Pest Megyei Hirlap, 1959. június (3. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-10 / 134. szám

1959. JÚNIUS 10. SZERDA RR EGVErá5^ • • sz/Cmap JÚNIUS 14: ÉPÍTŐK NAPJA Az építőmunkások ország­szerte június 14-én, vasár­nap tartják hagyományos ün­nepüket, az építők napját. Ezen a napon ünnepük az ál­lami építő-, fa- és építőanyag­ipar fennállásának 10. évfor­dulóját is. A központi ünnepségeket vasárnap Budapesten, a hű­vösvölgyi Nagyréten tart­ják. Négy szabadtéri szín­padon az Építők Rózsa Fe­renc Kulturális Otthonának központi együttesei,’ az épí­tők 20—25 legjobb tánc-, színjátszó- és énekcsoportja, fővárosi művészek, artisták adnak vidám műsort. Egyik színpadon külön a gyerme­keket szórakoztatják. Az egésznapos sportműsorban ügyességi kerékpárverseny­ben, kispályás labdarúgás­ban, súlyemelésben, ökölví­vásban, vívó- és tornabemu­tatókon az építők legjobb sportolói — kétszáz-kétszázöt­venen — mérik össze erejü­ket, tudásukat. Italsátrakat, tejcsárdákat, lacikonyhákat, halászcsárdát állítanak fel. A vidéki építők a megye- székhelyeken ünnepelnek, aho­vá ellátogatnak az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dol­gozók Szakszervezete elnök­ségének tagjai is. EGY TERMELŐSZÖVETKEZETI KÖZSÉG HÉTKÖZNAPJAI KÖZÉTEK TARTOZOM“ Milyen hőmérséklet uralkodik a világűrben Borisz Danyilin szovjet tu­dós véleménye szerint 300 ki­lométer magasságban a mole­kulák hőmérséklete 1-000 fok körül mozog, 500 kilométer magasban pedig már eléri az 1500—1700 fokot. A számításo­kat a szputr.yikok adatai is alátámasztják. 9 9-> Takaros tanyához értünk Jászkarajenőn. Az udvaron csirkék szaladgáltak, kacsák totyogtak, a kerítésléceken má- zos köcsögök várták az esti fe­hér habzó tejet. A házőrző pu­li kolonccal a nyakán lustán ránkbámult, de még csak nem is vakkantott. Más élőlénynek nyoma sem volt. Egyikünk, Vanga János községi párttitkár megzörgette az istállóajtót, s hangosan kérdezte: — Itt lakik Pintér László? Van-e itthon valaki? — Házon kívül vagyok! — hangzott a tréfás hang a ház háta mögül, majd kapával a kezében megjelent a tanyás­gazda, Pintér László is. — Szervusztok Jancsikák — üdvözölte régi barát módján a párttitkárt és Cseh János isko­laigazgatót. — örülök, hogy jöttetek, legalább van okom kicsit megpihenni, kifújni ma­gam. — Mi újság, Laci bácsi — kérdezte az egyik János, ami­kor leültünk a kapát váró ku­koricatábla elé, egy kivágott fa törzsére. — Már én akartam veletek beszélni, azt hittem, ti is ha- ragusztok rám. — Semmi bajunk egymással. De ki haragszik rád? — No, nem komoly a dolog. Egyesek neheztelnek, mert az elsők között írtam alá hét holdammal a be­lépési nyilatkozatot. — Dehát ők is beléptek a szövetkezetbe, pedig senki sem erőltette őket. — Azt mondták, ha én nem kezdem, nem jött volna utá­nam Kecskés Pista, Tóth Feri, Komáromi Laci, meg a többi Az utolsó keréklapátos gőzhajó Vízrebocsátották az utolsó keréklapátos gőzhajót az Óbu­dai Hajógyárban. A gyár áttér a dieselmotor meghajtású hajók gyártására. 1952 óta a gyár dolgozói 71 gőzhajót építettek. Ezzel, a most vízrebocsátott hajóval befejezték hazánkban a gőzhajók gyártását. (MTI Foto — Fehérváry F. felvj szomszéd, ök is jöttek, mert­hogy mindegyiknek van esze. Jó gazdák, tudnak számolni... Ebben egyetértünk. — Jó lenne már — teszi még hozzá Pintér bácsi — túllenni a kezdeten. — Kár, hogy a ta­vasszal, rögtön az aláírás után nem láttunk a közös munká­hoz. Ebben ti is hibásak vagy­tok. Hosszú ez a várakozási idő, amikor már egyszer sza­vunkat adtuk, eszünk és szí­vünk szerint. És Pintér László hosszasan sorolta, milyen problémákkal keresik fel őt tanyaszomszé­dai, Értelmes, tág látókörű, a helyzetet felismerő, szókimon­dó ember Laci bácsi. Becsülik és tisztelik a környéken. Majd két óra hosszat beszélgettünk, amikor Laci bácsi a párttitkár­nak szegezte a kérdést. — Te Jancsi, ismersz jól. Nem vagyok a pártban, mégis majd mindenki azt mondja, kommunista vagyok. Te is pa­rasztember voltál, mondd, lehetnék én párttag ? A kérdés meglepte a „ven­dégeiket”, de a válasz nem késett soká. — Köztünk a helyed, Laci bácsi.- Mi háf a módja a párt­ba lépésnek? —• Kéred a felvételed, s a taggyűlés dönt. Szívesen lá­tunk magunk között. De fele­séged, családod tud már a dologról? — Kamolyan még nem be­széltünk róla. — Akkor beszéld meg ve­lük is. Gondolkozz néhány napig, mert ha közénk lépsz, sokat kell dolgoznod a párt politikájának megvalósítá­sáért. Több munka, nagyobb felelősség vár rád. Vállalod? !— Vállalom, —i Akkor gondolkozz, s, amikor véglegesen határoztál, szól j... Ezekben a napokban 14 — a tavasszal szövetkezetbe lé­pett — jászkarajenői dolgozó paraszt kérte felvételét a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt tagjai közé. Nem „divatból“’, nem érdekből, hanem meg­győződésből. — Nehéz arra válaszolni, miért kértem most felvétele­met a pártba — mondta el­gondolkozva Mészáros Miklós, aki 8,5 hold földet vitt magá­val a közösbe. — Amikor a tavasszal aláírtam a belépési nyilatkozatot, megkértek, ha van kedvem, keressem fel né­hány gazdatársamat. Elmond­tam nekik, miért választot­tam a szövetkezetét, s ők is beléptek. — Akadnak, akik ..pártem­bernek” tartanak, pedig nem voltam az. De megtiszteltetés­nek vettem a megbizatást. Minden szabadidőmben a kö­zös ügyében járóik. Az elvtár­Új építőanyagé kát keresnek sak azt mondták, kiálltam a $ próbát, ha akarom, taggyűlés ^ elé viszik felvételemet. Én ^ pedig akarom. Kohári István és felesége ^ nem tartoznak a fiatalok ^ közé. Az ellenforradalom előtt ^ tagjai voltak a pártnak, de ^ nem kérték átigazolásukat. s — Kint rakunk a tanyán, & nem jött mifelénk a postáson $ kívül senki — magyarázta ^ Kohári bácsi. — Ha koráb- ^ ban elbeszélget velünk valaki, $ már régen párttagok lennénk. ^ — Most, hogy beléptünk a § tsz-be, valósággal megfiata- § lodtunk és & segítünk az elv társaknak — teszi hozzá | Kohári néni. — Ügy érezzük, i; mi is erősebbek leszünk, töh- § bet tudunk tenni, ha újra § tagjai leszünk a pártnak, i; Ezért kértük mindketten a !; felvételünket... 0 § y Parasztemberek kérték ^ pártba való felvételüket Jász- ^ karajenön. Egyszerű szavak- ^ kai, őszintén szóltak, csele- ^ kedtek, ahogy becsületük, szí- ^ vük diktálta. Az elsők között % írták alá a belépési nyilatko- § zatot, s azóta is fáradhatni- ^ lan segítői a szövetkezet $ ügyének, leli;es hordozói a ^ párt szavának, tevékenyen ^ közreműködnek a párt és a ^ kormány politikájának meg- ^ valósításában. Többet vállal- ^ tak magukra, mint gazdatár- ^ saik, joggal Kérhetik felvéte- ^ lüket a pártba. § Csekő Ágoston az Építőipari Központi Kutató Intézetben. Jelenleg szili- kát-anyagok gyártásával kísérleteznek. Az intézet mun­katársainak feladata, hogy a szokásosnál kisebb súlyú, nagy szilárdságú, jó minőségű építőanyagot állítsanak elő. lehetőleg hazai nyersanyagokból. Most kezdik meg ha­zánkban az intézet kísérletei alapján a perlitből és ke- ramzitból készült építőanyagok gyártását. Képünkön az intézet munkatársai különböző anyagból készített téglates­teket készítenek elő szilárdsági vizsgálatra. (MTI Foto — Fényes Tamás felv.) V////W///////W/////////////////////////////////////////////W//////////////////W/// Ami van és ami nincs Jegyzet a monon KISZ-szervezetekrál A sorolást Monoron nyolc KlSZ-alap­szex vezet van, mintegy kétszáz taggal. Még sincs Monoron iga­zi KISZ-élet. Ha az olvasók csak a szűkszavú tényekre len­nének kíváncsiak, már be is fejezhetném az írást. De nem kötelességünk-e vallatóra fog­ni a puszta tényeket, hogy fel­kutassuk. elemezzük közösségi életünk fogyatékosságait, ki­vált, ha az ifjúságról van szó? Ilyen gondolatok foglalkoz­tattak, amikor sorraj ártani a monori KISZ-szervezeteket. Első utam a Kefegyárba, Faze­kas Benő KISZ-titkárhoz ve­zetett. Huszonhat tagjuk közül több mint a fele leány. Két ki- szista munkaverseny brigádjuk van. És hogy szorgalmasak, bi­zonyítja, hogy vasárnap ro­hammunkán voltak a Mendei Téglagyárban. Jól működő kultúrcsoportjuk volt, amelyet most szétesés fenyeget. Pedig még Monor környékén is sok elismerést szereztek tehetsé­gükkel, ügyes játékukkal. A KISZ-ben nincs nevelőmunka, taggyűlést ritkán tartanak, munkatervük sohasem volt. Belső kultúréletet sem élnek, holott rádiójuk, lemezjátszó­juk. televíziójuk is van. A Kefegyár kapujától csak így lépést kellett tennem, hogy a ktsz KISZ-szervezetét meglátogassam. Bubrovszky Szilárd titkár mondotta el, hogy alapszervezetük április­ban alakult meg. Tagkönyvük még nincs! Helyiségük sincs. puskáztak a gyalázatosak, felfüggesztés iik kel erkölcsi példát kellett statuálni... ... Csak ketten voltak... — harsogott felém a főigazga­tói cinizmus — csak ketten voltak,.. Varázsereje volt ennék a három hányaveti szó­nak. Egy régi, borzalmas eset emlékét idézték fel, olyan esetét, amelynek hőse ugyan­ez a főigazgató volt és amely­nek áldozatai szintén csak ket­ten voltak. Viszontválaszként megírtam ezt a régi történetet. Néhány évvel az első vi­lágháború kirobbanása előtt történt. A most annyira kara­kán főigazgató akkor még egy­szerű és szürke latin tanára volt az állami gimnáziumnak, én meg ékkor kezdtem a bir­kózást ugyanott a gimnáziumi tudományokkal. Ma is éle­sen érzem azt a szörnyű meg­döbbenést, amely bennünket, apró gyerekeket némított el az érthetetlen szerencsétlenség hírére. Egyetlen pillanat alatt olyan csöndes lett a zsibongó iskola, mint valami kripta. A tanár úrról tudtuk, hogy szenvedélyes vadász. Már ak­kor is szívesebben foglalkozott vadkacsák lepufogtatásával a város határában elterülő ná­das idillikus díszletei között, mint a számára annyira unal­mas tananyaggal, Ovidius, Még tervet sem készítettek: mivel szeretnének foglalkozni? A Nemzeti Bank fiókjában arról tájékoztattak, hogy klub­délután keretében alig egy hó­napja alakult meg a bank és az ÓTP közös ifjúsági szerve­zete. összesen tíz taggal. Any- nyit tudnál; csak jövő terveik­ről. hogy közülük többen is benn lesznek a járási KISZ re­víziós bizottságában. S bár tíz ember jelentős tevékenységei fejthet ki egy hivatal életében, munkához még ők sem kezd­tek. A földművesszövetkezetek járási központjában Bokros Teréz KISZ-titkár szintén pa­nasszal kezdte: a járási KISZ- bizottságtól eddig kevés segít­séget kaptak. Tavaly Télapó- és karácsonyestet rendeztek, ame­lyek jól sikerültek. Taggyűlést azonban ők sem igen tartanak és munkaterv hiányában nem tudják, mihez kezdjenek. Több munka, kezdeményezés fűződik a gimnázium KISZ- szervezetének nevéhez. A klubest megrendezésén kívül említésre méltó például, hogy a könyvhéten sátrat állítottak fel a Fő téren. Harmincöt diák vállalt nyári társadalmi mun­kát. Az utóbbi , időben azon­ban ez a KISZ-szervezet is sok nehézséggel küzd: felbomlott a vezetőség a negyedikesek távozása miatt, a megbízott titkár segítség nélkül bir­kózik a tornyosuló feladatok­kal. Hatszázhatvannyolc termelőszövetkezetet patronálnak az állami gazdaságok ben. A szakoktatási intézmé­nyek, tangazdaságok, elsősor­ban a tervkészítésben és a jó tapasztalatok gyors elter­jesztésében segédkeztek, az erdőgazdaságok főleg építő­anyagot adtak át a szövetke­zeteknek. A vízügyi szervek körülbelül 5000 hold öntöző­telep, 800 hold tógazdaság és több ezer hold rét, legelő lecsapolási tervét készítették el és láttak hozzá a tervek megvalósításához. Az elkövetkező időszak fel­adatairól szólva Halász Jó­zsef hangsúlyozta, hogy a gépállomásoknak és vala­mennyi mezőgazdasági üzem­nek a lehető legnagyobb se­gítséget kell adni a szövetke­zeteknek az aratás, cséplés idején. folytathatnám, de abbahagyom, mert inkább a sorozatos hibák okait ku­tatom. Sprenger István elv­társ, a járási KISZ-titkár sajnos, kevéssé ismeri az alapszervezetek életét, fogya­tékosságait. Arra hivatkozik, hogy gimnáziumi levelező hallgató és ezért még keve­sebb ideje jut a KISZ ellen­őrzésére. Természetesen, ha állandó afctívagárdát nevelt volna ki, nem fájna úgy a feje, megoszthatná a tenni­valókat. Nem csupán az új szervezetek megalakítására jutna ideje (jelenleg a gépállo­máson és a községi pedagó­gusoknál segít a szervezésben). Ilyen sötét kép festése után sem érzem kilátástalannak a monori kiszesek helyzetét. Gál János községi párttitkár elvtárssal beszélgettem, aki nagyon jól ismeri a községi fiatalok: életét. Ő mondotta el, hogy a bajoknak legfőbb for­rása az a széttagoltság, ahogy jelenleg a monori kiszesek dol­goznak. Ha a különböző kis szervezetek egy nagy alap­szervezetben egyesülnének — amit sürgősen meg is kell va­lósítani —, jobban menne a munka. Természetesen kivé­telt képez a Kefegyár, a taz és a gimnázium KlSZ-szerve- zete, ahol a feladatok sajá­tossága lehetetlenné teszi az egyesülést. Az egyesítés gondolata le_ hét. hogy egyeseknél nem­tetszést vált ki. Ezeknek azonban érvként válaszolhat­juk: Nyilvánvaló, hogy ennyi a.pró egység számára nem le­het külön kultúrtermet. KISZ- helyiséget, sportfelszerelést, táncoktatót biztosítani, mert ezt nemcsak anyagilag nem le­het győzni, de ésszerűtlen is lenne. Márpedig ha a rAonori fiatalok valóban meg akarják szüntetni ezt az egyhelyben topogást, szervezetlenséget, amely most jellemző a KISZ- szervezetekre, akkor egy erős, munkaképes alapszervezetet kell létrehozniok. Olyant, amely képes lesz klubesték rendezésén kívül egyéb ren­dezvényekre — politikai és társadalmi ismeretterjesztő előadásokra, kulturális meg­mozdulásokra stb. — mozgósí­tani a fiatalokat. Fülöp Károly Monor A MEDOSZ Központi Veze­tősége kedden folytatta ülé­sét. Halász József főtitkár beszámolójában visszapillan­tott a termelőszövetkezeti mozgalom tavaszi eredmé­nyeire. Elmondotta, hogy körülbelül 14 000 MEDOSZ- aktivista vett részt a szer­vező-munkában, s különösen a mezőgazdasági szakembe­rek, a tudományos és oktató intézetek munkatársai, taná­rai segítettek sokat. Az ál­lami gazdaságok jelenleg 668 termelőszövetkezetet patro­nálnak és segítségképpen ed­dig 141 kitűnő szakembert ad­tak át a szövetkezeteknek. Gépállomásaink is sokkal lelkiismeretesebben dolgoz­nak, mint az elmúlt évek­volt a válasz. A főigazgató töb­bet nem nyilatkozott. De a közeli napokban, egy éjszaka, amint ballagtam a sötét utcá­kon a szerkesztőségből haza­felé, valaki, egy idősebb is­meretlen, elém toppant és megszorította a kezemet ezért az írásomért. A két diákot nem ismer­tem. nevüket sem tudtam, az­óta sem hallottam róluk. Most, harminchat év után, jelentkezett az egyik. — Volt folytatása a dolog­nak — újságolta a személyesen sohasem ismert ismerős. — A cikk eljutott a kultuszminisz­tériumba. A főigazgató komoly megrovást kapott, az ilyesmit akkortájt „orr”-nak nevezték a bürokrácia tolvajnyelvén, és utasították, hogy szeptember­ben érettségiztessen le ben­nünket. Le is tettük mind- ketten az érettségit. A vizs­gabiztos akkor is ő volt, a főigazgató. Feleleteinket egyetlen szó nélkül hallgat­ta végig. Csak akkor sápadt krétafehérre az arca, amikor magyar feleletemben, egészen véletlenül, minden célzatos­ság és szándékosság nélkül, valamelyik vers tartalmi is­mertetése közben két szem­ről, két tekintetről beszéltem... Magyar László Vergilius, Cicero. Horatius vagy Tacitus szövegével. Elő­ző nap is a szikes tó náda­sában kacsázott és sikerült ledurrantania egy fölötte el­húzó madarat. Zsákmánya a tó vizébe pottyant. A parton egy korhadt, lyu­kas ladik hevert. Két kis pa­rasztgyerek játszadozott a kö­zelben. A tanár úr — csak nem hagyhatta veszendőbe elejtett zsákmányát — beparancsol­ta a két gyereket a ladikba és bevitette magát velük a tó közepére. Már majd elérték a víz tetején lebegő lelőtt ka­csát, amikor felborult velük a hitvány ladik. A tanár úr szitkozódva gázolt ki a számá­ra egész sekély vízből, de a két gyerék belekeveredett a hínárba és ott veszett. Csak ketten voltak ...” — írtam a fölelevenített em­lékhez — és ha a bátor szívű vadász ezekben a végzetes pillanatokban gondolt volna rájuk, törődött volna velük, feléjük nézett volna, miköz­ben gázol a part felé, meglátja, ahogyan fuldokolnak a híná- ros vízben és tekintete talál­kozik halálba dermedő tekin­tetükkel, a most felfüggesztett két diák szemében talán rá­ismer azokra a kegyelemért, segítségért könyörgő tekinte­tekre. És azok is csak ketten voltak, mint emezek ... Írásomra mélységes csönd

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom