Pest Megyei Hirlap, 1959. május (3. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-17 / 114. szám
A LÁ THA TÓ EMBER T íz esztendeje, hogy megpihent. Addig dolgozott fáradhatatlanul; nem részegítette a- siker, amelyben bő része volt, nem kedvetlenítette a kudarc, de a méltánytalan mellőzöttség sem. Haláláról hírt hallottunk, de mi, az ifjabb nemzedék, nem tudtuk, kit veszítettünk. • A felszabadulás előtt nem ismertük — mint ahogyan nem ismertük általában a kommunista emigrációt, utána pedig — bár hazatért — nem juthatott szóhoz. Pedig nagyot alkotott; nem egy. de sok művészet múzsája kedvelte. Regényei, versei, meséi, ha nem is a legnagyobbak, de a nagyok közé emelik. "Mint filmesztétát, azonban a legeslegnagyobbak között tartjuk számon. Üttörő volt, olyan egyénisége a filmművészetnek, aki nemcsak korának, de minden időknek tudott és tud hasznosat, követésre érdemest tanácsolni. Hogy a filmművészet itt tart. ahol tart, az Pudovkin mellett talán elsősorban az ő érdeme. És hogy a magyar filmművészet soká zsákutcában topogott, azért is történt, mert nem ismertük, nem követtük esztétikájában azt, amit ránk hagyományozott. E gy esztendeje, 1958-ban jelent meg először magyar nyelven az a kötet, amelyik két művét közkézre adja. A látható ember és A film szelleme. Két tanulmány a sok közül, az első 1925-ben, a másik 1947-ben látott napvilágot. Másutt, külországban. \Az elsőben a némafilm esz- tefcsáját adja, a másikban a hangosfilm művészetének princípiumait határozza meg, vitatkozva önmagával és másokkal, eszmei, művészételméleti és technikai téren egyaránt. Regényt — írtak előtte mások is. Verset szintúgy, színdarabot is. De meglátni a Lu- miéré-i mozgóképszínházban, az első, kezdetleges mozgóké- kepben egy új, mindennél népszerűbb és fontosabb művészet csíráit: ez az ő elévülhetetlen, eléggé el nem ismerhető érdeme. ő már 1925 előtt látta, és meg is írta, A látható emberben. Es 1947-ben mennyivel többet látott, mennyivel mesz- szebbre pillantott! . Azt írja, ismerve a természeti és társadalmi törvény- szerűségek különbségeit: „A művészet jövőjét nem lehet örökérvényű esztétikái törvények alapján megjósolni, mint a napfogyatkozást az asztronómia segítségével. A döntő tényezők maguk is állandóan alakulnak, változnak.” És a maga mondottak ellenére jósolt. Azaz mégsem. Többet tett ennél. Megkereste és meghatározta azokat a törvényszerűségeket, amelyeknek felismerése és alkalmazása révén az új művészet szárnyakra kapott. Meghatározza A film szellemében a kapitalista film alapvonásait, keresve az okokat,* dialektikusán vizsgálva az ok és okozat, a filmgyárak versenye és a művek seké- lyesedése közötti összefüggéseket. „A látás művészete — írja — nem sokáig marad azo-k művészete, ttkilk nem akarnak látni. Nem fejlődhet Iki azoknak a kezei között, akiknek sok a rejtegetni valójuk. Rossz művész az, aki ellenzőt rak a felvevőgép lencséjére és fátylat a felvétel tárgyára. Nem használhatja teljes értékűen művészi kifejezőeszközét. Hiszen a küzdelem előtt kénytelen eltompitani fegyvere élét.” Ö már látta, hol a film igazi hazája. „A Szovjetunió társadalmának szelleme nem ellenkezik a film szellemével. A filmfelvevőgép elvei azonosak a szovjet elvekkel... A film szelleme ... a haladás szelleme ... Ez a szellem meghatározza a filmnek azt a hivatását, hogy ^ népi művészet, a világ népei- ^ nek művészete legyen.” & S okan akadtak előtte is, | utána is, akik beszéltek a § 'j képszerűségről, mint a film ^ sajátos formanyelvéről és szót 5 se szóltak a tartalomról. So- ^ kan, figyelmen kívül hagyva S a film sajátos nyelvezetét, $ csak a mondanivaló fontossá- ^ gát fejtegették, formalistának ^ bélyegezve azokat (Balázs Bé_ ^ lát is), akik tisztán látták azt, ^ hogy a tartalom tiszta kifejté- | sere csakis a megfelelő forma ^ alkalmazásával nyílik lehető- ^ ség. Ö ezt vallotta. A tar- ^ talom és megjelenítési for- § ma egységének apostola volt $ (ha szabad ezt a kifejezést^; olyan materialista esztétikusra alkalmaznunk, mint ő). Sj De nemcsak írt, cselekedett ^ i« Balázs Béla. A Patyomkin páncélos, az k Aranyláz, az Intolerance, a | Szentpétervár végnapjai mel- f lett olyan klasszikusa is van $ a filmművészetnek, ezúttal a | hangosfilm művészetének, | mint két lángoló kommunista s alkotóművész, Brecht és Ba- | lázs közös szülötte, a Három- § garasos opera. | Aki látta, nem feledheti. ^ Örökké emlékezetes, hogyan ^ eleveníti meg Balázs Béla a ^ halhatatlan. regényt, majd § színpadi művet a film vász- § nán is, hogyan leplezi le, vesézi ki — hűségesen Brecht ^ mondanivalójához — a kol- ^ duskirályokból. gengszterek- § bői, bankárokból, korrupt ^ rendőrtisztekből összeszövetke- ^ zett vezető réteget, a szemé- ^ lyében megtestesült kapitaliz- ^ must. _ § Kevés szóval, közérthető, § döbbenetes képekkel dolgo- § zik. ^ Egy elszabadult ló; a hall- ^ gatagon felvonuló tömeg, § amely a kietlen sötétségbe $ vész.; egy gyors montázs; egy í> felvillanó fénysugár — re- ^ gényfejezefekkel egyenértékű. ^ Az esztéta — nemcsak ebben ^ az alkotásban — bemutatta, ^ hogy nemcsak az elmélet ki- ^ magasló egyénisége, hanem a $ gyakorlat embere is. S TTogy voltak tévedései? ^ Hogy a technikai fejlő- ^ dés, a gyors haladás néhány ^ tételét maga mögött hagyta? $ ............................................. J x \\\\\\\\\\\\»\\\\\\\\\\\\\\\^^ BALÁZS BÉLA; Balázs Béla Tábortűz mellett vörös őrségen Tábortűz mellett, régen, nem régen, . Szatmármegyében, Sárosmegyében, Sokszor feküdtem vörös őrségen Páston elnyúlva. Fejem a nyergen, kezem a puskán, Hanem a szemem a csillagos égen. • Fegyvert pucoltunk, sebet kötöztünk, Üszkös haragon szikkadt a könnyünk, Sok jó elvtársunk nem ült már köztünk Vörös őrségen. Mégis dúdolva, mese és nóta Nyájas anekdota járta közöttünk. Éltét elszánta. Holnap meghalhat. TJszítni öt már n*m kell szavallat. Életről szépei örül ha hallhat Tábortűz mellett. * ,,Hát miért vérzőnk, ha nem a szépért? Mesélj Balázs Béla. Hűvös a harmat.” Hej regő rejtem, el ne felejtsem, Vérben és szennyben, sírva is sejtsem. Emberről álmunk el sohse ejtsem Vörös őrségen. ígéret kincsét, emberszív báját, Élet édességét szívemben rejtsem. Miért harcolnánk, ha ez nem volna? Bár elrabolva, bár elhantolva? Hogyha mesém nem igazat szólna Tábortűz mellett? Lehetne — szépség bárhol is sejlik: Énekembe vágyam mágnese vonja. Regős, mit adsz te holnap csatára? Tápláló hitet kenyereszsákba, Robbanó álmot a patrontásba, Vörös őrségen. Hogy szerethessed, amért csatázol. Nem ingyen indulunk, pajtás, halálba. Tábortűz mellett most is mint régen Dalolgatok még vörös őrségen. Mi szépet látok, mesélem szépen. Kobzosnak dolga. Fejem a nyergen, kezem a puskán, Hanem a szemem a csillagos égen. I § Balázs Béla: $ ŐSZI VARÁZS \ § Most gyerünk innen, mert jön a varázs. Vörösen áll a nap a hegy fölött, S a sárga hegy mögött ott áll az ősz. ; Gyerünk, gyerünk, t Nézd, izzó érccé válik j. Az erdő már és a lombfödte föld. £ • Késő. A dermedt rézerdőben állunk. Js Ne mozdulj már. Egy gally törjön belőle: ; S megkondul. dördül hetedik határ És sorsod mélye visszhangozik tőle. t Ne mozdulj már, mert felriad a zajra. ^ Most hallgasd, hogyan hullnak szelíden | Kis érclevelek pengő .érctalajra. ^ Halk harangjáték. ^ Az erdő dalol, ^ S temetkezik csendes búcsúztatóval. J Nézd, ott a nap a hegy mögé hajol. ^ A hegy mögött, ahol a köd vonul. J Egy óriás zokog hangtalanul. maga, másika pedig szomszédja. És össze voltak nőve. Dzsang-Be nagyon elcsodálkozott és megkérdezte a mutatványos embert. Az pedig így felelt: — Te már tudod, hogy még az éjjel meghalsz. Itt láthatod újraszületésed testét. így leszel összenőve szomszédoddal egész következő életedben, hogy még mozdulni sem tudsz majd nélküle. Ne bántsad hát őt, hanem békülj ki vele! Miután a vén Dzsang-Be ezeket a szavakat meghallgatta, megint gondolkodóba esett, és lehajtott fővel kiment a sátorból. Fu-Hi pedig — mert ö volt a mutatványos ember — vidáman repült fel égi hivatalába, hogy legjobban elrendezte ezt az ügyet. A vén Dzsang-Be közben hazament. Még volt egy kis idő a második éji őrségig. Eltépte a békülő levelet. Előkotorta a fáklyát és meggyújtotta. így szólt: — Ha egész következő életemben úgyis össze leszek nőve szomszédommal, akkor bőven van ráérő időm, hogy kibéküljek vele. Örült ennek, mert hiszen nem_ volt haragtartó ember. Aztán átment a , fáklyával szomszédja házához és meggyújtotta. — A gyűlölet görcsös csomóját — mondotta — fel kell üldözni még ebben az életben. Aztán lefeküdt ágyába és 'megelégedetten halt meg. A MENNYEI FŐ ÚR Ű20M_ ban egy aranysárkányt küldött Fu-Hihoz és elhivatta. Nagyon haragudott és csúnyán lehordta a kezdő istent ügyetlensége miatt. •Aztán büntetésből egy nagy hegyet borított rá. Azért volt Fu-Hi ezer évig e9ü hegy alatt. FU-HI ezer évig egy hegy alá volt temetve. így büntette meg őt a mennyek Fő Ura ügyetlenségéért. Ez rövidesen Fu-Hi emberi halála után történt, mikor megkapta a Barátság Istenének állásába való kinevezését, de hivatali dolgát még nem régóta végeztetés nem is volt még bevezetve a császári áldozatok lajstromába. Egyszer egy aranysárkány jelent meg nála követként, és a mennyek Fő Urához rendelte. Akkor Fu-Hi felhőket füs- [ tölt bokáiból és felrepült. El- ; szállott a tizenkilenc holdház \ mellett, a harminchárom ; mennyországon keresztül, fel a j nefrittrónusig. Ott ült a meny- \ nyék Fő Ura és aranysárká- : nyok másztak be fülén és ! kúsztak ki orrlyukaiból. ■ — Fu-Hi — szólott a meny\ nyék Fő Ura —, te még csak i rövid idő óta vagy hivatalod- I ban, neked gyakorlatra van ; szürhéged. 'Látod-e, odalent á \ héthajlású folyó partján áll i egy Dzsang-Be nevű vén em- \ bér.,Látod-e, hogy égő fáklyát ; tart kezében és éppen abban i van, hogy felgyújtsa szomszéd- \ ja házát. Szállj le és békítsd ki : egymással ama két szomszédot, \ mert az ő sorsuk nagyon mé- i lyen össze van kötve egymás- \ sál. ; Fu-Hi nagyon megörült en- : nek a. megbízatásnak, mellyel \ rátermettségét bizonyíthatta, : és gyorsan leszállóit a har- j minchárom mennyországon ; keresztül és a tizenkilenc j holdház mellett el, le a földig ; és egy bölcs tudós képében ; megjelent Dzsang-Be mellett, j mikor az éppen szomszédja I eresze alá tartotta az égő fák- : Igát. ; — Megállj! — kiáltott rá. — i Ne bántsd többé a te szomszé- \ dódat, hanem békülj meg vele. Mert mélyen össze vagy te kötve ővele. A vén Dzsang-Be megfordult és sokáig némán nézte Fu-Hit, aztán ekképp szólott: — Tudós embernek látszol, mert olyan a szemöldököd rajza. De mit tudsz te mirólunk, szomszédokról? Az én szomszédom hajdan ifjúkori barátom volt. De volt egy tüske kettőnk között. Es minél szorosabban öleltük egymást, annál mélyebbre nyomtuk ama tüske hegyét egymás szívébe. Eddig még sohasem bántottam barátomat. De most megvénültem és nemsokára meghalok. Ám a gyűlölet görcsös csomóját még ebben az életben kell feloldozni. így szólt az öreg, és újra felemelte fáklyáját, hogy meggyújtsa a. szalmát szomszédja eresze alatt. MEGÁLLJ! — kiáltotta Fu-Hi hangosan ijedtében, hogy megbízatása sem sikerül. — Hirdetem neked, hogy még az éjjel, a második őrváltás előtt meg fogsz halni.' Menj haza, tégy rendet házadban és tekints még egyszer utoljára körül az életben. Meg fogod pillantani jövendő életed testét, és látni fogod, hogy milyen mélyen vagy összekötve szomszédoddal. Ezt mondotta Fu-Hi, füstöt eresztett bokáiból és felszállt a felhők közé. Dzsang-Be megértette, hogy egy isten szólott hozzá, közeli halálát hirdetvén. Ezen elgondolkozott a vén Dzsang-Be, és porba nyomta a fáklya fejét. — Ha még az éjjel meghalok — mondotta —, akkor rőt haszna, ha gyűlöletem gennyes daganatát ma felvágom és kifolyatom a gennyet? Csak újra megbántom szomszédomat és nincs már időm, hogy újra kibéküljek vele. HAZAMENT HÁT és eldugta drágaságait, hogy szemfüles rokonai el ne hordják, mielőtt megjelenik az örökségi hivatalnok. Aztán békülö levelet irt szomszédjándk, és bement a városba, hogy még egyszer körülnézzen az életben. De Fu-Hi is megjelent, és sebbel-lobbal egy nagy csodát készített elő Dzsang-Be számára, akit okvetlenül meg akart téríteni. Nagyon félt ugyanis, hogy a mennyei Ur megbízatását nem tudja majd teljesíteni A vén Dzsang-Be a városban először, egy színjátékot tekintett meg. Aztán betért egy teaházba. Azután meghallgatott egy utcai énekesnőt, aki az „Árva leány panaszát” énekelte és kellemes hangja volt. Az első éjszakai őrváltás idején érkezett a mutatványos sátrakhoz, melyekben a nagy ritkaságok voltak láthatók. Az egyik sátorban összenőtt ikreket mutogattak. Kettejüknek együtt csak két lábuk és két kezük volt. A vén Dzsang-Be belépett a sátorba, mert ilyet is akart méltatni halála előtt. Az összenőtt ikrek egy asztalon állottak, mellettük a mutatványos ember. Amikor a "én Dzsang-Be szemügyre vette őket, hát megismerte, hogy az összenőtt ikrek egyike ő BALÁZS BÉLA: ÁZ ÜGYETLEN ISTEN Lelhet, sőt, bizonyos. De az iránytűt ehhez a gyors fejlődéshez ő adta a világ filmművészeinek kezébe. És elsősorban a mi kezünkbe. A pártos művész nekünk írta, amit írt, nekünk teremtette, amit teremtett. Filmesztétikája. művei: testamentum és örökség. Rajtunk. igazán csak rajtunk, felszabadult embereken és elsősorban a felszabadult. filmművészet alkotóin múlik, hogy a dús örökségből mennyit teszünk a magunkévá, és mennyit adunk belőle jó filmek és még jobb filmek formájában a köznek. Balázs Béla, A látható ember szerzője, soká láthatatlan volt előttünk. Ideje, hogy végre igazán láthatóvá legyen — az ő útmutatásai nyomán készült alkotások révén. •sssssssssssss/sssssssssssssssssssssssssssss* A KISPOLGÁRRÓL j A kispolgár önérzetét az övénél I is esendőbb körülmények csúfolá- ; sán hizlalja, hogy ne kelljen a ! megalázó valóság ellen fellázad- I nia. Mint ahogy az őrmester adja j tovább a kapott pofont a regrutá- ! naik. A kispolgár kitalálja magá- ! nak a regrutát. ! A nagyvárosok modem kispöl- Igára hirtelen felfedezte az apró [valóságokat, hogy segítségükkel | elfedje az igazi valóságot saját ! szeme elől... Innen származik az ; újább filmek élethű, kitűnő rész- ; létéi és hazug, ostoba cselekménye ! közötti, miár régóta érezhető el- ! lentmondiás is’ A tárgyilagoaság- ; nak ez az új fanatizmusa, az éilet í apróságai megfigyelésének ez a I féktelen öröme, a mindierana pi mo- S tívumoknak ez a túlzott hanigsú- I lyozása: menekülés a részletekbe !az egész elől. i v * A „happy end,f-ben megnyilat- 5 kozó optimizmus ideológiai jelenje tősége nyilvánvaló. De a modern 5 kispolgár ideológiai „helyettesí- | tése” az utóbbi időben már nem j ennyire primitív. Bizonyos ténye- j két kénytelen-kelletlen tudomásul I vesz. Csupán azokat nem, ame- ! Ivekből közvetlen következtetése- ! két kellene levonnia . * (Idézetek A film szelleméből)
