Pest Megyei Hirlap, 1959. október (3. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-20 / 246. szám

1959. OKTÓBER 20. KEDD 'k^Cirlap 5 A titokzatos erőmű A múlt év április harmadi­kén, amikor az élüzem-kitün- tetést vették át a törökbálinti Mechanikai Művek dolgozói, Kolos Richárd kohó- és gép­ipari miniszterhelyettes is el­látogatott hozzájuk. Amikor gratulált a kitüntetésekhez, azt is megkérdezte: mikorra végeznek egy bizonyos erőmű gyártásának előkészületeivel. Jól ismerem ezt a gyárat. Tudom, hogy itt készülnek az elektrokondenzátorok és a rövid idő alatt nagy népsze­rűségre szert tett Meka- lor olajtüzelésű kályhák. De erőműgyártásról nem tudtam. Kérdeztem is többektől, mi­ről van szó, de udvarias mo­soly kíséretében csak ez volt a válasz: — Korai még erről beszélni. Még nem való újságíró tollá­ra. Egyszer aztán, nem is olyan régen, bebocsátást nyer­tem a rejtély „előcsarnokába". Sátor János, az üzem igazga­tója invitált: — Menjünk be az üzembe, mutatok egy új műhelyt. Bementünk egy volt rak­tárépületbe, ahol friss fes­tékszag fogadott. Az egyik te­remben kompresszorok és a hozzájuk csatlakozó üstök. — Valamennyi automatikus vezérléssel működik — je­gyezte meg az igazgató. A másik helyiségben teker­cselőgépeket láttam. Katonás rendben sorakoztak, de még nem dolgoztak rajtuk. A két épületet összekötő folyosó ablakaiban virágcserepek. Adamski Júlia elvtársnő, az új üzemrész művezetője, aki csatlakozott hozzánk, meg­jegyezte, kimutatva az üzemet környező, egyelőre még ko­pár térségére: — Mindenfelé virágágyakat | létesítünk majd. Igaz, hogy i köves a talaj, de hozunk jó [ fekete földet, amelyben megél i a virág. Végigjártuk az összes he- ! lyiséget, de sehol egy nagy ■ gép, egyetlen jel sem utalt erőműgyártásra. Mindegy, be­le kellett nyugodni abba, hogy a többire csak később derül fény. Erre is sor került az el­múlt napokban. Nagy örö­mömre így fogadott Lőrincz László elvtárs, az üzem fő­mérnöke : — Miután már elkezdtük a gyártást, elmondom az „erő­mű” titkát. El is mondta, hogy fázisjavító kondenzátorokat gyártanak. Ez egyelőre csak a szakembereknek mond va­lamit, akik bizonyára örülnek is ennek, de részletesen ki­kérdeztem vendéglátóimat, így a szakmai kérdésekben járatlan olvasók érdeklődését is kielégíthetjük. A főmérnök és Czeglédi Károly elvtárs, a, műszaki osztály vezetője elmagyaráz­ta, hogy az erőművek által termelt áram teljes mennyisé­ge nem jut el a fogyasztóhoz, egy része elvész a vezetéken. Ez azt jelenti például, ha egy erőmű tíz kilowatt ára­mot indítana el s. vezetékben, mire lakásunkba érne, vil­lanyégőink, villanyvasalónk, rádiónk, televíziónk és más, árammal működő eszközeink már csak kilenc kilowattot használhatnának fel belőle, mert egy valahol a vezeték­ben eltűnt. A fázisjavító kondenzátor ezt a veszteséget nagymérték­ben csökkenti. Gyakorlati példával ■ is érzékeltették a megtakarítást. — Az egy év alatt elkészült kondenzátorokkal annyi ára­mot mentünk meg, mint amennyi a hatvani erőmű tel­jesítménye. Ez pedig 100 ezer kilowatt — mondták. Minden esztendőben any- nyit nyerünk tehát ezekkel a közepes bórönd nagyságú kondenzátorokkal, mintha felépítenénk egy új hatvani erőművet, ami bizony nem lenne olcsó mulatság. Megkérdeztem, mibe kerül­nek ezek a kondenzátorok. Czeglédi elvtárs így vála­szolt. Párezer forintba kerül be­lőlük egy és kilenc-tíz hónap alatt a megtakarítással kifi­zetik magukat. A kondenzá­torok átlagos élettartama tíz év, ami azt jelenti, hogy min­den kondenzátor tizenegyszer több hasznot hajt, mint amennyiért megcsinálták. Ez azonban meg sem köze­líti a fázisjavító kondenzáto­rok hasznosságának teljes mértékét. A szakemberek azt is elmondták, hogy ezek alkal­mazása nélkül elképzelhetet­len lenne az ipar fejlesztése és a falvak villamosítása. Ami­kor ugyanis valahol több áramra van szükség, a távve­zetékeket is vastagabbra kel­lene kicserélni. A fázisjaví­tó kondenzátor tehát új táv­vezeték építését is felesleges­sé teszi. Azzal viszont már nem di­csekedtek, de megtudtam, hogy bár a beruházás elhúzó­dása késleltette a munkát és csak augusztusban indult a gyártás, mégis 100 százalékra teljesítették harmadik ne­gyedéves tervüket. Az idén még csak negyedannyit gyár­tanak, mint jöyőre, de ezzel is mintegy 25 ezer kilowatt villamosenergiát takaríthatunk meg, ugyanis a kellő ellenőr­zés után nyomban felszerelik a már kész fázisjavító konden­zátorokat. Sőt, a nagyfeszült­ségű fázisjavító kondenzátorok gyártását is előkészítik. Eze­ket Magyarországon eddig még nem gyártották. Jövőre már sorozatban készülnek. Azt is el kell mondani, hogy ez a nagy jelentőségű dolog a műszakiak kongresszusi ver­senyvállalásaként valósult meg, de sokat segítettek ne­kik a fizikai dolgozók is, köz­tük a TMK munkásai. Pél­daként emlegetik a beruhá­zóktól Szekrényes József, Bu­dai Miklós, Pongrácz Albert tervezőmérnök nevét és Adamski Júliát, aki viszont a gyártás elindításáért tett na­gyon sokat. A helyes gyártási profil ki­alakításának nagyszerű pél­dáját adták a Mechanikai Művek vezetői, műszaki és fi­zikai dolgozói. Az üzem ma már nem küszködik rendelés- hiánnyal, mert olyan cikke­ket gyárt, amelyekre nagy szüksége van a népgazdaság­nak. — kas — Közös üdülési beutalót Az idei Országos Mezőgazda- sági Kiállítás és Vásár sok kedves epizódja közül is az egyik legemlékezetesebb Ná­daski Pálnak, a mezőhegyesi, Lakrinszki Antalnak, a panko- tai és Sebella Pálnak, a szol­noki állami gazdaság idős ju­hászának találkozója, tapaszta­latcseréje. A három hírneves juhászember életreszóló barát­ságot kötött ezen a találkozón. A Mezőgazdasági és Erdészeti Dolgozók Szakszervezete el­Ökörsütés Nagykőrösön Utoljára 1884-ben volt ökörsütés Nagykőrösön. A lyukas hídon túl, amely a vasutat hordja hátán s alatta Lajosmizsének visz az út, rendezték meg a népün­nepélyt annak idején királyi szórakoztatásra. Azóta mint­ha feledésbe ment volna az ökörsütés. Pedig ízletes fala­tok kerülnek ki ilyenkor a mészáros keze alól. Bizony ízletesek... de csak akkor, ha hozzáértő mester irányítja, az egészet. Ezért jártak be fél megyét a nagykőrösiek, csakhogy igazi mestert fogadjanak fel, aki vasárnap a múzeum mö­götti gyepen megsüti az ök­röt. Találtak is, bizonyos Csibrany Imre József szemé­lyében, aki „kecskeméti” öreg mészárosfamilia leszármazott­ja és 1908 óta űzi a mester­ségét. Alacsony, vézna kis ember­ke, akiről még azt is nehezen tételezi fel az ember első lá­tásra, hogy egy tyúkkal el tud bánni. De bizony az ökör is engedelmes jószággá szelí­dül a keze alatt. Nem törő­dik a tömeggel, pedig vagy kétezren szorongattak az ökör- sütö-platz körül. S annyi a gyerek, hogy három ember csak velük foglalkozik, hogy: — Hátrább... hátrább, így nem lösz sörnmi az ökör- cütésből. Csak a „vendeg-mester" nem törődik velük. Neki most nagyobb gondja van. Hozzák az ökröt. Lehántva a bőre, igen szépen mutat. Kövér jó­szág lehetett és szép porciók kitellenek majd belőle. Aztán leemelik a forgatórudat és ráhúzzák az ökröt. Ugyan ne­héz munka. Majd meg vas­nyársakkal rászegezik, hogy meg se mozdulhasson, még holtában sem, mert akkor nem lehet egyformára meg­sütni. Közben asszonyok jön­nek és tálakat, papírzacskó­kat hoznak. A mészáros magyarázza: — Fűszer __ ezzel tesszük í zletessé. Bors, só, szalonna mög zsír. tíespékeli az ember, befűszerezi, sózza, aztán ha költ rá, akkor möglocsolgatja zsírral. — Aztán kész! Az öregnek a szeme se vil­lan, tudja ő, hogy nem kész az még. Azért hát tovább be­széli: — Amikor az első rész mögvan (ami annyit jelent, hogy a felső húsréteg már megsült), leszedjük, a többit beirdáljuk, befűszerezzük és újra forgatik az emberek, mert több rétegben szedik le a húst róla. Látni egy testesebb, fehér­kabátos embert is sürgölődni körülötte. Azt mondja valaki mögöttem: — A lesz az új ökörsütő mester. Most tanul, hogy jö­vőre már ő készítse el. — Hát jövőre is lesz? — Ezentúl mindön évben .. -. úgy a jó — és csettint a nyelvével, mintha már bele­kóstolt volna az ökörhiisba. Hanem az még messze van. Moot spikelik, fűszerezik, de már a tűz lobog mellette, hogy elkészültével csak alá­dobják a parazsat és kezdetét vegye a sütés. A kis öreg köcskeméti embernek a kezé­ben szaporán jár a kés, mintha minden évben párosá­val sütné az ökröt. — Pedig régön csináltam, nagyon régön. Még 1919-ben, a Tanácsköztársaság alatt. A köcskeméti Kiserdőben, a Széktó mellett gyűlt a nép. Én meg csináltam nekik az ökröt. Szép ökör volt, akár csak ez itt. El is fogyott, nem maradt meg belőle sörnmi... Én csak azt ettem, ami kós­tolásból adódott... sütés köz­ben... Hát így csináljuk — fordult aztán a nagykőrösi „tanítványhoz”, aki ott áll mellette és lesi minden moz­dulatát. Egyre szűkül a kör az ökör körül. Mindenki látni akarja, A télen is kielégítő lesz a gyarmatáru-ellátás December közepén érkeznek az első narancsszállítmányok A MONIMPEX Külkereske­delmi Vállalat képviselői ezekben a hetekben tárgyal­nak üzletfeleikkel a gyarmat­áruk vásárlásáról és több or­szág kereskedőivel már meg­állapodást is kötöttek. A gyar­matárukról, fűszerfélékről idő­ben megfelelően gondoskod­nak és az utóbbi évekhez ha­sonlóan a következő hónapok­ban is kielégítő lesz az ellá­tás. A vásárlóközönségnek eddig sem lehetett különösebb pa­nasza a gyarmatáruk behoza­talára, de karácsony és újév előtt felkészül a kereskedelem a szokásos nagy forgalomra, A citrom ebben az évben meg rövid időre sem fo­gyott ki az üzletekből, állandóan kapható a leg­különfélébb fűszer, nö­vekszik a kávé-, a kakaó-, citromíőgyasztás és igyek­szenek minden keresletet kielégíteni, A citrom minősége fokozato-i san javul, mert most érik a i vékony héjú, nálunk legfced-i veltebb fajta. Az első na-1 rancsszállí talányok december j közepén érkeznek ,Görögor-| szagból, ahonnan ebben az| időpontban már jól érett gyü-i mölcsöt vásárolhatunk. A té- ] len azonban más országokból: is szerzünk be narancsot. A: datolyát Bagdadból novem-: berben indítják útnak, a: MONIMPEX számára. Török-í országból rövidesen nagyobb: mennyiségű mazsola érkezik, j Fügét görög és török cégektől; vásárolt a MONIMPEX és azj első vagonok november végénj érkeznek. Kakaóval egyaránt ellát- í ják az édesipart, a cuk- \ rászdákat, a csokoládé- \ gyárakat és az élelmiszer- ; üzleteket. Karácsonyra j hoznak be banánt, man- ; dulát és mogyorót is. * A télen keresett fűszerfélék \ közül az első helyet foglalja \ * el a bors, amelyből most is elegendő van, de hogy a disz­nóölések idején is bőségesen legyen, újabb tételt vásárol­tak Indiából. Csakúgy, mint eddig, a télen a hordós sava­nyú káposzta eltevéséhez lesz babérlevél, az ünnepi kalács­ba vanília, fahéj, a forralt borba periig szegfűszeg is. Százmillió Kis süllő a lSalatonban A Balaton halállományának felfrissítésére és gyarapításá­ra a Siófoki Halászati Vál­lalat ez év áprilisában 3000 kikeltetett süllőfészket rakott le a tó védett részein. A fész­kekből 100 millió kis süllő rajzott ki a Balatonba, s a halászok megállapításai sze­rint a kis ragadozóhalak szé­pen fejlődnek. Az idén kelte­tett süllők négy év múlva ke­rülnek majd hálóba. Serényen dolgozik a rábapatonai Űj Élet Tsz ácsoló- * brigádja a házilag készülő hatvagonos kukoricagórén kért három öreg juhász nökségéhez intézett levelükben | most azt kérték: tegyék lehető- ^ vé részükre, hogy szabadságu- | kát együtt'tölthessék, illetve | azonos üdülőbe kapjanak be- j utalót. A szakszervezet vezetői ^ örömmel tettek eleget a kérés- ? nck, s az ország három kiváló ? juhászának már el is küldték a ^ november 12-re szóló üdülési ^ beutalót. Az ország egyik leg- \ szebb üdülőjében, Galyatetőn ^ nyitnak szobát a három jóba- ^ rátnak. hogyan lesz belőle sok száz $ porcióba való sült, 4 Csak az alszögi Gazdakör i négytagú fúvószenekara lcö- % rül van némi tömeg, a boro- ^ sabbja kurjongat és csinálja $ az ágyat az ökörhúsnak. Mert $ az „ökör-jegy“ csaknem vála- % mennyinek ott van a zsebé- $ ben. Némelyik lobogtatja ■ is ^ az alászálló sötétben apró $ csillagokat eregető tűz felé. ^ — Mi lösz már avval az ^ ökörrel? Ehös vagyok... ^ Valaki odaszól: í y — Várjon vele, most rak- ^ ták rá a gombokat a mellé- % nyíre... szalonnából. Mindenki derül. £ — Gyerünk, emberek, néz- % zük mög, hogyan öltöztetik az$ ökröt. í y Vagy tizen nekilódulnak és $ átjárják magukat az ácsorgók % gyűrűjén. Szólnának — hi- % szén azért jöttek —, aztán | meggondolják, mert már tér- < jeng az illat a levegőben. | Hús, bors, zsír illata s az el- ? veszi szavát az embernek. Ki-% vált ha éhes. $ Már csillagpitykés az égi % mente, amikor az első adagok $ tányérba kerülnek. Haragos $ békül. asszony csendesedik, $ gyerek sem visit már, mind- % nek egy gondja van... az% ökörhús. % S valahol a csillagmilliár-f dók tengerében ezekben az$ órákban küldte a földre egy % ember alkotta szerkezet a hold£ másik oldalának képét. | Na, hiszen az is valami...| Gáldonyi Béla í Ugyancsak házi építkezéssel készült el a tsz 250 férő­helyes sertéshízlalója A Budapesti 42. sz. Építőipari Vállalat munkásai szor­galmasan dolgoznak a tsz két, egyenként 102 férőhelyes, magtárpadkísos, önitatásos tehénistállóján Utolsó simítások az egyik, a napokban átadásra kerülő istálló belső térségében (Foto: András) Megkezdődött a fácánvadászat A RÁBA PARTJÁN * A Györ-Sopron megyei termelőszövetkezetek serény : munkával fogtak hozzá ez év tavaszán a nagyüzemi aazdál- í kodáshoz. Nemcsak földjeiket művelték meg a jó gazda ! gondosságával és művelik most, hogy jövőre még az ideinél \ is több jövedelmet osszanak szorgalmas tagjaiknak. A megye • tsz-parasztsága bölcs előrelátással, ereiét nem kiméivé fáro- \ dozik állatállománya fejlesztésén is. Mint annyi más helyen. • Rábapatona tsz-községben is nagy bcruházásokluil oniarayí- ' tották és gyarapítják a közös vagyont. látják a vadak védelmét is. Szükség esetén az idei télen is táplálékot adnak részükre és irtják a hasznos vadakat károsító állatokat. Az igazi vadászszezon novemberben kezdődik, akkor kerülhetnek puskavégre a nyulak. A Pest megyében működő vadásztársaságok nagy örömé­re, vasárnaptól kezdődően új­ra engedélyezték a fácánok vadászatát. A vadásztársasá­gok vasárnap megrendezték az első nagyszabású vadásza­tot. A társaságok tagjai el-

Next

/
Oldalképek
Tartalom