Pest Megyei Hirlap, 1959. július (3. évfolyam, 152-178. szám)
1959-07-24 / 172. szám
PEST kJCirlaP 1959. JŰL1ÜS 24. PÉNTEK MIRŐL ÍRNAK LEVELEZŐINK? Élénk figyelemmel kíséri Bárok István járási tanácstag lakóhelye életét, fejlődését. Most is hosszabb levélben számolt be Dunahaiaszti fejlődéséről és a községfejlesztési tervekről. Többek között megírta, hogy elkészült a piactér betonozása. Most már nem félnek az asz- szonyok a piacra menni, ha esik az eső. Nem kell bokáig sárba süllyedni, s tönkretenni a cipőjüket ahhoz, hogy ott vásároljanak. De legjobban annak örülnek valamennyien, hogy a Pest megyei Hírlap sürgetése nyomán megkezdték a Dózsa György út portalanítását, amely út korábban megkeserítette az ottlakók életét. Nem ilyen szerencsések a biatorbágyiak Szintén a poros utak miatt írtak sok a iáírásos levelet. Naponta több ezer ember, igen sok autóbusz, kocsi és számos másfajta gépkocsi halad át a községen. A nagy por miatt, melyet felvernek, a népbolt, az italbolt, a cukrászda stfo. kénytelen ajtóit csukva tartani. De a finom por így is mindent belep, egyforma szürke takarót von élelmiszerre, árura, emberre. Mindössze 50 méteres útszakaszról vein szó, ami az útfenntartó vállalat dolgozói szerint is rövid idő alatt rendbehozható, csupán az utasítást várják. Végh Géza vasárnap délutánonként sétálgatni szokott feleségével a Budakeszi körüli erdőkben. S eközben nem egy kirívó esetnek tanúja. Mert mi másnak lehetne nevezni annak az öregembernek az eljárását, aki kíméletlenül sorra fűrészelte a tavaly ültetett csemetéket. Olvasónk felelősségre vonta, mire kijelentette, szüksége van karóra az almaiéi mellé, s különben is nagy az erdő, majd nő helyette másik. Reméljük, a budakeszi rendőrség kellő szigorral lép fel a tudatos, kártevők ellen. Községfejlesztési problémáról szól Visy György tanács- titkár levele Túráról. Ezen belül is a villanyról, amely egyik legégetőbb problémájuk. A falu nagy része már villamosítva van, de még mindig hiányzik vagy 10 kilométernyi hálózat, mintegy 500 —60C családot érintve. Nagyon várják már a fényt és kultúrát jelentő áramot s ezért a lakosság fejenként 400 forintos hozzájárulást vállalt, a községfejlesztési alapból is megszavaztak 120 ezer forintot, sőt hitelt is igényeltek. Az összegyűlt pénz azonban csak egyharmadát teszi ki a szükségesnek, így még tovább kell takarékoskodniuk. Tavaly viszont már elkészült egy másfél kilométeres szakasz, amelynek teljes befejezéséhez még 30 oszlop hiányzik. A Megyevill ígéretet is tett a szállításra és a munka befejezésére, de ez csak ígéret maradt. Ahol meg van, nem ragadják üstökön a szerencsét. Mint az Északdunántúli Áramszolgáltató Vállalat leveléből megtudtuk, most folynak Kóspallag villamosítási munkálatai, elég nehéz körülmények között. Rossz a terep, sziklás a talaj s kevés a szakmunkás. Jól jönne a segítség, de a község lakói még egy fél órát sem segítettek, holott csak ez biztosíthatná a munkálatok gyors befejezését. A Ráckevéhez tartozó Somlyó-szigetbeliek panaszát foglalja össze Bíró Gábor levele. A sziget lakói, 13 család, közös munkával, társadalmi úton, saját anyaggal igen jó hajókikötőt építtetett. Ha megállna itt a menetrend szerint közlekedő hajó, naponta 5—6 kilométeres kerékpárutat takarítanának meg s könnyebbé tennék a közlekedést annak a sok turistának, aki vasárnaponként az árnyas, szép szigetet felkeresi. Hiába kérik azonban a MAHART-ot, a kikötést nem engedélyezik. Ebédet vittem apámnak Megvan még a pettyes szilke, Megvan még, de már kopottan, Melyben hajdan apám után Az éltető levest hordtam. Pusztán laktunk, s én delente Ballagtam az út porába’, Ebédet vittem apámnak A bürkösi nagy tanyába. Július volt, a határban Cséplőgépek duruzsoltak, Feleútján se jártam tán S jaj, már delet harangoztak. Szaporáztam lépteimet, Lábam nyomán szállo-tt a por, Végre feltűnt a távolban, A magtár, meg a juhakol. Indulásra fütyült a gép Mire a tanyába értem. Apám már fent ült a zörgő Vendégoldalas szekéren. 1 S míg a levest kanalazta, Én hajtottam a lovakat, Ügy ebédelt meg útközben, A melegben, a nap alatt. Ari Kálmán Két emberélet kioltása - oktalanul A hegyoldal fái közül, az üdülő teraszáról emberek gyönyörködtek a folyó kanyarónak panorámájában. Hegyek árnya sötétlett a vízen ezen a parton, a nyugtára hajló Nap pedig bearanyozta a túlsó oldal meredekeit. Középen a folyam ezüst csíkját keskeny, hosszú zöld sáv, a sziget osztotta meg. Türkisz-sziget, s a távoli falvak rubint cserepei, opálfehér templomtornyai, házfalai... ötvös sem mintázhatna szebb ékszert ennél a tájnál. Valamelyik üdülő, talán erdész ember, hogy a szépséget közelebb hozza a szeméhez, látcsövet szedett elő a tarsolyából. Kézről kézre járt aztán a látcső, s riadt tekintetek ijesztő látványra szegeződtek a folyó közepén. Csónak himbálódzott a forró napsütésben párolgó víz mélységei felett. Három fiú ugrabugrált a csónakban, egy negyedik pedig mindenképpen be akart mászni abba. Valahányszor megragadta azonban a csónak peremét, evező emelkedett a magasba és lesújtott a kezére, vállára, sőt fejére is. Az evezőcsapás erejét nem mutatta a látcső, de annál tisztábban a csónakban levő gyerekek viháncoló és a vízben kapkodó gyerek el- szörnyedt arcát. Játék, durva játék, veszedelmes rakoncátlankodás, gondolták az üdülők és figyelmeztetőn rákiáltottak volna a gyerekekre, de hangjuk úgy sem ért volna el a csónakig. A sziget csúcsán álló falu pedig aludni látszott velük szemben ezen a forró vasárnap délután. Tíz perc ... negyed óra... A csónak és a gyerekek lassan eltűntek a szemük elől. Aztán bealkonyult. Odaát, a faluban Sei-tzék haraptak • valamit lefekvés előtt. Koránfekvő emberek, különösen most, a nagy dologidőben. A Géza fiú nem jött haza, de máskor sem mindig alszik otthon, sokszor marad éjszakára a nagymamánál a íaluszélen. Minek nyugtalankodnának érte?. Különben js már 16 éves, nagyfiú,' maholnap szobafestő és mázoló segéd lesz, harmad éve inasko- dik a falubeli mesternél. Reggel se jött haza, biztosan a nagymamától egyenesen a munkába ment. Sok most a munkája a mesterének, jönnek a nyaralók a partmenti villákba, vikendházakba, ilyenkor a festő látástól va- kulásig dolgozik, akárcsak a falubeli parasztok a földeken. Éppen a sok munka miatt kereste délután tanulóját, jobbkezét a mester, a nagymama házában, meg a szüleinél is. Ekkor derült ki csak. hogy eltűnt a gyerek. T öbbször olvastam már, hogy ez, vagy az a lottónyeremény Vecsésre került. Éppen ezért nem mulaszthattam el az allcalmat a legutóbbi látogatáskor, hogy fel ne keressem a helyi OTP-fiókot. — Igen, az utóbbi időben csaknem minden héten van egy négyes találat Vecsé- sen — újságolta Szíj- jártó Lajos elvtárs, a fiók vezetője. Elmondta, hogy rövid idő alatt 5—6 esetben, összesen körülbelül 400 ezer forintot fizettek ki a szerencsés nyerteseknek. Egyik közülük Nyilas Jánosné volt, aki közel 50 ezer forintot nyert. A nyeremény átadásáról készült képek ott vannak a fiók kirakatában. A múlt heti, tehát a 29. heti játékhéten ismét Vecsésre mosolygott a szerencse. Megint akadt egy négyes találat, közel százezer forinttal, de a szerencsés nyerő inkognitóban akar maradni, tehát nem tudhattam meg a nevét. AVECSÉSIEK. ÉS A SZERENCSE a tárgynyeremé- nyékből is jócskán jutott Vecsésre. Február elején egy rádió. Aztán egy fér- fikerékpár, majd egy zsúrkocsi, beépített rádióval. A 19. játékhéten kétezer forintos csemegekosarat nyert egy szerencsés vecsési. A 23. heti szelvények sorsolásakor egy 12 személyes herendi étkészlet szegődött az egyik vecsési szelvényhez. Tanulságos története van ennek. A tulajdonos, miután az újságban nem találta számát, eldobta a szelvényt. Szerencsére a bedobott szelvényrészre ráírta a címét. Az OTP tehát értesítette a nyereményről. Örömébe azonban szomorúság is vegyült, de végül is, alapos vizsgálat után, meg fogja kapni nyereményét. Ebből is látszik, hogy az OTP milyen előzékenyen és körültekintően jár el a nyeremények ügyében. De ez az eset arra is figyelmeztet, hogy csak akkor váljunk meg szelvényünktől, amikor a hivatalos nyereménylistán sem találtuk meg saját számunkat. — Persze, a beesésiek nemcsak a lottót, a totót is egyre inkább megkedvelik — folytatta a fiókvezető. Elmondta, hogy két 11 tagú totó- és lottóklub alakult a kultúrotthonban, két hónapja. Kollektív szelvényekkel játszanak. Vezetőik a népszerű Tárni és Robi bácsi, akik nagy rajongói a sportnak. Tárni bácsi. Dalos Tamás, nyugdíjas, tehát van ideje adminisztrálni csoportja szerencsejátékát. Bá- novszki Róbert, Robi bácsi, 35 éve a Bp. Vasas tagja. — Kis összeggel, 15 forinttal játszunk Negyednapra pedig híre jött, messze délre, a városon is jóval túl, a másik nagy sziget partján egy fürdőnadrágos fiú tetemét dobta ki a folyó. A Géza fiú tetemét. ..Külsé- relmi nyomok látszanak rajta” — állapította meg az orvos. A vizsgálat pedig megindult. Hiszen a faluban már azt a forró vasárnapot követő hétfő este is utána nézett a rendőrség Géza eltűnésének. Hamarosan megállapították, látták, csónakázni ment, még azt is kiderítették, hogy kikkel. Két falubeli pajtásával és egy pesti fiúval négyen szálltak csónakra. Három társa nagy jókedvűen együtt játszott akkor is. amikor a rendőrök értük mentek. — Hol a Géza? — kérdezték tőlük. — Nem tudjuk — felelték kacagva és hiába való volt minden faggatás. Talán még most se mondanak egyebet. Elszántan tagadnak. Összevesztek a csónakban és gyermekes dühvei fordultak hárman egy ellen, valamiért, vagy valakiért bosszút álltak? Esetleg csupán arra voltak kíváncsiak, meddig bírja társuk a vízben? A faluban pedig egy héten át egyébről sem nagyon beszéltek az emberek, mint Géza haláláról. Egy héttel utóbb újabb haláleset, ismét egy kioltott emberélet hozta izgalomba a falut. Tóbiás Jenő csőszt, az italboltban szódásüveggel agyonverte egyik vele fröccsöző barátja. Valami lényegtelen dolgon vitáztak és a vita hevében a szódásüveg lett a legnyomósabb érv. Egy hét leforgása alatt két ilyen halál egyetlen faluban! Eehetne prédikálni a két gyors egymásutánban történt szomorú esemény kapcsán. Lehetne, de üres általánosítás lenne. Mert nem ez jellemző mai életünkre. S a társadalmi megvetés, a bíróság szigorú ítélete kell, hogy a biztosíték legyen: elszórt esetként se fordulhasson elő. Szokoly Endre Négyezer éves pékműhely A Magyar Tudományos Akadémia a süttői hosszúvölgyben végzett ásatásokkal kiterjedt broi zkori település tárt fel. A többi között felfedeztek egy négyezer éves pékműhelyt, tíz egymás mellett sorakozó kenyérsütő kemencével. A leginkább épségben maradt pék-kemencét kiemelték, az egyiket a Nemzeti Múzeumban, a másikai pedig a dorogi tájmúzeumban helyezték eh Bevált a gépesített tehénistálló A Herceghalmi Kísérleti Gazdaságban másfél évvel ezelőtt újszerű, gépesített, úgynevezett fejőáüásos tehénistállót létesítettek. A fejőállás&s istállót fészerszerű megoldással fkombinálták, s az állatok szabadon mozoghatnak a napon. Az újszerű gépesítéssel nagymértékben csökkentették az emberi munkaerőt, s egy gondozó 20 tehenet lát el. Az istállóban 44 tehenet gondoznak és fejnek, ahol az állatok fejési átlaga 12,5 kiló, 3,9 százalékos zsírtartalommal. A kísérleti célokat szolgáló istálló a gyakorlatban is nagyon jól bevált s a környék mezőgazdasági üzemeiből sok látogatója van. A fejőállásos istálló az állatokkal Pankotai Erzsébet, a 18 liieres magyartarka, Rózsa nevű tehenet feji Nagy György Erzsébet a kifejt tejet leengedi a mérőedényből Bajkő János a gyűjtőedényből a tejet a kannákba engedi hetenkent. Kisebb nyereményeink voltak már, de majd csak lesznek nagyok is — mondta, amikor szerencséjük iránt érdeklődtem. a zt is megtudtam, sl hogy további két klub van alakulóban a szerencsés községben. De nemcsak így, közösen, egyénileg■ is sokan lottóznak Vecsésen. Amíg beszélgettünk, azalatt is nagyon sokan tértek be az OTP-f iákba és rakták fel az öt x-et egy, de sokan több szelvényre is. Fiatalok, fiúk, lányok, de haj- , lotthátú öreg emberek is kipróbálják a szerencséjüket. \ Ahogy a fiók dolgo- \ zói mondták, rend- i szeresen, Nem jöhettem el j anélkül ebből a sze- \ rencsés faluból, hogy ! magam is szerencsét i ne próbáljak. Vettem! egy szelvényt. Kitől- \ töttem és a szeren- i cséskezű Szíjjártó \ elvtárssal dobattam a \ ládába. Hiába, a ve-« esésiektöl kedvet i kap az ember a lot-! tózáshoz. — fi —!
