Pest Megyei Hirlap, 1959. augusztus (3. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-01 / 179. szám

1939. AUGUSZTUS 1. SZOMBAT Sí%JCirlap 3 Megyei tanácselnökök értekezlete Pénteken az Országházban értekezletet tartottak a me­gyei tanácsok vb-elnökei. A tanácsi vezetőket dr. Antos István pénzügyminiszter idő­szerű pénzügyi kérdésekről tájékoztatta. A napirend má­sodik pontjaként Varga And­rás, a Minisztertanács titkár­sága tanácsszervek osztályá­nak vezetője tartott beszámo>- lót a tanácsok és a népi el­lenőrzési bizottságok kapcso­latáról. Kiállítás nyílik a VII. VIT alkalmából A KISZ budapesti bizottsá­ga augusztus 3-án, délután a VII. VIT alkalmából kiállí­tást rendez a VI. kerületi Korvin Ottó Ifjúsági Házban. A kiállításon bemutatják a szakma ifjú mestere mozga­lomban részvevő fiatalok leg­szebb munkáit, tablókon áb­rázolják a takarékossági mozgalomban elért legjobb eredményeket. A kiállított tárgyak között ott lesznek az iparitanuló-intézetek fiatal­jainak értékes mintadarabjai, valamint a pártkongresszus tiszteletére indított munka­versenyt ábrázoló képek és grafikonok is. Nincs olyan érzékeny pati- kámérleg, amellyel mérhető volna a közösségben élők egymáshoz való viszonya. Egy-egy termelő apparátus — egy gyár, például Vácott a B’orte-gyár — eredményei biz­tatóak. Árujuk keresett cikk belföldön és külföldön is. A fototechnika gyors fejlődésé­vel is lépést tartanak. Az em­ber tehát nyugodtan mond­hatja: a gazdasági eredmé­nyeken át lemérhető a közös­ségben élők egymáshoz való viszonya is. Ez azonban így csak féligazság! Más gyárban is emelkedik a termelés, a közösségben élők egymáshoz való viszonya azonban még­sem mondható olyannak, ami­lyennek a mi társadalmunk­ban lennie kell. Miért? A tények sokrétűsé­géből most egy feltételt, az őszinteséget szeretném emlí­teni. A Váci Forte-gyárban a városi pártbizottság vezetői szerint ismeretlen az intrika. Különösen fontos eredmény ez most, a vezetőségválasztá­sok előtt. Hiszen a gyár egész életére kihat, ha a pártveze­tőség tagjairól suttognak „ezt- azt”. A szóbeszéd megbont­hatja először a vezetőség, az­tán a pártszervezet egységét. Az egység megbontásának az a természetes következménye, A BHÉV fejlesztési terveiből Befejezik a filatorigáti trafóház bővítését, Pomázon áramátalakító állomást, Szentendrén váltóőrtornyot építenek Működésének egyéves év­fordulójához érkezett a MAV- tól és a Fővárosi Villamos- vasúttól független helyiér­dekű. Jó alkalom ez arra, hogy a legfontosabb és leg­időszerűbb fejlesztési szándé­kokról, tervekről tájékoztas­suk az olvasót. Annál is in­kább fontos ez, mert a Pest megyei városokból és falvak­ból naponta sok ezren utaz­nak a budapesti gyárakba, üzemekbe, hivatalokba, de nagyon sok budapesti is a HÉV igénybe vételével jut el a megye városaiban levő munkahelyére. A HÉV az elmúlt esz­tendő második felében 53 millió utast szállított. És ez a szám minden eddigi hasonló időszak utasszállitásd teljesítményét felülmúlta. Ez a túlteljesítés nagyon nagy feladatot jelent a vállalatnak, mert személyszállító jármű- állományuk fejlődése sem mennyiségileg, sem minőségi­leg nem áll arányban az utaslétszám növekedésével. A mozdonypark egy év alatt néggyel gyarapodott, a mo­torkocsiké is néggyel, a pót­kocsiké tizenhattal. A kis­mérvű emelkedés a FVV-től átvett, felújított kocsikból adódik. Ha a személyszállító járműállományt összevetjük az elszállított utasok számá­val, láthatjuk, hogy a HÉV kocsiállományát feltétlenül $ növelni kell. Indokolja ezt az $ is, hogy 1959 első negyedévében 16 $ százalékkal több utast $ szállítottak, mint a múlt 5 év azonos időszakában. $ A vállalat az első negyedév-$ ben 2,1 százalékos önköltség-$ csökkentést ért el. Ez azért isj figyelemreméltó, mert a feszi-$ tett tervet jól megszervezett és$ irányított munkával teljesítet-5 ték. Az első negyedévi terv- és: tényszámok összehasonlításé-: nál két területen találhatunk $ nagyobbmérvű túlteljesítést.: Az egyik a teherszállítás, a! másik az ipari tevékenység. A! teherszállítás 20,8 százalékos j túlteljesítése nem a laza ter-> vezésnek, hanem az évszak-: hoz képest rendkívüli kedvező! időjárásnak tudható be. A vasút fejlesztését számos! beruházással szolgálják. A magasépítési beruhá- j zásokból említésre méltó a Határúinál létesített so- rompóőrhely és a szent­endrei váltóórtorony. A szolgálat megkönnyítésére Gödöllő—-Palotakertnél sorom­póőrhelyet létesítettek a már évtizedek óta korhadó fabódé helyett. További ilyen szolgá­lati hely építése van folya­matban Dunaharaszti állomá­son. A pályacserék mellett rövi­desen befejezést nyer a íilato- rigáti trafóház bővítése, amellyel megszüntetik az ott évek óta fennálló életveszé­lyes állapotot. A szentendrei vonal kedvezőtlen feszültség- viszonyainak megjavítására Poniázon áramátalakító állo­mást építenek. A tervek már elkészültek és az építés előre­láthatólag 1960-ban befejező­dik. A tervben szerepel a rákos- szentmihályi vonalon pénztár felállítása több helyen, azért, hogy az utasok minél kényelmesebb módon válthas­sák meg jegyüket, de azért is, hegy könnyebb legyen a jegy­vizsgálók munkája. Mint láthatjuk tehát, a HÉV vezetőiben megvan a jószán­dék, hogy meghallják a köz­vélemény hangját s a szándé­kot tettek is igazolják. Bizo­nyosra vesszük: ha vannak (és lesznek is) elégedetlenke­dők, az itt röviden ismerte­tett fejlesztési programmal lé­nyegében minden érdekelt utas egyetért, (r.) hogy a célbavett kommunista vagy kommunisták bizonyta­lanná válnak, s a közösség­ben végzett munka helyett erejüket a saját személyes igazuk bizonyítására fordít­ják. Ezért tüstént észlelhető, hogy a termelő apparátus megszokott, előírt rendjébe apró hibák csúsznak a sze­mélyi kérdésekkel való vesző- dés miatt. Miért nincs a Forte-gyár­ban intrika? Valami csodálatos szervezeti intézkedést tett a gyárvezető­ség, hogy a több mint hat­száz dolgozó mindent egyfor­mán ítéljen meg, akár sze­mélyi, akár gazdasági ügy lé­gyen az? Vagy a több mint ötven kommunistából összete­vődő pártszervezet tagjainak van valamilyen csodálatos eszközük, amellyel minden súrlódási felületet azonnal el­tüntetnek? A Forte-gyárban • éppen olyan emberek dolgoznak, mint másutt. Nők és férfiak ugyanúgy találnak egymásra vicces-gúnyos jelzőt, vonzal­mak és ellenszenvek alakul­hatnak. A fiatalokban és öre­gekben egyaránt található jel­lemerő és 'jellemhiba is, mint általában minden emberben több-kevesebb változatban. Az új társadalom kialakí­tása nem lombikban történik, nem tudósok, gondolkodók szobáiban érlelődik vagy nagy­urak. királyok kényétől kap formát, hanem az új techni­kát megteremtő és vele élni tudó embermiiiiók alakítják az együttélés erkölcsét. Lassú folyamat ez, évek-évtizedek alatt érik. A Forte-gyár vezetői — párt- és gazdasági funkcioná­riusok — munkájuk alapelve­ként fogadták el a teljes őszinteséget. A beszélgetés ve­lük meggyőzött arról, hogy ez nem volt könnyű. Hozzá kel­lett szokniok a nyílt beszéd­hez, amelyet többen úgy fo­gadtak, mint a keserű pirulát, amelyet kellemetlen lenyelni. Az Őszinte SZÓ ereje néha durván megrázkódtató. Hatá­sa azonban visszaadhatja és vissza is adja a lélek és a test egészségét, a szervezet harmó­niáját. Aki nem őszinte a kö­zösséghez, amelyben él, végül önmagának is hazudni kény­telen. A „hazug ember és a sánta kutya” népi mondás valósága örök igazság ma­rad. A Forte-gyár pártszerveze­téhez tartozó több mint öt­ven kommunista a vezetők­ben érezte az őszinteség és az ebből fakadó tárgyilagos kritika emberséges, józanító hatását. Ez a szellem hono­sodott meg a pártonkívüli dolgozók között is. Nem ment egyik napról a másikra. Személyes és családi kér­dés annyi van, ahány ember. A megítélés szelleme azon­ban segítőkész és jóindulatú. Pletyka, rosszmájúság is elő­a tudás i 0 Esőágyú“, lóvontatású permetezőgép és a „Fürge“ traktor Bemutató a nagykőrösi Dózsa Tsz-ben A Földművelésügyi Minisz­térium, a megyei tanács és a MEZÖSZÖV szervezésében szá­mos érdeklődő — mezőgazda- sági szakember, tsz-vezetők, egyéni gazdálkodók — előtt mutatták be csütörtökön mű­ködés közben az esőszerű ön­tözőberendezést, az úgyneve­zett esőágyút a nagykőrösi Dózsa Termelőszövetkezetben. Az öntözéses művelésnek kü­lönösen az Alföldön, a Duna— Tisza közén van óriási jelen­tősége. Az erre a területre jutó évi csapadékmennyiség ugyanis alatta van még a 850 milliméteres országos átlag­nak is. Az „eeőágyú”, er, az egyszerű, könnyen kezelhető, ötféle szórófej­jel ellátható öntözőberen­dezés a zöldségektől kezdve a gabonafélékig mindenféle növényi kul­túra locsolására alkalmas. A nálunk használatos árasz­tásos öntözéssel szemben — amellett, hogy olcsóbb — az az óriási előnye, hogy nem rombolja, tömíti el a talaj szerkezetét. A vízcseppek egyenletesen, esöszerüen hul­lanak a földre. Az ország területén — egye­lőre kísérleti jelleggel — tíz ilyen öntözőbrigád működik. A nagykőrösi bemutatónak külön érdekessége volt, hogy a Dózsa Termelőszövetkezet sző 1 ő gy ökerezte tő iskolájáinak öntözését mutatták be. A szőlőiskolát most ön­tözték másodszor. A szak­emberek szerint az ered­mény máris látszik. Öntözés nélkül ugyanis a sző- lővesszőnek mintegy 25—30 százaléka ereszt gyökeret, ön­tözéssel viszont 50—70 száza­lékos eredmény is elérhető.' Az esőszerű öntözőberende­zésen kívül érdeklődéssel szemlélték a jelenlevők a be­mutatott Hidas-féle lóvonta- tású permetezőgépet és a Fürge típusú traktort. A bemutatót követő vita során a MEZÖSZÖV képvise­letében jelenlevő Nagy István az öntözőkísérletek eddigi na­gyon érdekes és sokatmondó adatairól számolt be* El­mondta például, hogy míg Solt községben bur­gonyából 60, kukoricából 15, cukorrépából 95 má­zsa volt a tavalyi hol- dankénti átlagtemés, a helyi Szikra Termelőszö­vetkezet öntözési terüle­tén ugyanakkor burgo­nyából 150, kukoricából 55, cukorrépából pedig 300 mázsás holdankénli átlagtermést takarítottak be, Tóth Dezső, a Földművelés­ügyi Minisztérium kertészeti és szőlészeti osztályának fő­előadója hozzászólásában éruw tette, hogy a szőlőiskola ön­tözése felvet néhány problé­mát, amelyeket a kutatóinté­zeteknek kell megoldanioki Például kideríteni, milyen előnyökkel és milyen hátrá­nyokkal jár az öntözés, a pe- ronoszpóra-veszély ugyanis a csapadék hatására fokozódik, A vitát követően ízletes ebéden látta vendégül a je­lenlevőket a Dózsa Termelő- szövetkezet: P. I. A „Fürge” traktor Pályakezdés előtt IV ti Csévharasztra, Ummel Margit Tápió- szentmártonba, Haigl Béla Túrára, Juhász Erzsébet Tápiószelé- re kapott beosztást. A legtöbbjük pesti lány, és egyedül, ön­állóan kell kezdeniök az életet, távol a szü­lői háztól, egy ki­csinyke faluban, mindössze tizennyolc esztendős fejjel! éhány héttel ez­előtt, még ők voltak a tanítványok. Egy hónap múlva pe­dig már nekik lesznek tanítványaik, egy osztálynyi fiú és leány. Vajon boldo­gulnak-e velük? S ha igen, hol laknak majd, hol étkeznek? Egyáltalán milyen is az a falu, amely szeptember elsejétől új otthonuk lesz? Ezek az általános kérdések. Aztán kö­vetkeznek az egyé­niek. Ummel Margit: — Esztendők óla tanulok hegedülni. Hogyan lesz ezután? Ki tanít majd to­vább? ... Van-e ének­kar a tápiószentmár- toni iskolában? Ha igen, nagyon szeret­nék bekapcsolódni az énekkar munkájá­ba... Haigl Béla: — A néprajzkuta­tás régi szenvedé­lyem. Vajon sikerül-e megálmodott ter­veimet Túrán valóra váltani? Zöldi Kati: — Nagyon szere­tem az operát. Va­jon eljutok-e Csév- harasztról a pesti Operába? Nehéz lenne vala­mennyi kérdést fel­sorolni. Köztük olyan kimondatlan kérdé­seket is, mint pél­dául: a párválasztás. Érthető, hiszen tizen­nyolc éves leányok­ról van szó. Emberi dolog... Van természetesen^ olyan fiatal is, aki| hazamegy. Például ^ Juhász Erzsi. Tápió-§ szelén lakik, s ősztől ^ ott tanít majd a tá-§ piószelei iskolában, k Kimondhatatlanul | boldog, bár az iga-1 - zat megvallva fél is| g egy kicsit. A képző- § ben ugyan sikeresen ^ levizsgázott, szeptem- \ berben azonban sa- ^ ját faluja előtt kell§ majd vizsgát tennie. ^ S ez talán még ne-^ hezebb... T\él jelé jár már? U az idő, mire § minden egyéni sors^ elrendeződik, többsé-1 gében a fiatal peda-| gógusok megelégedés§ sere. Azzal búcsúz- ^ nak a tanulmányi fel-§ ügyelőktől, a megyei\ tanács képviselőitől Viszontlátásra! | Igen, viszontlátásra^ szeptember elsején | az iskolában! — P — V Az „esőágyú” működés közben Munkában a Hidas-féle lóvontatású permetezőgép / n égen láttam már -fi ennyi izgatott leányt és fiút, mint péntek délelőtt. Mi­alatt Szabó Ödön, a megyei tanács v. b. oktatási csoportjának vezetője. rövid kö- : szöntőjét mondta, ; egyesek a gyűrűjüket i forgatták nagy izga- i tottan, mások a kör- i műket rágták (illik- i nem illik, ilyenkor i talán megbocsátható), \ s úgy várták a nagy l pillanatot, amikor ! végre megtudják, \ hogy melyik város- : ban, községben vagy : éppen tanyaközpont- > ban kezdhetik élet- : pályájukat, a pedá­lt gógusok szép és ne- ! mes hivatását. ! Végre elérkezett ez l a perc is. | Most itt állnak, fce- | zükben a kinevezési \ okmánnyal. A több- 5 ségük vidám, derűs, i Néhányon elszontyo- i lodottak, egy-két | leánynak könnytől ^ csillog a szeme. ^ Dvorszky Margit i Tápiósápra, Zöldi Ka­táneolnak. S hogy mit, azt már fent leírtam ... Ha gúnyrajznak tették volna ki, azt mondanám: — Túlzás! így azonban csak meghök- kenek: — Nem igaz! Ma? Ná­lunk? így? És hol maradnak azok a szervezetek, amelyek óvják a fiatalokat és műveltségre* igényességre nevelik őket? Hol vannak, hogy jó íz­lésre nevelnék az elmara­dottabb, az üresebb fejti fiatalokat? Hol vannak? Hát hol lennének? Az MHS dunaharaszti szerveze­te éppen a plakát bal sar­kán! Mert az MHS hív meg, szeretettel erre a sokatigérő mulatságra. Azaz, hogy en­gem nem. Mert sem rsa- csa-csát, sem rock and rollt* sem calypsot nem tudok táncolni. És akkor mi lenne? Hogyan érezném jól ma­gam?! Vagy majd a dunaha­raszti MHS-ben megtaníta­nak erre a sok jóra-szépre? Vagy nem Ilyen célra ala­kult volna a Magyar Hon­védelmi Sportszövetség? S. A. § „Rock and roll, swing, ^ rumba, calypso, samba, csa- ^ csa-csa.” És még: „Rock, ^ rock, rock lett a divat...” $ Szinte látom a vonagló pá- $ rókát, az összeütköző hasa- $ kát, az átdobott leányt, az $ őrült kavarodást, s végén a 5 verekedést... A halásznad- ^ rágós lányt, akinek a rán- $ gatás közben még jobban 5 kidomborodnak idomai. A 5 fiút, akinek csőnadrágja át- v izzad ennyi „ritmus” után és v a fityegő blúzára (nem in- : gére!) festett pálmafákból : verítékcseppek zuhognak J táncosa éppen repedni ké- : szülő halásznadrágjára. : Azt hiszik, valamilyen : nyugati filmet készülök ! megnézni? Vagy Amerikába : utazom és így képzelem ma- ; gam elé az ottani ifjúsá- ! got? : Áh, egyiket sem. ! Csak éppen Dunaharasz- í tin egy plakát előtt állok. ! Ennyi az egész. Táncmulat- : ságra hív és kitűnő borral, ! zenekarral kecsegtet a ren- ! dezogárda. És ízelítőül, : csalétkül egy táncoló párt : ábrázol, az előbb lefestett ! öltözetben, ahogyan épp ! fordul. Nem élezve, de ki­sebb vagy nagyobb közösség előtt azonnal tisztázzák a mende-mondát. A csoport­vagy művezető kötelességé­nek érzi ezt, mert vele szem­ben is ez a gyakorlat a veze­tők részéről. Szemébe mond­ják egymásnak az állításokat, de azonnal! Ez most már nem jelszó a Forte-gyárban, ha­nem mindennapi — két és fél évi tapasztalatból leszűrt — állandó gyakorlat. A Forte-gyárban a teljesít­mény elérésével párhuzamo­san tehát egy másik ered­mény — nem különálló — ki­harcolása is a folyamatos munkához tartozik. Lehet erőszakos eszközökkel is ki­kényszeríteni a dolgozókból a nagy teljesítményt. Az ál­landó, folyamatos és felfelé ívelő eredményekhez azon­ban a bizalom és az őszinte­ség légköre szükséges. Az őszinteség szellemét kell megteremteni minden kom­munista pártszervezetben. Az ilyen szervezet meleget sugá­roz környezetére. Hiszen amióta az emberek közösség­ben élnek, mindig a tudás fényére és a közösség mele­gére vágytak. Déry Károly Az egyik szubjektív feltétel „...Ha jól akarja érezni magát...*4

Next

/
Oldalképek
Tartalom