Pest Megyei Hirlap, 1959. július (3. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-03 / 154. szám

pr.urt

MLtr

fe*Cirlav

1959. JÚLIUS 3. PÉNTEK

Tésapiros aranya: a málna

Az út baloldalán, üde kertek keretéiben, takaros házak sorakoznak egymás mellé Tésának, Pest megye legparányibb községének szívében. Némelyik előtt most pompázik a legdú- satoban a futórózsa, vérpiros virágtömege valósággal eltakarja a falakat.

— A „málnaházak" — mutat végig a hosszú soron leplezetlen büszkeséggel Bödör Bála tanácselnök —, néhány évvel ezelőtt még szántóföldek terülték itt el. De a málna csudát tett. Jövedelméből egymás után épülnek a szebbnél szebb, új családi házak.

A 438 lakosú falu hatéra pontosan 649 kát. hold, amelyből 556 és fél hold szántó, 34 hold rét, 45 hold legelő és 10 hold erdő. ' ,4. jff

— Hogy mennyi a málnával betelepített terület? — veti föl önmagának a kérdést a tanácselnök — azt pontosan nem lehet tudni. De abból, hogy a té- saiak az idén kereken

húsz vagon málnára

kötöttek szerződést a Kemen- eeí Földművesszövetkezefctel, azt lehet következtetni, hogy körülbelül hatvan holdon termelünk málnát. Ez a hatvan hold parányi málnásokból adódik. Azt hiszem, már senki sincs a faluban, akinek kertjében ne lenne málnás. Tavaly Óta legalább tíz holddal növekedett Tésán a málnaterület.

Az úton méltóságteljes lassúsággal ökrösszekér közeledik. Mosolygó arcú nők ülnek rajta, mögöttük, a szabványos gyű möl cstrekes ze-k bő 1, versenyt mosolyog velük a rubintszínű málna: a Dunakanyar piros aranya. Alig kanyarodik be a szekér a szövetkezet beváltója felé, már felbukkan az úton a másik, utána a harmadik. Az ellenkező oldalról biciklikerekekre szerelt széles targoncán egy csinos menyecske tolja mái málnaszüretének eredményét.

A beváltóban — széles, hűvös raktárhelyiség — a földművesszövetkezet emberei mérik le és osztályozzák az illatos árut. Az „export’ -minőség különleges bánásmódot élvez. Ezt nem rekeszekben, hanem lapos tálcákon hozzák. Szedése nagyobb gondosságot igényel. Nem lehetnek túlérett, törődött szemek benne. Nagyon kényes gyümölcs a málna, gyorsan erjedni kezd. tehát sietni kell a szedésével, a szállításával is, hogy minél hamarabb a hűtővagonokba kerüljön és meginduljon a külföldi piacok felé, amelyek mohón várják a magyar földnek ezt az utolérhetetlen finomságú termését és boldogan fölvesznek minden mennyiséget.

A beváltó raktárának falai mellett már tornyosulnak az átvett rékeszek. A málna illata betölti a levegőt. Málnaillatú az egész falu.

Most újabb ökrösszekér fordul a raktár bejárata elé. Atlétatermetű, fiatal gazda emelkedik föl rajta és megkezdi a málnásrekeszek le- adogatását. Gulyás Károlyinak hívják. Körülbelül fél holdon termel málnát. Három évvel

ezelőtt telepítette. Az idén már

gazdagon fizet.

De azért van panasza és úgy látszik — okkal.

— Az idei szerződést április végefelé kötötte meg velünk a Kemencei Földművesszövetkezet — mondja. — Mázsánként a leszerződött mennyiség után ötven forint előleget kaptunk, de csak akkor, ha vettünk ötven forintos szövetkezeti részjegyet. Hiába mondtam, hogy már tavaly is vettem részjegyet, ragaszkodtak az idén is hozzá. Van olyan paraszt, akinek már négy részjegye is van, pedig úgy tudom, hogy részjegy vásárlására nem kötelezhetők a szerződő termelők.

Bödör Béla vb-elnök végighallgatja a beszélgetést és mindenben megerősíti azt, amit Gulyás Károly e'. panaszol.

— A faluban nagy az elkeseredés a szövetkezet önkényeskedése miatt — mondja. — Nemcsak a részjegyek erőszakos megvásároltatását sérelmezik a málna- és az epertermelők. hanem a beváltási árak szeszélyes megállapítását is. A szerződésiben nem álla- pítottak meg fix beváltási ára- |; kát, a szövetkezet mindig; e y ..napi áron1’ váltja be a mái- “ nát. de a napi árakat esetről '•[ esetre maga állapítja meg; A . vasárnapi szedésért pe.daul i kilenc forintot fizetett, api ; óriási felzúdulást keltett c .. községben, mert akkor meg ■ újdonság volt a gyümölcs, j Kénytelenek voltunk a me-1 gyéhez fordulni panaszunk- ^ kai. Másnap aztán a szövet-1 kezet pótlólag még 3—3 forift-^ tot fizetett azoknak, akik elé-1 gedetlenek voltak a 9 forintos | árral. Az eperszezon már vége-1 felé jár, de itt is

sok volt a panasz.

s

A parasztok csak mennyiségre^ szerződtek, minőségre nem. a ^ bevitt eper átvételét a beváltó | mégis gyakran megtagadta az- ^ zal, hogy minősége nem ki-| elégítő. Iay aztán sok termelő N nem érhette el a szerződésben s meghatározott mennyiséget, as szövetkezet pedig ezen az ala- s pon most a kötbérezés jogával ^ akar élni;

Beszélgetés közben egyre ^ sűrűbben érkeznek a beváltói elé a tésai „málnások“, akad] köztük még néhány „epres* ;

is és valamennyien megerősítik a panaszokat.

Nem ártana ha a földművesszövetkezet felügyeleti szervei körülnéznének kicsit a kemencei szövetkezet házatá- ján és erélyes intézkedésekkel véget vetnének ennek a bizonytalanságnak. Igen fontos dologról van itt szó: a málnáról. A Dunakanyarnak erről a nemrég fölfedezett kincséről, amely olyan tüneményesen rövid idő alatt valósággal új életet teremtett az apró falvak világában és új utat nyitott a lakosság számára a további fejlődéshez.

Magyar László

Megérett a paradicsom

Három állami gazdaság nagyüzemi kertészetében: Taksonyban, Nagykőrösön és Ba- latcnújhelyen az egyéni termelőket jóval megelőzve, megkezdték a szántóföldön termesztett paradicsom szedését. A következő napokban már több vagon paradicsomot szállítanak a városokba és rövidesen megindul a szabadfö'dön termesztett paradicsom exportja is.

Színtelenvérű halak

Ismeretes, hogy a halak vére a nagymennyiségű vörös vérsejt hatására élénkvörös színű. A tudomány azonban ismer olyan antarktiszi halakat, amelyek vére ,színtelen és átlátszó, mint a víz. Az „Ob" szovjet kutatóhajó nemrégiben 3 fehérvérű halfajtát hozott felszínre. Ezek kopoltyúja nem vörös, hanem világos krémszínű, a vérük színtelen folyadék, alig lehet megkülönböztetni a nyálkától és a víztől.

Alekssandr Andrijasev, a biológiai tudományok doktora nemrégiben beszámolt arról, hogy a második és a harmadik szovjet antarktiszi expedíció újabb fehérvérű halfajtákra buklcant, köztük olyanokra is, amelyeket eddig a tudomány még nem ismert.

A művész vendégségben

BÖGREKOCSMÁK

A jo bort mindenki szereti, s mondják, hogy a jó bornak nem kell cégér? Nos, a bögrekocsmák tulajdonosai nem is akasztanak cégért a kapujuk fölé, márcsak azért sem, mert akkor a rendőrség ugyancsak hamar nyakoncsípné őket. Az aztán kérdés, hogy a cégérnélküli kocsmákban jó bor van-e? A tapasztalatok azt mutatják, hogy a bögrekocsma tulajdonosa éppenséggel nem riad vissza a bor megkeresz- telésétől, sőt némelyik addig viszi a dolgot, hogy valósággal megfürdeti az itókát.

Az adta kezembe a tollat, hogy a napokban Úcsán Mellei Jánosné, Arany János utcai és Keresztes József, Dózsa- telepi lakosok ellen indult eljárás zugkimérés miatt. Addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik — tartja a közmondás, s tartom magam is, mert tapasztalatom szerint minden zugkocsmárost előbb vagy utóbb elér a végzete.

De: s mér ezen akadok fel, akadnak újabbak helyettük. Mert Ócsán is nem Velleiné meg Keresztes az első eset. Sőt: nem is a harmadik. Hanem a sokadik. S mégis: nem tanulnak, nem okulnak az emberek.

A szerkesztőségbe érkezett ilyen témájú levelek is jelzik, hogy nem kis probléma ez falun. Sok asszony, anya panaszkodik a zugkocsmákra, elég itt a maglódiak levelére utalnom, amit negyven asz- szony írt alá. S nemcsak családi ügy ez, hanem államháztartási is. Az italmérés állami monopólium. Aki ezt megszegi, kárt okoz az államnak, még .akkor is, ha: „csak” a saját borocskáját méri ki.

De megmérgezi a faiu Jég_

körét az ilyen zugkocsmázás, mert nem egy helyen a zugkocsmákhoz hamar „lányok“’ is Kerülnek, s mire a hivatalos szervek a dolog végére járnak, addig nyolc-tíz helyi', felborult a családi béke és nyugalom, s nem egyben már nem is lehet helyreállítani. Az államháztartásnak okozott káron túl, sokkal jelentősebb tehát az az erkölcsi kár, amit ily módon okoznak a semmivel nem, csak a haszonnal törődő bögrekocsma tulajdonosok.

Nem egy helyen megköny- nyíti jelentősen az is a tulajdonosok dolgát, hogy a hivatalos szervek — nem egyszer a rendőrség egy-két tagja is — rosszul értelmezett humanitásból elnézi az ilyesfajta ténykedést, s már csak akkor lépnek közbe, ha valaki már nagyon „elszemtelenedik”, s nagyon nyíltan csinálja a dolgot.

Nem lehet itt helye semmiféle elnézésnek. Éppen ezért szükség van arra, hogy a helyi szervek sokkal éberebben és főként szigorúan ügyeljenek az ilyesmire falujukban, s ugyanakkor a nyakoncsípett bögre- kocsmárosokkal szemben olyan ítéleteket hozzanak a bíróságok, hogy ne csak az ő kedvüket, hanem még nyakon nem csípett „kollégáik” kedvét is elvegyék az üzleteléstől.

M. O.

Olcsóbb lett a tisztított karfiol, a földieper és a feketecseresznye

— Művész úr, játsszon valamit...

— Jó asszonyom, talán egy parti dominót.

A Nagyvásár telepre csütörtökön reggel 68 vagon és 24 tehergépkocsi áru érkezett, ebből 16 vagon vegyesáru, 14 vagon burgonya, 5 vagon káposzta, 6 vagon főzőtök, 3 vagon uborka, 10 vagon meggy, 4 vagon vegyes gyümölcs, 5 vagon tojás, 2 vagon vágott- baromfi és 3 vagon citrom.

Bács-Kislcun megye gyümölcstermő vidékein bőséges termés van meggyben. A csütörtökön beérkezett 10 vagon

kiváló minőségű spanyolmeggy zömét Jánoshalma és Kiskőrös szállította. Egerből feketecseresznye érkezett, árát az állami élelmiszeriboltok kilónként 80 fillérrel mérsékelték, a földieper árszintje pedig kilónként 1—2 forinttal csökkent. A Csepel-szigeti bolgár kertészek nagy meny- nyiségű tisztított karfiolt szállítottak, árát az állami boltokban kilónként 40—80 fillérrel mérsékelték

Első lett a Diósdi Csapagygyár

Több mint háromszáz ipari tanuló vett részt azon a nagyszabású ipari tanuló versenyen, amelyet a MŰM 27. ipari tanulóintézet rendezett. A fiatalok 250 remekbeillő tárgyat készítettek, s a zsűri döntése alapján az első, második és harmadik díjat a Diósdi Csapágygyár ipari tanulói szerezték meg. Felvételünk az első dijat nyert FAP 3-as asztali fúrógépet ábrázolja a kiállítás színhelyén. Figura Károly — a fúrógép készítője pénzjutalmat és oklevelet kapott

Egy kiváló magyar a,mony, aki esak az emlékeinek éit

Ruttkayné Kossuth Lujza leveleiből

: A szabadságharc utáni esz- i íendők nagy magyar asszo- | nyalnak sorában, egyik leg- Jkiemelkedőbb női egyéniség: | Ruttkayné Kossuth Lujza. Családját, ismerőseit, hazáját ön- 5 ként elhagyja, hogy megossza ^bátyjával a száműzetés keser- ^ veit és az önmagába roskadó {lelket támogassa — „ ... Megkeresi a kapcsolatokat a való- § Sággal — írja egyik emlékírónk i— leveleiben tudomást szerez 5 és infonViál, szorosan tartja. 1 kezében a hazai láncszemeket, ]ha kell, buzdít, kritikát gyakorol, utasít. Éberen figyeli az eseményeket.”

Első levelét Torinóból 1879 április 26-án írja barátnőjéhez — Braccone — di Coliegon levő lakásukról. A sorokban egy gazdag szellemiségű, nagyszerű asszonyi lélek szólal meg, áthatva

a közösségi érzés

népeket és földrészeket átfogó eszméjétől. A többi között a következőket írja: .,... Ne feledd, hogy a távolság nem választja el a rokon lelkeket. Igen hízelgő rám nézve, hogy arcképemet oly jó és nemes hölgyek sorába akarjátok emelni.” Majd így folytatja: „ .... Szeretném, ha tudósítanál, kedvesem. Mint lesz majd a műlap megszerezhető, nagyon szeretném Amerikában megismertetni az egyletek nőivel, hogy lássák, miszerint in- |nen az óceánon is ismerik a S testvériség szent érzetét, nem- ^csak túlnan.”

$ Egy esztendő múlva Ameri- í kába utazik — részben gyermekei meglátogatására, s on- ^ nan — 1880. április 24-i kelet- § tel számol be plainf ieldi ott- í honából barátnőjének tengeren túli körülményeiről és ottani tapasztalatairól. ..Lecsendesítem aggodalmaimat, azon gondolattal, hogy csak egy befektetés van az életben, mely soha .nem csal és ez az élet jósága. Az élet nagy nagy talány, melyet megfejteni senki sem képes. A honszerelem szenvedéssel jár, hiába keresztelte azt Lessing „heroikus gyengeségnek”, mellyel ő nagy megelégedésére nem bírt, mert ahhoz bizony nagy lelki erő kell.”

Ismeretlen keltezésű soraiban mélyen 'megbotránikozik a hazánkban is divatossá lett női szépségversenyeken. Minden levelében hírt ad

o nagy száműzött rői:

Kossuth Lajosról is. Ezúttal életmódjáról számol be: „...Bátyám, hála istennek, egészséges. Ügy látszik, lassanként megszokta a városi lakást: nagy kar, hogy nem ment valahová az Alpesek közé, de hát ő nem tud könyveitől és irományaitól megválni, most is csak annyit dolgozik, mint mikor „Iratait” készítette, de senkinek sem mondja, mit ír.”

A tótok kivándorlásának kérdése élénken foglalkoztatja. Százanként érkeznek New Yorkba. „Nem tudom, kinek a vétke, hogy ide jönnek, anélkül, hogy csak egy szót is tudnának váltani valakivel, bolyongnak az utcákon, majdnem kétségbeesve „robotolni, robotolni’. Azzal állítanak meg mindenkit, de hát az amerikaiaknak nincs idege arra, hogy megértesse magát, mert az mindig nagy sietségben van.”

legközelebbi levelét — 1880. október 16-i kelettel —

újra Itália földjéről írja. Közeledik a tél, s mialatt barátnőjével a gondolat szárnyain beszélget, fázós didergés kínozza: nemcsak a gondok gyötrik, de a honvágy is meglepi és felveti a kérdést: .......Látt

ad-e már az aquincumi ásatásakat? Ez engem nagyon érdekel. remélem, nem csalatkoznak meg a régiségbúvárok reményeikben. Mi áldás volna, ha csakugyan elég érdekessé valódulnának a romok arra, hogy az idegeneket Pestre csalják.”

1881. szeptember 19-i levelét turini új lakásukról, a Via San Lazarro 22. alól írja. A lelki élet tavába mind mélyebbre merül és lassanként papírra vetett gondolatai úgy tűnnek, mintha csak önmagával beszélgetne: „Az életünk rövid évei hamar elrebbennek s csak nemes aspirációink és tetteink fognak túlélni bennünket, nem ugyan a hírnév trombitáinak harsogó hangjával, hanem az erkölcsi örök törvények teljesültében, melyek szerint egyetlen tisztás, nemes gondolat vagy tett sem veszhet el eredmény nélkül.”... „Igyekezzünk megérteni az élet nagy feladatát — folytatja —, nehogy elmulasztott kötelességeink visszahatva embertársainkra, bizonyságot tegyenek ellenünk.”

1886. április 25-i levelében meleg asszonylelke fájdalmasan sír fél: „Az én lelkemen mély sebet ütött utolsó látogatása honomnak. Nem tudom, képes leszek-e valaha legyőzni annak fájó emlékét. Én másodszor lettem hontalanná! Tapasztalataim ködfátyolként oszlatták el ama lehetőséget előttem, hogy hazám földjén fogom lehajtani fejemet az örök nyugalomra.” Kossuthról a következő sorokat írja:

„... Bátyám rendesen a hegyek, az Alpesekre megy, mert ő a magányt keresi. Csakhogy ennek Olaszországban azon hátránya van, hogy ahol társaság nincs, ott nincs kényelem.”

1889. december 7-én kifejezésre juttatja azt a

mélységes vágyát,

hogy hazáját még egyszer megláthassa. Készülődik a nagy útra, amelyet tavaszra tervez. Ebben a levelében azt is megjegyzi, hogy: „... én napon át, ha házi dolgaim nem foglalnak el, egyedül vagyok, csak emlékeimben éleit.”

1892 augusztus 22-1 levelében az itt következő sorai megrendítő képet fest:

.......növeks

zik bánatom, amint erőm fogy, mert előttem a való, hogy idegen földön fogok meghalni, és még csak azt sem engedi meg a sors, hogy hazám földjében aludjam az örök álmot, pedig hisz eléggé megbüntetett azzal, hogy életemben kiűzött belőle. Bizony, ha látnál minket, két ilyen idős egyént idegen országban, távol mindentől, mi a szívet fölmelegíthetné, bátyám elszigetelt életmódjánál fogva annyira elkülönözve a társadalomtól — megszánnál bennünket!” — jajául fel Kossuth Lujza.

A magyar szabadságharc eszméjének lángolva égő csillagfénye végsőt lobban, s az emlékezéseit író asszonyi kéz veti papírra a magyarság történelmének idegen földön lejátszódó drámáját, utolsó felvonásának megrendítő pillanatait: 1894. március 20-án torinói számkivetésben, kilencvenkét éves korában meghalt Kossuth Lajos .;.

Vásárhelyi Júlia

A „málnaházak” sora Tésa szivében