Pest Megyei Hirlap, 1959. június (3. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-11 / 135. szám

1959. JÚNIUS 11. CSÜTÖRTÖK ttecrKi irtai} 3 MalinuvMkij Auszlriába utazott MaltaoVsökij marsall szov­jet honvédelmi miniszter több magasramigú katonatiszt kísé­retében Graf osztrák 'hadügy­miniszter meghívására szer­da» baráti látogatásra repü­lőgépén Ausztriába utazott Magyar—jugoszláv árutsereforgalmi tárgyalások voltak Budapesten Az elmúlt napokban a ma­gyar és a jugoszláv, külkeres­kedelem megbízottai tárgyal­tak Budapesten az 1959. évi árucsere-forgalomról. A tár­gyalások befejezése után jegy­zőkönyvet írtak alá, amely szerint az ez évre tervezett áruforgalmat mintegy 15 szá­zalékkal növelik. A jegyző­könyvet magyar ré zről Czi- mer J. Gyula, a Külkereske­delmi Minisztérium - főosz­tályvezetője, jugoszláv részről Radivoj Stakic, a budapesti ' jugoszláv . nagykövetség ke­reskedelmi tanácsosa írta alá. EGY TERMELŐSZÖVETKEZETI KÖZSÉG HÉTKÖZNAPJAI Hogyan vélekednek a jászkarajenöi asszonyok a szövetkezetről? Még tréfából sem lehet expressznek nevezni a Cegléd —Vezseny között közlekedő vicinálist. Ceglédtől Jászkara- jenőig a 27 kilométeres távol­ságot jó két óra alatt futja be. Érthető, hogy a vonat lili­puti vagonjaiban helyet fog­lalóknak bőven van idejük beszélgetni. Már jócskán el­hagytuk Ceglédet, amikor a kerekek csattogását hangos, pökhendi beszéd szárnyalta túl.­A fülke sarkában két sötét­be 'öltözött, középkorú asszony hevesen gesztikulálva, méltat­lankodva magyarázott a kocsi utasainak. Pontosabban: egy­mást túllicitálva szórták rá­galmaikat a szövetkezetekre és azok tagjaira. Persze úgy, mintha sajnálkoznának rajtok. — Elszegényednek az embe­rek, jövő ilyenkorra semmi áru nem lesz a piacon — ma­gyarázta az egyik, majd pár- beszédszerűen folytatták. — Úgy hallottam, Jászkara- jenőn elköltöztetik a tanyák­. ról a csoportba lépetteket. I — Benne volt az újságban, hogy a tsz-tagok nem tarthat­nak a háztájiban tehenet, baromfit, csak egy disznót. — Már most sincs pénzük, kitartásuk a szövetkezetiek­nek. Mi lesz velük az őszig és azután? — sajnálkozott kár- örvendően az egyik kofa kiné­zésű asszonyság. És talán most is mondanák rosszindulatú megjegyzéséiket, ha közbe nem szól az utasok helyeslő bíztatásától kísérve egy 30 év körüli jólöltözött falusi fiatalasszony. A két kofához beszélt, de úgy, hogy értsen belőle mindenki, aki hallótávolban ül. — Nem sül le a bőr a ké­pükről? Mit karattyolnak itt össze-vissza mindenféle hazug­ságot. Azt sem tudják, mi a szövetkezet, mégis csepülik, mint a rossz lovat. — Már hogyne tudnánk? Ott élünk mellettük — tilta­koztak azok színlelt felhábo­rodással. A vonat ablakából látható épületcsoportra mutatott a fiatalasszony és folytatta: — Azok a hatalmas istállók a mieink, a kőröstetétleni Dó­zsa tagjaié. A földek is. Ala­kulástól bent vagyok a cso­portban, öltözők úgy, mint maguk, semmiben sem szűköl­ködöm. Van háztáji földem is, tartok tehenet, borjút, disz­nókat, meg 350 csirkét, ka­csát. — Az egy jó'szövetikezet — védekeztek a méregkeverők, látva, hogy ellenük fordultak a fülke utasai. Mi a jenőiek- ről beszéltünk, amit hallot­tunk. — Ne fájjon az ő gondjuk maguknak. Mi sem fürödtünk tejben-vajban az első évben, mégis jobb volt már akkor, mint cseléd és egyéni korunk­ban. Nem cserélnénk egyetlen magukfajta kofával sem. elhihetik. Szégyellhetik, hogy így beszélnek. Nem jenői parasztasszonyok maguk, is­merem én azokat. Csend lett a kocsiban. A két kofa csak egymással suttogott Jászkarajenőig. Volt mit hall- gatniok.:. A faluban első utam az Előre a Békéért Tsz-be veze­tett. Kíváncsi voltam, hogyan vélekednek valóban a jász- karajenői asszonyok a ter­melőszövetkezetről. Váltson szót akkor az asz- szonyok-kal — felelte érdeklő­désemre Földi Sándor, a tsz ; elnöke. Menjen el a Céhmes- : tér nénihez. Szövetkezetünk i nőbizottságának elnöke, lánya ja pénztárosunk, a férje is de- irék szorgalmas tagunk. : A malomtól nem messze ta- ! láltam Céhmesterékre. Ra- ; gyogóan tiszta, virággal, ké- ! zimunkával díszített otthonuk ' SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSJ s > i karva-akaratlan megáll j /x előtte az ember, mielőtt \ bemenne a ceglédi Dózsa Népe \ Termelőszövetkezet központi ! irodájába. A KISZ-szervezel 5 faliújságja ez (sok a fiatal a ! szövetkezetben és erős az ifjú- l sági szervezet), olyan faliújság ! amely vonzza a látogatót. \ Nem a színek (bár ízlésesen í elkészítették), nem a dekoráció i gazdagsága teszi vonzóvá, ha- i nem tartalma. \ Mert az utóbbi időben meg- : szokta az ember, ha rápillant \ egy faliújságra, hogy először a $ cikkek alatt a dátumot keresi. \ Ha aztán elolvassa, hogy két- \ három hete írták, tették ki, ha- ! marosan hátat fordít a faliúj- \ Ságnak. Nem igy a Dózsa Né- \ pe Tsz-ben. Frissek a cikkek, í tegnap, tegnapelőtt írták. Az i egyik arról szól, hogy a KISZ- " tagság kötelez, megtiszteltetés jólétről árulkodott, derűt su­gárzott. Ebédhez készülődtek, együtt volt a család, sőt ven­dégük is volt: a járási nőta­nács elnöke. A közepébe vág­tam a dolgoknak. — Miért ellenzik a jászkara- jenői asszonyok a szövetkeze­tei? — Honnan veszi ezt a badar­ságot? — A vonaton hallottam. — Hazudott, aki Ilyet mon­dott — felelte vörösre vált arccal Céhmester néni, majd így folytatta: — Szövetkezeti község let­tünk. Azt hiszi, a férjek az asszonyok meghallgatása nél­kül, azok ellenére írták alá a belépési nyilatkozatokat? Van nekünk szavunk a családban is. a községben is. Felénk az asszonyok keze­lik a család pénzét, s ha rossz lenne a szövetkezet, nem ad­ták volna fel az egyéni módot. — És dolgoznak is a nők a tsz-'ben? — Természetesen. Tavaly ősszel például, amikor a fér­fiak egyéb munkájuk miatt nem értek rá, mi. asszonyok szüreteltünk. Segítünk persze minden egyébnél, de ránk vár 3 család ellátása, a gyerekek nevelése is. — Miért alakították meg a szövetkezet nőbizottságát? — Láttuk, hogy bevált ez a Leniniben is. No, meg tapasz­taltuk. kicsit félnek az asz- szonyoik, s ha van is idejük, nem mertek ajánlkozni mun­kára. A szövetkezeti nőbizottság vezetősége szép elgondoláso­kat akar megvalósítani. Meg­szervezik, hogy minden aeiz- szóny legalább két-háro-m órát dolgszrzan a szövetke­zetben naponta. A nők vál­lalták el most a tsz szőlőjének kötözését. Biztatják, bátorít­ják az asszonyokat. Munkájukra számít a tsz s munkaegységre fizeti őket. , — Persze, nemcsak munká­ból áll az élet — mosolyog Céhmester néni. — A nő­bizottság meglátogatja a be­tegeket, a szülő nőket, gon­doskodik az elsősegélynyújtó szolgálat megszervezéséről és segít a különböző ünnepségek rendezésénél. Amellett részt veszünk a szövetkezet vezeté­sében is. A szociális és kulturális alapot a nőbizottság javasla­tára használjál! fel. Megláto­gatják a segélyt kérőket, azon­kívül kultúrcsoportot szervez­nek és részt vesznek az új tsz-tagok és a még egyéni pa­rasztok felvilágosításában is. Hát ilyenek a jászkarajenöi asszonyok. Nemcsak akarják a szebbet, jobbat, hanem fára­doznak is érte. Asszonyok a javából. Méltán megérdem­lik, hogy szavuk van a csa­ládban is, a szövetkezet és a falu életében is. Csekő Ágoston LIDIC E I JKA EL ,,erofenyben V arra. A „Az emberek arra születtek Hogy egymást értsék és szeressék Vannak gyermekeik a jövendő apák Szánilálatlan gyermekeik Kik újra felfedezik majd az embert S a természetet s a hazát Mely minden emberé lesz Es minden koroké” (Eluard: Halál, szerelem, élet) jártam napsugár szerel­mesen ölelte át az egész vidé­ket. Ott játszott a fák lomb- jetin, az autók fényesre lak­kozott tetején. Prágától egé­szen odáig a nap játékát fi­gyeltem és szorongtam: mi­kor takarja el már felhő, hi­szen ott, ahová mi mentünk, nem illett ez a nagy ragyo­gás, ez a szemérmetlen su­gárzás. De sehol egy felhő, sehol semmi, ami ha csak néhány pillanatra is a hangulathoz al­kalmazkodna. A nap beara­nyozta Lidicét is. Hiába sze­rettem volna, ha most esik. vagy akár másodpercre a ter­mészet is gyászol. Nem. A természet pompázott. Milliónyi rózsa virított vé­gesteien végig. A parkban az öntözés utáni harmatcseppek mint gyöngyszemek ékítették a rózsakertet. A mezőben, mint vércseppek, olyannak tűntek a rózsák. Mint vér­cseppek ... G ondolatokba merüi­ten léptünk. Egyszer csak megbotlottam. Puszta kő volt. Talán egy konyha vagy szoba küszöbe lehetett. Amott ismét egy rom. De milyen kevés még a rom is! Még romot sem hagytak a fa­siszták! A múzeum is milyen szegé­nyes! Néhány üvegkoporsó. Oh, nem emberek fekszenek bennük. Ember, nem, csont­váz sem maradt. Néhány kis topánka, férfi felsőruha, egy- egy edény jelzi: itt valaha élet volt. Ennyi maradt csak belőle. Ennyi a szerelemből, ennyi a gyermekek játékából, ennyi a munkából, az életből. Pe­dig itt is dolgoztak valaha. Itt is várta ' esténként haza férjét az asszony. Itt is sírt kisgyerek, mert nem akart még lefeküdni. „Játszott", „sírt”, „várt” — minden múlt időben. Mert tizenöt évvel ezelőtt megszűnt itt az élet. Akkor is sütött vajon a nap? Vagy akkor eső esett? Milyen nap volt akkor? Milyen lehe­tett?! — amikor ezreket mé­szároltak le ártatlanul és né­hány óra alatt egy egész falu vált semmivé. A múzeumban képek őrz- az emlékeket. A német kato­natiszt fényképe is ott lóg, akit egy cseh hazafi lelőtt. Azután bosszúból — lerom­bolták Lidicét. Mintha ok kellett volna a rombolásra. Mintha anélkül nem lett volna „Lidice”! A múzeum­ban ott függnek a plakátok, amelyek hirdették: hány ezer koronát kap jutalmul, aki el­fogja a „gyilkost”.;. Es az­után Hitler személyes paran­csa: rom se maradjon Lidi- céből. Egy ember se menekülhes­sen! És egy ember sem mene­kült! A RÉGI FALU helyén most új házak emelkednek-. Kis kert mind előtt. Gyere­kek játszanak bennük. Már nem sajnálom, hogy süt a nap. Nézem őket, s közben valaki megszólít. Tudakozó­dik, honnan jöttünk. Elpi­rulok. Hogyan válaszoljak? Csehül nem tudok. Ö ma­gyarul nem ért Németül ta­lán igen. De hogyan mond­jam németül? Itt? Épp ezen a helyen? Azután mégis megszólalok. Ö is németül válaszol. Szívesen, kedvesen. Megnyugszom. Hiszen mi nem a nácik nyelvén beszélünk.- Goethe-t, Schillert, Heinét, Ernst Thällmannt pedig itt is értik .. j Az úton visszafelé Lidice fájt a szívemben. Lidice. Oradour, Mauthausen, Bor. Auschwitz, Varsó ... Minden falu és város, amelyben a ná­cik pusztítottak, ahol kiszár mított pontossággal embe­rek százezreinek oltották ki sok reménnyel teli életét.. ä Ahol ma vörös rózsák, min­den országból küldött rózsák nyílnak a mártírok, az áldo­zatok emlékére. Ahová min­den évben százak, ezrek és tízezrek látogatnak el, hogv így is hitet tegyenek a béke mellett és tiltakozzanak a há­ború, a nácik, a fasiszták új­raéledése ellen. Hogy ki­mondják: Soha többé Lidicét! Soha Oradourt! Mert az emberek arra születtek, hogy egymást értsék és szeressék ... Sági Ágnes WSSfS/SSSSSSSSSSSSSSfSM'SSSSmSSSWMSS. A TÁBLA ifjú kommunistának lenni és ezt a megtiszteltetést példamu­tatással, jó munkával, követés­re méltó magatartással kell megszolgálni. Igen, erről írnak a faliújságon a nyári munkák dandárja előtt. S nem véletle­nül. A fiatalok érezzék a fele­lősséget a közös gazdaság min­den feladatáért és ebben járja­nak élen a kiszesek. Ez volt a „vezércikk”. Aztán középen a május else­jei felvonulás képei (ez egy ki­csit „öreg” már). S itt lehet az egyetlen bíráló szót ejteni: Miért nem teszik ki a faliúj­ságra a jól dolgozó fiatalok ké­peit. Amikor éppen kapálnak vagy a magtárban dolgosnak vagy piacra szállítanak, vagy az állatok mellett teljesítik a A malomipar felkészült az idei gabona feldolgozására I.) millió mázsát őrölnek — Jobb lesz a liszt minősége Július első napjaira várják az első gabonát A malomipar felkészült az idei gabona feldolgozására. Rövidesen 257 malomban be­fejezik a karbantartási mun­kákat és így az ország malmai naponta 924 vagon termést tudnak feldolgozni. Kilenc malmot teljesen fel­újítanak. Az összes felújítá­sokra 73 millió forintot költe­nek. Négymillió forint érték­ben gondoskodnak a tartalék­alkatrészekről, hengerekről és csapágyakról. Több malomban új technológiai módszerekkel növelik a termelést, javítják a liszt minőségét. A kongresszus tiszteletére ■SSSSSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS//SSSSS. rájuk bíz ott feladatot. Ezer és egy lehetősége van ekkora szö­vetkezetben, hogy a kiszesek- ről életből ellesett képeket ké­szítsenek. Bizonyára serkentőleg hatna az ilyen népszerűsítés is. Na, de nincs idő képeken elmerengeni, vonzza a szemet a következő cikk: Arról tudósít, hogy június 14-én a Dózsa Né­pe és a Vörös Csillag Tsz tag­jai közös sportversenyen vesz­nek részt. Lesz labdarúgás, röplabda és asztalitenisz mér­kőzés. Utána közös vacsora és tánc. Most már elhiszem, hogy az ilyen faliújság mágnesként húzza magához a tagokat, mert mindig megtudnak róla valami újat, olyant, ami szórakozást, örömöt, tanulást jelent szá­mukra. G. B. a malomipar dolgozói szé­leskörű munkaversenyt kezdeményeztek. Elsősorban a jó karbantartás­sal csökkentik az energia- fogyasztást. A tervek szerint mázsánként 0.1—0.3 kilowatt­óra megtakarítást akarnak el­érni. Az idén a malmok mint­egy 15 millió métermázsa ga­bonát dolgoznak fel. így a vál­lalás országos viszonylatban is komoly energiamegtakarítást jelent. A kongresszusi munka­versenyben a liszt minőségé­nek javításával, az üzemzava­rok csökkentésével, az előzetes számítások szerint mintegy 65 millió forint megtakarítást ér­nek el a malmok dolgozói. . ^ Sok előnnyel .jár a mal­ii mok műszaki fejlesztése. ^Négy-öt malmot pneumatikus § szállítóberendezéssel szerelnek § fel. Újfajta hengerszékeket, ^ kétsíkú daratisztítókat helyez- ^ nek üzembe. Az ’ új gépek ^ nagyrésze lemezvázas, ami ^csökkenti a malmok tűzveszé- lyességét. Az óbudai malorn- Sban már működni fog a világ- | hírű Rajkai-féle gabonaszele- $ telő. Az ikladi gépgyár rövi­desen több ilyen gabonaszele- ^ telőt szállít a malomiparnak. $ A gabonaszeletelőt még az $ idén négy-öt malomban fel- $ szerelik. í; § Fejlesztik a raktárakat is. ^Július 31-re Makón felépül a ^ 80 vagonos, Csornán és Hajdú­nánáson a 120—120 vagonos 5 gabonaraktár. A malmok jú- § lius első napjaira várják az '■idei első gabonaszállítmányt. j A budafoki baromfikeltetőben $ Budafokon, a HÉV-állomás közelében működik évek óta a \ Pest megyei MÉK egyik legmodernebb, legnagyobb teljesít- \ ményű baromfikeltetője. Évente mintegy 280 ezer naposcsibe i kerül innen ki a megye falvaiba, különösen Dömsöd és Kis- i kunlacháza környékére, ahonnan a tojásokat is kapják. Ez a \ két község az idén mintegy 60 ezer darab naposcsibét vett áll, \ összesen pedig 165 ezret vittek el a keltetőből, amelynek nagy- \ része szerződéses baromfinevelés keretében a városi lakossági szükségleteinek kielégítésére kerül majd. i Képes riportunkban a keltetőállomáson folyó munka né- i hány mozzanatát örökítettük meg. \ Mielőtt a keltetőbe kerülnek a tojások, gondosan átvizs­gálják, lámpázzák, s a nem megfelelőket kicserélik. Ez a gondos munka aztán kedvező százalékú kelést eredmé­nyez. A budafoki keítetőállomás általában 75 százalékos, vagy ennél jobb kelési átlaggal dolgozik. ! A tojások 21 napig vannak a Gergely-féle modern, tíz- : ezres gépekben, ahol megfelelő hőmérsékleten, higiénikus kezelés mellett bújnak ki belőlük a pihés apróságok. A környék lakói figyelemmel kísérik a kelés idejét, s idő­ben meg jelennek a háziasszonyok, hogy 20—30 csibét vá­sároljanak. Nagy V ilmosné 20 darab fekete csibét visz, mert amint mondja, a kendermagos neki jobban bevált. Kertes háza udvarán minden évben 60—70 baromfit nevel. (Tcnkely fely.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom