Pest Megyei Hirlap, 1959. május (3. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-04 / 102. szám

rnsr kl Bi, l'Ä’Wop 1959. MÄJUS 4. HETFÖ Gazdag tavaszi-nyári útiprogram d intgkmllt ftóftrí majd hazánk szépségeiben, történelmi nevezetességeiben. Ugyanakkor a nagykőrösiek és ceglédiek különvonata Miskolc —Lilafüredre indul. A gödöl­lőiek június második vasár­napján Balatonfüredre látogat-§ nak ei. Egy héttel később Tá-| borfalváról és a dabasi járás-§ bői való kirándulók Pécsett^ töltenek majd egy emléken-^ ben gazdag napot. És sorol~& hatnánk még hosszan a kü’ön-^ vonatok változatos útvonalát,^ amelyeken augusztus végéig^ utaznak majd megyénk kirán-fc dulói. § A váci IBUSZ-iroda és a ^ megyei TIT külön autó- 8 buszjáratokat is indít má- 8 jus folyamán. Tizedikén a $ váciakat viszik a Mátrába, $ Kékes tetőre. § 5 Május 23—24-én Dedig kétna-§ pos autóbusztúrát terveznék $ V á c—Aggtelek.—.1 ósvafő—Mis- § kolc—Lilafüred—Eger—Vác út-^ vonalon. í Az Ismerd meg hazádat | mozgalom keretében megren-fc dezésre kerülő kirándulások-s nak kettős célja van. Az egyik' 8 kellemes szórakozást biztosíta-% ni a heti munkában megfáradt 8 dolgozóknak és a diákoknak.^ A másik pedig: megismertei ni § velük az országot, amelyben § élnek, s amelyért dolgoznak. | Szórakozva tanítani — így ^ fogalmazzák meg célkitfl- § zésüket a TIT megyei ve- ^ zetői, összekapcsolva mun- ^ kájuk kettős feladatát. ] S ez így igaz, mert egy ilyen] hétvégi hajó- vagy vonatki-] rándulás a kellemes szórako-l záson túl hasznos és tanulsá-j gos is, hiszen az érkezési álló-! másokon mindenütt szakveze-j tők várják az érdeklődőket, s! nemcsak megmutatják a vá- ] ros legszebb helyeit, de szíve-j sen megfelelnek minden ezzel] kapcsolatos kérdésre is. — P — j EGY TANÁROMHOZ Megbuktattál, és elvetted bizalmam, megteheted, mert tanár a neved, de hogyha egyszer belőlem is az lesz, hidd el, barátom, nem így nevelek! Bokros János ! j ISMERJÜK MEG MEGYÉNKET! EGY ALIG ISMERT KÖZSÉG került Szobra, mint vasút- és hídépítő mérnök. Ö építette a jelenlegi szép Ipoly-hidat az egykori fahíd helyébe. A nor­vég mérnök annyira megked­velte Szobot és vidékét, hogy itt telepedett le. Említettük a Fővárosi Fiúnevelő Intézetet. Luczenbacher Pál, dúsgazdag földbirtokos kastélya volt az épület valaha. Gyönyörű kör­nyezetben. a Duna-varton épült. Szob fő nevezetességei még­sem ezek, hanem törté­nelmi emlékei. Az Ár­pád-kori feljegyzésekben Zub néven szerepel. 1335-ban Zwb alakban találkozunk a nevé­vel. Nagy Lajos király 138?.- ben a község vámjogát a má- rianosztrai pálos szerzetesek­nek adományozta. A nép so­kat szenvedett, pusztult, ami­kor a portyázó törökök elől nemegyszer a hegyekben kel­lett bujdosnia. A nagy pes­tisjárvány elől is a Börzsöny erdőrengetegeiben kerestek lakosai menedéket. A népes­ség annyira megfogyatkozott, hogy az 1720—30-as években Szob akkori ura, az esztergo­mi káptalan. Nyitra környé­kéről szlovákokat telepített ide. A római korban pannó- nia ellenségei a mai Szob felöl néztek farkasszemet a római burgusok őrkatonáival. A kelták i. e. 350 táján jelen­tek meg a Dunánál. Félme­rült már az a gondolat is. hogy tőlük ered a „Duna” el­nevezés. Időszámításunk előtt a 11. században jelennek meg ezen a vidéken a germánok, qua- dok, majd a szarmaták egyik vad törzse, a jazygok he­lyezkedtek el. Ezek a külön­böző barbár törzsek sokszor egymással szövetkezve léptek fel a rómaiak ellen, mert Ok rs védeni igyekeztek határvo­nalukat. Az Ipoly és Garam menti barbár törzsek határát bizto­sította az a védfal is, amely Szob közelében, az Ipoly-tor- kolati Helembánál kezdődött és — északnyugatnak halad­va— a Szitnya-heqynél vég­ződött. Ez a védfal Helembá- tól Lelédig — az egykori le­letek szerint — égetett agyag­ból épült. Pannónia meghódítója. Au­gustus császár, jelölte meg a Dunát a római birodalom ter­jeszkedési határául: „Magnus limes imperii". Halála után a békén természetű és kénye­lemszerető Commoius császár (180—192) békét köt a barbár törzsékkel, de úgy, hogy ezzel sikerült megvetnie lábát a Duna bal partján is. A Duna bal partján épült őrtoronysor egyikének rom.jait szobon ta­lálták meg, közel az Ipoly torkolatához. A szobi római őrtorony ket­tős tornyú volt. Tégláiban a jelzés: LUPICTN1 TRB (Lupi- cini tribuni). Sajnos, a Kőzúzda Vállalat a Duna-partot bánya­törmelékkel töltötte fel, hogy az andezitet minél könnyeb­ben hajóra rakhassák a kis inarvasútról. így a rómaikori értékes és pótolhatatlan emlék a törmelék alá került. A népvándorlás: az avarok 562-ben veszik birto­kukba a mai Magyarország egész területét. Szláv elemek viszik köztük a vezérszerepet, s ezek meg - is maradnak az Ipoly és Garam környékén. Az avaraik uralmát ugyanis meg­törik a frankok Nagy Károly idejében (7S6), ds nem lépik át a Duna vonalát. így Szobon és környékén megmaradnak az avarok maradványaival együtt a szláv törzsek. Szob és vidéke 897—902 közt kerülhetett a magyarok kezé­be. Valószínűleg nem harcolk árán, mert a Szobon és környé­kén feltárt X—XI. századbeli temetők sírjai azt igazolják, hogy a magyarok a szlávokkal egymás mellett és együtt él­hettek. Az itt élő szlávok nyil­ván behódoltak a magyarok­nak. És itt érkeztünk el Szob történetének talán legneveze­tesebb és legérdekesebb emlé­kéhez: a X—XI. századbeli temetők leleteihez. Legelőször Horváth János nagymarosi tanár tárt fel az 1920—1930-as években régi te­metőket. és határozta meg a sírok leleteit. Halála után a Nemzeti Múzeum adattárába kerültek jegyzetei. Ezekből és az azóta végzett kutatásokból valószínűnek látszik, hogy Szob egykor két faluból állha­tott: egyik a mai Szob területe volt. a másik az ún. Belső- Szob. a mai Pusztaszob ,— ,.Bé­szob” — helyén. Az egykori Belső-Szob rövidítéséből kelet­kezhetett a „Bészob" — Bőszob — elnevezés. Régészeti leletek a vetkező helyeken vannak: pa­leolit ősember-nyomok az Ipoly menti löszben, a neolit­kori nyomok a Verbiedűlőben, későbbi neolit-maradványok a Kálvária-dombon, ugyanitt bronzkori lakáshelyek is, vas­kori kelta temető a mai kőzúz­ón alatt, kelta lakóhely-nyo­mok végig a mai község terüle­tén (határuk a volt Luczen- baclier-kastély kertje). avar­kori temető, közel a kőzúzda alatt levő kelta-kori temető­höz honfoglaláskori magyar— szláv temetők — szám szerint négy — a X—XI. századból. A Paplabdűlő Vendelin-föld- jein 1929—33-ban 142 sírt tárt fel Horváth János. A sírok úgy kerültek elő. hogy szőlőtelepí­tés alá forgatták a földet. Űjabb ásatásak azt igazolják, hogy a mélyebb rétegekben, a jelenlegi szőlő alatt még van­nak fel nem tárt sírak. Az ásatások anyagát — kereszt, vaslcard, vaskés, gyűrűk, haj­karika stb. — a Nemzeti Mú­zeum őrzi. A sírok elhelyezése, a temetkezés módja azt igazol­ja, hogy a temetőt a X. század közepétől a XI. század 'köze­péig használták, ide temetke­zett tehát a honfoglalás előtti avar. szláv lakosság, majd a magyarok is. A kolibai temető Szobtól észak-északnyugatra, a Kerék­hegy oldalában fekszik, a mai Ipoly vidéki Állami Gazdaság területén. (A hegy ellenSkező, délikeleti lejtőjén van a Ven- delin-földek temetője). A fel­tárt 73 sir fele már megboly­gatott, kifosztott volt. Elhelye­zésük szétszórt, rendszertelen. a temetkezés nem volt soros. A leletek — ékszerek, ruhadí­szek. gyűrűk, hajkarikák stb. — bronzból, ezüstből készül­ték. Ha a hajkarikák anyagá­nak rangjelző szerepe volt, kü­lönféle ségü'k egyben az itt élt szláv—avar népek és a honfoglaló magyarok kevere­désére, együttélésére utal. Ezt igazolja az is. hogy a „bészobi” temetőben vegyesen temetkez­tek szlávok és magyarok. Szob tehát értékes lelőhelye a honfoglalást megelőző és a közvetlen azt követő időknek. íme, mennyi minden — felfedezés, tudományos ér­ték — rejlik egy alig ismert községnek a puszta neve mö­gött! Koperniczky István j ' A megkerült festmény ! p vond Géza, az első világháború híres katonaköltőjének : '1 portréját szülőfaluja, Gyón község elöljárósága még a t húszas évek végén Tibai-Taikács festőművésszel megfestette. ! A képet a községházán helyezték el. A felszabadulást megelőző ! harcok idején azonban a festmény nyomtalanul eltűnt helyéről. 5 Gyón demokratikus községi vezetői, amint annakidején át- ; vették hivatalukat, nyomban kutatni kezdtek a kép után, amely ; azonban nem került elő. Azóta is úgyszólván minden évben ; felmerült a kérdés, hová lehetett a költő portréja és időnként ; annál is inkább megismételték a mindig eredménytelen nyo- Jmozást, mert közben megépült a község művelődési otthona, ; amelyet Gyóni Gézáról neveztek el, és a festményt az otthon­iban akarták elhelyezni. k • Néhány nappal ezelőtt bejelentés érkezett a tanácsházára, ! amely közölte, hegy a tizennégy éve eltűnt festményt, mielőtt ■ még a front elérte volna Gyónt, Kalmár László községi jegyző ] vitte a lakására, és a kép jelenleg is ott található. Kalmár ! ez idő szerint ellenforradalmi cselekmények miatt börtönbünte- i tését tölti, házában egyik rokona lakik. Ezt a rokonát szólította : fel a községi tanács a mű visszajuttatására. A felszólítás ered-.. ] menyeképpen a festmény most teljes épségben visszakerült a ] tanácsházára, csupán kerete szorul némi javításra. A javítást a : községi tanács sürgősen elvégezteti, azután a képet átadja a i Gyóni Géza Művelődési Otthonnak, amely névadója arcmását ■ a könyvtárban' helyezi eh j Sz. K. Május hatodikén indul az első kirándulóhajó Sztálin- városba. Fedélzetén több mint ezer fiatal foglal majd helyet, a dabasi já­rás diákjai, pedagógusai és a diákok szülei. Bizonyosan felejthetetlen em­lék marad majd ez a hajóút, amelyet a diákok számára ér­dekes előadás előzött meg Sztálinváros múltjáról és jele­néről, földrajzáról és történel­méről, embereiről és a Dunai Vasműről. S amit az elmúlt napokban csak hallottak, azt szerdán megtekintik. Bizonyára felmerül egyesek­ben a gondolat: miből fedezik a diákok egy ilyen hajóút költ- . ségeit? iNos, az aggályoskodók : megnyugtatására: a kirándulás mindössze tizenhat forintba kerül. Két jó mozijegy ára csupán. Ezt az összeget pedig minden diák könnyen előte­remtheti. Megéri, annyi bizo­nyos. Nem ez lesz az egyetlen ilyen hajóút. Május 8-án ugyancsak Sztálinvárosba in­dul hajó megyei fiatalokkal. Május I5-én pedig Visegrádra viszi a nagykátai járás diákjait és tanárait. A hónap végén ki­rándulóhajó indul a Leány­falu—'Visegrád—Esztergom út­vonalon is. Mindhárom helyen avatott vezetők kalauzolják majd a fiatalokat, megismertetik velük a visegrádi ásatáso­kat, meglátogatják Móricz Zsigmond leányfalui há­zát, s megtekintik Eszter­gom történelmi nevezetes­ségeit, műemlékeit. Május utolsó vasárnapjától kezdve mintegy harminc kü- lönvonatot is indít a TIT me­gyei szervezete az IBUSZ- szal közösen az ország legszebb vidékeire. Az acsaiak május végén Eger—Szilvásvárad út­vonalon gyönyörködhetnek ^ Talán nincs is szebb az uta- ^ zásnál. Utazni hajón, vonaton ^ és autóbuszon, s bejárni az or- ^ szág legszebb vidékeit. Megis- ^ merkedni hazánk szépséges § tájaival, történelmi emlékek- | ben gazdag városaival, s e ^ nagymúltú városok színes. ^ változatos, biztató jelenével. ^ Vasárnaponként ezrek és tíz- ^ ezrek utaznak az ország egyik $ részéből a másikba — kirán- ^ dúlni, ismerkedni. Itt nálunk. $ a megyében is. A TIT Pest $ megyei szervezete gazdag ta- ^ vaszi-nyári útiprogramot állí- ^ tott össze az utazni vágyó em- $ berek, elsősorban a fiatalok > számára. ^vkv^\v\\\\\\\\\v\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v\v TANULMÁNYÚTON A Magyar Zeneművészek Szakszervezete 10 tagú delegá­ciója utazott a Szovjetunióba Benkö Gyula vezetésével. A küldöttségben helyet kapott a zeneművészet csaknem min­den ágának egy-egy képviselő­je. A 14 napig tartó tanul­mányúton — szakszervezeti jó munkájáért — Bácskai József ceglédi zeneiskolai igazgató is részt vesz. Tanulmányozni fog­ja a Szovjetunió zeneiskoláit, a zenekarokat, kapcsolatot ke­res a szovjet zenepedagógu­sokkal is. A delegációra a Feri­hegyi repülőtérről TU—104- gyel utazott egyenesen Moszk­vába. s május 1-én, a munkás­ság nagy ünnepén is részt vet­tek. Színjátszó csoportok seregszemléje a nagykátai járásban című tragikomédiában reme-! keltek. ] A közönség elégedetten tá- ; vozott az éjszakai óráidba nyű- : ló bemutatóról, míg a cső-; portok kissé visszamaradva j értékelték a látottakat. ■ Én azonban — mint az ün-! nepély egyik részvevője — egy ! kis lelkiismeretfurdalást ér-! zek. mert az eredmények fel- i sorolása közepette majd meg- ! feledkeztem a hibákról. Miért! csak a járás községeinek 25 : százaléka jelent meg ezen az ! értékes bemutatón? Hiszen ! tudomásom szerint több mint! húsz csoport nevezett be a 5 Tanácsköztársaság 40. éves! évfordulója alkalmából rende-: zendő színjátszó-fesztiválra já- j rásunkból. Igaz. ugyanakkor a j népművelési felügyelő szerint j ez a bemutató független a me- j gyei fesztiváltól. Hát akkor j miért kellett benevezni? Szin- j tén a csoportok lebecsülése az, 5 hogy benevezésük- után senki j sem törődik velük. Pedig meg- j érdemelték volna — mint ez ! a bemutató is igazolta. A be- ! nevezett csoportokkal már a! tél folyamén több községben ! falunapot lehetett volna tar- S tani, a szereplők összeismerke- : dése és tapasztalataik átad&sa ! érdekében. Talán a cél érdé-i kében így még eredményeseb- : ben munkálkodhattak volna. ; J Ofella Sándor : ; Szobrot általában nem \ tudnak többet, mint azt. hogy ! határállomás, közvetlenül az : Ipoly torkolatánál, s hogy ! jelentősége emiatt egyre nő. : Tudjunk meg róla valami- \ vei többet is! \ Lakosainak száma ma hoz- \ závetőleg négyedjélezer. Szob i állomására Németország, Len- gyelország felől futnak be i vonatok Csehszlovákián ke- ; resztül, de kiindulópontja a i község az Ipoly völgyi fal- : vak autóbuszainak is. Mária- i nosztrára keskeny nyomközű i vasúti forgalma van. Hajófor- : galma Budapest és Esztergom : felé jelentős. Mint nyaraló- i hely nem számottevő, mert ! Nagymaros, Zebegény, Dömös, i Visegrád nyugalmasabb he- i lyek, jobban vonzák a pihe- \ Trésre vágyókat. A Börzsönyt is inkább Kismarosról, Kósr pallag felé indulva, járja be a turista. Szob mezőgazdasági területe i kevéssel több, mint 3000 hold. : Az állami gazdaságnak jól ke- \ zeit gyümölcsöse — főleg al- í mása — van a ,.Bészob” (Bő- i szob) határrészben. Ipari üze- ; me egy kőzúzda. j Műemlékek? Egy harokk • templom. 1774-ben épült. Az \ ősi templom, amely a mai I fiúnevelő intézet kertjében ál- í lőtt valaha, elpusztult, s a ba- ] rokk templommal — nem ] tudni, miért — már Szent ] László lett a közséa védő- ] szentje a hajdani ratrónus, ] Szent Miklós helyett. A múlt ; század közepén emelt épület \ Nils Gregersen norvég mér- ; nők háza a vasútállomással \ szemben. Gregersen 1847-ben Járási színjátszó-fesztivált tartottak április 26-án Tápió- szentmártonban. Négy iközség: Tápiószentmártori, Tápiósze- cső, Tápiószele és Nagy kát a öntevékeny színjátszói léptek fel az esti műsorban és igye­keztek tudásuk legjavát nyúj­tani A jól megszervezett bemuta­tó Várallyai Béla művelődési otthon igazgató érdeme, aki régi, jó tapasztalatait gyümöl- csöztetve — mint házigazda — .mindent megtett az ünnepélv sikere érdekében. Az érkező csoportokat Szentmártonra jel­lemző vendégszeretettel fogad­ták. Mi-nden csoport már az érkezés percében vezetőt ka­pott. aki elkalauzolta őket ki­jelölt helyükre. Itt uzsonna és hűsítő várta a tagokat, és belé­pőjegyet kaptak a bemutatóra. Talán azért is játszottak mind­annyian olyan szívvel és lélek­kel, hogy viszonozzák a kedves vendégszeretetet. Mivel a Szecső felől érkező csoportok késve érkeztek. így a kezdés is késett. De a művé­szetkedvelő szentmártoniak — akik teljesen megtöltötték a művelődési otthont — türelme­sen vártak, és kirobbanó taps­sal fogadták az ünnepély meg­nyitóját, Gajdos Gyula nép­művelési felügyelőt. A műsor első részében a komoly műfaj mutatkozott be, míg a második részében a könnyebb fajsúlyú, vdám je­lenetek peregtek. Elsőnek a tápiószentmártoni tanyavilág képviselői, Sóreg puszta színjátszói léptek szín­padra. Az Előre Termelőszö­vetkezet lelkes csoportja Gár­donyi Géza A bor című szín­darabjából az első felvonást mutatta be. Tanyai tájszólá­suk sikeresen illeszkedett be­le a paraszt-darab miliőjébe, és több szereplőjük nyíltszíni tapsot kapott. Rendezőjük — egy-két kisebb hibától elte­kintve — dicséretet érdemel, hogy a nehéz napi munka után ] ilyen együttest, tudott összeko- ] vácsolni. Ezután a tápiószecsői műve- : lődési ház színjátszói Barta: Lajos Tavaszi mámor című: egyfelvonásosát adták elő. i Minden szereplő kiharcolta a i közönség elismerését, hiszen \ külön-külön nyíltszíni tapssal: jutalmazták őket. Mégis kü-: lön ki kell emelni az Andrást i alakító Kókai Istvánt, aki a! színpadon életteli kizsákmá-: nyolt parasztot ábrázolt. Ez í nemcsak az esetleg elfogult í rendező véleménye, hanem az j ott részvevő szakmabelieké is.; A szecsői fiatalok Dobozy! Imre Szélvihar című drámá-l jából adtak egy részletet. Élve j a járási kiküldött szavaival, a ! szecsőiek műsorpolitikája el-: Ismerésre méltó. A Szélvihar j részlete, napjainkat megörö-: kítő mondanivalója teljesen: lenyűgözte a közönséget és ki- ] tapsolta a három főszereplőt. : A műsor második részében j könnyű, vidám jelenetek kö- : vetkeztek. A nagykátai két í fiatal színjátszó Cédulás em- i bere. a Szentmártonkátai Föld-: művesszövetkezet színjátszói í által bemutatott Kató vagy i Katica, és a tápiószelei Keleti: Fény Termelőszövetkezet Ki i mosogat című vidám jelene- i te mosolyra derítette a jelen-; levőket, akik tapssal jutalmaz-: ták a szereplőket. Műsorzárás- ; ként a szentmártoni régi, jó. i rutinos szereplők a Turisztika

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom