál be kell vezetni az egyéni érdekeltséget. A ceglédi járás pártértekez­lete lelkesedéssel fogadta Szűcs János küldött javasla­tát, hogy csatlakozzanak a ceglédi városi pártértekezlet felhívásához. Elhatározták, hogy a munkaerők és a gé­pek jobb kihasználásával no­vember 1-ig a járás területén befejezik a vetőszántásit és a vetést és november 15-ig minden terményt betakaríta­nak, > december 1-ig pedig el­végzik a mélyszántást. Bokor Vera A KÖZÖS MUNKA GYÜMÖLCSE Míg 1957-ben 12 milJió, 1953- ban mar 15 millió 854 ezer forint értékű árut adtak az országnak. Az idén 22 millió forint értékű árura lehet szá­mítani a ceglédi járás 22 ter­melőszövetkezetéből, amelyek­ben összesein 3864 család dol­gozik. Jelenleg . 35 046 hold leld van a termelőszövetkezetek, illetve termelőszövetkezeti cso­portok .tulajdonában. Jászkarajcnő, Kőröstetét- len, Cegiédbercel pedig szövetkezeti község lett. Mindenütt emelkedtek a ter­méseredmények, növekedett a beruházási összeg. Míg az 1957—1958-as gazdasági évben 9 millió 222 ezer forintot, az 1953—1959-es gazdasági évben már 25 millió forintot fordí­tottak beruházásra a tsz-ek. Különösen kitűnt ebben az abonyi József Attila Tsz, a jászkarajenői Lenin Tsz és az albertirsai Dimitrov Tsz. Növekedett az állatállo­mány is. Az ellenforradalom előtt a tsz-eknek 1249, 1956 októbere után rövid idővel pedig 1116 szarvasmarhája volt. Jelenleg 1805 jószágot tartanak nyilván. Egyes szö­vetkezetekben, mint például a nyársapáti József Attila Tsz-ben vagy az abonyi Lenin Tsz-ben szépen fej­lődik a baromfiállomány, de a járás teimelőszövetJkeze­ról, hogy mit kell tenniök, hogyan kell dolgozniok pél­dául a szobi kőbánya, a Nagymarosi Gépgyár, a Nagybörzsönyi Állami Gaz­daság, a letkési Bástya és más tsz kommunistáinak, az ipolytölgyesi falusi alapszer­vezet tagjainak stb., stb. így vált sokatmondó ígé­retté a pártbizottság elfoga­dott határozatának zárópont­ja, amely a párt határozatai­nak maradéktalan végrehaj­tását írja elő a járás összes alapszervezeteinek, minden kommunistájának. És még valamit! A járás űj, illetve újból megválasz­tott párt- és állami vezetői a választást megelőző, viszony­lag rövid idő alatt határo­zott vezetésükkel, példamuta­tó munkájukkal érvényt sze­reztek a párt határozatainak. Ez a párttagoktól és párton- kívüli dolgozóktól támogatott politikai szilárdság biztosíté­kot jelent arra, hogy a járás alapszervezetei az ország s benne a szobi járás előtt álló nagy feladatokat kommunista becsülettel végrehajtják. A. E, — Sokat segített nekünk a megyei pártbizottság ipari osz­tálya — mondotta Gáti Ferenc elvtárs, a Diósdi Csapágygyár Igazgatója. — Sok nehézséget kellett legyűrnünk, amit el sem képzelhettünk volna á felsőbb szervek támogatása, a saját pártszervezetünkkel való szo­ros kapcsolat nélkül. Nálunk a pártellenőrzés nemcsak a ve­zetők beszámoltatásából áll. A pártszervezet sok hasznos javaslatot tett egy-egy osztály, csoport munkájának megjaví­tására. Fontos intézkedéseink a gyár- és a pártvezetők együttes véleménye, vitája alapján szü­lettek. És a gyár növekszik, gyarapszik. Svájcnak, Svédor­szágnak szállít. Hazai és kül­földi piacokat elégít ki. A kongresszusi vállalásokat messze túlszárnyaltuk. Elégedett, a gyár együttesé­ben — munkásokban, műsza­kiakban, párttagokban és pár- tonkívüliekben — bízó ember hozzászólása volt ez. Olyan emberé, aki már nagy csatát vívott meg a Diósdi Csapágy­gyár dolgozóival együtt és meggyőződhetett erejükről. Ilyen bizakodó hangulat jel­lemezte a budai, a gödöllői, a ráckevei, szobi és valamennyi eddig megtartott járási pártér­tekezlet beszámolóját, hozzá­szólásait. „Napjainkban minden egyes üzemben biztosítják a tervtel­jesítést, kivéve a Keményfém­ipari Vállalatot” — hallhattuk a budai járási beszámolóból. Elemezték, hogy a Diósdi Csapágygyár napjainkban még egyszer annyit termel, mint 1955-ben. A Prés- és Ková- csoltárugyárban 143, a Pest megyei Gépjavítóban 150 szá­zalékkal emelkedett a terme­lés. Dicsérték a járás bányá­szait, akiknek munkáját csak rövid időre tudta megszakíta­ni, megzavarni az ellenforra­dalom. Részletesen foglalkoz­tak a Mechanikai Művek munkájával, ahol az eddigi nagy helyet elfoglaló elektro- kondenzátor helyett miniatűr kondenzátor kísérleti gyártását kezdték meg. A ráckevei járási pártérte­kezleten sok szó esett a Csepel Autógyár termeléséről, ahol megkezdték az új, speciális gépkocsik gyártását. A hajtó­műgyárban bevezették a pre­cíziós melegsajtolást. Gonda, Vodelák és Dr even ka elvtárs javaslata alapján a nitrofestés helyett bevezették a szinteti­kus festést, ami a kocsifestés költségeit felére csökkenti. Racskó elvtárs kutatómunkája alapján a hathengeres diesel­motor 95 lóerős teljesítményét 114 lóerőre növelték. Minden pártértekezleten el­mondották a küldöttek: — Az új termelési mód­szerek keresése; bevezetésé­nek javasolása arra mutat, hogy a munkások szakmai­politikai felkészültségüknél fogva egyre jobb mesterei az alkotó munkának. A tervtel­jesítés, az újítás, a munka­verseny ösztönzője pedig az anyagi érdekeltség. A ráckevei járásban mon­dották: — Míg az átlagos munkás­kereset 1955-ben 1337 forint volt, addig 1959-ben 1603 forint. Tehát míg az árak túlnyomórészt azonos szin­ten maradtak, a dolgozók bé­re mintegy 20 százalékkal nőtt. A KistarCsai Fésűsfonó­gyárban a termelékenység 21 százalékos emlekedése mel­lett az átlagkereset 29 száza­lékkal növekedett. Az élet­színvonalról elmondottak azt bizonyították, hogy a terme­lékenység emelkedéséből szár­mazott többletjövedelem visz- szakerül a dolgozókhoz, sőt néhány üzemben, mint a Fé­sűsfonógyárban, a keresetek túlhaladják a termelékenység növekedésének ütemét. A kongresszusi munkaver­senyről szólva a szobi járás­ban például elmondották, hogy a kőbánya 1 624 450 fo­rintos felajánlását már az első félévben 115,6 százalékra teljesítette. A budai járásban 47 766 800 forint felajánlást tettek és ebből már 35 252 490 forintot telje­sítettek. A verseny eddigi szakaszában sok brigád ala­kult, s mind az egyének, mind a brigádok nagyszerű munkát végeztek. Mind a munkások lelkese­dése a kongresszusi verseny­ben, mind a termelékenység emelkedésében, az önköltség csökkentésében nagy szerepe van a kommunisták felelős­ségérzetének, lelkiismeretes munkájának, példamutatásá­nak. jobb munkára ösztön­zésének. Alig van olyan üzem, gyár, ahol a kommu­nisták ne hallatnák szavukat, ne lennének kezdeményezője, élenjárók. Jó a kapcsolatuk a műszaki értelmiséggel és váll­vetve dolgoznak együtt a to­vábbi sikerek eléréséért. Együtt: a munkások, az értel­miségiek. Együtt: a párttagok és pártonkívüliek. Sági Agnes

Next

/
Oldalképek
Tartalom