Pest Megyei Hirlap, 1959. augusztus (3. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-22 / 196. szám

1959. AUGUSZTUS 22. SZOMBAT

MSI’

.wetíí*

'gJCirlap

Kádár János elvtárs beszéde a Hazafias Népfront győri nagygyűlésén

(Folytatás az első oldalról)

jak, hogy amit a párt és a kormány mond, amire ígéretet tesz, az meg is valósul, a

vezetés betartja adott szavát! Pártunk és kormányunk bízik a népiben, számít a nép- tömegek támogatására.

Pártunk kongresszusra készül

A kongresszus előkészítésének idején, majd a kongresszuson a párt számba veszi harcunk eddigi tapasztalatait, helyzetünket, lehetőségeinket és meghatározza azokat a célokat, amelyeket a jövőben el kell érnünk. Nem titkokat tárgyalunk a kongresszuson, nyílt választ adunk az 1954 tavaszán tartott pártkongresszus óta felmerült nehéz kérdésekre is. Központi Bizottságunk legutóbbi ülésén elhatározta, hogy széles körben ismerteti népünkkel, mit tárgyal majd kongresz- szusunk.

Jóval a kongresszus előtt a széles közvélemény nyilvánossága elé bocsátjuk azokat az alapokmányokat — így a kongresszus általános irányelveit, az ötéves terv irányelveit és a szervezeti szabályzat módosítására vonatkozó javaslatokat —, •melyeket a kongresszus megtárgyal.

Együtt fogjuk megvitatni ezeket az alapokmányokat.

— A pártban ma egység van, olyan egység, amilyennek egy forradalmi munkáspártban lennie kell: a tennivalókat alaposan megvizsgáljuk, tüzetesen megvitatjuk és miután határoztunk, a határozatot teljes egységben hajtjuk végre. Fecseghet bármit az ellenség, tanultunk a történelemből és a döntő pontot illetően nem engedünk senkinek. Ez a párt a munkásosztály, a nép pártja, politikai vonalával és sorsával senki nem játszhat.

Nem engedünk holt dogmát csinálni a marxizmus- leninizmusból és nem tűrjük, hogy a párton belül

— revizionista vagy egyéb címen — még egyszer támaszt találjon magának az

osztályellenség.

®s mert a pártban egység van mert politikánk ' következetesen marxista-leninista, ez a politika immár közel három esztendeje eredményesnek, helyesnek' mondható. A párt és k tömegek kapcsolata jó, a viszony őszinte, nyílt.

— Nagyon fontos — és mi ezt mindenkor be akarjuk tartani —, hogy mielőtt valami nagy feladat végrehajtásához fognánk, mindig megmondjuk a tömegeknek, mit és miért akarunk. A tömegek nagyon jól tudják, hogy azt sem tartjuk titokban, ha komoly nehézségbe ütközünk; megmondjuk az embereknek, hogy ilyen és ilyen nehézséggel találkoztunk. Hisszük, hogy a párt és a tömegek közötti nyílt, őszinte viszony, az összeforrottság ezt is megkívánja.

— A kommunisták és a pártonkívüliek viszonyát a kölcsönös bizalom jellemzi.

Megtanultuk és ajánljuk mindenkinek, aki emberek sorsával foglalkozik

— dolgozzék a pártban, a tanácsban, oktatási intézményekben, a népfrontban vagy másutt —, hogy minden embert nézzenek

teljes egészében!

Nézzék jótulajdonságait és hibáit, szándékait, mert ha csak egyoldalúan nézik az embert, akkor vagy istent csinálnak belőle — s őszintén szólva mi vagyunk most már kilencmillió nyolcszázezren, de isten ezek között nem sok van vagy pedig ördögöt látnak benne, pedig ördög sincs olyan nagyon sok. Szigorú követelményeket kell támasztani, elvi, politikai követelményeket és azt is, hogy munkáját mindenki becsülettel végezze el; de ehhez türelem is kell. Az emberek jó és rossz tulajdonságokat egyesítenek magukban. Mérlegeljék az egész embert és segítsenek neki leküzdeni hibáit.

— Általában abbahagytuk az emberek ide-oda cserélgetését és dobálását. Ehhez hozzátartozik az is, hogy j a vezetőket se cserálges- ; sük. A pártban és a kor- j mányban most már lassan három esztendeje azonos ósz- szetétélű’írvezetés. A stabilitás hoz hozzátartozik az is, hogy minden vezetőt megismerjenek, megszokják jó tulajdonságait, ismerjék hibáit és összhangban dolgozzanak vele. Ha valahol vezető vezetőt követ, ott hova-tovább megzavarodnak az emberek és a vezető sem tud beletanulni a dolgába. Felszámoltuk a gyanakvás légkörét, egészében mérlegeljük az embert, stabilitást biztosítunk a vezetésben. Ezt a politikát kívánjuk folytatni.

Az osztályok helyzete

— Ami pedig az osztályokat illeti, mindenki jól tudja, hogy társadalmunk vezető osztálya a munkásosztály. Pártunk a munkásosztály forradalmi pártja, politikánk alapja pedig a munkásosztály és a parasztság szövetsége, a munkás- osztály vezetésével. Mi a viszonyunk a kispolgárokhoz? Gondolunk itt a városi kispolgárokra, a kisiparosokra, a kiskereskedőkre. őket is hevonjuk a szocializmus építésébe, bár ők egyénileg talán nem is nagyon tudják, vagy nem is nagyon akarják segíteni a szocializmust. De ha gondoskodnak bizonyos szükségletekről — mondjuk a cipő vagy a ruha rendbehozataláról — akkor hasznos munkát végeznek és a társadalom egyik szükségletét elégítik ki. Itt vannak az osztályidegenek — azok a bizonyos volt gyárosok, földbirtokosok, horthysta közigazgatási emberek, meg egyéb hasonlók. Hozzájuk mi a viszonyunk? Ezt is tisztázni kell. Ha ellenséges osztályként lépnek fel a néphatalom ellen, akkor megmutatjuk nekik, hogy mi a munkásököl. Ha egyénileg állunk velük szemben, meg kell nézni, hogy az illető most mit csinál, ők is különböző emberek. Ha makacs ellenség és a rendszer ellen harcol, meg kell büntetni. Ha alkalmazkodik a rendszerhez, betartja a törvényt, akkor a törvény védje meg őt is, mint állampolgárt, Ez

a helyes politika. Olyan is van, aki még jobban megváltozott, — akinek mondjuk gyermeke van és rájött arra, hogy itt már nem lesz kapitalizmus. Szeretne nyugodtan élni és átgondolja, hogy a gyermekének is élni kell, tehát igyekszik a munkájában. Az ilyen embert bátorítani kell, hogy a helyes úton járjon;

— Az emberekhez való viszonyunkban az elmondottakból fakad politikánk lényege.

Mindez része annak a törekvésünknek, hogy még jobban tömörítsük a nemzet minden alkotó erejét és aki képes becsületes munkára, azt bevonjuk a szocializmus építésébe. Népfront-politikánk lényege: úgy véljük és valljuk, hogy a szocialista társadalom felépítése, az ország felvirágoztatása nagy nemzeti cél és ennek megfelelően csak az egész dolgozó nép műveként jöhet létre. Helyes tehát és szükséges a nemzet minden alkotó erejét tömöríteni e nagy célok megvalósítására. Az eddigi helyes úton fogunk járni továbbra is.

— Szépek tehát az eredmények, de mindjárt megkérdezhetné valaki: hát gond, nehézség nincs már ebben az országban? Van gond is, van nehézség is. Ezek azonban egy igaz ügyet jól képviselő párt és a hatalommal helyesen élő, saját szocialista életét

Kádár János elvtárs a nagygyűlés részvevőivel sétál a győri utcákon

építő nép gondjai. Ezek már olyan gondok, amelyek a párt és a nép számára a szocializmus építése menetében jelentkeznek és amelyeket napról napra, hónapról hónapra a fejlődés követelményeinek megfelelően oldunk meg. Az a szocialista lelkesedés és a társadalom vezetéséért érzett felelősség, ami a munkások nagy tömegeiben már él, hassa át az egész munkásosztályt!

— A parasztság egészét is hassa át a felelősség a nép jobb életéért. A parasztember ne csak egyéni érdekeit nézze, hanem gondolkozzék, mint közösségi lény is, mint a társadalom tagja, a nemzetnek, a hazának hű fia. A föld a nemzet kincse, a nemzet vagyona. Ki, hogyan gazdálkodik vele, ezért erkölcsi felelősséggel tartozik az egész nemzetnek. Most az ipar 350 százaléka annak, ami 1938-ban volt, a mezőgazdaság viszont csak 115 százaléka. Azt hiszem, mindenki érti, hogy a különbség elég nagy és ennek a különbségnek a hátrányát az egész nép érzi. A jó ipar mellett jó mezőgazdaság is kell ahhoz, hogy a nép jobban, még jobban éljen. Legyen a mezőgazdaság korszerű, s amikor a parasztember a saját számvetését készíti gondoljon arra is, mivel kell hozzájárulnia a nemzet ügyének előbbreviteléhez.

— Az értelmiségnél is van még igazítani való. Az igazság az: nem a nép van azért, hogy egy írónak legyen valamiről írnivalója, hanem fordítva: az író legszebb feladata, hogy a nép ügyét segítse, a nép harcát támogassa.

A köiügyekkel foglalkozók felelősségéről

Az újságírókról most már elmondhatjuk, hogy a mi újságíróink, £ eszerint is dicsérjük, vagy korholjuk őket. A politikai kérdésekkel elég rendesen foglalkoznak, ilyen panaszunk nincs, de kissé több felelősséget várunk tőlük az építés kérdéseinek tárgyalásánál. Mindenki tudja — mondotta —, hogy vannak bizonyos hiányosságok, nehézségek, amelyeket még nem oldottunk meg. Az újságok egyszer megírják, hogy „jövőre már lesz”, azután megírják, „egy fél év múlva már lesz”, ismét máskor, hogy „a jövő héten lesz” és azután, hogy „a múlt héten volt”. Ezek után előfordul néha hogy a háziasszony kereste a KÖZÉRT- ben a sokszor megígért árut és az a múlt héten sem volt. Azt kérjük tehát, hogy egy kicsit több felelősséggel írjanak. Azután ha valami jó, nem kell arról hússzor írni. Egyszer kell írni, úgy is észreveszik az emberek, ha valami jó, sőt azt is észreveszik, ha valami rossz, még akkor is. ha az újságokban azt írták volna, hogy az jó.

— A vezetésnél is lehet segíteni. Általában rendesen megy a munka, az igazgatók, tanácsemberek, vezető állami tisztviselők dolgoznak, de nem úgy, hogy a munkájukon ne lehetne javítani. Van egyes vezetőinkben bizonyos fajta tehetetlenség. A termelés lendületben van, de nem elég valamit csak megtermelni, el is kell juttatni azt a fogyasztóhoz, el is kell helyezni a külföldi piacon és itt még sok a javítani való.

Gyorsabban, jobban dolgozzunk, több felelősséggel, kevesebb tehetetlenséggel.

A takarékosság is szükséges. Minden ember, aki közpénzt kezel — és sokan kezelnek közpénzt — bánjon oly takarékosan a közpénzzel, hogy minden fillérrel el tudjon számolni. Ha saját pénzéről van szó, akkor sem árt, ha egy kicsit takarékos — különösen mondjuk szombat délután —, de ha közpénzről van, szó, mindig takarékosnak kell lennie, mert a nép munkájából alkotott érték szent dolog ebben az országban!

— A kommunistáknak, a pártszervezeteknek — folytatta Kádár János — többet kell foglalkozniok a termeléssel, az építőraunkával. Szokják meg, hqgy a munkáról nem elég csak beszélgetni, a jó munka intézkedéseket, közbelépést, javaslatot is kíván; a hibák korrigálását. Bízunk abban, hogy pártszervezeteink a kongresszusra készülve sokat foglalkoznak az építőmunka egyes kérdéseivel.

A kommunisták, a pártszervezetek az iparban, a bányászatban, a közlekedésben, a mezőgazdaságban és a kereskedelemben éppen úgy, mint a kultúra területein, emeljék magasabbra a kongresszusi verseny zászlaját.

Támaszkodjanak még bátrabban és az eddiginél is nagyobb bizalommal a tömegekre; a tömegek pedig még nagyobb lelkesedéssel kövessék a pártot és akkor minden célunkat elérjük amit erre az évre magunk elé tűztünk, sőt túl is teljesítjük.

A termelőszövetkezeti mozgalomról

A termelőszövetkezeti mozgalom nagy társadalmi kérdés, az egész nép ügye, mert nélküle nem. tudnánk felépíteni a szocializmust, nem tudnánk megoldani a nép életszínvonalának további tartós emelését.

— Most az a feladat — folytatta —, hogy a termelő- szövetkezeteket erősítsük, de

— mint a máricusi határozatban is benne van — a mostani erősítéssel a fejlődés újabb feltételeit is megteremtjük az egész országban. Az ellenséget meglepte az idei gyors fejlődés, most tehát, miután utólag észhez- kapott, hazudik, rágalmaz, támad. De számunkra — éppen mert az egész nép ügyéről

van szó — a termelőszövetkezetek fejlődése szent dolog, a termelőszövetkezeteket mindenkivel szemben megvédj ük. A termelőszövetkezet a nép, a parasztság boldogulásának döntő fegyvere.

— Az ellenség azt is mondja, hogy nem tudunk kellő anyagi feltételeket biztosítani és megijedtünk a gyors fejlődéstől. Komolyan mondom, ilyen ijedelmet minden negyedévben vállalnánk. Ami pedig az anyagi eszközöket illeti, az ellenség hazugságával szemben az a valóság, hogy

a párt, a kormány felhívására a mezőgazdasági gépgyárak, a vegyiüzemek, az építőanyagipar terven felül a traktorok, a silókombájnok százait, a műtrágya ezertonnáit és a téglák millióit adták a termelőszövetkezetek anyagi megerősítéséhez.

A Központi Bizottság és a kormány pedig — a múlt évi gazdasági eredményekből — jelentős számú gépet, nagy- mennyiségű műtrágyát és sok más fontos cikket vásárolt külföldről, elsősorban a Szovjetuniótól. Ismeretes, hogy több mint 2000 ; traktort és több mint 300 000 tonna műtrágyát vásároltunk. A kormány ezenkívül igen jelentős pénzösszeget biztosított, hitelt nyújtott és sok más formában segítette a termelőszövetkezeteket. Ezzel párhuzamosan — mint az első (félév erdményei is bizonyítják — tervszerűen fejlesztettük iparunkat, kulturális életünket és a dolgozók életszínvonalát. Ez is bizonyítja, hogy az ellenség ismét hazudott, amikor azt állította, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom támogatása együttjár az életszínvonal romlásával. *

— Ami a jövőt illeti: az ellenséggel egyszerű beszélni — lehet vele a bot vastagabb végével is — de a tétovázó, a jövőt még világosan nem látó parasztember nekünk testvérünk, vele nem lehetünk > se gorombák, se erőszakosak, őt meg kell győznünk. Az ilyen, ma még bizonytalan ember

tűnődik:1 jó az a szövetkezet, vagy nem jó? Kié lesz a szövetkezet, ki fog ott dirigálni? Ad-e a kormány támogatást? Hát persze, vannak olyan emberek ma is, akik elvárnák,- hogy még a disznóól zárját is készen, teherautón vigyük az új termelőszövetkezetbe. A bizonytalan, ‘ tétovázó embereket bátorítani kell, segíteni kell, mert ők alapjában rendes emberek. Bennük a múlt és a jövő küzd. - Nem szabad őket szidnunk, mert abban a komisz, embertelen régi világban azt tanulták, -hogyha van a kezüküsyében egy kis földecske, akkor van életük* ha nincs, akkor nincs .A,tétovázókat fel kell világosítani, hogy

a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztése nem a párt, az állam valamiféle rögeszméje, hanem az emberi felszabadulás, a dolgozó parasztság boldogulásának, az egész nép előrehaladásának útja.

Kié a termelőszövetkezet? És kié a haszon? A termelőszövetkezet a fejlődés útja. A bizonytalankodóknak, a tétovázóknak mutassa meg, hogy már itt »Magyarországon félmillió embertársuk van a szövetkezetekben. Ugyanakkor a világ parasztságának immár egyharmada — az - egymilliárdos szocialista tábor parasztjai — a szövetkezet útját járják! Ök a jövő emberei, akiknek példáját az egész világ követni fogja. Helyesen döntött tehát, aki már > belépett. Jól döntött, a saját érdekében is. A termelőszövetkezeti mozgalom haszna a népé, a népen belül is .elsősorban a termelőszövetkezeti paraszté.

— Akik már beléptek a termelőszövetkezetbe és azon az úton járnak, amely az egész magyar parasztság jövőjét jelenti, élvezik a párt, az állam, az egész társadalom fokozott támogatását, védelmét. Érezzék, hogy nincs többé akadály előttük, a gazdag, szép élet építői ők, akikre hálával gondolnak majd a jövendő 'nemzedékei. Nyilvánvaló, hogy az úttörőknek és az elöl haladóknak nyújtott kedvezményeket — és ezt is tudni kell — nem élvezhetik majd azok,- akik utolsóknak ballagnak be a termelőszövetkezetekbe.- Az egész parasztság utolsó sorában ballagóknak már nem lehet azt a segítséget nyújtani, mint az úttörőknek.

— A szövetkezeti úton járók soraiban legyen megingathatatlan szilárdság és következetesség! Figyelem és türelmesség kell a még bizonytalankodókkal szemben; Ugyanakkor határozottság és erély az ellenséges támadókkal szemben. A párt, a kormány úgy véli, hogy mindhárom tényezőre szükség van,Mélyen meg vagyunk győződve arról, hogy ezzel az elvi szilárdsággal halad előre népünk pártunk vezetésével a szocializmus teljes felépítése felé.

Beszéde befejező részében a nemzetközi helyzettel foglalkozott Kádár János,

A magyar mezőgazdaság nagy seregszemléje

Sajtótájékoztató a 63. Országos Mezőgazdasági Kiállításról és Vásárról

A Földművelésügyi Minisztérium és a Mezőgazdasági Kiállítási Iroda tegnap sajtó- tájékoztatót rendezett a kiállítás külkereskedelmi pavilonjában. Keresztes Mihály földművelésügyi miniszterhelyettes ismertette a szeptember

4-én megnyíló 63. Országos Mezőgazdasági Kiállítás legfontosabb látnivalóit

Magyarországon több mint száz esztendeje rendeznek mezőgazdasági kiállításokat — mondotta többek között Keresztes elvtárs — az idei kiállítás azonban minden eddiginél jelentősebb lesz.

Tükrözi a magyar mező- gazdaságban végbement nagyjelentőségű változásokat

és számot ad arról is, hogyan állták meg helyüket az idén tavasszal alakult termelő- szövetkezetek;

A kiállítási iroda igazgatója, Kovács Mihály a kiállítás előkészületeiről számolt be. Elmondotta, hogy az idén a külföldi vendégek' is megismerhetik a magyar mezőgazdaság eredményeit.

A kiállítás nagyszabású tapasztalatcsere lesz. A központi helyet most a gépek foglalják el. A hazai mező- gazdasági gépgyártás mellett a népi demokráciák, valamint tizenöt nyugati cég állít ki elsősorban kertészeti, állattenyésztési és élelmiszeripari gépeket;