Pest Megyei Hirlap, 1959. július (3. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-15 / 164. szám

1959. JÜLIÜS 15. SZERDA "ÁWCirlap 3 NAPIRENDEN: AZ ELET kellett menniök, mert az ő körzetükben is van mit csi­nálniuk. Az elnök a homlokát töröl- geti és egy pohár vizet hajt le mérge csillapítására. — Azért szövetkeztünk, hogy több legyen a termés — for­dul felém, s magyarázólag folytatja, most már kicsit nyű­göd tabban. A magas, erőteljes, 40 körüli szőke férfi indulatos természetű. De jó gazda. így sorolja tovább a gondokat. — A tsz-tagok közül most senki nem húzna el magát a munkától. Ma is például majd­nem 700 mázsa sörárpát kellett nagy gyorsan bezsákolni, mert azt hittük, itt az eső. Asszony, öreg, gyerek, elnök vagy könyvelő, mindenki azt csinál­ta. A munkaakarattal nincs hiba. Az aszódiakhoz pedig már megy a járási pártbizottság sürgetése, de ha onnan nem jön gép, akor kerítenek más gépállomásról. Persze, nem várjuk őket összetett kézzel, hanem kaszával dolgozunk. Mindenütt sürgős az aratás a meleg miatt. Nekem a felelős­ségem nagy, mert arra is kell figyelni, hogy a közösség kol­lektív kívánsága mögött ott van minden ember külön kis kívánsága, gondolata, termé­szete, apró baja, még ha annyi is, hogy valamelyik asszony azért nem kezd reggel a kapá­láshoz a kertészetben, mert a gyerekének hascsikarása van a baracktól... Hát először is emberek vagyunk! Egy ideig csend van a tágas irodahelyiségben. A fal mel­letti lócán ülők száma a be­szélgetés közben megszaporo­dott — férfiakkal. Az asszo­nyok otthon vannak, főznek, a házi munkát végzik. Itt pe­dig — mint minden este — összegyűlték1 a másnapi ten­nivalók miatt, s aztán azt is jó tudni, hogyan mennek a dolgok az egész tsz-ben. Az elnök ’szavaira'’ egy-egy félhangos helyeslés hallatszik, vagy néhányan csak a bólintá- sig jutnak el. — Most itt a legjobb alka­lom — folytatja Sziráki Jó­zsef. — Az időjárás is belé­pett a tsz-be ebben az eszten­dőben. Hűséges társ volt ed­dig. Ki kell használni. De mindent. Állatunk van, de nem elegendő. Százezer forint a kezemben volt, hogy veszek marhát, sertést, meg juhot, de nincs hely. Istálló kell! Több mint egy hónapja, hogy kértük az építési engedélyt a járási tanácstól. Még ma sincs meg! Állítólag a mezőgazdasá­Ma megkezdik a legkorszerűbb műanyag, a poliészter gyártását gi osztályon nincs építési elő­adó ... Adna a ban« százezer forint kölcsönt. Nem kell. Csak hagyjanak bennünket építeni. Nem az örökkévaló­ságnak. mert tíz év alatt úgyis annyit fejlődik az állat­tartás, hogy más istálló kell... Szóval felépítjük! mi a ma­gunk erejéből a két juhhodályt meg az istállót. Mert ha épí­tővállalat jön, annak csak a felvonulási épülete annyiba kerül, ámennyiből mi az egyik juíihodályt kihozzuk. — Legalább helykijelölésre jönnének már! — ezt egy ősz bajszú, élénkpiros arcú, 60 körüli ember mondja. Ö az egyik kőműves. Ács is, aszta­los is van a Törekvőben. Sziráki, az elnök bólint és keserű mosoly vülan át az arcán. — Mintha arra akarnának kényszeríteni, hogy megszeg­jem a törvényt. Mert ha le­arattunk, neki kell látni az építésnek. Akár van építési engedély, akár nincs, itt az ősz, aztán leesik a hó. az ál­latoknak kell a hely. Hát ezek a gondok a na­gyobbak, mert kisebb is akad, de ahogyan beszélget­nek róla az emberek, mind megoldják. A kicsit is, a nagyot is. — Ettől az esztendőtől sokat várunk — ismétli meg az el- nöto, mert 37,80 forintot ter­veztünk egy munkaegységre, s azt is szépnek találtuk. Most pedig már 50 forint körül számoljuk. Eddig minden hónapban 15 forintot adtunk ki munkaegy­ségre előleget, de volt miből. Borsóból, babból, hizlalt ser­tésből és marhából egymillió forinton felül vettünk be ed­dig. Csak az Aszódi Gépál­lomás! ... Aratni... aratni... aratni. Az emberek helyeselnek. És mi elbúcsúzunk. Tíz óra. Há­romkor kelnek. Aratni: az életet. Déry Károly A faanyagokban mutatkozó évtizedes hiány késztette a Műanyagipari Kutató Intéze­tet, hogy erőltetett ütemben kutatómunkát indítson a leg­korszerűbb "műanyag, a poli­észter előállítására. A ha­zánkban gyártott poliészter ve­gyi anyagot üvegszálak közé futtatják, s az így keletkező tartós, rugalmas lemezalakú tömbök kerülnek majd ki az üzemből. A poliészter gyártását szer­dán reggel megkezdik és a ter­vek szerint idén 28 tonna ké­szül. Az anyag szakítószilárd­sága vetekszik az acéléval, faj- súlya még az alumíniumnál is alacsonyabb, köbcentiméteren­ként 1,4 gramm. Tartósabb a fémötvözeteknél, s a fáénál is jóval nagyobb az élettartama. A savaknak ellenáll, s további, szinte felbecsülhetetlen értéke, hogy a fához hasonlóan egy­szerű szerszámokkal megmun­kálható. Az üvegvázas poliész­tert tetszés szerinti színekben állíthatják elő. Felhasználása széleskörű: az acél- és fa-tető­szerkezeteket jól helyettesíti, épületburkoló lemezként is be­válik, a bútoripar pedig keres­ve sem találna ennél megfele­lőbb alapanyagot. Ezenkívül csónakokat, vikendházakat, autókarosszériákat és többek között gépipari szerkezeteket is építhetnek az új anyagból. Új fajta fejőgép Szakkörökben feltűnést, kül­földön is érdeklődést keltett az új fajta magyar tervezésű fe­jőgép, amelynek kísérleti pél­dányát a Mosonmagyaróvári Fémfeldolgozó Vállalatnál ké­szítették el. A találmányt több államban szabadalmaztatták. A Lajta—Hansági Állami Gaz­daság megrendelésére a MO- FÉM-ben szeptember \ -űéig 35 gépet gyártanak. Pillanatkép a Május 1 Ruhagyárból ~ m zm Búza, amely újból kihajt Dr. N. W. Zizin szovjet nö­vényszakértőnek sikerült egy különleges tulajdonságokkal rendelkező búzafajtát előállí­tania. A búzának egy bizo­nyos gyomnövénnyel való ke­resztezése által a . levágott búza tőből újra kihajt, mint a fű. A Szovjetunió déli részein ezt az újfajta növényt kétszer lehet learatni. Mérsékeltebb égöv alatt nem nő újra sze­meskalász, de a növény takar­mány céljaira is igen értékes. A keresztezett búzafajták kö­zül egynéhány évelő' is van, tehát a következő évben vetés nélkül hajt ki újra. Cukrászda-eszpresszó épül Zsámbokon Egyre több faluban nyílik cukrászda meg eszpresszó, de valamennyi régi hasonló üzem vagy másfajta, megszűnt bolt helyén működik. Zsámbok a megyében az első olyan köz­ség, ahol cukrászda és esz­presszó céljiára vadonatúj épü­letet emelnek. Most bontják azt a házat, ahol eddig a föld­művesszövetkezet irodái vol­tak és ennek a helyébe egé­szen modem épületet tervez­nek, amelyben az irodákon kívül teljesein korszerű cuk­rászda éa eszpresszó részére helyiséget is építenek. A bon­tási munkálatok néhány na­pon beliül befejeződnek, utána nyomban hozzáfognak az épít­kezésihez, amit még ez idén be is szeretnének fejezni. Ezen a nyáron még kiskocsiról az utcán árulják Zsámbokon a fagylaltot, cukrászsüteményt, feketekávét azonban • nem kapni a községben. Mindez rövidesen már Zsámbokon iß a cukrászda-eszpresszóban les'z kapható. Cegléden, a Május J Ruhagyárban évről évre emelke­dik a dolgozók átlagkeresete. Míg 1956-ban 1100 forint volt a havi átlagos kereset, idén már elérte az 1380 forintot, sőt, ha hozzászámítjuk a vásárlási utalványt, a nyereségrészese­dést, az étkeztetési hozzájárulást, nyaraltatást. a bölcsődét és a napközi otthont, akkor a dolgozók havi átlagkeresete több mint 1600 forint. Képünkön a gyár egyik régi dolgozó­ját, Maróti Jenőt mutatjuk be vasalás közben. (Foto: Kinka) •<'SSSSS/-S/S/SS/SS/SSSSSSSSSSSSfS//S/SS/SSS//SSSSSSSSfSSSSSSSSfSSSS/SSSSSS/SSSSSSSSSfSSSSSSSSfSSSS/SSSSSS/SSSSSfSfSSffSS/SSJSSSSfSSSSS/SSSSfSSSSSfSS/SSSSSfSSSSSSSSSS/fSSSS/SSfSSSS/SS/S//S/SSS/SS/VS/S/SSSSSSSS/SS/SSSSSSSSSSSSJ SZEMELT RIZLING demizsont lóbál. Tele lehet, mert ugyancsak húzza a vál­lát. Az istálló ott van az iroda­épület mellett. Innen az ajtó­ból belátni a takarmányosba. Benne frissen kaszált lucerna. Ideérzik az illata. A tehenész egyenesen a ta­karmányosba tart. Még egyszer körülnéz, aztán, hogy senkit nem lát a környé­ken, félrehúz egy marék lu­cernát, belesüllyeszti a demi­zsont és letakarja. A következő pillanatban már forog kezében a villa. Almoz. Az elnök eddig se nagyon lelkesedett a jelentés-gyártá­sért, de most ez csak olaj a a parázsra. Kilép az ajtón és megcélozza a takarmányost. Rövid az út, nincs ideje sokat gondolkodni. Egyet érez csak, hogy becsapták, félrevezetik és ki tudja, hogy már hányad­szor? — András! A tehenész tovább forgatja az almot, onnan szól vissza: — Almozok, Mihály bácsi! — Látom, de lassan haladsz vele, a nap meg a fejünk fe­lett áll. — Megleszek délre — és sza­porábban lóbálja a villát. Az elnök csak áll és nézi. Fiatal gyerek. Tavaly jött meg a katonaságtól, a tavaszon nő­sült. Az apja is itt dolgozik, olyan idős, mint ő. Cimborák, kártyatársak. Ez a gyerek meg becsapja, félrevezeti.., Lassan kerülgeti a „kását”. — Milyen a szőlő, András? — Meglehetős... többet szü­retelünk, mint tavaly. Lent a hajlatban különösen szép a szemelt rizling — és megered a legény nyelve. Szóval tartja az elnököt, hogy az meg se tud szólalni. Csak hallgatja, de nem hallja, mit mond. Egyik szeme a lucernán van. A de- mizson kukoricacsutka dugója kilátszik, de csak olyannak tűnik, mintha valaki hanyag­ságból vetett volna oda egy le­morzsolt csutkát. A TEHENÉSZ már ott é/1 ■A*- az elnök előtt és úgy ke­rül, hogy a hátával takarja a lucernát. Kimaradt az a dugó, hogy a fene egye meg, csak oda ne nyúljon az öreg, mert... És magyarázza: — De adjon is sokat a szőlő, mert volt dolgunk vele elég. Még az asszony is per­metezett júniusban, mikor annyi eső volt... Az elnökben forr a méreg. Odanyúlhatna és azt mond­hatná, ne kertelj már, itt van, ami miatt annyit lefetyelsz. Csak egy mozdulat és kihúz­hatná a demizsont, de nem teszi. Vár még. Csak beszélje ki magát. A tehenész beszél: — A tavalyi bor sem volt rossz. Ivott belőle, Mihály bá­csi? Az öreg ingatja a fejét: — Nem... nem kóstoltam. — Na, majd egyszer... — Most nem lehetne? A tehenész észbekap és las­san fordul a lucerna felé. Ta­lán csak nem vette észre az öreg a demizsont? — Nem... most nem, tudja maga azt jobban, mint én, hogy nem lehet. Dologidő van... — Én azért csak megkínál­nám az elnököt, ha a helyed­ben lennék. — Ugyan miből? — Hát a lucernából. A tehenész pislog, aztán el­neveti magát. — Tréfálkozik Mihály bá­csi... a lucernából? — Onnan a — és rámutat a csutkadugóra, amelyik még veresebb most. mint volt, amikor odatették a helyére. A LEGÉNY kihúzza a de- mizsont, aztán fordít egyet a köpönyegen. — Az más, ha erre gondolt. Húzza meg Mihály bácsi, sze­melt rizling a tavalyiból, Kóstolónak hoztam... — Dologidőben! — kérdi is, mondja is haraggal az öreg és eltolja magától a demizsont. — Ha jön a brigádvezető, le­vonatsz fél munkaegységet a mai napra. Megértetted? A legény csendben veszi tudomásul a büntetést. Hall­gat és áll, mint a tolvaj, akit rajtakaptak. De egyszerre fel­derül az arca és azt mondja: — Megértettem, hanem most már igyunk egyet Mihály bá­csi, ha már oda a fél munka­egység. — Te ihatsz... de... akkor még egy felet vonass le a napi kvótából... A csutka visszakerül a he­lyére, a demizson a lucerná­ba, a legény a villát forgatja, az elnök pedig megy jelentést készíteni a járásnak. Mikor a tehenészek este hazaindulnak, az elnököt va­laki várja az iroda előtt. András lóbálja kezében a demizsont. —. Most már megkóstolja Mihály bácsi? — Meg... — és nagyot húz belőle — aztán eligazítja utá­na borzas bajszát és a nyel­vét csattogtatja. — Jó, nagyon jó ez a tavalyi szemelt riz­ling, egy kicsit édeskés is... Mire a legény elhúzza a szá­ját: — Keserű ez Mihály bá­csi... meg drága is ... Gáldonyi Béla ^ ti * IND A KÉT ablakot ki- X Ifi nyitotta az irodában, de X még így is fullasztó a meleg. X Menne már a határba, ott hű- | sebb, ha tűz is a nap, legalább | járja a levegő... de nem le- | hét. A járástól kérnek jelen- ^ tést, hogy „Kedves Elnök Elv- ^ társ! Postafordultával jelentse, ^ mennyi gyümölcsfát telepített § a tsz a tavaszon stb., stb ... ^ Úgy tizenegy óra tájban igen ^ elpilledt és nézegeti a kan- ^ csőt. Nagyon fehér benne a fo- ^ lyadék. Ha sárga lenne, arany- X ló és habos, de meginna be- X lőle egy korsóval. Itt a motor, ^ elugorhatna a faluba — alig X négy kilométer —, talán van a § kocsmában frissen csapolt sör. ^ Hideg is, habos is ... de ezt X sem teheti. Szigorú fegyelmet X tart a csoportban, csak nem X szegi meg maga. Inkább nyel X egyet és elfordul, ne is lássa a | vizet. ^ Néz ki az ajtón és megakad $ a tekintete egy alakon. Csak X éppen az árnyékát látta, de ez X elég ahhoz, hogy gyanúja tá- X madjon. | j Z AJTÓHOZ LÉP. Nagyon ^ rf óvatos, s igaza van. Aki X az ajtó előtt elosont, nem más, § mint az egyik tehenész. Szinte X belegörnyed, ahogy siet az is- ^ tálló felé s hosszú kezében A vérségi Törekvő Termelő- szövetkezet pártszervezetében a terv szerint vezetőségi ülést kellett volna tartani hétfőn es­te 8 órakor. A pártvezetőség együtt volt és azt tárgyalta, amit napirendre tűzött az élet; az aratást. Sokszor hallottuk és leírtuk már, hogy a magyar nyelvben milyen szép nevet adott a nép a kenyérgabonának. így hív­ja: élet. Verseg termelőszövetkezeti községben hétfőn este a Tö­rekvő Termelőszövetkezet központi irodájában 8 órától 10 óráig az elnök,' az agronó- mus, a párttitkár, a brigádve­zető és a többiek mind az élet­ről beszéltek. Jelképesen is. A 2200 holdas gazdaságról volt szó, a még lábonálló 320 hold búzáról, ami legkevesebb 12 mázsát ad holdanként — rekord ezen a vidéken —, az 50 hold zabról, a 80 hold ár­páról, amely szintén nagy termést ígér. Szóval az élet­ről beszéltek, amely a min­dennap örömeiből gondjaiból, a jövő előkészítéséből áll. Ter­mészetes, hogy Sziráki József, tsz-elnök kifakadása indokolt volt: — Nem tudom, hány száz esztendeje sarlóval, vagy ka­szával vágják le a termést. Az is jó volt, amíg mindenki ma­gának kaparkodott, amennyit tudott, mert a világ olyan volt, hogy egymást kellett fel­falnia a parasztnak, ha télen is kenyeret akart, nemcsak krumplit, vagy sütőtököt. De most?! Előkapkodja a dossziét és ki­csapja belőle az Aszódi Gép­állomással 1959. március 14- én kötött szerződést, amelyben többek között a 456 hold bú­za gépi aratásánának nagy ré­szét kötelezően ők vállalták. — Az Aszódi Gépállomás aratógépének csak búzából 65 holdat kellene levágni. Igen ám, de a négy aratógépük közül 3 rossz! Egy kévére valót sem vágtak le eddig. Lajtos elvtárs, a Zetor veze­tője szól közbe; — Nemcsak az aratógépek­kel van baj, hanem az erőgé­pekkel is. Józsi fiam a gépál­lomáson traktoros — veti köz­be magyarázatul — kijött tar­lót hántani, de lyukas az üzem­anyag tartálya. Napok óta áll. Nem küldenek ki alkatrészt a gépállomásról. Persze, hogy áll a tarlóhántás. Az elnök indulatszavakat mormol a fogai között, s így folytatja: — Szovjet kombájnt küld­tek ki. Olyan egyenletesen vág az a masina, hogy a borbély se különben a hajat. De csak be­mutatkozott, mert a jófene ( tudja, hogy miért állt le?!: Szombat dél óta nem tudják: kijavítani, pedig a szerelőko-: esi háromszor is kint volt. Mi,: most 53 kaszást állítottunk be: már, látástól-vakulásig dolgo-j zunk, de mikor leszünk ké-: szén 300 hold levágásával?!: Aztán még jön az árpa, mert abból is van, meg lucernánk is van levágatlan. Egy zivatar, vagy erős eső és szinte hallani lehet, ahogy a száradó kalász- fejekből pattog ki a szem. Az indulatszavakkal tarkí­tott kitörésekből a következők derültek ki: A Törekvő Tsz 320 tagjának kétharmada asszony, mert a falu férfiainak nagy része a közeli és a pesti gyá­rakban dolgozik. A múlt évben a Törekvőnek 18 tagja volt. Jól gazdálkodott, ezért ide kí­vánkoztak még háromszázan, így vetették meg Versegen még a tavasszal a szövetkezeti község alapját. A tervezet szerint az Aszódi Gépállomásnak el kel­lett volna és el kellene végez­nie a gépi munkát. :— ügy kötöttük a megálla­podást, hogy a gabonaaratást 10 nap alatt lebonyolíthassuk. Amit az aszódiak nem tudtak vállalni, arra az Erdőkürti Gépállomással szerződtünk. Pedig az már nem is a mi me­gyénkben van. Velük 130 hold­ra szerződtünk, learattak 180 holdat. Ebből 125-öt kombájn vágott le. Jól dolgoztak, de el ^'/WSSSSSS/SSSSSS/SfS/fSSf/S/fSSSSSfSSSJS, x x | Német pionírok | ^ látogattak Gyömrőre. Egy ^ ^ leipzigi pionírcsapat és a ^ ^ gyömrői Körösi Csorna út- X ^ törőcsapat úgy teszi örökre X X emlékezetessé az idei szün ^ időt, hogy meglátogatják ^ ^ egymást otthon, hazájuk- X X ban. A harminc német út- X X törő és vezetőik már meg- X X érkeztek. Megnézték a fő- X X város nevezetességeit, majd X § leutaztak Gyömrőre. A vas- ^ $ útállomáson a járás és aX | község vezetői s az úttörő ^ ^ díszszázad fogadta a ven-1 ^dégeket. A köszöntőkre vá- X ^ laszolva a német csapat ve- i | zetője így szólt: X — Mi, német úttörők a ^ ^ világ minden úttörőjével X X együtt azért harcolunk, $ ^ hogy boldog legyen minden ^ § gyermek és mindenütt any- X X nyi virág nyíljék, mint a ti X | gyönyörű hazátokban. X A német úttörők megnéz-X X fék a gyömrői úttörőházat, X X végigjárták a község neve- X | zetes helyeit, a délutánt pe- ^ 5 dig a gyömrői úttörők ott-1 ^ honában töltötték. Útjuk S ^ Gyomráról Balatonzamár- X ^ diba vezetett, ott töltik ma- | ^ gyarországi tartózkodásuk X | hátralevő napjait, vssssssssssss/sss/s/sss.-sss/ss/rs/sswsh

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom