Pest Megyei Hirlap, 1959. augusztus (3. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-07 / 184. szám

1959. AUGUSZTUS 7. PÉNTEK-WClrlap 5 MŰVÉSZTELEP SZÜLETŐBEN Mint kiváncsi kölyök, töp­rengtem, találgattam mindig: vajon hogyan született, ho­gyan jött létre ez vagy az a művésztelep? Hallottam is egyik-másiknak történetét, de mivel már sok-sok év lepergett a nagybányai vagy szentendrei iskola megalapítása óta, az emlékek elmosódlak, ki ezt, ki azt tette hozzá, ki így, ki úgy kommentálta az ese­ményt — végső soron csak azt tudtam meg, hogy művésztelep létesítéséhez két alapfeltétel kell: festői ecsetre méltó táj, és művészszem, amely ezt fel­fedezi. A na polcba n azonban várat­• • * Ötletes újítás bemutatója a megye könyvtárosainak tanfolyamán Somogyvári József: Búcsú Perlitzy Géza: Falurészlet lanul — ha nem is bábája, de ■*— szerény szemlélője lehet­tem egy művésztelep születé­sének, vagy inkább a szülést megelőző vajúdásnak. Csobánkán jártam, ebben a festői szép falucskában, hegy­hátnak szaladó kicsiny házak között,, amelyekre nagy-nagy nyugalommal, szinte gőgös büszkeséggel tekint az Oszoly, a Nagykevély, a Kiskevély, a Hosszúhegy orma. Csend és nyugalom hanoit a kicsiny köz­ségben, és csak a tanácsháza elnöki szobájában színesedő kis akvarell tanúsította, hogy két héten át népes festöcsopon dolgozott itt, a hegyek között megbújt faluban, hogy felfe­dezze mindazt a rejtett szép­séget, amely szinte kiált vá­szon és ecset után. forgalmat hoz, megismerteti a községet messzi határain túl is; az pedig, hogy egyik- másik piktor megkéri őket, hogy álljanak modellt, tart­Nagybányai Nagy Zoltán: Pihenő gyerekek szinte egymást túl­kiabálva sorolták fel a trak­tor valamennyi hiányzó alkat­részét a stoplámpától az in­dexig, semmit sem felejtve ki, amit aztán az előadó nyom­ban elhelyezett a „félig kész” traktoron. A könyvtárosok — javaré­szük pedagógus — az elős-dás után azon nyomban kérdések özönével árasztották el Szász Etát: miből csinálhatna* ők is hasonló „képes-játékot”, ame­lyet a mesék illusztrálásán kí­vül számos tanóra — földrajz, természetrajz, mértan, rajz — anyagának szemléltetéséhez is nagyszerűen alkalmazhatná­nak. A felelet: a Művelődés- ügyi Minisztériumban már el­fogadták az ötletes újítást, s talán a közeljövőben sor ke­rült sorozatgyártására is. Egy bizonyos: jelentős hasznát vennék ennek a szemléltető játéknak az alsó tagozatok pedagógusai. Nem volt véletlen, hogy ezt a mintaelőadást éppen a könyvtárosok tanfolyamán mutatták be első ízben. A könyvtáros pedagógusok — túl az iskolai felhasználáson — a könyvtárak mesedélutánjain is igen nagy hasznát vennék ez érdekes újításnak; még többen látogatnák rendezvényeiket, s ezzel egyidőben szinte ugrás­szerűen megnőne az olvasók száma. Ez pedig —- úgy véljük — valamennyi könyvtáros leg­főbb feladata. (prukner) — A MAGYAR KÖNYV­KIADÁS is méltóképpen emlékezik meg a Kínai Nép- köztársaság kikiáltásának 10. évfordulójáról, A főváros és több nagy vidéki város könyvesboltjaiban kiállítást nyitnak a kínai irodalom ha­zánkban megjelent alkotásai­ból. — KÉT TÁRSADALMI ösztöndíj létesítését hatá­rozta el a gödöllői tanács végrehajtó bizottsága. Egy fő­iskolást havi 400, egy kitűnő rendű helybeli középiskolást pedig havi 300 forinttal segí­tenek. Turcsányi Imre, a tanács vb- elnöke olyan lelkesedéssel be­szél a- űjpesti Ságvári Endre Művelődési Ház képzőművész szakkörének tagjairól, mintha saját gyermekeit dicsérné: — Lelkesek, szívesek, ügye­sek voltak a gyerekek... — Egy-kettőre, megszeret­tették magukat a községbe- liekkel... — És hogy elragadta őket a vidék! Egyikük, aki a földmű­vesszövetkezeti bolt elől a ta­nácsházát festette, szinte át szellemülten magyarázta, hogy esztendő Itellene ennek a gazdag anyagnak a „kibányá­szó sához”... Nos, talán éppen ez adta az ötletet: hát miért ne jöhetné­nek ide a Ságvári Endre Mű­velődési Ház festői minél gyakrabban? Hát miért ne le­hetne számukra ezen a helyen állandó „bányatelepet”, mű­vésztelepet létrehozni? A szakkör vezetője, Nagy­bányai Nagy Zoltán tanár­festőművész, a szakköri tagok valamennyien állítják, hogy így legyen. A tanácselnök — helyesen *— beleilleszti a művésztelep létesítésének gondolatát a fa­lu fejlesztési tervei közé. Út­építés; presszó-vendéglő a ki­rándulóknak; padok a főtér­re, a tanácsháza rendbehozá­sa kívül-belül; az új iskola átadása — pontosan olyan érdeke a községnek, mint a művésztelep... A harmadik érdekelt fél: a község lakossága. És miután megismerték, megszerették a festőket, ők is úgy véleked­nek; ez csak segít. Idegen­^ Kivételes adottságok szeren- $ esés találkozása avatta Szege- ! det a szabadtéri játékok váro- § sávé. Elsősorban talán két év- ! századosnál is régebbi szín- ^ házi múltja, amely pontosan § 1735-ben kezdődött, amikor ! színpadot emelt a kegyes ta- ! nítómesterek játékszíne szá- ! mára. A színjátszás ügye ! azóta sem került le Szeged ! napirendjéről és a város a ! legválságosabb időkben is § megmaradt a magyar színjót- $ szás egyik fellegváránál-;. !$ Első kőszínházának kapuját § 1856-ban, tehát több mint ^ száz évvel ezelőtt nyitották ^ meg. abban az utcában, amely ! nevében az első magyar szín- § igazgató. Kelemen László em- § lékét őrzi. A két világháború ! között épült ki Régi-Rerrich ^ Béla művészi tervei alapián $ az árkádkoszorús Dóm tér, $ amelyben először a fiatal ^ Hont Ferenc, a színjátszás ^ tudományának és történeté- ^ nek# elhivatott kutatója is- ^ merte fel a szabadtéri játékok ! szinte páratlan lehetőségeit. |Az ő rendezésében került itt § először színre szabadtéri elő- ! adásban Madách monumen- ! tális drámai költeménye, Az | ember tragédiája, és a máso- §dik világháborúig állandó ^ magva maradt Szeged ünnepi ^ játékainak. ^ A háború óta csaknem | másfél évtized telt el és a vá- $ ros óriási erőfeszítéseinek ^ eredményeként most felúj»l- ^ tak a Dóm téri játékok. Az ! idei műsor összeállítását nagy ^ vita előzte meg. végül úgy ' döntöttek, hogy ezen az első nyáron kifejezetten magyar jellegű darabokból állítják össze a műsort. A választás Erkel Ferenc Hunyadi László című operájára, a János vitéz­re, Koós Károly Budai Nagy Antal című drámájára esett és külföldi attrakcióként ka­pott helyet a szovjet balett­együttes Esmeraldája. A mű­sor változatosságát még fo­kozta az állami hangverseny- zenekar szabadtéri koncertje és a népi együttesek produk­ciója. Az idei játékokat — amint a magyarázók mondják —, kísérletnek szántók. Azt akar­ták kitapogatni vele, hogy van-e alapja a szabadtéri já­tékok felújításának és rend­szeresítésének? Kelt-e a kísér­let megfelelő érdeklődést elsősorban a belföldi közönség körében? Ezért mellőzték az idén Az ember tragédiáját és ezért kapott hangsúlyt a mű­sor jellegzetes magyar jel­lege. Hamarosan kiderült, hogy a közönség súlyos hibá­nak tartja Madách remek­művének mellőzését, mert. a múltban Az ember tragédiájá­nak előadása hagyománnyá kristályosodott a szegedi Dóm téren, mindig a legnagyobb tömegeket vonzotta és a leg­nagyobb élményt jelentette. Ezt az országszerte megnyi­latkozó hangulatot észlelték az illetékesek is és csakhamar kinyilatkoztatták, hogy a iáté- kok jövő évi műsorára föltét­lenül visszakerül a világhírű drámai költemény. A szabadtéri játékok így is hatalmas érdeklődést keltet­tek nemcsak az országban, de túl a határokon is. „Félidőig” több mint harmincezer néző gyönyörködte végig a produk­ciókat és a hatalmas tribün estéről estére zsúfolásig meg­telt. A legnagyobb es ynegér- dernelt sikere a Hunyadi íjászlónak volt, amellyel megkezdődött a Dóm téri sze­zon. A művészi rendezés elég jól ki tudta használni a sza­badtéri adottságokat — és Erkel muzsikája hatásosan ki­töltötte a monumentális ke­reteket. A közönséget való­sággal lenyűgözte a zenedrá- ma, amelynek nagyszerűsége és szépsége zárt színpadon talán nem is érvényesülhet ilyen nagy hatással. Az elő­adás mindenképpen élmény- szerű volt, de tanulságos is: megmutatta, hogy a szabad­téri színjátszásnak a zárt színpadtól lényegesen eltérő követelményei vannak. A ha­talmas tér fölé boruló végte­len égboltozat, a háttér száz méter magas tornyai megvál­toztatják a kulis^adíszletek hatását, az óriási színpad és a nézőtér méretei egészen más mozgást, játékot köve­telnek a szereplőktől, más­fajta mozgást a statisztéria tömegétől. — Hiba volt — állapították meg a különben átütő sikerű bemutató után azok, akik jól emlékeznek még a harmin­cas évek játékaira —. hogy a rendezés nem kérte ki né­hány régi szereplő vagy ren­dező szakvéleményét. nem használta fel a régi játékok alatt szerzett tapasztalatokat. Sokan idézték ezy régi szí­nész megállapításét: — A zárt színpadon a sze­replő finom arcjátékkal, apró mozdulatokkal kifejezhet va­lamilyen érzést vagy hangu­latot. Az arcjáték, a mozdulat jól érvényesül a zárt színház nézőterének legtávolabbi pont­ján is. A szabadtéren más a helyzet. Itt ez a finom szí­nészi munka hatástalan, hi­szen a tribün első sorában helyet foglaló néző sem lát­hat már sokat belőle. Ha te­hát ugyanazt a hatéit akarja a színész elérni, más eszközö­ket, egészen más játéktechni­kát kell alkalmaznia. Az apró, finom mozdulat helyett eset­leg tizenkét méteres nekifu­tásra van szüksége ugyanan­nak a hatásnak az eléréséhez. A régi játékok idején a színészek kitapasztalták a sza­badtéri hang törvényeit is. Akkor még nem alkalmaztak hangerősítő berendezéseket, a helyesen beszélő vagy éneklő színész hangja mégis jól ér­vényesült a roppant tér leg­távolabbi sarkában is. olyan páratlanul jó a Dóm tér akusztikája. Most a hangerő- sítés nyújtott segítséget a szereplőknek, általában jó hatással, de nem mindig ki­fogástalanul. Ezen a téren bizonyosan szereztek új, hasz­nos tapasztalatokat a rende­zés technikusai. A lényeg mégis az, hogy a Hunyadi Lászlónak átütő nagy sikere volt, ami utat mutat a jövőre. Ugyanezt — sajnos —, a Já­nos vitézzel végzett manipulá­cióról nem lehet elmondani. Ebben a produkcióban mind­össze három dolog sikkadt el: Petőfi Sándor elbájoló meséje, Kacsóh Pongrác andalító mu­zsikája és Heltai Jenő köny- nyed, finom verselése. Hogy végül mi maradt? Vérszegény színpadi giccs, cirkuszi trük­kökkel megtűzdelt vásári ko­média, olcsó hatásra törekvő látványosság, végül a színhely realisztikus keretei, a végte­lenre tárulkozó csillagos ég­boltozat elé aggatott és éppen ezért szánalmasan ható stilizált kulisszák. így aztán megtör­tént a csoda: a szegedi Dóm­téren legyőzték a János vi­tézt, akit nem tudtak legyőzni a boszorkányok, a törökök, az óriások, a gonosz szellemek sem. Itt, a Dóm téri kulisszák kusza világában alulmaradt. — Ha hirtelen födelet rak­tak volna a Dóm-térre, — mondta nekikeseredve vala­ki — igen gyönge színházi elő­adáson éreztem volna maga­mat. — A János vitéz-t a nagy tömegeknek szántuk — men­tegetőztek igen szerencsétle­nül az illetékesek. Ez a magyarázat min­denütt jogos felháborodást keltett, hiszen a tömegek igé­nyességének lebecsülését je­lenti, azokét a tömegekét, ame­lyek ma már értő és élvező kö­zönsége a legigényesebb ope­raelőadásoknak és hangverse­nyeknek is. Ettől függetlenül, tanulságos volt a János vitéz is. Világo­san megmutatta, hogy így nem szabad, ezt nem szabad a szegedi Dóm-téren. A szovjet balettegvüttes Vic­tor Hugo regényéből készült Esmeraldájával juttatta aztán gazdag kárpótláshoz a közön­séget, amely önfeledt gyönyö­rűséggel élvezte a nagymúltú orosz tánckultúra képviselői­nek utolérhetetlen művésze­tét. Magyar László $ Ma, amikor e rövid kis írás 5 napvilágot lát, ünnepélyes ke- $ retek között véget ér a megye 5 könyvtárosainak ötnapos bent- 5 lakásos továbbképzése. Dél- | ben kiosztják a tanfolyam el- í végzését bizonyító leveleket, a 5 hallgatók elbúcsúznak esy- [ mástól, a tanfolyam vezetőitől, [aztán ki-ki hazatér falujába, [városába, hogy a gyakorlatban [ is végrehajtsa mindazt, amit je rövid öt nap alatt itt látott, [ hallott, gyakorolt. Harminc hallgató, i harminc község vagy varos j könyvtára képviseletében. 5 Fiatalok és öregek, egy céllal, Jegy akarattal: megjavítani a \ könyvtárak munkáját, növel- | ni az olvasók számát, megerő- i síteni a könyvtár baráti-körök ! munkáját, röviden: eleven, ! pezsgő könyvtári életet terem- S teni. E cél érdekében rendez- I te meg a Pest megyei köny v- |tár ezt az ötnapos tanfolya- ! mot, amelyre meghívták Kis­> tarcsa, Kisoroszi és más köz- jssgek könyvtárosait.. i Előttem fekszik a tanfolyam > tematikája. Előadás' a műve­• lődéspolitikáról és a könyvtár- ! politikáról. Előadó: Debreceni i Imréné, a megyei könyvtár ve- Izetője. A politikai irodalom • aktuális kérdései és propagan- idája. Non György előadása. : Szakelőadások a könyvtárhá- llózat fejlesztéséről, a szerze- j mónyezésrcl, a könyvek raktá- i rozásáról. A mai magyar ircda- : lom kérdései a felszabadulás- i tói napjainkig. Minta-meseóra. I Szabó Magda írónő munkássá- : ga, művei... : A tanfolyam azonban nem csupán elvi kérdésekben adott tájékoztatót és gazdag ismere­teket a könyvtárosoknak. Szá­mos bevált gyakorlati mód­szerrel is megismertette őket: a könyvtárrendezés, a mese- délutánok, kiállítások összeál-, IltSsáffak „műhelytitkaival”,: a helyes könyvpropaganda módszereivel. Többek között olyan feladatokat kaptak a hallgatók, hogy önállóan be­rendezzenek egy kis könyvtá­rat — a tanultak alapján. Ugyancsak a hallgatók fel­adata volt, hogy egy mezőgaz­sák szekér elé befogva a. lo­vat még egy fél óra hosszat — igazán nem fáradság. íme szerencsésen találko­zott a képzőművészek és a község érdeke. És a művésztelep létrehozá­sa még nagy anyagi erőt sem igényel. Egy szobácska az itt éjsza­kázó két-három festőnek, né­mi berendezés a szobába — ez minden. És Turcsányi elv­társ szerint ez igazán meg­oldható. Vajúdik Csobánka, hogy művésztelepet szüljön, jó bá­bák állanak mellette, ha az előjelek nem csalnak, köny- nyíí szülés Ígérkezik. De ha a tervezett szerény bölcső helyett kényelmesebb, időközben jobban felszerelt otthonra találnak a festők — csak a község javára válna. G. L. dasági-, alkotmányünnepi és egy, Móricz Zsigmond mun­kásságát bemutató, könyvki­állítást rendezzenek. Hogy miként, abba már nem szóltak bele a tanfolyam vezetői, s ez így helyes, hiszen holnaptól már újra odahaza végzik a könyvtárosok szép, de koránt­sem könnyű munkáját. Külön érdekessége volt a tanfolyamnak, hogy itt mutatták be először Szász Eta előadóművész igen ötletes és hasznos minta-mese- óráját. Mi is volt ennek a lé­nyege? Az előadóművész gondosan előkészített képekkel illuszt­rálta meséit. De nem akármi­lyen képekkel! Színes posztó­ból kivágott mesefiguráit kife­szített, tapadó velúr-papírra helyezte, attól függően, aho­gyan azt a mese folyása meg­kívánta. Az ötletes mesefigu­rák: mackók, kiskacsák, ró­kák, kakasok, zsiráfok, kisfiúk és kisleányok, a hercegkisasz- szony és a szegény anyóka, a házikó, málnabokor, felhő, nap és a többiek — nyomban felkeltették nemcsak a vácdu- kai gyermekotthon pajtásai­nak, de a felnőtt hallgatóság­nak is a figyelmét. Az ötletest játék nem csupán szóban, de képekben is megelevenítette előttük a két pajkos medve- bocs, a barátait váltogató kis­lány vagy az öreg bagoly tör­ténetét. Szász Eta ötletes mese játéka — mert az, a szó valódi értel­mében — azonban több az egy- S' szerű illusztrációnál. Ezt egy S igen ötletes példával bizonyí-1 tóttá. Teljesen ötletszerűen né-8 hány mesefigurából képet ál-5 lított össze, s az egyik jelent-« kező gyerek — negyedik osz-9 tályos tanuló — közel negyed- S órás érdekes mesét kerekített § a képhez. A maga gondolatai,! elképzelései szerint. J Egy másik remek példa, | amely a gyermekhallgatóság § szárnyaló fantáziáját hivatott | tovább fejleszteni; az előadó-^ művész traktort épített néhány ^ előre elkészített alkotóelemből, ^ aztán megkérdezte: „Mi hiány-^ zik még a traktorhoz?” Sál Hunyadi László győzött & SzuMMÍ MtéMOll Jdiios vitéz legyőzeíelt ijiiiiiiiiMpiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiitiiiiiM

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom