Pest Megyei Hirlap, 1959. október (3. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-18 / 245. szám

tymltfdeSf typídípjf&t's

Bar any i Ferenc:

tt

Pófharasztpuszta

Köszönitek pusztám, hol szelek kalapját törak-rombolta templom üszke állja, s hol Bogár Imre lengett a bitófán. jiUzéli csárdák jóképű betyárja.

Borókafenyvek-szegte ősi dűlőn kígyózott át gyermekkorom e tájon, s el-eltűnődtem minden fordulónál törökdúláson, felkötött betyáron.

Magyar bukások emlékei közt vitt borókás utam át a féifisorba, emlékeid mem engedték feledni, hogy rom s bitó volt néped ősi sorsa.

I "

Komor példáid edzették a szífem — mely hűs haragra gyűlt a sok kudan megtanítottad, hogy kudarcok ellen s bukások ellen harcoljon a harcom.

Pótharasztpuszta, gyermekségem földje, romtemplom-tépő, vad szelek tanyája, hol Bogár Imre lengett a bitófán, útszéli csárdák jóképű betyárja.

:cill —r

'.XXXXXXVXXNXXXNXXXXXXX'XXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXXXXXXXNXXXXXNXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXV

I

f. Fekete Lajos: í

í f.

A szónak széket

Zöld més a park. A nyári színpad munkához feszült izmainkat dicsérve áll.

Mésr villogtatja a köveikre izzó fogait a nevetve tüzelő nyár.

A munka között felrikkanó egymást buzdítva kimondott szó még itt bolyong:

még itt lobog a zöld lombsátrak között a június-vasárnap keltette gond:

„rakjunk kőből a szónak széket!”

— mondottuk többen s lám mivé lett ^ a szó, amit kimond a nép ...

Zöld még a park a nyári színpad ff munkához feszült izmainkat dicsérve áll!

Érdliget, 1959 szent.

Fal i Tamás:

Ócsai temefő

Sírhelyem már meg van ásva Az ócsai temetőben.

A vonat a földit rázva Majd 'nem messze robog tőlem.

Lajosmizse, Örkény, Dobos Lakosai itt utaznak.

;XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX\XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX';-,X'X

í

Jön a vonat, benne utas

Lesz víg és bús, szegény, s gazdag

Tán egy költő is lesz■ rajta,

Kit Párizsba vinne vére.

S nem juthat el, csak Dabasra,

. Esetleg hajosmizsére.

X'-XXXXXX\XXXXXXXXXXXXXXXX\XXVvXXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXSXXXXXXXXX

Csuka Zoltán:

Emberebb arcú táj

Nád zizzejit itt a tó körül még harminc év előtt.

Siódéban grófi almafák álltak s bolyhos mezők.

Diósd felé. a domb alatt a girbe-görbe út, mint kushadó. borzas kuvasz, alázatba lapult.

Az erdő szélén tábla állt. büszkén és ridegen: a szent ligetbe — hirdette — nem léphet „idegen”.

S most nézz körül, tiéd a táj. gyümölcsfák erdeje áraszt el dombot és lapályt, s a forrás csermelye

csövekben árad lefelé, s áldását ontja ott, hol rossz kutakban évekig, csak zord halál lakott.

S hogy újra erdő. s lomb legyen ott fönn a dombokon, csak rajtad múlik, emberem, s összefogásodon.

S habár a nedves, rossz lapályt — kellett a pénz nagyon — eladta sorra már a gróf. itt fönn a dombokon

még évek múlva is világ volt. és a nép nem kaphatott jó levegőt, fényt, lombot semmiképp.

Nézd. arra lenn a két üzem őrzi új életed.

mint két munkásőr. úgy vigyáz a népes táj felett.

Ezernyi gépe. mint a szív zúg egyre csak tovább, a homlokain ott láthatod az ember csillagát.

Emiit kórusban traktorok új daluk zengetik: együtt él munkás és paraszt, nap mint nap hirdetik.

Vésd hát eszedbe s lövődet ne feledd: tiéd a táj. tiéd az arca. és egyre emberebb.

Érdliget. 1959 júniusában

Gyárfás Endre:

A PILISBEN

Pilisi csöpp falucska. Házak lapulnak sárgán, vasárnap csöndje gubbaszt a futószőlők árnyán. Kövek között patak fut. — bolondos hegyi tündér. Idézi kacagásod. — mintha közelben ülnél.

Virágra lepke röppen, — de szempillám nehéz már. Álmodni volna keilvem, de félek/ szerteszét száll. Ülök a fűre dőlve. Komolykodó ágyamban Még meseszikrák gyúlnak s kereng egy kósza dallam, De felnőttes szívemben úgy marad emléked:

„Fitos, szeszélyes fruska”. És így fogadlak téged.

,A\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\^^^

^ ^

ff, Borsaim János: •

^ fi

Őszi reggel

Még álmos szemmel pislognak a pincék. ff s mint szőlő-íztől édes lehelet

f. a hűvös-szagú októberi hajnal

ff berzenkedik a Strázsa-hegy felett.

A völgyben ásít egyet még a község. f majd gyors léptekkel elindul a nap.

A Pestre járó munkások sietve f a vasútállomásra tartanak.

i

A hajnal bimbója reggellé fesiett.

Zümmög a gyár. éled az iskola.

Fehérszegélyű, sötétkék szalagként ballag a gimnazisták kígyózó sora.

Benépesül egy-kettőre a Fő tér. kőtestén autóbusz robog át.

Napfény csillan a NagWiépbolt üvegjén, s széthinti langyos, őszi mosolyát.

‘xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxnxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxn^

I Szálkái Miklós:

íj ff

\ A toronyban

tilos

\xxxxxx\xxxxxxxx>x\xxxxxxxxxxxvxxx\xxxxx\xxxxxxxx\xxxxxvxxxx\xxvx\x\xxxxxxxx\x\x\x\x\xxx»xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx\\\xxx\xxxxxxxxxxxxxvxxx\x\xx\\xxxxxxxxxxxxxxxx\\xxxxxxxxx\xxxxxx

Hát újra fenn! — nem is tudom, hogy Mikor jártam itt utcíjára ...

Újra nézlek gyermekkoromnak Annyiszor látott drága tája.

A város — Cegléd, itt születtem — Nyújtózkodik a napsütésben...

Mint volt, most is olyannak látom, Olyannak látom s másnak érzem.

Mi változott meg? Én vagyok más? Halk bánat hullott füre-fára.

S messze, túl az öregszőlőkön Már nem oly tiszta-kék a pára.

Az országút fehér szalagján Vágyam világgá nem fut már most, F.mlékek közt matatva nézem Az újra felfedezett várost.

Szívben közel., de térben távol.

Ott rejtőzködik szülőházam.

Felém tekint ablakszemével Akadom bök zöld sátorában.

Megsimogatom gondolatban, .

S tovább száll múlt-kereső kedvem. Csillogni kezd egy palás tető A szürke tető-rengetegben.

Kicsiny ház. Egy leány lakott ott,

S a boldogság kettőnk szívében.

Féiig emlék, félig valóság..»

Az a lány most a feleségem.

Változik a kaleidoszkóp,

Sietnem kell, hogy szóval érjem. —

Az igazság ceglédi háza Emelkedik a Kossuth téren.

Homlokzatán csillog a címer...

S mert az élet nemcsak vasárnap. — Tanúja hétköznapjaimnak:

Itt szolgálom népem s hazámat.

Északra a gimnáziumnak Karcsú tornya szúr fel az égre:

Fiam s leányom itt tanítják Tudományra és emberségre.

És azon túl... a temetőkért.

De nem, én azt még meg se látom. — Sok dolgom van még — és reményem — Elintézetlen e világon.

<XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVVXXNXXXXXV»XXXXXXXXNXVXXXXXXXV»XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXV.V»..

Az illusztrációkat Mohácsi György, Oldal Lajos, Szánthó Imre és Takács' Zoltán készítette