Pest Megyei Hirlap, 1959. augusztus (3. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-20 / 195. szám

1959. AUGUSZTUS 29. CSÜTÖRTÖK *t9V megm cJCirlap 3 Rendkívüli erős napkitörés bénította meg kedden a rövidhullámú rádiózást Kedden a déli órákban rend­kívül erős zavarást jeleztek, majd sok helyütt hirtelen el Is hallgattak a rövidhullámú rádióvevő készülékek, A jelenséggel kapcsolatban az MTI munkatársa megkérdez­te dr. Flórián Endrét, a pestlőrinci obszervatórium Igazgató helyettesét, aki az alábbi tájékoztatást adta: — Kedden 11 óra 28 perc­től igen nagyerejű napkitö­rést észleltek a műszerek és 12 óra 15 percig szinte teljesen megnémult Magyarországot? a rövidhullámú rádiózás. A különböző vevőállomások erős zavarásról, sőt a vétel teljes megszüntetéséről adtak jelen­téseket. Legerősebb volt a ki­törés okozta zavar a 300—20 méteres hullámhosszokon. A mérések szerint a jelzett idő­szakban semmiféle visszaverő­dés nem érkezett az ionoszfé- rából. A hirtelen kezdődött föld- mágnesességi háborgás lassan elcsitult és a dél­utáni órákban újra normá­lis mederbe zökkent a rö­vidhullámú rádióvevők munkája. Ifj. Bartha Lajos, a Geo- íizikai Intézet földmágnességi kutatója tájékoztatásul elmon­dotta, hogy a Napban lezajló óriási erejű robbanások ibo­lyántúli sugarakat lövellnek a Világűrbe, s ezek okozzak a maihoz hasonló földmág- hességi zavarokat. A napkitöréseket nemcsak a csillagászati műszerek és a rádióvevő állomások érzik meg, hatásuk meg­mutatkozik a szeszélyes Időjárásban, sőt az érzé­keny idegzetű emberek közérzetében is. A kedden délben jelzett nagy-' erejű kitörés előőrseként mar hétfőn jelentkeztek a földmág­nességi, háborgások, amelyeket kisebb kitörési sorozatok okoz­tak. ) Megnyugtató, hogy az utób­bi években sok időjárási za­vart okozott napkitörések tu­lajdonképpen már szűnőben vannak. A földmágnességi há­borgások 1957. végén jutot­tak el a tetőfokra, s azóta fokozatosan gyengülnek. A szakemberek szerint 1962-ig még számítanunk kell erősebb fellobbaná- sokra, « így jól érzékelhető földmág­nességi háborgásokra is, de már 1964 körül elkövetkezik -a naptevékenység mélyponti szakasza, amikor a Nap vi­szonylagos nyugodtsága ki­egyensúlyozottabbá teszi majd az időjárást is. Tapasztalatcserék az állami gazdaságokban Az állami gazdasagokban ma országszerte ünnepségeket rendeznek megalakulásuk ti­zedik évfordulója alkalmá­ból. Az ünnepnapon kétszáz gazdaságban tapasztalatcserét rendeznek a termelőszövetke­zeti tagok számára. Hatalmas erejű földrengés * az Egyesült Államokban Az Egyesült Államok észak- nyugati részében fekvő Mon­tana államban nagyerejű föld­rengés pusztított kedden reg­gel. A földrengés megrázkód­tatta az Egyesült Államok egyik legismertebb természeti látványosságát, a Yellowstone Parkot is, amely zsúfolva volt turistákkal. A hegyesuszamlás teljesen elszigetelte a külvilág­tól a turistákat, akik kétségbe­esetten integetnek fehér zász­lókkal a felettük elrepülő ku­tatógépek felé és az úttest épen maradt részére SOS jel­zéseket mázoltak. Az Egyesült Államok illeté­kes hatóságai kedden délután arról adtak hírt, hogy az Egyesült Államok észak- nyugati részében folytatódnak a földlökések. A Yellowstone-park térségé­ben szintén újabb földlökése­ket észleltek. Folynak a kísér1 etek a földrengés sújtotta terület kü­lönböző pontjain elszigetelt lakosok és turisták megmen­tésére. Újabb jelentések szerint a montanai földrengés sújtotta területen éjfél óta nagy erő­vel folynak a mentömunkála- tok. amelyekben helikopterek, ka tonai és polgári repülőgépek vesznek részt. Eddig 8 holt­testet találtak, de valószínű, hogy egy nagy hegyomlás szá­mos embert temetett el. A mentést nagyban megnehezí tették a felhőszakadásszerű esőzések. A Hebgen völgyzáró- gát főfala végigrepedt és egy kisebb lakótelepet fenyeget el­öntéssel a mögötte felduzzadt víz. A völgy kiürítése folyik. A legnagyobb földlökést éj­féltájba:n észlelték, ezt hosszas utórezgések követték és reggel újabb erősebb rengésekről ad­tak hírt. — EZEN a diófatuskón pró­bálgatom az erőmet... Meny- r.yi ment el, mennyi jött visz- sza. Azt akarom, hogy vissza­jöjjön. Ha nem is lesz annyi, mint 40 esztendővel ezelőtt, de legyen még annyi amennyi az élethez kell: Mester Pista bácsi ráncta- lan, kerek arca derűs'. Pedig már majdnem esztendeje, hogy melózott. Tüdőgyulladást ka­pott. Lábon akarta kihordani. Nem sikerült. Békésgyulára küldték, szanatóriumba. Már kezd erőre kapni, ötvennyolc kiló volt, most 72. — Dolgozni szeretnék. Nem enged a doktor... pedig úgy beszélek neki, mintha költő lennék. Mert sokat olvasok, verset is. Kigondolom előre, hogy a vizsgálaton mit mon­dok neki. De kinevet, a jó dol­gát a fajának! Azt mondja, pihenjek ... Igaz, úgy tíz óráig még fulladok egy kicsit. Amíg a hátsó udvarról a házig érünk, a betegsége fog­lalkoztatja Mester Pista bá­csit. A baj ellen minden por- cikája tiltakozik. Nem tud és nem akar/ belenycigodnd abba, hogy pihennie kell. Nem vejzi tudomásul a 65 esztendejét, amelyből majdnem hat évtize­det végigdolgozott. Hol liba- pásztor, aztán napszámos, gyári munkás és katona volt. A k. u. k.-hadseregben, utána Szuszlov parancsnoksága alatt 1917-től 1922-ig Omszkiban, Jekateriniburgban. Aztán 1949_ TÍZ ÉVVEL EZELŐTT ALAKULT pár tűsarkú cipőt adtam el, * jelenleg két nap leforgása alatt 100 darab nylon férfiin­get tudnék eladni — ha vol­na. 600 pár pamutharisnyám fekszik eladatlanul a raktár­ban, mert csak a nylont ke­resik, az olcsó, divatjamúlt holmi iránt nincs érdeklődés. — Mennyi a havi forgalma? — Kétszázötvenezer fo­rint, de a betakarítás és a tsz-ek zárszámadása után 350 ezer forintos forgalomra szá­mítok. Bicikli a kapu előtt A biciklit a Kossuth Lajos utca egyik sárgára meszelt házának kapuja előtt pillan­tom meg. Ez még önmagában nem adna okot arra, hogy tu­lajdonosát is megvárjam, hisz a bicikli már több itt, mint az ember, és motorkerékpár is van minden második ház­nál, sőt, a falu már négy autótulajdonossal is büszkél­kedik. Hogy választásom még­is o kopott bicikliz es'k, az arc?t van, mert tulajdonosa postás és újságkézbesito egy- szemelyben. Ezt a tényt mindenekelőtt a névtábla is a kormányra akasztott, újságok­kal teletömött fonott szatyor araija el. Már nyílik is a ka­pu, jön a postás kifelé. Asz- szony. Középkorú és szőke. Fehérpeüyes piros ruha van rajta, előtte kötény, mintha csak a tűzhely mellől szaladt volna ki, hogy megnézze, van-e levele. A válláról bőr­szíjon az ismert postástáska lóg lefelé. A MÁV DUNAKESZI JA1MVITÖ U. I részére 16 évet betöltött Jí O VÁ vs (3 éves képzés) HEGESZTŐ (2 éves képzés) szakmunkára IPARI TANULÓNAK 30—40 km-es körzetből napi munkába járással ¥EEVES/ a MŰIM 201. sz. Ipari Tapulómtézet Dunakeszi Gyár­telep (váci vonal). Jelentkezés munkanapukon 7 és 15,30 óra között. Ez a párt ajándéka. Hogy megtanított gondolkodni. Nagy ajándék. Aki csak a saját ba­jára figyel, annak az ereje összezsugorodik. AMÍG JEGYZEM a szavait, kinéz az ajtón a kicsi kertre, amelyben egyetlen krumpli- gumóból nagy, folyton virág­zó bokrot nevel. Kísérletezik. A szőlőt lugasba futtatta. Nyugágyon fekszik az indák alatt, olvas és gondolkodik. — Az az ember voltam min­dig, akinek a keze sohasem tét­lenkedett. Az istállót átala­kítottam műhellyé, meg sze­neskamrává. Mar májusban benn volt 20 mázsa briket­tem. A motor, egy gyalúpad, satu, szerszámok allnu: ben­ne. Ott matattam, ha tsz-ben nem volt dolgom. Most még kinyitni sem engedi a mama... Nincs nap, hogy az elvtársak közül ne jönne valaki. Ezen is érdemes elgondolkodni . .. Egy öreg paraszthoz, aki már a munkát sem bírja. Mégis .. Jön a könyvelő, hozza h pénzt, az autó a terményt. Ami úgy jár, mintha naponta nem is egy, hanem két munkaegysé­get szereznék. Nem heveré- széssel — ahogy most csiná­lom —, hanem munkával. Azt mondják, törvény van rá, jogom van hozzá. Tudom* én, de mégis! Csöpi kutya felugrik, nyü­szítve szalad a kapu felé. — Megjött a mama. Mester néni alacsony, vé- . konycsontú asszony. Mozgása gyors. Nem' fiatalos, — fiatal. Arcából a szemét veszi észre az ember, ezt az élénk, villogó szempárt. Ezüs'.szürke kendő takarja a fejét. Fekete, fé­nyes selyemkosztümöt hord, antilop cipővel, s modern fe­kete táskát tart a kezében. Észreveszi, hogy szemügyre veszem az öltözékét. Magas hangon nevet. — Oriasszony vagyok én, fiam!. Mindennap váltom az utcai ruhát. Hadd pukkadjon az frigyem, mert pukkad is, meg susmorog is, hogy Mester­idé már megint más ruhában járkál. Munkával szereltük, miért ne legyen?! Nekik is le­het, mindenkinek. — Már megmutattam'S szek­rényt — veti közbe Mester Pista bácsi. — Csak kalapból hat van az én öregemnek, ahány öltöny, annyi... Nagykabáfbó! neki is öt, nekem is. Telik rá. hála istennek. Tavaly 40 ezer fo­rint jött a házhoz. Az idén kevesebb lesz, mert beteg az öregem. De mégsem kerül olyan kevés, hogy abbó] a gye­rekeknek is ne jusson! Jól fi­zetett az esztendő. Nem va­gyunk magunkra, két öreg, akiről megfeledkeztek. KERÜL-FORDUL az öreg. asszony, s máris az asztalon van az otthon sült kenyér, egy tálon rántottcsirke darabok, kolbász, paradicsom, paprika, gyümölcs. Ha nem vagyok a sarkában, nem is eszik! — Mester néni hangja nem zsörtölődő. In­kább évődő. Mifttha 40, neip, mintha 20 évesek volnának. Falatozunk. Kevés szót vált­va. Csöpi kutya a küszöbre húzódik. Várja a csontokat. Kéri a részét az emberek éte­léből. Déry Károly tői tsz-tag az abonyi József Attilában. Mintha ki akarná zánni a jelen valóságát, az asztmásodé tüdő és az ütemet tévesztő szív figyelmeztetéseit. Nem tudja kizárni életéből a föl­det, a vetést, a betakarítást, az Abonyt körülölelő dűlőket — ahol mezőőr is volt —, a Jó­zsef Attila Tsz pártszerveze­tét, ahol a vezetőség nélküle mérlegel és dönt... Nem tudja csak a saját szivének dobogá­sát hallgatni. A külvilág dö- römbölésére is állandóan fi­gyel. — Nem félek még attól, hogy rövidesen Hont Feri te­metőőr portáján leszek örök­lakó. Tudom, hogy egyszer be­fejezi minden halandó a lá- bonjárást. Csak a kérdés1: ki, hogyan és miikor nyugszik bele? AZ EGYSZOBÁS ház tenyér­nyi verandájára telepszünk. Az ajtóban Csöpi, a korcs, fe­hér kutya silbakol. Mester néni a faluba ment. Pista bá­csi rágyújt. — Mostanában sokszor meg­fordul a fejemben, hogy mi lett volna, ha nem 50, hanem tízéves koromban fordul meg a világ. Biztos, hogy nem négy elemivel végzek., Markába veri a cigaretta hamuját és kidobja az aj'on. Nagyokat szippant, egyik sze­mét behunyva, mintha csíp­né a füst. — Másfajta emlékekre néz­ne vissza az ember. Elhallgat, gondolkodik. Fel­áll és betessékel a szobába, amelyben a két ágyon kívül három szekrény, tükrösasztal, s feltűnően nagy tisztaság van. A mennyezeten blkarú csillár. Kitárja a szekrényaj­tókat. — Én nem tudom elsorolni, •hogy testi meg ágyruhából mennyi van. A mama eimon- daná, ő itt a kulcsár. De azért láthatja. öreg parasztnak számítok. Három hold földet kaptam 45-ben. S ez van — mutat a szekrény re —, meg egy motorom, egy biciklim, s pénzem is akad. A? unokái­mat már elláttam, kit pénz­zel, kit házhellyel. Ildikó meg Kató, a két dédunoka most következik. Házhelyet veszek nekik is Kőbányán, mert az apjuk ott sofőrködik. / Fényképeket mutat. Fiatal­önmagát, az asszonyt, a csalá­dot. Meg sem lehet jegyezni az arcokat, hogy melyik a gyerek, az unoka, a dédunoka. Hasonlítanak egymásra. Mint­ha egy mozaik megszámlál­hatatlan színű és formájú (cserepei illeszkednének egy- ! más mellé, hogy képpé áll­janak össze, az erős, nagy ; család képévé, amely^ a vég­> felen időben mindig el. > — Nem dicsekvésből muto- i gatom. amim van. Ez csak • kis része ‘annak a vagyon- j nak, amit személyesen hasz- ; nálok. Régen azt mondták, > hogy akinek földje van, az . > földbirtokos. ! Ezt már újra a torrácon ! mondja Pista bácsi és ravasz- ! kásán nevet. > — Én pedig nem is folcl- j birtokos vagyok már, hanem i országbirtokos. így van ez, j szószerint. De velem együtt ; még jó pár millió is az, csak : éppen nem gondolta meg vé- í gig mindenki... Nem a kis- I magam életére való gondolás ■ a fontos, hanem az egészre. nak majd az ország különbö­ző kirándulóhelyeire, a he­gyekbe, szám szerint mintegy száz különjárat viszi a ter­mészetkedvelőket. Már a hét elején olyan nagy volt az ér­deklődés a különjáratok iránt, hogy a további kérések elől kénytelen volt a MÁVAUT elzárkózni. Tizenöt-húsz kü­lönjárat szállítja az üzemi dolgozókat a magyar falvak­ba, ahol munkás-paraszt ta­lálkozókon vesznek majd részt. , Az alkotmány ünnepén nagy forgalom Ígérkezik a MÁVAUT vonalain, amire a vállalat alaposan fel is ké­szült. Az iparvidékektől sok kocsit irányítottak át a kirán­dulóvonatokra. A MÁVAUT augusztus 20-án reggel 6 órá­tól délután 17 óráig szállítja az utasokat a Kosztolányi De­zső térről a Budaörsi-repülő­térre, a repülőnapra, illetve a repülőtérről vissza a vá­rosba. Különjáratok indul­Rekordforgalom ígérkezik mára a MÁVAUT vonalain Menüén a I.enin Tsz. A szövetkezet taglétszáma, terü­lete azóta megsokszorozodott, elért eredményeik megye- szerte ismertek. Havonta rendszeresen fizetnek előleget a ledolgozott munkaegységekre, amint képünkön is látható s1 — Hivatalntíkok, iparosak, §; parasztok. ^ < — Parasztok is? ^ I — De még mennyien, Má- ^ ma például Zátrók János űr- ^ í bőpusztai gazdát vittem át ^ I Dabasra, ahol a járási ta-§' nácsnál, meg az Állatforgalmi § ' Vállalatnál akadt dolga. Va- § 1 sárnap pedig a Tessedik Tsz ^ ; három fiatal férfitagját fu- ^ varoztam. Nem volt semmi ^ i dolguk, csak passzióztak. Jár- ^ I tunk Dabason, meg a sári ^ búcsúban. Mindkét helyen § i a vendéglő, meg a futball- ^ , pálya előtt időztünk a leg- ^ ■ többet, összesen 46 kilomé- ^ , tért utaztak. Ezen a napon ^, háromszor jártam meg a sári ^ f búcsút és minden alkalom- $ , mai parasztfiataltíkat fura- ^ ; roztam. Jártam már fuvarba $ a Fejér megyei Iváncsán és ^ Salgótarjánban is. — Szóval megél itt a taxi? — Még tán’ elég se lesz. ^ Pedig a két orvosnak, meg ^ az állatorvosnak — akik a ^ legtöbbet utaznak — saját v kocsijuk van, rájuk nem szá- ^ míthatok. ^ Idősebb asszony, még egy ^ kislány áll meg a kocsi előtt. 5 — Vigyen Iki bennünket az ^ állomásra! ^ — Tessék beülni! i \ A két utas otthonosan ül ^ be a hátulsó ülésre. Csupán § az aitó kézelésével van még A némi probléma. ugyanis ..kilincset" sehogyan se talál- ^ iák. De sebaj, majd megta- ^ nulják... ^ Ari Kálmán s ­átadja, felém fordulva, hal­kan megjegyzi: — A fia ré­szére várja, a leendő menyé­től ... Mit mond a taxisofőr? A taxi új, zöldre van fest­ve és Moszkvics gyártmányú. A lakosság régi kívánságára egy héttel ezelőtt kapta a község. A tanácsháza ablaká­ban állok, amikor kijelölt parkírozó helyére, a föld­művesszövetkezet épülete elé gurul. Ugyan kik utazgat­nak itt taxival és üzemelte­tése kifizetődik-e a vállalat­nak? — tűnődök magamban. Aztán elhatározom, hogy ki­megyek a térre és töprengé­semre a legilletékesebb em­bertől, a taxisofőrtől kérek feleletet. Középtermetű, 50 körüli, barátságos férfi a sofőr. Nagy Sándornak hívják és helybeli lakos. Valamikor a Pest megyei FÜSZÉRT-nél volt gépkocsivezető, aztán megbetegedett, és felgyógyu­lása után itt helyben alkalmi munkából tartotta fenn csa­ládját. A taxihoz a tanács javaslatára került. Alapfi­zetése ha ! 1400 forint, de ez az összeg a bevételtől füg­gően előreláthatóan 2000— 2500 forintra emelkedik. — Mennyi bevétele volt ed­dig? — Az egyheti bevételem: 3500 forint! — S kik veszik Igénybe a kocsit? — Hogy hívják? — Csökó Istvánná. — Régen postás? — öt éve. A férjem is az. Külkézbesítő, vagyis a ta­nyavilágba hordja a kézbe­síteni valót. Rajtunk kívül még egy postás van: Bólyás Lászióné. A község egyik fe­le az övé, a má.sik az enyém. — Mennyi újságot vesznek naponta Bugyi lakosai? Fejből sorolja: — A Népszabadságból 225- öi, a Pest megyei Hírlapból 80-at. Aztán még Szabad Föld jár sok. Meg Ludas Matyi. Ebből nem tudnának annyit küldeni, hogy el ne fogyjon. No, meg a Nép­sport. Ez is nagyon kelendő. Ide, Szatmáriékhoz is azt hoztam. Az öreg járatja, de inkább a fia miatt, aki vala­mikor a helyi csapatban ját­szott. Az én fiaim is a Nép­sportot olvassák. — Hány fia van? — Kettő. Az egyik a Lám­pagyárban, a másik meg a Mechanikai Szövőben dolgo­zik. De ők Pestről hozzák magukkal az újságot, mert ha én adnám nekik, rosz- szul járnék, riem fizetnék ki az árát. Lyányom is van. Tanítónő. Egy hónapja men} férjhez egy helybeli fiúhoz, aki technikus a Lámpagyár­ban. Idősebb asszony közeledik felénk. — Van-e levelem, kedves? — Van bizony, Horváth néni — válaszolja, s miután

Next

/
Oldalképek
Tartalom