Pest Megyei Hirlap, 1959. július (3. évfolyam, 152-178. szám)
1959-07-12 / 162. szám
Baranyi Ferenc: Mulasztás Anna Scjjlicrs: CRISANTA Nem csókoltalak szájon. Még át se fogtalak. Kezed se volt kezemben. S jártunk a fák alatt. Vártad, hogy én, a férfi, derékon kaplak és magad megadni késztet a férffölelés. A támadásra vártál, hogy megadhasd magad. De mindhiába vártál. Meg nem támadtalak. fin nem tudom, de nékem oly szép az út a csókig! Mikor csípődre még csak a képzelet fonódik, mikor számban csupán még jövendő íz zamatja édesíti a nyálat, indít meleg szavakra !... Jobb az a,jándék-várás, mint maga az ajándék. Majd holnap megcsókollak. Majd holnap este. Várj még! A7,tán nem láttalak. Nem jöttek csókos esték. Téged az ágyba döntött a szigorú betegség, keményen ágyba döntött, aztán a sírba vitt, s elvitte veled együtt testednek titkait. És vége, vége, vége... Fimentél csókolatlan. A csók örök adósság. Míg adhattam — nem adtam. í) elszalasztott éjjel, ó bölcsnek hitt lemondás! Hol már a szád, a melled? A tested puszta csontváz, tested, mit érintetlen átadtam a talajnak, a föld ölelt először, rög csókolta az ajkad, elhódított a vén föld és én azóta folyvást siratom kora véged s a csóktalan bolyongást. ^\\v\v^\\\\\\\\v^%\\vw^\\\\vx EQYEDÜL DRÁMA SZERELEMRŐL, CSALÁDRÓL Alj ősin színműve a Magyar Néphadsereg Színházában Hol most fakad az élet, hol most indul a munka, megérkeztem hát ismét sárréti kis falumba. Ügy érkeziem meg most is, mint a hajók a révbe, haza küldött a város ezernyi gondja-fénye. Tudtam, hogy itt, e tájon megenyhül mind a bánat, s fogad, mint annyiszor már, szülöttének, fiának, s tudtam, hogy körülöttem természetszülte csenddel nem leszek én se más, mint egyszerű parasztember. Haj, régen volt, de régen, mikor utolszor jártam markot szedő kamaszként a dús ölú határban! Emlékszem, július volt, forró nyári verőfény, a nap egy pillanatra megállt a delelőjcn. s lángolt az ég felettünk, égett a föld alattunk, el-eltikkadt a testünk, de mi azért arattunk! S arattak itt is. ott is. a környék esengett-bongott, megcsúföltük az égen vigyorgó tűzkorongot! Sajgó derékkal akkor föláltam, szertenéztem az egész belátható búzatáblás vidéken, s láttam izzadni embert, láttam csodákat tenni, ■amit talán e földön nem tenne meg más senki, s láttam a kenyér útját, láttam, hogy napégette verejték csöppje cseppen minden gabonaszemre. Büszke is volt a szívem, s az lesz, amíg csak élek, mert nékem büszke érzés szeretni ezt a népet: belőlük lettem én is. köztük vagyok csak itthon, és semmi sincs a földön, mi tőlük elszakítson! Győri D. Balázs: Hiányzol Rímekkel, tudom, elérlek, verseim mércéjén mérlek, mert messze vagy. Idézlek, kergetek álmot, teremtek képzelt világot emlékekből. i Jó volna beszélni véled, keresni padot vagy széket a Szigeten. őriznék titkunk a rózsák, kettesben eltöltött órák örömeit. Hiába, hiányod kínoz, bicsaklik torkom a szóhoz, elhal a hang. Versekkel tudom, elérlek, rímjáték kerekül, kérlek: jöjj, közelíts! vonja felelősségre? Őket senki sem bünteti meg, ha rósz- szak? Ha én valamit nem jól teszek, mindjárt megvernek. És apát? De hátha nem is ő volt a rossz? A gyereknek hallgass a neve. A gyereknek nincs joga megkérdezni az igazat. A gyereknek csak ahhoz van joga, hogy butaságokat kérdezzen: mitől piros a paprika, meg hogy miért dörög az ég. Még erre is gyakran butaságokat válaszolnak. Meg azt, hogy ne légy kíváncsi, mert hamar megöregszel. Eh. ördög vigye az egészét. Hiába töprengek, úgy sem segít. Már itt a kapu. Jobb túlesni hamarabb ... Hét lépés a kaputól a konyhaajtó. Máskor, ha éhesen érkezem, olyan hosszúnak tűnik. Most pedig... A szomszédban bömböl a rádió. „Bárhogy lesz, úgy lesz, A jövőt nem sejthetem ■..” Marhaság. Belépek. — Csókolom. Anya a varrógép mellett görnyed. Azóta varr, hogy apa elment a háztól. Csak a fejét emeli fel. — A bizonyítvány? Most nincs erőm, hogy megcsókoljam. Kinyitom a táskát és odaadom a keményfedelű könyvecskét. L assan lapozgatja. A keze remeg. Furcsa gondolatom támad: talán érzi, hogy ő is hibás ... Végre megtalálja, amit keresett. Belemélyed. A szája hangtalanul mozog, ahogy olvassa a beírásokat. Még egy pillanat és odaér... ■— Ez micsoda? —* bök ujjúval a könyvecskére. Ilyet is csak a jelnőttek kérdezhetnek. Mit lehet erre jelelni? — Egyes .. — válaszolom egykedvűen. Csak hápog. — Szóval megbuktál? — Meg ... A hangja élesre fordul. — Te szégyentelen! Ezt érdemiem meg én? M/ájdnem kicsúszik a számon: Én talán ezt érdemeltem tőletek? De inkább hallgatok. — Takarodj a szobába! — kiált rám. — Es vidd a fakanalat! — Azzal a gép fölé hajol és eszeveszett iramban hajtja lábával a pedált. Sajnálom? Nem tudom. A Szívem helyén mintha egy kődarab lenne. Az asztalhoz lépek és kihúzom fiókját. Sodrófa, nokedli-szaggató, fakanál, szűrő, merőlcanál különös összevisszasága. A fiókban olyan kószált minden, akár az életünk. S zó nélkül bevonulok a szobába. Az ágy még bevetetlen, az asztalon befőttes üveg, pohár, teli hamutál. Hozzákezdtem, hogy úgy-ahogy rendbehozzam a szobát. Az ággyal, dívánnyal már végeztem, amikor anya belép. . — De szorgalmas lettél egyszerre! — fúj dühösen. — Azt hiszed, így megúszod a dolgot? Vállatvonok. — Megverhetsz... A lányod vagyok... Ha ez akkor történik, amikor még apa itthon volt, most talán elneveti magát, én bocsánatot kérek és ezzel rendben is van minden. Most azonban csak olaj a tűzre. — Mindjárt másképp beszélsz, te! — veszi fel az asztalról a fakanalat. öleljem át és kérjek bocsánatot? Soha! Ez a bizonyítvány nemcsak az enyém. Az övé is! Fussak ki a szobából? Ugyan hová mennék? Hiábavaló időhúzás. Jobb előbb, mint utóbb. A dívány végénél állók. Ráfekszem. két kezem közé temetve arcomat. Csak verjen, * * r wm w w * „ wj wc- ******** cplök én érted? Ez a hála, hogy nem tanulsz? Csattan a fakanál. Felszisz- szenek. Jóska jut az eszembe: „Ha ütnék, ne feszítsd meg magad!” Fekszem, mint egy liszteszsák. Nem használ. A fájdalom ellen nincs orvosság. A hatodik ütés után már a fogadalmamról is megfeledkezem. Bőgök és ígérek' fűt- fát, csak már abbahagyja. Anya azonban egyre azt haj— Megbukott? Az istenit az ! ilyen kölyöknek! De majd én l móresre tanítom! Legyőzve az iménti verés X fájdalmát, felugrok, megmar- : kólóm a széken fekvő kiska- X bálom, másik kezemmel fel- | tépem az ajtót s mielőtt még | megakadályozhatnának, kiró-X liánok a házból. S enki nem jön utánam. Ta- ; Ián félnek az emberektől. | Már jó messze jártam a \ háztól, amikor érzem, hogy \ kegyetlenül fázom. Felveszem \ a kabátot és nyakig begombo- ; lom. Nem sokat ért. Egész $ testem remeg. A fájdalomtól,J vagy a félelemtől? Nem tu- \ dóm. Most mi lesz? Már alkonyo-X dik. Vissza nem megyek. Ak- \ kor hova? Se rokon, se ba-X rát, aki éjszakára befogadna. X Pénzem? Kiforgatom minden | zsebem. Azt hiszem, menten $ felkiáltok örömömben. Három | tízforintosra akadok. Reggel X adta mostohám, hogy bort $ vegyek rajta. Milyen szeren- | cse, hogy elfelejtettem a meg- | bízatást! Egyszerre világos X lesz előttem, hogy mit te- | gyek. Apához utazom. Annyit tudok róla, hogy ^ Cegléden lakik. Vonatra talán X elég lesz a pénz. Hogy azután ^ mi következik? Bánom is én! \ Valahol majd csak megtalá- ^ lom. Futva indulok az autóbusz-1 megállóhoz. Kegyetlenül sa- § jog minden porcikám? A \ gyomrom korog az éhségtől? ^ Mit bánom én! § Apához megyek! Apához! v ha jobbat nem tud. összeszorítom a fogam és elhatározom, hogy azért sem sírok. Ezt az örömet nem szerzem meg neki. Rámver. Meg sem moccanok. mert nem fáj túlságosan. A vastag szövetszoknya kellő védelmet nyújt. Észrevette, odakap és felhúzza egész a derekamig. Közben szid, mint a bokrot. — Büdös kölyök! Ezért gürtogatja: „Megemlegeted még ezt a napot!” Nem tudom, hányat kaptam. Azt sem, hogy mikor ment ki a szobából. Csak fekszem ernyedten, mint aki a halálát várja. Percekig? Órákig? Nem tudom. Ha a lábamat megmozdítom, egész testemen végigfut a fájdalom. Arra eszmélek, hogy a konyhából behallatszik Ignác bácsi hangja. Bokros János: Itthon ^ A Crisanta — novelláskötet. ^ Mindössze öt novella — s mé- C ffis írói arcképet alkothatunk J magunknak segítségükkel íróijukról. Mind az öt novellában ^szegény emberek élete, küz- | delme pereg előttünk. Hábo- C rú után és a háborút megcélozó években, Kínában vagy ^ Mexikóban, de mindenütt a C jobb holnapért folyik a harc, gazért, amit a könyv szerep- ^ lói ebben az egy szóban sű- 5 rítenek: szabadság. | A kötetnek — mely az Eu- i rópa Könyvkiadó gondozá- C sóban jelent meg — legsikerültebb írása „A vég” című Cnovella. A második világhá- ^ ború után vagyunk, a vesz- ^ tes Németországban. A teg- ^napi hangosok, az SA-legé- C nyék lapulnak, s mentik ir- C bájukat, ahogy csak tudják. | A háború alig hagyta el ezt a C földet, s a zűrzavar még tellies. Az írás főszereplője Zil- C lieh, volt SA-legény. aki most | rettegve bújik mindenki elöl, l mert fél, hogy valaki mégis- l csak életben maradt a \kon- X centrációs táborok poklában, C s leleplezheti őt. X Bujkálásának. rettegésé- $ nek, a gyilkos önmarcangolá- C sónak megdöbbentően hiteles X ábrázolását adja Anna Se- X ghers. Apróságokban mutatja X meg a fő vonásokat, mozaik- l kockákból rakja össze a hi- I teles képet. Zillich élő, lé- \ tező figurává válik szemünk- X ben. a fasizmus megtestesítőijévé. Még a legnehezebb hely- Xzetben is — amikor pedig már, ; szorul a nyaka körül a hurok X \— nem megbánást mutat, nem X \önmagát ítéli el, hanem leír- \ \ hatatlan sóvárgással vágyik X X vissza a múltba. Szeretné is- \ | mét felhúzv.i a barna inget, a X i hosszúszárú csizmát, hogy ül- \ \ dözöttböl üldözővé váljon. | ; Zillichet eléri végzete. Az | \ író egyöntetűen szögezi le $ \ véleményét: minden hóhér- \ \ na!k ez lenne a sorsa. Ugyan- $ ; akkor megmutatja azt is, X X hogy hányán, de hányán van-X X nak olyanok, akik képmuta- $ ; tóan megváltozott embernek 5 i mutatkoznak, legbelül azon- ^ ; ban megmaradtak a tegnapi X X hóhérnak, s csak arra les- X Xnek. várnak, hogy mikori, X kezdhetnének mindent elöl- J ! rol. X \ „A haramia” a múltba viszi j; 5 el az olvasót. A kötet egyet- j $ len olyan írása, mely szép X X ugyan, de eléggé nehezen hd- $ 5 mozható ki belőle az író X X mondanivalója, igaz. hogy a X ókorai időkből, 1936-ból szár- 5 mazik. „Az új program” és a címadó „Crisanta” elviszi Németországból az olvasót: az előbbi Kínába, a másik Mexikóba. „Az új program” a kínai kommunisták nehéz, s áldozatoktól terhes harcát mutatja meg, azt a kezdeti időszakot, amikor a mai Kínáért megindult a harc. A „Crisanta” meghatóan bájos története egy mexikói lány sorsát mondja el. Árva lányét, aki egyedül áll a kapitalizmus tülekedő világában, s mégsincs egyedül, mert társai az embertelen világban is melléje állnak, segítik, s ■felnyitják szemét: lássa meg, hogy több az élet. mint a közvetlen holnap várása. Van egy távolabbi holnap is, melyért áldozni, dolgozni kell, melyért élni érdemes. A kötet utolsó novellája a német munkásmozgalom egyszerű harcosainak állít emléket. A sematikus regények „elkényeztettek” bennünket. S most örömmel látja, tapasztalja az ember, hogy igen: a pozitív hősök léteznek, vannak. csak éppen ábrázolni kell tudni azokat. S Anna Seghers tudja. Irásművésze- te magas igényű, s nem enged a mércéből. S így forr össze művészi egésszé forma és tartalom, bizonyítva, hogy az igazi művész megtalálja a ma problémáinak kifejezésére legalkalmasabb formát. Mészáros Ottó ; Ez a színdarab sok vitát I váltott ki mindenütt, ahol [csak játszották. Magam is | meglepődtem, hogy a közön- ! ség az előadás végén lassan I bandukol kifelé. (Nemcsak gazért, mert nincs ruhatár és J így nem érdemes sietni, tolon- ; gani...) a közönség töpreng lés vitatkozik. „Nem jó a befejezés” — rázta fejét elgon- |dolkozva székszomszédnőm. | „Miért ne lenne jó?” — kér- |dezte kicsit méltatlankodva a | társa. „Mégis a család az első” 5— vélte a szomszéd. „De ha Jegyszer mást szeret?” — mon- Jdott ellent a másik és vitat- v kozva tűntek el. Ebből máris I kiderül, hogy a dráma izgal- Imas, mai konfliktust tárgyal. I Egy — már nem fiatal — ki- I tűnő mérnök, hozzáteszem, I becsületes ember és jó kom- [ munista, aki szép családi éle- ^ tét él, összetalálkozik a „nagy J szerelemmel”. Beleszeret kol- | legája feleségébe, a fiatalasz- I szony szintén tehetséges mér- J nők maga is tisztességes, egész | ember. Mindketten küzdenek | érzéseik ellen. Nem akarják la boldogságot mások boldog- J talanságára építeni. A fiatal- i asszony távoli kiküldetésre \ utazik, szakítanak. A szere! lem azonban erősebb és ők * í nem tudnak hazugságban élni. A mérnök a szerelmet választja, a kis család „egyedül” marad. A darabról szóló kritikák nagy része abban egyetért, hogy az író kényes kérdéshez nyúlt, őszintén, nagy drámai erővel mutatja be hősei vergődését. Általában szemrehányást tesznek azonban a szerzőnek, hogy „nem foglal állást”, „nem ad megoldást”. Véleményem szerint ebben a kérdésben a kritikusok jó része téved. A szocialista család csak akkor lehet szilárd, ha szerelemre épül. Ebben nincs vita. De mi történik, ha összeütközik család és szerelem? A szerző nem tolhatja félre hőseit, hogy elmondja a maga véleményét, hanem hősei sorsán, magatartásán, cselekedetein keresztül vall arról, mit tart jónak és mit ítél el. A mérnök a darabban talpig becsületes ember, aki gyűlöli a hazugságot. A párttitkárral való vitájában így védi elhatározását: „a pártnak nem szabad hazudni. A családi kötelék sem válhat bilinccsé, nem nyomoríthatja el az embert.” Ez vezeti a feleséget is, amikor nem tartja vissza férjét és ez élteti a szerelmes fiatalasszonyt, aki szembefordul a szerelméért rajongva szeretett apjával is. Itt — és erről feledkeznek meg a bírá- .< lók — igazi szerelem tombol J a szívekben, egész emberek ^ igaz érzései. Megszenvednek ^ ezért az érzésért, áldozatot ^hoznak, mindent kockáztatnak ^ és mindent vállalnak. Hiszen J nagy árat fizet szerelméért a ^ mérnök. Kislánya, aki annyi- ^ ra szerete, elfordul tőle az | utcán és csak úgy beszél róla § ezután, „láttam azt az em- ^ bért”. A hazugság, a lemon- ^ dás elviselhetetlenné tenné ^ életüket, megalázná őket is, ^ családjukat is, elveszne em- $ berségük. Aljosin világosan J ítél, amikor bemutatja egy ^ szoknyavadász intrikus gyűlö- J letes. undorító figuráját, aki ^ a mérnök esetéből szeretne ^ erkölcsi alapot teremteni sa- | ját erkölcstelenségének. És 5 megmutatja az elhagyott ^ szomszéd fiatalasszony alak- | jában azt az embert is, aki ^irtózva az egyedülléttől, el- ^züllik. Aljosin pártos író, az J új erkölcs nevében ítél és ^ bírálóinak nagy része nem J vette észre éppen ezt az újat. Az író nem a család ellen foglal állást, hanem a szerellem mellett, A család a mi S társadalmunkban is együtt- I élési forma, amelynek tartal- I mat a szerelem ad. A régi 5 polgári család másfajta köte- | iék volt. Adás-vételi szerző- | dés, nem egyenrangú felek J között. Üzlet, amelyben a J szerelem harmadrendű cse- J kélységgé ztíllött, kivétel volt, J ritkaság. A szocialista család J egyenrangú felek szövetsége* 5 akiket a szerelem fűz össze. J Ha a szerelem elmúlt, össze- 5 köt a kölcsönös megbecsülés, ^ a gyerek, a nézetek azonos^ | sága. A család erősebb, mint | az érzékiség, nem szabad oda- I dobni felelőtlen kalandokért; | Aljosin bátor, merész művész, | áld felteszi a kérdést: mi tör- | ténjék, ha a házastársak lcö- J zött már nem él a szerelem I és egyikük összetalálkozik az J igazival? És így felel: ha J valódi, nagy érzés fűti őket, | akkor új családot teremtenek | a szerelem alapján. A régi ^ családi kötelék fenntartása J formális valamivé szürkülne, | ami teher lenne, mégpedig elviselhetetlen teher. Ez az író I haladó, korszerű, becsületes J válasza. És a feleség tragé- I diája? — kérdezhetné valaki. I Az író válasza e kérdésre is < egyértelmű. Inkább egyedül, S emelt fővel, mint élni valaki- ; vei. aki mást szeret, aki ezt la köteléket nyűgnek érzi. Ne- ! héz és szomorú évek várnak ! ró, de inkább így, mint na- ; ponta megalázkodni. A Néphadsereg Színháza iszép előadásban, tiszta értel- ; mezesben hozta színre ezt az őszinte, becsületes drámát; Szántó Miklós
