Pest Megyei Hirlap, 1959. október (3. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-14 / 241. szám

fest MECVEI i'fCirlap 1959. OKTÓBER 14. SZERDA NEHEZ... Tanulnak a szentendrei járás dolgozói ll. anyagban a magyar nyelv és irodalom, a történelem, a földrajz, a biológia, a mate­matika, a fizika, az egészség­tan, a politikai és jogi isme­retek, növénytermesztési, üzemgazdaságtani, szőlő- és gyümölcstermelési, kertészeti, állattenyésztési és állategész­ségügyi ismeretek szerepelnek. A népfőiskola hallgatói 40 forintos beiratkozási díjat fizetnek, ezt az összeget maguk a hallga­tók használják fel, kirán­dulásaik és közös mozi-, vagy színházlátogatásaik költségeinek fedezésére. A népfőiskola iránt máris igen nagy az érdeklődés, így remélhető, hogy az ünnepé­lyes megnyitáson, amelyet no­vember 3-án tartunk, telt ház fogadja majd az előadókat. Két helyen 90 órás ismeret- terjesztő tanfolyam kezdődik. Szigetmonostor és Pilisszántó községben már hozzákezdtek a szervezéshez. A 90 ólából jut idő az irodalomnak, a fi­zikának éppen úgy, mint a mezőgazdasági ismereteknek. Tahitótfalun és Pócsme­»xwvvVXXWVWVVWVVWVWVWVVVVWWXVWVW gyeren érdekes kísérletes tan­folyamot kezdünk; az elmúlt évben a csírá­zásról, csávázásról, asz- szimilációról. a fotoszin­tézisről tanultak a hall­gatók, az idén a már el­méletben tanultakat kí­sérletileg is igazolják. Ismét megnyitunk egy 90 órás mezőgazdasági tanfolya­mot, a két pomázi termelő- szövetkezet tagsága jár majd ide. De ezeken túl az ipari jellegű községeket sem hagy­tuk figyelmen kívül. Pomá- zon és Budakalászon öt is­meretterjesztő előadássoroza­tot kezdünk, a TIT-tel kar­öltve, és ha ezekhez még hozzávesszük azokat az elő­adásokat, amelyeket a Haza­fias Népfront szervez a köz­ségekben, akkor elmondhat­juk, hogy egyetlen olyan falu sem lesz a szentendrei járás­van, ahol valamilyen formá­ban ne elégítenénk ki a la­kosság jogos igényét, azt, hogy a téli időszakban tanul­janak, művelődjenek, haszno­san töltsék szabadidejüket. Jászai Béla tudósító Borsányi János: Tilalom Számnak parancsolhatsz, „szeretlek” ne mondja. Vágyamat hallgatás fátylával bevonja. Veled csak közömbös témáról beszéljen, rajta szerelemnek láng-szava ne égjen. De toliamnak bezzeg sosem tilthatod meg, azt, hogy arról írjon, mennyire szeretlek. Azt, hogy megkérdezze rímekbe faragva, mikor fog elmúlni szájamnak tilalma. többnyire Pestre bejáró műn- kásákból és parasztokból áll, hozzászoktatni a kultúrházi rendezvények állandó látoga- ' tásához. Mert van mit látogatni! És erre bizonyítékul a kultúrott- hon-igazgatót idézem: — A Pest megyei Petőfi Színpad elég sűrűn lejár hoz­zánk, havonta egyszer-kétszer, azonkívül a magunk erejéből működünk, ahogyan lehet. Hegedű-, zongora- és harmo- nikaszakos zeneiskola műkö­dik a kultúrház földszintjén, mintegy 45 tanulóval, 10—15 gyerek jár balettiskoláintoba. Igencsak bízunk abban, hogy az idén is, mint tavaly, ezek­kel a kis együttesekkel egy- egy estét betöltő műsort ösz- szeállíthatunk. A gyerekek­nek tomboló sikerük volt ed­dig még mindig, s nemcsak azért, mert szülők és hozzá­tartozók ültek a nézőtéren ..: Ezenkívül van Foton egy szalonzenekar is, melyet a felnőttekből toborzott Adámy József, s amelyben jó maga a harmomikás. A Petőfi Színpad és a gye­rekek zenei műsorai mellett c. helybeli pedagógusok, főleg irodalomtanárok, elhatározták, hogy irodalmi estéket tarta­nak és egy-egy jelentősebb írót, költőt ismertetnek. Iro­dalmi est Foton mostanában nem volt, tehát ideje elkez­deni. Bevezetik most már a : televíziós estéket is, bár nem a kultúrotthomé az egyedüli i készülék a faluban, de talán : azok, akiknek otthon még I nincs, szívesen fogadják, i Igen érdekes, s mégis egy- ; szerű Ádámy József közön­ségszervezése. Pedagógus lé­pvén, a gyerekekkel értesíti a ! szülőket, hozzátartozókat a j művelődési ház programjáról, .azonkívül a földművesszövet- : kezeli bolt pénztárosnőjét ( megkéri: adjon egy-egy kis [gépelt meghívót minden ve- \vőnek. A módszer jól bevált. : Ezek a módszerek mást is ; mutatnak. Foton a tanulók ( és tanárok, valamint az is- ( kola és a kul túrház között ( olyan szoros a kapcsolat, mint (sehol a környéken. Ilyen se­gítséggel azután sokkal köny- ( nyeibben _ meg tudja oldani a ! művelődési ház igazgatója a ; nehezebb problémákat is. ( Tennivaló azért van bősé- í gesen. A legégetőbb a kultúr- jház tatarozása. Ehhez körül- ( belül tízezer forintjuk van a • fótiaknak, ennyi talán elég is Ilesz. De a rendőrséget és az (egyik tsz gatoonaraktárát nem !ilyen egyszerű kiköltöztetni a (földszinti helyiségekből, addig (viszont nem tudják a felnöv­itek rajz-szakkörét és egy se- i reg más foglalkozást meg- (szervezni. Talán ezen is le- ; hetire valami módon segíteni, (hogy a fóti művelődési ház (tovább fejlődhessék. ! Bukras János Gálffy Lola egyik díjjal kitüntetett műve: Reprodukciót néző leány A szentendrei járásban az elmúlt oktatási évben mint­egy háromszor annyi ismeret- terjesztő előadást tartottak, mint két esztendővel ezelőtt. Különösen három községben; Budakalászon, Pócsmegyeren és Tahitótfalun szépek az eredmények. E községekben 90 órás közismereti tanfolya­mok kezdődtek, a hallgatók végig kitartottak és szívesen J'.allgatták az előadók — helybeli pedagógusok, tanács­elnökök, községi orvosok, me­zőgazdasági szakemberek — szavait. Az új oktatási évben to­vább bővül az ismeretterjesz­tés. A dunabogdányi terme­lőszövetkezet dolgozói népfőiskolát kértek és kapnak. Ez lesz a járás első bejárásos népfőisko­lája. A négyhónapos iskola 150 tan­órájából 80—90 mezőgazda- sági és 60—70 közismereti jel­legű lesz. Hetenként kétszer folynak majd az előadások, kedden és pénteken, amelye­ket a járás legkiválóbb szak- : emberei tartanak. A tan­játszó-együttes, nincs tánc­csoport, nincs énekkar, nincs egészséges ifjúsági mozga­lom, nincs jóformán semmi, ami lehetne, ami másutt van, ami az életet, a fejlődést je­lenti, ami az emberekből ki­bontja a jót, ami... De miért folytassam? Ja- kucs Gábornak sok az elfog­laltsága, sok a gondja. ö legalábbis unos-untalan erre hivatkozik. És ezért adok igazat Balázs Ferencnek, aki — ha nem is fogalmazta meg egészen pon­tosan tapasztalatait, de — megérezte a fiatal tanítóban az önösen gondolkodó, önö- sen élő embert; azt, aki a ma­ga vélt érdekeit a közösség, a párt és hozzátehetem: a maga tényleges érdekei elébe he­lyezi. Mert nem az a lényeges, hogy vajon előre köszön-e Ja­kucs Gábor, nem az a szá­mottevő, hogy a tanító elpo- harazgat-e a kétkezi munká­sokkal, parasztokkal, hanem az, hogy tanítja-e, neveli-e őket legjobb tudása szerint. Nem faggdjuk, nehéz túi­tenrmnk magunkat napi gond­jainkon. Nehéz az „E n” he­lyett a „M i” személyesnév­mást használnunk és esze­rint élnünk. Kezdetben leg­alább nagyon nehéz — még egy tanítónak is! De nemcsak nehéz, hanem egyenesen lehetetlen nem ész­revennünk, hogy az „E n” gondjain csakis a „M i” gond­jainknak megoldása segít vég­érvényesen. Garami László ( Nem hiába írta meg Vörös- (marty annak idején híres (bordalát, a Fóti dal-t, ott ra- (gyognak annak kezdő sorai a (fóti művelődési ház előcsar- (nckában, márványtáblába vés- 3 ve, aranybetűkkel, hogy min- í deraki lássa: Csalk ikjajj Éeivmbb 1 A művész a’kot's közben \ a nagymarosi alkotóházban ( Iában, ezért is kerül gyakran 3 festőecset jére a Dunakanyar ( szépséges vidéke. Vérbeli fes- 3 tőegyéniség, érett művész, 3 egyenletes, megnyugtató íes-3 tői tehetség jellemzi. Egyéni, ( senkit sem utánzó művei ( halk, szemérmes színekre ( épülnek. Témaköre sokrétű: ( nemcsak város- és tájképek, ( csendéletek, hanem életteljes í emberábrázoiásök is kikerül-í nők keze alól. A kiállított) művek közül négyet a Nem- 3 zetj Galéria vásárolt meg. ) v. é. 3 Gálffy Lola kiállításáról „Fölfelé megy a borban a gyöngy, Jól teszi! Tőle senki e jogát el Nem veszi! Törjön is mind ég felé az Ami gyöngy, Hadd maradjon gyáva földön A göröngy.“ Ügy gondolom azonban, hogy a „Vén cigány” álmá­ban sem képzelte Fótot ilyen­nek, mint amilyen most: gyer­mekvárosával és egyéb híres­ségeivel. Mert Főt elég híres a kör­nyéken. Nemcsak szép lányai­ról (erről sem utolsósorban!), hanem arról is, hogy a helyi kulturális élet nemcsak, hogy színvonalas, hanem a min­dennapi fölött áll. Adámy József, a kultúrház igazgatója (egyébként mate- : matika-iizika-ének-tanár), már hivatása, foglalkozása gyakor­lása közben hozzászokott a ; neveléshez. Mert nevelésre (igen nagy szükség van itt, (mint mondja. A legégetőbb ;feladat a közönséget, amely olajfinomító, a papírlemez­gyár, a lakótelepek helyét — ez mintha nem az ő legsajá- tabb ügye is lenne. Ezzel szemben a község tö­rődött és törődik az ő tanító­jával. Amikor Jakucs elvtárs Száz­halombattára érkezett, nehéz körülmények szorongatták. Kielégítetlen tettvágy, indo­kolt sértettség, származásá­nak súlya, anyagi gondok, családi bajok nyomták a vál­lát. Mi lett volna vele, ha csak annyit gondolnak vele, mint amennyit ő most a falu dolgaival?! De nem. Anyagi gondjai megkönnyebbedteic — feleségével együtt majd há­romezer forintot keres —; a községi v. b. megemelte — két Ízben is — a művelődési ház igazgatói juttatását; ha az egyetemre nem, de a fő­iskolára felvették; és Balázs elvtárs megígérte: legkésőbb jövőre meglesz Jakucs Gá­bor pedagógusi lakása. Es most azon töpreng a pártve­zetőség: hogyan rázzák élet­re ezt o. fiatalembert. Bár mindenütt így gondos­kodnának a pedagógusokról, ilyen szeretet-láncokkal köt­nék a fiatal nevelőket állo­más he lyük hoz. De éppen Jakucs Gábor, éppen ő, aki nagyon ponto­san megfogalmazza, mit vár a községtől — milyen lakást, milyen munkafeltételt, mi­lyen KISZ-szervezetet, mi­lyen tanulási kedvet — ép­pen ő nem veszi számba, hogy tőle mit várhat el a község, ez a nagyjövőjű település. Mert Százhalombatta nem egy falu a sok száz közül. Százhalombatta a második öt­éves terv legnagyobb létesít- , menyeinek terepe, gyárak, ( ipartelepek szülőanyja. ( Minden új dolog kínban, ( verejtékben születik. És ( Százhalombatta — ez a ma í olyannyira álmos, poros kis í falu — éppen most készül j arra, hogy kibújjon a porból, ; a szürkeségből. Micsoda lehetőségek egy \ fiatal pedagógus előtt! A pártvezetőség tagjaival \ arról beszélgettünk nemrégi- : ben, hogy nemcsak a talajt kell majd planírozni, nem-; csak az épületek alapjait kell kiásni, nemcsak falakat kell húzni Százhalombattán, ha­nem meg kell alapozni az em­berek lelkében is ezt a nagy építkezést. A vezetőket, a pa­rasztokat, a fiatalokat, de még az iskolásgyermekeket is va­lósággal „átképeznünk” kell ahhoz, hogy egy új szocia­lista város polgárai legyenek. Tanítani kell az embereket, nevelni kell őket, nehogy az „őslakosok,” és a betelepülő munkások között szakadék­nyi legyen a szakmai, mű­veltségben különbség. A pártszervezet vezetői, tagjai már gondolkodnak: mit hogyan tegyenek. Mi le­gyen a kastéllyal, milyen le­gyen a termelőszövetkezet profilja (nyilvánvalóan kerté­szet), mi legyen a fiatalok­kal, az idősebbekkel, a nők­kel, és mi módon tanuljanak a vezetők? És amikor ilyen távlatok 1 nyílnak a község előtt, ami­kor erjed, forr minden, ami • eddig csak por alatt pihent, ■ akkor egy szervezett, kimű- ’ veit emberfőkből álló cso- 1 port — a tízegynéhány tagú ■ pedagógusi kar — csak végzi, • mint eddig, napi munkáját, • semmivel sem többet. ' A községben tanító peda- 1 gógusok között egy a párttag — az idős igazgató — és egy 1 a tagjelölt, Jakucs elvtárs. A többiek pártonkívüliek. Hát ki hozza lázba őket, ki ria­dóztassa az embernevelés " hallatlanul nagy munkájára a s tantestületet, ha nem a fiatal " kommunista-jelölt. Tíz-tizenkét pedagógus — 1 természetesen a p ártszerve- . zet irányításával — való- £ Sággal kulturális élesztője le- ,, hetne a falunak! k Mert itt ez ideig — ha jól n tudom —, nem folyt rend- k szeres ismeretterjesztés, nincs z dolgozók iskolája, nincs szín­y £ Gálffy Lola festőművész ^huszonkét esztendő óta egyik £ leghűségesebb tagja a Szent- < endrei Művésztelepnek. Fino- jman árnyalt képeivel már 4 számos tárlaton szerepelt, de í önálló kiállításon most mutat- ^ kozott be először a Csók Ist- £ ván Galériában. Gálffy Lola erdélyi szüle­tésű, gyermekkorában és ké­rőbb is több nyarat töltött ^ Nagybányán, az akkori művé- ^ szeli élet középpontjában. A ^ Képzművészeti Főiskolán Réti í István tanítványa volt, aztán ? évekig rajztanárként dolgo­zott. Jelenleg a Képző- és Iparművészeti Gimnázium ta­nára, a textidosztály vezetője. Ez évben a pedagógusok ki­állításán díjat nyert. A Csók István Galériában megrendezett bemutatón mint­egy, 60 művét láthatjuk, főleg szentendrei témájú festménye­ket, de művészi alkotásai kö­zül nem hiányoznak a nagy­marosi tájképek sem. Az er­délyi gyermekkori emlék, a hegyvidék iránti vágyakozás ma is élénken él Gálffy Lo­A famto, Jakucs Gábor, fiatal ember. Ha gyűr ejlen arcát, szálegyenes termetét nézem; huszonötesztendős. Ha mosolytaüm száját látom, két keserű ránccal a szögletében: harmincöt éves. Valójában a kettő között evez: harminca­dik életévét tapossa. Első találkozásunkkor érez­tem már, hogy érdekes, érté­kes emberrel beszélgetek. Pe­dig zárkózott lénye nemigen enged fel; még azok is, akik esztendeje ismerik, panaszkod­nak: nehéz hozzá közel kerül­ni, valahogyan magának való, magának élő lény. így igaz. Többet tudok róla, semmint tőle. Különös, nemcsak azzal keríti körül magát valami átlátszatlan anyaggal, amit nem mond el, de azzal is, amit elmond. Szavai kacskaringós úton vi­szik előre, zárt nyolcasokba fonódnak mondatai, keresve keresi kifejezési formáit, tú­lontúl sokszor használja az „azt hiszem’’-et, a „hogyúgy- mondjam”-t, a „részemről’’-t és a többi pihentető szócskát, talán azért, nehogy gondola­tainak hirtelen nekiszilajodá- sát beszéde is kövesse. Jakucs Gábor — tanító. Egy év, amióta Százhalombattán dolgozik, elegendő volt, hogy kartársai, a szülők, a falu ve­zetői megállapítsák róla: jó pedagógus, nagyszerű szer­vező. És ha nem is könnyen barátkozó természetű, a köz- ségbe-kerülte után egész szívvel, teljes lélekkel, két kézzel munkálkodott. Napi dolgán túl segítette a KISZ-1, elvállalta a művelődési ház igazgatói tisztjét, házról házra járva agitálta a parasztokat a termelőszövetkezetbe. Balázs Ferenc vb-elnök mondja róla: . — Nem volt olyan feladat, amit tisztességgel végre ne hajtott volna. Ezért is vélte úgy Balázs elvtárs, hogy a fiatal pedagó­gussal erősödnék a párt; ezért ajánlotta tagjelöltnek. Tagjelöltnek ajánlotta akkoriban. Tagnak nem ajánlja m a . — Jakucs elvtárs elhúzódik az emberektől — indokolja véleményváltozását Balázs elv­társ —, lebecsüli az egyszerű dolgozókat, nem köszönti az idősebb parasztembereket, ha találkozik velük, túlontúl nagyra tartja saját magát... Mindez azonban csak a fel­szín. A fiatal tanító nem volt közvetlenebb akkor sem, ami­kor idekerült. És különben is: mert valaki kissé visszahúzó­dó, szórakozott ember, aki az utcán olyannyira elgondolkoz­va jár-kel, hogy még a köszö­nésről is megfeledkezik; mert valaki elfoglaltsága miatt nem áll le úton-útfélen semmisé­gekről beszélgetni — még nem okvetlenül olyan jellemhiba, amely nem fér össze a párt­tagsággal. De az már nagyobb baj — és ezt érzi Balázs Ferenc éppenúgy, mint a pártszerve­zet többi tagja —, hogy Ja­kucs Gábor megváltozott, mos­tanában afféle „lelki rövid­látásban" szenved: nem tekint messzebb lakása négy falánál főiskolás tankönyvei lapjai­nál, saját apróbb-nagyobl gondjainál. A község ügyeiről beszélge­tünk? Két mondat és már sa­ját ügyénél tart. A fiatalol művelődéséről kérdezem? C bokros elfoglaltságáról, főisko lai tanulmányairól beszél. J tervezett százhalombattai erő művet hozom szóba? Ö kévé. idő múltán már kijelenti, hogi szép, szép, de ... — Én csak azt a néhány évet húzom ki itt,'amíg a fő iskolát elvégzem, aztán sze dem a sátorfámat... Hogy a községben érlelőd nek, talán nemsokára meg i érnek a nagyüzemi mezőgaz daság feltételei; hogy a fiata lók egy része huligánkodik mert nem tud mit kezder pénzével és szabadidejével hogy az emberek már törik fejüket: nem kell bejárnio Pestre, nem kell a gyerekne állási keresmök, mert az üzei helybe jön; hogy a mérnökö már kilépték a hőerőmű, ű

Next

/
Oldalképek
Tartalom