Pest Megyei Hirlap, 1959. május (3. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-04 / 102. szám

1959. MÁJUS 4. HÉTFŐ ™&Cirlai> 3 Vidáman, lelkes hangulatban ünnepelt megyénk lakossága (Folytatás az első oldalról) nem hőstett volt. Megemlé­kezett a munkás majálisokról és 1919-es első szabad május elsejénkről. Kedves színfolt Volt az ün­záport árasztottak az erdőre, a falura. Szerényebb körül­mények között, nem is olyan szép környezetben, de a ter­melőszövetkezetek azért mégis megtartották a nagy lako­mát. Az előrelátó Dimitrov A nagykőrösi Arany János Gimnázium fehér blúzos lányai népségén a KISZ-szervezet két tagjának szavalata és a Petőfi-iskola énekkarának fel­lépése. A nagygyűlés után a ter­melőszövetkezetek tagjai ki­vonultak az új erdőbe, ahol már várta őket a májusfa, ze­ne és az ünnepi ebéd. Hanem a felhők, amelyek eddig hő­siesen tartották begyükben a sok vizet, mindent elsöprő Termelőszövetkezet a köz­pontban is berendezkedett az ünnepségre, mert hátha... és igazuk lett. Elmaradt a zsákbanfutás, kötélmászás, a labdarúgómér­kőzés és egyéb szórakoztató műsor, de a termelőszövetke­zetek tagjai mégsem unatkoz­tak. Vidám hangulatban, ke­délyes beszélgetéssel, tréfák­kal telt el a délután. Ötletes dekorációk a ceglédiek menetében Termelőszövetkezet a jól be­vált itatásos borjúnevelést mutatta be, a Dózsa Népe fia­tal táncosai frissen ropták a csárdást. Vidámság, énekszó jellemezte a város termelőszö­vetkezeteinek felvonulását. A május elsejei seregszemle az Internacionálé hangjaival ért véget. S bár az eső El­mosta a délutáni szabadtéri velődési otthonokban és ét­termekben. Szentendrén neteltek, utánuk az üzemek, vállalatok, intézmények dolgo­zói zászlókkal, táblákkal, ké­pekkel, feldíszített autókkal, szekerekkel. A mintegy két kilométer hosszú menetben itt is, ott is táncraperdültek a kü­lönböző népi viseletbe öltözött tánccsoportok. Szabó Béla elvtárs, az MSZMP városi bizottsága tit­kára megnyitó szavai után Sziráki Ferenc elvtárs, a városi tanács elnöke szólt az ünnep­lőkhöz A Váci Hajógyár felvonulása Négyszáz pirosny al&kcndős úttörő Aki repülőgépről megpil­lanthatta volna május 1-én délelőtt Nagykőröst, vörös és nemzetiszínű zászlóerdőt lá­tott volna. A felvonulás fél tízkor kezdődött, amelyet 400 vörös nyakkendős úttörő nyi­tott meg. Utánuk következett a gimnázium. Százötven matrózblúzos gimnazista lány orgonaesővel árasztotta el a tribünt. A sokszoros élüzem kon­zervgyár szemléltetően mu­tatta be a gyár fejlődését, majd a gyár autóra rakott napközijében a munkások gyermekei játszottak, míg a Az abonyi Üj Világ Tsz lovasai a felvonuláson. menet elhaladt a dísztribün előtt A felvonulók között mene­teltek a Ládagyár, a Faáru­gyár dolgozói, a városi tanács* a posta, a gépállomás, az ál­lami gazdaság, a termelőszö­vetkezetek dolgozói. Egy órás felvonulás, hatezer részvevő Vácott Csütörtökön este örömtüzek gyulladtak a váci Pokol-szige­ten. Százak és százak sétáltak le a Duna-partra, hogy gyö­nyörködjenek az úttörő állo­más és a Dunai Hajógyár csó­nakkaravánjának látványos felvonulásában. Május 1-én reggel langyos eső permetezte a várost. Fú­vószenekar és hangszórós gép­kocsi köszöntötte a város la­kosságát. Mire megkezdődött a gyülekezés a felvonuláshoz, felszakadoztak a felhők és ki­sütött a nap. A hosszú menet legelején az úttörők fehéringes csapata ha­ladt. Nagy tapsot kaptak, csak­úgy, mint a mögöttük haladó KISZ-csapat, a sportolók, az általános- és középiskolások felvonulói. Az üzemek között elöl haladt a Porte-gyár. Lenyó László igazgató vitte a Minisz­tertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját. Sokan „mes­terségük” címerével vonultak fel. így a Forte-gyáriak hatal­mas fényképezőgépet, a Dunai Hajógyár dolgozói autóra sze­relt vízibuszt, a fonógyáriak pedig orsókkal körülölelt föld­gömböt vittek. Az építőipari vállalatok felvonói falat húz­tak a lovaskocsira helyezett épületrészen, a Könnyűipari Öntöde pedig csapolást muta­tott be a dísztribün előtt Egy óráig tartott a felvonu­lás, amelyen mintegy hatezren vettek részt. Ünnepi nagygyűlés Abony ban Zászlódíszben várta Abony május elsejét. A felvonulás után nagygyűlést rendeztek, amelyet Mádi Béla elvtárs, a központi pártbizottság titkára nyitott meg. Varga Ferenc elvtárs, a járási pártbizottság másodtitkára mondott ünnepi beszédet. Az ünnepségen mutatkozott be a község egyesített, há­romszáznyolcvan tagú ének­kara, amelyet Szabó Sándor* a helyi zeneiskola igazgatója vezényelt. 1 A Dunai Hajógyár felvétel­re keres saerhcaeti lemosta kníos, vasess tergá lyos és alumínium hegesstó szakmunkásokat. Jelentkezni lehet a vállalat központjában: Vác, Derecskei-dülő Telefon: 323. met, míg odaadtam. S hogy mivel nyugtázták az ajándé­kot? A bácsinak úgysem kell. Biztos, el sem eresztené. S harsány diadalüvöltéssel ron­tottak vissza a többiek közé. A párt és a kormány ve­zetői már jóval a felvonulás megkezdése előtt megérkeztek a térre! Mindenhonnan hívó hangok, s Apró elvtárs, Fock elvtárs, Marosán elvtárs az* sem tudták, hogyan, melyik hívásnak tegyenek eleget? Ho­vá is menjenek, nehogy sértő­dés legyen a dologból. A fel­vonulás kezdetére beláthatat­lan folyammá dagadt a felvo­nulók serege. A Dembinszki utca vonalában hét oszlopban álltak fel a felvonulást vezető kerületek, Óbuda, Zúgló, Jó­zsefváros, Csepel. A csepeliek élén a csőgyár haladt, s nem véletlenül. A csőgyáriak kez­deményezték a 100 millió fo­rintos megtakarítási mozgal­mat, s hogy nekik is hasznuk volt belőle, azt mi sem bizo­nyítja jobban, mint az, hogy ebben a gyáregységben volt a legtöbb a nyereségrészesedés. Idős Kárpáti Albertiéi. a csepeliek egyik veteránjával beszélgettem éppen, amikor deputáció érkezett hozzánik: hallják, hogy újságíró vagyok, lenne egy nagy kérésük. Már éppen a csodálkozásnál tartot­tam, hogy no, pont a legjobb­kor, nem tudtak más időt ta­lálni, amikor felcsattant a há­tam mögött a nevetés. Forgo­lódtam össze-vissza. mit ne­vetnek, végül aztán kiderült, hogy vékony dróttal két lufit akasztották kabátom hátára, azt jöttek „visszákémi”. Igen, vidám, nagyon vidám volt ez a május elseje. Szomo­rúságot csaik a gyerekek arcán lehetett látni, akfk elgörbülő szájjal pislogtak a- elszaba­dult léggömbök után De ke­rült helyettük új, s máris vége volt a bánatnak. Marosán elvtárs üdvözlő beszéde alatt már rendeződtek a sörök, abbamaradt a beszél­getés. pár perc még, s meg­indul a menet. A járdákon szo- rongók nyújtogatják a nyaku­kat, mindent látni alkarnak, az élelmesebb gyerekek ott tró­nolnak a fák ágain, s amikor Marosán elvtárs, beáll a Vili. kerület élére, megindul a me­net. Száll a dal, az éljen, ken­dők lobognak, zászlók vörös selymét cibálja a szél, zizeg­nek a színes papírszalagok a májusfákon. Nagy taps fogadja a járdák­ról. s a tribünökről május el­seje szimbólumát, a hatalmas egyest, a három emberalakkal, a világ munkásainak összefo­gását, testvériségét jelképező alakokat, s mögöttük a négy szákasz munkásőrt, akik zász­lórengeteget visznek. S a munkásörök mögött a budapesti kerületek dolgozói, végeláthatatlan áradatban, hömpölygő emberfolyamként. Röppen a léggömbök sere­ge, s egy elkapott beszélgetés: A kisfiú: apa, mi lesz a lu­fikkal? — Látod, hogy elrepülnek. — Hová? — Mit tudom én. — De egyszer leszállnak. — Le. — Akkor menjünk oda, ahol ■leszállnak és szedjük össze... Integetnek a felnőttek és in­tegetnek a gyerekek a papák nyakából a tribün felé, ahol Kádár elvtárs és a többiek fá­radhatatlanul viszonozzák az ezernyi helyről jövő köszön­tést. A menetben mindenütt táblák. Büszkén hirdetik, hogy a munkásoknak van mit ünne­pelniük. A múlt évi terv túl­teljesítésének százalékai már kézzelfogható eredmények. De mellevük ott van az új ígéret, is: ez évi tervüket hány nap­pal a határidő előtt fejezik be, Ott lobognak a menetben Kádár János látogatóban a külföldi vendégek és a vete­ránok tribünjén. a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlói, büszkén viszik a tulajdonosók, s büsz­kén viszik a MOM dolgozói is a. táblát: tizenegyszeres él­üzem. Hatalmas erő van ebben a tavaszi áradatban. Friss, tett­re kész emberek, akik most végigvonulnak a Dózsa György út betonján, hogy itt is, akár­csak gépeik, rajzasztaluk mel­lett hitet tegyenek a név alko­tóerejének hatalmassága, le­győzhetetlensége mellett. Mennyi szín, mennyi élet­öröm. Táncosok, akik vígan ropják száz métereken keresz­tül, száll a harmonikaszó, da­lolnak az ajkak, s olykor vé­gigdübörög a téren egy-egy jelszó szövege, oszlopról oszlop­ra. kőbányaiak, angyalföldiek, csepeliek ajkán. S hogy jel­szavainkból hogyan lesz élő valóság, ezernyi, tábla ezernyi száma bizonyítja, A sok érdekes, színes, s fi­gyelmet megragadó dolog kö­zepette is akad még „szenzá- ciósabb”: Hanzelka és Zik- mund, a két világjáró cseh­szlovák mérnök, s orgonákkal feldíszített autóik, amelyeket az autogramvadászok szét- törhetetlen gyűrűje vesz kö­rül. Hanzelka szorgalmasan ke­zeli a filmfelvevő gépet, s köz­ben integet, autogramot ad, társának szól valamit, azaz annyi mindent csinál, mint egy sokat próbált világutazó­hoz illik. Szép búcsúztatás szá­mukra a prágai után a buda­pesti is, az ötesztendős útra. Diákok színes serege. A Kanizsai Dorottya-leánygimná­zium Újpestről. Száll a dal a fiatal lányok ajkáról, lobognak a kék kendők, s az igazgatónő, ár. Marx Lászlóvá szava alig tudja fegyelmezett korlátok közé szorítani a lányokban fa- szülő vidámságot. — örülnek, de van is mi­nek — mondja —. munkások, parasztok gyérékéi... s ma­guknak tanulnák, s nekik, ké­szül itt minden .., kell-e több az örömhöz? Már dél is elmúlt. S belát­hatatlan sorokban, ezernyi színben megállíthatatlanul hömpölyög a budapestiek ta­vaszi áradata. Május van, ta- vasz. S a nap is elszégyelli ma­gát. kikukkant a felhők mö­gül, százezrekkel köszönteni a tizenötödik szabad májust, az új nyarat, szocializmust építő nép harcos, eredményekben, tervekben gazdag tavaszát Mészáros Ottó műsorokat, a ceglédi dolgozók 1 késő estig szórakoztak a mű­Seregszemle ! Zászlódíszbe öltözött a vá­ros. Az ablakokban virágok és feliratok köszöntötték a mun­kásság nagy ünnepét. Kilenc órakor még szemer­kélt az eső, a piactéren mégis százával gyülekeztek az üze­mek, vállalatok, intézmények dolgozói, az iskolák tanulói. A helyőrség zenekara induló­kat játszott. Fél tizenegykor indult meg a menet az Építők sporttelepe felé. Elöl fehér blúzban, sötét­kék szoknyában az állami leánygimnázium tanulói me­t A fővaros már napokkal $ előtte díszbe öltözött. Vörösbe, t a legszebb színbe, a munkások ^színébe. Ebben a színben für- t dött a tér is, ahol május else- j jén délelőtt megindult a tava- ^ szí áradat, a főváros népének 5 vidám, beláthatatlan folyama, ^ hogy megmutassa erejét, szoli- ^daritását minden becsületes, \ békét akaró emberhez a vilá- \gon, ünnepelje a 15. szabad § májust, s emlékezzék az első, $ negyven év előtti szabad má- i jusra. \ Már kora reggel, a gyüleke- ^ ző helyeken megindult a tréfa. ^ Az eső a levegőben lógott, $ nemrég hagyta abba, persze, ihogy mindenki azzal kezdte: \ eláztok! Hogy-hogy? Hát te? ^ En — csapott büszkén a mel- S lére — s előhúzta az eddig a ^ kabát alatt rejtegetett eser- ^ nyőt. \ A Hazai Fésűs fonó táncosai § vékony ruhákban jöttek, saj- ^ nálta is őket mindenki. De ^ csak addig, amíg a közelükbe ^ nem jutott. Mert akkor „le- § bukott”. A táncruhák alatt ott ^ volt a kardigán; nem fog ki az ^ idő a fiatalokon. Már a gyüle- ^ kezéskor sem nyughnttak, már ^ ott táncolni kezdtek, csitítot- ^ ták is őket, de csak intettek: ^ majd húsz év múlva mi is csak § ácsorgunk... § A zászlók, májusfák, képek, ^ feliratok szétosztásakor min­denütt a „lufiknak”, a lég- § gömböknek volt a legnagyobb ^ sikere. Mindenki szerezni \ akart, főként a gyerekek, akik ^ ott voltak szinte mindenütt ^ ezen a május elsején, s igazuk ^ is volt: hiszen ha valaki örül- ^ az ünnepnek, akkor ők örül- ^ hetnek. Mert nekik készül eb- ^ ben az országban minden, s ^ hogy erre bizonyságot adjak, ^ mit is említsek? A csepeli gye- \ rekek honfoglalását a gyárban. \ csütörtök délután? Vagy a ^ Marcibányi téri iskolát, ahol a ^ gyerekek addig kunyerálták i ajándékba kapott léggömbö­Tjaoíu ni átadat Ragyogó napsütésben kez­dődött a ceglédi dolgozók színpompás felvonulása. Tíz érakor a hatalmas forgó föld­gömb alatt foglalták el helyü­ket a virágos tribünön az el­nökség tagjai: Babinszki Ká­roly elvtárs, a városi pártbi­zottság titkára, Szelepcsényi Imre elvtárs, tanácselnök, va­lamint a párt- és tömegszer­vezetek, az üzemek és ter­melőszövetkezetek képviselői. Babinszki Károly ünnepi beszéde után kezdetét vétte a dolgozók seregszemléje. A lég­gömbökkel integető óvodáso­kat a kisdobosok és úttörők követték. A fehérruhás általá­nos iskolások a béke betűit formálták. A gimnazisták és az ipari tanulók után vonul­tak a város üzemeinek dolgo­zói. Színpompás menetükben egymást váltogatták az ötlete­sebbnél ötletesebb dekorációk, amelyeken legújabb termékei­ket és termelési eredményei­ket mutatták be. Mosolyra derítette a néző­ket a húsipari vállalat forgó ringlispilje, a kolbászfüggöny alatt forgó kismalacokkal. De a pálmát a sütőipari vállalat vitte el. Ügyesen szimbolizál­ták a világ népeinek testvéri összefogását. ötletesen gú­nyolta ki élőképük a sok „kacsát” levegőbe bocsátó Sza­bad Európa rádióadót. Büszkén, nyílegyenes sorok­ban vonultak fel a vasútállo­más dolgozói, a kék egyenru­hás vasutasok. A városi ta­nács kertészetének dolgozói néhány pillanatra virágos­kertté varázsolták a Szabad­ság teret. A Vörös Csillag

Next

/
Oldalképek
Tartalom