Pest Megyei Hirlap, 1959. június (3. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-11 / 135. szám

ffvr ÍIIUH JCbrlav 1959. JÚNIUS 11. CSÜTÖRTÖK Újfajta műtét Josef Pavlovsky professzor, a prágai 1. sebészeti klinika tanára új módszert alkalmaz hipofizises mirigy műtétek si­keres megoldására. A hipo­fízis mirigy eltávolítása, arrviyre néha rákos esetek­nél szükség lehet, eddig több óráig tartó, bonyolult műtét­tel járt. Pavlovsky profes­szor radioaktív aranyrögöcs- két (arany izotópot) helyez el az agy első lebenye alá és ezzel megakadályozza a hipo­fízis mirigy továbbműködásét. Sok, ami sok! Az egyik angol lap a „ci­vilizáció szégyenének"’ nevez­te azt az új amerikai diva­tot, hogy a nők kutyáikat hal- ványrózsaszínre, kékre, vagy aranyszőkére festetik. Az angol lap elítélőleg nyi­latkozik arról is, hogy drá­gakövekkel díszítik a kutyák nyakörveit, nercbundákat ad­nak rájuk, sőt monogramos ruhákat és csipkenadrágokat varratnak számukra a „kutya- szalonokban”. ILLETÉKESEK VÁLASZOLNAK Szinte nincs olyan hét, ami­kor postánkban legalább két- három közlekedési panasz ne akadna. Első olvasásra ez a mondat úgy hallatszik, mintha megállapítanánk mi is, hogy ezen a téren komoly bajok vannak. Pedig nincsenek. Ez a nagy arányú levelezés első­sorban, nem a hibákat bizo- I nyitja, hanem azt, hogy I mennyire megnőtt az embe­rek igénye a szinte háztól házig való szállításra. Ott is, ahol azelőtt kilométereket gyalogoltak, mert nem volt semmiféle közlekedési eszköz vagy ha mégis volt, a sze- -gényebbje mégis csak gyalog járt, mert egyszerűen nem telt rá. Ma már a lakosság valósággal ostromolja a MÁVAUT-ot, újabb és újabb helyt járat beállítását kérve Mint például Mráz -Józsefné is Sári községből. Hiányolja a helyi közlekedésből a busz­járatokat, azt, hogy miért nem hosszabbítják meg a já­ratot Dunaharasztitól Sáriig. A 16. sz. AKÖV válasza Fohász az elérhetetlenhez \7esutas szemmel nézve a * dolgokat, az ősz a téher- csúcsforgalom, a téj a késések, a nyár a kirándulók évszaka, de a tavasz még a vasutasok világában is a szerelmes ver­seké, a gyengébb vagy bizto­sabb rímekkel összerótt ódáké, elégiáké. Az idei tavasz legjobb ..ter­mése” a dunaharaszti HÉV- állomás faliújságát díszíti, ami azt bizonyítja, hogy szerzője a művel utat talált az állomás valamennyi dolgozójának szi­véhez, amit mond, helyettük mondja, kérése közös kérés, sóhaja kollektív sóhaj. Emel­kedett, forró hangulatát' már a címe sejteti: Mért nem vagy az enyém? Mért nem vagy az enyém. Amikor rád oly régen várok? Gyötörnek, kínoznak ,,. vS. feléd szálló álmok. ■ És hasonlítja a kedvest inkák rejtett kincséhez, merev, né­ma, fáraó-szobrokhoz, égbe­törő, zord csúcsokhoz, a Csen­des-óceán rekordmélységéhez, egyszóval mindenhez, ami el­érhetetlen. A makacs magatar­táson a szegény költő így eseng: Kíván a testem, Amikor didergek, fázom. Mért nem vagy az enyém? Rád mindig csak várok? Ám úgy tűnik, a ködös tá­volban valami készül, s a vers végére a sorok a jóra vá­rók szilárd hitét lehelik: Érzem, már jössz felém. Kitárom karom, S meleget öntesz belém. Megkaplak végre, Enyém leszel talán ... te karcsú, kékszemű, barna lány. — gondolják a lírai lel­kek; ötös lottószelvény — sej­tik a reálisak, pedig mit ér­tenek ők a vasutas szív rej­telmeihez! A befejező két sor vall az álmok álmáról: S nékem is lesz végre Szép, új egyenruhám! Aláírás: Dunaharaszti-Külső. 1959. V. 26. L. A. A vers osztatlan sikei-t ara­tott, sok a szépre, jóra vágyó lélek Dunaharasztin. De a költő remélhetőleg megküldte ^^ISljek másolatát a., HÉV 'ígttl&atóság gazdasági vezető­jének, akihez végső soron szól a fohász. És bízunk benne, hogy az ügyben illetékes, ha versszerető ember, akkor a műélvezetért, ha nem szereti a verseket, akkor hogy többet ne írjon a költő, megküldte már a hőn óhajtott ruhát L. A.-nak. Mert mégsem rendjén való, hogy munkaruha le­gyen a tavaszban dobogó szív legfőbb vágya. Jobban illik oda a barna kislány, vagy a lottófőnyeremény. B. V. szerint a reggel 5—„6 ói a között közlekedő Dunaharaszti—Alsónémedi járatot Sáriig nem közle­kedtethetik, mert ez a járat éppen kihasználat­lanság miatt a nyári me­netrendben megszűnik. A gépkocsi Dunaharasztin a Kisfaludy út és a vasútállo­más között helyi járatot fog végezni. A reggeli órákban a vonatok túlzsúfoltsága miatt szintén nem járathatják a buszokat Sáriig, mert akkoi meg a dunaharaszti dolgozók elszállításában mutatkozna fennakadás. Mráz János.né kérésével az Országos Autóbuszmenstrend szerkesztősége külön foglal­kozik és ha a gépkocsiaiui- mány megengedi, kérelmére visszatérnek. A gondos emberek már most gondolnak a tálra, s igyekeznek mielőbb biztosí­tani tüzelőjüket. Ezzel kap­csolatban volt aggálya Biró Cábcr ráckevei levelezőnk­nek. Történetesen az, nem helyes, hogy a 400 forintos szakszervezeti utalványoknak 10 i napos a lejárati határidejük. Ezt legalább 60 napra kellene meghosszabbítani. A Budapest környéki TÜ- ZÉP igazgatósága kérdéslink- re azt a választ adta, hogy a tüzelőelosztás kívánja meg a 10 napos beosztást. Amennyi­ben az utalványok 60 napig volnának érvényben, úgy elő­fordulhatna az az eset, hogy a kedvezményezettek egyön­tetűen, tömegesen a lejárat utolsó napjaiban kívánnák beváltani utalványaikat. Ez pedig elkerülhetetlenül maga után vonná az ellátási zava­rokat. Indokolt esetben azon­ban a 10 napos határidőt minden további nélkül meg­hosszabbítják. A földműves­szövetkezetek tüzelőanyag-el­látásáért a Pest megyei MÉ­SZÖV tartozik felelősséggel. A megyei TÜZÉP a szövetke­zetektől befutott igénylésekre mind szenet, mind brikettet kellő mennyiségben bocsát rendelkezésre. Berta János a délegyházi tanácstól kisbaszonbérletbe vett 5 hold földet. Az ez után kivetett adót magasnak ta­lálta. A Ráckevei Járási Tanács végrehajtó bizottsága tisztázta panaszát. Mivel ez sokakat érdeklő kérdés, idézzük a le­vél rávonatkozó részét. „Az 1957. október 17-én közzétett 63/1957. sz. Korm. r. 4. §-a (1) bek., valamint a végre­hajtási utasítás 16/1957 (XI. 3) FM sz. rend. 7. §-a értelmé­ben az állami tartalékföldet használó kishaszonbérlő a bérelt föld kataszteri tiszta jövedelmének min­den aranykoronája után legkevesebb 1U kilogramm búza haszonbért köteles fizetni, mégpedig, egy kataszteri hold­nál nagyobb ingatlan eseté­ben természetben. Fizetési ké­sedelem esetén a földadóra érvényes késedelmi kamat felszámításának van helye és a községi tanács mázsánként 220 forintos értékre átszá­mítva, közadók módjára hajt­hatja be a haszonbért. Ez a haszonbér az 1957—1958. gaz­dasági évtől érvényes. A Berta János által bérelt, föld kataszteri tiszta jöve­delme mintegy 40 aranyko­rona. • A haszonbér összege tehát az 1957—1958. gazdasági évben legkevesebb 4 mázsa búza, illetve ennek forint értétke. A községi tanács a legalacsonyabb haszonbér-kul­csot alkalmazta, mert annak összege holdanként az egy mázsa búzát sem teszi ki és ez ellen jogos panaszt emelni nem lehet. Végül nézzük meg, milyen választ adott a Törökbálinti Állami Gazdaság Czakó Ist- vánnénak, akinek fia a gaz­daság érdi üzemegységében dolgozik mint kertésztanuló. Czakó Istvánmé panasza az volt. hogy fia nem kapja meg a törvény által megszabott tanulóbért. Fizetését az Állami Gazda­ságok Értesítőjében megjelent 1959. március 6-i rendelet szerint adják ki. Ennek alapi­ján az első félévben 45 fil­lér, a második félévben 60 fillér, a harmadik félévben 85 fillér, a negyedik félévben 1,05 forint, az ötödik félévben 1,35 és a VI. félévben 1,65 forint órabér iileti meg. Amennyiben darabbéres munkán dolgoznak, úgy a fizikai dolgozókra érvé­nyes darabtéíelek alapján számfejtendő az ipari ta­nulók here, kifizetésre azonban a megállapított darabbér 60 százaléka kerülhet. Télen háromhónapcs bentla­kásos iskolán vesznek részt, amelynek teljes költséget a gazdaság viseli. A heti mun­kaidő 48 óra. Ennél többet az ipari tanulók nem is dolgoz­hatnak. Az üzemegység lehe­tőleg könnyű munkára osztja be az ipari tanulókat. Az igazgatóság intézkedett, hogy a levélíró fiának a második félévre jogosan megillető 60 filléres órabért számolják el. A napokban megnyílt a 124 szobás siófoki motel. Közvet­lenül mellette megnyitották az 1000 személyes éttermet is. (MTI Foto — Bojár Sándor felv.) ////////////////////////////W///AW///////////////////////////////ZW/////////////. Meg aratás előtt érkeznek a soron kívül gyártott szovjet kombájnok A Magyar Népköztársaság kormányának kérésére a Szov­jetunió Minisztertanácsa elha­tározta, nagy mennyiségű me­zőgazdasági gépet küld Ma­gyarországra a termelőszövet­kezeti mozgalom megsegítésé­re. A létrejött kereskedelmi megállapodás keretében már nagyszámú belorusz traktor érkezett Magyarországra. A rosztovi mezőgazdasági gép­gyártól nyert értesülés szerint a hónap közepén útnak indít­ják Magyarországra az első SZK—3 típusú kombájnokat is. A gyár a terven felül érke­zett rendelésnek a nagy nehéz­ségek ellenére igyekszik úgy eleget tenni, hogy a kombáj­nok nagy része még az aratás előtt megérkezzék Magyaror­szágra. Június 15-e és 20-a kö­zött előreláthatólag 200 kom­bájnt indítanak útnak. A gyár vezetőségének kérésére a szov­jet vasutak soron kívül továb­bítják a szállítmányt. IláromIr|icsős úszó szivattyúállomás Északnyugat-Tadzsikisztán- ban a kajrak-kumi vízierőmű vízgyűjtő medencéjében üzem­be helyezték a Szovjetunió legnagyobb háromlépcsős úszó szivattyúállomását. A 8000 ton­na vízkiszorítású fémpontonon 7 szivattyú működik, amelyek másodpercenként 12 köbméter vizet szállítanak a vízgyűjtő medencéből az 58 méter ma­gasban levő elosztó medencébe. A víz innen az öntözőrendszer­be kerül. — Nézd, a Garbulyák meg^7 a főosztályvezetőhöz referálni! így szolt a nóta, azaz, hogy szól még ma is. arról vi­szont már, hogy abban a régi világban csakugyan így volt-e, megoszlik a juhászok véle­ménye. A régimódi gondolko­dású juhászok — amin&k, ha elvétve is, de még mindig akadnak — amellett kardos­kodnak, hogy ,,a’ vöt a jó, ami­kor még nem törték fel a gyepet és mehetett a falka világtuik”. Ám a mai. korsze­rűbb nézeteiket valló juhászok vélekedése szerint „megette a fene azt a nagy gyepet, ha éhendöglött rajta a birka is, meg a juhász is.” Nos, ebben van is némi igaz­ság, mert példának okáért az egyik nóta a jószágról szólván ezt mondja: „Istenem, terem­tőm, adjál csendes esőt. a sze- giny baromnak jó legelőt, me­zőt.” A pásztorok sorsát ille­tően pedig egy másik nóta azon sopánkodik, hogy „ócsó itt a pásztor, mert nincs becsü­letje, mert a gazda előtt mind huncut a neve.” De idézgetés helyett inkább ruccanjunk ki Pest megye legnagyobb juhtenyésztő vi­dékére. a Kiskunsági Állami Gazdaság „Juhászföld” elne­vezésű üzemegységébe és győződjünk meg a saját szemünkkel arról: manapság miként is megy dolga a juhász­nak? Azt mondtam erről a terü­letről, hogy a megye legna­gyobb juhtenyésztő vidéke, mivelhogy Pestről történő el­indulásom pillanatában ennél többet még magam sem tud­tam róla, és most, hogu itt bolyongok a helyszínen, ámul- va nézem a roppant puszta­ságot, a rajta található néhány csenevész fát, magános ita- tákutat. öt hatalmas nád­tetejű hodály, meg egy két­lakásos juhásztanya áll a le­gelő közepén, s azon túl min­den oldalon végtelennek tetsző síkság: az apaji. ürbői, szú- nvogföldi, sáfránytanyai lege­lők, összesen 12 ezer 'kát. hol­don és mintegy tízezer juhot kitevő állománnyal, amelynek gondozását húsz juhász látja el. Délelőtt ffe óra tájban ér­kezem Juhászföldre. A nap szinte perzsel, a juhok a tanya közelében tartózkodnak és — noha nemrég nyírták meg őket — az égető napsugarak elől fejüket egymás hasa alá dugva . hűsölnek”. Az első pillanat­ban az egyik hodály előtt mindössze egy Csepel motor- kerékpárt látok, amelynek ár­nyékába húzódva két fekete puli nyelvét kilógatva liheg. Lustán vakkantanak néhányat, mire a hodály ajtaján egy jó erőben levő. fiatal, barna képű juhász dugja ki a fejét: — Mi az, Bundás? Nagy munkában van a ju­hász. Kezében egy hosszú nyélre húzott, kérek fatuskót tart, s körülötte kihegyezett karók, etetőrácsok hevernek nagy összevisszaságban. — Mit csinál? — kérdem, miután bemutatkozom. — Isztrongát — feleli rám se pillantva, s a kezében levő nyeles fatuskóval akkorát csap az egyik kihegyezett karóra, hogy az engedelmesen sülyed bele a hodály földjébe. — Hát az meg mire való? Csak egy újabb karó földbe­verése után mondja: — A fejéshez. És néhány kurta mondattal megmagyarázza, hogy az isztronga tulajdonképpen fejő­karámot jelent, amibe fejes előtt az isztrongás — jelen esetben a juhász felesége — a birkát betereli, s a „fiók”- részen egyenként kieregetve, a juhász'megfeji őket. — Hány birkát fejnek? — Most Csak ezret. De volt már úgy is, hogy kétezret fej­tünk. Minden juhász maga feji a saját nyáját, napjában kétszer. Én például 236 bir­kát. Nehéz munka ez, mire az utolsót is megfejem, nem ér­zem a tenyeremet. Mert azzal kell nyomni a birka tőgyét — tenyérrel. Aztán a végén két ujjal kicsönögtetni. Ha nem csövögtetjük ki, elapaszt a birka. Hajnali háromkor már kezdjük, mert a tejet Ürbőre. onnét meg a peregi tejovüjtö- be viszik. Fel és után követ­kezik a kihajtás. — Meddig szoktak legel­tetni? — Az időjárástól, meg a le­gelőtől függ. Szép időben, jó legelőn két-három óra alatt jóllakik a nyáj. Aszályos esz­tendőben meg egész nap le­geltetünk, mégis éhes marad a jószág. — Hát a legelőn mivel töl­tik az időt? — A jó juhász mindig ta­lál magának elfoglaltságot. Mert a példabeszéd is azt mondja: „Amilyen a pásztor, olyan a juh.” Én például le­geltetés közben szoktam meg­figyelni, nincs-e köztük beteg, sánta, vagy rühes. Ha észre- veszem. hogy van, a helyszí­nen lekezelem. Időközben beérkeznek a többiek is. A rábízott nyájat ki-lci a hodályba tereli, rá­csukja az ajtót és jön ide az isztrongát készítő juhászhoz egy kis tereferére, amely je­len esetben abból áll, hogy az isztrongát készítő megkérdezi: — Na. bejöttetek? — Mire a többiek bólintva ezt mond­ják: — Be — majd hozzáteszik: — Jó kis isztronna lesz ez... És azzal körbeállják, s bot­jaikra támaszkodva nézik, ho­gyan dolgozik a másik. A csendet én zavarom men. mert az egyik hatvan körüli sovány juhászhoz, nevezetesen Szabó Mihályhoz fordulva megkérdem: — Hány juhász van ebben a tanyában? — A váltóval enyiítt tíz — feleli. d.° én ebből még vem sokat tudok meg. ez-'rt eny k's szünet u*áv iVabb kér­dést intézek, hozzá: — Mi értendő azon, hogy „váltó”? — Az — hangzik a válasz —, hogy mikor szabadnapo­sok vagyunk, hát a váltó he­lyettesít bennünket. — Hát szabadnapjuk is van? — Minden hónapban három nap. Oszt’ hogy kilencen va­gyunk, íny a váltó egy hó­napban 27 napot helyettesít, a fennmaradó három nap pe­dig az övé. — Mennyi itt egy juhász fizetése? — Az attól függ — hang­zik a titokzatos válasz. — Mitől? — Hát például az anyaju­hok, meg a bálányok számá­tól. Aztán a tej- és a gyapjú­hozamtól, meg a birkák egészségi állapotától. Mert ha nincs rühes vagy sánta a nyáj közt, akkor a fizetés is több. Én például mindent egybevetve májusban 2275 fo­rintot kerestem. Erre jön még az illetményföld: a gye­rekteleneknek 600, egy gye­rek után 900, két gyerek után 1200 négyszögöl. A lakásviszonyaik fei$i érdeklődöm. Elmondják, hogy Zsigla Pál, meg Rácz Pál itt lakik helyben, szolgálati la­kásban, a többiek pedig a legkülönbözőbb helyeken: van, aki a községben vagy a kör­nyékbeli majorokban, a legé­nyek pedig a munkásszálláson. — És hogyan . étkeznek? Főrnek-e maguknak? — Van itt üzemi konyha a majorban. A reggeli 1,20, az ebéd 4,40, vacsorázni a ha­zulról hozott szalonnából szöktünk, mert mire bejö­vünk a legelőről, bezárják a konyhát. — Tegnap mi volt ar ebéd? — Gulyásleves, meg krump­lispogácsa. Előtte való nap pedig zöldborsó-leves, meg serléssült, rizzsel. Itt, a végtelen puszta kö­zepén, a legközelebbi község­től is 11 kilométernyi távol­ságra, szándékosan nem aka­rom megkérdezni, hogyan szó­rakoznék. Ma~uk dicsekednek vele. Elmondják, hogy ti ma­jor kultúrtermében televízió van éi oda járnak szórakozni, s ezekben a napokban épül egy büfé is, ahol a puszta la­kói hamarosan sört, bort, pá­linkát s feketekávét fogyaszt­hatnak. Délre jár az idő, mire az isztronga elkészül. A juhász az udvaron álló motO' kerék­párhoz ballag, beindítja, s ráül. A két puli ekkor már jó pár száz méterre vágtat a motoros-juhász előtt, hogy előnyt szerezzen magának. A többiek is indulnak ebédelni. Szabó Mihály egy pillanatra még megáll s töpreng, mint aki szeretne vnlamit mondani. Aztán h’rtelen így szól: — Nekem is van motorom. Százhetvenötös Czetka. Ott áll a. hodálnban. Csak akkor ülök rá. amikor megyek haza a fa’-'ba. És tovább lépked. Komóto­san. De kicsit büszke fejtar­tással ... Ari Kálmán A fuíiássnak jól megy dolga ♦ ♦ ♦

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom