Pest Megyei Hirlap, 1959. július (3. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-03 / 154. szám

1959. JULIUS 3. FENTEK 3 JET, ECs&Cirlap IFJÚSÁGUNK NYARA Vasárnap indult a vonat Hanságba, a kiszesekkel — jelenti az MTI. Tavaly 2400-an voltak, az idén ötezren lesz­nek. Munkájuk önkéntes, vál­lalkozásuk tiszteletreméltó, mert a lapos, mocsaras vidé­ket kultúrálttá szelídítik, s a haza egy darabnyi termőföld­del gazdagodik. A hírt tudomásul vesszük, B esetleg jólesően és a mo­soly fényével hümmögünk magunkban: lám, ezek a fiata­lok .. j Lám, ezek a fiatalok, a mi megyénkből is 204 középisko­lás és 106 egyetemista Gödöl­lőről, önként jelentkezett és elment ásni, lapátolni, talics- kázni, magyarul: olyan föld­munkára, amelyet a múltban a kubikosok végeztek. Erről jutott eszembe egyik közírónk húsz év előtti indo­kolt sóhajtozása a fiatalokról, akiket „lekésett nemzedék”- nek titulál. Az a nemzedék, valóban lekésett nyáron a strandról, mert a pengő meg- kereshetetlenül magas valuta volt, a frissen érettségizettek pedig — fáradtan és fásultan a nagy erőfeszítés után — az volt a gondjuk, hogy diplomá­val vagy anélkül kapnak-e helyet a hazában, állást, hiva­talt, munkát. Közírónk azonban csak a középosztály fiataljaira gon­dolt eszmefuttatásában, mert a munkások és kisparasztok gyerekeinek majdnem teljes egésze nem jutott el a közép­iskola felső osztályába. Az egyetemre pedig ...?! A „lekésett nemzedék” — a ma negyedévesei most már haza érkezett. A formálódó szocialista élet valóságába. A mi fiatal nemzedékünk nyári gondjai mások. Emlé­keikben, érzelmeikben soha nem kísérti őket a nincs, a filléres gond, a más testéről átszabott ruha, a szülőkről át­ragadó alázat és a holnaptól való félelem, a bizonytalan­ság. . Az ötezer ifjú férfi a Hanságban tudja — s mi több — akarja, élvezi fiatalos tett­vágyának eredményét, hozzá akar tenni valamennyit ahhoz a soha el nem fogyasztható vagyonhoz, amelyet nemzedé­kek munkája hozott létre. így adja át majd a kor staféta­botját utódainak, hogy még emberségesebb, igazabb és böl. csebb társadalomban, a kom­munizmusban élhessen. A megyei lányok nyara — középiskolások és egyetemis­táké — is változatosságot igéi’. Gyümölcsöt szednek, gyomlál­nak, szőlővel bíbelődnek a Ba­laton környéki állami gazdasá­gokban, a megyei termelőszö­vetkezetekben. Munkájuk já­ték is szórakozás is. De mégis több! Ismeretszerzés. sport­szellem és még valami: annak az érzésnek a tudata, hogy ők is fontosak mert nemcsak fo­gyasztói a javaknak, hanem teremtői is. Önbizalmat, önálló­ságot ad ez. Azok a fiúk, sem tétlén- kednek, akik itthon maradtak a Hanságból, Cegléden a Zrínyi, Dánszentmiklóson a Micsurin, Bényén pedig a község tsz-ei- nek istállót építenek. Termelik hozzá a követ Szobon, téglát égetnek a mendei téglagyár­ban. Ifjú nemzedékünk tehát nem késte le a kor vonatát. Rajta ül és maga irányítja munkára is, szórakozásra is. Mert abból is megkapja azt, ami a társa­dalom erejéből telik. Ismét az egykori közíró si­rámát kell idéznem amikor azt taglalja, hogy a pesti fiatal jó, ha eljutott Dömösre. Oda is csak gyalog legjobb esetben kölcsön kerékpáron. Hajóra mór nem tellett. Most csak Pest megye ada­taiból idézek. Cegléd város és a ceglédi járás a Mecsekbe küldi fiait, százas csoportok­ban két-két (hétre. Útiköltségük és teljes ellátásuk mindössze 150 forint. A többi költség az államé. A dabasi járás pedig a Balatonhoz irányítja a gyere­keit, a megyei KISZ-bizottság Zamárdiban veri le a sátrakat, hogy szaporíthassa a fiatalok számára az üdülést a felfrissü­lés lehetőségét, a váci techni­kum tanulói a Cserhát-hegy­ségben töltik a nyarat. Történelmet, földrajzot nemcsak könyvből lehet tanul­ni. Országjárásszámba menő kirándulásokra indulnak a Pest megyei fiatalok, hogy megismerjék Veszprémet, Egert, Győrt, Sopront és Deb­recent, az országot, a hazát. És így tovább járások, váro­sok és falvak, ha nem is több­re, de a hétvégi napokra tá­bort vernek, enni adnak gye­rekeiknek, hogy élvezzék a nyarat, a napfényt és a vizet, a pihenést. Rekordtermés a ceglédi Dózsa Népe Tsz-ben Rekordtermést ért el őszi árpából a ceglédi Dózsa Népe Termelőszövetkezet; a 140 hol­das árpavetésükből 60 holdat már levágtak, amelyről össze­sen 916 mázsát takarítottak be. Hondankénti átlagtermésük így még a beszáradást is figye­lembe véve, meghaladja a húsz mázsát. Három kombájn és harminc kézikaszás arat a tsz- ben. mert egyes helyeken a kalász erősen megdőlt. A kézi­kaszások közül kiemelkedően jó munkát végzett László Ist­ván, akinek már eddig 220 munkaegysége van és Tarsoly László, akinek 315 munkaegy­séget írtak javára. A termelőszövetkezet a jövő héten kezd a rozs aratásához. Előzetes becslések szerint hol­danként legalább 14 mázsa termés várható, s nagyszerű lesz a szalmahozam is, mert a vetés átlagos magassága 220 centiméter. Egy rendelet, amely módosításra szorul Bírósági eljárás indult né­hány héttel ezelőtt Varró Já­nos, Varró Mihály, Fejős Gás­pár Pál László, Pál Gábor és Sinka János tápiógyörgyei la­kosok ellen. Az a vád elle­nük, hogy rendszeresen foly­tattak kupec-tevékenységet; szarvasmarhákkal keresked­tek és ilymódon meg nem ér­demelt haszonhoz jutottak. A vád jogosságát nem kell kü­lönösen bizonygatni, hiszen tetteik a napnál is világosab­ban beszélnek arról, hogy a parasztság nyakán élősködő kupecek kerülnek rövidesen a bíróság elé. Varró János kupec kezén például az elmúlt egy esz­tendő alatt hetven szarvas- marha „fordult" meg. Varró Mihály már szerényebb volt nála: ő „csupán” 30—35 szarvasmarhát vett és adott tovább. Hasonló mértékben folytatta a kupeckodást Pál László, Pál Gábor és Sinka János is. A bíróság minden bizonnyal kiszabja a megérdemelt bün­tetést gazdasági életünk kár­tevőinek. s ezzel a tápiógyör­gyei kupecek ügye lezárul. Ne elégedjünk meg azonban ennyivel, hanem magunk és mások okulására pergessük végig röviden, hogyan követ­ték el bűnüket, milyen körül­mények játszottak közre ah­hoz, hogy immár több mint egy esztendeje nyugodtan garáz­dálkodhattak. Tápiógyörgye a megye dél­keleti csücskében fekszik, s Szolnok megyével határos. Ezt a helyzeti előnyt, no, meg a felvásárló vállalat és a hi­vatalos szervek engedékeny­Slkeresen szerepeltek a magyar moderlek a 10. nemzetközi divatkongresszus bemutatóin Prágában nyilvános ruha­bemutatóval fejeződött be a 10. nemzetközi divatkongresz- szus. Tizennégy nap alatt a Szovjetunióból, Kínából, Cseh­szlovákiából, a Német Demok­ratikus Köztársaságból,' Len­gyelországból. Bulgáriából és Magyarországról érkezett 150 szakember nézte meg az idei őszi, téli, valamint a jövő ta­vaszi és nyári divatmodelleket, ségét használták ki a kupecok zsebeik megtömésére. Szolnok megyében vásároltak tovább- tenyésztésre alkalmatlan szarvasmarhákat és azokat Tápiógyörgyén az átvételi na­pokon a Pest Nógrád megyei Állatfongalmi Vállalatnak el­adták. A vásárlás és az eladás között — az esetek túlnyomó többségénél — alig telt el egy­két hét. Jól példázza ezt Var­ró Mihály egyik esete is. Var­ró Mihály az április 27-i át­vételi napon -öt szarvasmarhát adott el az Állatforgalmi Vál­lalatnak, s ezeket a következő időpontokban vette. Április 21-én, 22-én és 23-án Jász- kiséren négy darabot és 26-án ugyancsak Jászkiséren egy darabot. Jóformán még haza sem ért a szarvasmarhákkal, máris továbbadta a vállalat­nak. De ugyanígy cselekedtek a többi kupecok is. köztük többen olyanok is, akik ellen nem folyik bírósági eljárás, mint Sági János. Bezzeg Béla, Menkó András, Varró László stb. Miért nem vásárolta meg a Szolnok megyei Állatforgalmi Vállalat a szarvasmarhákat a dolgozó parasztoktól? — tehe­ti fel a kérdést az olvasó —, hiszen ilymódon a kupecok te­vékenységét egycsapásra meg lehetett volna szüntetni. Tud­ni kell, hogy' Szolnok megyében virág­zó szarvasmarhatenyész­tést folytatnak a parasz­tok, nagyobb az állatsűrű­ség, mint Pest megyében és ezért nagyobb a kínálat i& a vállalat részére. A hivatalo­san megállapított kivágási szá­zalék azonban nem teszi lehe­tővé, hogy a vállalat, vala­mennyi, a dolgozó parasztok által felkínált szarvasmarhát megvegyen. Ez nem is lenne helyes. Amint a Szolnok me­gyei Állatforgalmi Vállalat ve­zetői elmondották, különösen megnövekedőit á kínálat a tsz-szervezés időszakában. A dolgozó parasztság egy része — azt is meg kell mondani, hogy a kevésbé öntudatos rétege — meg akart szabadulni szarvas- marhájától. Az a termelőszö­vetkezet, amelybe belépett, az ilyen állatától megszabadul­ni szándékozó paraszt, át­vette volna a szarvasmarhát hivatalos áron. Igaz, egy ké­sőbbi időpontban, de amint ilyen átalakuláskor előfordul, néhányan úgy gondolkoztak: „az a biztos, ami a kezemben van”. Ezért aztán a kupecek- nek lényegesen olcsóbban is eladták, akik aztán az állato­kat áthozták Pest megyébe és az állatforgalmi vállalatnak — hivatalos áron ugyan — jelen­tős haszonnal továbbadták. A kupectevékenységen túl — amelyet a törvény tilt —, az is bűnük a tápiógyörgyei kupe- ceknek, hogy egy ilyen idősza­kot használtak fel üzérkedés­re mások becsapására, és nem utolsósorban a gazdálkodásukat kezdő termelőszövekezeteket érzékeny megkárosítására, hi­szen az általuk Pest megyébe áthozott állatokat meghízlal- va, jelentős haszonhoz jutot­tak volna. A községi tanács vezetői többször jelentették az ille­tékes szerveknek a kupecek üzelmeit, de hosszú ideig nem történt semmi intézkedés. A mostani törvényes eljárás is úgy kezdődött meg, hogy Varró János „főkupec” hat szarvasmarhát hajtott a vá­sárról Tápiógyörgyére, mi­közben a rendőrség igazoltat­ta és a kupeckodáson rajta­fogta. A községi tanács, ha­táskörén belül mást, mint amit megtett, nem tehetett. Rendszeresen ellenőrizte a felvásárlást, de a kupecek ezután úgy játszották ki az ellenőr­zést, hogy nem maguk vezették az állatokat a felvásárló helyre, hanem másokat fogadtak fel e célra. A felvásárló vállalat munkáját pedig nem ellen­őrizhették. Ha szóvá is tet­ték a felvásárlónak, hogy a kupecek szarvasmarháit miért veszik át — kifogásolták azt I NAGYBÖRZSÖNY, mostohagyermek ? Két földművesszövetkezeti bolt is működik Nagybör­zsönyben, a falubeliek nem is a boltok számát keveslik. Az a panaszuk, hogy nem jó a boltok áruellátottsága, meg az alkalmazottak száma sem ele­gendő. Most, nyár elején pél­dául nem kapni női szan­dált, de a női cipő is (hiány­zik. Általában alig kapni a boltban valamirevaló textil­árut, még kevésbé ruhane­műt. Mindenféle egyéb ipar­cikk is hiányzik a raktárból, még jó, hogy permetezőanya­gok és más mezőgazdasági cikkek többnyire kaphatók. Különben a börzsönyiek még ezért is autóbuszra ülhetné­nek és órákat utazhatnának, hogy növényvédőszereket vá­sárolhassanak. Ahogy sok mindenféle hétköznapi árucik­kért Vámosmikolára, Szobra, Vácra, vagy éppen Budapest­re kell utazniok. Pedig igé­nyeik nem túlzottak, beérik olyan fokú áruellátottsággal, amilyen a vámosmikolai szövetkezeti boltokban talál­ható. Nagybörzsöny úgy érzi, mostohagyerek a Vámos- mikola és Környéke Föld­művesszövetkezetnek és el szeretne szakadni tőle, aho­gyan nemrég több más kör­nyékbeli község már megtet­te. Senki sem érti a faluban, mi lehet az oka annak, hogy a szövetkezet nincs tekintet­tel a lakosság igényeire, ép­pen egy szövetkezeti község — nyugodtan megállapíthat­juk — jogos és szerény kí­vánságaira. Néhány panasz: A nagyobbik üzletben a boltvezetőn kívül két alkal­mazott volt. Hárman is ke­ményen megdolgoznak, hogy a nagyforgalmú bolt vevőit ki­szolgálhassák. Az alkalma­zottak egyike, fiatal leány, nemrég férjhez ment és kilé­pett. Helyébe a földműves­szövetkezet senkit sem al­kalmazott. Sőt, megszüntette az üresedésben levő állást. Azóta a vezető egy alkalma­zottal még nehezebben győzi a munkát, gyakran késő estig is dolgoznak, „hogy minden vevőt kiszolgálhassanak. Ilyen furcsán „csökkenti” az ön­költséget a Vámosmikolai Földművesszövetkezet Nagy- börzsönyben. Erre különben akad másik példa is. Az úgynevezett alsó boltot pár éve egy fiatalember, Kókai Géza vezette egyedül, amíg be nem vonult katoná­nak. Amikor letelt az ideje, leszerelés után hazajött, visz- szavették ugyan, de leminő- sitették és kevesebb fizetést adtak neki. Erre Kókai kilé­pett. Helyére most Vámosmi- koláról küldtek boltvezetőt. Jól dolgozik az új boltvezető, nincs ellene semmi kifogása a nagybörzsönyieknek. Azt is belátják, nem nyithatja ki reg­gel fél nyolcnál korábban a boltajtót, hiszen munkahelyé­re Vámosmikoláról utazik át. Mégis, különösen most dolog­időben sokkal korábban szeretnék elintézni bevásárlásaikat, ami Igazán nem vehető rossznéven tőlük. Ügy vélik, akadna helyben is alkalmas boltvezető, aki már korábban is ki tudná nyitni az üzletet. — A mi községünkben nya­ranta elég nagy az idegenfor­galom. Sok kiránduló fordul meg itt, állandó nyaralóink is vannak — mondja Balogi Ist­ván községi tanácselnök. — Boltjaink, a mi igényeinket sem elégítik ki, hogyan felel­nének meg vendégeinknek? Hányszor kértük már a föld­művesszövetkezettől, rendez­zen be vendéglőt az italbolt helyén és ugyanott nyisson cukrászdát, eszpresszót is. Mert — és ennek csak örülni lehet —, ma már a parasztem­ber is szívesen iszik feketeká­vét. A vendéglőt pedig nem­csak idegenek látogatnák, ha­nem sok helybeli is , szívesen ebédelne, vacsorázna az étte­remben, különösen a nagy munka idején, hogy az asszony többet dolgozhasson és ezáltal többet kereshessen a mezőn, öt-hat éve tartozunk a miko- lai szövetkezethez, azóta ná­lunk semmit sem csinált; — Kétezer lakosú, Vámos- mikolánál csak 200 lélekkel ki­sebb község vagyunk. Nyaran­ta úttörők táboroznak nálunk. Strandunk van, de fagylaltot sem az idegen, sem a mi gye­rekeink nem kaphatnak. Iga­zán nem irigyeljük az önki- szolgáló boltokat, sem a cuk­rászda-eszpresszót Vámosmi- kolától. Mindkettőt most csi­nálta a földművesszövetkezet. Nekünk is vannak azonban igényeink, bebizonyítottuk, hogy haladni, fejlődni aka­is, hogy néhány napja vásá­rolták azokat — azt a választ kapták: az a fontos, hogy az állat megfeleljen és egyéb­ként is miniszteri rendelet engedélyezi, hogy olyan eset­ben, ha az egyén az Állatfor­galmi Vállalatnak adja el az állatot, nem szükséges betar­tani a hatvan nap kötelező tartási időt. Valóban érvényben van egy élelmezésügyi miniszteri rendelet — a 14/1957-es —* amely felmenti a hatvan nap kötelező tartási idő alól azt az egyént, aki vásárolt álla­tát az Állatforgalmi Vállalat­nak adja el. Ugyanakkor ér­vényben van egy másik ren­delet is, amely a kupec-tevé- kenységet korlátozza, illetve tiltja. A Pest—Nógrád megyei Állatforgalmi Vállalat azon­ban egyoldalúan — bizonyára vállalati érdekből — csupán a 14/1957-es élelmezésügyi miniszter rendeletéhez tar­totta magát, s figyelmen kí­vül hagyta a kupeckorlátozás- ról szóló rendeletet. Bár a vállalat központja tett né­hány feljelentést néhány tá­piógyörgyei kupec ellen, de egészen az utóbbi időkig — mióta megkezdődött a bíró­sági eljárás — nem utasította a kiren­deltség vezetőjét, hogy ku- pccektől ne vásároljanak szarvasmarhát — legalábbis olyat ne, amilyet néhány nappal korábban vá­sároltak. El kell ismerni* hogy a Szolnok megyei Állat­forgalmi Vállalatnál az élel­mezésügyi miniszter rendele­té ellenére is betartják a hat­vannapos kötelező tartási időt és így meg is akadá­lyozzák a kupecek tevékeny­ségét. A Pest—Nógrád me­gyei Állatforgalmi Vállalat liberalizmusa kétségtelenül hozzájárult ahhoz, hogy a tá­piógyörgyei kupecok szabadon garázdálkodhattak: Bár érvényben van a kupec- tevékenységet tiltó rendelke­zés — ennek alapján kerül­nek bíróság elé a tápiógyör­gyei kupecek is — mégis meggondolandó: nem s/.ük- séges-e megváltoztatni a 14/1957-es élelmezésügyi miniszteri rendeletet? E jogszabály ugyanis röviddel az ellenforradalom után szüle­tett, amikor az volt a cél, hogy a továbbtenyésztésre alkalmat­lan összes szarvasmarha a központi készletet gyarapítsa és a központi készletgazdál­kodás hatáskörébe jusson* Nem kétséges, hogy a rende-' let az ellenforradalom utáni gazdasági körülmények között előnyös volt — különösen a szarvasmarha órának rende­zése után —, hiszen mint a tápiógyörgyei kupecek eseté­ben is látjuk, nem másnak, hanem az állatfongalmi vál­lalatnak adták el a szarvas- marhákat, s ezzel a központi készletet növelték. De szükség van-e ma arra. hogy nyitva- hagyjunk akárcsak egy kis „kaput is", amelyet kupeoko- dásra, jogtalan haszonszerzés­re lehet felhasználni. A kupe­cek közvetítő kereskedelmére ma mór nincs szükség, de a rendelet nyújtotta „lehetősé­gek” mégis csábíthatják a tör­vényeket be nem tartó, jog­talan haszonszerzésre vágyó egyéneket; Jobban szolgálná a rende­let a mai helyzetben a közösség érdekeit, ha köte­lezővé tennék a hatvan­napos tartási időt — még abban az esetben is, ha az egyén állami vállalat­nak adja el — és csak kivéte­les esetben adna felmentést —, például az állat megbete­gedése esetén — ez alól. A tápiógyörgyei kupecek rö­videsen bíróság elé kerülnek, s megkapják megérdemelt büntetésüket. Véleményünk szerint azonban még a lehe­tőségét is meg kell vonni* hogy bárki is könnyű és jog­talan haszonszerzéssel próbál­jon anyagi előnyökhöz jutni. Ezt a célt szolgálná az élel­mezésügyi miniszter rendele­tének módosítása. . Mihók Sándor runk, termelőszövetkezeti köz-: ség vagyunk. Azt kívánjuk, ré-; szesítsenek bennünket leg-] alább Vámosmikolával egyenlő elbánásban. Visszajövet betértünk az új i vámosmikolai cukrászdába, j Sort álltunk fagylaltért. ízlett.j Riadtan néztük azonban a kis; vitrinben száradó, egyáltalán j nem kívánatos tortaszeleteket.: Nem cukrászdába, inkább a i Nemzeti Múzeum régiségtárá-; ba illene tartalmával együtt j ez a vitrin. Archeológusok j számára mindenesetre izgal- j más feladatt lenne megállapí-i tani a repedezett és szinte i megkövesedett édesipari ter- j mékek korát. Modem kis eszpresszógép j áll a régészeti vitrin mellett, j Boldogan rendelünk duplát. ] Szívből rossz feketét kapunk, j pedig a hétköznap is nagyfor-j galmú cukrászda „egyetlen”: alkalmazottja a szemünk lát-] tára megfelelő mennyiségű ká- ] véval etette a gépet. — Én kérem nem tehetek] róla, ha rossz a kávé. Nincs ] kávédarálóm, csak mákdará- ] lót kaptam, azzal nem lehet] jól megőrölni a kávét — pa-i naszkodik. Persze a szövetkezeti bolt] raktárában nem volt más, csak ] mákdaráló. A vezetőség saj-j nólta a befektetést, nem szer-j zett be új eszpresszója részére ] új kávédarálót, ezt még va- ] lahogy megértjük. Csak azt] nem értjük, miért szerepel aj cukrászda-eszpresszó fogyó- j eszközök leltárában mindössze! négy konyharuha. Abból sej lett volna több a szövetkezeti j bolt raktárában? Aligha ilyen cukrászda-eszp-: resszóra vágyik Nagybör- j zsöny! Mi azonban helyeseljük: j nyíljék cukrászda meg esz-J presszó minden faluban. De az $ aztán legyen cukrászda és; eszpresszó! Szokoly Endre i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom