Pest Megyei Hirlap, 1959. október (3. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-18 / 245. szám

Ciríap v f 1959. OKTOBER 18. VASÁRNAP Találkozás a magyar gyümölccsel, zöldséggel Bratislavában Számoltam ezzel a találko­zással, sőt készültem rá. Köz­tudott dolog ugyanis, hogy Csehszlovákia gyümölcsből, zöldségfélékből általában me­zőgazdasági termékekből nem önellátó. A Szlovákia fővárosá­ban, Bratislavában tapasztal­tak mégis megleptek és nem kis örömmel töltöttek el. Egy rövid délutáni séta a vá­rosban meggyőzött arról, hogy a kitűnő zamatú magyar gyü­mölcsnek, a friss zöldségfélék­nek, kertészeti áruknak itt is híre-neve van. Az üzletek kira­katéban az ár.ielző táblán min­denütt ott olvasható ez a fel­irat is: magyar alma. magyar hagyma, magyar szőlő... Mit mond a raktáros... A BOOZ (Bratislavai Zöld­ség- és Gyümölcsei látó Válla­lat) 28-as számú üzlete előtt egyszerre két teherautó is ra­kodik. Almával, szőlővel és zöldpaprikával teli ládákat szednek le a gépkocsikról. He­lyükbe sorra felkerülnek a fal mellett és a gyalogjárdán nagy halomban tornyosuló üresek. A ládákon — az áruval tel­teken és az üreseken is — szemembe tűnik a felirat: Hungarofruct. A lerakodást, az áru átvéte­lét, kezében ceruzával és jegy­zetfüzettel, bamaköpenyes ala­csony termetű, fürge mozgjpú férfi irányítja. Magyarul szólítom meg, mi­után kevés az olyan ember er­refelé. aki ne beszélné a mi nyelvünket is. Különben sem tehetném másképp, hisz’ szlo­vákul egy kukkot sem tudok. — Bugyinszki József — mu­tatkozik be. — Az üzlet raktá­rosa. — Látom, Magyarországról érkezett a szállítmány. Rend­szeresen kapnak tőlünk árut? — kérdezem, miután pár szó­val elmondtam, ki vagyok és mi járatban. — Jórészt magyarországi gyümölccsel és Zöldségfélével látjuk el a lakosságot. Nálunk kevés terem, nem fedezi az or­szág szükségletét. Igaz. szállít nekünk Románia és Bulgária is, azután Jugoszlávia és Olasz­ország, de a legtöbbet mégis Magyarországról kapjuk. Megtudom, hogy a magyar gyümölcs és zöldségféle egész éven át nem fogy ki az üzlet­ből. Attól kezdve, hogy kora tavasszal megkezdődik a sze­zon, rendszeresen érkeznek a szállítmányok. Retek, saláta és zöldhagyma, eper, meggy és cseresznye, zöldborsó, zöldbab és karalábé, málna, barack és dinnye, aztán karfiol, kelká­poszta,' paprika, paradicsom, szilva, szőlő. Egész télen kap­ható az alma. — És hogyan vannak meg­elégedve az áruval? —kérde­zem, bár ez az előbbi felsoro­lás után talán már felesleges is. — Csak a legjobbakat mond­hatom. Higgye el az elvtárs, nem üres szólam az, hogy a magyar gyümölcs világhírű. A zöldségféle is mindig szép és friss. Kifogástalan a csomago­lás és gyors a szállítás. Ezeket mondja a raktáros, aki pedig igazán illetékes eb­ben a kérdésben. És vajon mit mond o. legilletékesebb, a fo­gyasztó? ...a vásárló... A korszerűen berendezett, tisztaságtól ragyogó hatal­mas üzlet zsúfolt vevőkkel. Szombat délután van, öt után jár az idő, az üzletek több­sége ilyenkor már bezárt. A pult mellett húzódó sor legvégén álló háziasszonyt szólítom meg. Marczinka Istvánnénak hív­ják. Zöldpaprikát . vásárol majd; vasárnap töltő ttpap- riká lesz az ebéd. Utána cse­megének szőlő: — A szőlő finom, a zöld­paprika igazán gyönyörű válaszolja a kérdésemre rö­viden, de sckatmondóan. — Csak a szőlő néha kevés. Több is elfogyna — jegyzi meg a sorban előtte álló férfi. __ A kitűnő barackdzsemet s em lehet mostanában kapni — teszi hozzá Marczinkáné. — Két éve volt belőle bőven, de azóta alig-alig kapható. A beszélgetés most már végérvényesen a konzervek- re, a készételekre terelődik. Hiányolják a vevők. Kere­sik a finom kolbászos le­csót, meg a sűrített paradi­csomot. Arra gondolok, hogy idehaza nálunk az ilyesmit bizony még nem túlságosan vásárolják a háziasszonyok. A konzerv' meg a készétel sem próféta a saját hazájá­ban? ... és a Pest megyei MEK ? • Azt már itthon, a Szövet­kezetek Pest megyei Érté­kesítő Központjában kérdez­tem meg, vajon megyénk, amelynek kiválóak az adott­ságai kertészkedésre, hogyan részesedik az exportból. Nos, a helyzet a következő. Min­dent összeszámítva, a zöld­hagymától a szőlőig, a ba­ráti Csehszlovákiába — sok más ország fnellett — hetven­ezer mázsa körül küldött az idén Pest megye. A ' ceglédi meg a dabasi zöldhagyma és uborka, a szentendrei és a tahitótfalui eper, a szobi já­rás málnája, a péceli Zöld Mező Tsz paradicsoma, meg az inárcsi Március 21 Tsz zöldpaprikája is öregbítette többek között a magyar zöld­ség' és gyümölcs jóhírét Cseh­szlovákiában. És nemcsak a hírnevet öregbítette, hanem a termelők jövedelmét is gya­rapította. Erre csak annyit, hogy például a szobi járás málnatermelő községei — Nagymaros, Kismaros, Nóg- rádverőce, Zebegény — éven­te 3—4 millió forintot vesz­nek be málnából, — Az idén ötven termelő- szövetkezetünk kertészkedett, mintegy 2200 holdon és csak­nem a dupláját termelte a ta­valyinak. Jelentős mennyi­ségi és minőségi változást je­lent ez az esztendő és az 1959—60-as gazdasági év még- inkább azt jelenti majd — mondották illetékesek a MÉK- nél, amely egyébként terme­lési előleggel, melegágyi ke­retekkel és üveggel, műtrá­gyával, szakmai tanácsokkal segíti és ösztönzi helyes irány­ba a termelést. Különösen fontos, hogy ter­melőszövetkezeteink alapo­san kihasználják a megye ki­tűnő kertészkedés! adottsá­gait, lehetőségeit, amelyek éppen a nagyüzemi gazdál­kodás keretei között szinte korlátlanok és kimeríthetet- lenek. Azzal teremthetik meg a tagság igazi jólétét, ha miniden hold földből a lehető legnagyobb értéket veszik ki. Ehhez pedig állattenyésztés kell, kertészkedés, .gyümölcs- és szőlőtermelés: egyszóval a belterjes gazdálkodás. S ez nemcsak egyszerűen na­gyobb bevételt jelent, hanem az exportra küldött áruért valutát is. Azért pedig gé­peket, mezőgazdasági felszeg relést kapunk többek között Csehszlovákiából is. És ezek segítségével könnyebben, ol­csóbban, még bővebben adja majd kincseit a föld. Kővári József Elektromos úton fényesik as alumíniumot Az Elektromos Készülékek és Anyagok Gyárában úi módszerrel végzik az alumínium fényszóró tükrök fényezését. Eddig a fény­szórók tükrét vörösrézből és alumíniumból készítették mecha­nikusan fényezve. Ez az eljárás igen hosszadalmas és tökéletlen volt. Ezenkívül a fényszóró vetí­tése sem volt kielégítő. A gyár négy dolgozója új elekt­romos fényezési eljárást dolgozott ki. amely tökéletesebb a réginél. Az elektrolitikus • fényezés segít­ségével tökéletes fényvisszaverő alumínium tükröket lehet készí­teni. próbaképpen a Népstadion­ban felszerelt esti világító beren­dezéseket is ilyen alumínium fényszóró tükrökkel látták el. Mivel az új eljárás bevált, a gyár 409 ilyen módszerrel készült fényszóró gyártását kezdi meg, amely 240 OOO forint megtakarítást jelent. Népbolt vagy italbolt? Victor Hugo lírája a gödöllői irodalmi színpadon A Szentendrei Városi Ta­nács vezetői megbeszélést tar­tottak csütörtökön a Budakör- nyéki Vendéglátóipari Válla­lat vezetőivel. A megbeszélés célja: közös nevezőre jutni a lakosság egyik régi és sok­szor felpanaszolt problémájá­nak végleges megoldásában. Maga a probléma: a ven­déglátó HÉV-állomás melletti italboltja. Bárki érkezik Szentendrére — akár hivatalos ügyben, ajíár asért, hogy a város fes­. tői szépségében gyönyörköd­jék — az első látvány, amit szépre éhes szeme Szentend­réből megpillant: csapzoít ha­jú, dülöngélő, emberségükből kivetkőző részegek. Felesle­ges lenne hatáselemzésbe bo­csátkoznunk: a hatás nagyon jól lemérhető. Ám ez „mitfdössze” a kér­dés egyik oldala. A másik, egyre égetőbb probléma: az italbolttal egy épületben el­helyezett népbolt kicsi, nem felel meg a lakosság egyre növekvő igényeinek. A kereskedelmi állandó bi­zottság és a tanácsülés éppen a lakosság javaslatai alapján foglalkozott az italbolt ügyé­vel. Végül a városi tanács felajánlott egy másik helyisé­get és javasolta, hogy költöz­zék oda az italbolt. Csakhogy a Vendéglátóipari Vállalat — arra hivatkozva, hogy nincs pénze az átépítésre — nem fogadta el az ajánlatot és minden maradt a régiben. A csütörtök esti megbeszé­lésen aztán kirukkoltak a vállalat „korszakalkotó’* ter­vével: menjen a népbolt a felajánlott csereépületbe, ők pedig az italboltot a fennma­radó üzlettérrel együtt átala­kítják másodosztályú étte­remmé. A tanács — természetesen — nem fogadta el az ajánla­tot, s mivel a későbbi vita során sem tudtak zöldágra vergődni, a megbeszélés eredmény nélkül zárult. Felesleges azon vitázni és elmélkedni, hogy a két érde­kelt fél közül melyiknek van igaza. Akik odaszoktak az italboltba, azok ugyanúgy bejárnak az étterembe. S a HÉV-vel munkájukból haza­térők túlnyomó többsége nem zenés vacsorát akar fogyasz­tani, hanem bevásárolni sze­retne — lehetőleg minél ke­vesebb sorbaállással. Ezt és a dolog városképet rontó hatását — reméljük — belátlak a vendéglátói illeté­kesek. És azt Is, hogy a la­kosság és a közigazgatási szervek jogos kívánsága töb­bet nyom a latban, mint az esetleg csökkenő bevételi szá­zalék. Murányi József A gödöllői Juhász Gyula já­rási könyvtár irodalmi színpa­da programszerűen folytatja kulturális munkáját. Pénteken este a járási tanács nagyter­mében jól sikerült és igen színvonalas irodalmi estet rendezett és azt a francia iro­dalom egyik legnagyobb hala­dó szellemű alakjának, Victor Hugo emlékezetének szentelte. Horváth Antal gimnáziumi tanár tartott Victor Hugo lírájáról nagy gonddal ösz- szeállított és igen széleskö­rű tájékozottságról tanús­kodó előadást. Nagy Marianne mély átérzés- sel adott elő néhány Hugo-köl- teményt, Remsey András két zongoraszámmal fokozta az est hangulatát, végül Borky Dénes fővárosi színművész mondta el, mégpedig korhű jelmezben A kirélyasszony lovagjából Don Cesar de Bazan hatásos mono­lógját. Az irodalmi színpad gödöl­lői estéi iránt egyre fokozódik az érdeklődés, a közönség'most is zsúfolásig megtöltötte a já­rási tanácsház nagytermét és örvendetes jelenség, hogy a hallgatóság körében állandóan növekszik a diákok száma. Ré­mé'hető, hogy a diákok lelke­sedése fokozottabb mértékben átragad a felnőtt közönségre is. Itt említjük meg, hogy a jövő hét péntekjén sor- rakerülö irodalmi est mű­során Arany János balla­daköltészete szerepel, a nagy költő halálának évfor­dulója alkalmából. Arany köl­tészetének művészi bázisa a népköltészet volt, ezt érzékel­teti a pénteki műsoron egy fő­városi énekművésznő néhány ősrégi népballadával, a buda­pesti Néprajzi Múzeum hang­lemezgyűjteményéből pedig le­játszanak néhány olyan lemezt, a múzeum eredeti hangfelvé­teleit, amelyen két öreg pa­raszt hangján szólalnak meg a népballadák. 200000 úttörő táborozott az idén A MUOSZ székházában pén­teken sajtótájékoztatón ismer­tették az úttörők nyári tevé­kenységét, a táborozásokat, va­lamint az idei tanév úttörő­programját. A tájékoztatón részt vett Kovács Ottó, a KISZ Központi Bizottság intézőbi­zottságának tagja, az Úttörő Szövetség Országos Tanácsá­nak titkára. javítják a vetőgépet A Bugyi Gépállomás szerelői a munka közijén elromlott vetögepeket soronkívül javítják meg. Még komolyabb baj esetén sem kell néhány óránál többet várni a vető­gépre Nádor György, a Magyar Út­törő Szövetség Országos Elnök­ségének tagja elmondotta, hogy az úttörők nyara igen si­keresnek mondható. Az volt a cél, hogy a szünidőben minél több úttörő ismerkedjék az or­szág tájaival, pihenjen, szóra­kozzék. Mintegy 200 000 úttörő vett részt táborozáson, vándor­túrán, hétvégi kirándulásodon. Jelentős számú falusi és tanyai gyermek látogatott el az ország különböző részeibe, a dunántú­liak az Alföldre, az alföldiek az északi hegyvidékekre. Hu­szonötezer falusi és tanyai út­törő fordult meg a budapesti átmenő szállásokon és 3—4 nap alatt megtekintették a főváros nevezetességeit. Az idei tanév úttörő-prog­ramját ismertetve, elmondotta Nádor György, (hogy- a csapat­életet az iskolákban is tartal­massá és vidámmá akarják tenni. Hazánk felszabadulásá­nak 15. évfordulója tiszteletére folytatják a forradalmi nyom­olvasó munkát. A csapatok térképeken jelzik majd a fel­szabadító harcok eseményeit. Gondozzák a felszabadító har­cokban elesett szovjet, román és bolgár hősök sírhelyeit. Részt vesznek az úttörők a fel- szabadulási kulturális sereg-- szemlén, amelyen a legjobb ön­tevékeny művészeti csoportok Budapesten mutatják be tudá­sukat. \\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\Ä\\\\\\\\\\\\\\\VX\VV\\\\\\\\\\^^ A tárgyalóteremből lett, tizenhat esztendős, szak­mát tanul most, boldog, min­dene megvan, nagyon-nagyon szereti édesanyját — aki nem az édesanyja. S ebbe a boldog, széP életbe robbant bele az ama: vissza a gyereket. Neki kell a gyerek! övé, nem adta örökbe, tehát az asszonynak — aki tizenöt évig nevelte — semmi köze hozzá! A lány, a lánya, nem is ismeri. Akkor látta először, amikor az Édes meghívta hozzájuk: nézze meg, mindene megvan a kis­lánynak. hagyja, ne forgassa fel életét... De az anya nem nyugodott, bírósághoz fordult, hogy érzésekkel szemben pa­ragrafusokban keresse igazát. Most a tárgyalóteremben folyik a harc a gyerekért a két asszony között. Két asz- szony között, akik közül az egyik csak mosF ébredt arra, hogy anya, hogy valahol van egy gyermeke, s a másik, aki 1944-ben. a legnehezebb idők­ben, nem kérdezett semmit, hanem magához vett egy ap­ró, magatehetetlen gyermeket, s becsülettel nevelte, taníttat­ta, érte áldozta egész életét. — Lemondott ön a gyer­mekről? — kérdi a bíró. — Nem! — Ön milyen körülmények között jutott a gyermekhez? Az asszony összerezzen. Régi sebek szakadnak fel benne, könny önti el a sze­mét: — A férjem, s kisfiam meg-r halt... április 3-án, az első bombatámadáskor ... egyedül maradtam... nagyon egye­dül ... s akkor, gmikor már azon gondolkoztam, hegy valamiképp véget vetek an­nak a gyötrelemnek... — elcsuklik a hangja — ... mert én nagyon szerettem a fér­jem, akkor a szomszédban volt Zsuzsika. Nekik három gyerekük volt, nem bírták sokáig tartani... én odavet­tem magamhoz... leutaztam a kislánnyal együtt a szüléim­hez ... szóta is ott élek ... így jutottam hozza... A terem hallgat. Hiszen értjük a szavak mögöttit is. Értjük, hogy mennyi kín. bá­nat van a töredezett monda­tok mögött, hogy ez az asszony a nagy bánatra a gyermekben találta meg az írt... nem vette el senkitől... senkinek nem kellett... ő jót tett... — Látogatta maga a gyer­meket? — Nem — mondja az anya, aki szülte. — Miért? — Miért... miért... — kérdez vissza habozva — hi­szen nem is tudtam, hegy hol van ... — Most felkutattam. — Miért nem előbb? — Hát a körülmények ... vannak gyermekeim... a férjem... — elakad. — Miért akarja most visz- szavenni a kislányt? Kibújik a szög a zsákból: — Ugye, á három gyerek­én is dolgozom ... kellene a segítség... — persze, ügyé — magyarázza a nagyon is nyílt mondatot — az a rend, hogy a gyermek az édesszü­lőnél legyen ... A lány felnőtt. Most men­jen egy idegen családhoz? Emberekhez, akiket nem sze­ret, hiszen miért is szeres­sen, s hagyja ott azt, akit- szeret, akitől . mindent meg­kapott, amit az anyja annak idején nem akart megadni, s azért igyekezett szabadulni tőle? A bíróság igyekezik békés megegyezést létrehozni. De a papír szerinti anya nem en­ged! Ha nem nekem ítélik a gyereket, fellebbezek! Megyek a Legfőbb Ügyészségre! Jo­gos a gyerek ... a törvények... Fújja a magáét. Érzi-e, hogy mennyire messze van­nak szavai az igazi anyai ér­zésektől? Érzi-e, hogy amit ő követel, az éppen szemben- áll gyermeke boldogságával? A ki lan/ njncs itt. Dolgo­zik, de biztosan elszoruló szívvel. Tudja, hogy igen... talán ma éldől... eldől a sorsa ... talán ott kell hagy­nia mindent... elmenni Édes­től ... otthagyni a meleg, ked­ves sarkot, ahol Édessel any- nyi estét beszélgettek át. Ott a sok szép térítőt, amit együtt horgoltak. S ott Édes meleg, kedves szemét, simogató ke­zét. csendes szavát. .. Lehet-e hinni az érzés — ha annak nevezhetjük egyál­talán — őszinteségében? És abban, hogy a gyermeknek valóban jó sora lenne náluk? Legalább olyan jó sora. mint eddig volt? A tizenhat eszten­dős felelőtlenség, gondtól va­ló szabadulás most üt vissza. A paragrafusok ridegek. De nem embertelenek! Zsuzsi nyu­godtak maradhat munkája mellett. Mert este — a bíró­ság ítélete alapján — to­vábbra is Édeshez visz az út! Mészáros Ottó : Nem valami szenzációs : gyermekrablás bünpere folyik ; a teremben. Pedig a rabló: : az édesanya! : 1943 elején történt. Fiatal, ; húsz esztendős embert szólí- ; tott a behívó. Menyasszonya, í akivel ősszel akarták meg- ! tartani az esküvőt, egyetlen : napra, az utolsó éjszakára az ! övé lett. A férfi elment, s í nemsokára hivatalos értesí- ; tés jött, hogy: „a hazáért ! hősi halált halt”. A meny- ; asszony pedig: anya lett. í Kislánya született, aki már ; megszületése percében terhé- ^ re volt az anyának. Igyeke- í zett is szabadulni tőle. Hat hónapig volt csak nála. £ Akkor — ma már kideríthe- £ teilen körülmények között — í megszabadult tőle. A gye- $ rek hányódott családról csa­ládra, míg végül egy fia’al ^ özvegyasszonynál, akinek ftr- je is, kisgyermeke is meghalt, £ otthonra, meleg, anyai szívre talált. Mindez 1944-ben, a ^ háború legsötétebb esztendejé- ben történt. Azóta tizenöt év £ telt el, a kislány nagylány

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom