Pest Megyei Hirlap, 1959. május (3. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-07 / 105. szám

4 hírlap 1959. MÁJUS 7. CSÜTÖRTÖK REGGELTŐL DÉLIG Jegyzetek az abonyi Új Világ Tsz életéről nák a mintegy három kilomé­terre levő állomástól már a tanyáig teljesen elkészültek, csak a vezetékszerelés és a be­kapcsolás hiányzik. A szere­lőik az épületeken most vésik a falakat, hogy mire a veze­ték ideérkezik, minden elő legyen készítve. A külső mun­kálatokat állami támogatással, a belsőt pedig saját erejéből végzi a tsz. Nagy terveik vannak a vil­lannyal. Bárkitől érdeklődöm, mindenki pontosan tudja, mi minden változást hoz, ha majd bekapcsolják. Természetesen mindenekelőtt az istállókat és a lakóházakat villamosítják. Aztán villany meghajtásúra szerelik át a darálót, a kovács- és bognárműhelyt. Szeszfőzdét építenek és villanyerővel szi­vattyúzzák a vizet a létesí­tendő tízholdas kertészet öntö­zéséhez. — A villany — mondja Ma» ci bácsi, az öreg magtáros —* kihozza a várost a tanyára. Mert segítségével a korszerű világításon kívül nagyobb le­hetőség nyűik a rádiózásra, nem beszélve arról, hogy te­levíziót is akarunk vásárolni Bicikliszín Kocsiszínről meg takarmá- nyos színről már hallottam, de hogy bicikliszín is létezik, azt csak itt. a Füzeséridűlő kellős közepén tudtam meg. Egyébként ott áll közvetle­nül a jégverem előtt, falába­kon. cseréptetővel ellátva, s benne a temérdek biciklitartó solk-sok biciklivel. — Mikor építették? — for­dulok a lányokhoz. — Tavaly — felelik szinte egyszerre —, mert a kerékpá­rok addig szanaszéjjel hever­tek az udvaron, alig tudtunk tőlük járni. — Hát hány kerékpár van a szövetkezetben? — Ahány tag, annyi, vagy talán még annál is több. Mert van olyan család, ahol min­denkinek vettek. Csak az új tagok járnak még gyalog: Ta­mási Bandi. Polcsó Aranka, meg Bokor Juli.. De ősszel ők is vásárolnak maguknak. — És az öregek? Nekik 1» van biciklijük? — Mindnek. Szűcs Jani bá­csi meg Bokros bácsi csak nemrég vették és most ta­nultak meg rajta. Kinevet­tük őket, mert reggelizés­kor meg ebédszünet alatt, amíg a többiek szunyókáltak, ők fogták a biciklit, elmentek vele félre, hogy ne lássuk és gyakorlatoztak. De addig-ad- dig jártak félre, hogy egy- szercsak azt láttuk, biciklin ülve és jókedvűen csengetve kariikáznak be a tanyaudvar­ra .. s A Tamasi-,,gyerek" Mindjárt megérkezésem után történt. Az egyik idősebb em­bertől megkérdem: — Ki az Új Vüág elnöke? — A Tamasi-gyerek — fe­leli határozott hangon Meghökkenek. — Gyerek? — No, persze, ne gondolja, hogy afféle tejfelesszájú, mert olyat mi el nem vállal­nánk. Komoly, felnőtt, hó- zasember már az és csa­ládja is van. Csakhát mi, öre­gebbek, így mondjuk, mert jóformán alig múlt 20 eszten­dős, hogy 56 után elnökké vá­lasztottuk. És most, hogy a hűvös és tiszta irodában szemtől szem­ben ülök az elnökkel, az első pillanatban magam is túl fia­talnak vélem erre a posztra, ám komoly, megfontolt gon­■ dolkodása, szakértelme után ítélve, azt kell mondanom: ennél derekabb embert nem is választhatott elnökéül az Uj Világ tagsága. Nincstelen agrárproletár ’ szülők gyermeke. Kilenc éves , sem volt, amikor apja a máso­dik világháborúban elesett, s anyjával meg két kisebb test­vérével együtt kereső nélkül maradtak. 11 éves korában már kenyeret keres: előbb kiscseléd. majd napszámos a2 ■ útépítő1--' ■' aztán az öt hóié - juttatott földön dolgozik mindaddig, amíg 1951 telén belép az Uj Világ Tsz-be. Ek­kor 16 esztendős. Néhány év múlva munkacsapat-vezető lesz, majd 20 éves korában munkacsapatából feleségül veszi a szép, barna szemű Fá­bián Erzsikét. A kísérlet Ennyit vall magáról, a töb­bi már a közös gazdaság sor­sával függ össze, ami bizony ötvenhat után meglehetősen széjjel zilálódott: sokan ki­léptek, a maradék tagság az akkori vezetőség tudtával és jóváhagyásával a közös állat- állományt herdálta, a munka- fegyelem pedig csaknem a nullával volt egyenlő. Ekkor állt Tamasi István, az alig 22 éves fiatal ember a tsz élé­re. Kijelentette: „Mindenki­nek dolgozni kell: a herdálás­nak vége, ki-ki munkája sze­rint részesül a közös jövede­lemből. Aki nem ért egyet ve­le, annak nincs helye a szö­vetkezetben !” Megértették és követték. A szövetkezetben ma szilárd munkafegyelem uralkodik, aminek eredményeként a munkaegység és a közös vagyon értéke évről évre nö­vekedett. A vezetőség most a tagok érdekeltségének továb­bi növelése céljából kísér­letképpen 30 hold répaföldet 47 tag között felosztott, s az utána járó munkadíjat a ter­més eredményétől tette füg­gővé. A kísérlet bevezetését körültekintő munka előzte meg: egy holdra az elmúlt öt év termésátlaga alapján — 150 mázsa termést terveztek, ami után 47,39 munkaegységet írnak jóvá. A 150 mázsán fe­lüli termés esetén pedig a megtermelt érték 50 százalé­kát kapja meg a tag. Az ered­mény egyelőre a fegyelem erősödésében és a munka mi­nőségének javulásában mu­tatkozik meg. íme, ezt láttam, hallottam reggeltől délig az abonyi Uj Világ Termelőszövetkezetben. Ari Kálmán TÖROCSIK MARI NAGY SIKERE CANNES-BAN A magyar filmművészetet képviselő Édes Anna kedden este került bemutatásra a XII. cannes-i filmfesztiválon. A filmet háromszor is levetítet­ték. Először külön az újság­írók egy csoportja számára, a fesztiváli palota egyik kis­termében, este hétkor és féj tízkor pedig nagy bemutató­moziban került a fesztivál kö­zönsége és zsűrije elé. Törő- csik Mari és Fábry Zoltán ne­vének megjelenését a film­vásznon taps köszöntötte. A film vetítése közben is nem­egyszer felcsattant a taps. A film utolsó kcfckáinak leper- gése után a reflektorok az er­kélyen a magyar delegációt ke­resték és Törőcsik Mari fel­állva. mosolyogva, hosszan kö­szönte meg a közönség elisme­rését. A magyar delegáció tagjai­nak sokan gratuláltak. Az el­sőik között volt Jean Cocteau, a világhírű francia író, a fesztivál egyik „lelke”. Csók­kal köszöntötte Törőcsiket a kitűnő fiatal cseh filmszínész­nő, Jana Brejchová. A palotá­ból távozó Törőcsiket a fény­képészek pergőtűz alá vették és a fiatal magyar művésznőt megrohanták az autogram­kérők is. A bemutató után általában kedvező véleményt lehe­tett hallani a filmszakembe­rek és az újságírók részéről, de nem hiányoztak a bíráló meg­jegyzések sem. Egyes jelene­teket, montázsokat hosszadal­masnak ítéltek és a témavá­lasztás tekintetében is hangzott el néhány kifogás. A nagy érdeklődést bizonyít­ja. hogy a francia televízió szerdán felvételt készít Tö­rőcsik Mariról. A magyar művésznő nem kis izgalom­mal várja az eseményt. Nem azt, hogy a felvevőgép elé áll­jon. hanem sokkal inkább aggasztja az elmondandó francia szöveg. Az év végéig több mint 2000 termelőszövetkezeti könyvelő részesül szakoktatásban Szerdán délelőtt a Földmű­velésügyi Minisztériumban ta­nácskozást rendeztek a megyei termelőszövetkezeti főkönyve­lők. A tanácskozáson dr. Papp Lajos, a minisztérium pénzügyi főosztályának vezetője tartott előadást a termelőszövetkeze­tek számvitelj munkájáról. Az éveleji fejlődés időszaká­ban általában egész községek léptek a közös gazdálkodás út­jára, országszerte nagyterületű termelőszövetkezetek alakul­tak. Többezer holdas gazdasá­gok számvitelének vezetéséhez pedig már igen komoly szak­mai felkészültség szükséges. Világosan kell látni, hogy a hozzáértéssel vezetett könyve­lés, rendszeres közgazdaság) elemzés nélkül nagyüzemi gaz­daságot vezetni nem lehet. Az év végéig ezért több mint 2000 termelőszövetkezeti köny­velő részesül szakoktatásban A napokban ér­tekezletet tartot­tak a ráckevei já­rás KISZ-titkárai és sportvezetői a szigetszentmár- toni úttörő-üdülő­ben. A VIT sport­jelvényszerző ver­senyről, a nyári spartakiádról. az ifjúság nevelésé­ről tanácskoztak. A hírek szerint az értekezlet jól si­került. Néhány főbb mozzanatát meg is örökítették: Első kép: A me­gyei KlSZ-bizotl- ság kiküldötte el­lenőriz. Második kép: Értekezlet közben. Harmadik kép: Bemutatják, ho­gyan kell spor­tolni. Negyedik kép: Azért volt ilyen is. 0öRße Tül°n 4% 4% 4% ♦ V ♦ Az egészségügy katonái Fiizeséri dűlő 24 Ez a hivatalos helyrajzi neve az abonyi Űj Világ Ter­melőszövetkezet központi ta­nyájának. Az idősebb generá­ció tagjai azonban még min­dig „Tóth—Magyar” tanyának mondják, mivelhogy a fel- szabadulás előtt egy Tóth, meg egy Magyar nevű kulák kö­zösen birtokolta és az öregek nyelve már nehezebben for­dul a mai elnevezésre. Pedig a régi tanyából már csupán egyetlen épület, az egykori „gazdalakás” van meg, a többi az utóbbi évek során készült vagy teljesen át­alakították. Maga a volt gaz­dalakás is csak külső formá­jában emlékeztet a régire, be­lülről viszont a tágas lakószo­bákat irodává, KlSZ-helyiség- gé és kultúrteremmé építették át. A kultúrterem ajtaja egyébként most tárva-nyitva van, s belsejéből jókedvű leánykacagás, vedercsörrenés és vízcsobogás hallatszik ki az udvarra. A KISZ leánytagjai súrolják, takarítják a helyisé­get, hogy eltüntessék a május 1-i bankett nyomait. Miközben serényen dolgoznak, a szájuk egy pillanatig sem pihen, a téma még változatlanul a mi­napi mulatság: ki kivel tán­colt a legtöbbet, meg, hogy milyen volt a torta és borjú­paprikás, amelyet maga Mu­csányi néni, az abonyi Kos­suth Szálloda szakácsnője fő­zött. Az iroda körül elterülő tá­gas udvaron látható még az új sertésfiaztató, mögötte Szabó Pál szövetkezeti kanász korszerű lakóháza, a borház — amelyen a nádtetőt néhány éve cseréppel cserélték fel —, a dohánypajta, a magtár, a jégverem, valamint a kivágott akáctörzsekre épített szekér­szín. Ember alig tartózkodik a tanyában. A vidáman sikáló lányok kivételével csupán né­hány fogatost látni, amint trá­gyát viliáznak a szekerekre, no meg a magtártíst és a ta­nyagondnokot. A többiek a határban vannak: szőlőt kapál- nak, répát egyelnek vagy a kertészetben dolgoznak. A tanyagondnok Látom én már jó ideje azt a szőke bajuszú idősebb em­bert, aki a tanyaközpontnak hol az egyik, hol a másik pontján bukkan fel, kulcsokat zörget, szerszámokat ad ki vagy éppen rákiabál a sertés­ólat tisztogató gyerekre, mond­ván. hogy már megint nem a kijelölt úton hordja a trágyát, elszórja, teleszemeteli vele az udvart. — Kiféle itt ez az ember i— kérdem a kiszes lányok egyikétől. __ Hát maga meg nem t udja? — csodálkozik rám nagy szemekkel —, ő itt a ta­nyagondnok .:. Oravecz Pista bácsinak hívják.: s A többit közvetlenül tőle tudom meg. Éppen Terék Marci bácsival, a magtárossal vitatkozik valamin, amikor hozzálépve megkérdezem: — Mondja már meg, hogy tulajdonképpen mi a tanya­gondnok feladata? — Sokféle — mondja. — Én felelek itt majdnem min­denért. Én adom ki a szerszá­mokat, az abrakot, ügyelek a tanya rendjére, a parkra, a fiatal csemetékre, virágokra, hogy a szövetkezet környezete mindig csinos és tiszta legyen. Akaratlanul is körülnézek. Valóban meglátszik a keze munkája. Az iroda előtti tér­ségen színesre festett cölöpök­kel körülvéve friss virágágyak sorakoznak, a bejáró utat és a tanyaudvart pedig gyenge facsemeték övezik. — Nem gázolják le őket az állatok? — Gondoskodtunk róla, hogy ezt megakadályozzuk. Ugyanis a jószágok csak a számukra kijelölt úton tár­hatnak. Villany akar lenni Erről hallani most legtöb­bet a szövetkezetben. A be­tonoszlopokra szerelt vaspóz­csapást merjen a va­lamikori magyar rém, a „morbus hun- garicus”-ra, a tüdő­vészre. Működésünk során a falvak és városok sok ezer la­kóját vetjük alá a vizsgálatnak. Akit a feldolgozott rönt­genképek alapján betegnek találunk, azt további vizsgá­latok után gyógyke­zelésben részesítjük — a teljes gyógyu­lásig. Ugyanígy já­runk el azzal is, aki­nek a szivét látjuk betegnek. Az éves statiszti­ka szerint Csongrád megye után nálunk a legkedvezőbb a tbc-s betegek és ha­lálozások arányszá­ma. Dr. Stark Jan­ka, igazgatófőorvos vezetésével el is kö­vetünk mindent a népegészség érdeké­ben! Naponta 800— 1200 embert vizsgá­lunk meg ... illetve tudnánk megvizs­gálni, ha az emberek egy része nem ide­genkedne a vizsgá­lattól. A helyi Vö­röske reszt-szerveze­tek a legfőbb tá­maszaink, az ö jó felvilágosító és szer­vező munkájukon múlik a mi mun­kánk sikere is! Nem tudunk to­vább beszélgetni, mert már jönnek is a további páciensek. Férfiak vannak so­ron. Amíg vetkőz­nek, megkérdezzük Zsinka Istvánnét, a helyi Vöröskereszt­szervezet titkárát, hogyan halad a munka. — Bizony nálunk is nehezen indult meg. pedig a meg­Szrdik a májusi iscrcs/iiivt Bács megye déli vidékén, Kelebia gyümölcsöskertjei­ben megérett a májusi cse­resznye. A jó közepes termést ígérő fákról szedik a cseresz­nyét, s az első szállítmányt már el is indították Buda­pestre, „Csodás hatású" növény magja érkezett Kínából A Szegedi Füvészkert, amely körülbelül 200 botanikus kert­tel tart kapcsolatot és bonyo­lít le csereforgalmat, nemré­giben sok ritka növénnyel gyarapodott. A legjelentősebb a Panax nevű erőgyökér, amelynek magja Kínából, a pekingi botanikus kertből ér­kezett. Ezt a gyökeret Ázsiá­ban „csodás hatásúnak” isme­rik. Feljegyzések szerint a Panax gyökere rendkívüli módon frissen tartja az ide­geket. Valamikor haláibünte- iéssel sújtották, aki ki akar­ta csempészni a Panaxot az országból. F \ rjyegnap délelőtt ; 1 furcsa látvány- \ ban volt részünk Ve- \ resegyházon a föld- 'tf művesszövetkezeti $ vendéglőnél. Az ét- f terem ajtaja előtt % nagyobb csoport fér- $ fi és nő várakozott. $ Azután nyílt az ajtó 4 és a férfiak bemen- $ tek... % Közelebb vitt ben- $ nünket a kíváncsi- f ság. Ott azután meg- 4f oldódott a. rejtély. Az ^ udvaron, az étterem % udvari bejáratánál 4, hatalmas autóbusz % áll: a Pest megyei £ Tüdőbeteggondozó ^ Intézet röntgenko- $ csija. Az étterem £ öltözővé alakult át: % folyik a tüdöszűrő- % vizsgálat a község- 4/ ben. $ Megkértük Huszti 4f Sándor technikai. % vezetőt, ismertesse $ munkájukat: ■ 4/ — Két éve alakult $Pest menyében ez a 'szerv, hogy végső felelő felvilágosítás nem maradt el. Re­mélem, a következő napokban — szom­batig — mindenki megjelenik, mert községünkben, ahol sajnos 1,5 százalék körül van a nyil­vántartott tbc-sek száma, különös je­lentősége van an­nak, hogy korra és nemre tekintet nél­kül mindenki megje­lenjen a szűrésen. — Szervezetünk mindent elkövet a siker érdekében, na­ponta 14 aktívánk végzi az adminiszt­ratív és irányitó munkát. Közhely. hogy egészségünk a leg­drágább kincsünk, de igaz. Es ezt a kincset védik az egészségügy kato­nái; az egészség- ügyi dolgozók és a Vöröskereszt 1á-sa- dalmi munkásai. F. M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom