Pest Megyei Hirlap, 1959. június (3. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-16 / 139. szám

1959. JÚNIUS 16. KEDD rrsrr m l K irla n As ötarcú falu Blaskovich Gyula a tápiószelei múzeum Darwin- kiállításának anyagát rendezi. megszámlálhatatlan évmil­liók alatt kialakult a mai élővilág, benne a mai em­berrel. A hatalmas asztalon arcképek. Az egyik a fiatal Darwint, a Földet körülhajó­zó háromárbocos „Beagle” tudós utasát, a másik a már ősz tudóst ábrázolja. Ott van Margó Tivadarnak, Dar­win bátor szívű magyar hí­vének arcképe is, valamint a világhírű zoológusé, Huxley-é, aki olyan szellemesen védte meg Darwin igazságát Wil- berforce püspökkel szemben. A képek között könyvek: Darwin munkáinak angol, valamint magyar kiadásai. — A fajok eredete és Az ember származása köteteit rögtön megjelenésük után még édesapánk vásárolta meg, tőle örököltük — mond­ja Blaskovich János és köz­ben megsimogatja a sokat forgatott öreg könyvek kopott fedelét. A múzeum homlokzata előtt alacsony talapzaton egy szfinx áll. Titokzatos moso- ‘ lyával figyeli a bejáratot, amely ilyenkor, hétköznap is gyakran föltárul, hogy be­engedje a Darwin-kiállításra kíváncsi látogatókat. Magyar László SZÁMADÁS (Egy tánccsoport gondjai, tervei) ! A gödöllői Agrártudományi ! Egyetem népi tánccsoportja iaz utóbbi években nem egy- iszer vívta ki a közönség és t a szakemberek elismerését. ; Az egyetemek közötti ver­senyben több alkalommal S végzett első helyen és si-ke- | résén szerepelt jelentős ál- ! lami és tanácsi rendezvénye- ! ken, országszerte. ! De a legnagyobb íellendü- ! lés idején is gondot okozott !az utánpótlás. A végzős Hiall- j gat ók távozásakor feejobb ! táncosainkat veszítjük el — ! hiszen többéves rutin áll mö- j göttük — íj a pótlásukra be- > álJt első-, másodéves hailga- | toknak inkább csak kedvük • van a lánchoz, mintsem gya- 1 korlátúk; többnyire az alap- j motívumokat is itt sajátítják jel az első próbákon. Eg)-két : hónapi munka után „rázódik-’ /////////////////////////////// | MIHAILO LALICS: Lako< tt ús nélkül nincsen lakoda- il lom — ahhoz, hogy a nép győzni tudjon, nagy és súlyos áldozatokat kell hoznia. Ez a mondandója ennek a szeren­csés kézzel megkomponált re­génynek, melynek cselekmé­nye a fasiszta megszállás alatt sínylődő Jugoszláviában ját­szódik, s az eddig ismert könyvektől eltérően, nem a partizánok harcát mutatja be, hanem a hátországot ábrázol­ja; azokat, akik ebben a hát­országban szembeszegülnek a egybe úgy-ahogyan a csoport s csaknem minden évben egé­szen elölről kell kezdenünk. Ha egyik-másik évben mégis szép eredményeket érünk el, az a szakvezető és az együt­tes fáradhatatlan munkájá­nak gyümölcse. A vizsgaidő- szak kivételével hetemként kétszer tartunk három-négy­órás próbát, de bizony a sze­replések előtt gyakori a heti három-négy próba is — a végkimerülésuz- ¥ Az elmúlt tanévet is tag­toborzással kezdtük s október közepén kerülhetett sor az első próbákra. A felkészülést idén hátráltatta a táncoktatók gyakori megbetegedése. Oly­kor a 'helyettesek sem jöttek el mindig, s ha a rutinosabb régi táncosok, s elsősorban Lengyel Sándor KISZ-biza'mi, dalom csetnikekkel, a megszálló olasz i csapatokkal. Érdekes és újszerű könyv ez. \ Pozitív hőse — Tadija Csemer- \ kies — távol áll a hibátlan, \ „abszolút erényes” emberektől, j S éppen abban rejlik a könyv i nagyszerűsége, hogy érzékel-i tetni és hitelesen ábrázolnia tudja azt a folyamatot, hogy j az élet-halálharcban hogyan \ szabaduhiak meg az emberek \ hibáiktól, hogyan küzdik le \ gyengéiket, s hogyan válnak i vezetőkké, a szabadságmozga- \ lom rettenthetetlen harcosai- ] vá. Nagyon sokoldalúan mu- j tatja be Lalics ezt a folyama- j tot, s közben a könyv lapjain \ feltűnnek ennek a kornak jel- i lemző figurái, a vérszomjas i csetnik tiszt, a gyáva, csak a; maga életéért remegő, min- ] denre kapható ember, a kufár- \ kodó kereskedő, s az egyszerű ' emberek sokasága, akik isme- : rik a következményeket, még- i is minden erejükkel segítik a \ kommunisták, a partizánok \ harcát. A köny v cselekményénekI nagy része börtönben zajlik, i S a börtönben felszínre vető- \ dött érzések, indulatok az író- j nak lehetőséget adtak arra, j , hogy egyetlen figuráját se na- j gyolja el, hanem árnyaltan, i minden oldalról mutassa meg. i Ugyanakkor öncélú filozofáld-] sok tömörítésével elkerülhette \ volna a könyv ritmusának oly-] kori megszakadását. A kötet az Európa Könyv- j kiadó gondozásában jelent j meg. — m — nem tartotta volna össze a csoportot, ellátva a szakveze­tést is, könnyen széthullhatott volna. Az igazi munka tulajdon­képpen csak februárban kez­dődött meg Osváth László oktató vezetésével. De termé­szetesen addig is több ízben szerepelt a ,.kis” együttes» ré­gebbi számokkal, egyetemün­kön és vidéken. Nagy fellendülés követte a brünni egyetem meghívását. Éjt nappallá téve készültünk a csehszlovákiai turnéra. Tel­jes estét betöltő műsort állí- rottunik össze, amelyben a ki­lenc láncszemen kívül szóló­énekkel és zenekari számok­kal tettük volna színesebbé' az előadást. A sikeres felké­szülés érdekében az egyetemi kultúrversenyre sem nevez­tünk be. Sajnos, az utolsó pillanat-. |ban ez az út is elmaradt — 8 rajtunk és az egyetemen kí- $ vül álló okok miatt — mint ^ az előző két tervezett nyitrai Süt is. ^ A tanév utolsó nagyobb ^szereplése a május 24-én, Gö- | döllőn megrendezett megyei s népi tánc-fesztiválon volt, ahol S tánccsoportunk három szám­umai szerepelt. A Pásztortánc, Í5;t Sobri táncok és a Palóc | csárdás a szakemberek és a ^közönség egybehangzó vélemé­nnyé szerint a fesztivál leg­előbb produkciói közé sorol- S'ható. ! ^ Most is, mint minden tan- |év végén, a csoport újjászer- ^vezése okozza a legfőbb gon- $ dot. A huszonnégy tagú cso- ^ portból nyolcán negyedéve­sek, akik hathónapos üzem- ^ gyakorlatra mennek, utána az ^államvizsgákra készülnek, te- ^ hát a legrutinosabb tánco- > sióikra és zenészekre nem szá­^ írathatunk. $ Ennek ellenére, reméljük, ^ komolyabb fennakadás nem ^1 esz a jövő tanév kezdetén. ^ Az új táncosok toborzását ^már a nyári gyakorlatok ide­ijén megkezdjük, a táncoktató § személyében sem fesz válto- 8 zás, tehát szeptember köze­lijén: a tanévnvitáskor, azon- ^ml meekezdhetjük a munkát ha a lelkes fiatal gárda ha- ^ mar egybeszekik, rövid idő ^alatt túl leszünk a kezdeti ^ nehézségeken s bizonyára ez Révben is újabb sikeres szer ^ renl csekkel öregbítjük az Ag- i rártudo,mányi Egyetem jó hí- ^ rét. Frideczky Frigyes tudósító Gyümölcsfák az országúton Gyümölcsfák az országúton, Jobbról-balról, mindkét szélen, Gyümölcsfák az országúton, Ezt látni oly öröm nékem. Hogyha vándor megy az úton, Kifáradva, elepedve, Minden ág feléje nyúljon. Csorduljon a gyümölcs nedve. Hadd hintázzon a fa ágán Boldogan a játszó gyermek, Aki feljebb-feljebb mászván Föld fölötti ízt ízlel meg. Ilyen legyen minden út itt, Széljárta és napsütötte, S ha a végtelenbe múlik, Maradjon gyümölcs mögötte. FALU TAMAS amihez vajmi kevés segítsé­get kaptak a tanács és a párt- szervezet vezetőitől. Vajon mi a kivezető út? A legjárhatóbb: a szövetke­zet. Az első lépés természete­sen a három szövetkezet egye­sítése lenne. A második lépés a szövetkezet földterületének, taglétszámának növelése. Ha a három szövetkezet egyesül és megerősödik, az egyéni gaz­dák szívesebben lépnének a közös útra, sőt, nemcsak az egyéniek, dé a kétlakiak és a bejáró dolgozók is. Igen, a bejárók egy részére nagy szükség leifne, hiszen jelen pil­lanatban majd tíz hold föld jut egy-egy szövetkezeti tagra j és akkor még hol vannak az j állatgondozók, a gyümölcs- és j zöldségtermelő . szakemberek. j így nagyobb lehetőségek nyíl- \ nának a továbbképzésre, a szó- : rakozásra,- és a közös jövede-j lemből jutna a nagyobb ará- j nyú kulturális befektetésekre. ] Természetesen mindez nem kö- | vetkezhet be a falu vezetőinek i segítsége, támogatása nélkül, i A közös út lehetőséget te- : remtene arra is, hogy a sző- | vetkezetlek közös nevezőre j jussanak a téglagyáriakkal. | Otthont kellene teremteniük a ! Százhalombattán tanító peda-) gógusoknak (ebben a téglagyár ! jelentős segítséget nyújthatna).! A másik: a közös rendezve- j nyék közelebb hoznák egyrr^- ! hoz a földeken és a gyárban ; dolgozó embereket. Gondolko- ! dásban, műveltségben egy-! aránt. I Pnikner Pál S mondottak miatt nem került sor. A negyedik csoport: a falu egyéni gazdái. Két-, tizenhat holdas gazdasá­gon kívül jelentős földterület­tel egyikük sem rendelkezik, így életük alakulása elsősor­ban az időjárás függvé­nye. Munkatörvényük: látás­tól vakulásig. S ez eleve ki­zárja a művelődés lehetőségét, legalábbis kora tavasztól késő őszig. Fiaik, leányaik ezért kívánkoznak el a városba, vagy tekingetnek a szövetke­zetiek felé, ahol több a szabad idő, emberségesebb az élet. Az egyéni gazdákéval azo­nos a kétlaki dolgozók száma a faluban. Hajnaltól délutánig á gyár, utána késő estig a föld emészti fel élet­erejüket. Vasárnapjaik is szán­tóföldi munkával telnek. A három-négy hold föld nagy úr, kegyetlen úr! De vajon megéri-e? Jobban élnek, mint a szövetkezetiek? Aligha. Leg­feljebb, ha egy öltöző ruhá­val jut több nekik — jelenleg. A fejlődés azonban rövidesén a szövetkezetiek oldalára bil- ( lenti a mérleg serpenyőjét, nemcsak gazdaságilag, de mű­veltség szempontjából is. „A mi falunkban a kultúrát egyetlen dolog szolgálja csu­pán:'a mozi”. Ez az iskolaigaz- ; gató véleménye és ez így igaz. Van ugyan kultúrház a 1 faluban, de benne egyetlen 1 szakkör sem működik. S amíg a falu öt felé húz, nem is fesz könnyű dolog pezsgő életet teremteni a kultúrotthonban. Annál inkább sem, mert nem­csak a falu lakóiból, de a ve­zetőkből is többé-kevésbé (hiányzik a kulturálódás igé­nye, a kultúra szeretető. Per­sze, vannak ennek objektív okai is. Ami a jisáagöglisólt'atillefi: tizenegynek kellett volna ta­nítania az elmúlt tanévben, de csak kilencen tanítottak. A ki­lencből is mindössze négy a helyi lakos, a többi Budapest­ről járt Százhalombattára. Ez a négy ember pedig nehezen birkózott meg mindennel, hi­szen a kultúrotthon igazgatásá­tól kezdve a könyvtárosi mun­káig, az iskolai túlóráktól az úttörőcsapat vezetéséig rájuk hárult a legtöbb feladat, iDarwi n-kiállítás - Tápiószelén lemében nevelte. A kiállítás megrendezésével így régen elhúnyt édesapjuk emléké­nek is áldoznak. A KIÁLLÍTÁS gondolatát már hét évvel ezelőtt ve­tette föl egy fiatal nagykátai tanár, Mohácsi Béla. Kése­delem nélkül megkezdték hozzá az anyaggyűjtést. Nagy segítségükre volt a budapes­ti Természettudományi Mú­zeum, amely fényképmáso­latokat készíttetett a birto­kában levő dokumentumok­ról, és hihetetlenül rövid idő alatt elküldte azokat Tápió- szelére. Az összegyűjtött anyagból még abban az év­ben kiállítást rendeztek, amely akkor is nagy érdeklő­dést keltett. Azóta bővült az anyag, sok új képet, ábrát, könyvet szereztek hozzá, át­rendezték, elkészítették a magyarázó föliratokat és most, a nevezetes évforduló alkalmából megcsinálták be­lőle ezt az új kiállítást. A múzeummá átalakított kúria legnagyobb termében állították ki valóban szem­léltető elrendezésben az ér­tékes anyagot. A falakon ké­pek, reliefek illusztrálják a természetes kiválasztódás, a létért való küzdelem folya­matát és jeleneteit, azt a soha meg nem szűnő harcot, amely az élet első megjelené­se óta folyik a Földön, és amelynek eredményeképpen húzódó kis múzeumban, eb­ben a parányi falucskában kiállítással emlékeznek meg Darwin születésének 150. év­fordulójáról, amely pontosan egybeesik A fajok eredete cí­mű korszakalkotó munkája megjelenésének 100. évfor­dulójával. Darwin-kiállítás a Tápió partján ... Azon a földön, amely egy évezreden át „grófi föld volt és magyar” és amely­nek népe vérző, verejtékező zsellére volt csak lakomézó földesurainak, vajmi keve­set tudva arról, ami faluja szűk határain túl foglalkoz­tatja a magasabbra törő em­beri elméket. Meg-megindul egy-egy gye­rekcsapat a szelei múzeum fe­lé, hogy áhitatos figyelemmel hallgassa meg tanítójának magyarázatát a Darwin-kiál­lítás nagy gonddal, szakérte­lemmel és szeretettel elren­dezett anyagáról. — Eddig már legalább ezer- ötszáz látogatónk volt, a leg­több iskolásgyerek — mondja Blaskovich János —, akik ta­lán itt szívják magukba a természettudományos gondol­kozás alapelemeit. Aztán néhány halk, sze­rény szóval meséli, hogy csa­ládjában úgyszólván hagyo­mány a darwinizmus. Édes­apja lelkes híve volt ennek a forradalmi elméletnek, ás gyermekeit már Darwin szel­l^jÉHÁNY SOROS meghívót 11 hozott a posta a minap a Pest megyei Hírlap szerkesz­tőségébe. A feladó a tápió- szelei múzeum volt, amelynek egyik vezetője és gondozója, Blaskovich János azt közölte, hogy a kis múzeumban Dar- ívin-kiállítást rendeztek. Ba­rátságosan meginvitálta a rs- dakcipt: nézzük meg a kiál­lítást és ha érdemesnek tart­juk, számoljunk be róla ol­vasóinknak. A kis múzeumot már nem kell fölfedezni. Ma már egyik büszkesége a megyének és vezetői, a két öreg Blasko- vi eh-test vér — mindkettő már túl a nyolcvan esztendőn — talán arra a legbüszkébb, hogy gyűjteményükről többet tu­dott a felszabadító szovjet csapatok arrafelé harcoló ala­kulatainak parancsnoksága, mint a hivatalos Horthy-Ma- gyarország. Amikor a szov­jet katonák megjelentek 1914 őszén a Tápió partján, egy magasrangú szovjet tiszt je­lent meg a múzeumban tá­bornokuk parancsával és kö­zölte a Blaskovich-testvérek- kel, hogy az értékes gyűjte­mény a szovjet hadsereg vé­delme alatt áll. Nem ts esett benne semmi kár a leatiize- sebb hadműveletek közben sem. pedig a harcok o»1 dúl­tak körülötte, mindenfelé. Jóleső meglepetésként hat a hír. hogy ebben, a dúslom- bú platánok árnyékában meg­Százhalombatta ötarcú falu, i már ami az emberek munka- i ját, érdeklődési körét illeti. A mintegy ezernyolcszáz lelket számláló község lakói ugyanis öt nagy csoportba tartoznak. A legnagyobb kétségkívül 1 a földnélküli bejáró munkások t i csoportja. Számuk meghaladja j a félezret. Jobbára gyári se- r gédmunkások vagy építőipari t munkások. Naponta két órát 2 utaznak a városba és kettőt j vissza. Ráadásként az villa- ; mosutazás, valamint a vonat- j, érkezés és a munkakezdés kö- ^ zötti időkülönbság is szá- z mottevő. Ezek az emberek — j( a napi nyolc óta munka mel­lett — közel hat hosszú órát a szórakozástól, a művelődéstől „spórolnak” el. Koránkelő, ko­ránfekvő emberek. Kulturális igényük igen alacsony, mert s a városi munkahelyen nincs idejük, felkeresni a könyvié- e rat, a kultúrotthon!, mire e pedig hazaérnek, már fáradtak ti és szemük előtt a hajnali éb- ^ redés. S vasárnap? Legfeljebb, ú ha egy moziba mennek. Többi n idejüket elveszi a pihenés, a a ház körüli munka. fi Létszámban a másik lesna- v gyobb csoport ^ a helyi téglagyár munkássága, h n Számuk százlharminc. légin- v kább szakmunkások. Bármeny­nyire furcsán hangzik is, ők a falu legmódosabb és ugyan- e akkor legkulturáltabb emberei. P Az elmúlt két esztendő alatt g mintegy huszonötén építettek ij kétszobás komfortos házat kö- f; zülük, és jelenleg is nyolcán g építkeznek. Az igazság ked­véért hozzá kell tennünk, hogy az építkezők elsősorban fiata­lok. A huszonhárom éves Ba- 11 lázs Istvánná például még £ csak egy esztendeje házas és c máris családi házat épít. Ifjú z Prackó József apjával együtt j. dolgozik a gyárban. Tavaly n költöztek háromszobás össz- kofnfortos családi házijkbit. És 8 házat épít a hattagú Mészá- 0 ros-cssBád, _ÍS.. Hogy miből? A gyárban dóígoitk 8' család negyvenkilenc éves feje, va- ^ lamint négy gyermeke; a tizen- ^ kilenc esztendős Anna, a ti­zennyolc éves Ila, a tizenhét c éves Józsi és a tizenhat észtén- ^ dős Júlia, ötük egyhavi kere- h sete 'hétezerháromszáz forint, r Van tehát miből építkezniök. a De a pénzből jut öltözködés- j. re, szórakozásra és művelődés- re is. Igaz, nem a faluban, ott alig van lehetőség erre, inkább átjárnak a közeli du- _ nafüredi nyaralóba. A falu harmadik rétege 2 termelőszövetkezeti parasztság, f* o Jelen pillanatban még három ^ külön szövetkezetben gazdái- ^ kodnak és ez rányomja bé- ^ lyegét életükre, munkájukra. ^ Elaprózott földek, elaprózott ^ erő — ez az egyik oldal: az ^ egyéni parasztok életénél nyu- ^ . gedtabb. emberségesebb élet ^ — a másik. Egyelőre azon- ^ : ban még az első van túlsúly- ^ i ban, és ezért a szövetkezet ^ tagságának is kevesebb ideje ^ 1 jut a szórakozásra, kultúráló- ^' dásra, mint például a téglagyá- ^ i riaknak A mesnövekedett ^ i igény már él bennük '— ha ^ nem is mindannyiukban — ki- ^ elágitésre azonban éppen az el- ^ ■ fSSSSSSSSSS//SSSSSSS////SSSSSSS/SSSSSS/SSSS ^ Pályázat általános iskolai | IV. osztályos földrajikönyv írására I 1 s A Művelődésügyi Minisztérium > és a Tan-könyvlna-dó Vállalat pá- s lyázatot hirdet az általánds iskola ^ IV. osztályában, az lSűO-mt-es tan- S évben bevezetendő új földrajz tan-s könyv megírására. A pályázaton ^ részt vehetnek gyakorló pedagó- ^ gusok, vagy más beosztásban dől- ^ gozó pedagógusok, akik több éves ^ általános iskolai gyakorlattal ren- ^ delkeznek. A tankönyvet a jelen- ^ leg érvényes tame~v alapján kell S elkészíteni. Terjedelme nyolc Ív, ^ ebből két Ív illusztráció. A pálya- ^ munkákat jeligés levél kíséretében, s szeptember 13-ig kell beküldeni, ^ három gépéit példányban a Tan- ) könyvkiadó Vállalathoz (Buda- S pest, V.. Szalay utca 10—14.). A ^ pályadíjak a következők: I. díj ^ 3000. II. díj MOO. III. díj 1000 fo- á rint. Részletes felvilágosítást az § érdeklődök a Tankönyvkiadó Vál- ^ lalat szerkesztőségénél (Budapest, & V. , Szalay utca 10—14. IV. emelet ^ 17. szoba) kaphatnak. S

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom