Pest Megyei Hirlap, 1959. október (3. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-21 / 247. szám

FEST MEGY k-tCirlap 1959. OKTÓBER 21. SZERDA Kinek az érdeke ? (A beszélgetés érdekes és rendkívül tanulságos. A Váci Kötött- árugyár KlSZ-kultúrfelelősének. Stadler Ervinnek szavaiban szinte vibrál a kísérletezés minden izgalma, öröme, gondja. És kibontakozik mondataiból — nem is utolsósorban _ a rátermett, tettrekész művelő­d ési munkás számtalan jó ötlete. A beszélgetést még akkor is papírra kellene hát vetni, ha abból csak egyetlen üzem fiataljainak kulturá­lis életéről alkothatnánk képet. De tízszeresen újságba kívánkozik a vita, mert ami a Kötöttárugyár kiszistáinak gondja, gondja valószínű­leg más üzemek fiataljainak is.) Egy falusi útförőcsapat életéből kirakatcéljaink nem voltak és nem is lesznek. De egyáltalán: helyes lenne-e, ha mondjuk egy fiatal táncost vagy szín-, játszót alkalmazna a gyár, ugyanakkor pedig nem venne fel egy jelentkező özvegyasz- szonyt, három gyermek eltar­tásának gondjával a vállán — csak azért, mert a negyven­éves anya nem szerepelhet a művészeti együttesben? Az ilyen „'kádermunka'’ feltétle­nül arra vezetne, hogy az új dolgozó elsősorban nem mun­kahelyén, hanem az énekkar­ban igyekeznék helytállni, mondván: őt ezért alkalrpaz- ták. Elég panaszt hallunk a sportolók felvétele, munkálta­tása során az ilyen helytelen kiválasztásra. Nem lenne jó, ha e rossz szellem visszaszo­rítása helyett kulturális ber­kekben is izmosítanák a pro­fizmust. A másik, nem kevésbé ér­dekes elvi kérdés: vajon kinek az érdeke a kulturá­lis munka? Nálunk a dolgozók a legkü­lönfélébb módon képezik ma­gukat. Egyik pótolja a szüksé­ges alapműveltségét: általános, iskolába jár; a másik (mint jő- j vőre Stadler Ervin) egyetemre < iratkozik; a harmadik házi-j könyvtárát gyarapítja; a ne- j gyedik színházba jár — és ez i mind-mind pénzbe kerül, az is- j kola is, a könyv is —: az ötö-! dik pedig a színjátszó együt-j tes tagja. í A tanulónak, a színjátszónak j egyformán elsődleges célja: ön-; maga művelése, saját kulturá-j lis igényeinek kielégítése. így; vagy úgy, de a cél ez. ; Ugyanakkor igaz az, hogy a j tanulás, a művelődés társa- j dalmi érdek is. És ez nem cső-! dálatos dolog. A szocialista j rendszer egyik sajátossága,: hogy a társadalmi érdek, az j esetek nagy többségében köz-j vétlenül és közvetve kivétel j nélkül, egyezik az egyén érde-j keivel. Éppen azért az üzem,! a szakszervezet (tehát az állam í és. a társadalom a kötöttáru-! .gyár esetében) minden eszköz-í zel (anyagiakkal is) támogatja \ dolgozóinak önképzését, tanu-j lását, kulturális munkában; való részvételüket. (Gondoljuk j csak el: mennyibe került a mű- j vészeti csoportok használta! kultúrterem építése, milyen! összeget felemészt fenntartása,: világítása, takarítása, fűtése!): Más azonban így támogatni j a színjátszókat, táncosokat és j más dolog, hogy a kulturális ] munkában való részvétel „dí-: jaként” magasabb fizetéssel i járó beosztásba helyezzék i egyik vagy másik dolgozót az- i zal, hogy ez „üzemi érdek”. ' Amit viszont megtehetnek az üzem vezetői: ha lehet, he­lyezzék egyműszakos beosztás­ba azt a néhány kulturális munkást, színjátszót vagy tán­cost ... A személyzeti vezető a munkásfelvétel során ne csak a személyi adatok, a munká­val kapcsolatos részletek után érdeklődjék, hanem azt is tu­dakolja meg, hogy milyen ta­nulási, művelődési törekvések fűtik az újonnan felvett em­bert ... Az is helyes, ha az üzem vezetői, a pártszervezet vagy az üzemi bizottság tagjai időnként megdicsérik, sőt meg­jutalmazzák a kiváló kulturá­lis aktívákat. Egy-egy könyv, színházjegy, üdülői beutaló bi­zonnyal további lelkes munká­ra ösztönzi őket — nem a ju­talom értéke, de megbecsülést kifejező mivolta miatt. És amit még megtehetnének üzemeink vezetői: vizsgálják meg, hogy a kulturális célokra fordítható összeg arányosáé az üzem dolgozóinak igényeivel, a már meglevő és az eztán ala­kuló művészeti csoportok szük­ségleteivel telik-e belőle az ismeretekre vágyó emberek kielégítésére. Ha nem, az új költségvetési évben billentsék helyére a mérleget. Végül a harmadik elvi kér­dés: az üzemen belül fejlesz- szük-e a kulturális életet, a meglevő embereket nyer­jük-e meg a müvelődés- i ügynek; vagy pedig „im­saságról és a felszabadulásról gyűjtött anyagon kívül: a községünk kialakulásáról, egy­kori településéről szóló mon­dák, szájhagyományok; fel­jegyzések az 1848-as szabad­ságharc helyi eseményeiről; valamint fényképek a falu legrégibb házairól, utcáiról, műemlékeiről, nevezetesebb épületeiről, legújabb létesít­ményeiről, Az anyagot fel­dolgozzuk tablók és naplók formájában is. A tabló csa­patotthonunk falára kerül, a naplót pedig megküldjük a ■ szomszéd községek úttörőinek és testvércsapatainknak. ★ A jövő évi táborozási költ- > ségekért alaposan meg aka­runk dolgozni. A helyi Mag­vető Tsz pillangósokkal beve­tett földje mellé 2000 pulyká­ból álló kísérleti telepet akar létesíteni. Ezt — a tervek sze­riért — mi gondoznánk. Az érte kapott munkaegységekből bőven jut majd felszerelési tárgyakra és táborozásra egy­aránt. * Csapatotthonunkat beren­dezzük. A földművesszövetlce- zettől kapott raktárhelyiséget saját magunk vakoltuk, me­szeltük. s festettük. Mi csi­náltuk a küszöböt és az iive- ést is. Igaz, nem mestermü, mi munkánk, s nagyon megbecsüljük. Most az iskola padlásán levő öreg padokból asztalokat, padokat, polcokat fabrikálunk, s általános gyűj­tést kezdtünk a faluban rossz szerszámok után Egymás után gyűlnek a nyeletlen kalapá­csok, csorba harapófogók, görbe szögek, drótok, deszka­végek. Folytathatják tehát az ezermesterek a barkácsolást és a kerékpáros őrsök a sze­relési gyakorlataikat. Kálmán Attila csapatvezető Ifjúsági zeneművész-telep Zebegényben Hollywoodnak már több mint két évtizede nincs olyan világ­hírű gyermékszinésze, mint annak ideiéni Shirley Temple volt. Most nemrégen hír érkezett az Egye­sült Államokból egy új Shirley Temple bemutatkozásáról. Neve Susan Gordon, s jelenleg Danny Kay és Louis Armstrong társasá­gában játszik Az öt penny című zenés Ilimben. A Moszíilm Stúdióban befejezés­hez közelednek Az eztistjakoda- lom című új film felvételei. A forgatókönyvet Antonöv írta, ren­dezője Zarhi és a film főszerepét a nálunk is jól ismert Medvegye- va alakítja. A7. Ál.REVIZOR címmel Ameri­kában újra megfilmesítették Go­gol Revizorát. A kritika szerint a film több mint „szabad megfogal­mazása’’ Gogol halhatatlan komé­diájának. Jugoszláviában rövidesen befe­jezik A kapitány holtteste című filmet, amelynek cselekménye Rigómezőn játszódik és a jugoszláv felszabadító harcok egyik epizód­ját örökíti meg. A filmet színes, cinemascope változatban készítik el. Borisz Andrejev, az Ismert szov­jet filmszínész nyilatkozott tervei­ről és új szerepeiről. Elmondotta, szívesen játszana el Dovzsenko A lángoló Idők regénye című ; forgatókönyvéből készülő film i egyik szerepét. Ezenkívül nagyon ! várja Gogol Tarasz Bulyba című I regényének megfilmesítését. I A BERGAMOI FILMFESZTIVÁL ; három aranydiját René Clair fran- j cia rendező, Cesare zavattini ! olasz forgatókönyvíró és Giovanni ; Ponti, a velencei Biennale kor- ■ mánybiztosa nyerte el. Csehszlovák Köztársaság helyettes kultuszminiszte­re, aki budapesti látogatá­sa alkalmával végighall­gatta a zenekar egyik hangversenyét, aranyérmet * ajándékozott a muzsikáló diákoknak. Nem kevésbé jelentős, vagy ta­lán még többet mond az a le­vél, amelyet nemrég N." Ana- szovtól, a világhírű szovjet karmestertől kapott az I. Ist­ván gimnázium zenekara. A kiváló szovjet muzsikus szin­tén végighallgatta a zenekar egyik hangversenyét és Moszk­vából küldött levelében mon­dott köszönetét azért a művé­szi élményért, amelyben része volt. — Diákjaim (néhány volt diákom is köztük van, akik je­lenleg már a Zeneakadémia növendékei, de zenekarunkkal | továbbra is fenntartják kap- ; csolatukat) — mondja a tanár- j karmester — talán mégis arra i a legbüszkébbek, amivel leg- I utóbb a művelődésügyi minisz­ter kifejezte elismerését: Zebegényben szép ildülö- j hoz juttatta a zenékart, és ; ezzel alapot biztosított í szép tervünk megvalósítá­sához. A terv valóban igen szép és minden szempontból méltó ar­ra, hogy felfigyeljenek rá az illetékesek. Az I. István gim­názium muzsikáló diákjai, va­lamint a Teleky Blanka Köz- gazdasági Technikum diáklá­nyai — akik a diákokhoz ha­sonló lelkesedéssel vesznek részt a zenekarral együtt mű­ködő énekkarban — elhatároz­ták, hogy Zebegényben ifjúsá­gi művésztelepet létesítenek. A zebegényi hangverseny volt az első lépés a szép elgondolás megvalósítása felé. De már előtte is igen érdekes dolgok történtek. Az elmúlt hetekben a diá­kok társadalmi munkával rendbehozták: az üdülő cél­jaira kapott épületet, való­sággal újjáépítették az épület erősen megrongáló­dott tetejét, átvakolták a belső falakat, kifestettek több szobát. Ebben a munkában hasznosí­tották már azt a szaktudásu­kat, amit a gimnázium két éve folyó politechnikai oktatásán szereztek. Az ifjúsági művész­telep célját szolgálná a terve­zett szabadtéri színpad is. A lelkes diákmuzsikusok el­gondolásait melegen fölkarolja a megye, valamint Zebegény község. A község vezetői, ami­ben lehet, segítséget nyújtanak a diákoknak, és nagy örömmel üdvözölték a szabadtéri szín­pad tervét. Erről Németh Ferenc, a ze­begényi iskola igazgatója, a Hazafias Népfront helyi szer­vezetének vezetője ezeket mon­dotta: — A községi tanács felismer­te a kezdeményezés jelentősé­gét, és a helyi társadalmi szer­vezetekkel együtt elhatározta, hogy segítséget nyújt a diákok­nak, társadalmi munka meg­szervezésével. Igen fontos kulturális és idegenforgalmi érdekek fűződnek ahhoz, hogy megvalósuljon az ifjúsági művésztelep és felépüljön a szabadtéri színpad, ame­lyen a diákzenekar — amint azt Záborszky kar­nagy közölte — a nyári idény alatt minden vasár­nap klasszikus értékű ze­neszámaikból összeállított hangversenyt rendezne. Arról is szó van, hogy a diák­muzsikusok a visegrádi sza­badtéri színpadon is hangver­senyeznének. A Pest megyei Idegenforgal­mi Hivatal szintén foglalkozik már az üggyel. Az IBUSZ-tól azt kérte, hogy a jövő nyáron indítson minden héten olyan különvonatot Zebegénybe. amely a diákzenekar hangver­senyei iránt érdeklődő pesti közönséget vinné ki és Zebe­gényben megvárva a hangver­seny végét, este kilenc óra táj­ban indulna vissza. Ha útköz­ben sehol sem állna meg, a kü­lönvonat az utat egy óra alatt megtenné. Az IBUSZ vezetősé­gében értesülésünk szerint erre meg is van a hajlandóság. A diákzenekar üdülőháza különben már most is fontos kultúrmissziót teljesít. Falai között megkezdte működéséi az első zebegényi zeneiskola, amelynek már 15 növendéke van. A zebegényi gyerekeket a gimnáziumi zenekar szakta­nárképzős tagjai tanítják a ze­nei szaktárgyakra. Magyar László ; Nemrégen érdekes zenei ese- í'mény zajlott le a Dunakanyar j egyik legfestőibb üdülőhelyén, j Zebegényben. A budapesti I. j István gimnázium zene- és j énekkara ismételte meg a ze- j begényi kultúrteremben azt a j színvonalas műsorát, amellyel röviddel azelőtt a budapesti Zeneakadémián rendezett 5 hangversenyén aratott nagy 4f sikert. ^ Záborszky Józseffel beszél- j getünk, a gimnázium zeneta- nárával, a diákok zenekarának í fiatal, lelkes karnagyával. Egy- í szerű szavakkal, minden di- í csekvő hangsúly nélkül mond- J ja el, hogy ez a diákzenekar ^ milyen eredményeket ért el a í legutóbbi évek alatt. y £ A mült évben kétszer ka­f pott hivatalos dicséretet a 4 művelődési minisztertől, a Az első és legfontosabb, amit már a kezdet kezdetén megtudunk: nem volt itt, a kö­töttárugyárban régebben sem­miféle szervezett KISZ kultu­rális munka. Ma sincs minden, ami lehetne, de valami mégis van, valami már bontakozik. A kezdet a legnehezebb. Nemcsak azért, mert a tánc­csoport piagvát, a klubestet, a könyvtár törzsolvasó-gárdáját, a színjátszó együttest nem könnyű megszervezni, nehéz a gyakran három műszakban dolgozó, más-más érdeklődési körű embereket összefogni, ha­nem azért nehéz a kezdet, mert a legjobb szándékú kísér­letező is olykor-olykor „mellé­nyül”, téved, rossz helyen ke­resgél. Ami a gyakorlati munkát illeti, csak dicsérni lehet az eredményeket (és a kultúrfele- lőst, aki az eredményeket ak­tívái segítségével kivereked- te). Léteznek, dolgoznak a mű­vészeti csoportok, megren­dezték az első klubestet, megszervezték a kötöttáru- gyár és' a hajógyár színját­szóinak kooperációját és a próbák javában folynak már. De éppen a próbáknál je­lentkezett az első akadály: a próbák bizony sokszor más szervek rendezvényeivel ütköz­nek. Kit illet az elsőbbség? A szakmai tanfolyamot? A szak­szervezetet? A pártszerveze­tet? ... De ez csak apróság. Ha a te­rem használatának időpontjait az érdekeltek havonta egyez­tetnék, afféle műsornaptárt ké­szítenének, nem lenne torló­dás. A leglényegesebb: hogyan le­hetne növelni az aktív műve­lődési'hiűh kősók'számát? Ho­gyan lehetne Színjátszót, tán­cost, dalost toborozni? Stadler elvtárs e tekintetben kissé türelmetlen, úgy véli hát, hogy kívülről. Kifejti héjából elképzelését: — Ha új embert vesznek fel, a személyzeti vezető kérdezze meg a jelentkezőtől: milyen művészi csoportban szerepelt előző munkahelyén, és ha sze­• repelt, irányítsa a kultúrfele- lőshöz, hogy itt is folytassa és csak itt folytassa munkáját. De legjobb lenne, ha már eleve olyan embert keresne a jelent­kezők közül, aki dalos, táncos vagy színjátszó, természetesen elsősorban a szakmai ráter­mettség figyelembe vételével. Lám, a Dunakeszi Vagongyár­ban a felszabadulás előtt asze­rint vették fel az embereket, . hogy jó hangjuk van-e?! Híres is volt az énekkar messze föl­dön. Vagy: — Ha már kultúrmunkást vesznek fel az „utcáról”, azaz szakképzetlen munkást alkal­maznak, mondjuk ezerforintos állásba, nézzék meg, akad-e az üzemen belül olyan kultúr- munkás, akinek még csak 900 forint a (fizetése. Ha igen, ak­kor azt tegyék az ezerforintos helyre, és az, akit az „utcáról” alkalmaztak, kapjon kilencszá- zat. Mert aki az üzem érde­kében feláldozza minden sza­bad idejét, megérdemli ezt a kedvezményt. Két kívánság — három elvi kérdés! Az egyik: helyes-e a munkára je­lentkezőket aszerint válo­gatni, hogy kultúmiun- kás-e vagy sem, azaz kö­vetni a Dunakeszi Va­gongyár tőkéseinek példá­ját, e gyakorlatot úgy módosítva, hogy azért a szakmai ráter­mettséget is figyelembe ve­szik? A kérdésre a felelet egyér­telműen: nem! Vajon miért folytattak a va­gongyár tőkései ilyen káder- politikát annak idején? Egy­részt valószínűleg brillírozni akartak kórusukkal, másrészt így szinte összeházasították a dalkart az egyházzal, ez a kó­rus csak összetételében (rész­ben), de nem tartalmában volt munkáskórus. Nekünk ilyen A napokban házi négytusa- bajnokságot rendezett a dá- nyi 454. sz. Petőfi Sándor fiú úttörőcsapat. A csapat 93 paj­tásából nyolcvanheten indul- I tak. Az első öt helyezett 1518 i pontot ért el (Sebestyén Mi- í hály 324, Kovács István 302, \ Túrák József 301, Dóczi Ist- \ ván 298 és Soós Mihály 293 í pontot szerzett). Ugyanez a ícsapat nemrég megnyerte a í gödöllői járás hagyományos tőszi négytwsa-bajnokságát. • : * j \ Vasárnap egy hete három ! fiú- és egy leányőrs közel 30 \ kilométeres kerékpártúrára in- < dúlt. A túra vezetésében hat j KISZ-ifivezető is segített a jcsapatvezetőknek. Utunk vég­icélja Tóalmás volt. Itt a helyi l csapat saját készítésű • üte- l ményekkel és málnaszörppel '/ fogadta kifáradt pajtásainkat. \Megmutatták készülő csapat- \ otthonukat és gyönyörű, új is- l kólájukat is. Délután a híres l tóalmást kastély és park meg- l tekintése volt programunk- l ban, A dányi úttörők közül l sokan itt, a gyermeküdülő kis l taván csónakáztak életükben l először. * l A közhasznú munkákból is l derekasan kivették részüket a l dányi úttörők. A hulladék- l gyűjtésen kívül részt vettünk ja fásítási munkákban, a jár- í dák salakozásáben, a burgo- nyabogár gyűjtésében. I * j A felszabadulási harcok ese- £ menyeit, s az azóta eltelt £ időszak létesítményeit külö- í nős gonddal „nyomozzuk”, 4, men távolabbi céljaink vau­dnak ezekkel. 1901 tavaszára, 4/ az úttörőszervezetek megala­kulásának 15. évfordulójára, 4) fel akarjuk kutatni és dol­gozni községünk egész törté­nnetek. Ebben a történetben 4 szerepelnek a Tcinácsköztár­p» ^ 55 \ Két város — két hír í ? 4 NEW YORK ^ Yves Montand, a nálunk isj í jól ismert kiváló francia éne- ^ 'f kés, akiről már megírtuk,^ £ hogy New Yorkban vendég-^ ^szerepel — olyan sikert arat £ az USA fővárosában, hogy ^ ^ több héttel meghosszabbítja ^ ^ vendégszereplését és egy lé- ^ ^nyegesen nagyobb színházban^ ^ lép fel ezentúl. New York-i ^ vendégszereplése után Wash- j ^ ingtonban, Hollywoodban és ^ | San Franciscóban lép fel, ^ ^ majd Kanadába, Japánba. ^ í Angliába, Nyugat-Németor-^ ^ szagba, Dániába, Svédország- ^ ^ ba, Mexikóba és Dél-Ameri-^ ^ kába látogat. Ugyanekkor ^ 4, hazánkban is járt fe- 4, lesége, Simone Signo- £ ^ rét számos fellépésre ka- ^ ^poít meghívást az Egyesült^ ^Államokban. Egyelőre arról j ^ van szó, hogy az amerikai j ^ televízióban Dulcinea szerepét 'j ^.látszaná el a Don Quijote te-\ j leví/iós színdarab változató-^ ^ban. ^ PÁRIZS y J ^ Az élet néha meglepő ta- J ^ lálkozásokat produkál. Párizs-£ ^ ban a Bourdelfe-díjat (ame-j ^ lyet a harminc éve meghalt / í kiváló szobrász emlékére ala-; 4, pítottak) egy Brigitte Meier- \ 4, Denninghof nevű német mű-; 4, vésznő és egy Habcr nevű í 4y izraeli állampolgárságú mű- J ^vész nyerte. A kettő együtt; í mindenesetre eredeti. FILMHÍREK ; portáljunk”-e a gyarba / kulturális aktívákat? A kötöttárugyári választék:; mintegy ezer ember. ‘Nem két-1 séges, ez az ezer ezerféle dolog í iránt érdeklődik. Találni közü-: lük kiváló színjátszót, nagy-; szerű hangú énekest, ügyes: táncost. ^ De ehez türelem kell... ; Tehetségkutatás... Sok-sok meggyőző szó ... ; Ügyes szervezés... És még egyszer türelem... ! ! Ez az alap. És ez a cél: aj gyár meglevő dolgozóit meg- j mozgatni. A könnyebb út — az import j — nem mindig a célravezető j út is. Igaz, ehhez kevés egyetlen: ember. De segítőkészségben: nem lehet hiány a kötöttáru- í gyárban, másutt sem. \ Az iskolázott munkás, a mű- j veit ember jobban dolgozik (ez j általános tapasztalat), a szín- : játszó vagy a táncos — ha fel- í lép a deszkára — az egész üze- : met elszórakoztatja. És bár kü- i lönleges kedvezményeket nem \ adihat a vállalatvezetőság (nej is adjon!), de a helyes törek-l véseket segítenie kell, mert •—! megfordítva ismételjük az: imént mondottakat — a dolgo-: zók művelődése nemcsak: egyéni érdek, közérdek is. i Garami László Nyugat-Németországban az 1938— 59 filmévadban a Szállnak a dar- vak volt a legnépszerűbb külföldi film. A sajtó szerint a film békét hirdető mondanivalója minden nézőhöz közel áll. Angliában egyre csökkent a mozik látogatottsága, s ezért a Rank filmtársaság 494 mozi közül eddig már közel 100-at bezárt és most a mozik számának újabb csökkentését tervezi. Ház a hegyek között

Next

/
Oldalképek
Tartalom