Pest Megyei Hirlap, 1959. július (3. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-15 / 164. szám

fíST MtC WCirlaP 1959. JÚLIUS 15. SZERDA Megsokszorozódott a forgalom, növekedett a kirendeltségek száma A Pest megyei Ingatlanközvetítő Vállalat munkájáról A megyei tanács végrehaj­tó bizottsága nemrég tárgyalta a megyei ingatlan-közvetítő vállalat munkáját, s igen pozi­tívan értékelte a vállalatnál megmutatkozó fejlődést. La­punk munkatársa felkereste Berta Károly igazgatót és László Béla főkönyvelőt, hogy tájékoztassák lapunk olva­sóit a vállalat tevékenységé­ről. — Vállalatunk 1951-ben ala­kult, mindössze hat kirendelt­séggel. A kezdeti munka ne­hézségei megmutatkoztak ered­ményeinkben is — mondja Berta igazgató. — Hogy ez mennyire így van, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy forgalmunk azóta ponto­san ezer százalékos emel­kedést mulat. — Sajnos —, szól közbe László főkönyvelő — a forgalom emelkedésével nem emelkedett arányosan létszámunk, a for­galom megsokszorozódását csak Ötven százalékos létszám- emelés követte, s olyan nagy járásban, mint például a ráckevei, egyetlen egy em­ber végzi a munkát, holott az ingatlanok felbecsülésére — amely szintén feladataink kö­zé tartozik — a határidő ti­zenöt nap. — Jelenleg már minden na­gyobb helyen — gondolok itt a járási székhelyekig, a váro­sokra — van kirendeltségünk, egyedül Szobon nincs még. Megoldódott régi gon­dunk, a nagykátai kiren­deltség felállítása is. Természetesen a több kiren­deltség is (hozzájárult ahhoz, hogy míg 1952-ben összfor­galmúnk 15 millió forint volt, addig 1958 első negyedében a forgalom harminc millió, te­hát égy negyedév alatt a két­szerese a hét esztendővel ez- előttf *evf összesnek. — Hány adás-vételt bonyo­lítanak le egy esztendőben? — Az 1958-as év adatai a következők: 2800 ház adás-vá- tel, több mint négyezer telek, ezer körüli becslés, tehát összes forgalmunk meghalad­ta a hét és félezret. • Érdekes megfigyelni, hogy a vásárlások statisztikájában hogyan „ug­rik” ki. az. mennyire jobban élnek az emberek. Míg a múltban a forgalom nagyobb részét kisebb értékű ingatla­nok képezték,’ elsősorban tel­kek, addig az utóbbi időben a több­séget az értékesebb ingat­lanok, elsősorban a házak képezik. — Melyek a legjobban dol­gozó kirendeltségek? — Legjobban a ceglédi, az érdi és a váci kirendeltség dol­gozik. De felzárkózik már mögéjük lassan a dabasi is, pedig csak nemrég nyílt meg, ám eddigi eredményei s mun­kája bizonyítéka annak, mi­lyen sokat számít, ha helyben van a kirendeltség, s a vásá­rolni, illetve eladni szándé­kozók helyben intézhetik el ügyeiket. Milyen a választék, van ele­gendő eladó ingatlan? — A jelenleg eladásra kí­nált ingatlanokból a legigénye­sebb vevőt is kielégíthetjük, takaros kis családi házaktól komoly villákig mintegy kétezer ház vár vevőre, az eladásra kínált telkek száma pedig öt­ezer körül van. — Mi nehezíti leginkább munkájukat? — Erre talán én válaszolok — mondja László főkönyvelő —, hiszen a panaszkodás a főkönyvelő reszortja. Sok ba­junk van a zugközvetítökkel, akik nemcsak jogtalanul űzik ilyen tevékenységüket, meg­károsítva éizéF a népgazdasá­got, hanem az esetek túlnyomó többségében becsapják az el­adót és a vevőt is, s zsebra- vágják a maguk tekintélyes hasznát. Minden erőnkkel küz­dünk ellenük, nem egy helyen — így például Cegléden — eljárást indíttattunk az ilye­nek ellen. A vállalat azonban egyedül nem képes ezt megol­dani. az kell hozzá, hogy a közönség hozzánk, s ne a zugközvetítőkhöz fordul- , jón, mert nekünk egyik fél becsapása sem érde­künk, hiszen a közvetítés teljesen in­gyenes. — Mindent összevetve, ed­digi eredményeink jelentenek biztosítékot arra, hogy tovább­fejlődésünk egészséges lesz, s munkánkkal megkönnyítjük azok dolgát, akik ingatlanukat akarják eladni, vagy ingatlan­hoz akarnak jutni — fejezték be tájékoztatójukat a válla­lat vezetői. — m — „Csak az üres kalász tartja magasan a fejét" Beszélgetés dr. Nagy Zoltánnal, a Dabasi Járási Ügyészség vezetőiével A dabasi járásban az idén 1958 első félévéhez viszonyít­va 50 százalékkal csökkent a súlyos ' testi sértések, garáz­daságok elkövetőinek száma. Nagyszerű eredmény ez, hiszen éveken át a dabasi já­rás is azok közé tartozott, ahol a legtöbb ilyen természetű bűncselekményt elkövették. Vajon milyen következteté­seket vonhatunk le ebből a statisztikai adatból? Erről be­szélgettünk dr. Nagy Zol­tánnal, a járási ügyészség ve­zetőjével. — A súlyos testi sértések el­követésének színhelyei — mondotta dr. Nagy Zoltán — napjainkban is általában a kocsmák, a báltermek, egyszó­val azok a helyek, ahol sze­szesitalt fogyasztanak. — Vidéken, faluhelyen régi örökség, mondhatni íratlan törvény volt az. hogy a le­génysorban levő fiatalnak va­lami olyat kell tennie, amire felfigyel az egész falu. amely- lyel elismerést, hírnevet sze­rez. Nem kell mindent kiosztani Az idén a vártnál mintegy 30—10 százalékkal nagyobb termést takarítanak be a ter­melőszövetkezetek a gabona- földekről. örül ennek az or­szág és örülnek a szövetkezet tagjai is. A gabonára szük­sége van az országnak. A leg­több terme’őszövetkezet ép­pen ezért fölösleges gaboná­jára szerződést kötött a Tcr- ményforgalmi Vállalattal. Jó dolog ez, mert a hivatalos fel- vásárlási áron felül nagy­üzemi felárat is kapnak. Akadnak azonban terme­lőszövetkezetek, ahol a tag­ság arra akarja rábírni a ve­zetőséget, hogy a tervezettnél több gabonát osszanak ki munkaegységeikre. Ez vi­szont egészségtelen jelenség és helyte'cn dolog. A tsz-ek t gjai ledolgozott munka­egységeikre megkapják azt a gabonamennyiséget, amire az új aratásig szükségük van. Helytelen tehát, ha a meg­termett gabonát az utolsó szemig ki akarják osztani, mert ezt felhasználni a kö­vetkező évi aratásig nem tudják. Ha piacon adják el, maguknak okoznak kárt és az államnak nehézséget, és csak a spekulációt segítik elő. A szövetkezetek tagjai csak annyi gabonát kérjenek mun­kaegységeikre, amennyi csa­ládjuk szükségletére az újig elegendő. Államunk minden lehető módon segíti a szövet­kezeteket. Nem nagy kérés, hogy a szövetkezetek is se­gítsék az államot, az ország népét azzal, hogy árufelesle giiket az állami és szövetke­zeti felvásárló szerveknek adják át. (csá) Különleges sátrak a VIT-re Szlovákiában hatszáz, négy fekvőhelyes sátrat készítet­lek és szállítottak Becsbe, hogy ott szállóheluül szolgálja­nak a VII. ViT részvevőinek. Három ember húsz pere alatt állít össze egy sátrat Szép hagyomány ez, amit azonban a kapitalista kor embertelen világa eltorzí­tott. az ösztönök tobzódásává alja- sított. Abban a világban, amelyben a parasztfiatalok le­hetőség-határai oly szűkre szabottak voltak, amelyen be­lül sem képességeik, sem vá­gyaik soha ki nem teljesed­hettek, a kocsmázásban, a du­haj virtusban tört fel belőlük az az erő és indulat, amely hasznos és nagyszerű tettek­hez nem kapott teret. Ez a kor emelte rangra a cinizmust, amely a hírhedtséget a híres­séggel tette egyenértékűvé, amely a virtus fokát a kés­szúrások számával mérte. — Hogy ma mennyire más a parásztfiatalság élete, sorsa, arról a tények beszélnek, de mégis, napjainkban is még nem egy faluban a legények a kocsmai verekedésekben szerzett „érdemeikkel” vélnek maguknak hírnevet s becsü­lést biztosítani. Ennek magyarázata pedig az, hogy egyrészt ma még él­nek a kapitalista erkölcs, gon­dolkodásmód maradványai az emberek fejében, másrészt pedig a mai fiatalságnak ta­lán túlzottan is sok adatik meg. Helyesebben, nem is ez a baj, hanem az, hogy amit adunk és aho­gyan adjuk, nem minden­kor szolgálja a fiatalok ér­dekeit. — Számos családot ismerek, ahol a szülők szinte minden kívánságát teljesítik gyerme­küknek, mondván: — hadd él­vezze azt, amit mi nem kap­hattunk meg fiatalságunk ide­jén. S az esetek nagy részé­ben ez a „szeretet” abban csú­csosodik ki. hogy a gyermeket teljesen szabadjára engedik, aminek az lesz az eredménye, hogy a szülő és a gyermek kö­zötti függés, a tekintély vég­képp eltűnik, különösen ott, ahol a fiatal már önálló kere­settel is rendelkezik, S mire vezet ez? Az ilyen fiatalok élik a maguk világát, amit senki sem ellenőriz és vigyáz, összeverődnek, kocsmáz- nak, literszámra isszák az italt, hiszen pénzük van elegendő. S a következményeket a tár­gyalótermekből ismerhetjük meg. — Mivel magyarázható te­hát a súlyos testi sártéses bűncselekmények számának kedvező alakulása? — Egyrészt az utóbbi idő­ben meggyorsult az igazság­ügyi szervek eljárása. Súlyo­sabb büntetést kapnak a vjsz- szaeső bűnözők. Komoly visz- szatartó hatásuk van ezeknek az intézkedéseknek. Ezen túl­menően például a rendőrség csak akkor ad ki bálengedélyt, ha ott megfelelő rendezőgárdát biztosítanak, akik képesek megőrizni a szórakozás zavar­talanságát. Másrészt a társadalmi szervek. így például a KISZ is, komoly felvilá­gosító munkát végeznek az ifjúság körében. — Sok a tennivaló még —• mondja befejezésül dr. Nagy Zoltán —, a községek vezetői­nek nagyobb gondot kell for- dítaniok a lakosság kulturális, szórakozási lehetőségeinek megteremtésére, kiszélesítésé­re, és sokkal nagyobb figyel­met kell szentelni a falusi if­júság problémáinak megoldá­sára is, amelyhez a feltételek ma már adva vannak. — Állítom, hogy a kulturált, lói nevelt fiatalság megveti azt a brutális, emberhez nem mél­tó szórakozási módot, amely­ben még ma is sokan ked­vüket lelik. Hiszen, amint egy találó közmondás mond­ja: „Csak az üres kalász tartja magasan a fejét.” Dudás János Nyolcnyelvű mezőgazdasági szótár Kölcsönös csehszlovák—magyar szakkönyv-kiadás Négyférőhelyes sátrak egy szlovákiai táborban (MTI-foto) A csehszlovák és a magyar mezőgazdasági könyvkiadók vezetői Prágában megvitatták a két ország szakkönyveinek közös kiadását és a távolabbi terveket. A megállapodásról Lányi Ottó, a Mezőgazdasági Kiadó igazgatója a követke­zőkben tájékoztatta az MTI prágai tudósítóját: — Együttműködésünk a csehszlovákokkal inár eddig is igen gyümölcsöző volt, mostani megbeszélésünk pe­dig új ■ lehetőségeket tárt fel. így a közeljövőben magyar nyelven jelenik meg Müller antibiotikumokról írott köny­ve, Schönfeld tudományos munkája a méhekről, továbbá a legújabb Zetor-Super trak­torokat ismertető szakkönyv. Cseh nyelven adják közre egy magyar munkaközösség mű­vét a nagyüzemi gazdaságok­ban alkalmazott mesterfogá­sokról, továbbá Hajós „Gaz­daságos méretezés” és Läm­mer „Lejtős területek műve­lése” című munkáját. Igen hasznosnak ígérkezik a cseh­szlovák és a magyar mező- gazdaság jelenlegi helyzetét és perspektíváját tárgyaló, a jövő évben kiadandó két szak- könyv. Ami a távolabbi terveket illeti, megállapedás született egy nyolcnyelvú mezőgazda­sági szótár kiadásáról. A szó­tár orosz, német, angol, cseh, lengyel, román, bolgár cs magyar nyelven adná közre a mezőgazdasági szakkifejezése­ket. A kutató és a gyakorlati szakemberek munkájához nagy segítséget adó szótár tervezését a csehszlovák ki­adó mór elkészítette. Ezen­kívül megjelenne a szocialista országok mezőgazdasági iro­dalmának .közös tájékoztatója, amelynek összeállításában a magyar, a csehszlovák és a német kiadóknak jutna fon­tos szerep — fejezte be tájé­koztatóját Lányi Ottó. Ki bírja jobban a koplalást? Az ember 50—60 napig bír­ja ki a teljes koplalást és e tekintetben is ,,védtelenebb”, mint az állatvilág számos (ap­ja. A pálma a krokodilé, amely 740 napig bírja a teljes kop­lalást. A teknősbéka 600 napig, a béka 365 napig, a lazac 105 napig, a kutya pedig 103 napig van meg étel nélkül. Gépállomások, állami .gazdaságok! ES 42" (1070 mm) tséplőgéphez gyártásból visszamaradt mindenfajta alkatrészek például: cséplődobok. csapágyak, csapágyfedelek, tengelyek, szíjtárcsák. nagyszelelők, toklászolók. komplett gyűjtőasztalok, kis rázószekrények. és egyéb faalkatrészek. utánrázekr szalmarázó-Iádák rugók, rugótartók. "osták és rosta-keretek, vasalások és csavarok, stb. félkész és készrrgvártott állapotban raktárról beszerrzhrtők a SZÁLLÍTÓBERENDEZÉSEK GYÁRÁBAN (Budapest, III., Szentendrei út 217.) cA „licitálok“ brigádja pár napig, de így, közösen, ■mire elkezdtük, máris befe­jeztük. — Jól érzi magát a közös­ben? — Jól, mert megbecsülnek, s van látszata is a munkám­nak. Csakliát szokatlan még a szövetícezet is, meg a felelős­ségviselés is. De meg lehet szokni. Restelkedem is néha, miért idegenkedtem a belépés előtt a tsz-től. Dehát tudja, ilyen az ember. Oktalanul fél az újtól, míg meg nem is­meri, barátságot nem köt vele. Eldobta a körmére égett ci­garettát, még rá is taposott, nehogy tüzet okozzon s bú­csúzásra nyújtotta kezét. — Várnak az emberek. Lá­togasson el máskor is hoz­zánk. Ha itt végeztünk, meg­kezdjük a hordást, kaziazast, közben akad kapálnivaló is és nemsokára csépelünk. Fürge léptekkel társaihoz siet, s folytatja a munkát, a kévék keresztbe rakását. Fia­talos lendülettel serénykedik, mint tagtársvi. Idegen szem észre sem veszi, hogy .,fiata­lok” munkálkodnak a tarlón. C="kfi Ágoston ez, bizony, magam sem hitlem volna valaha. — Milyen gondjai vannak? — No, nemcsak az én gon­dom. Vagyunk hozzá elegen, hogy egyre-egyre kevés jus­son. Zömében velem együtt újonnan belépettek a brigád tagjai, innen a nevünk, hogy fiatal brigád. Az aratással volt sok bajunk. — Dehát már learattak — mutatok a tarlón szaporodó tömött keresztekre. — Le ám, csakhogy kézi kaszával vágtuk. 30 hold őszi árpánkat tudta csak learatni az aratógép, meg a kombájn a búzánkat. Nézze meg ezt a rozsot. O davisz az egyik kereszt­hez, kalászánál fogva ki­húz néhány vékony szálat. — Olyan erős ennek a szal­mája, mint a vas. A magas­sága meg eléri a két métert Nehezen boldogult volna itt a gép, no meg zsupszalmára is szükségünk van. hát nekiáll­tunk, s learattuk magunk. Egyedül megtartott volna jó szervezetének szervező tit­kára. — Itt dolgozik a leendő KISZ-brigád is — mondta. — De ha erről a fiatal brigád­ról akar valamit megtudni, Jani bácsihoz menjen. 7 aní bácsit teljes nevén Bimbó Jánosnak hívják. Most a növénytermelési bri­gádot vezeti, de néhány hó­nappal ezelőtt még egyéni gazda volt. Kilenc holdon gazdálkod­tam — mondja lassan, majd megtörli gyöngyöző homlokát s cigarettára gyújt. — Már­ciusban léptem a szövetke­zetbe, két lovamat s egyéb gazdasági felszerelésemet is hoztam. — Sok dolga van a bri­gáddal? — Nem akartam én ezt a tisztséget — feleli elkomo­lyodva. — Azt mondták, hoz­záértő, jó gazda voltam egyéni koromban, megállóm a he­lyem a brigád élén is. A ta­gok is altatták, há> elvállal­tam. Ter.yersot: munkával jár XXXXXXXXXXXXXXXXXXXNXXVXXXXXXXXXXXXXXXNXXXXX M onor határában, a buda­pesti műút mentén az izzó hőségben szorgalmasan munkálkodó embereket lát­tam a minap. A férfiak ve­rejtékező homlokkal, barnára sült meztelen felsőtesttel, a nők vagy inkább lányok vilá­gos nyári ruhában dolgoztak. Látnivaló, a hatalmas rozs­táblán nemrég végeztek az aratással, s a levágott kévé­ket rakják most nagy igye­kezettel, összeszokott mozdu­latokkal takaros keresztekbe. A monori Üj Elet Tsz 18 tagja serénykedett dicséretre méltó szorgalommal. — Mi vagyunk a fiatal bri­gád — mondta nevetősen egy fiatal lány. Nem állt meg, csak úgy futtából szólt oda. — De hiszen itt idősebbek is vannak — fordultam cso­dálkozva egy fiatalemberhez. — Tudja, azért neveznek bennünket fiatal brigádnak, mert mi maid mindannyian a tavasszal léptünk be a tsz- be. En például másaik hó­napja vagyok a szövetkezet­ben. A fiatalembert, mint meg­tudtam, Badacsonyi Lás dó- nak hívják, s a tsz KISZ-

Next

/
Oldalképek
Tartalom