Pest Megyei Hirlap, 1959. október (3. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-14 / 241. szám

\ 1959. OKTÓBER 14. SZERDA er*r VtG\ kJCirlap A lovak védelmében Lovas nemzetnek neveznek bennünket, még ma is sok kül­földi országban. Pedig nap­jainkban kissé megkopott már a derék négylábúak híre-neve, jelentősen csökkent a számuk. Való igaz, a technika fejlődé­se, a mindenttudó, sokoldalú mezőgazdasági gépek kiszorít­ják a lovakat a falvakból, a földekről; A vészharangot megkongat­ni azonban még korai a lovak felett. Szükség van rájuk, még hosszú évekig. Azért mondjuk el mindezt, mert sok helyütt tapasztalható esztelen lóellenesség. Akadnak 'közsé­gek, pontosabban termelőszö­vetkezetek, ahol legszívesebben az utolsó lovat is azonnal át­adnák az állatforgalmi válla­latnak. Megyénkben a szakemberek számításai szerint általában 30—35 holdanként szükséges egy-egy pár lovat megtartani. De csak általában. Mert a he- gyes-völgyes területtel bíró tsz-ekben keveset tudnak segí­teni a gépállomások, tehát több munka vár a lovakra. Ezért helytélen, hogy egyes járások­ban, mint például a váciban, a járási tanács arra akarja rá­bírni a fiatal szövetkezeteket, hogy 30 holdanként csak egy- egy pár lovat tartsanak meg, a többit adják el. Ha mereven alkalmazzák a szakemberek javaslatait, a közös érdekének ártanak. Ál­talában 30 holdra kell számíta­ni egy pár lovat. De csak ál­talában. Lehet, hogy egyes szövetkezetekben talán sok is 30 holdra egy pár ló, de má­sutt meg kevésnek bizonyul. Igaz. hogy egyre kevesebbre van szükség a mezőgazd.aság- ban, de még nélkülözhetetle­nek a lovak. Egyik napról a másikra nem tud az állam annyi traktort a szövetkezetek rendelkezésére bocsátani, hogy a fölöslegessé vált lovakat vágóba lehessen küldeni. Csőváron, a tavasszal alakult Virágzó Tsz vezetői és tagjai — nagyon helyesen — úgy hatá­roztak, hogy szántóterületük minden . 20 holdjára tartanak meg egy-egy pár lovat. Ezért pótlólag még 22 lovat vettek át tagjaiktól. Érvelésük egyszerű, de igaz. A lovakat, ha nem kellenek, bármikor, még öt év múlva is el lehet adni. Éppen az idei ősz bizonyít­ja, milyen sokat tudnak segí­teni ezek a hasznos állatok a szántás-vetésben. Számtalan olyan munka akad egy tsz- ben (fuvarozás, áruszállítás, háztájiban segítés stb.), ami­nek az elvégzése traktorral nem gazdaságos. Amellett azt sem kell elfelejteni, hogy a tsz-ek nem minden pilla­natban kaphatnak elegendő traktort egy-egy munka csúcsidején, a szövetkezet lo­vai viszont mindenkor ren­delkezésre állnak. Egy tsz-községben mindig akad fuvar. Ki végezze el, ha csak annyi lovat hagy­nak meg a tsz-ben, amennyi éppen elég? A csőváriak pél­dául kiszámították, hogy ná­luk 20 holdanként kell meg­hagyni egy-egy pár lovat, ha a gépállomás nyújtotta se­gítséggel időben akarják elvé­gezni időszerű tennivalóikat. És lovaik nem eszik ingyen az abrakot. Ha nincs a közösben munka, fuvaroznak a közeli erdőgaz­daságnak, amely ezután is a faluból alkalmaz fuvaroso­kat. A lovak ésszerű meg­tartása mellett szóló érveket sorolhatnánk tovább. Száz szónak is egy a vége.' A lovakra még szükség van. Mostanában veszik át a szö­vetkezetek a tagoktól a kö­zösbe hozott állatokat. Helyes, ha gondosan mérlegelik, hány pár lóra van szükségük' Ne csak a közös munkákra szá­mítsanak, hanem arra is, hogy a tsz-községekben csu­pán a szövetkezet tart lova­kat, tehát a tsz-nek kell a faluban szükséges fuvarokat is ellátni. Ne legyenek „nagy­vonalúak”, ne akarjanak mindenáron szabadulni a lo­vaktól. Nagyon illik ide a közmondás: addig nyújtóz­kodjál, ameddig a takaród ér! (csá) 1200 mezőgazdasági tanulót vesznek fel az állami gazdaságok Az állami gazdaságok az idén a mezőgazdasági tanuló-» képzés jelentős kiterjesztésére készülnek. Tavasszal és nyá­ron 1600 fiatallal kötötték meg a szerződést. Az utóbbi hetekben fontos döntések szü­lettek a 14—16 éves fiatalok foglalkoztatásáról, ugyanakkor a mezőgazdasági szakmunkás- képzés fokozásáról is. A meg­növekedett lehetőségek alap­ján az állami gazdaságok most újabb 1200 mezőgazda- sági tanulót vesznek fel. a helyet másodosztályúvá avatta? Mert az árak, nos, az árak valóban másodosztályúak itt, de egyéb semmi! — ami— Felsőbb osztályba így nem léphet Gödöllőn újra megnyílt a népszerű zenés kisvendéglő. Ez — ahogyan a helybeliek mond­ják — az egyetlen ebédeltető vendéglátó intézménye a vá- rosnyi községnek. Éppen ezért nagy örömet keltett a megnyi­tás híre, és nagy bosszúsá­got, hogy a kényszerű pihenés ideje alatt a kisvendéglő min­den átmenet nélkül másodosz­tályúvá „avanzsált”. Nem kell vendéglátóipar! szakembernek lennünk, hogy tudjuk: mi az, ami felsőbb ka­tegóriába sorol egy éttermet. Nyilvánvalóan bizonyos külső­ségek (berendezés, kiszolgálás, felszerelés stb.), és nem utolsó­sorban termékeinek minősége. Nos, a gödöllői zenés kisven­déglőt e tulajdonságai alapján legjobb esetben is negyedik osztályba lehetne sorolni. A belső helyiség még csak űgy- aihogy rendbehozott, bár a fa­lakon átver a víz vagy a salét­rom, de a külső éttermi rész... Hát mi tűrés tagadás; a falak piszkosak, foltosak, tá­tongó lyukak borzaszíják a szemet; az asztalterítők mocs­kosak; a padló egy része olajo­zott deszka, más része vihar­vert beton; a sótartót egyetlen szál tányér képviseli, amely asztalról asztalra vándorol... És az étek! Sertéspörköltet et­tünk, felerészben elfőtt, fele­részben kemény rizzsel, a hús cafatokban szégyenkezett a rizs mellett, és az egész tál olyan hideg volt, mint a jég. (Lehet, hegy a rendelés és a ki­szolgálás között eltelt 20 perc alatt hűlt ki!?) Mindezek után jogos a ven­dégek kérdése: miért változott át a zenés kisvendéglő másod­osztályúvá? Mivel kap többet, szebbet itt a közönség, mint a régi, harmadosztályú vendég­látó intézményben? Vagy a vendéglátóipari vállalat csak önmagára gondolt, amikor ezt A tét: félmillió mázsa búza! Csak csávázott magot használjunk vetésre Az Országos Növényvédelmi Szolgálat felhívása Az adatok tanúsága szerint a gabonaüszög hazánkban még mindig igen számottevő károkat okoz. Csupán a búza­termésből 3 százalékot, vagyis körülbelül félmillió mázsát visz el évente ez a veszedel­mes betegség, s ugyancsak te­temes takarmányérték vész kárba az árpánál is. Mindez pedig azért, mivel a terme­lők mind ez ideig nem fordí­tottak kellő gondot a vető-» magvak csóvázására. Az Országos Növényvédel­mi Szolgálat felhívja a gazda­ságok és az egyéni termelők figyelmét, hogy az országosan súlyos veszteségek elkerülése végett csak csávázott vető­magot használjanak vetésre. A korai vetés csökkenti a fer­tőzés lehetőségét, biztonságos védelmet azonban csak az alapos csávázás nyújthat, kü­lönösen, ha a későn vetett ga­bona csírázása — a csekély talajnedvesség vagy az ala­csony hőmérséklet miatt — elhúzódik. A vetőmag felületére ta­padó üszög-spórák elpusztítá­sára legalkalmasabbak a Hi- gosan vagy Germisa nevű nedves csávázószerek, ame­lyekből 1 mázsa búza vagy árpa vetőmaghoz 20 deka szükséges. A nagyüzemi gaz­daságok számára nem jelent különösebb gondot a csává­zás, hiszen rendelkezésűkre állanak a növényvédő-állo­mások nagy teljesítményű csávázógépei. Egy-egy PC- csóvázógép óránként 30—33 mázsa gabonát fertőtlenít. A gépi csávázás nagy előnye a gyorsaságon kívül, hogy a csávázott magot nem kell .szárítgatnd, azonnal vethető vagy akár több hétig is el­tartható. A kisebb vetőmagmennyisé­gek iertőtlenítésére az úgy­nevezett kosaras csávázási módot ajánlják a szakembe­rek. Kiváló tenyésiiisföket kaptak a termelösíövetkozetek A 3004/1 kormányrendelet a termelőszövetkezetek közös állatállományának kialakítása érdekében intézkedett, hogy a vágásra hizlalt szerződéses üszők közül válasszák ki a leg­jobbakat és adják át továbbte- nyésztésre^ Az Élelmezésügyi Minisztérium Állatforgaimi Igazgatóságán közölték, hogy az idén tavasszal indult akció eredményeképpen országosan eddig több mint 6200 tenyész­tésre kiválóan alkalmas üszőt adtak át a közös gazdaságok­nak. Különösen sok jó tenyész­állatot kaptak a szövetkezetek Fejér, Pest, Somogy, Tolna és Baranya megyéből. Érdekes kezdeményezés az IBUS2~nál Bérletet hirdet a jövő évre 16 hétvégi kirándulásra NEM TÉTOVÁZNAK Az idén gyakran előfordult, hogy a hétvégi IBUSZ-vonat- jegyért sorba kellett állni. Az IBUSZ a közönséget meg akarja kímélni az ilyen kel­lemetlenségektől, s ezért érde­kes kezdeményezést szeretne megvalósítani. A jövő évre 16 hétvégi kirándulásra hirdet bérletet. Márciusban Egerbe, áprilisban Pécsre, májusban Eger—Szilvásvárad, továbbá Porva—Csesznekre, júniusban Veszprémbe és Miskolcra, jú­liusban Siófokra, Balatonal­mádiba, Fonyódra, augusztus­lWWWWWW ban Siófokra, Balatonalmádi­ba és Szegedre, szeptember­ben Gyöngyös—Mátrafüredre, októberben Tokajba és Deb­recenbe, novemberben Aggte­lekre utazhatnak azok. akik bérletet váltanak a hétvégi kirándulásokra. A bérletet az IBUSZ buda­pesti irodáiban igényelhetik majd az érdeklődők, október 25-ig kell jelentkezni és ha­vonként kell befizetni majd az utazási költség egy-egy részletét. Máz«áljaik a Dabasról küldött paprikát HA EG A HÁZ... Lecsó lesz a vacsora az Ipoly mentén. Ez a teherautó három tonna paradicsommal, zöldpaprikával és hagy­mával elindul Nagymarosról és Bernecebarátiig minden s falut ellát ízes vacsorára valóval... Ez már a ketszázadik vagon szilva, amit Nagymaros exportra vagy a konzervgyáraknak szállít 5 oltást. Rövid idő múlva csak ^ a fekete gerendák és a háziak ^ rémült, panaszos hangja jelzi, $ hogy itt néhány perccel ez- ^ előtt felemelte fejét az ősi el- \ lenség, hogy elpusztítsa a min- \ dennapi munka eredményét, \ hamuba omlassza vagyonkáju- $ kai. ^ A közös ellenség, összehozza ^ az embereket. A bajbajutott- ^ nak százan is nyújtják segítő § kezüket, s végre is ők győz- \ nek, az emberek, akik egyesi tik erejüket a pusztító elem ^ ellen. Az összefogás meghozza $ gyümölcsét. S meghozta gyű- $ mölcsét az önkéntes tűzoltó ^ testület tagjainak sok ginkor- $ latozása is, mert késedelem ^ nélkül jól teljesítették felada- \ tukat. ^ Oszladozni kezd a tömeg. \ Visszakerülnek gazdájukhoz a § vödrök és villák, s mennek az $ emberek folytatni a munkát, ^ amit az első segélyhívó szóra ^ otthagytak. A hazafelé ballagó vasvillás ^ emberek alakja egymás után $ olvad bele az utca fölött le- § begő szürke porfelhőbe. Las- § san újra csend borul a falura, $ kihaltak az utcák és Szent- ^ lőrinckátán tovább folyik a $ mindennapi élet a megszokott ^ medrében. $ Tenkely Miklós ' másodpercek alatt hosszú sor alakul a tüztől a vízig, s gyor­san adják kézről-kézre a víz­zel telt edényeket. Most senki nem nézi, hová, kinek a ke­zébe került saját edénye, csak az a fontos, hogy megbirkóz­zanak a magasra csapó láng­nyelvekkel, míg tüzet nem fognak a szomszédos házak, amelyek alig néhány méterre állanak szalma-, vagy nád­tetejükkel. Jó néhány vödörnyi iszapos víz után fogynak a vörös láng­nyelvek, sűrűsödik a füst, majd bátor, 'elszánt férfiak lépkednek felfelé a létrán, s bontani kezdik a parázsló te­tőt. Még néhány perc, s rit­kul a füst, csökken a veszély. A tűz körül csoportosuló emberek gyűrűjében rés nyí­lik, s az erőfeszítéstől pirosló arcú emberek szaladnak az égő házhoz. — Itt vannak a tűzoltók! — kiáltja valaki, s gyorsan helyet adnak a tűzoltókocsinak és a csövet bontó embereknek. — Pillanatok alatt vízsugár tör elő, s befejezi a megkezdett medten állnak az emberek, s figyelik a bajt jelző konga- tást. Jelentkezett a falu réme, amitől egyformán retteg sze­gény és módos, a mindent el­emésztő fűz! Száraz az idő, ha csak egy kis szellő jön, utca­sorok éghetnek le, könnyen kapnak lángra a nádfedelek és az udvarokba zsúfolt szal­makazlak. Az első pillanat rémületét leküzdve megmozdul a falu. Kiskapuk csapódnak, kannák, vödrök csörömpölnek, s futó emberek lábdobogása döngeti a földet. Aki mozogni tud, vasvillát, vagy vödröt ragad, s menteni siet. A falu szélén, a szegénye­sebb házak környékén fehér füst tör az ég felé. Arra tart mindenki. Danyiék házacskája ég a Liget utcában. Az utca alján kacsaúsztató pocsolyája csillog. Kevés a víz, mert az elmúlt hetekben nemigen volt eső, de mégis víz az, ha piszkos is, ha iszapos is, az oltáshoz megfelel. A bajra összefutó emberek és asszo­nyok feketéllö csoportjában valaki rendelkezik. Szavára A falu csendes, szinte ki­halt. Az emberek többsége a határban van. Kukoricát tör­nek, répát szednek, szárat vágnak. Kinek mi dolga van vissza, azzal igyekszik, hogy helyet adjon a traktornak, meg a vetőgépnek, helyet ad­jon az őszi vetésnek. Nagyritkán szekér döcög vé­gig a falu egyetlen kövesút- ján, a lovak lába fehéren szi­táló porfelhőket vet. Itt-ott gyerekek bámészkodnak a kiskapuban, kezükben jókora karaj lekváros kenyér, idei szilvalekvárból, frissen, úgy, ahogy pár perce kikanalazták a fortyogó üstből. A falu éli mindennapi életét, csendben, szorgalmasan. Az utca végén hirtelen egy futó ember alakja tűnik fel, majd kiáltás harsan, rémül­ten, ideges hangon: — Emberek! Tűz van! Tűz van a faluban!... Ebben a pillanatban fel- kondul a kisharang a torony­ban. Valaki félre veri. A vész­iéi eljut a falu széléig, még azon is túl. a mezőn dolgozó emberekig, Egy pillanatig der­Maja Ernő még egyete­mista, Most birkózik a dip­loma-tervével, Szigetcsépen, a tangazdaságban. Mint akár­melyik más szakmunkás, úgy tesz-vesz, mert mindenre ki­váncsi a jövő szakembere. Kap-e elég segítséget ehhez vagy sem, itt a főiskola kí­sérleti gazdaságában — úgy mondja — igen. Természete­sen a szüret után kezdődik az igazi „munka”. Kísérle­tezni a musttal, a kezelés­sel ... Igen, az az igazi! Bár valóban akkor kezdő­dik a neheze, nem fél tőle. Mert olyan dolgozók veszik körül, akik szívesen segíte­nek. A pártszervezet, a veze­tőség egy-egy tagja állandóan figyelemmel kíséri fejlődését. És ez a lényeg: az, hogy mi­lyen kedvvel, tapasztalattal tér vissza Maja Ernő az egye­temre, hogyan sikerül diplo­mája, s hogyan vonzza majd újra a falu a már végzett szakembert — Szigetcsépen, az ottani kommunistákon is múlik... Ebben azonban nimes hiba. Maja Ernő mélyen belenéz­het a boszorkánykonyhába. Senki nem őrzi itt féltéke­nyen a tudását, szívesen ad belőle a csendes, szorgalmas fiatalembernek... Ezt jegyeztem fel füzetem­ben, amikor a tangazdaság jövőjéről beszéltek. Arról, hogy ez őszön 25 hold szőlőt és 120 hold gyümölcsöst tele­pítenek, A kijelölt föld nyolc­van százalékát már megfor­gatták addigra . .. Idén a sok * kísérletezés hozzásegíti őket, a borkezelés újabb, jobb \ módszereihez ... Javában fo- § lyik a szeszfőzés. Október kö-\ zepén kezdődik a szüret Míg $ tavaly kéziprést használtak, \ addig idén már hidraulikus § prés könnyíti a munkát... ^ Hogy az üzemi konyha jelen- ^ leg bent van a faluban, de ^ már jövőre ide építik a gaz daságba és akkor megszűnik í végre, hogy a munkások hi- $ deg ételt egyenek... Urban Gáborral, a pártve- \ zetöség tagjával beszélek. Az \ ö szavai is meggyőznek: a$ pártvezetöség számol mind- $ ezzel a sojz f eladattal: Maja \ Ernő segítésével, a szürettel, \ az üzemi konyhával. Bizto- \ sítja ezt az is. hogy a nem- \ régen megtartott vezetőség- i választó taggyűlés határozata! megjelöli a vezetőség felada-; tát... Már hozzá is kezdtek', a végrehajtáshoz ... Mint ahogy hozzákezdtek a \ ráckevei járás más helyein is, i Apáján, a Pestvidéki Gépgyár \ ajapszervezeteiben, Áporkán i vagy a szigetújfalui József \ Attila Termelőszövetkezet­ben ... Munkatervet készítettek, elosztották a vezetőség tagjai között a feladatokat. Lelke­sen, felelősséget érezve a tagság bizalmáért, nem ha­lasztották későbbre a munka kezdését. Csaknem mindenütt tevékenykednek már, mintegy bizonyítékául, hogy a taggyű* lések jól választottak. S. A. I , A nagymarosi \ szövetkezeti áruelosztó 5 Kora reggeltől késő estig folyik a munka a nagymarosi ^ vasútállomáson a Szövetkezetek Pest megyei Központjának ^ új elosztó-raktárában. Átveszik, osztályozzák a vasúton, § teherautón, szekéren érkezett árut és még aznap továb- § bitjük a Dunakanyar meg az egész szobi járás üzletei felé. % .........................

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom