Pest Megyei Hirlap, 1959. szeptember (3. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-23 / 223. szám

MONOR ® VIDÉKE A költségvetésről tárgyalt a járási tanácsülés • A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA • I. ÉVFOLYAM, 38. SZÁM 1959. SZEPTEMBER 23. SZERDA Mséffi, saáraafnltli és vítsiripnrivreinh (utilís*tiísie a munkás-paraszt fiatalok járási találkozójáról Vasárnap már kora reggel megkezdődött a sürgés-forgás Monor utcáin. Csapatostól jöt­tek a járás fiataljai, énekszó­val, feldíszített gépkocsikon. Riportereink nyomukba sze­gődtek ezeknek a vidám, jó­kedvű csapatoknak. Száraz­földi riporterünk elkísérte a színpompás felvonulási mene­tet, részt vett az ünnepélyen, sokfelé bekukkantott, ahol va­lami érdekeset, szépet vélt látni-hallani. „Vízi” riporte­rünk a strandot kereste fel, mélynek száraz medencéjében a járási kultúrcsoportok ve­télkedése folyt. Légi riporte­rünk felcsempészte magát az ejtőernyősöket szállító repülő­gépre, s potyautasként felül­ről nézte meg a. találkozó tarka forgatagát, s ennek nyo­mán írta meg „légből kapott” tudósítását. íme, amit szemfüles riporte­reink láttate-hallottak: A felvonulás a nap fénypontjának bizo­nyult. Minden résztvevő KISZ-szervezet a tőle telhető legtökéletesebb dekorációval vonult fel. A tömegnek leg­jobban az üllői, gyömrői, mo- nori fiatalok felvonulása tet­szett. Az üllőiek állványra szerelt űrrakétamodellt hoz­tak. A gyömrőieknek is volt rakéta-modelljük, emellett egy TU—114-re emlékeztető repülőgépmodellt is hoztak; Emelte felvonulásuk szépsé­gét a rhunkásőr-kiszesek egyenruhás csoportja, a ten­ger zászló és virág. A monori fiatalok tarka me. netének kimagasló dekorációja volt az élő Szabadság-szobor. A menet térre érkezése után a békét jelképező galambok lepték el az égboltot. A résztvevők között na­gyon sok volt a külföldi fia­A HÉT derűvel-borúval váltakozó volt — szép, verőfényes na­pokat hűvös, hideg éjszakák követtek. Az én e heti tör­téneteim ehhez hasonlóan de­rűsek is, borúsak is. Nagyon felderített például az a hír, amelyet Oláh Ist­ván elvtársiéi, a gimnázium igazgatójától hallottam. Ta­valy 62 levelező tanulójuk volt, ebben az évben viszont 110. A számok itt magukért beszélnek: egyre többen s töb­ben látnak hozzá, hogy pó­tolják hiányos iskolai vég­zettségüket, hogy nagyobb karajt vágjanak maguknak a műveltség kenyeréből... ... Pénteken este hadita­nácsot tartott a gyömrői KISZ-szervezet: hogyan ruk­koljanak ki az ifjúsági ta­lálkozón? A szavakat tettek követték: szereppróba, deko­rációs készülődés. Éjfélkor tá­vozott el az utolsó csoport. Illetve négyen — Kácsándi Jancsi, Klics Gyuszi, Kiss Jóska (Sirály) és Klics Gyuri — még visszamaradtak, amint mondták: egy félórácskára... Akkor aztán sorra születtek a dekorációs ötletek, akik­nek a megvalósításához azón- nyomban hozzá is kezdtek. És csak hajnali fél négykor hagyták abba. Akkor is csak azért, mert elfogyott az anyagjuk, s a boltok még nem nyitottak ki... ... Ha már a boltoknál tar­tunk: minden külön értesí­tés helyett ismét leltároznak a Monori Földművesszövetke­zet 3. számú boltjában. Har­madik hete immár, szeptem­ber 3-a óta. Lapzártakor a leltár még mindig tart. A vásárlók türelme azon­ban már fogytán van. Van valami olyan titkos érzésem, hogy a boltok nem is arra va­lók, hogy ott vásároljanak, hanem arra. hogy lehessen hol leltározni... (— radványi —) fal. Kínai, vietnami, német és néger fiatalok jöttek el vendégségbe. Ünnepi beszédet Andrikó Miklós elvtárs, a KISZ k. v. tagja mondott. Utána felszó­laltak a külföldi fiatalok kö­zül is többen. Ezt követően Püspöki Ká­roly elvtárs, a járási pártbi­zottság titkára átadta az ifjú­sági mozgalomban legkivá­lóbb munkát végzőknek a dicsérő oklevelet. A kitünte­tettek: Ajtai György, a mono­ri KISZ-szervezet titkára, Ár- vay Antal, a Gyömrői KISZ- szervezet vezetőségi tagja, Csorba Antalmé, a KISZ járá­si v. b. tagja, Drabek Ká­roly vecsési KISZ-titkár, Gál Sándor, a vasadi szervezet titkára, Kerepeszki Károly pilisi KISZ-titkár, Kerepesz­ki Sándor, a gombai Kossuth Tsz tagja, Király István úri KlSZ-vezetőségi tag, Kriskó Mihály téglagyári ifjúmunkás Mendéről, Polánszki Teréz mendei tsz-tag, Radványi Barna, a gyömrői KlSZ-szer- vezet elnöke, Sárosi Ernő nyáregyházi és Szigeti János üllői KISZ-titkár,, Varga Ben­jámin nyáregyházi fiatal. Utána következett a ha­gyományos ajándékcsere a Budapest XIII. kerületi és a monori járási fiatalok között; Az ajándékok között volt minden elképzelhető, kisma­lactól — a virágkosárig. Az ebédlőben Az ünnepi ebédet a kül­földi vendégek a járási tanács nagytermében fogyasztották el. Ebéd után Szijjá-rtó Lajos elvtárs, országgyűlési képvise­lő mondott pohárköszöntőt, amelyre a vendégek válaszol­tak. Keita Noma többek között ezt mondta: „Nagyon szép ez a mai nap, a sok-sok fiatal, a szívélyes baráti fogadtatás. Köszönöm önöknek.” Wade Nawade így beszélt: „Újabb élményekkel távozom, melyek még jobban elmélyí­tik bennem a magyar nép iránti barátság érzését.” A hosszú, fekete hajú, szemüveges német: Wemer Kaufmann egy szép, szőke, monori kislánynak, a tálalás­nál segédkező Nagy Gyöngyi gimnazistának ezeket a soro­kat írta jegyzettömbjébe: „Herzliche Grüsse aus dem demokratischen Berlin” — Szívélyes üdvözlet a demok­ratikus Berlinből. Papírra kívánkozik az ün­nepi ebéd készítőinek neve is, köszönetül fáradságos va­sárnapi munkájukért. Kulik Sándorné főszakácsnő, Mé­száros Istvánná, Izmán Ist­vánná, Szalma József né és Balogh Imréné reggel öt órakor már ott álltak az asz­tal mellett, tisztították a hagymát, burgonyát. A medencében a kora délutáni órákban meg­kezdődött a járási kultúrcso­portok nagy seregszemléje és vetélkedése. Technikai elő­készítése a versenynek enyhén szólva is gyönge volt, a hangszóró rossz volt, s így bizony a közönség nem él­vezhette kellően a műsort. Nagy tetszéssel fogadták a je­lenlevők a vendégművészek énekét, a kültelki munkás­kórus szereplését. A „ha­zaiak” közül az ecseriek, maglódiak és a gyömrőiek műsorának volt szép sikere. A levegőben Röviden az előzményekről: a találkozó délutáni program­jában ejtőernyős bemutató is szerepelt. Kíváncsi riporte­rünk a ceglédi MHS ejtőer­nyős klubja vezetőjének gép­kocsiján becsempészi magát a repülőtérre. Szemlélődés ürügye alatt bemászik és bent marad abban a gépben, amelyről azt hiszi, hogy Mo- r.orra viszi az ejtőernyősöket. Menet közben derül ki róla, hogy potyautas, és a gépről, hogy Nagykőrösre tart. Meg­vigasztalják, visszaviszik Pest­re, s másodszor már mint legalizált potyázó teszi meg az utat Monorig. Erről így ír: „Másodszor már mint aki a géphez tartozik, úgy ültem az ugrókabinban és vártam a 16 ceglédi ejtőernyőssel az indulást. Öt fiatal, 18 év körüli kislány volt az ugrók között. Pillanatok alatt 600 méter magasságban voltunk. A hangulat vidám volt — sok tréfa, vicc hangzott el. Állan­dóan biztattak, hogy van egy tartalék csizma és ernyő ré­szemre is. Nem vállaltam. Az ugrást vezető máris kidobta az első célemyőt. Azonban az valahol Péteri felé érhetett földre, messze a füstölgő ködgyertyától és célkereszttől. A második már jó helyre esett. A gép közben a harma­dik kört írta. Ezekről a kö­rökről annyit, hogy az ugrá­sok után körül-, illetve lenéz­tem, és máris a Péteri sport­pályát láttam alattunk, majd a gépállomás víztornyát, Ül­lőt, és azután repültünk rá ismét a célra. Az első hat ugró 600 mé­terről bekötött ugrást vég­zett. A második hatos csoport szintén, majd egy ugró 800 méter magasságban „indult” és öt másodperces zuhanás után nyitott. Majd még egy kör az egybégyűltek felett, s az ugróajtónál derékig kiha­jolva, a potyautas zsebkendő­jével üdvözli a fentről is jól sikerültnek látszó, igen sok résztvevővel lebonyolított programot. A pilóta megbil- legtette búcsúzásként a gépét, s mikorra néhány szavas jegy­zetemet írni kezdtem, már Ferihegyen voltunk, Véget ért a potyautazás. Mégis sikerült: láttam és üdvözöltem felülről a járási ifjúsági béketalálkozót.” Kis Julianna Blaskó Mihály Hörömpő Jenő GONDOLATOK EGY SZOBOR ELŐTT Nemrégiben kislányom­mal sétálni mentem. Utunk során megnéztem a gyöm­rői tanácsháza melletti parkban elhelyezett Dózsa György mellszobrot, me­lyet Pál Mihály szobrász- művész ajánlott jel a köz­ségnek és a helyi KISZ- szervezet fennállásának második évfordulója al­kalmából állítottak fel a szovjet hősi emlékműhöz vezető, méltatlanul elha­nyagolt sétányon. A gyerek arról kérdezős­ködött: kinek a szobra előtt álltunk meg, miért állítot­ták ide ezt a szobrot, lesz-e Gyömrőn más szobor is? Miközben megpróbáltam számára megfelelő választ adni, arra gondoltam, mi­lyen impozáns látvány len­ne, ha a község, a felállított Dózsa-szobor mellé, vagy vele szemben, a sétány két oldalán, felállíttatná azok­nak a magyar embereknek a szobrát, kik gondolataik­kal, tetteikkel kikövezték az 1945-höz vezető utat. Gondolatban a Dózsa-szo­bor mellé állítottam Rá­kóczi, Kossuth, Petőfi, Ady, József Attila, valamint a munkásmozgalom mártír­jainak szobrait. Magam elé képzeltem gyermekeinket, akiknek a szoborcsoport körében sok­kal könnyebben lehetne megmagyarázni, milyen nagy utat kellett megten­nünk, amíg a mai napot megérhettük. A szoborcso­port alakjaiban jelképesen előttünk álló történelem a ma nagyobb megbecsülésé­re nevelne valamenyiön- ket. Tudom, sokan vetik fel: pillanatnyilag fontosabb dolgokra kell ma a község pénze — utaink, strandunk végleges rendbehozatala, művelődési otthonunk épí­tésének nagy munkája áll előttünk. Mindez igaz, de úgy gondolom, nem árt gondot fordítani ilyen beru­házásokra sem. (F) A járási tanácsülés megálla­pította, hogy a községi taná­csok az 1958. évi költségvetési feladatokat végrehajtották. A bevételi tervet túlteljesítve 1 384 000 forint többletbevételt értek el. Ebből a községek is­koláikat -bővítették, járdákat, kutakat és más, a község la­kosságának javát szolgáló lé­tesítményeket alkottak; Az elmúlt évi költségvetés végrehajtásának megtárgyalá­sa után Szabó Imre pénzügyi osztályvezető ismertette az 1959. évi költségvetést, mely­nek módosítása az átárazások miatt vált szükségessé. A megyei tanács v. b. 2 38? 000 forintot adott a többletkiadások fedezésé­re. Vagyis államunk a járási és községi feladatok végrehajtá­sához újabb összegeket bizto­sított. Most már csak az van hát­ra, hogy a tanácsok a költség- vetésben előirányzott bevéte­leket beszedjék és a tervfel­adatokat megvalósítsák. Ezen a téren még sok a tennivaló, mert a költségvetési kiadások teljesítésével el vagyunk ma­radva. Különösen szembetű­nő, hogy a községi tanácsok keveset törődnek az állami házak karbantartásával, erre a célra még 300 ezer forint nincs felhasználva. Kutak karbantartásánál a még fel nem használt összeg 67 ezer forint. A lakosság ivóvíz-ellá­tásának megjavítása megkö­veteli, hogy ez az összeg tel­jes mértékben felhasználásra kerüljön; A költségvetési és község­fejlesztési tervek végrehajtá­sánál mutatkozó, ez évi elma­radások arra figyelmeztetik a járási és községi tanácsokat,- faogy a jövő évben már az év elejétől foglalkozzanak a fel­adatok végrehajtásával és ne a késő őszi és téli hó­napokban kerüljön sor az egyes létesítmények (pél­dául járdák) megvalósítá­sára. Mert hogy mit érnek a no­vember-decemberben épített járdák, azt tapasztalni lehet a gyömrői piactéren, Ecseren, és más községekben is. A költségvetés tárgyalásánál megállapítható volt, hogy a járási tanács tagjai alaposan foglalkoznak a költségvetési feladatokkal, törődnek a já­rás. a községek fejlődésével? El kell érni, hogy vala- mennyi községi tanácstag j ismerje a községe költ- ' ségvetését és járuljon hozzá tanácsaival? társadalmi munkájával közsé-: ge fejlődéséhez. A tanácsülés az előterjesz­tés megvitatása után elfogad-« ta az 1958. évi zárószámadást? majd az 1959. évi költségve­tést. 36 251 000 forint bevétel­lel és 36 201 000 forint kiadás­sal; Fogd Mihály Mozaik a monori tanmiilésrői Az Új Élet Tsz terméseredményei magasabbak a községi átlagnál Javult Monor közbiztonsági helyzete — Teherautót vásárol a tanács A mezőgazdasági munkák egész területére kiterjedő, alapos, jól felkészült beszá­molóval mutatkozott be a tanácsülésen Kovács Berta­lan, községi gazdasági fel­ügyelő. A szocialista nagyüzem fö­lénye mutatkozott meg a ter­méseredmények összehasonlí­tásánál. A gazdák közül egyesek kimagasló termés- eredményeket értek el a ga­bonatermesztésben, de a köz­ségi átlag jóval alatta marad az Uj Élet Tsz eredményei­nek; ★ Néhány szemelvény Dobai József elvtársnak, a rendőr­őrs parancsnokának a község biztonsági helyzetéről adott tájékoztatójából, és az azt követő vitából: — Csak a társadalom közös összefogásával szüntethetjük meg a besurranásos lopáso­kat. Ne engedjük be há­zainkba, lakásunkba a kolduló cigányokat. Az erőszakos cselekmények: verekedés, gyilkosság — csökkentek, de nem szűntek meg. Fiatal lá­nyon elkövetett erőszakosság miatt hárman vannak letar­tóztatásban. Elsősorban az if­júság szocialista nevelésével, a szülők nagyobb felelősség- érzetével tudjuk meggátolni a hasonló cselekményeket. Az italboltokban gyakoriak a súly- és minőségi csökken­tések. Az egyik italboltban egy napi többletbevétel 800 forint vplt. Ez a többlet a fo­gyasztók megkárosításából ered. (Több a hab, mint a sör — a mérőedény alján ma­rad az ital.) Tűrhetetlen állapot, hogy a társadalmi szervek italmé­rései záróra után is nyitva tartanak. Rendszeres a szom­széd házak lakóinak panasza? hogy még éjfélkor is hangos az .utca.a részeg emberek kur- jongatásaitól. •k Teherautót vásárol a köz­ségfejlesztési alapból a ta­nács. Az autót az éjszakai tűzoltásnál, nyáron az utak locsolásánál és az útjavítási munkáknál sóder- és kőhor­dásra s más szállításokra fog­ják felhasználni; Cikkeink nyomán Legyen világosság” című írá­sunkban foglalkoztunk Monor világítási problémáival. Ezzel kap­csolatban a községi tanács közöl­te, hogy az Alkotmány utcáiban 270 méter hálózatbővítést a DÁV engedélyezett és a kivitelező vál­lalat december 31-ig el is készíti. A községi tanács helyt adott az „Egy árva kis utca panaszai’' című cikkünkben Írottaknak és a gépállomási lakótelepet Traktor utcának nevezte el. Most már csak a gépállomás vezetőségének a nyilatkozatát várjuk a lakók másik kérése: a kerítés ügyében. AKIK A BECSÜLETET ELKANALAZZÁK Két évvel ezelőtt izgalomba hozta az erdő lakosságát az a hír, '•)^v cigányokat tel' • z erdőre. Majd jött a megnyugta­tás: csak ioarengedéllyel rendel­kező, rendes, dolgozó cigányok részére adnak letelepedési enge­délyt. így került az erdőre a Kanalas nevű , teknővájő família. Házat építettek, dolgoztak eleinte. Majd a nyár elején három erdei lakost — akik Pilis felől békésen haza­felé tartottak —, minden ok nél­kül megtámadtak, az egyiket le- y szúrták, a másik kettőt össze- l verve hagyták volna az útszélen, de a rendőr járőr közben oda ér­kezett és tettenérve Kanalas I Györgyöt és fiát letartóztatta. J Most a két Kanalas György — apa és fia — a börtönben szá­molja az idő múlását. Na de itt­hon maradt a család és a jelek azt mutatják, igen vendégszerető emberek, mert az ország minden részéből 10—12 rokon veszi körül állandóan őket. a szomszédok nagy bosszúságára. A család tíz disznót nevel, lovuk, kocsijuk van Az állatok éhesek — ennek kö­vetkeztében a ló látogatóba ment Mészáros József földjére és az ott termett kukoricából eddig 160 csövet bekebelezett. Burán József mezőőrnek fel­tűnt, hogy honnan szerzik be p7 állatok élelmét, nem volt rest. lesben állt: és bizony a ló. szekér elindult éjszakai fuvarra és visz- sza is tért kukoricával, tökkel rakottan. Lopásuk ügyében folyik a vizsgálat. Vadászáé Autószerencsétlenség áldozata lett egy disszidált monori fiatalember Amerikában Békefi Zoltán 21 éves mo­nori fiatalember is azok közé tartozott, aikik 1956 ok­tóberében, meggondolatlanul elhagyták hazájukat és kül­földre távoztak. Az élénk fan­táziájú, mozgékony fiú, tíz­éves korában barátjával, a szintén monori Szilas Pistá­val, már egyszer megpróbált külföldre szökni, de Zoltán nagynénje Budapesten meg­találta őket. 1956 októberében sikerült — I az itthon kalandos útleíráso­kat bújó fiatalembernek, szü- \ lei tudta nélkül átlépni a határt. Becsben találkozott monori barátaival. Szilas Pis­tával és Mezei Ferivel. Zol­tán Amerikába, a New York \ állambeli Buffallóba, barátai | Kanadába kerültek. Zoltán- | ban a magyar határ átlépése I óta — mint gyertya elfogyó I fénye — úgy homályosait az i útleírások rózsaszínben tün- * döklő horizontja, a „kincses- i sziget”-ről idealizált álom- l képe! A valóságot látta! A nagy rohanást, az amerikai fel­ső tízezer élvhajhász kivált­ságát, a munkáért sorban ál­lók százait, a hidak éjszakai vándorait! A lelkében dúló honvágy pedig tovább őröl­te fiatal erejét. Erről levelében így irt édesanyjának. írod, hogy keserű hangú a levelem, saj­nos, nem tehetek róla, hiszen az élet olyan keveset ígér, hogy már reménykedni sem tudok — néha az az érzésem, mintha körülöttem lennétek, de sajnos, csak a sivár való­ságra ébredek! Nemrég tér­tem haza Kanadából, ahol Szilasit és Mezeit látogattam meg. Sokat panaszkodtak az ottani nehéz viszonyokra. Kü­lönösebb baj nélkül tértem vissza." As utolsó levelet már csak egy távirat követte, amelyben a budapesti amerikai konzul értesíti a szülőket fiuk tragi­kus haláláról. Nagy csönd üli meg a monori házat. A félig elsötétített szobában, könny­től áztatott arccal ülnek Zoltán szülei, ökölcsapásként érte őket legkisebb fiuk halál­híre. — Kirándulni indultak öten, magyarok — mondja az apa s elfullad a hangja. Fiam há­tul ült a koesiban, még csak nem is vezetett! Hátulról ro­hant beléjük egy kocsid eszeveszett rohanással! Ket­ten haltak meg, közöttük a fiam is... Holttestét 1750 dollárért hozták haza. amely összeget az édesanyja nevére mint életbiztosítási összeget fizet­tek ki. Nézem Zoltán édesanyja nyakán függő aranyláncot, amelyet még fia küldött ajándékba. Itthon vették ész­re, hogy nem valódi — csak futtatott, Zoltán sem tudta, így veite aranynak! A hamis, talmi csillogás, amely elvakította az életébe került. i H. J.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom