Pest Megyei Hirlap, 1959. július (3. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-08 / 158. szám

► Fit M£€l

izfCirlaP

1959. JtJLirrS 8. SZERDA

Kedves barátaim! Valóban furcsa, hogy a Cegléden lezajlott második megyei .dalos- találkozó értékelésére — Váci a hívtunk meg benneteket. De ezt a furcsaságot rögtön megértitek, ha elmondom, hogy ma reggel Vócdu- kán a nevelőotthonban megnyitottuk a nem énekszakos pedagógusok és karnagyok kéthetes továbbképző tanfolyamát. Három ilyen tanfolyam működik az országban, de jelenleg a vácdukain folyik a legmagasabb fokú továbbképzés. Nos, azért mondjuk el itt észrevételeinket, hogy a tanfolyamos kartársak is tanuljanak a bírálatokból

— és remélem — a kialakuló vitából.

Figyelemmel hallgatják a karvezetők Ramor Frigyesnek, a megyei tanács művészeti előadójának szavait ezen a meleg hétfő délutánon.

A művelődési ház nagy balett-termében vagy negyven ember iili körfii az összetolt asztalokat. A dalostalálkozó huszonkét kórusának vezetői (kár, hogy jó nchányan hiányoznak) és a tanfolyam hallgatói.

A kép teljességéhez még hozzátartozik, hogy Pecze Imre pusztazámori, Kiss István nagykőrösi, Benács István szigetújfalui és Borsai Endre aüoeitirsai karnagy mindkét fajta „minőségben” fülel.

Érdekes figyelni ezeket az embereket. Az „öreg” és kezdő karvezetőket, a 40—60 éves kórusok és az egyesz- tendős iskolai énekkarok vezetőit. A könnyű és a nehéz feltételek között dolgozókat. / zokat, akiknek kórusát már az egész ország hallotta és azokat, akiknek énekkarára csak a falu —- no meg a megye népműveléssel foglalkozó emberei figyeltek fel. Ramor elvtárs jól ismeri ezeket a különbségeket és Perl- stein Klára is, a Népművészeti Intézet munkatársa, aki elkezdi az értékelést — ülve —, hogy ezzel is aláhúzza a beszélgetés baráti jellegét,

Az általános művészeti problémákkal kezdi. Azzal, hogy a kórusmozgalom országosan fejlődik ugyan, de

még mindig kísért a régi rossz „dalárdái” hagyomány, a túlordíttatás. Erre legjellemzőbb a tőin egdalok harsogó végig- énekeltetése.

Pedig úgy szép a tömegdal, ha dalszerűen oldják meg. A pontos szövegtudás, az érthető szövegkiejtés is úgy hozzátartozik a szép énekkari produkcióhoz, mint a tiszta hangképzés, amikor az egész kórus egyemberként szól, Jól megformált hangon — és nem lóg ki egy-egy visító szoprán vagy erőtlen basszus. Ilyen jelenségekkel — szerencsére — egyre kevesebbet találkozhatunk. Az viszont sok bosszúságot okozott; hogy a zongorával kisért műveknél

— különösen^ ha a zongora nemcsak aláfestője, de szerves kiegészítője a dalnak — a zongorakíséretet egyszerűen elhanyagolták, a karnagyok hagyták, hogy a rossz kísérel szinte agyoncsapja a produkciót.

Cegléden hárman zsűriztek. Perlstein Klára, Rámol Frigyes és Bánhidi Frigyes — szintén a Népművészeti Intézet munkatársa. 'Külön-külör bírálták a csoportokat, de ígj is egységes képet alkottak a: énekszámokról és a találkozc egészéről. örülnek, hogj ilyen szépen sikerült ez a da- lostalálkozó, amit az is bízó nyit, hogy a részvevők töbl mint fele szép teljesítmény ' nyel szerepelt.

Hosszúra nyúlnék, ha leírnám mindazt a sok, haszno. tanácsot, amit a zsűri tag’ai^ : jelenlevőknek adtak. Ezár csak az értékelést próbáién nagyon röviden összefoglaló •— és csak azokról a kórusok *ól írok, amelyek ezt a telje

Dulszka asszony erkölcse

Lengyel színmű csehszlovák filmen

(Oldal Lajos műve)

Karnagy találkozó

Még egyszer a ceglédi dalosfesztiválról

dalostalálkozó emléklapjait. Ezzel befejeződött a „tanóra” — hazautaznak a karnagyok. A tanfolyam hallgatói még megnézik a Harmadik Líceum című filmet, néhányam a várost, aztán a fél tizenegyes vonattal ők is kimennek Vác- dukára, mert másnap reggel nyolckor folytatódik a „tanítás”.

Azt mondják, ha az ember új helyen tölti az éjszakát, első álma megvalósul. Vajon miről álmodták a tanfolyam hallgatói? Talán magukat látták a megdicsért Szabó Sándor helyében, aki — mikor Benczédi Mihályra került a sor — felállt:

— Ketten csináltuk Karai Barikádját! Mi, meg a ceglédi vasutasok. A Miskáé jobban sikerült.

Murányi József

| Támogatják az énekkart s

^ i

^ Pécelen 43 tagú női énekkar ! $ működik és szép sikerrel sze- ; ^ repel otthon is, idegenben is. ! ^ A művelődési otthon énekba- > ^ iának á községi tanács a köz- ; | ségfejlesztési alapból négyezer ! forintot adott kot ta-vásárlásra ;

X í

% és hangszerekre. A járási ta- ! ^nács hétezer forintal járult !

hozzá az énekkar fejlesztésé- : |hez. 5

I ;/.■>; |

Gödöllői

X '

^ pedagógusok Egerben :

| I

^ Kétnapos autótousakirá ndu- j Oláson voltak a múlt hét vé- : fcgén a gödöllői járás általa- >

X '

^nos iskola igazgatói, helyet- ! |tesei és pedagógusok. Ellátó- : ^gattak Egerbe és környéké- i Sre, • jártak Jósvafőn, Putno- j

X *

^ kon, Aggteleken, Miskolcon. j |A hasznos és élményekben i gazdag kirándulást a Gödöllői i e Járási Tanács szervezte.

CSENDÉLET

Ürbőpuszta négytantermes új iskolája

Bugyi község közelében — igaz, hogy jó kilenc ’kilométernyire tőle — terül el a közigazgatásilag hozzátartozt Ürbőpuszta, amelynek elszórtan lék vő tanyáin igen sak iskolaiköteles gyermek él. Az ürbőpusztai gyerekek eddig is járhattak iskolába, mert a puszta központján néhány vályogjaié, visltóban ideiglenes tantermeket rendeztek be évekkel ezelőtt. Ezek a kezdetleges tantermek természetesen nem feleltek meg a mo\ rpalán négy esztendővel ez- $ A előtt találkoztunk elíj- ^ szőr a vaskos Dulszka aiszony- ^ Sággal. Akkor Dayka Margit ^ formálta meg Gabriella Za- ^ poiska lengyel írónő álszent fi- ^ {furáját. Maga a mű a szá- ^ zadeleji polgárság hamis és ^ hazug erkölcseit állítja pellengérre a vígjáték és a szabiira szerencsés találkozásának i minden remsk eszközével. Jiri | Fried csehszlovák író foraa- 5 tófcönyvében azonban ez az í ízig-vérig vígjáték — akarva- § akaratlan — a taragéöia felé b tolódott és ez rányomja bé- ^ lyegét az egész filmre, b A történet maga egyszerű: ^Dulszka asszony, hogy véget b vessen csál-csap, léhűtő fia ^kicsapongásainak, csinos, fia- S tál cselédlányt hoz a zárdáiból. Kanka, a szende szűz, ^csakhamar a fiatalúr karmai ^ közé kerül, s Dulazka asszony bőrömmel nyugtázza a kicsa- | pangó fiú „megtérését”. A ^nagyszerűen kigondolt terv fazonban csakhamar visszájára b fordul, mert Kanka gyereket b vár, s a fiú — nem szerelemből, csupán, hogy borsot b törjön anyja óira alá — kijelenti: feleségül veszi a jóinyt. Az esküvőből tarmé- ^ szelesen semmi sem lesz, ^ Hanka magára marad szé- ^ «yenével, bár — hogy a bot- sránv elmaradjon — jelentős ^összeggel távozik a házból.

| Zapolska műve a színpadon § kiváló alkotás. Filmen — a 8 kibővült lehetőségek ellenére S is — veszít r.agyszírűségeből, Ss ahelyett, hogy többet nyújtana a nézőnél;, kevesebbet £ ad. Ez általában nem a szí- ^nészeken múlik, hiszen Zdenr- J ka Baldirva pöffeszkedő Dulsz- | ka asszonysága az új lehetősségekhez képest jó alakítás, ^de aki Dayka Margit Duisz- ^ káját látta annak ideién, csa- s lódik. Nem a tehetséges szí- 8 nésaben, hanem az újjáaiakí- '8 tott figurában, amelyet meg- ^ finomítottak, s éppen ezért 8 vesztett eredetiségéből, _er- $ k dicstelen erkölcséből és vég- ^ sö soron gyengíti ezzel a mű

legfőbb célját: a polgári társadalom farkas-erkölcseinek kíméletlen leleplezését.

Az eredeti, kacagtatva leleplező vígjátéktól leginkább Hanka túlzottan tragikus színekkel megrajzolt alakja távolodik el. Talán ezért is érezzük bántónak az így létrejött kettősséget: a történet, olykor miniden átmenet nélkül, a vígjátékból tragédiává súlyosul. S ezt csak hangsúlyozza Marie Tomasovának alapvetően tragikus beállítottságú játéka. Hanka szerepe Zaipoiska művében — nem azonos Kosztolányi Édes Annájával A film viszont olykor mégis hasonló érzékeket kelt a nézőben.

A forgaíókönyvíró új epizódokkal is bővítette az eredeti művet. Ez nem lenne hiba, ha többet nyújtana, mint a színjáték. Az új epizódok azonban még inkább lassítják a vígjáték pergő ritmusát, különösen az elnyújtott befejezés. Hozzájárult ehhez az írón kívül Jiri Krejcik, a film rendezője is, aki mintha elveszítette volna tempóérzékét.

A színmű megfilmesítése ezúttal nem sikerült. Az eredeti színpadi változat többet, nagyabb élményt adott a nézőnek.

dern pedagógia követelményeinek, ezért a megyei hatóság még a múlt évben elhatározta, hogy új, korszerű iskolát építtet Vrbőpusztán. Elkészültek a tervek, a költségvetés és a négytantermes iékola felépítésére a Pest megyei Tanács Építőipari Vállalata kapott megbízást. A vállalat határidőn belül befejezte munkáját, és a tetszetős iskolaépület hivatalos átadására most került sor.

érintené. így azonban végső következtetése — a sok részigazság ellenére is — hamisan cseng.

A Néphadsereg Színháza remek előadást produkált Dürrenmatt művéből. Nem csupán a rendező — Kazán István —, nem is egyes színészek, hanem az egész együttes.

A legnagyobb teljesítmény mégis Sulyok Mária öreg hölgye. Megrendít és visszariaszt, rokonszenvet és gyűlöletet kelt egyazon pillanatban. Nem él olcsó színpadi hatásokkal, játéka egyszerű és sallangmentes, mégis a legtöbbet nyújtja, amit adni lehet.

Bilicsi Tivadar III szatócsa alapján kitűnő, részleteiben azonban nem mindenütt egyenletes. Ez különösen a második felvonásban a legszembetűnőbb: túl korán kéz. di a rettegést, s a végső nagy drámai összecsapásnál már nem tudja tovább . fokozni. Annál megrázóbb és emberibb utolsó jelenete, amikor összeomlik, s megadja magát gyilkosainak.

A kiváló teljesítményt nyújtó együttesből szólni kell még Zách János főkomornyikjáról, Péchy Blanka III asszonyáról és a két vakot játszó Nagy Istvánról és Szatmári István, ról. Ugor Tibor díszletei hűen fejezik ki a Dürrenmatt megrajzolta miliőt.

Prukner Pál

pusztulnak el a csődbe jutott városban, vagy IU. De vajon miféle igazság lehet az, amely gyilkosságot követel, S az alapkérdés? Ki az igazi bűnös, ha sem egyik, sem másik, sem a harmadik?

A felelet magában a fennálló társadalmi rendben keresendő. Dürrenmatt bátran a szemébe mondja kora társadalmának az igazságot. Kíméletlenül és leplezetlenül, amit művéhez írt utószava sem enyhíthet. Ez eddig rendben is lenne, de kik alkotják Dürrenmatt szerint ezt a társadalmat? Zachanassian, III és valamennyi gülleni polgár, hiszen végül valamennyi a szatócs életét követeli. A végső következtetés tehát az író szerint: züllött és rothadt az egész társadalom, tehát az egész emberiség. Es itt téved Dürrenmatt. Maga is kiútta- lan, nem lát túl a kapitalista — sőt, mint helyesen látja: imperialista — világ határain, amelyben él. (Talán éppen ezért próbálta enyhíteni műve minden eddiginél élesebb és szókimondóbb társadalomkritikáját.) Ha a kiutat felvillantaná, s csak azután mondaná ki az ítéletét: a hiúit a kapitalista társadalomban lehetetlen, akkor ítélete csak a kapitalista világot

Az öreg hölgy látogatása

Dürrenmatt műve a Néphadsereg Színházában

lehetetlen! Ilyesmire nem képes épeszű ember! Ezek azonban már megfeledkeztek arról, hogy nem olyan régen még mi is ezt a Dürrénmatt-megrajzol- ta gülleni világot éltük, ha nem is ennyire „nagystílűén’’. Ez az igazság.

Miért van mégis, hogy a színművet nézve nehéz nyomban ítéletet mondani a mű fölött? Talán abból fakad, mert nehéz eldönteni, hogy végső soron ki is az igazi bűnös.

Claire Zachanassian?

A maga szemszögéből nézve, csupán elégtételt akar. Igazságos büntetést — bármi áron. Akkor talán Alfred III, a szatócs? Igaz ugyan, hogy egykor gáládul cserbenhagyta a megesett leányt, sőt, hamis tanúkkal bizonyította: semmi köze hozzá. Érthető lenne talán a dolog, ha ő az egyetlen ember Güllenben. akinek ilyen bűn terheli a lelkét. De egy alaposabb vizsgálat százakat, esetleg ezreket állíthatva 111 mellé, s ezen az alapon juttathatna az öreg hölgy által követelt halálba. Maradnak tehát a gyilkosság végrehajtói, a gülleni polgárok. Ök azonban látszólag csak az em- peri igazságszolgáltatás végrehajtói, Egyébként sincs más választásuk: vagy maguk

Claire Zachanassian, a megtévedt lány a bordélyházba jutott, s gyermeke is meghal egy esztendő után. A szerencse mégis neki kedvez: milliomos férjet, illetve férjeket szerez, amíg Iliből csak egyszerű városi nyárspolgár válik. Negyvenöt esztendő telt el azóta, a városka teljes anyagi csődbe jutott, s most Zachanassian visszatér, hogy megvásárolja a maga igazságát. A gülleniek először visszautasítják ajánlatát, de túlságosan nagy a kísértés, aminél talán csak a szegénységük nagyobb. A milliárd nagy úr, s végül is a gülleni polgárok — az igazság és az emberiesség nevében — már maguk követelik a szatócs életét, jóllehet egyik sem jobb közülük Ilinél.

A polgári társadalom fért elmés fertőjét festi Dürrenmatt. Azok az emberek, akik egykor Zachanav-iant utcalánnyá ziil- lesztették, mert szemükben mindennél szentebb volt az érdekházasság intézménye, most ítéletet mondanak egyik társuk felett, aki lépegében semmi mást vem tett. csupán a maguk megalkotta tömények szerint élt.. és cselekedett.

A «nfC'íri világ n polgári erkölcsök válságának tragédiája mégis azt felelik erre: mindez

sítményük alapján megérdemlik.

Az országos hírű váci „Vök Humánét” nem kell dicsérnem. Makiári József karnagy nagyon jól összefogja a kórust, akárcsak másik kórusát, a Dunakeszi MÁV Magyarságot.

A vendéglátó Cegléd két énekkara, a 40 éves vasutas és a másfél éves városi kórus összetanult, komoly együttes. Benczédi Mihály és Borlói Rudolf vezényletével remek produkciót nyújtottak.

Kiemelkedő számuk a Barikádra (vasutasok) és Bizet: Kovácsok dala (városiak). De ha remek produkcióról beszélek, meg kell említenem az Abonyi Földművesszövetkezet vegyeskarát (Szabó Sándor), a Csepel Autógyár férfikarát (Szűcs G. Miklóá) és a szentendrei városi kórust (Kovács Lajos, különben ő vezeti a kéthetes tanfolyamot),, amely a sok hiányzó ellenére $ is nagyon szépen énekelt.

A péceli női kar — Zalatnai | Ernőné vezetésével — kedves, S üde színfoltot jelentett a da- § lostalálkozón. Kicsit félénkek * voltak a lányok, de ez -r- sze- í rencsére — alig hallatszott a í számaikon. ;

Mivel nem „helyezési sor- * rendben” írok, csak megemlí- ^ tem a jó teljesítményt nyújtó ^ együtteseket, nem fog mégha- ^ ragudni Kiss István, a Nagy- ^ körösi Iparos Dalkör, Szakály | Mátyás, a budaörsiek és So- § mogyi Lajos, a vecsésiek kar- | nagya, hogy csak a felsorolás ^ végén irom le a nevüket. Jól ^ szerepelt kórusuk, akár a töb- ^ bieké. Élő példa erre Növi- ^ kov: Szállj, te büszke ének, | Sárközi: a Hűség dala és | Beethoven: Tavaszi éneké- S mek átélt, szép megformálása, i Tibold Géza neve lemaradt ; a nyomtatott műsorról. Mégis, i az Isaszegi Munkás Dalkör ve- i zónylésével megmutatta, hogy „ott volt”. Meglepően jól sikerült fellépésük, különösen a Vecchi-dal és Kodály: Felszállott a páva című szerzeményének tolmácsolása.

A vita során sok szó esett még a szervezésről is.

!

A karnagy találkozó részvevői elégedetlenek. Igen, ezt a megye zenei életében határkövet jelentő eseményt jobhan pártfogásába vehette volna a ceglédi zeneiskola, vagy a ceglédi művelődési ház. Ramcxr Frigyes kiosztja a I

X -Kjincs fergeteges vastaps, az \ i V előadás szüneteiben hi- J ányzik a már megszokottá vált $ élénk vita arról, ami ott ját- § szódik előttünk a színpadon. S l az előadás végén kavargó fej- $ jel áll fel a néző — különösen § ha a könyvből még nem is- $ merte eddig Dürrenmatt művét \ — és magábamélyedten távo- i zik a színházból. Csak hosszú órák, esetleg napok múltán § csendülnek vissza benne a ^ színpadról hallott szavak:

| „Adok nektek egymilliárdot ^ és megvásárolom rajta az igaz- § ságszolgáltatást... A világon ^ minden adásvétel tárgya ... ^ Egymilliárd üti a gülleniek ^ markát, ha valaki megöli Al- & fred Ilit.”

\

^ Egy milliárdot egy gyilkos^ Ságért!

\ Meghökkentő és lesújtó egy- ^ szerre. Meghökkentő, hogy va- ^ laki annyira gazdag lehet, $ hogy csak ágii szórhatja mil- liárdjait. Lesújtó, hogy ennyi- ^ re aljas és kegyetlen lehet az ^ ember.

$ Miről is van szó tulajdon- ^ képpen Friedrich Dürrenmatt ^ svájci író most bemutatott tra- ^ gikus komédiájában?

^ A világ leggazdagabb aszzo- ^ nya — Claire Zachanassain — ^ visszatér szülővárosába. Gül- ^ len-be, ahonnan negyvenöt i. esztendővel ezelőtt száműzte c S iharos képmutató, erkölcsiét er polgársága. Szerette Ilit. akitő 5 gyereket várt. de aki ahelyett hogy feleségül vette volna ■ S „benősült” egy szatócsüzletbe