Pest Megyei Hirlap, 1959. augusztus (3. évfolyam, 179-203. szám)
1959-08-20 / 195. szám
ORDAS IVÁN: KÖTELESSÉG vertek! Mozdulj már, az ég áldjon! Azt akarod, hogy vén fejedre az unokád nyakán élős- ködjünk, mert semmink nem marad? Ez túlzás volt, de ami igaz, az igaz. Imre bácsi átgürcölt évtizedeinek minden kis gyümölcse ott halmozódott a házban, melynek átnedvesedett falai most avval biztattak, hogy nem védői, hanem sírkövei lesznek annak a kevésnek, ami van. Esztendeje, hogy az öreg megvette a gazdaságban a legelső telepes rádiói Most a rádió is veszélyben fo* rog — gondolhatta magában ét biztosan gondolta is. A hát ugyan távol állt az Összedől léstől, hiszen akkor mi sent kazlat dobálni hoztuk volna at embereket, de ha akarta, el- hihette valaki, Sári néni pedig a semmit is hihetővé tudta tenni. Sokszor inkább min- dent elhittek neki, csak tovább hallgatni ne kelljen. Most méghozzá a szívekből is szólott. Hazamenni, szalmazsákot, ruhát szárítani kellemesebb munka, mint a kazalrakás, ha sikerül jogalapot teremteni hozzá. — Sári néni! — léptetett az agronómus az asszony mellé. De az már tiltakozott: — Ne tessék níkem semmit sem mondani! Tudom én, látom én, hogy beázott a lucerna, van énnekem szemem! Ezen már nem ront az aj egy nap, de az én ruhám, göncöm mind tönkremegy, ha szét nem teregetjük. Megeszi ezt még az állat, éppen elég lovat nevelt itt az én uram, tudom én, mit eszik a ló. Az agronómus vékonylábú, félvér kancán ült, ideges, gyönyörű állaton, a Kedvesen. Különb hátas a környék ösz- szes gazdaságában nem akadt. Erces Imre büszkesége, születésétől neveltje. Még most is úgy nézett rá, mint édes gyermekére. Csak két napja hallgattam végig azt az éktelen veszekedést, amit a kovácsokkal csapott, mert szerinte rosz- szul vasalták a Kedves bal első lábát. Nevéhez illő, bá- rányszelídségű állat volt, mérleg orrával bökdösve kereste Xreggelente zsebünkben a cuk- \ rőt vagy sóskenyeret, de kivet- X te kezemből már a félbevágott ^ almát is. X Közel álltunk a kazalhoz. X Míg az agronómus beszélni X igyekezett, Kedves kicsípett ‘ivagy két markolásnyi lucernát X az oldalból és rágni kezdte. Fi- X gyeltem, láttam, hogy busa X szemöldöke alól már Imre bá- ^ esi is joideje nézi. A szálak egy X része még kilógott Kedves X szája szélén, amikor fújt egyet X és az egészet valósággal ki- ^ köpte. Mégegyszer odafordult, X táguló orrlyukakkal turkált X majd megrázta finom, hosz- X nyű nyakát és odahagyta a kazlat. X Imre bácsi megrezzent. X ö sem állt messzebb, kihú- X zott egy csomóval és a lovam X orra elé dugta. X Nem egyedül Kedves ké- | nyeskedett, az enyém is meg- X szaglászta a lucernát, de nem X nyúlt hozzá. i; Erces Imre úgy fordult mr~ X kon, mint akit kergetnek. X —Már most nem eszik a X lovak! — mondta komolyan. X Nem lehet veszendőbe X hagyni ennyi tenger nagy értéX két. ^ — Nem lehet, nem lehet! HiX szén vannak itt elegen, miért X kell éppen neked itt maradX nőd? X \ —Kell Sári! _ imre bá- | esi hangja majdnem keményen | csengett.— Eredj haza. Ott az X Anti sógor felesége, szólj be, X menjen át segíteni. Az ő há- X zuk parton áll, azt nem mosta | keresztül a víz, segíthetnek. X Ezzel, mint aki már többet X mondani nem akar, újra meg- X fogta a villát, visszamászott a X kazalra. Onnan szólt az unoká- \ jának, aki már éppen kotko- X dácsolásra nyitotta a száját. X — Te meg hallgass, amíg ^ szépen beszélek! Terítsd azt a X lucernát és ne káristolj, nem X azért fizetnekl Az ál-Rezsőke megkerül... (Takács Mária, Zenthe Ferenc és Somogyi Erzsi) beszédű, sivitó, f&lbehasitó és mindent betöltő hang: — Oh, hogy vén fejemre ezt kellett megérnem! Hát végkép elment az eszed, te ember? Ott kuporgunk fél éjszaka az ágyon, szalmazsákot, ládát, szekrényt, mindent átáztat a víz és akkor ez a kelekótya* vénember elszökik, igenis elszökik — kazlat rakni! Ne szólj közbe, Imre, elszöktél, ott hagytál, pedig tudod jól, hogy mennyire fáj a hátam. De mit törődik ő azzal, mit bánja ha én meg is szakadok, csak dolgozhasson, robotolhasson ragyásig ... A kazal sarkánál végre elénk bukkant Sári néni, a sok munkában, gyermekszülésben elnehezedett, testes, alacsony asszony, Sári néni volt Imre bácsi felesége. Amit szófukar férje egy életen át elmulasztott kimondani, azt ö két nap alatt sokszorosan kimondta. — Igaza van öregszülémnek! — vágta ki a második határozott véleményt egy hegyes kis menyecske, Ércesék legöregebb unokája. — Az embernek első a sajátja és csak azután jön a többi. Az emberek bólogattak. Imre bácsi állt és a bajuszát húzogatta. Ahogy ismertem, még senkitől nem tűrt el ilyen kirohanást, de a felesége szavaiban nem csak a hang volt sok, hanem az igazság is. Ahogy Sári néni megpillantott minket, még nagyobb buzgalommal kezdett hozzá, nehogy valahogy véletlenül szóhoz juthassunk■ — Reped a fal, te Imre! Az a repedés ott az ágy felett most akkora, hogy mind a két tenyerem belefér, így ni! A szalmazsák nedves, a láda átgzott, az ünneplő csizmádból úgy ön- tögettem ki a vizet. Mindenünk tönkremegy, te ember, és csak állsz, mint akibe karót egyiike azoknak, akik szívvel I és lélekkel embertársaik; boldogulásáért fáradoznak, i Pécsi ezt hangsúlyozza játé- ; kával még akkor is, amikor : a szerepadta szöveg szürke j vagy éppen semmitmondó. j Somogyi- Erzsi Mikulasch \ nénije olykor túljátszott, s ez : Nem csupán azért, mert nap- ' jaink egyik jellemző problémájára keresi a megoldást, hanem azért — s ez döntő ] nemcsak az írók és a rende- $ ző, de a színész hibája is. $ Éva alakítójában, Takács $ Máriában új színésznővel is- í merkedünk. A csinos leányt S eddig csak a televízióból is- 1 mertük, mint bemondót. $ Szerepe nem teszi túlságosan $ próbára tehetségét, így is 5 látható azonban, hogy biztató $ ígérete lehet a magyar film- $ gyártásnak. Zenthe Ferenc $ a tőle megszokott rutinnal $ oldja meg feladatát, Árpi $ szerepe nem teszi komotyan $ próbára művészi képességeit, $ néhány jelenetben azonban $ ezúttal is azt bizonyítja: $ mind újabb színekkel szélese- $ dik már eddig is gazdag szí- $ nészi skálája. $ s A Szerelem csütörtök, ha ^ nem is tartozik a nagy alko- $ tások közé, mégis a jó ma- $ gyár filmek közé sorolható. $ •*» P ■* ^ fontosságú — mert nem kívülről bírál, a hibát nem önmagáért keresi. A lakáskérdés mielőbbi megoldása — mindannyian jól tudjuk — ma már az egész társadalom ügye. A film alkotói a megoldásnak azt az oldalát hangsúlyozzák, amelyet az emberség, a megértés jelenthet és jelent. Még akkor is erényként kell elkönyvelni ezt, ha ezúttal nem társadalmi drámáról, hanem vígjátékról van szó. Az alkotók mondanivalóban nyújtanak annyit, amennyit ez a műfaj elbír, anélkül, hogy túllépné a vígjáték kereteit. A szereplők közül Maró alakítójának. Pécsi Sándornak játéka a legegyenletesebb. Nem ügyeíogyott, esstlő-botló vígjátéki figurát formál szerepéből, hanem — embert. Olyan embert, aki itt él közöttünk, s ügyeit. Ö hozta tető alá a nyugdíjas sofőrök klubját, s most kezébe veszi a fiatalok korántsem könnyű lakásszerzési akciójának vezetését. Pedig ő sem panaszkodhat, hogy kevés a gondja: három gyerek és betegségiből lábadozó asszony várja odahaza, nemegyszer késő éjszakáig. Ű mégis becsülettel vállalja azt, amivel megbízták munkatársai: a gondok,-bajok orvoslását. Emberséges embernek ismerjük meg mindvégig a filmben, tele derűvel, életkedvvel. Ű a szíve-lelke az egész játéknak. Arról azonban már nem tehet, hogy a konfliktus megoldása utánérzést hagy a nézőben. Legutóbb a Micsoda éjszaka című magyar filmburieszkben láttunk hasonlót: o-tt is a sofőrök összefogása szerzi meg az életmentő gyógyszert, itt is a sofőrök összefogásának eredményeképpen kerül Éva és Árpi albérlőként • szobájába. A film a művészi hibák ellenére is figyelemre méltó. 5 t Egy fiatal házaspárnak | nincs lakása. Egy rigolyás | vénasszonynak viszont na- 5 gyobb van, mint kellene, de $ elrepült Rezsőké, a sárga-zöld ^ beszélő papagáj. Máris adva ^ a vígjátéki konfliktus: Mi- $ kulaschné annak adja albérletbe a szobát, aki visszahoz- $ za kedvenc papagáját. Nem 5lenne vígjáték a vígjáték, ha 5 a végén nem az ifjú pár: Éva ^ és Árpi kapná az albérleti $ szobát. Ám «■míg idáig elér- $ kezik a film, a műfaj örök ^ szabályai szerint bonyodalom $ bonyodalmat követ. A baj ^ csupán az, hogy ezek a bonyodalmak gyakran mesterkél- ^tdki, csattanóik erőtlenül puk- ^ kannak szét, mielőtt még a ^ nézőkből kirobbanhatott vol- ^ na a kacagás. Az ötletek hosz- ^ szú gora helyett inkább a ^ szellemes és szellemeskedö ^ bemondásokra építették a íil- ^ met az írók (Moldova György ^ és Gantner János) és maga a ^rendező (Fejér Tamás) is. Ez ^ pedig akarva-akaratian csök- ^ ken ti a vígjáték értékét. | Egyetlen igazán vígjátéki ^figurája van a filmnek: Máró, ^ a nagy szervező. Civilben üb- ^ tag, akinek legnagyobb szenvedélye, hogy becsülettel el- < intézze mások ügyes-bajos § SZERELEM CSÜTÖR TÖK Színes magyar filmvígjáték szeszedtünk még húsz gyalogmunkást. Férfink, asszonyok, leányok vegyesen jöttek, igaz, nem szívesen, csak keservesen, rimánkodásra. — Szárítkozni se hagyják az embert! Megrohad az a kis motyónk! — De emberek, a kazal! Ott rohad a megmaradt lucerna! — Rosseb a lucernát, előbbre való a lükás! Esős idő után nem is szabad dolgozni, fizessenek időbért! — Látják, az Erces Imre bácsit teljesen kiöntötte a víz, rrtégis nekiállt! Ez váratlanul súlyos érv volt. Imre bácsi évtizedek óta lakott a majorban. Még az urak idején öregbéres lett, tavalyelőtt brigádvezető volt, csak most, hogy már nem bírta a sok lótást-futást, kérte magát a tempósabb mezőőri munkához. Kazal ügyekben azonban ő maradt a legfelsőbb szakértő. Senki nem rakott életében annyi és olyan tökéletes kazlat, mint Imre bácsi. Valóságos mestermű volt minden alkotása. Oldala, akár a kőfal, teteje különb, mint sok pesti bérházé. Amit Imre bácsi csinált, abban emberemlékezet óta senki sem talált hibát. Tisztelte mindenki, hallgattak a szavára. Példája most is hatott. Félórai vitatkozás után végre elindultunk a kazal felé. Már messziről gyanítottam valamit. Két-három ember támaszkodott a tetőn és látható érdeklődéssel figyelt a túlsó oldalra, a földre. Még mielőtt szem elé kerültek, hangokat hallottunk. Nem is hangok voltak, csak egyetlen, gyorsszott, tökéletesen beázott, egész alapjáig. Félezer mázsa lucerna! Az agronómus összerázkódott. Ismertem jól, tudtam, hogy nem a pénzértékre gondol. Az a sok ló, szarvasmarha járt az eszében, amelyik ezt már nem eszi meg a télen, hacsak tüstént meg nem mentjük, amit még lehet. Kémleltük az eget. Tucatnyi ember gyűlt kö- rénk, az is mind felfele vizslatott. Bárányfelhő se látszott. — Még eOV ilyen eső és itt fulladunk, mint az ürgék. Érces bácsi a fejét rázta. — Negyvenkét esztendeje lakom itt, de ilyen esőt még nem értem. Végre az agronómus megforgatta magában az időjárás kilátásait és megszólalt: — Szétdobni, aztán vagy húsz kis boglyában, inkább petrencében kiszárítani, akkor talán még lesz belőle valami. Persze, ha az ördög több esős napot nem hoz a nyakunkba. Az emberek mindegyikének volt baja odahaza, kelletlenül hallgattak. — Érces bácsi, maga az itteniekkel hozzáfog, én meg azonnal küldöm a többi gyalogmunkást! Érces bocsi lassan megmozdult. — Na, gyerünk! —Az apádnak azt a keserves, befülledő szentségét! — becézte a kazlat. Nyugodt, lassú mozdulatdk- kal kezdett viliázni a tetején. Félóra is eltelt, amíg a megbolygatott majorból őszvíz. A csikós kancákat átkötöttük a túlsó oldalra, két- három lóra pokrócot dobtunk. — Kiss bácsi fáját elvitte a víz! — jelentette valaki a hátam mögött. Kiss bácsi fája frissen vágott törzsek halmaza volt. Hatalmas topolyák, amelyek deszka-hasogatásra vártak. A száz-százötven kilós fatör- zse'k úgy kavarogtak folyammá duzzadt patakunk vizében, mint apró gyufaszálak. — Vitt az el mást is! — csikorogta az agronómus. Vitt. A negyvenholdas táblán vasárnap délelőtti rohammunkával forgattuk meg a lucernát. Abból nem lesz más, csak trágya. A félig kész kazal pedig túl van az új „folyón”, oda most nem lehet éljutni, de rágondolni se jó. \ . Éjfélre elállt az eső. Hajnali négyre verőfényes, gyönyörű reggel fogadott. A patak még mindig vadul rohant, de már rendes medrében. Kovácsék szobájából visszavonult a víz, a la- kástík ajtaját szárítkozni tárták a beözönlő napfény elébe. Lóháton siettünk a kazalhoz. Mellettünk, a tavaszbúzán, mintha táblahosszat gőzhenger haladt volna végig, vagy harminc méter szélességben földre feküdt az egész. Lovaink tocsogva ügettek a sárban, és csúszkálva ereszkedtek le a domboldalon. A kazal! A lejtőről valóságos töltést hordott hozzá a víz és oldalról méteres magasságban Ikivájta. Felső része megbillent, két ponyva lecsúDelutan ötkor kezdődött. A föld ugyan nem kívánta, de az emberek talán megfulladnak, ha sokáig késik. A dombok között majdnem ta- pinthatóan rekedt meg a levegő. Reszketett, táncolt, ráfeküdt mindenre. Ólomnehéz kezünk, lábunk, tüdőnk ösz-/ szeszorult, kapkodtuk a lélegzetet. Verejtékfolyam patakzott emberen, állaton. Már legalább két órája hipnotizáltuk _azt a parányi szürkeséget á Vértes nyúlványai felett, míg végre esőfelhő kerekedett belőle. Amikorra a háromnegyedében kész kazalra ráhúztunk minden ponyvát, és jól megerősítettük, már nyakunkba is zúdult az eső. Talán öt percnyire le- hettünik a majortól, de mire beértünk, egytől egyig jól- esően bőrig áztunk. — Kiadós nyári zápor — mondta valaki, amikor leugrottunk a szekérről. — Legalább jól elveri a port. — Fél óránál nem tart tovább — vélte a brigádvezető. Akkor még igazat adtunk neki és szinte kortyolgattuk a lehűlt, portalan, üde levegőt. Előbb a tornácon ülve, 'később az iroda ablakából figyeltem az esőt. Sűrű függönyt húzott a szemem elé. Alig láttam ötven lépésnyire. Ha jó kedvem van, nem bánom, ha szabadban elkap a zápor, fedett helyről pedig mindig szívesen nézem. de most, az ötödik negyedóra végén sem csökkent a zuhatag ereje. A port már ez első öt percben leverte, s rövidesen sártengerré lett az egész major. Olykor-olykor felbukkant egy esőköpenyes, gumicsizmás alak és tántorgó, bizonytalan léptekkel átvitorlázétt egyik házból a másikba. Az agronómus mögöttem csendesen káromkodott. Már a félórák is szaporodtak. Látnivaló volt, hogy másnap lehetetlen rámenni a földekre. Nemcsak a ló, de az ember is elsüllyed a dágvánnyá hígult szántáson. — Csak ne lennénk úgy tele dombokkal! Igaz! Ami a sík vidéken X csak~tócsa, pocsolya, sár, ab- X bál a mi dombjainkon percek ^ alatt erecske csordul, patak $ duzzad, vad hegyi folyóX növekszik és különb barázda- X kát szánt a földeken, mint a X legnagyobb gőzeke. A sók víz X mind egy helyen rohan le. X Ahol tegnap még semmi nem ^ volt, pár óra alatt szakadé-X kok keletkeznek; többnyire X tengelytörönek, sze'kérbukta- X tónak, az amúgy is sátánszeret- X te dűlőutak közepén. X Az eső vigasztalanul ömlött. ^ — Lemegyek a majorba — $ mondta az agronómus. Tíz perc múlva a kanász- X gyereket futtatta értem. — Tessék azonnal jönni, X mert a Kovácsékat kiöntötte X a víz és a Vöröséket is és az X Érces Imre bácsit meg tűs- X iént kiönti... — hadarta lé- X lekszakadva a fiú. X — Mi az ördög?! — kap- X kodtam magamra a csuklyás X köpenyt. X A major közepén rendes \ körülmények közt talán fél \ méter széles, tíz centi mély J patak folyt. Most... a vas- X beton híd korlátja felett táj- \ tékzó víztömeg rohant. A; munkáslakások két sorát ta- \ Ián' huszonöt méteres folyó j választotta el és az innenső! félen a szemem láttára emelt l ki egy mosdótálat a Kova- ! esek ablakáü^ A szobában de- \ rákig érhetett a viz. \ — És Kovács bácsi? j — Fenn ül az asztal tete- \ jén. Egyre csak azt kiáltozza, 1 hogy a malacát vigyük ki az i ólból. Kihurcoltuk a halálsikolyo- i kát hallató süldőt, és valósá- j gos közelharcban vittük a : dombtetőre. Ott a fáskamrá- j N> zártuk. —* Végignézni az istállókat! Mér, az uradalmi időkben is ócska istálló tetején egyik oldalról bőven csurgóit be a Nagy ötlet születik.:; (Pécsi Sándor és Zenthe Ferenc)
