Pest Megyei Hirlap, 1959. július (3. évfolyam, 152-178. szám)
1959-07-11 / 161. szám
4 FEZ IHECY ‘i^Cirla p 1959. JÚLIUS 11. SZOMBAT Két gyerek élve akarta elégetni szüleit Az amerikai Jackson városban Doreen Backer 15 éves kislány Bruce nevű 12 éves öccsével együtt a fiatalkorúak börtönébe került. A két gyerek vadállatias módon meg akarta gyilkolni szüleit. Az alvó szülők ágyút leöntöttek benzinnel és meggyújtották. Szerencsére a szülők idejében felébredtek. A rendőrségen a testvérek azt vallották, hogy szüleik „túlságosan szigorúak ▼oltak velük.” Bevált az új rendszer, de több támogatást kérnek a vállalatok a műszaki fejlesztési alapok felhasználásánál Néhány hónappal ezelőtt jelent meg a rendelkezés, hogy a vállalatok a terven felüli nyereség meghatározott részét műszaki fejlesztési célokra tartalékolhatják. A műszaki fejlesztési alapok megteremtése óta alig hat hónap telt el, s máris több vállalatnál jótékonyan éreztette hatását. ArŰsztől érvénybe lép az általános iskolák felső tagozatán bevezetett áj tanterv második része Az általános iskola; oktatónevelőmunkában azok a terhek, amelyek a korábbi években a maximal izmust, a tanulók túlterhelését okozták, az új tanévben tovább csökkennek. Ismeretes, hogy az elmúlt oktatási évben vezették be az új felsőtagozatos tanterv első részét, s az éhhez kapcsolódó kísérleti tankönyveket. Amint a Művelődésügyi Minisztériumban az MTI munkatársának elmondották, a tapasztalatok azt bizonyítják, hegy a tananyag maximaiizmusa, a tanulók túlterhelése lényegesen csökkent. A tanterv második üteme lehetővé teszi a további esökkenést. Ez azonban csak akkor biztosítható, ha az egyes pedagógusoknál még mindig tapasztalható, helytelenül értelmezett szakmai ambícióból eredő maximaliz- mus is megszűnik. A tantered fegyelem minden pedagógusra egyformán kötelező, valameny- nyi tantárgynál. A tanulóktól nem szabad sem többet, sem kevesebbet számnnkémi, mint anieny- nyit a tanterv előír. Az új tanterv második részének életbe lépése gyakorlatilag azt jelenti, hogy a jövő tanévtől új lesz a hatodikos orosz nyelvkönyv, a nóvémy- és állattan, a hetedikes magyar nyelv és irodalom, számtan és mértan, illetve fizika- könyv, a nyolcadikos történelem, számtan és mértan, valamint az egészségtan. A harmadik-negyed ik-ötödik és hatodik osztályosok egyidejűleg új énekkönyvet kapnak. A nyolcadikos új történelemkönyv anyaga például lényegesen kevesebb lesz, csak az 1900- tól napjainkig terjedő időszakot öleli feL A hetedikes számtan- és mértankönyvből elmaradnak a nehéz, összetett, a tanulók értelmi erőit még meghaladó szöveges feladatok, a nyolcadikosból ugyancsak a nehéz szöveges egyenletek, így több idő jut a számolási készség, a logikus gondolkodás fejlesztésére. A hetedikes fizikakönyv anyaga döntően azt a célt szolgálja, hogy a tanulók megismerjék a fizikai törvényeket, azok gyakorlati, technikai alkalmazását. A hatodikos növény- és állattankönyv elhagyja a rendszertan feldolgozását, s szorosabb kapcsolatba hozza a tananyagot az élő világgal, a természet valóságával. Még az idén az ötödik osztályos anyag tanításához megjelenik néhány általános iskolai tanári kézikönyv, amelyek segítik a felkészülést az cktató-nevelőmunkára, a módszertan tekintetében is hasznos útmutatást adnak a pedagógusoknak. Ugyancsak kézikönyv jelenik meg a műszaki-gyakorlati ismeretek tanításához, az ötödik osztályok tanulóit oktató pedagógusok részére. Az új tanterv bevezetésének első ütemében — az 1958—1959-es tanévben — használt ötödikes és hatodikos kísérleti tankönyveket véglegesítik. Átdolgozásoknál figyelembe veszik az év közben szerzett gyakorlati tapasztalatokat, a pedagógusok véleményét, észrevételeit, javaslatait. Az átdolgozás idején — az 1959—1960-as tanévben — még ezekből a könyvekből tanítanak, az 1960—1961-es oktatási évtől kezdődően pedig mái a véglegesekből. Ezek már olyanok lesznek, amelyek kiállításukban, illusztrációjukban, szövegükben, tartalmukban és stílusukban egyaránt megfelelnek az igényeknek. ról, hogyan vált be az intézkedés, több budapesti nagyüzem főmérnöke számolt be csütörtökön délután a SZOT Mérnök-Technikus Tanácsának kérésére. A felszólalások alapján egyöntetű és általános vélemény alakult ki: a műszaki fejlesztési alap jó és szükséges. Előrelendítheti az egész ipar fejlesztésének ügyét, ha a vállalatok több támogatást kapnak az új rendszer kiépítésében és nagyobb önállósággal intézhetik az üzemen belüli fej. lesztést. A műszaki fejlesztési alap révén a Fémáru- és Szerszámgépgyárban kétmillió forintnál nagyobb összeg, az Egyesült Izzóban még ennél is több áll a gyártás- és gyártmányfejlesztésre. Ez a jelenség azonban nem általános, a textil- és az élelmiszer- iparban a helytelen kiindulás következtében — indokolatlanul csekélyek ezek az összegek, s amiatt a műszaki fejlesztésben sem éreztetik ösztönző hatásukat. A felszólalók többsége az új fejlesztési rendszer hiányosságaként a kísérletek eredményeinek nehézkes értékesítését, körülményes üzembehelyezc- sét jelölte meg. Mert, bár elkészült az új gép, vagy a gyártást korszerűsítő újítás, munkába nem állítható, mert az már beruházásnak számít, jóllehet, az előállítás és a kísérlet költségeit a felújítási alapból a vállalat már kifizette, s a termelés szolgálatába helyezése sem a gyárnak, sem a népgazdaságnak újabb kiadást, ráfordítást nem igényelne. A vállalatok főmérnökei felvetették, hogy a próbasorozatgyártás költségeit is célszerű lenne a kísérleti célokra fenntartott összegből fedezni, mert így az új gyártmányt nem terhelnék indokolatlanul magas költségek. Tapasztalati számokkal érzékeltették, hogy nem mindenkor a leggazdaságosabb a hazai kísérletezés. Bizonyos esetekben eredményesebb a külföldi szabadalom megvásár'ása, mert az évekig tartó kutatás csak konzerválja egy- egy iparág elmaradottságát. Az értekezlet azzal ért véget, hogy az eredményekről és a javaslatokról összefoglaló jelentést készít a SZOT Mérnök-Technikus Tanácsa és azt eljuttatja az illetékes gazdasági vezetőkhöz. A Csepel Autógyár mellett még az idén korszerű művelődési ház építését kezdik meg. A hatmillió forintos beruházással épülő otthon céljaira a gyár dolgozói félmillió forint értékű társadalmi munkát ajánlottak fel. Új iskola épül Ga Iga hévizén A GYAKORLOTT ÜRUIAZÓ :':óx :• Ez az épület szeptember elsejére elkészül, hogy Gal- gal-.éviz iskolás gyerekei a jövő tanévtől kezdve ide járhassanak iskolába. Eddig csupán négytantermes iskola- épületben és két bérelt helyiségben folyt a tanítás, pedig 427 iskolás gyerek tanul a községben. Az új iskola hat- tantermes lesz, de szertárak, napközi otthon, úttörőszoba sem hiányzik majd belőle, sőt egy két szoba, összkomfortos pedagóguslakás is helyet talál benne. Kétmillió forintba kerül az építkezés, s ezért a pénzért teljesen modern iskola épül Galgahévízen. Külön kútja is lesz, 90 ezer forint költséget fordítanak rá. K or sze i ű szenny vfz-levezet ő csatornával szintén ellátják az épületet. Az új iskola belső berendezése máris megérkezett, modern alumi- niumvázas padokban tanulnak majd a hévízi gyerekek. A község iskolaproblémája ezzel megoldódik, de hátra van az óvoda kérdése. Ez idő szerint a magánházban működő óvodába 50 kisgyerek jár, holott mindössze 17 gyerek számára van hely benne. Rövidesen, talán 1961-re, meglesz azonban az új óvoda is. A közságfejlesztési alap hozzájárulásán kívül, a felajánlott jelentős társadalmi munka is segít minél előbb tető alá hozni az új óvodát. Ezenfelül a község lakossága által megvásárolt téglajegyekért befolyt összeget is felépítésére fordítják. Amikor a tolvajnak is, a kárvallottnak is bűnhődnie kell A szovjet sajtó érdekes részleteket közöl a gyakorlott űrutazóról, a Vakmerő kutyáról. A kutyát V. Sz. Geor- gijevszkij és Sz. F. Szebezsko tudományos munkatársak készítették elő a nagy útra. A Vakmerő mindössze három éves és jó adottságai alapján választották ki a kísérletre. Miután gondos orvosi vizsgálat megállapította, hogy minden szempontból egészséges, kezdődött a kutya különleges előkészítése, idomít ása. Hosszú munkával sikerült hozzászoktatni ahhoz, hogy a legnagyobb nyugalommal viselje el a különböző kísérleteket. A kutya hozzászokott ahhoz, hogy különböző műszereket csatoljanak testére és megszólaló a rendkívül nagy zajt, illetve rázkódást, amely a rakéta indításánál lép jel. A kutya eddig már három ízben sikerrel vett részt rakétakísérletekben és szervezetében nem következett be fiziológiai elváltozás. Teljesen egészséges és „szabad idejében” a többi kutyához hasonlóan vidáman játszik. A Vakmerő úti- társa, a nagy szürke nyúl, amely első ízben vett részt ilyen kísérletekben, . ugyancsak gondos előkészítésen ment át. A nyúl mindössze egy éves, súlya három kilogramm. Dobos Ferenc, hernádi lakost már négy ízben ítélték el betöréses lopás, csalás és egyéb bűncselekmények miatt. Ezzel a múlttal nem könnyű munkahelyet találni, mert az ilyen embereket nem szívesen fogadja be egyetlen közösség sem. Volt azonban a községben egy gazda, Jávorszki Márton, aki, mint alkalmi munkást mégis fölfogadta őt. Május 30-án gazdájával együtt egy kocsi szalmát vittek Monorra eladni. A községben találkoztak össze a gazda testvérével, Jávorszki Andrással, aki egy hízottmarhát hozott eladásra az Állat- forgalmi Vállalathoz. A déli órákban hármasban indultak hazafelé, de előtte még a Kossuth-telepen egy házhoz hajtottak, ahol cementet rakták fel. Mielőtt munkához láttak levetették a kabátot. Jávorszki András kabátja is ott lógott a többi között, amelyben benn volt az az ! 1500 forint, amit a leadott marháért kapott. Egy jól ki- I választott, alkalmas pillanat, ügyes kézmozdulat, s a kabátban lévő összeg máris Dobos zsebébe vándorolt. Hazafelé menet jó egynéhány korsó sört megittak, de Jávorszki András nem vett észre semmit. Dobos már a lovakat fogta ki a gazda udvarán, amikor nagy garral, felháborodva rontott be Jávorszki András, s egyenesen nekiszegezte a kérdést: — Miért loptad el a pénzemet? Dobos tagadott. A két testvér pedig vasvillával nekiesett, s ütötték agyba-főbe, amíg be nem vallotta, hogy hova rejtette a pénzt. Dobos Ferenc ügyében a monori járási ügyészség kiadta a vádiratot. De súlyos testisértés miatt eljárást indítottak Jávor sziki Márton és Jávorszki András ellen is. ,\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\,\V.\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\VA\\\\^\\\\\\\\V.\\V\W^^ HETVEN ÉVE HALT MEG SZENTENDRE MEGÉNEKLŐJE, IGNYATOVICS JÁSA Habár a magyar szabadságharc centennáriuma, 1948 óta szentendrei szülőházán márványtábla őrzi emlékét, a szürke, mindennapi élet forgatagában a szentendreiek közül is nyilván csak kevesen tudják, ki is volt Ignyatovics Jása, Szentendre szülöttje, a szerb irodalmi realizmus megteremtője, aki immár hetven esztendeje halt meg Újvidéken, szegényen és elhagyottan, tüdöbajban, egykori daliás alakja árnyaként. Az évforduló azonban időszerűvé teszi, hogy legalább egy rövid pillanatra álljunk meg emléke előtt és szóljunk arról a hazai szerb íróról, akinél szebben és maradandóbban eddig még senki sem emlékezett meg Szentendréről, a „szerb Sionról”, a hajdani patriárkátus székhelyéről és főként annak polgárairól, az egykori Szentendre szerb kereskedőiről, kézműveseiről, kisembereiről. Születésének és halálának adatairól is ellentmondó és eltérő feljegyzések vannak az irodalomtörténetben; a szentendrei szerb püspökségen őrzött anyakönyvi adatok szerint azonban pontosan megállapítható, hogy 1822. november 26-án (a mi időszámításunk szerint december 6-án) született abban a házban, amelyen ma a Történelmi Emlékbizottság márvdnytáblája áll. Az Egyetértés 1889. július 8-i számában megjelent nekrológ szerint július 5-én halt meg Újvidéken; egy esztendővel azelőtt ünnepelte ötvenéves írói jubileumát. Szentendréről kora ifjúságában elkerült, de két regényében is megörökítette a másfél évszázad előtti Szentendre képét. Pesten és Kecskeméten tanult jogot, kalandos élete során volt honvédhuszár, pesti lapszerkesztő, majd a negyvennyolcas szabadságharc idején a forradalmi magyar kormány kiküldöttje, ugyanabban az évben Karlócán, a pátriárkáimon „narodni sekretar”, azaz nemzeti titkár, aztán Belgrádba költözött, a szabadság- harc leveretése után pedig négy évig idegenben, valószínűleg Algériában bujdosott. Az ötvenes években Pesten telepedett le és jó ideig szerkesztette a Szerb Matica irodalmi folyóiratát, a hetopist, később újvidéki főjegyző volt, majd országgyűlési képviselő, mindvégig azonban szerkesztő és író s eközben nemcsak a szerb társadalom többségével, hanem bizonyos fokig önmagával is szembekerült. Egész életében bohém természetű, köny- nyen lobbanó, hirtelenkedő ember volt, akárcsak regényének főhősei, de életének fordulatai is ebből a szeszélyes jelleméből következtek. (Érdekes, hogy emlékirataiban Petőfivel való megismerkedéséről szólva, a nagy magyar 'költőnek e jellemvonásai tűnnek a szemébe.) Egyben azonban állhatatos volt; negyvennyolcban a Habsburg-barát szerbekkel ellentétben, a demokratikus magyar ügy mellé állt és emellett élete végéig kitartott. Alig tizenhatéves siheder volt, ami——————— kor Budán megismerkedett az akkori szerb költészet legismertebb költőjével, Szima Milutinovics Szarajlijávál. Ignyatovics akkor versben örökítette meg a találkozás emlékét s bár ifjúkori versei elkallódtak, ez a vers máig fennmaradt. Pályája kezdetén a korábban annyira divatos romantikus regények írásával kezdte, de hamarosan kiütközött belőle a vérbeli realista s mikor a hatvanas-hetvenes években, máig fennmaradt és olvasott regényeit írta, már a realizmus módszerét használta, s legszívesebben a kisemberek, a kisiparosok, kereskedők világát rajzolta meg. Életében regényei csupán úiságok tárcarovatában, folytatásokban jelentek meg, s csak a huszadik század elején, amikor a méltánytalanul elfeledett írónak Jovan Szkerlity, a nagy szerb irodalomtörténész rehabilitációt adott, jelentek meg művei könyvalakban is. Legjobb alkotásának az irodalomtörténet az Örök vőlegény c. regényét ismeri, amely a korabeli Szentendre kereskedő és iparos társadalmának életét örökíti meg; az a ház, amelyet e regényében leír, s amelyet az örökösök ketté akarnak fűrészeltetni, ma is áll a szentendrei Duna-parton. Másik híres regénye, a Respektus Vásza, szintén Szentendréről indul ki és oda is tér vissza; a regény főhősében Ignyatovics tulajdonképpen saját magát írta meg. Respektus Vásza egy szerb származású magyar honvédhuszár, aki magyar oldalon vesz részt a szabadságharcban, egészen Világosig. Ebben a regényében egyúttal politikai hitvallását is megírja. A Régi és új mesterek c. kisregényében az iparososztály felbomlását írja meg, Milán Karadzsics c. regényében pedig szintén a kézművesek világának életteljes, humoros alakjait vetíti elénk. A Furcsa világ című regényében fordul a bácskai parasztvilág alakjai felé, s olyan tősgyökeres realistának bizonyul, mint amilyen a magyar irodalomban — jóval nagyobb mesterségbeli tudással és felkészültséggel — a mi Móricz Zsigmondunk volt. Halála után Ignyatovics Jása egy ideig a szerb irodalomban is feledésbe merült, e század elején azonban teljes rehabilitációt kapott s azóta (Arany János szavaival) „nőttön nő tiszta fénye, amint időben, térben távozik.” Művei a legutóbbi másfél évtizedben több újabb kiadást értek meg. A szerb irodalom mint a realizmus megteremtőjét tartja számon, a. negyvennyolcas centennárium évében pedig Respektus Vásza című müve magyar fordításban Budapesten is megjelent. Életműve azonban megérdemelné, hogy az egykori Szentendre szerb kereskedői és iparostársadalmát oly nagy művészettel megörökítő második regénye, az Örök vőlegény is hamarosan a magyar olvasóközönség kezébe kerüljön, mert Szentendrét, annak múltját és gyökereit csak akkor ismerhetjük igazán, ha ennek a vérbő szerb realista írónak a megvilágításában is láthatjuk, Emlékiratainak magyar fordítása is megjelenésre vár, hiszen ebben a hátramaradt műben egy magyarországi szerb író megvilágításában szemlélhetjük a negyvennyolcas pesti eseményeket s egész sor olyan kortárssal találkozhatunk benne, mint Petőfi Sándor, Lisznyai, Damjanich és mások, akikkel annakidején Ignyatovics személyesen is megismerkedett. Hisszük, hogy halálának hetvenedik évfordulója illetékeseink figyelmét újból ráirányítja Ignyatovics Jása méltatlanul elfeledett alakjára és a magyar irodalom lerója vele szemben még fennálló tartozását. Csuka Zoltán
