Pest Megyei Hirlap, 1959. július (3. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-10 / 160. szám

4 1959. JÚLIUS 10. PÉNTEK PEST MEG k'JCirhn» Balatoni ajándéktárgyak s ^ Ha a gyönyörű magyar ten- ^ ger, a Balaton partján nyara- ^ lünk, hazaindulásunk előtt | mindig problémát jelent egy- ^ egy ízléses és kedves emlék- $s tárgy beszerzése. Az utóbbi \ esztendőkben a giccsek ára­seggel díszített szinpompás hamutálcák, poharak, kan­csók. Ezek a gondosan meg­munkált tárgyak gyakran öt­vösművészeti remekek, de ké­szülhetnek érdekesen metszett üvegből, kerámiából. De nem szabad megfeledkeznünk a di­vatos vonalú, egészen újszerű ékszerekről sem és a szelle­mesen mulatságos, apró játé­kokról és autóbabákról. A sok-sok elragadóan szép ajándéktárgyat azonban nem­csak lakások szépítésére és díszítésére használhatjuk. Igen praktikus és célszerű ajándé­kok között is válogathatunk és mindenkinek csak örömet szerezhetünk a balatoni emlé­kekkel. Bármilyen bútorral —■ akár a legmodernebb vonalú vagy nagyanyáink ‘korabelivel berendezett otthonnak ékíté- sére alkalmas tárgyakat ta­lálhatunk az új művek kö­zött, a klasszikus formájú la­kásdíszektől a legmodernebb formájú munkákig. Eláruljuk még, hogy az emléktárgyak népszerűségét növeli még a hozzáférhető ár is: a tárgyak túlnyomó több­sége nem éri el a húsz forin­tos árat. Meggyőződésünk, hogy a balatoni főszezonban esek a jól sikerült új alkotások nagy érdeklődésre és keresletre számíthatnak nyaralóhelyein­ken. A Balaton műemlékeit és nevezetességeit megörökítő tárgyak között mindenki ked­Halászleány gyertyatartó (Kerámia szövetkezei) data szinte elöntötte az üdü­lőhelyeket: festett kagylók, vadul tarka dobozok, szörnyű mintázás ú strand-kendők és térítők kínálták magukat min­denfelé, kis nyaralóhelyeken éppen úgy, mint világszerte ismert fürdőhelyeken. És mi­vel mást kapni nem lehetett, a gyanútlan üdülő megvásá­rolta a kontárok és az isme­retlen ügyeskedők ajándék- tárgyait. A „Balatoni Intéző Bizott­ság” és az „Iparművészeti Vállalat” azonban most már ; kultúrpolitikai harcot hirde- ; tett a giccs és az ízléstelen- l ség ellen: gondoskodtak arról, ; hogy a külföldi és hazai láto- I gatók valóban neves iparmű- ; vészek szép és eleső müvei ! Izözött válogathassanak. A \ több száz különböző művészi i munka alapanyaga a színes I fém, az eloxált aluminium j vagy a fa, de találunk csi- ; szolt üveg-, színes kerámia-és I porcelántárgyaikat, sőt bőr és j műanyagból készülteket is, \ feltűnik a háncs, a pamut, de '. még a gyiimölcsmag is, a kü- • lönböző textilanyag és a Ba- ■ latonra annyira jellemző, tar- \ kán fénylő kagyló. \ A szépséges Balaton emu­ikét idézik a kecses halakkal, ; vitorlákkal, kecskefejekkel és \ a nádas madaraival és más I különböző helyi jellegzetes­Emlékpobár (Werssmahr Judit üvegművész) vére válogathat és az üdülő vendégek szép és kedves ba­latoni emlékekkel és művészi emléktárgyakkal indulnak majd vissza otthonukba és ni u nkahelyükre. Vájná Éva egyik neveld, a nagy ügy egyik szószólója a sok közül. És úttörőcsapatokat emle­get, amelyek négy-öt csónak­ra annyi ellátmányt kapnak egy esztendőre, hogy abból két hajót is rendbehozhatná­nak a visegrádiak. Meg aztán: — Az iskola most kapott ötvenezer forintot a gyakor­lati műhely berendezésére. Hát ha már van műhely, ha már lesznek benne gépek, nem lehetne még valamit a hajóra is áldozni?! És idézi a mottót: — Mert ugyan honnan is vennék a hajógyárak, a hajó­sok az utánpótlást?... Valóban... Honnan, ha nem innen? ■k / gaz, nem bizonyos, hogy minden gyerek, aki részt vesz a hajó építésében a hajó­ácsi, gépészt, hajósi hivatást választaná. Sőt, bizonyos, hogy nem így lesz. Akad köztük, mire felnőnek, szárazföldi esztergályos, tanító, bányász, orvos, bolti kiszolgáló — min­den. De ami bizonyosság: mind­egyikük megtanulná közben a munka, szeretetét és a kétkezi dolgozók tiszteletét. Talán ez. ez a nem kicsiny cél megérné, hogy a lentről jött ígéreteket támogatás is kövesse, hogy a megyei úttörő elnökség felfigyeljen a viseg­rádi kezdeményezésre, hogy a megye üzemei segítsék végre vízre a hajót, amely gyere-j kekkel a fedélzetén repülni vágyik. Garami László irányítja a munkálatokat: Tóth József pedagógus éve­ken át a hajójavítóban dol­gozott szakmunkásként, most, hogy előtérbe került a gya­korlati képzés, minden szak­mai tapasztalatával együtt visszatér eredeti hivatásához, a pedagógusi pályához, ö lenne a nagy munka legfőbb irányítója. Helyi segítségben sincs hiány. Az erdőgazdaságról', a szakmunkás szülőkről már szóltam. De szólnom kall még a kőbányáról, amelynek ve­zetői és dolgozói már adtak és bizonyára még adnának anyagot, valamint a helyi szervekről, amelyeknek nem közömbös, hogyan tanulnak a község fiataljai. Mi van még? Hát a hajó, a Duna és lel­kesedés is — az első felülről jövő bíztatás, támogatás nap- sugaracskája bizonnyal előcsa­logatná onnan, ahová elbújt. Tehát csak egyetlen egy kell: pénz. „Csak”. ★ rrízezer forint. Ennyi szük­■* séges az induláshoz. Nem kevés. Nem könnyű előteremteni száz darab száz. forintost, hát még a kezdet után a többit, ennek az ösz- szegnek négy-öt-hatszorosát. Mert ahogyan évül majd a hajó. úgy eszi. falja a pénzt. — De hiszen annyi másra jut még több is! — mondja az mellett suhanva el, hogy vé­gül dicsőséggel partra vezes­sék a hajót, a hajót, amelyet ők, igenis ők maguk építet­tek magúiknak. Így állt a helyzet, így ál­modtak a pedagógusok és a gyerekek télen, a teruezgetés időszakában. Ébredezni láttam a vikin­gek hajósszellemét. ★ íj's mire elérkezett a tett J-J ideje? Szomorú a felbakolt hajó­lest a visegrádi Duna-parto-n és berozsdásodtak a fényes álmok. A hajójavító üzem — ahol a gyerekek szüleinek egy ré­sze dolgozott — elköltözött Visegrádról. De ez lenne a kisebbik baj, hiszen a szülök továbbra is he'yben Iáknak és a tele­pet átvevő utód, az erdőgaz­daság javítóműhelye, támo­gatná az építőket, az iskolát. Az anyag egy részét is ösz- szeadták, megvásárolták már. Nagy hálom vaslemezt rág a rozsda a javítóműhely udva­rán, a hajótest tőszomszédsá­gában. A lemezeken hajócsa­var hever, mintegy nyomaté­kül, nehogy elvigye az anya­got az erős dunai szél. mint ahogyan elhordta a gyerekek és a pedagógusok reménysé­gét. Szakember is akadna, aki fSSSSS/SSSSSSSSS/SS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SS/SSS/SSSSSSSSSS/SS/SSSSS/SSSSSSSSSSSSA REPÜLJ HAJÓM!... — Ez lesz aztán igazi gya­korlati oktatás! Ez lesz poli­technikai képzés a javából. — A gyerekek észre sem ve­szik majd, hogy játszva ta­nulnak! — Hát persze! Építik a ha­jót, segítenek a felnőtteknek, amit tudnak, közben megsze­retik a fizikai munkát!... — Megismerkednek a vas, az acél, a fa, egyszóval az anyag sajátosságaival!... — ... És a szerszámok ke­zelésével, a gépekkel, a motor­ral... Egymás szavába vágva ára­doztak. Mindegyikük külön-kiilön lelki szemével látta, hogyan bontják ki a visegrádi gyere­kek a nyáron a hajó vitorláit — azaz, bocsánat, hogyan gyújtják be a motort — és vágnak neki a nagy víznek... — Mert ugyan honnan is vennék a hajógyárak, a hajó­sok az utánpótlást, ha nem a dunamenti Visegrádról? — kérdezték, és ebben a kér­désben, amely nem várt fele­letre, rejtették el legnyomó­sabb érvüket. És a gyerekek! D ehát ez egészen termé­szetes. A gyerekek, ha álom szállt szemükre, holtbizonyos, hogy a hatvanszemélyes, új­jávarázsolt motoros sétahajó parancsnoki hidján állva, iránytűvel a kezükben vezé­nyelték a matrózok sererét. zátonyok és fenyegető szíriek H iába biztatom, nem re­pül. Csak vágyakozik a Duna vi­ze után, a hullámok pedig, amelyeknek hátára kívánko­zik, át-átiramodnak alatta, de hozzá nem érnek. A hajó néhány, gerendákból ácsolt állványon nyugszik a víz fölött. Pihen. így, szu­nyókálva, mintegy szolgálaton kívül nem is hajó voltakép­pen, csak afféle roncs. Nem, nem akarom sérteget­ni. De ami igaz, az igaz, Roncs­ként, szóról-szóra roncsként vásárolták. A visegrádi álta­lános iskola lelkes tanárai sajátjukból adták össze az ócskavasként vett vízijármű árának egyrészét, azzal a meg­gondolással, hogy a pénzt csak kölcsönbe adják, visszakapják úgyis, hiszen nagy tervük holt- bizonyosán számos támogatóra, szocialista macénásra talál „odafenn”. Hát — nem talált. Pedig ígéretek hulldogáltak a magasból, de az ígéret ön­magában nem olyan, mint a májusi eső, nem termékenyí­ti meg a talajt. így történhetett meg, hogy bár a hajó maga nem úszlcál még. mégis benne úszik a vi­segrádi pedagógusok pénze. •k F alamikor újév táján hal­lottam először a nagy i tervről. \ Akkor már megvolt a hajó. ; — A mi hajónk! — mondták i a pedagógusok és a gyerekek, : szinte kórusban. ! És a tanárok még talán job- \ ban lelkendeztek, mint tanít- ' ványaik: Hat munkástémájú film \ készül az idén I I : Az idén — előreláthatólag — § I tizenöt játékfilm készül ha- ^ i zánkban, kilenc napjainkból $ ; meríti témáját és hat a mun- ^ jkásemberek életét ábrázolja. Ez ^ • ; elsősorban a fiatal írók és ren- : dezők érdeme. S i ! Moldova György és Gantr.er j ! János arról írt filmet, milyen $ ! hatalmas erőt jelent a közös- $ ! ség, az összefogás. A történet $ 1 sofőrökről szól, akik segítenek § ! bajbajutott társukon. Munká- $ > sok, élő alakok szerepelnek a $ j filmben, olyanok, mint sok-sok $ 5 társuk az üzemben. i Hegedűs Zoltán szövőgyári ^ ! munkáslányok hétvégi pihanő- J ! járói írt forgatókönyvet. Szom- ; | battól-hétfőig játszódik a sok- ; j színű történet, mulattató for- ä ! dulatokkal. Áz író és a film 5 S állást foglal a régi és a mai; ! erkölcsi normák, nézetek har- ; ! cában, s az idősebb és a felnő- * j vekvő nemzedék összeütközé- ! J serben. ^ ! Markos Miklós és Palásti | g György forgatókönyve egy ka- ^ ! maszlányról szól, aki együtt ^ ! nőtt fel Sztálinvárossal, a Vas- ^ 5 művel, s akit a munkásembe-^ $ rek, nehézkezű, kevésszavú & 5 martinászok neveltek emberré. & ^ > 5 A Máriássy-házaspár pedig ^ $ az Álmatlan évek második ré- ^ | szének megfilmesítésére ké-§ ^ szül. Ez a történet már nap- ^ 5 jainkban játszódik majd Cse- $ ^ pelen. | W//////////////Z S s jj í Filmen örökítettek meg egy ritka § í sj csillagászati jelenséget ' s $ A szicíliai Catania ebszer- ^ ^ vatóriumában kedden a Har- ^ ^ vard-egyetem két csillagászé- ^ nak közreműködésével film- ^ | felvételeket készítettek egy | iS ezer évenként ismétlődő csil- $ ijlagászati jelenségről. ^ | Kedden GMT 14 óra 31 perc ^ Jt 51 másodperckor ugyanis a $ !? Vénusz bolygó olyan helyzetbe $ ^ került, hogy elhomályosította | ^ az Oroszlán csillagképhez tar- $ | tozó Regulus első nagyságren- } fedű csillagot. A tizenkilenc 5 ^másodpercig tartó jelenség t; ^utoljára ezer évvel ezelőtt for- J |dult elő. 5 > s i; A keddi megfigyelést a vi- | ^ lág különböző pontjairól ősz- J S szesen tíz obszervatórium vé- 5 N S ^ gezte. Arra számítanak, hogy ? ^ ezek a megfigyelések elősegí- $ ^ tik a Vénusz bolygót körülve- $ ^ vő felhőrétegek tökéletesebb ^ ^ megismerését. * TÁVOLI PARTOKON jól jön a villany, sőt a kul- ^ túrház is. § Ha a három szerv összeadna > a tizenötezret — villany hoz- ^ zájárulás címén — augusztus ^ húszra elkészülne a kultúrház i is. | Hogy mit jelent majd a kultúrház a falunak? Lemérni ^ is nehéz. Egyetlen példát ^ említünk csupán. A falu lakói ^ szinte kivétel nélkül munká- ^ sok. A kőbányában vagy az ^ erdőgazdaságban dolgoznak. ^ Szórakozási lehetőségük eddig ^ azonban szinte semmi sem $ volt. Ha elkészül a kultúr- ^ ház, kélszáznegyven szemé- ^ lyes mozit nyitnak benne. Elő- $ adásokat rendezhet itt a ^ Déryné Színház, a megyei Pe- ^ tőfi Színpad. Művészeti cső- § portok alakulhatnak és így ^ tovább. A NAGY VÁLTOZÁS első két| lépése megtörtént már, s a $ tanácselnök véleménye sze- $ rint követi majd a többi is. A $ következő lépés: televízió vá- $ sárlasa lesz. így a budapesti $ színházakat is „elhozzák’’ a $ faluba. S a negyedik: pedagó- $ guslakást építenek. Négy ta- $ nítója van a kóspallagi isko- $ Iának. Ebből kettő helybeli la- § kos, kettő azonban Budapest- $ ről utazott hétfő reggelenként $ a faluba és szombat délben $ mentek csak haza. Mc;st na- J gyón szeretnék, ha ez a „ha-; za” itt, Kóepaüagon lenne. ? Talán egy-két esztendő múl- ä va erre is telik a kóspallagiak $ erejéből. Biztosíték erre az ; első két sikeres vállalkozás. * Prukner Pál ! * dúlnak az emberek kisebb-na- gyobb ügyes-bajos dolgaikkal is. Fáradhatatlan örökmozgó ember. Tíz esztendeje áll a falu élén. Januárig még a he­lyi könyvtárat is személyesen vezette. Dicséret helyett azon­ban fegyelmi tárgyalást varr­nak a nyakába. Mégsem ezért panaszkodik. Mást neheztel: — Tíz esztendő óta alig egy­két elvtárs járt itt a megyétől. Legfeljebb, ha névről isme­rem a vezetőinket, meg a hi­vatalos aktákról. Pedig szíve­sen fogadnák őket. Elkelne néhány jó tanács, segítő szó. Való igaz. Nem gyerekjáték egy esztendő alatt bevezetni a villanyt és kul túrházat építeni. Szinte a semmiből. AUGUSZTUS 20-RA szsret_ nék, ha ldgyúlna a fény a faluban. S ugyanezen a nanon akarják felavatni a művelődé­si házat is. Az első talán még sikerül. Ez utóbbi azonban már kétséges. Négy ajtó, négy ablak hiányzik még. Vagy ha így érthetőbb: tizen­ötezer forint. Csekély összeg ilyen nagyszabású építkezés­nél, mégis fennakadtak rajta. Pedig kellene, nagyon kellene. Honnan vegyék? Ez a prob­léma most. Megoldás kínálkozik ugyan, de ez sem könnyű. Már említettük: minden család hatszáz forinttal járult hozzá a villany bevezetéséhez. A földművesszövetkezet, az erdőgazdaság és a kisinóczi turistaház azonban egyetlen fillérrel sem. Pedig nekik is APRÓKA FALU a hegyek közé ékelve. Ezerkétszáz lakos, kétszáznyolcvan család és öt­száz hold termőföld. És sötét­ség. A házakban csak a petró­leumlámpa vaksi fénye világok Kultúrház nincs. Az egyetlen kocsma kopott­falú, füstös levegőjű helyiség. Hivatalosan mozi sincs. Nem hivatalosan azonban az iskolá­ban — a tanács saját gépével — vetítenek. Legfeljebb száz embernek egy-egy alkalommal. Többen nem férnek a tante­rembe. Művészeti csoport nincs a faluban. Nem azért, mert kö­zömbösek a kóspallagi embe­rek, csak éppen nincs hol pró- bálniok. Mindez azonban lassan a múlté lesz. A KÖZSÉG UTCÁÍ olyanok, mint harc közben a csatatér. Valóban, csata folyik itt. Harc a világosságért. A hatalmas, betonból ké­szült villanyoszlopok sora már áll. Most szerelik a vezetéket. A terv szerint a hónap köze­pén elkészülnek a nagy mun­kával. A fényért folytatott nagy csata hősei elsősorban a kós­pallagi emberek. Családonként, hatszáz forinttal járultak hoz­zá a készülő nagy változáshoz. Közösen több, mint százhat- vanezerrel. Ez azonban csak az egyik ol­dala a nagy változásnak. A másik: az épülő kultúrház. Nagyobb részét már tető fe­di. Színházterme huszonhat- szor nyolc méter. Ezenkívül ol- vasóterem, férfi és női öltöző,! vetítő- és pénztárhelyiség, va-j lamint előcsarnok lesz benne.! Valóságos kis kultúrkombi- \ nát, ott, ahol ezelőtt soha még j kultúrterem sem volt. Hogy rrsből épült? A helyi kőbányászok két- ] száznegyven köbméter követ j fejtettek — ingyen. A helybeli fuvarosok társa-1 dalmi munkában leszállították, j Mindenik egynapi kocsifuvart; Vállalt. A két kőműves és az ács: Klein János és Klein József, illetve Klein Antal, a kőbánya dolgozói. Jelenleg fizetésnélkü­li szabadságon vannak, s mun­kájukért (az építésért) a ta­nács havi ezernyolcszáz forin­tot fizet. A megyei tanács harminc­ezer forinttal járult hozzá az építkezéshez. A községi tanács ugyaneny- iiyivel. A KÖZELI NAPOKBAN LESZ majd a községi tanácselnök, Króbesz Károly fegyelmi tár­gyalása. Tizenhét holdat el­adott a községi tartalékföld­ből. Kellett a kultúrházra a pénz. Tizenhét holdat, hat­vannyolc darabban. Vajon va­lóban fegyelmi jár ezért? ; Fél esztendeje teljesen egye­dül vezeti a községet. Össze­esketi a fiatal párokat, intézi a hivatalos ügyeket, beszer­zőként lohol Szobra, Nagyma­rosra a kultúrházhoz szüksé­ges anyagokért, de hozzá for­SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSJ Fennállásának 75. évfordulójára készül az Állami Operaház ősszel lesz az Állami Ope­raház megnyitásának 75. év­fordulója. Készül már a kiál­lítás, amelynek anyagát álla­mi szervek és magángyűjtők, valamint az Operaház tulaj­donában lévő emléktárgyakból állítják össze. A nagyszabású kiállítást az Operaház nagy lépcsőcsamokában, elsőemele­ti terraszain, oldalfolyosóin és a Székely Bertalan-terember tárják a látogatók elé. Gazdag képanyaggal album jeleni! meg, amely röviden ismerte­ti a múltat, a legérdekesebb ré­sze, a dokumentáció felsorol­ja, melyik szerző melyik mű­vét, mikor és hányszor játszót ták. Képek mutatják be a: Operaházban szerepelt legne vesebb művészeket, valamin a legjelentősebb díszleteket ismerteti továbbá az Opera ház mai tagságát és munkájá is. Tegnap mutatták be filmszínházaink a Távoli partokon című izgalmas szovjet játékfilmet KÓSPAILAG KILÉP Ä SÖTÉTSÉGBŐL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom