Pest Megyei Hirlap, 1959. szeptember (3. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-12 / 214. szám

1059. SZEPTEMBER 13. SZOMBAT

"^Cirlap

3

Mi lelkesíte

Néiianyan azt mondják:

— Sok múlt az elnökön, azért sikerült jól a Diósdi Csapágygyár I. alapszervezetének vezetősógválasztó taggyűlése;

Valóban, az elnök ügyesen, jól vezette a tanácskozást. Ügyelt a demokratizmus betartására, bátorította a felszólalókat, bírálókat ; . . Dicséret illeti tevékenységéért.

— Eredményes volt azért is a taggyűlés, mert a tagok elvi kérdéseken vitáztak, eszébe sem jutott senkinek a személyeskedés, torzsalkodás. Arról beszéltek: helyes-e ha a párttagok pártonkívüliek- kel barátkoznak? Volt, aki azt mondotta, milyen barát- kozás az, ha épp az elvi kérdésekben nem egyeznek? Másoknak — helyesen — az volt a véleménye: éppen a munkahelyen kívüli beszélgetések, az együtt töltött szabad esték vitái győzhetik meg a másvéleményűeket a kommunisták helyes politikájáról.

A nőtanács elnöke a nők kívánságait sorolta: húsüzlet, fodrász és kozmetikai szalon nyitását kérik a gyártelepen. Néhányan vitába szálltak: könnyíteni kell a nők munkáját, sokat kell törődni a dolgozó asszonyok problémáival. De nem ez az egyedüli feladata a nőtanácsnak. Sok elhangzott kívánságot társadalmi munkával, közös ösz- szefogással teljesíthetnének. Erre- azonban még nem mozgósított a nőtanács. Kevés törtéht a nők politikai neveléséért is.

Azt is emlegették a kommunisták, hogy a taggyűlés nagyszerűen mutatta be mind gazdasági, mind politikai életük alakulását.

— Nehéz, küzdelmes volt az indulás az ellenforradalom után — értékelték mind a beszámolóban, mind a hozzászólásokban. Az első pártnapon ugyanitt. jöttek össze, csak akkor nem volt a terem ilyen ünnepélyes. Még asztal sem volt, nemhogy vörös terítő. Még akkor nagyon fiatal volt ez az üzem. Újak voltak az épületek, de a káderei is. Sok téves nézet, ferde elgondolás fékezte a kibontakozást. De azóta a gyárral a dolgozók is magasabbra nőttek. A helyi kommunisták meggyőzéssel, felvilágosítással megnyerték harcukat.;.

— Honnan is indultunk? — tette fel a kérdést a vezetőség beszámolója. És nyomban megadta a választ:

— 1955-ben még kis kóce- rájnak mondható csapágy javító vállalat voltunk. Akkor még nem termeltünk exportra sem. És most? 1959 első félévére megháromszoroztuk az 1956-os exportgyártást. 1955-höz viszonyítva a hazai termelés megnégyszereződött. A gyár ma sem áll mag az előrehaladásban. Ma is építünk, bővítünk. Üzemrészlegekkel, öltözővel, mosdóval gyarapszunk. S a gyár fejlődésével a dolgozók is lépést tartanak. Ez évben például negyvennégyen vesznek részt szakmunkásképző tanfolyamon, huszonegyen esti és levelező technikumba járnak, öten végeznek egyetemet és tizenketten művezetői tanfolyamot . ; :

Néha a számok többet mondanak a szavaknál. A munkaverseny jelentőségéről is órák hosszat lehetne beszélni. Arról: szívesen teljesítik-e

vállalásaikat a Diósdi Csapágygyár dolgozói? De az a szám, hogy 34 munkabrigád működik és a kongresszusi vállalást az első félév végéig már 77 százalékra teljesítették, a hátralevő 23 százalékot pedig október végéig megvalósítják, mindennél többet árul el.

— A beszámoló és a felszólalások is azért voltak jók, mert megmutatták, mi volt ezekben az eredményekben a kommunisták szerepe — toldották meg a taggyűlés eredményességét elemzők.

De volt valami, ami még emlékezetessé teszi a gyár T. alapszervezetének taggyűlését: az a légkör, amely áthatotta a kommunista tanácskozást. Az a szerénység, ahogyan mélyére tekintetlek, saját munkájuknak. Anélkül, hogy lebecsülték volna eredményeiket, nem palástolták el a bajaitat sem. Sem a régieket, sem azokat, amelyek ezekben a napokban okoznak gondot a pártszer vezetnek .. .

A beszámoló kezdetén Kádár elvlárs győri szavaira hivatkoztak: „Ne az emberek, hanem a hibák ellen harcoljunk. A hibák elleni harc megköveteli, hogy elvi és politikai síkon maradjon, mert ha emberek ellen harcolunk, akikor ez személyi torzsalkodássá, intrikává válhat és az egyes emberek megbontása, indokolatlan mellőzése vagy lebecsülése, millió hajszáléren keresztül gyengíti a párt és a tömegek kapcsolatát.”

Itt, a Diósdi Csapágygyárban is sok harc volt és van még, hogy mindenki vérévé váljon: a hibák és nem emberek ellen harcolunk.

— Hányszor szóltunk mi is egyes vezetőknek— mondotta Gribovsaky Lajos elvtárs, a volt pár t'ti tikár: egyik-másik határozat sérti a dolgozók érdekeit. És előfordult, hogy néhány vezető úgy fogadta ezt a bírálatot, mintha a pártvezetőség ellene fordult volna. Csak akkor változott meg a helyzet, amikor néhány esetben bebizonyosodott, hogy a pártszervezetnek volt igaza. Ezután már rendszeresen igényelték ezek az elv- társak a pártszervezet segítségét és kértek többször is tanácsot.

A szerszámüzemben épp az értetlenség miatt ma is nehéz a helyzet. Rujp elvtárs — mondották — mindent megkísérelt a zökkenőmentes munka biztosításáért. De ő csak egy ember. A kommunista kollektíva és a párton- kívüliek segítése nélkül nem érhet célhoz. Elvtelen csoportok alakultak az üzemben, a vezetők között sincs egyetértés. A művezetők nem a közös' eredményért dolgoznak, hanem a másik lejáratására. A vezetés gyengeségét bizonyítja a sok fegyelmezetlenség, az, hogy mindenki a saját igaza bizonyításával tölti ideje java részét. Bizalmatlanság, gyanakvás ütött ott tanyát.

A pártszervezet magára hagyta a laboratóriumi részleget is és ezért ott is több probléma vetődött fel. Bíráltak néhány kommunistát, akik elhanyagolják pártmegbízatásukat . -..

Sok bírálat hangzott el, de senki nem érezte igazságtalannak. Nem csattant fel

egy ember sem. Mert a bírálat hangja, tartalma nem azt célozta: bántsuk a hibázókat, hanem azt, hogyan javítsák ki a hibákat együttesen. A szerszámüaem vezetője, Rujp Jenő is felállt és a súlyos, őszinte, éles bírálatra azt válaszolta, hogy két héten belül rendet teremt a pártszervezet segítségével. Nem sértődött meg Cecző Lajos sem, amiért az egész kollektíva előtt mondották meg: nem viseli eléggé szívén a párt- megbízatását.

Amikor azt mondották ezen a taggyűlésen, hivatkozva Kádár elvtárs szavaira, hogy az emberek 95 százaléka tisztességes, úgy értették: ha valaki téved, hibáz, de egyébként tisztességes dolgozó, ne küldjék el a gyárból. Inkább foglalkozzanak velük többet és megbélyegzés helyett szeretettel törődjenek fejlődésükkel. Ha valakinek nagyobb szája van, hangosabb a kelleténél, ne tekintsék azonnal ellenzékinek.

A kommunisták a hibák mélyére ástak le ezen a taggyűlésen. S keresték a hibák okait és amikor megtalálták, nem elégedtek meg csupán a diagnózissal. Nyomban hozzáláttak a gyógyításhoz: a vezetők és a vezetettek szoros kapcsolatának kialakításéihoz. És e feladat megoldásához nagy segítséget nyújtott ez a vezetőségválasztó taggyűlés.

Sági Ágnes

Rárfiéirányítésú repiÜrnnodeM a szovjet meteorológia szolgálatában

A szovjet tudósok a Kara- Kum sivatagban rádióirányítású motoros és vitorlázó repülőigép-modellekkel kutatják az alsó légrétegeket. A modell 400—500 méter magasba emelkedik és ott különleges berendezéssel regisztrálja a levegő hőmérsékletét, nyomását és nedvességét. A modell 15 percig tartózkodik a levegőben, s öttől-hét kilométer távolságot fut be. Előnye, hogy többször is felhasználható, s műszerei épségben érkeznek vissza a földre. Hasonló vizsgálatokat végeznek rádióirányítású vitorlázó modellekkel is, amelyeket helikopterrel bocsátanak fel.

llj nlirarövidhnllámú rádióadócső

A Magyar Adócsőgyár mérnökei új felépítésű, korszerű 5 kilowattos ultrarövidfoullá- mú adócső mintapéldányát készítették el. Az első cső kiválóan működik a Budapesti Rádiótechnikai Gyárban. Az új típusú adócső mérete egyharmada a régebbi csöveknek, ugyanakkor teljesítménye nagyobb azc&énáL Akár egyméteres hullámhosz- szon is használhatók. Gyártását rövidesen megkezdik s még az idén 32 exportra készülő adóberendezéshez készítenek belőle.

BOLONI GYÖRGY

A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága mély megrendüléssel közli, hogy Boíöni György elvtárs, pártunk tagja, a haladás, a forradalmi munkásmozgalom régi hűséges harcosa, hetvenhét éves korában váratlanul elhunyt.

Bölöni György elvtárs élete szorosan összeforrt a társadalmi haladásért vívott harccal, ennek volt következetes harcosa, mint író és újságíró, már egész fiatal korában a nagy forradalmi költő, Ady Endre fegyvertársaként. Később felismerte, hogy a társadalmi haladás legkövetkezetesebb képviselője a munkásosztály és annak forradalmi pártja, a Kommunista Fárt. A párt

oldalán vállalt munkát már a Tanácsköztársaság idején és franciaországi emigrációjának évtizedeiben is. A fel- szabadulás óta pártunk tagjaként következetesen és megingathatatlanul küzdött a szocialista társadalomért, a szocialista kultúráért.

Bölöni György elvtársnak, a munkásosztály ügyéhez odaadóan hű értelmiségi harcos példaképének emlékét a magyar munkásosztály, a párt, kegyelettel megőrzi.

Bölöni György elvtársat a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága saját halottjának tekinti.

A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGA

Bölöni György elvtárs temetésének megrendezésére bizottság alakúit. Tagjai: Aczél György, Benke Valéria, Föl- dessy Gyula, Illés Béla. Kelen Béla, Orbán László, Szakosíts Árpád.

A temetés időpontjáról később történik intézkedés.

Bővül, fejlődik a Solymári Faipari Vállalat

Tavaly még nagyon sok nehézséggel küszködött a Solymári Faipari Vállalat. Most már ismét jó ütemben folyik itt a termelés* Az év elején új igazgató vette át a vezetést, a szakemberek bevonásával átszervezték az üzemet, s azóta gyökeres fordulat állt be- fKorábban vegyes faipari cikkeket készített a vállalat, legtöbbször Itervsaerűtlenül, az átprofilirozás során három új cikk sorozatgyár-» I fására rendezkedtek be. Nagyobb szériákban készülnek most mái? fitt az új lakásokhoz szükséges ajtók és ablakok, teljes kapacitás* | sál dolgozik a parkettaüzem, s nemrégiben készült el a bútor* fgyártó-részleg műhelye.

A napokban kezdte meg működését az új, korszerűen felszerelt bútorüzem. A részleg üzembehelyezésével megduplázódik a vállalat bútortermelése. í elvételünkön a bútorgyári ó-részleg

műhelye látható, mellette most építik a vállalat újabb üzemrészét, a szabászatot

Van munka bőven. Amint a felvételen is látható, zsúfolásig tömve van a vállalat udvara új árukkal

mm ;

A parlicttaüzera. Itt dolgozik Vcnczel József és brigádja. Szöveg: Súlyán Pál Képek: Gábor Viktor

Doktor úr..

Ülök az isaszegi orvosi rendelő várószobájában és hallgatom a férfiak, asszonyok beszélgetését. Lehetnek vagy negyvenen. Van, aki már több mint egy órája vár arra. hogy bekerüljön a Doktor úrhoz és előadhassa panaszát. Várnak türelmesen, hiszen jól tudják, hogy a Doktor úr szabadságon levő kollégáját is helyettesíti. Miről is ikerül ilyenkor a szó? Apróbb gondokról, bajókról, amelyek megkeserítik az isaszegi emberek életét. Például:

— Diótörőt kellene létesíteni a községben! — így az egyik asszony.

(Kívánsága valóban jogos, hiszen mintegy Ötvenen járnak be Pestre naponta a dió- tőrödébe. Mennyivel egyszerűbb lenne — semmiféle gép nem szükséges ehhez —, ha a dió utazna Isaszegre és nem ötven asszony Budapestre, magára hagyva gyermekét vagy gyermekeit! Nem beszélve a napi háromórás utazásról!)

— Nagyon szeretném, ha felvennék a kislányomat a napközibe! — kontrázik egy másik.

(Ez a kívánság sem ok nélISA SZEGI JEGYZETEK

kuli. Valóban igen kevés a napközis férőhely az iskolában, pedig az isaszegi szülök jelentős része bejáró dolgozó.)

S mondanak az asszonyok egyéb panaszokat is, de nyílik a rendelő ajtaja, s a soros beteggel, Verovszki bácsival együtt jómagam is belépek a Doktor úrhoz.

A Doktor úr zömök, dere- sedö hajú férfi. Túljutott már az ötödik évtizeden. Októberben ünnepli iszaszegi doktorkodásának harmincadik évfordulóját.

Három évtized egy helyen, nem kis dolog. Más, ügyesebb ember rég a fővárosban gyógyítana már azóta — ő meg sem próbálta, hogy elhelyezzék a faluból. Pedig nem is akármilyen ember! Ha sokan nem is tudják, akkor is az ő nevéhez fűződik a szamárköhögés elleni oltás kikísérletezése. Az ö módszere alapján oltják azóta is — kötelezően — a gyermekeket! Igaz, ezt sem tőle, a feleségétől tudom. Ö már csak akkor hagyja jóvá, amikor látja, hogy mindent tudok róla. Kényszeredetten beismeri és arra kér, hogy a nevét ne

írjam ki az újságba. Pedig ugyancsak megérdemelné!

★

.;. Ülök a rendelőben, s munka közben figyelem a Doktor urat. Mindenkihez van néhány közvetlen, baráti szava. Verovszki bácsihoz csakúgy, mint a négyesztendős Baronies Évikéhez. S ahogy vizsgál... Erről külön fejezetet lehetne írni egy nagy regényben. Hogy miért? íme néhány kiragadott példa a sok közül:

A már említett Évike átkö- tözésre jött. Tegnap leesett a kerékpárról és nagyon megütötte a homlokát. A kötözés alig egy perc csupán, de a Doktor úrnak feltűnik, hogy Éviké nagyon meleg. S kiderül nyomban az is, hogy köhög. Az egyszerű sebkötözésből így lesz alapos vizsgálat, amelynek a végén a kislány recepttel a kezében — a a szomszéd néni 'kíséretében — távozik a rendelőből...

Egy másik mama kislányának injekciót rendel a Doktor úr. Igen ám, de a mamának pillanatnyilag nincsen pénze erre. Ki más is adhatna neki a legközelebbi fizetésig, mint a Doktor úr!...

Sorolhatnám még hosszan az ilyen példákat. A Doktor

úr azonban a rendelés befejezése utóin — reggel hétkor kezdte és déli egy óra után vizsgálta meg az utolsó pácienst — azon nyomban másra tereli a szót, A „rossz" betegekről beszél. Azokról a felnőttekről, akik elhanyagolják magukat. Egy idős bácsiról, akinek már két hónapja fáj a melle, de csak most jön az orvoshoz. Egy néniről, aki jól tudja, nem szabad nehéz munkát végeznie, mégis azt teszi. Aztán a mamákról... Egy édesanyáról, akinek kislánya már harmadik napja lázas, két napig mégis elengedte az iskolába. (Mióit kiderült, tüszös mandulagyulladása van, s ki tudja, hány gyereket fertőzött már meg azóta az iskolában.) Egy másik kismamáról, akinek fia az óvodába ment el lázas betegen. Aztán egy tanítónőről, akinek a lánya beteges idegességben szenyed, s hiába tanácsolta már* nemegyszer az édesanyának, hogy hosszabb környezetváltozás szükséges a gyermek gyógyulásához, a mama csak nem hallgat a jó tanácsra. Az ilyen példáknak se vége, se hossza. Az emberek — itt Isaszegen — nehezen akarják még megérteni, hogy a betegséggel nem lehet kukoricázni. Amit ma még könnyűszerrel meggyógyíthatna a Doktor úr, az néhány hét múlva már súlyos komplikációk előidézője lehet.

Hosszú órákon át beszélgetünk. Az emberekről, a falu egészségügyéről. Mert mindkettőről van mit mondani! Például a kutakról! A huszonhat isaszegi közkút közül csak hatnak jó a vize! A többié kisebb vagy nagyobb mértékben szennyezett. A magánkutakról nem is beszélve! S ez nem csupán Isaszegen van így! Hasonló a helyzet az egész gödöllői járásban, Éppen a napokban készített kimutatást erről. A járás százhetvenkét közkútjá- ból mindössze harminc a jó! A csömöri huszonöt közkút- ból egy! A huszonegy gödöllői közkútból öt. A hat val- kóiból egy sem! Ez most a vesszőparipája. Megjavítani a kutak vizét! Bízik abban, hogy munkájára felfigyelnek az illetékesek, s rövidesen gyökeres változást hoznak majd ezen a területen.

■k

Kora délelőtt ültem be a rendelőbe, s csak késő délután távozom. Ügy hiszem, nem töltöttem el hiába ezt a napot. Egy talpig becsületes, igaz embert ismertem meg a Doktor úrban. Olyan embert, akinek az emberek gyógyítása nem mesterség, hanem hivatás. 5 míg magismertem ezt a nagyszerű embert, úgy érzem, egy kicsit megismertem az isaszegi emberek gondjait, bajait is. S ez sem kis dolog. Megismertem és megírtam problémáikat. Biztos vagyok benne, hogy nem haszontalanul.

Prukner Pál