Pest Megyei Hirlap, 1959. július (3. évfolyam, 152-178. szám)
1959-07-08 / 158. szám
1959. JÚLIUS 8. SZERDA "hírlap j* Árdrágító üzéreket lepleztek le A Pest megyei Ügyészség által szerkesztett vádirat megállapítása szerint Kosa Gyula (budapesti lakos) 1956 decemberétől folyamatosan 1958 közepéig nagyobb meny- nyiségű kefeárut közvetített a termelő kisiparosoktól az értékesítéssel foglalkozó belkereskedelmi vállalatokhoz. Kosa tevékenységével a termelők, valamint a fogyasztók közé jogosulatlanul közbe- ókelődve árdrágító üzérkedéssel állandó jellegű illetéktelen jövedelemre tett szert; Amint a tényállásból kitűnik, meglehetősen köny- nyű szerrel érte eL Kosa Gyula korábban a Monori Kefegyár kereskedelmi osztályának volt a vezetője. Ebben a minőségben széleskörű ismeretségre tett szert. Az ellenforradalom után személyi kapcsolatait felhasználva, érintkezésbe lépett számos vegyianyag nagykereskedelmi vállalat és egyéb nagykereskedelmi vállalatok vezetőivel, illetve azok áruforgalmi osztályainak vezetőivel, akiknek ajánlatot tett arra, hogy különböző kefeféleségeket szállít részükre. A megállapodáskor Kosa jelezte, hogy egyrészt anyja kisipari műhelyéből szállít, másrészt ő, mint szövetkezeti anyagbeszerző és üzletszerző, ebben a minőségben a szövetkezet útján is képes árut szállítani. A vállalatoktól kapott rendelések alapján Kosa Gyula részben anyja áruját közvetítette, majd felvette a kapcsolatot több más kefekötő kisiparossal is, akiknek ajánlatot tett arra, hogy megfelelő anyagi részesedés — a fogyasztói ár 20 százaléka — fejében készáruikat értékesíteni fogja. Ilyen feltételek mellett egyezett meg Rákos Pál- né és Elber János budapesti lakosokkal, valamint Kancsár Ferenc da- basi kefekötő kisiparossal. Apja, Kosa József — aki egyébként felesége cégének ügyeit is intézi — segített neki az áru felkutatásában és a rendelő nagykereskedelmi vállalatokhoz történő továbbításban. Egyben azt is vállalta, hogy a más kisiparosoktól átvett árukról Kósa Józsefné kisiparos nevében számlát állít ki. Az 1957 nyarán bekövetkezett gazdasági konszolidáció után a nagykereskedelmi vállalatok korlátozták a magánkisiparosoktól történő vásárlást. Ilymódon Kósa Gyula sem tudott az addigi meny- nyiségben eladni. így hát más lehetőséget keresett. Ismerőse, Süveges József, a Pomáz és Környéke Földművesszövetkezet felvásárlója vállalta, hogy majd ő — megfelelő anyagi részesedés ellenében — legalizálja Kősa további tevékenységét. Süvegesnek nem volt joga kefeáru felvásárlásához, ennek ellenére a kisiparosok által a nagykereskedelmi vállalatok részére feladott kefeárukat, mint az általa felvásárolt árut tüntette fel a szövetkezetnél és intézte annak kifizetését. Ilymódon azt a látszatot keltették, mintha a nagykereskedelmi vállalat nem magánkisiparosoktól, hanem szövetkezettől, tehát szocialista szektortól vásárolt volna. A könyvszakértő megállapítása szerint, Kósáék a nagykereskedelmi vállalatoknak 1956 végétől 1958 áprilisáig — Kósa Józsefné, Rákos Pálné, Elber János, Kancsár Ferenc és Vörös Mihály kisiparosok nevében — körülbelül 1 300 000 forint értékű kefeárut továbbítottak. Kósa Gyula legkevesebb 76 ezer forint, Süveges József pedig 6—8 ezer forint jogtalan haszonra tett szert. De a haszonból Kósa Józsefné sem maradt ki. Mint a Dabasi Járási Tanács pénzügyi osztályának feljelentéséből kitűnik, Kósa Józsefné az 1957. évben 207 877 forint forgalmi adóköteles bevételét nem vallotta be, s a népgazdaságot így 47 812 forint forgalmi adóval károsította meg. Kósa és társai ügyében az eljárás folyamatban van. — dj — Második otthon Midas frigiai királyról azt tartja a legenda, hogy minden arannyá vált a kezében, amihez hozzáért. A Gödöllői Ganz Árammérőgyár kiszistáinaik nem volt olyan könnyű dolguk, mint mondabeli ősüknek, de amiiből lehetett, ők is aranyat — illetve forintot — csináltak. Papírt gyűjtöttek, parkosítottak, összeszedték és eladták a kiürült fes- tékes kannákat. Tavaly 350 méternyi vízvezetéket építettek — egy hét alatt — a gyár balatonalmádi üdülőjének. Az idén mólóépítkezésre vállalkoztak; Ennyi szorgalom, leleményesség láttán az igazgatóság sem zárkózott el: 7000 forinttal járult hozzá az igazgatói Megyénkben megkezdődött a termelőszövetkezetek őszi gyümölcstelepítésének szervezése Egy őszi nagyszabású munka előkészítése kezdődött meg a megyei tanács mezőgazdasági osztályán. Hozzáláttak a tsz- ek őszi gyümölcstelepítésének szervezéséhez. Amint a mezőgazdászok elmondották, az idén mintegy 350 hold gyümölcsöstelepítésre számítanak. Ismerkedés a motorkerékpárral Az MHS memei elnöksége Abonyban 160 hallgatót készít elő motorkerékpár-vezetői vizsgára. Az új motorkerékpár a napokban megérkezett, a növendékek most ismerkednek meg a géppel. Természetesen elsődleges feladatnak tekintik azt, hogy a tájjellegnek megfelelő gyümölcsösöket szaporítsák a termelő- szövetkezetek. A ceglédi járásban a kajszibarackot, a szobi járásban a szilvát, a budaiak az őszibarackot növeljék. Eddig még csak a budai járásból érkeztek meg az igények: itt 150 hold telepítésére kötelezték magukat a termelő- szövetkezetek. Ugyancsak megkezdődött a szőlőszaporító anyag igénybejelentése is, a termelőszövetkezetek részéről. E fontos ágazatból 150 hold telepítésére számítanak a megye mezőgazdászai. Isaszegi új utcasorok Az utóbbi hat esztendőben új utcasorok születtek Isa- szegen, főleg az Újhegyi szőlőkben. Csak 1953 óta mintegy 250 ház épült és idén hatvan építkezési engedélyt adott ki a Gödöllői Járási Tanács. Az új utcasorok még néhol foghíjasak, de a fundamentumot már ott is rakják és hamarosan nem lesz üres telek a Béke, Akácfa, Nap, Jegenye és a többi új utcában; alapból a kászisták álmának megvalósításához. S az álom megvalósult: hála az ügyes, kezű fiúknak, meg a fáradhatatlan lányoknak, három héttel ezelőtt megnyitotta kapuit a KISZ-klub. Ahogy körülnézek a szőttesekkel borított falak között, az ízlésesen berendezett teremben, azt sem tudom, miben gyönyörködjem. Az ablakokon ragyogó tiszta csipkefüggönyök, a parketten szőnyegek. Mintha itt adtak volna találkozót egymásnak a technika vívmányai, van itt minden: televízió, világvevő rádió, lemezjátszó. A sarokban méltóságosan terpeszkedik egy fekete zongora. A szőttes térítőkkel borított asztalokon különböző társasjátékok várják a műszak végeztével szép számban érkező fiatalokat. A sarakban igazi bárpult — Pólyák Béla kezemunkája ■— jelzi, hogy a klubban fogyasztani is lehet: feketét. Bambit, üveges sört, csokit és cukorkát. Sándor Kata — aki már csak fél szívvel van közöttünk, a másikkal Becsben, a VIT- en érzi magát — magyarázza a „házirendet”: — A klubba munkaruhában bejönni tilos. Szemetelni úgyszintén; Aki eldob egy csikket, vagy papírt, büntetésül egy forintot fizet. Ha „visz- szaeső bűnös”, akkor többet. Elvégre rendnek kell lenni, hiszen ez a második otthonunk . s. Nagy Tiibomé, a leánytanács titkára veszi át a szót: — Rendnek bizony, mert nagyon sok munka, ötlet, fáradság árán jutottunk hozzá, hogy ilyen szép otthonunk legyen. Egy nappal a megnyitó előtt még magunk sem hittük, hogy elkészülünk. Ügy súroltunk, takarítottunk, mint a megszállottak. És a pénz sem könnyen jött, amit ráköltöttünk. Ki is merült az „államháztartásunk” alaposan. De majd keresünk helyette; amíg papírgyűjtés, takarékossági mozgalom meg hasonló van a világon, addig nem félünk; *ssssssssssYS/s//sssssssss/sssy/ssssssssssssss/ssss/vssssssrsssj’sssyss/ssss/'ssssssjv-s^ss7SDVsrssj'SsssAf/sssSArsj&SAWSSS/ss*&ssssxMM Szombat délután Szombat délután. Pesten és Budán Randevúra járnak ;.; kellemeteskedik egy kappanhangú féríi a rádióban s akárcsak a borzongás a lázas beteget, úgy kíséri a nóta végig Bokomét a széles udvaron keresztül. Még akkor is hallja, amikor a megrakott kosaraktól elfáradt kezével kinyitja az előszobaajtót. Te jóságos Úristen, hát most mihez is kezdjek? — fontolgatja, miközben kihámozza magát a kosarak, nylonhálók tömkelegéből. Legjobb lesz, ha felteszem a meleg vizet a mosáshoz, aztán kezdem a gyerekszobát, az legyen legelőbb kész. De előbb gyorsan krumplit pucolok, hadd főjön. Aztán, míg a mosóvíz melegszik, kiszedem az áztatóléből a ruhát, kinyomkodom a piszkot. Phű, de istentelen melegem van! S máris szalad az ablakhoz kinyitni. Vesztére. Abban a pillanatban, hogy feje megjelenik a keretben, két vékony gyerekhang kezd sivítani: Anyúú! Béla nem adja oda a labdát! Anyúú nem is igaz! Zsuzsika mindig megrugdos, tudd meg! — Játsszatok szépen! — veti oda, mert orra veszedelmet szimatol a gáz felől: fut a tej. Minden erejét beleadva taszítja arrébb a rekamiét, hogy a hét folyamán mögéje hullott játékkoekákat kiszedje. Jön- megy, idekap-odakap. itt egy zoknit, ott egy könyvet tesz a helyére, ágaskodva törli a port a képkeretekről, szinte futva locsolja a virágokat, s maga sem tudja, miért, percről percre erősödő rosszkedv vesz rajta erőt. A szombat délután szinte vágtat. Még nem csinált semmit, s máris négy óra. Az étel mé® nincs kész, a mosáshoz hozzá sem kezdett, a gyerekek piszkosan kergetőznek az udvaron, s valahogy mindenminden olyan értelmetlennek látszik. S míg máris fáradtan leül csipetkét gyúrni, úgy érzi, nem bírja tovább. Szinte látja magát, mint tehetetlenül kapálózó kis áldozatot a félelmetes HÁZTARTÁS karmaiban, mely ilyenkor szombat délután üli lakodalmi torát; S akkor egyszerre rájön ingerültsége okára. Hogy a fene azt a buta kis dalt, a szombat délutáni randevúval. Méghogy Pesten és Budán, mindenki ráér andaloigni! Jönnének el az ő lakásába, akkor látnák azt a híres szombat délutánt. Mikor is volt az, amikor én randevúzni jártam? Egy pillanatra megáll a keze, nem tépi a kemény sárga tésztacsomót, mert azokra á tíz év előtti hosszúhosszú, estébe nyúló sétákra gondol. Aztán, mintha tetten- émék, úgy ugrik fel a telefon- csengetésre. — Halló! Mókus, te vagy? — ismeri meg a férje hangját. Bogaram, ne csinálj semmit — hallja a kagylóból. Majd én hazamegyek és segítek. Addig ülj le és pihenj; — Mondom, ne csinálj semmit, Egy óra múlva otthon vagyok. Jó lenne korán fürdetni a gyerekeket Esztrád lesz a televízióban és Jánosék meghívtak nyolc órára. Kényelmesen készen leszünk, hiszen hatra otthon vagyok és segítek. Jó? S ha eddig égett most már sistereg a munka a keze alatt. Illetve, csak sisteregne, ha hagynák. Mert már megjmt apró, maszatos öklök verik az ajtót, s két szomjas, játéktól felhevült gyerek kér bebocsátást. Mert mindenütt ott vannak, ahol éppen nem kellenének. Szörnyű ügybuzgalommal kezdenek „segíteni”. S a konyha nemsokára dúlt csatatérhez hasonlít, ahonnan a harcosok kiáltása sem hiányzik. Versenyfutás az idővel. De az óra jobban bírja az iramot, vidáman ugrik a hatra. S még a kádban gúnyosan terpeszkedik az öblítésre váró ruha. A nagyszobában sarokba állított székek, felhajtott szőnyegek kérdik várakozóan: mi lesz velünk? Egy derűs pont azért akad. A vacsora kész, fedő alatt párolog a már megterített konyhaasztalon. Mégiscsak jók a gyerekek, a terítés az ő művük. Örömmel látja. hogy pohár, friss víz, kenyér, minden a helyén. Megérkezik a „segédcsapat” is: a férj. Persze, előbb alaposan szemügyre veszi a stratégiai helyzetet és végül kiköt a csavarás, teregetés mellett. De míg ide eljut! — Kicsi szívem, ne siess úgy, állj már meg egy percre. Ha én itthon vagyok, neked már nincs semmi dolgod. Nem is tudom, miért kezdtél hozzá, minek fárasztod magad... A vacsora úgy zajlott le hét óra után. mint általában a vacsorák szoktak. A két álmos gyerek huzakodik, kijelentik, ez sem kell, az sem kell, de azért a tányérjuk másodpercek alatt üres. A férj megjátssza a műszigort — eredménytelenül. A kislány leszedi az asztalt, a férj ag- dodalmában, hogy legalább fél kilencre kész legyenek, még a mosogatást is vállalja. Bokomé pedig a pucér gyerekeket beülteti a kád vizébe, rájuk parancsol, hogy locs- pocsolni nem szabad s szalad ágyazni. S már úgy látszik, baj nélkül múlik el az este, mikor a fürdőszobában rettenetes kép fogadja: be sem lehet lépni, úszik a kő meleg vízben. S a két gyerek vidáman, kacagva csapkodja a vízbe hol a szappant, hol a szivacsot Benn a szobában harsogva szól a tánczene, betölti az egész lakást egy búgó női hang, aki azt akarja elhitetni, hogy szombat délután Pesten és Budán randevúra járnak... — Laci, csukd el azt a rádiót mert egyszerűen megőrülök. Hogy pukkadna meg az a buta dalszövegíró! Tudja is az. miből áll a szombat délután. Ebből! Csap egy nagyot a fia vizes fenekére, aki azon mesterkedik, hogyan lehetne a szigorúan szappanozó anyai kéz elől menekülni. Mind bolond, aki férjhez megy, állapítja meg zsörtölődve, amit a lánya kerekre tágult szemekkel, boldogan hallgat — Anyu, hát akkor te bolond vagy? — kérdi meglepődve s hosszú hajából Niagaraként folyik a víz, mert persze, a fürdősapka már békésen pi- roslik a kád fenekén. — Kisfiam, fegyelmezd magad — jelenik meg a férj az ajtóban. Nem értem, miért vagy ideges, mondtam már, hogy én mindent megcsinálok. — Nesze, töröld a gyerekeket, én meg készítem ki a ruhát, amiben átmegyünk Jánosokhoz. De előre is megmondom, a műsor végén azonnal hazajövünk, ha már megígérted. hogy megyünk. Még egy utolsó „csend legyen!”, „egy szót sem akarok hallani!” felszólítás, utolsó puszi a két piros, harmatos arcocskára s végre valóban beáll a csend és nyugalom. Bokomé kilenc órakor csinosan, a fürdéstől illatosán fészkelődik Jánosék kissé kényelmetlen, modern vonalú szalmafoteljában. A fekete életetadóan ömlik szét testében, szinte érzi. mint telnek meg idegei új vitalitással. Nagyokat kacag a vidám műsoron. s észre sem veszi, hogy jókedvvel dúdolja együtt a nóta szövegét a zenekarral, mely szerint „szombat délután” ... S mikor kapuzárás után a sötét kerten át hazafelé tartanak, vidáman suttog férje fülébe: Ugye, egyik szombaton reggel óvoda helyett anyuhoz visszük a csemetéket, mi pedig randevúzunk kettőkor a Vörösmarty téren. Jó? Komáromi Magda — Minek nektek annyi pénz? — ugratom a lányo. kát. — Bízd ránk — legyintenek nevetve. A fiúk is bekapcsolódnak s néhány homályos célzást tesznek, aminek az a lényege, hogy nincs annyi pénz a világon, amennyit a lányok el ne költenének. Mert szőttes kell nekik a falakra, meg kovácsoltvas csillár, falikar. Mire a lányok repli- káznak, hogy ezzel szemben nincs az a seprő, meg súrolórongy a világon, amit a fiúk a kezükbe vennének. Még akkor sem, ha a klub megnyitójáról van szó. Ami pedig a szőttest és a csillárokat illeti, igenis, kellett. Talán nem szép? — kérdik harciasam, mire a fiúk kénytelenek ünnepélyesen beismerni, hogy a klub pontosan így gyönyörű, alhogy van. Ezek után komolyra fordítják a szót, s a fiúk és lányok versengve sorolják, hogy mit csinálnak a pénzzel, Először is: Pólyák Bélát, a papírgyűjtés győztesét jutalmul rövidesen kéthetes külföldi útra küldjük. Augusztusban pedig huszonötén megyünk el egy hétre, világot látni. Az összes költségek egynegyedét — vagyis személyenként 200 forintot —í a KISZ-szervezet fedezi. Megnézzük Prágát, Bratislavát és a Magas Tátrát. Aztán lemezeket is akarunk venni: ötven darab van jelenleg, de még többet szeretnénk. Klasz- szikusokat, tánczenét, hogy minden igényt ki tudjunk elégítem, — Mit szólnak a fiatalok a klubhoz? Egyszerre hárman is válaszolnak: — Szeretik! Tulajdonképpen csak hetenként kétszer, kedden és csütörtökön van klubnap. De azért minden délután megtelik a terem: huszonöt-harminc fiatal is összejön naponta.. Még csak három hete nyílt meg a klub, de máris vannak „törzsvendégeink”. Ennek nagyon örülünk, mert éppen az volt a célunk, hogy megszerettessük a KISZ otthonát a fiatalokkal és kulturált szórakozásra neveljük őket. — Az sem mellékes —teszi hozzá Nagy Tibor KISZ-tit- kár —, hogy egész Gödöllőn ^ nem találnak még egy ilyen 8 ízléses, gazdagon felszerelt | szórakozóhelyet. Itt ingyen S nézhetnék filmeket, színházi ^előadásokat — a televízióban. ^ Rádiót hallgathatnak, zongo- ^ raszóra vagy hanglemezre ^ táncolhatnak, a rex-asztaltól ^ a sakkig mindenféle társasjáték rendelkezésükre áll. De meg is becsülik: még egyszer ^ sem fordult elő, hogy valakit 8 ki kellett volna vezetni. Pe- 8 dig a lányok nagyon szigo- Srúak! Minden alkalommal itt 8 van két-két ügyeletes leány- | tanácstag, akik vigyáznak a 8 rendre. Itt „jampizni” vagy ^ duhajkodni nem lehet! És § mégis — vagy talán éppen ^ ezért? — mindennap megál- ^ lítanak néhányan, olyan fiúk, ^ akik itt dolgoznak, de nem ^ tagjai a KISZ-nek és meg- 8 kérdezik: nekünk szabad 8 járni a KISZ-klubba? Hát ez | már csak elég jó bizonyít- 8 vány?! | Ez mór csakugyan az. Nyíri Éva ! -----------------; E gymillió | kétszázezer forint 8 A Gödöllői Községi Ta- ^ nács ennyit fordít a község $ fejlesztésére. Az összeg nagy ^ részét utak kikövezésére hasz- ^ nálják fel. Az Ady Endre út jelújítására 18 ezer forintot ^ fordítottak. Azért sikerült ^ ilyen olcsón elvégezni a mun- ^ kát, mert házi kezelésben ol- ^ dották meg. Még ebben a jónapban megkezdik a Petőfi ^Sándor út kövezését, majd pejig befejezik a járási tanács js a mozi közötti útszakaszt. ^ Tegnap kezdték meg a Munkácsy Mihály utca egyik részé- ^ nek kövezését, mintegy 350 § méteres szakaszon. Erre 150 K ezer forintot fordítanak.
