Pest Megyei Hirlap, 1959. szeptember (3. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-23 / 223. szám
MONOR ® VIDÉKE A költségvetésről tárgyalt a járási tanácsülés • A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA • I. ÉVFOLYAM, 38. SZÁM 1959. SZEPTEMBER 23. SZERDA Mséffi, saáraafnltli és vítsiripnrivreinh (utilís*tiísie a munkás-paraszt fiatalok járási találkozójáról Vasárnap már kora reggel megkezdődött a sürgés-forgás Monor utcáin. Csapatostól jöttek a járás fiataljai, énekszóval, feldíszített gépkocsikon. Riportereink nyomukba szegődtek ezeknek a vidám, jókedvű csapatoknak. Szárazföldi riporterünk elkísérte a színpompás felvonulási menetet, részt vett az ünnepélyen, sokfelé bekukkantott, ahol valami érdekeset, szépet vélt látni-hallani. „Vízi” riporterünk a strandot kereste fel, mélynek száraz medencéjében a járási kultúrcsoportok vetélkedése folyt. Légi riporterünk felcsempészte magát az ejtőernyősöket szállító repülőgépre, s potyautasként felülről nézte meg a. találkozó tarka forgatagát, s ennek nyomán írta meg „légből kapott” tudósítását. íme, amit szemfüles riportereink láttate-hallottak: A felvonulás a nap fénypontjának bizonyult. Minden résztvevő KISZ-szervezet a tőle telhető legtökéletesebb dekorációval vonult fel. A tömegnek legjobban az üllői, gyömrői, mo- nori fiatalok felvonulása tetszett. Az üllőiek állványra szerelt űrrakétamodellt hoztak. A gyömrőieknek is volt rakéta-modelljük, emellett egy TU—114-re emlékeztető repülőgépmodellt is hoztak; Emelte felvonulásuk szépségét a rhunkásőr-kiszesek egyenruhás csoportja, a tenger zászló és virág. A monori fiatalok tarka me. netének kimagasló dekorációja volt az élő Szabadság-szobor. A menet térre érkezése után a békét jelképező galambok lepték el az égboltot. A résztvevők között nagyon sok volt a külföldi fiaA HÉT derűvel-borúval váltakozó volt — szép, verőfényes napokat hűvös, hideg éjszakák követtek. Az én e heti történeteim ehhez hasonlóan derűsek is, borúsak is. Nagyon felderített például az a hír, amelyet Oláh István elvtársiéi, a gimnázium igazgatójától hallottam. Tavaly 62 levelező tanulójuk volt, ebben az évben viszont 110. A számok itt magukért beszélnek: egyre többen s többen látnak hozzá, hogy pótolják hiányos iskolai végzettségüket, hogy nagyobb karajt vágjanak maguknak a műveltség kenyeréből... ... Pénteken este haditanácsot tartott a gyömrői KISZ-szervezet: hogyan rukkoljanak ki az ifjúsági találkozón? A szavakat tettek követték: szereppróba, dekorációs készülődés. Éjfélkor távozott el az utolsó csoport. Illetve négyen — Kácsándi Jancsi, Klics Gyuszi, Kiss Jóska (Sirály) és Klics Gyuri — még visszamaradtak, amint mondták: egy félórácskára... Akkor aztán sorra születtek a dekorációs ötletek, akiknek a megvalósításához azón- nyomban hozzá is kezdtek. És csak hajnali fél négykor hagyták abba. Akkor is csak azért, mert elfogyott az anyagjuk, s a boltok még nem nyitottak ki... ... Ha már a boltoknál tartunk: minden külön értesítés helyett ismét leltároznak a Monori Földművesszövetkezet 3. számú boltjában. Harmadik hete immár, szeptember 3-a óta. Lapzártakor a leltár még mindig tart. A vásárlók türelme azonban már fogytán van. Van valami olyan titkos érzésem, hogy a boltok nem is arra valók, hogy ott vásároljanak, hanem arra. hogy lehessen hol leltározni... (— radványi —) fal. Kínai, vietnami, német és néger fiatalok jöttek el vendégségbe. Ünnepi beszédet Andrikó Miklós elvtárs, a KISZ k. v. tagja mondott. Utána felszólaltak a külföldi fiatalok közül is többen. Ezt követően Püspöki Károly elvtárs, a járási pártbizottság titkára átadta az ifjúsági mozgalomban legkiválóbb munkát végzőknek a dicsérő oklevelet. A kitüntetettek: Ajtai György, a monori KISZ-szervezet titkára, Ár- vay Antal, a Gyömrői KISZ- szervezet vezetőségi tagja, Csorba Antalmé, a KISZ járási v. b. tagja, Drabek Károly vecsési KISZ-titkár, Gál Sándor, a vasadi szervezet titkára, Kerepeszki Károly pilisi KISZ-titkár, Kerepeszki Sándor, a gombai Kossuth Tsz tagja, Király István úri KlSZ-vezetőségi tag, Kriskó Mihály téglagyári ifjúmunkás Mendéről, Polánszki Teréz mendei tsz-tag, Radványi Barna, a gyömrői KlSZ-szer- vezet elnöke, Sárosi Ernő nyáregyházi és Szigeti János üllői KISZ-titkár,, Varga Benjámin nyáregyházi fiatal. Utána következett a hagyományos ajándékcsere a Budapest XIII. kerületi és a monori járási fiatalok között; Az ajándékok között volt minden elképzelhető, kismalactól — a virágkosárig. Az ebédlőben Az ünnepi ebédet a külföldi vendégek a járási tanács nagytermében fogyasztották el. Ebéd után Szijjá-rtó Lajos elvtárs, országgyűlési képviselő mondott pohárköszöntőt, amelyre a vendégek válaszoltak. Keita Noma többek között ezt mondta: „Nagyon szép ez a mai nap, a sok-sok fiatal, a szívélyes baráti fogadtatás. Köszönöm önöknek.” Wade Nawade így beszélt: „Újabb élményekkel távozom, melyek még jobban elmélyítik bennem a magyar nép iránti barátság érzését.” A hosszú, fekete hajú, szemüveges német: Wemer Kaufmann egy szép, szőke, monori kislánynak, a tálalásnál segédkező Nagy Gyöngyi gimnazistának ezeket a sorokat írta jegyzettömbjébe: „Herzliche Grüsse aus dem demokratischen Berlin” — Szívélyes üdvözlet a demokratikus Berlinből. Papírra kívánkozik az ünnepi ebéd készítőinek neve is, köszönetül fáradságos vasárnapi munkájukért. Kulik Sándorné főszakácsnő, Mészáros Istvánná, Izmán Istvánná, Szalma József né és Balogh Imréné reggel öt órakor már ott álltak az asztal mellett, tisztították a hagymát, burgonyát. A medencében a kora délutáni órákban megkezdődött a járási kultúrcsoportok nagy seregszemléje és vetélkedése. Technikai előkészítése a versenynek enyhén szólva is gyönge volt, a hangszóró rossz volt, s így bizony a közönség nem élvezhette kellően a műsort. Nagy tetszéssel fogadták a jelenlevők a vendégművészek énekét, a kültelki munkáskórus szereplését. A „hazaiak” közül az ecseriek, maglódiak és a gyömrőiek műsorának volt szép sikere. A levegőben Röviden az előzményekről: a találkozó délutáni programjában ejtőernyős bemutató is szerepelt. Kíváncsi riporterünk a ceglédi MHS ejtőernyős klubja vezetőjének gépkocsiján becsempészi magát a repülőtérre. Szemlélődés ürügye alatt bemászik és bent marad abban a gépben, amelyről azt hiszi, hogy Mo- r.orra viszi az ejtőernyősöket. Menet közben derül ki róla, hogy potyautas, és a gépről, hogy Nagykőrösre tart. Megvigasztalják, visszaviszik Pestre, s másodszor már mint legalizált potyázó teszi meg az utat Monorig. Erről így ír: „Másodszor már mint aki a géphez tartozik, úgy ültem az ugrókabinban és vártam a 16 ceglédi ejtőernyőssel az indulást. Öt fiatal, 18 év körüli kislány volt az ugrók között. Pillanatok alatt 600 méter magasságban voltunk. A hangulat vidám volt — sok tréfa, vicc hangzott el. Állandóan biztattak, hogy van egy tartalék csizma és ernyő részemre is. Nem vállaltam. Az ugrást vezető máris kidobta az első célemyőt. Azonban az valahol Péteri felé érhetett földre, messze a füstölgő ködgyertyától és célkereszttől. A második már jó helyre esett. A gép közben a harmadik kört írta. Ezekről a körökről annyit, hogy az ugrások után körül-, illetve lenéztem, és máris a Péteri sportpályát láttam alattunk, majd a gépállomás víztornyát, Üllőt, és azután repültünk rá ismét a célra. Az első hat ugró 600 méterről bekötött ugrást végzett. A második hatos csoport szintén, majd egy ugró 800 méter magasságban „indult” és öt másodperces zuhanás után nyitott. Majd még egy kör az egybégyűltek felett, s az ugróajtónál derékig kihajolva, a potyautas zsebkendőjével üdvözli a fentről is jól sikerültnek látszó, igen sok résztvevővel lebonyolított programot. A pilóta megbil- legtette búcsúzásként a gépét, s mikorra néhány szavas jegyzetemet írni kezdtem, már Ferihegyen voltunk, Véget ért a potyautazás. Mégis sikerült: láttam és üdvözöltem felülről a járási ifjúsági béketalálkozót.” Kis Julianna Blaskó Mihály Hörömpő Jenő GONDOLATOK EGY SZOBOR ELŐTT Nemrégiben kislányommal sétálni mentem. Utunk során megnéztem a gyömrői tanácsháza melletti parkban elhelyezett Dózsa György mellszobrot, melyet Pál Mihály szobrász- művész ajánlott jel a községnek és a helyi KISZ- szervezet fennállásának második évfordulója alkalmából állítottak fel a szovjet hősi emlékműhöz vezető, méltatlanul elhanyagolt sétányon. A gyerek arról kérdezősködött: kinek a szobra előtt álltunk meg, miért állították ide ezt a szobrot, lesz-e Gyömrőn más szobor is? Miközben megpróbáltam számára megfelelő választ adni, arra gondoltam, milyen impozáns látvány lenne, ha a község, a felállított Dózsa-szobor mellé, vagy vele szemben, a sétány két oldalán, felállíttatná azoknak a magyar embereknek a szobrát, kik gondolataikkal, tetteikkel kikövezték az 1945-höz vezető utat. Gondolatban a Dózsa-szobor mellé állítottam Rákóczi, Kossuth, Petőfi, Ady, József Attila, valamint a munkásmozgalom mártírjainak szobrait. Magam elé képzeltem gyermekeinket, akiknek a szoborcsoport körében sokkal könnyebben lehetne megmagyarázni, milyen nagy utat kellett megtennünk, amíg a mai napot megérhettük. A szoborcsoport alakjaiban jelképesen előttünk álló történelem a ma nagyobb megbecsülésére nevelne valamenyiön- ket. Tudom, sokan vetik fel: pillanatnyilag fontosabb dolgokra kell ma a község pénze — utaink, strandunk végleges rendbehozatala, művelődési otthonunk építésének nagy munkája áll előttünk. Mindez igaz, de úgy gondolom, nem árt gondot fordítani ilyen beruházásokra sem. (F) A járási tanácsülés megállapította, hogy a községi tanácsok az 1958. évi költségvetési feladatokat végrehajtották. A bevételi tervet túlteljesítve 1 384 000 forint többletbevételt értek el. Ebből a községek iskoláikat -bővítették, járdákat, kutakat és más, a község lakosságának javát szolgáló létesítményeket alkottak; Az elmúlt évi költségvetés végrehajtásának megtárgyalása után Szabó Imre pénzügyi osztályvezető ismertette az 1959. évi költségvetést, melynek módosítása az átárazások miatt vált szükségessé. A megyei tanács v. b. 2 38? 000 forintot adott a többletkiadások fedezésére. Vagyis államunk a járási és községi feladatok végrehajtásához újabb összegeket biztosított. Most már csak az van hátra, hogy a tanácsok a költség- vetésben előirányzott bevételeket beszedjék és a tervfeladatokat megvalósítsák. Ezen a téren még sok a tennivaló, mert a költségvetési kiadások teljesítésével el vagyunk maradva. Különösen szembetűnő, hogy a községi tanácsok keveset törődnek az állami házak karbantartásával, erre a célra még 300 ezer forint nincs felhasználva. Kutak karbantartásánál a még fel nem használt összeg 67 ezer forint. A lakosság ivóvíz-ellátásának megjavítása megköveteli, hogy ez az összeg teljes mértékben felhasználásra kerüljön; A költségvetési és községfejlesztési tervek végrehajtásánál mutatkozó, ez évi elmaradások arra figyelmeztetik a járási és községi tanácsokat,- faogy a jövő évben már az év elejétől foglalkozzanak a feladatok végrehajtásával és ne a késő őszi és téli hónapokban kerüljön sor az egyes létesítmények (például járdák) megvalósítására. Mert hogy mit érnek a november-decemberben épített járdák, azt tapasztalni lehet a gyömrői piactéren, Ecseren, és más községekben is. A költségvetés tárgyalásánál megállapítható volt, hogy a járási tanács tagjai alaposan foglalkoznak a költségvetési feladatokkal, törődnek a járás. a községek fejlődésével? El kell érni, hogy vala- mennyi községi tanácstag j ismerje a községe költ- ' ségvetését és járuljon hozzá tanácsaival? társadalmi munkájával közsé-: ge fejlődéséhez. A tanácsülés az előterjesztés megvitatása után elfogad-« ta az 1958. évi zárószámadást? majd az 1959. évi költségvetést. 36 251 000 forint bevétellel és 36 201 000 forint kiadással; Fogd Mihály Mozaik a monori tanmiilésrői Az Új Élet Tsz terméseredményei magasabbak a községi átlagnál Javult Monor közbiztonsági helyzete — Teherautót vásárol a tanács A mezőgazdasági munkák egész területére kiterjedő, alapos, jól felkészült beszámolóval mutatkozott be a tanácsülésen Kovács Bertalan, községi gazdasági felügyelő. A szocialista nagyüzem fölénye mutatkozott meg a terméseredmények összehasonlításánál. A gazdák közül egyesek kimagasló termés- eredményeket értek el a gabonatermesztésben, de a községi átlag jóval alatta marad az Uj Élet Tsz eredményeinek; ★ Néhány szemelvény Dobai József elvtársnak, a rendőrőrs parancsnokának a község biztonsági helyzetéről adott tájékoztatójából, és az azt követő vitából: — Csak a társadalom közös összefogásával szüntethetjük meg a besurranásos lopásokat. Ne engedjük be házainkba, lakásunkba a kolduló cigányokat. Az erőszakos cselekmények: verekedés, gyilkosság — csökkentek, de nem szűntek meg. Fiatal lányon elkövetett erőszakosság miatt hárman vannak letartóztatásban. Elsősorban az ifjúság szocialista nevelésével, a szülők nagyobb felelősség- érzetével tudjuk meggátolni a hasonló cselekményeket. Az italboltokban gyakoriak a súly- és minőségi csökkentések. Az egyik italboltban egy napi többletbevétel 800 forint vplt. Ez a többlet a fogyasztók megkárosításából ered. (Több a hab, mint a sör — a mérőedény alján marad az ital.) Tűrhetetlen állapot, hogy a társadalmi szervek italmérései záróra után is nyitva tartanak. Rendszeres a szomszéd házak lakóinak panasza? hogy még éjfélkor is hangos az .utca.a részeg emberek kur- jongatásaitól. •k Teherautót vásárol a községfejlesztési alapból a tanács. Az autót az éjszakai tűzoltásnál, nyáron az utak locsolásánál és az útjavítási munkáknál sóder- és kőhordásra s más szállításokra fogják felhasználni; Cikkeink nyomán Legyen világosság” című írásunkban foglalkoztunk Monor világítási problémáival. Ezzel kapcsolatban a községi tanács közölte, hogy az Alkotmány utcáiban 270 méter hálózatbővítést a DÁV engedélyezett és a kivitelező vállalat december 31-ig el is készíti. A községi tanács helyt adott az „Egy árva kis utca panaszai’' című cikkünkben Írottaknak és a gépállomási lakótelepet Traktor utcának nevezte el. Most már csak a gépállomás vezetőségének a nyilatkozatát várjuk a lakók másik kérése: a kerítés ügyében. AKIK A BECSÜLETET ELKANALAZZÁK Két évvel ezelőtt izgalomba hozta az erdő lakosságát az a hír, '•)^v cigányokat tel' • z erdőre. Majd jött a megnyugtatás: csak ioarengedéllyel rendelkező, rendes, dolgozó cigányok részére adnak letelepedési engedélyt. így került az erdőre a Kanalas nevű , teknővájő família. Házat építettek, dolgoztak eleinte. Majd a nyár elején három erdei lakost — akik Pilis felől békésen hazafelé tartottak —, minden ok nélkül megtámadtak, az egyiket le- y szúrták, a másik kettőt össze- l verve hagyták volna az útszélen, de a rendőr járőr közben oda érkezett és tettenérve Kanalas I Györgyöt és fiát letartóztatta. J Most a két Kanalas György — apa és fia — a börtönben számolja az idő múlását. Na de itthon maradt a család és a jelek azt mutatják, igen vendégszerető emberek, mert az ország minden részéből 10—12 rokon veszi körül állandóan őket. a szomszédok nagy bosszúságára. A család tíz disznót nevel, lovuk, kocsijuk van Az állatok éhesek — ennek következtében a ló látogatóba ment Mészáros József földjére és az ott termett kukoricából eddig 160 csövet bekebelezett. Burán József mezőőrnek feltűnt, hogy honnan szerzik be p7 állatok élelmét, nem volt rest. lesben állt: és bizony a ló. szekér elindult éjszakai fuvarra és visz- sza is tért kukoricával, tökkel rakottan. Lopásuk ügyében folyik a vizsgálat. Vadászáé Autószerencsétlenség áldozata lett egy disszidált monori fiatalember Amerikában Békefi Zoltán 21 éves monori fiatalember is azok közé tartozott, aikik 1956 októberében, meggondolatlanul elhagyták hazájukat és külföldre távoztak. Az élénk fantáziájú, mozgékony fiú, tízéves korában barátjával, a szintén monori Szilas Pistával, már egyszer megpróbált külföldre szökni, de Zoltán nagynénje Budapesten megtalálta őket. 1956 októberében sikerült — I az itthon kalandos útleírásokat bújó fiatalembernek, szü- \ lei tudta nélkül átlépni a határt. Becsben találkozott monori barátaival. Szilas Pistával és Mezei Ferivel. Zoltán Amerikába, a New York \ állambeli Buffallóba, barátai | Kanadába kerültek. Zoltán- | ban a magyar határ átlépése I óta — mint gyertya elfogyó I fénye — úgy homályosait az i útleírások rózsaszínben tün- * döklő horizontja, a „kincses- i sziget”-ről idealizált álom- l képe! A valóságot látta! A nagy rohanást, az amerikai felső tízezer élvhajhász kiváltságát, a munkáért sorban állók százait, a hidak éjszakai vándorait! A lelkében dúló honvágy pedig tovább őrölte fiatal erejét. Erről levelében így irt édesanyjának. írod, hogy keserű hangú a levelem, sajnos, nem tehetek róla, hiszen az élet olyan keveset ígér, hogy már reménykedni sem tudok — néha az az érzésem, mintha körülöttem lennétek, de sajnos, csak a sivár valóságra ébredek! Nemrég tértem haza Kanadából, ahol Szilasit és Mezeit látogattam meg. Sokat panaszkodtak az ottani nehéz viszonyokra. Különösebb baj nélkül tértem vissza." As utolsó levelet már csak egy távirat követte, amelyben a budapesti amerikai konzul értesíti a szülőket fiuk tragikus haláláról. Nagy csönd üli meg a monori házat. A félig elsötétített szobában, könnytől áztatott arccal ülnek Zoltán szülei, ökölcsapásként érte őket legkisebb fiuk halálhíre. — Kirándulni indultak öten, magyarok — mondja az apa s elfullad a hangja. Fiam hátul ült a koesiban, még csak nem is vezetett! Hátulról rohant beléjük egy kocsid eszeveszett rohanással! Ketten haltak meg, közöttük a fiam is... Holttestét 1750 dollárért hozták haza. amely összeget az édesanyja nevére mint életbiztosítási összeget fizettek ki. Nézem Zoltán édesanyja nyakán függő aranyláncot, amelyet még fia küldött ajándékba. Itthon vették észre, hogy nem valódi — csak futtatott, Zoltán sem tudta, így veite aranynak! A hamis, talmi csillogás, amely elvakította az életébe került. i H. J.