Pest Megyei Hirlap, 1959. augusztus (3. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-26 / 199. szám

1959. AUGUSZTUS 26. SZERDA fMT HEGYEI WCirkip Korunkat e-yre gyakrab­-------------- ban — és jogo­san nevezik a két „A” kor­szakának. Ez a két „A” az automatizálást és az atomot jelenti; ezekkel pedig együtt jar a technikai haladás olyan meggyorsulása, amilyenről korábban még csak nem is álmodhattunk, s amelynek je­lentőségét telje-s egészében ma talán még fel sem tudjuk merni. A z utóbbi évtizedekben szerte a világon jelentős vál­tozások történtek — és tör­ténnek ma is — a mezőgaz­daságban. Mindenütt növeke­dett a termelés » ez a ter­melési technikában és a ter­melés szerkezetéiben bekövet­kezett lényeges változáisckkal függ össze. .4z óriási léptek­kel fejlődő technika és tudo­mány elöl ugyanis a népgaz­daság sem zárkózhat el. Al­kalmazásuk azonban csak nagyüzemiben lehetséges, egy­részt, mert a legkorszerűbb, legtermékenyebb gépek é'j a tudományos módszerek csak nagy területeken, táblákon hasznosíthatók, másrészt pe­dig azért, mert ezek beszer­zésének költségeit kisgazda­ság nem is bírja el. Az ilyen korszerűen gépesített, a tu­domány legújabb vívmányait felhasználó nagyüzemmel — amely többet és olcsóbban termel — viszont a kisüzem, az egyéni gazdálkodás nem versenyképes. A nagyüzem tehát kiszorítja a kicsit, amely törvényszerűen át kell, hogy adja a helyét a fejlet­tebbnek. A technika, a tudo­mány fejlődésével összefüggő, elkerülhetetlen, megváltoztat- hatatlan folyamat ez. Lényeges különbség van azonban abban, ahogyan a nagyüzem térhódítása történik a tőkés országokban és aho­gyan a szocializmust építő országokban. A kapitalista vi­lágban a kisparaszt-'ág, a kis­birtokosok százezreinek és millióinak tönkretételével, kol­dusbotra jutásával jár ez a folyamat. Valáiberinyi tőkés ország statisztikai adatai ezt bizonyítják, de különösebben a legfejlettebbé, az Amerikai Egyesült Államoké, ezért el­sősorban ezt érdemesebb részletesen szemügyre venni. Amerikában 1920-ban a ____________ gazdaságok s záma még 6 448 000 volt, 1954-ben azonban már csak 4 782 000. A földek összevo­násának gyorsuló ütemére jellemző, bogy 1950 és 1955 kozott 5.99 500 farm — vágyás a farmok 11 százaléka — szűnt meg és ugyanezen idő alatt a nagybirtokok száma 9000-rel emelkedett. Ugyan­csak 1955-ben az összes far­mok 35 százalékát jelentő 2 millió nagygazdaság a mező­gazdasági termékeiknek 85 százalékát szolgáltatta. „A kisfarmer előtt kétféle választás van: vagy növeli te­rületét vagy elpusztul... — írja A mezőgazdaság fejlő­dése és problémája az Egye­sült Államokban című köny­vében George S. Wheeler amerikai közgazdász. — A farm növelése azonban egy­idejűleg egy vagy több más kisfarm megszűnését, beolva­dását jelenti. Ezeken az el­pusztult farmokon munka­erőre többé nincs szükség és a volt farmereknek és mező­gazdasági munkásoknak el. kell haayniok a földet, ame­lyen dolgoztak. Könyörtelen folyamat ez, a kapitalista rendszer jellem­zője. Azökról, akiket ilyenfor­mán elűztek földjükről, sem­miféle gondoskodás nem tör­ténik ... Végül is a városi munkanélküliek számát nö­velik ... Nem részesülnek sem munkanélküli segélyben, sem betegségbiztosításban, sőt az esetek nagy részében még szociális segélyt sem vehetnek igénybe. Családjukkal együtt éhezniük kell. mert munka­erejüket a túlzott »gazdaság« fölöslegessé tette.” A Reporter című folyóirat szerint 1959 márciusában 2 5 millió olyan mezőgazdasági munkás élt Amerikában, ak;k semmiféle védelemre nem szá­míthatnak. S igen figyelem­re méltó tény az is, hogy szin­■ te az elpusztuló kisgazdasá­■ gok arányában növekszik a többi farm megművelt terüle­te, ugyanakkor csökken az egy-egy farmon foglalkozta­tott munkások átlagos szá­ma. Az európai tőkés orszá­————— gok közül kü­lönösen Nyugat-Németország- bsn figyelhető meg a nagy­üzem fokozott ütemű térhó­dítása, a kisjparasztság kisa­játításának folyamata. Itt a hisparasztok adóssága csak egy esztendő alatt, 1956-ban, csaknem egymilliái’d márká­val emelkedett. Hiteles ada­tok szerint öisszadósságuk 10.2 milliárd márka volt, s a pa­rasztságnak csupán kamatok fejében évente 613 millió márkát kell fizetnie. 1949 óta, vagyis tíz esztendő alatt, «200 000 parasztgazdaság került dobra. Angliában a megművelhető földterület 75 százalékát ma már mindössze 38 ezer land­lord birtokolja. Svédországban 1900-ban még a lakosság 55 százaléka foglalkozott föld­műveléssel, 1958 január 1-én viszont már csupán 14 szá­zalék. Naponta átlagosan 10 —15 svéd kisparaszti gazda­ság szűnik meg. Ugyanez a folyamat játszódik le termé­szetesen minden tőkés állam­ban — hiszen a kapitalizmus fejlődési törvényei mindenütt érvényesülnek —, még Dániá­ban és Hollandiában is, pedig ezeket az országokat általá­ban úgy ismerik, mint igazi „kisüzemi” országokat. Hol­landiában például a kisbir­tokosok, amelyek az összes gazdaságok 55 százalékát ad­ják, a megművelt területnek csaJk 11 százalékát mondhat­ják magukénak, ugyianakkor a 20 hektáron felüli kulák- és nagybirtokok, amelyek az összes gazdaságoknak mind­össze i tíz százalékát teszik ki, az ország földterületének 40 százalékán gazdálkodnak. Nem ismeretlen ez a fo*----------------------- lyiamat a m agyar parasztság előtt sem, hiszen bőven volt alkalma ta­pasztalatokat szerezni róla azokban az időkben, amikor naponta perdült meg az ár­verő dob a falvakban. S ma már a kapitalista országok­ban nam is úgy vetődik fel a kérdés, hogy miként lehetne a mezőgazdaságban a kisüzeme­ket fenntartani, hanem úgy, hogy milyen úton kell a nagy­üzemi gazdálkodásra való át­térést meggyorsítani. Min­den törekvés arra irányul, hogy minél előbb tönkremen­jenek a kisgazdaságok. A hi­tel-, adó- és árpolitika a tő­késeknek, a nagybirtokosok­nak kedvez. De ezen túlme­nően az állam erőszakos úton, más rendszabályokkal is siet­teti a kisárutermelők csőd­jét. Az Egyesült Államok me­zőgazdasági minisztériuma a „fölösleges” farmerek kérdé­séről nyíltan vallja a követ­kező nézetet: „Túl sokan kí­sérleteznek azzal, hogy meg­maradjanak a -mezőgazdaság­ban. Ez a kérdés magva... Az ötmillió farmercsaládból még legalább egymilliót fokozato­llaromfizárlat Nagymaroson A múlt hét szombatja óta barcmfizárlatot rendeltek el Nagymaroson, ahol baromfi- vész tört ki. Az országúton, a vasúti és hajóállomáson szin­tén tábla hirdeti, hogy barom­fizárlat van a községben, sem be-, sem kiszállítani nem le­het baromfit. A baromfiak oltását hét­főn meigkezdte a körállatorvos és remélik, hogy a bajt sike­rül gyorsan leküzdeni. Nagy­maroson egyébként baromfi­vész már hosszú éveken " át nem fordult elő, de a szobi járás területén sem. Egyéb­ként a Nagymarossal szom­szédos községekből most sem érkezett jelentés hasonló ba­romfi megbetegedésekről. Bíz­nak benne, hogy a zárlattal és az oltással a vész elszige­telt is marad. Fehér aszfalt előállításával kísérleteznek A főváros legforgalmasabb átkelőhelyein fehér sávokat festenek az útburkolatra, hogy az átkelőihelyre felhív­ják a járókelők és gépkocsi- vezetők figyelmét. A festés azonban nem elég tartós. Az Ütügyi Tudományos Kutató Intézetnél már többféle újabb eljárást dolgoztak ki. Most a fehér aszfalt előállításával kí­sérleteznek. Az új vegyületet laboratóriumokban már előál­lították, s előkészítik a nagy­üzemi gyártás előfeltételeit. A fehér aszfalt — a kutatók szerint — növeli az utak élet­tartamát, mert — ellentétben ' a keramiikockákkal — nem bontja meg az út egységét. A fehér aszfaltot ezenkívül fel lehet majd használni az or­szágút; közlekedés' biztonsá­gának fokozására is. A labo­ratóriumban előállított fehér aszfaltot Budapesten rövide­sen kipróbálják. Négy forintért nyerhet Zetort, motorkerékpárt Több mint ötezer nyeremény a mezőga zdasági kiállítás sorsjátékán A mezőgazdasági kiállítás rendezősége az idén 400 000 darab négy forintos sorsjegyet bocsát ki. A főnyeremények között van Zetor-traiktor, szobabútor, 125 köbcentiméteres Csepel-motorkerékpár, 100 literes villanyhűtőgép. 50 darabos aluminium konyhaedény-készlet és ezenkívül van 5000 mel­léknyeremény. A sorsjegyeket minden postahivatalban, köz- intézmények és üzemek közönségszervezőjénél, az IBUSZ- nál, az OTP-nél. a dohányboltokban, az utasellátó pavilo­nokban, az ország egész kereskedelmi hálózatában és az ösz- szes újságárusoknál meg lehet vásárolni. A tárgysorsjáték húzása a kiállítás területén szeptember 20-án lesz. G ál Géza elvtárs mosl jött vissza a pártiskolá­ról. Ugyanazon a helyen ül az Aszódi Járási Pártbi­zottságon, mint egy év előtt. Járási titkár. Ugyanúgy kisezren nyitják rá na­ponta ajtaját, mint régen. S a tennivalók sem csappan­tak, hanem megsokszorozód­tak azóta. Egy hete csak, hogy hazajött és átvette a munkát. De már bent jár a dolgok sűrűjében, ki sem látszik belőle. Majdnem minden ugyanaz és mégis más. Ö is érzi ezt. Vala­hogy biztosabb, magábízóbb lett. Már nemcsak ösztönö­sen, vagy a sebtiben meg­tanultak alapján ítél. Egy teljes év tanulás, szünet nél­küli tanulás van a háta mögött. — El sem lehet mondani, mit jelent ez az ember éle­tében. Mi minden újat ta­pasztal. És amit úgy érez­tem, tudom már. Igazán ott, az iskolán értettem meg összefüggéseiben — mondotta Gál elvtárs. Sok-sok elkép­zeléssel, tervvel jöttem ha­za. Az lesz a legfőbb célom, hogy hozzájárulhassak az em­berek művelődéséhez, tanulá­sához. Ebből fndul ki min­den. Tudás nélkül nincs elő­rehaladás. sem az iparban, sem a mezőgazdaságban. Ne­ELKÉSZÜLI A KOMLÓSZÁRÍTÓ Újszilváson van az ország legnagyobb komlótelepe. A gazdaságban most készült el a modem komiószárító és tároló, amely száz hold komló termését fogadja be egyszerre (Márkus felv.) héz lesz ezt a célt elérni? Tu­dom, nehéz. De semmilyen fá­radság nem lesz sok érte. Szeretném a pártoktatásban is valóra váltani a párt törek­vését. Azt, hogy az emberek ne csak „letudják” a szemi­náriumokat, hanem csata­hellyé változtassák. Az érvek, a vitáik fórumává. Mindenki tanuljon meg gondolkodva po­litizálni. Ne ijedjenek meg, ha nehéz problémával talál­koznak, ne térjenek ki a vi­ták elöl... p ál elvtárs szavai ismerő- ^ sek. Hallottam már má­soktól. Talán éppen így fo­galmazták, de a lényege ugyanez: tanulni, , tanítani. Mert művelt, tanult emberek vihetik csak előbbre az éle­tet. Gombán Kovács tanácsel­nök elvtárssal beszélgettem a pártoktatásról. — Idén a Monon Járási Pártbizottságra járok konfe­renciára — újságolta. — Filo­zófiát hallgatok majd. Párt­iskolát is végeztem már, de a tanulást ma sem tartom fe­leslegesnek. Anélkül nem tu­dok meglenni. Csákány Zoltán elvtárs, a Budai Járási Pártbizottság másodtitkára négy évre vá­lik meg a járástól. Iskolára készül. Agráregyetemet végez, hogy visszatérve, mezőgaz­dasági szakember legyen. ' Falusi asszonykát figyeltem a múltkor. Alig két hónapja tsz-tag, máris azért verekszik, hogy szakiskolára küldjék. A pátyi termelőszövetkezet állattenyésztési brigádvezetője élete delén indul a zsáihbéki szakképzőre. Az érdi községi párttitkár, Gyüre László, Haguda elv­társ járási instruktor is a napokban veszi kezébe úti­táskáját. Mindketten iskolára mennek. Soroljam tovább? Százak vagy ezrek nevét jegyezzem fel? Mindenkiét, akiket ősz­szel várnak az iskolák kitá­ruló kapui? Kit a dolgozók iskolái, kit a főiskolák, kit a pártiskolák. Tanulni, tanulni, tanulni... üzerszer idéztük Lenin sza- vait. Előadásokon és sze­mináriumokon. Ezzel a jelszó­val toboroztunk. Ma mintha kevesebbszer ismételnénk! De nem azért, mert elfeledtük. Inkább azért, mert mindany- nyiunk vérévé vált, minden­napi életünk tartozéka lett. Ki csodálkozik ma, ha a fal­vakban kultúrházat. könyvtá­rat és jó] működő kultúrcso- portot talál? Színi és film­előadások, többé már nem a város monopóliumai. Nagy álmok, tervek megva­lósulásai ezek! De ki akarná azt elhitetni, hogy már mindenki tanul, hogy a tudás minden otthon­ban tanyát vert? Ki ne venné észre, hogy még talá­lunk olyanokat, akik félnek nekivágni a tanulás fárasztó munkájának, lekicsinylik ön­maguk képességét vagy má­sok, akik úgy érzik, hogy elég okosak, nines szükségük továbbképzésre. Ilyenek és olyanok is szép számmal van­nak. De a tanulni vágyók, a betűre szomjasak tábora gyorsabban gyarapszik. Be­hatolnak a tudomány valaha távoli berkeibe, hogy meg­hódíthassák a tudás világát. Mert megtanultok: a tu- iás hatalom. S. A. san ki kellene szorítani...’ Nyugat-Németc-rszágban ; kormány közvetett modor pénzügyileg támogatja, ezen­kívül közvetlenül is segíti a: állami költségvetés terhére t mezőgazdasági nagyüzemeket Bevezették, hogy csak egy utód örökölheti a gazdaságot így véve elejét a birtokok el­aprózódásának. Hivatalos ma­gyarázat szerint „Ezeknek a: intézkedéseknek az a céljuk, hogy az elaprózott kisparasz­ti gazdaságokat nagyüzemék­kel helyettesítsék, s meg­gyorsítsák falun a tőkekon­centráció folyamatát.” Angliá­ban megállapítottak bizonyos árutermelési szintet, s azokal a gazdaságokat, amelyek ezj nem érik el, a kormányzati szervek felszámolják; tulaj­donosuktól megvonják a gaz­dálkodási jogot. A szocializmust éPít5 or'------------------------- szágok s zámára a nagyüzemi mező- gazdaság megteremtésének ez az útja természetesen jár­hatatlan. Mi nem engedjük meg a dolgozó parasztság kol­dusbotra jutását, hiszen a parasztság az uralmon levő munkásosztály szövetségese, s ez a szövetség a proletárdik­tatúra alapja. Nálunk a dol­gozó pariasztok szövetkezetbe tömörülve teremtük meg a nagyüzemi mezőgazdaságot, hogy a technika és a tudo­mány vívmányait felhasznál­va, kevesebb emberi munká­val többet és olcsóbban ter­meljenek és jobban éljenek. S ami a döntő, a föld tovább­ra is az övéké marad, csak­úgy, mint a szövetkezet ter­melési eszközei. A szövetkezeti mozgalom, a nagyüzemi gazdálkodás az idén tavasszal nálunk is elő- r-eitöirt, a testvéri népi demok­ráciák többségének paraszt­sága azonban még így is előt­tünk jár ezen az úton. Bul­gáriában és Kínában már befejeződött - a mezőgazdaság szocialista átszervezése. Cseh­szlovákiában a földterület­nek jóval több, mint 70 szá­zaléka, Romániában 67 száza­léka tartozik a szocialista szektorhoz. Még egyszer hangsúlyozni kell azonban azt a döntő kü­lönbséget, amely a nagyüzemi mezőgazdaság megteremtésé­nek ikét útja között fennáll. A tőkés országokban a technika és a tudomány fejlődése nem­csak a nagyüzem térhódításá­nak folyamatát gyorsítja meg, hanem ezzel párhuzamosan még jobban elmélyíti a kapi­talizmus minden ellentmon­dását és problémáját; a gé­pesítés, az automatizálás mun­káselbocsátásokhoz. munka- nélküliséghez, milliók nyo­morához vezet, agrárválságot, gazdasági és politikai válságo­kat szül, siettetve ezzel a rendszer végső pusztulását. A szocialista termelési módban ismeretlenek ezek az ellent­mondások, korlátlan lehető­sége nyílt a fejlődésinek, ezért nem is úgy kell mondanunk, hogy a jövő a nagyüzemi me­zőgazdaságé, hanem helyesen: a jövő a szocialista nagyüzemi m ezőgazdaság é. Kővári József Merre tart a világ mezőgazdasága? DERESEDŐ FEJJEL IS Tavaly Bugyin voltam, a Petőfiben. — Hány hold van a keze ! alatt? — Tizenhét. — A termés? \ — Az jó volna. Csak az idői nem kedvezett neki. Kévési napfényt kapott. Sok uo’ti a köd. meg az eső, így oszt’ \ nem olyan édes, mint ami- \ Igennek lenni kéne. D Fricskát húz elő a zsebéből. \ — Megpróbáljuk, hogy vak- \ ugyan érett-e? — mutat az \ érkezésemkor leszakított diny- \ nyére. \ — No, lássuk! Kettéhasítja. Piros, akár a \ vér. Kóstolgatjuk. — Édesebb is lehe ne —^ jegyzem meg. — Az már nem az in hi- ^ bám — mondja —. én ‘sak ^ azt garantáltam, hogy érett. ^ <4 többi a természetie’elős^ dolga. % Ari Kálmán $ — Csakis. — És a vevő? A piacon mi­ről tudja meg, hogy érett-e? — Amit én ajánlok neki, azt behúnyott szemmel elvi­heti. Én nem viszek éretlen dinnyét a piacra. De ha kétel­kedik benne, meglékelem. Lehajol. Az egyik dinnyét megfordítja, hogy az alsó ré­sze legyen felfelé. — Ez meg mire jó? — Arra, hogy hadd süsse a nap. így hamarabb érik. Mindig így szoktam. Szedés közben forgatom meg. így már előre tudom, hogy hol­nap meg holnapután mennyi érett dinnyére számíthatok. — Régen dinnyés? — Huszonkét éve. — Hol kezdte? — Csíni/on. Aztán K- s- métre. Laiosmlzsére, meg Ta- társzentgyorgyre kerültem. dinnyének „kalapja" van reg­gel. A harmattól. Ilyenkor olyan a teteje, mintha máj­foltos lenne. Ez a legbizto­sabb jele az érettségének. — Hát nem szokta meg­kopogtatni? • — Soha. — Pedig azt mondják, az a jó dinnye, amelyik tompán püfög. L1 •* ölényesen legyint: — Ez csak olyan rossz szo­kás. A gyakorlott dinnyés meglátja anélkül is. Megmu­tatja az maga magát, csak figyelni kell. Én már két- három nappal előbb megmon­dom, hogy melyik mikorra érik be. Az érett dinnyének még a színe is más. Fénylik a héja. akár a tükör. — De csak a földön, míg az indáján van. ^ -T'steledik. Somodi Imre, a ^ G délegyházi Szabadság ^ Tsz dinnyése egész házanépé- ^ vei kint van a dinnyeföldön. ^ Mindig így csinálják. A késő ^ délutáni órákban szedik össze ^ a dinnyét, aztán teherautóra * rakják és másnap hajnalban § indulnak vele Pestre, a zuglói \ piacra, ahol bérelt területe ^ van a szövetkezetnek. Somodi ^ kétrét görnyedve áll és éppen ^ egy jó formájú dinnyét csíp J le az indájáról. k — Érett? — állok meg mel- ^ lette. ^ — Annak kell lenni — mond­ája s félegyenesedik. Leteszi ^ a dinnyét a lába elé. Kezet ^ rázunk. Csak most látom az ^ arcát, ötven körüli, szőke, ^ nyírott bajuszú ember. ^ — Honnét tudja olyan biz­> tosan? — vallatom tovább. | — Onnét — feleli —, hogy ^ ma reggel, ahogy megnéz­tem. hát „kalapja” volt. ^ — Kalapja? ^ — Az bizony. Mert az érett Párbeszéd a dinnyeföldön

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom