Pest Megyei Hirlap, 1959. május (3. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-29 / 124. szám

1959. MÁJUS 29. PÉNTEK «Ät éltO Adriait Akik a legtöbbet segíthetnek... és tanárból nem találtak volna erre a korántsem könnyű, de nemes feladat­ra alkalmasabbat? Olyat, aki itt lakik a faluban, és érti is ezt a munkakört? Az orvos, dr. Fieszli István már túllépte életének hatvana­dik esztendejét. Igaz, még ma is frissen és nagy szorgalom­mal dolgozik. Nógrádverőce és Kismaros a körzete. Most két hónapig a kóspallag—szoko- lyai orvost is ő helyettesíti. Hozzá tartozik még egy százas létszámú szociális otthon, a nyári idényben pedig tizenkét üdülő. Túl ezen, tagja a közsé­gi tanácsnak is. Idős kora és nagy elfoglaltsága tehát érthe­tővé teszi, hogy miért nem vesz részt a falu kulturális éle­tének újjászervezésében. Kuti Géza, az iskola igaz­gatóhelyettese otthonülő em­ber. Ennek elsősorban sze- < mélyes oka van: felesége be- $ tegsége. Olykor-olykor elmen- $ nek a moziba, ez minden. Ta- $ Ián majd, ha sikerül a nyárra ; tervezett, operáció ... Jerkov ; István pedagógus — televízió- $ tulajdonos. Ez szinte estéről 5 estére leköti. Bocskoros 1st- 5 ván tanító szenvedélyes ha- 5 lász. Nemrég avatta fel nagy J ünnepélyességgel tízszemé- ; lyes halászladikját. Két pe- $ dagógus Pestről, egy Vác- 5 ról jár Nógrádverőcére tani- ; tani. Elfogadható indok, ma- $ gyarázkodás tehát bőven $ akad. Csakhogy ettől még ; nem válik elevenebbé, tar- j talmasabbá a község kulturá- $ lis élete. Pedig az igények ^ nagyok. Ezt bizonygatta a ^ tanácselnök csakúgy, mint az $ orvos vagy az igazgatóhelyet- ^ tes. Joggal, hiszen elsősorban városban dől- ^ rozó emberekről van szó, í akik ott élik le életük felét, 5 gépekkel, kulturált kö- 5 rülmények között dől- $ goznak, gyakran eljár- 1 nak a fővárosi mozikba, ^ színházakba. szórakozó- 1 helyekre. Ezzel szemben ^ a községben egy alig két- ; száz személyt befogadó, 1 eléggé elavult mozi van. 1 A Déryné Színház — ki tud- $ ja, milyen oknál fogva — ki- $ kerüli a verőcei kultúrhá- $ zat. Még strand sincs a fa- $ luban, azaz van, de mégsincs. $ mert a strand épületei a $ Ganz—MÁVAG gyár tulaj- ^ donát képezik. így aztán nem $ csoda, ha vasárnapra is ér- ^ vényes vasúti bérlettel ren- ^ delkező verőcei emberek in- ^ kább a fővárosban keresik a ^ szórakozást, mint odahaza. § Persze mindjárt más len- ^ ne a helyzet, ha új tartalom- ^ mai telítődne a kultúrház: ^ szakkörök alakulnának, nagy ^ érdeklődésre számot tartó ^ ismeretterjesztő előadásokat § rendeznének, állandó mű- i kedvelő színjátszó-csoportot ^ hoznának létre és így tovább. ^ Erre azonban mindezideig ^ nem került sor Nógrádverő- ^ cén. Kinek a hibájából, ne- ^ héz megállapítani. Egy azon- ^ ban biztos: élettel kell megtölteni a $ háromszáz személyes köz- ^ ségi kultúrházat. Az első ^ lépés talán az lenne, ^ hogy újra összehívják a ^ falu értelmiségét: a pe- ^ dagógusokat, az orvost, a ; tanács dolgozóit. S Az elmúlt ősszel történt már ^ ilyen kezdeményezés, saj- 1 nos ez abbamaradt. Az első 1 eredménytelen kísérlet azon- ^ ban nem jelentheti azt, hogy ! most már egyszer s minden- ! korra- el kell fordulni a nagy 5 céltól, le kell mondani arról. ! hogy kulturális életet te- ; remtsenek a faluban. Nem j a mi kívánságunk ez, de a $ verőcei dolgozóké. Egy ilyen megbeszélésnek! lenne a feladata: felmérni a ! verőcei emberek kulturális! igényeit, megvizsgálni a lehe- j tőségeket, és mindennek j eredményeképpen kidolgozni ! egy új, az eddiginél sokolda- ! lúbb. gazdagabb kulturális > munkatervet. Prukner Pál Az első lépések és amik utána következnek : Szokolya hétezer lakosú j község a szobi járásban. Szép S természeti környezetben íek- 5 szik; közelében van Király­írét. a ismert .üdülő- és kirán- jdulóhely. A lakosság zöme S földműveléssel foglalkozik: de í a fiatalok egyre nagyobb szám- äban keresnek munkát a város­iban. ! Szokolyán a kultúra minden j megnyilvánulása — s egy ilyen j kis faluban ez természetes is j—, a művelődési otthon kere­kében történik. Kollár Mihály, ^ a kultúrotthon igazgatója, nem j is nagyon igyekszik szétvá­lasztani az összetartozó dol­gokat: éppúgy saját ügyének s tekinti a kultúrotthon termében Nógrádverőce a Dunakanyar egyik festői szépségű községe. A vén folyó szinte a házak al­jánál hömpölyög tova. hol mél­tóságteljes lassúsággal, hol pe­dig nekiszilajodva, mikor mennyi vizét visz medrében. A folyó szeszélyessége átragadt az itt élő emberekre is. A fa­lu életének pezsgése, elevensé­ge Változó. Hol magasra csap, hol meg alig pislákol. Télen vendég, de még kirán­duló is alig téved erre a tájra. Májustól kezdve azonban ... Rövidesen megnyílik az EX­PRESS ifjúsági sátortábora. Hatezer ifjúmunkás üdül majd itt ezen a nyáron. Ugyanennyi külföldi fiatalt várnak a köz­ség melletti sátortáborba. S ki tudná megmondani, hány ki­ránduló, dunai evezős pihen meg itt? Nyáron tehát látszólag meg­élénkül a falu élete. Azért csak látszólag, mert a „bennszülöttek“’, a nóg- ráűverőceiek ekkor is a maguk megszokott. leg­többször eseménytelen éle­tét élik. A kultúrházban csak alkalomszerű a ren­dezvény. Ebben az esztendőben a Petőfi Színpad, a helyi iskola és a földművesszövetkezet színját­szói rendeztek egy-egy elő­adást. Volt ugyan néhány tánc- mulatság is, de ismeretterjesz­tő előadás már egyetlen egy sem. Vajon mi az oka ennek? Csupán az itt élő emberek kö­zömbössége, érdektelensége? Kétségtelen, hogy hozzájárul ez is. Van azonban egy másik, nyomosabb indok. A község felnőtt lakosságá­nak túlnyomó többsége be­járó dolgozó. Hajnalban: rohanás a vonathoz, dél­után: haza, majd ki az egy holdnál kisebb földekre, amelyeken elsősorban gyü­mölcsöt, zöldségfélét ter­melnek. Mire fáradtan ott­honukba térnek a földek­ről, öreg este van. Vége a napnak, pihenni kell, hogy másnap hajnalban újult erővel kezdődjék ez a különös élet. És vajon mit csinál a falu értelmisége a napi munka után? A tanácselnök, az orvos, az iskolaigazgató, a tanárok és tanítók, a tanács dolgozói? Be­letörődnek ebbe a szürke ese- ménytelenségbe Nem is akar­nak változtatni rajta? A tanácselnök, Dobróti László, új ember még a falu­ban. Fiatal, nagy tudású, ener­gikus egyéniség, szíve-lelke a hétköznapok munkáján, de ... Reggel vonattal érkezik, este vonattal utazik vissza Zebe- génybe. Ilyen körülmények kö­zött pedig senki sem kíván­hatja tőle, hogy napi munkájá­nak elvégzése után is bekap­csolódjon a falu életébe. A kultúrház igazgatója sz:n- tén utazó ember, őt munkája köti máshová, csak az estéi szabadok. De a munkától és az utazástól megfáradtán végez­het-e teljes értékű ‘kulturális munkát? Biztosak vagyunk benne, hogy nem. Természete­sén ezért nem őt hibáztatjuk. Régebben egy pedagógus irá­nyította a kultúrházat — rosz- szul. Leváltották és joggal. De vajon a húsz tanítóból működő mozi apró gondjait, mint mondjuk a zeneiskoláét, ami szorosan véve is az ő irá­nyítása alá tartozik. Mert Szo­kolyán zeneiskola is van — s mindjárt előrebocsáthatjuk, hogy nem ez az egyetlen dolog, amivel a szokolyai kultúrott­hon kitűnik a járás többi mű­velődési otthona közül. — Fejlődtünk, fejlődtünk, ez igaz, de még mindig rengeteg a tennivaló — mondja Kollár Mihály. Eddigi munkánk el­sősorban arra irányult, hogy meghódítsuk a közönséget. Ma már elég szép számú törzs- közönségünk van, főleg fiata­lok. Azonban ez még nem ele­gendő: szeretnénk a paraszto­kat még nagyobb számban megnyerni a kultúra ügyének. ! Csak így tudjuk elérni azt, i hogy á közönség nevelése és : átformálása — ami munkánk ; legfőbb célja — sikerrel meg- i valósuljon. I Hogy az eddig elért eredmé- 1 nyékét helyesen tudjuk érté- i kelni, látnunk kell: honnan i indultak el. Hogyan állott a I „kultúra ügye” Szokolyán i egy-két évvel ezelőtt?-— Siralmasan — felel a kérdésre az igazgató. — A ren- ; dezvények csak alkalmi jelle­gűek voltak, az irántuk tanú­sított érdeklődés csekély. Az öregek ellenségesen fogadtak mindent, ami új volt. A fiata­lok a kultúrotthon helyett a kocsmába jártak ..: S lassanként kibontakozik előttem a történet, amire nyu­godtan rámondhatjuk, hogy ti­pikus. Tipikus azért, mert lé­nyegében az ország összes fal­vaiban ebbe az irányba halad a fejlődés, s azért is, mert buk­tatókon keresztül vezet ez az út, s nem egy személy, egy ki­vételesen öntudatos valaki ér­te el az eredményeket, hanem néhány józanul gondolkodó ember fogott össze, akik elein­te ösztönösen, később egyre tu­datosabban -haladtak a kitűzött cél felé. Ez a cél a falu meg­mozgatása,; felrázása és később összefogása volt a kultúra ér­dekében. Nagyon jellemző ebből a szempontból Kollár Mihály útja is, aki véletlenül csep­pent bele a kultúrotthonigaz- gatásba. Abban az időben, ami­kor jóformán semmiféle kul­turális élet nem volt a faluban, a sportkör, melynek ő volt a vezetője, színielőadást rende­zett, hogy anyagi helyzetén ja­vítson. A darab sikere után kinevezték mai munkakörébe. Vonakodva vállalta el, de az­tán annál nagyobb erővel látott a tennivalókhoz néhány segítő­társával együtt. Első lépésként pénzt kellett szerezniük. Ezért a már meglevő színjátszó cso­porttal egymás után tanulták be és adták elő a legkülönbö­zőbb darabokat. Az összegyűlt pénzből meg­kezdték a kultúrház helyreál­lítását. A munkát és az ered­ményeket látva, már a tanács is segített: az elmúlt évben hetvenezer forintos beruhá­zással végre igazi otthont te­remtettek a kultúrának. Az építkezésnél sokan segítettek: az ajtókat például maga a kul­túrotthonigazgató festette, így teremtődött meg a többi közt az is, ami méltán büszkesége a saofelyaiaknak, s amit Kollár Mihály is. a legnagyobb vívmánynak te­kint: a klub. A szokolyai pa­rasztfiatalok ma már nem a kocsmába járnak esténként, hanem a kultúrott(honba; Ra­gyogóan felszerelt, tágas, tiszta helyiség várja őket, asztalokkal, folyóiratokkal, le­mezjátszóval, társasjátékok­kal, - biliárddal, zongorával. De nemcsak a fiatalok járnak ide, hanem egyre többen a negyven-negyvenöt évesek kö­zül is. A klub tagsága adja a kultúrotthon törzsgárdáját. Az ismeretterjesztő, irodalmi és egyéb előadásokat rendsze­rint a KISZ segítségével ren­dezik, mert a KISZ-szérvezet is itt, a klubban működik. Szépen fejlődik a könyvtár (ma már több rá a keret) s Szokolya ezen a téren is ered­ménnyel dicsekedhet: az ol­Minden bizonnyal sok látogató keresi fel a szentendrei kul­turális napok alkalmából a Ferenczy Károly múzeumot, amelyben a város festőművészei rendezték meg tárlatukat. Képünk a múzeum kapualját mutatja, a benne elhelyezett római sírkövekkel. (Kötzer Henrik felvétele) ^ 1953-óta kétmillió forintról ^ évi ötvenmillió forintra emel- 5 kedett a földmű vesszővel keze­itek könyvforga'ma. A forga­lomemelkedés egyrészről a fa­lusi lakosság fokozott érdek- $ lődését tükrözi a könyvek 5 iránt, másrészről a földműves- ^szövetkezeti könyvterjesztő há- tlózat bővülését dokumentálja, i A földművesszövetkezeti rend­szer keretében jelenleg 110 Jkönyvesbolt működik, amelyek í a közvetlen árusítás mellett ! több ezer bizományos segítsé­gét is igénybe veszik. Az utób- 5 bi időben rendszeresen tanul. 5 mányozzák a falusi lakosság 5 könyvigényeit. A módszeres S felmérések tanúsága szerint az í eddiginél sokkal több könyvet I vásárolna a lakosság, ha min­iden esetben megtalálná az ) üzletekben a keresett művet, t Ezekben a napokban a íöld- ! művesszövetkezetek járási í könyvesboltjainak segítségére (könyvterjesztő bizottságoik a!a- jkulnak. A bizottságok munka­ijában a járási párt és tanácsi (szervek, a földmüvesszövetke- jzetek, a nőtanács és a pedagó­gusok vesznek részt. A bizott­ságok tagjai egy-egy terüle­ten — például a nőtanács kép- Jvisélői a parasztasszönyok kő- erében — időről-időre megvizs­gálják, hogy milyen könyvet ///////////////////// Sikeres bei í A nagyhátai általános is- \ kóla szülői munkaközösségé- \ nek színjátszó csoportja az \ elmúlt napokban két ízben ts i nagy sikerrel mutatta be a ; Bolondok grófja című liárom- ; felvonásos vígjátékot. Az ; együttes eddig csak villám- í jelenetekkel, egyfelvonásosok­BOLT8AN A kép megszokott, mindennapi volt, A színhely: egy szövetkezeti bolt. Siirgés-forgás; vevők sereglenek, Gonddal bíbelődő, kisemberek. Hosszú soruk élő, színes folyó, Hullámzó és csendesen mormoló, — Ismétlődő, egyhangú éneke Száz háztartás ezer szükséglete. Fél kiló só; a mérlegnyelv remeg, Cukor, kávé... de gyorsan mérje meg! Cigarettát, gyulát és szikvizet... Huszonhat-tíz; a pénztárnál fizet. Egy pillanatig arra gondolok: Milyen meddő és öncélú dolog. Hány ember hány órája eltelik, És minden nap elölről kezdhetik. De már tudom: többet jelent e tett, Nemcsak őrzi a szimpla életet, Nemcsak erő a vett cukor, kenyér — Lehetőség, mely kincsekkel felér. Mert kit tudja: e cigaretta itt... Kinek csendesíti idegeit, S talán megváltó, új ötletet ad, Amitől egy világ lesz gazdagabb. És ki tudja? — Az a szikvíz talán Hűsítő lesz egy lángész asztalán, S tükrében villan fel a Gondolat, Melv az Embernek békességet ad. Szálkái Miklós 'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSJ Falusi k öntj vterjesztő bizattsutjuk alakulnak Évi ötvenmillió forintra emelkedett a földművesszövetkezetek könyvforgalma 1 olvasnának szívesen. Észre- ^- vételeiket rendszeresen köz- 5- ük a könyvesboltok vezetőivel, $- akik a megrendeléseknél, a $- raktárkészlet kialakításánál $- figyelembe veszik a bizottság $ c tagjainak javaslatait. A SZÖ-i- VOSZ-nál nyert tájékoztatás^- szerint, a bizottságok munkája $ . iránt igen nagy érdeklődés ta-$- pasztaiható. A kezdeményezés^ ) elismerésre talált a megyék é? $ t járások vezetői körében. ^ t Egyes helyeken a megyei. í- vagy járási pártbizottságok el- 5- ső titkárai látják el a könyv-$- terjesztő bizottságok elnökig í tisztét. Az eddig érkezett je-^ s lentések szerint már több mini § z 80 könyvterjesztő bizottság ala- $ t kult meg. Az idei könyvhéten — mint '■ a SZÖVOSZ-nál közölték — $ . minden korábbit meghaladó^- mennyiségben kerül a falvakba 5 i könyv. A könyvhéten a föld-$ : művesszövetkezeti boltok a^- múlt évinél 25 százalékkal többi- könyvet juttatnak el a falusig i olvasókhoz. Az elmúlt évek-i- ben még csak városokba, já- ^- rási székhelyekre látogattak el ^ ■ írók az ünnepi könyvhetek al- i • kalmából. Az idén már kisebb í ■ falvakban, állami gazdaságok- ^- ban és termelőszövetkezetek-i ■ ben is rendeznek találkozót azi 1 író és az olvasók között. 'SS/SSSSS/SSS//SSSSSSS s’ mutatkozás s kai szerepelt. Most azt terve- i zik, hogy a vígjátékkal há- | rom községbe: Kákára, Tó- J piószecsűre és Monorra ellá- ^ lógatnak. A bevételt az iskola ^ szertárának és szakköreinek | 1 felszerelésére fordítják. ^ Bocskai László $ tudósító. * vasottság magasabb a járási átlagnál. S nemcsak a fiata­lok olvasnak, hanem az öre­gek is. (A könyvtáros, per­sze, megint csak a kultúrott- hon-igazgató. Nem lenne he­lyesebb, ha ezt a terhet le­vennék a válláról és egy kép­zett irodalmár — pedagógus — venné át? Bizonyára még szebb eredményeket érnének el.) Két hónapja indult meg a zeneiskola: egyelőre 17 nö­vendék vesz rendszeresen zongora- és hegedűórákat. S ami a legfőbb: az egy-két év­vel ezelőtt érdektelen, és kö­zömbös falusiak ma már ér­deklődnek a kultúra iránt. Nagy sikerrel szerepel a fa­luban rendszeres időközön­ként a Déryné Színház és s Petőfi Színpad. (Kollár elv­társ most látta a Petőfi-Szín­pad Kerekeskút-előadását, s már előre „agitálja” a szoko- lyaiakat: nézzék meg, mert ilyen érdekes darabot aligha írt magyar író mostanában és ilyen előadást se igen lát­hatott a szokolyai közönség.) A közönség, megváltozását legkönnyebben a leglátogatot­tabb kulturális rendezvényen, a mozin médhetjük le. S itt bekaocsolódik a beszélgeté­sünkbe M. Szabó János, _a kultúrház helyiségében mű­ködő keskenyfilmes mozi üzemvezetője és gépésze is. — Az idén már sokkal töb­ben járnak moziba, mint ta­valy vagy tavaly előtt. Ré­gebben inkább csak a gyere­kek meg egv-két felnőtt jár­tak rendszeresen. Teltház ta­lán sohase volt. Ma —^ ha ió a film — még többen is len­nének, mint amennyi hely van. Tudok magának mutatni olyan parasztnénikét, aki ta­valy jött el először moziba életében. Eleinte furcsa volt neki, de később megszokta, s ma már rendszeresen táro­gat. Az esvik legszorgalma­sabb mozilátogatónk Lecki Lajos, a tehénpásztor, a.ci minden filmet megnéz a te- leségével együtt, leliet, háromszor is* — Meg vannak elégedve a műsorral? — Nagyjából igen. Nem rosszabb sok városi, sőt fő­városi utánjátszó mozi műso­ránál. A baj csak az. hogy a gyerekek egyre inkább kiszo­rulnak. A múlt hónapban pél­dául csak egyetlenegy olyan film volt — a Cimborák amit tizenhat éven aluliak^ is megnézhettek. Ezen sürgősen segíteni kellene. Javasoljuk, hogy a MOKÉP iktasson be legalább kéthetenként _ egy- egy ifjúsági előadást vasárnap délutánra. — A műsorral kapcsolatban még egy dolgot szeretnék szó­vá tenni — szól közbe a kul- túrotthon-igazgató. — A kísé­rőműsorban egyáltalán nem szerepelnek mezőgazdasági oktatófilmek. Pedig ez mos­tanában különösen fontos len­ne, mivel községünkben, akár­csak az egész országban, a leg­fontosabb társadalmi feladat a tsz-mozgalom erősítése. S me­zőgazdasági kisfilmeket már évek óta csak a kultúrotthon szokott vetíteni egy-egy isme­retterjesztő előadás alkalmá­val. (Erről a kérdésről — még a faluban tett látogatásom előtt — beszéltem a Fest megyei Moziüzemi Vállalat propa­ganda-osztályának előadóival is. Azzal indokolták az ilyen kisfilmek hiányát, hogy ta­pasztalatuk szerint nem ér­dekli a közönséget; a falusiak nem a saját életüket akarják látni a moziban, hanem vala­mi mást, érdekesebbet. Ügy hiszem. Kollár elvtárs véle­ményé — legalábbis szokolyai viszonylatban — helyes és irányadó lehet számukra.) A köp egészében biztató. A közönségért vívott harc el­ső szakaszát — áldozatos mun­ka árán — megnyerték a szo- kolyaiak. További munkájuk­tól függ, hogy a másik sza­kasz — a minőség csatája — milyen eredményt hoz. Csala Károly

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom