Pest Megyei Hirlap, 1959. április (3. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-04 / 79. szám

»Olyan dereka van, mint egy büszke tölgy. A szerepét remekül tudja, humor van benne. Ha színigazgató vol­nék, azonnal szerződtetném és darabot íratnék neki” — írta róla negyed évszázaddal ez­előtt az akkqrí Színházi Élet­ben Móricz Zsigmond. S hiába Olvastam el kétszer is a ripor­tot. hiába kutattam, az ilyen méltatásra érdemes személy neve után, sehol sem talál­tam. Megbújt a köröstetétleni puszta szétszórt tanyái között. Nein bányászta ki onnan sen­ki. Maga Móricz is úgy véle­kedett róla, hogy őstehetség, hogy szenzáció volt számára megtekinteni a műkedvelő előadást a rozzant tanyai is­kolában, de a nevét... elhall­gatta. Azóta faluvá embereseden a tetétleni _ puszta és öt or­szágúi ad egymásnak találkát a közepén. Innen indultam el, hogy negyedszázad múltán megkeressem azokat, akik an­nak idején olyannyira fellel­kesítették Móricz Zsigmondot, hogy öt oldalra szóló cikket írjon róluk, s benne külön he­lyet találjon a pusztai angyal­nak. A tanácson kopogtattam, de hiába. S már-már azt hittem: hogy teljesen eredménytelen kutatásom, amikor a tanács- titkár utánam szólt: Várjon csak! Most volt ná­lam Szabó Dániel, azt mond­ja, hogy ő emlékezik Mó­ric zra, hogy itt járt volna... Egyenesen a lakására men­tünk. Szabó Dániel már ión elénk. — Hallottam, mit keres. Hát én sokat tudok mesélni róla — mondja minden beve­zető nélkül. — Én a Dani bá­csi vagyok, csak így hívnak a faluban, máskülönbén Szabó Dániel, gépész. A szomszédból termetes asszonyka jön át a szóra. Az­tán a felesége is előtipeg a konyhából, ahol éppen leves­tésztái' nyújtottflgényielen, vé­konyka asszonyka, de éles- eszi. Jól tildja raktározni az emlékeket és ahol inár gátnak szalad Dani bácsi emlékezete, ott gyorsan kisegíti. Emlékeznek. Már hogyne emlékeznének, amikor Móricz Zsigmond a tetétleni pusztán járt. Nagy sár volt akkor és alig tudott kiverekedni az is­koláig. A színpadot az öreg iskolában állították fel a mű­kedvelők (az iskola ma is megvan, egyik oldalszárnya az új nevelőműhelynek). Ab­ban az időben egyedül állt a terpeszkedő nagy síkság kö­zepén, előtte széles csatorna húzódott le a Tiszához, szem­ben vele a betyárlátta kettős- csárda állt. meg az uradalmi gépészműhely. Azon túl az első tanya már másfél kilo­méterre esett. Deák Károly tanító úr diri­gálta akkor a műkedvelőket Vagy tizenkét érten át vezeti» sikerrel őket, hogy ma is em­legetik érte. S hogy a siker nemcsak helyi volt. azt bizo­nyítja Móricz Zsigmond láto­gatása. aki nem valami ven­dégeskedés befejező aktusa­ként vetődött el a vedlett­fajú iskolába, hanem egyene­sen azért utazott a sártenger kellős közepébe, hogy meg­kritizálja a műkedvelők játé­kát. Kik voltak a műkedvelők? Ä Szabó-család. — Mi játszottunk, a Sza­bók. A lányom meg én, aztán a húgom. Mit is no?... A Károlykának csizma kék, erre még nagyon emlélzszem. A lánya szól: — Egy üiásikban én voltam akkor a cigányasszony, az na­gyon tetszett Móricznak. — Én meg öreg parasztot játszottam — mondja Dani bácsi —, a Lacikonyhában meg a kocsmáros voltam. Feltámadt emlékek. Mintha tegnap lett volna vagy ma és megfogható közelben. El­szunnyadt emlékek élednek évtizedek vastag pora alól. Amikor elkezdődött az elő­adás, még nem tudták, hogy Móricz Zsigmond is nézi őket. Csak a rendezők suttogták, hogy pesti urak is jöttek, köztük egy újságíró. Aztán,,. —• Innen is hallom, ott is suttogják, hogy itt van Mó­ricz Zsigmond. Ezt már meg kell nézni. Kikukucskálok a függöny mögül (fehér lepedő­ből varrtuk), és látom, hogy valaki ismeretlen ül az első sorban, szemben a színpad­dal. Bajuszos, éltes ember, az lesz Móricz Zsigmond. Lát­szott rajta, hogy nagyon fi­gyel, nagyon gondolkodik. Éppen szünet következett és átszaladtunk a kettőscsárdába, egy kis szíverősítőre, hogy jobban menjen a szerep. Mégis a vendégek... Meg Móricz Zsigmond. Ment is az­tán ... Dani bácsi húgának volt a legnagyobb sikere. Igen csinos teremtés volt, könnyen mozgott a színpa­don, otthonosan. ..Prímás” volt a kis gárdában. Mindenki szerette és tisztelte tehetségét, szigorát. Dani bácsi így emlékezik rd — A tanítónő szerepét ját­szotta a Károlykában. Olyan dereka volt a húgomnak és olyan jól tudta a szerepét, olyan humorosan, hogy már az maga siker volt. Aztán a hangja... Nagyon szépen éne­kelt. Meg is orrolt rá a karai tisztelendő, mert azt énekelte a színpadon, hogy: „sámlit te-, szék a lábad alá. úgy bújok a a dunna alá”. Ez aztán nem ment a tisztelendő úr fejébe, hogyan lehet ilyen dalocskát énekelni. Később már 6 is nevetett, mert olyan jó volt a színdarab. 0 volt tehát a pusztai an­gyal, ő, aki a tanítónőt ját­szotta, a Dani bácsi húga — született Szabó Ilona —, aki­ről azt írta Móricz Zsigmond• „Primadonna. Ennek a kis­lánynak nagy szerepet ad­nék”. Ilonka tehetségét a többi úr is elismerte. Az egyik, egy Kárpáti ne­vezetű, azt mondta, Móric» szerint: „Kár volna a 1kislányért. ha Pestre kerülne és az lenne a sorsa, hogy szerelemre tanítsa az urakat. Csak hadd szeres­sen ő itthon és éljen boldo­gan és ne tudjon semmit a művészi nyomorúságról." Nem is vitték el soha. — Hol van most? — Nagykörösön, a gépállo­máson. Fögépész a férje, vele van. Móricz csak a színpadi je­leneteket látta, de azt nem. hogyan nevelkedett az a gyü­mölcs. Dani bácsi elbeszéléséből erről is megtudtam némely dolgot. Esténként innen is, onnan is gyülekeztek a szereplők az öreg iskolába. Ki ott tanult Raszler Károly: 1919 ság megünneplésének jegyé­ben rendezték. A művek jelentős része éppen a 19-es harcók, nagy változások idejét idézi. Es ez az idő amennyire múlt, annyira jelen is, hisz a pro­letariátus akkori küzdelmei most teljesültek győzelemmé. Az ünnepi évforduló azon ban nem szürkítette, sőt, színessé, sokrétűvé avatta a művészek témaválasztását, kifejezési stílusát. Külön öröm. hogy megyén • két is megtaláljuk a tárla­ton. Részben mint szép tá­jaink vászonra festett má­sait (például Balogh László Szentendrei házak című mű­vét), részben a kiállító mű­vészek közül jónéhány rep­rezentálja a Pest megyei fej­lett festőkultúrát (Deli Antal. Ilosvai Varga István, Pirk János). A tárlat népes közönsége bizonyság: a művészetet sze­rető emberek értékelik azt e nagy és pozitív változást, amelyet az elmúlt két esz­tendő a művészek tudatában és művészi kiteljesedésében hozott. •SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSJ* (z § Kántor Lajos: Hídépítők Levél helyett... | Hónapok óta már nem írok levelet, ne haragudj anyám, ne tördeld a kezed . . . A bánatod drágább, mint amennyit érek, sorsom kúszaságát így sem, úgy sem érted. S mit ér hazugsággal könnj'íteni órád . . .? Akár az imákkal; hiábavalóság — Azt meg tudod Édes, templomba nem járok, életem nem fénj^es; csak írok, írkálok. jaj, annyiszor mennék! Falum és Te, vártok ... S jó, mert idegenné tennének az álmok ... Kiss Deno KENDE SÁNDOR: PISTI APUKÁJA 1 X\X>XVvX\XNX\X>^JSXV<X\XXXX\XX\XXXXX>X\XXXX\XV\>XX\>XN^XXXXXX\X>X>XXXX>XXX\XXXXXXXXVXXX- /. Győri D. Balázs: MERT TETTEK MÉRIK Terved törvényét építed magadnak, s a köznapok közt vándorolsz tovább, teret társz minden nemes gondolatnak, * hogy virágozzon, s szebb legyen hazád. Alaptéglául két kezedet adtad, falat húz fel rá hiteddel az elméd, akaratodnak kristályát faragtad, úgy alkottad meg célod engedelmét. Csak az győzhet, ki hinni, s tenni mer. Már elkezdted. Ha folytatod: siker, jöhetnek holnap nehezebbek, mások. Uj hidak, gyárak, iskolák, lakások fenn hirdessenek Téged, aki így tett, mert tettek mérik emberhez az Embert! ... Délelőtt 11 órakor Pisti beszaladt a trafikba. Az olajoszöldre festett fényes pult mögött kuporgó öregasszony sohase látta ezt a gyereket, biztosan nem, különben emlé­kezne rá, hiszen az ilyen lurkó arcát nem lehet elfelejteni. Pista éppen az orrával éri fel a pultot — a trafikos néni tehát csak a szemét, meg a kobakját látja egyelőre. A gyerek gyorsan lehajtja a fejét, aztán megint felkapja és a mennye­zet irányába tekintget. Később hátrább lép és szilva-sötét nagy szemét riadtan forgatja, mintha az oldalában vagy a háta mögül csipkednék. • — Tessék megengedni, hogy 50 fillérért telefonáljak — szólal meg, s lányosán vékony a hangja. — Csak 40 fillér a telefonálás — figyelmezteti a néni. — Aztán kivel akarsz beszélni, kisfiam? — Édesapámmal kell beszélnem. így mondja: „Kell beszélnem”. — A számát tudod? — 72—84! — vágja rá gyorsan és megint az, égnek pislog. — Jajaj. drágaságom — teszi a jóságos asszony a kezét az ugrifüles gyerek kobakjára — ilyen nincs is! — Azért csak tessék megengédni nekem, mert ott dol­gozik apukám. — Hol? — A gázgyárban. — Na, megkeressük szépen a telefonkönyvben — már lapozgat is benne. — Itt van ni, látod? A gyerek rácsap, olvassa a számot, kapja is a kagylót a füléhez, közben szemét az ablakon át játékosan messzire repült égbolt felé veti és úgy pörgeti a tárcsát összevissza, hogy oda se néz közben. » — Ez így nem lesz jó — fogja meg a kezét a néni. — Majd inkább én. Jól van no, azért ne ugorj el tőlem, nem bántalak én drágám. így, szépen tárcsázunk, aztán te majd beszélsz. És Pisti máris beszél — pedig még nem is jelentkezik a szám. — Dévényi Lászlót kérem szépen! — s ezt addig ismétli, amíg odaátról is megszólalnak. És azt mondják, nem ismerik Dévényi Lászlót. Pisti pedig erősködik, hogy: — De ő az édesapám, és ott dolgozik. Beszélnem kell vele: Dévényi László, őt tessék ide küldeni! Lányos hangja most nem csivitel, hanem élesen, síró- san kiáltozik: — Vele akarok beszélni! Egyszerűen leteszik amoft a kagylót, s Pisti a kattanás­tól behunyja a szemét. — Hát hol is dolgozik az édesapád? — kérdi az öreg­asszony, s lehajol hozzá. — A villanygyárban. — Az imént gázgyárat mondtál! — Villany! — Jó, megnézzük. Megismétlődik az előbbi. Dévényi László nem dolgozik ott. A gyerek mégis vele akar beszélni, követeli. És hidegen megszakad a vonal. Az öregasszony most már félretolja a telefonkészüléket. Szemüvegét is beteszi a füzetbe, ahová a bevételeket szokta írni. Aztán visszaerőlködik, rossz lábát szidva, a pult mögé, le is ül, hogy most már ő is alig látszik — és úgy kérdi* — Dehát mit akarsz édesapádtól? — Hogy jöjjön haza. — Most? Biztosan dolgozik. — Igenis. A dohánygyárban. — Már meg a dohánygyárban! Ejnye. — Ott. De haza kell hívnom, tessék megérteni. Vastag asszony terem bent, hatalmas asszony, nylon-kö­penyben, szalma-szatyorral, nekitüzesedett lilás arccal, fel­fésült frizurával, szinte betoppan az utcáról, és lendületben pofont csap máris Pisti szájára. — Csavargó kölyke! Egyet térülök, és rögtön eltűnik! Én meg szaladgálok utána, mint aki megveszekedett! Még jó. hogy itt nyitva volt az ajtó, legalább megláttam! Mit akars» itt?! Az öregasszony feláll a pult mögött, a szemüvegét ke­resi. úgy próbál a fújtató szünetben egy-egy szót elcseppen­teni : — Az... édesapját hívta csak ... kérem ... Na, már tüzel is újból Pisti mamája, a szatyrát is majd­nem a cementpadlóra csapja, és még egyet vág a fiú füle tö­vére. — Az apját? Mi?! Még hogy az apját?! Meghalt! Mond­tam már ennek az értetlen kölyöknek, hogy meghalt! — Meghalt... ? — A trafikosasszony nem érti, hogyan lehet ezt így, ilyen élesen kiáltani. Állnak egymással szem­ben, elakadt mozdulattal — mit szóljanak? Nézi a gyerek anyját: milyen szakadozva csap fel belőle a levegő, a szája mozog, még egyszer mondaná, hogy meghalt, de a szó nem tud elereszkedni az ajkáról, csak levegőt fúj. Aztán a szemé­hez nyúl, eldörzsöli jobbra és balra ... a néni a pult mögül úgy látja, könnyes talán. ★ ... Dévényi Pisin hétéves Ichfit, nyolc még semmiesetre sincs egészen. Korán, öt órakor már reggeliznek kint a konyhában, mert Pisti mamája mosást vállalt, s nyáron jókor kell kez­deni az ilyesmit, mielőtt nekigyűrkőzik az idő. A gyerek fekete klottnadrágban ül, ahogy kikelt az ágy­ból. s öklével tördeli a szeme körül maradt álmot, Magas- 'szárú cipőjébe csak belelépett, amúgy zokni nélkül, s persze nem fűzte be. Anyja, alsóingben s elébe kötött kötényben, egyszerre melegíti a kávét, meg a lúgos vizet. Ahogy a reg­gelit gyorsan a bögrébe önti, vastag föl is cuppan bele. Pisti megrázkódik, mert nem állhatja a fölét, hányinger környé­kezi tőle. í j Egy pillantás a Műcsarn- ' ^ termeit díszítő képekre, c - ^ megállapíthatjuk, a magyar í képzőművészek idei sereg­y ^ szemléje sok újat, szépe: ^ hozott. Egy képriport rö- | vidre szabott keretei nem ^ engednek teret hosszú mél- ^ tatásnak, de tömör megfo- ^ galmazásban is: a tár!af gaz­St napközben, ki már jónéhány évtizede elhagyta a falait, de ilyenkor együtt mentek, nagy csizmában, ködmönben, rojtos kendőbe bújva. A sártól sú­lyos csizmák odasorakoztak az eresz alá, a kendők, köd- mönök a padokra, és elkezdő­dött a próba. Deák tanítómester rendez­gette a szereplőket, oktatta Szabó Ilont, lágyítgatta a le­gények szögletes mozgását, így ment ez tizenkét éven át. amíg csak a tanító úr össze­fogta a műkedvelőket — és egyetlen egyszer sem untak bele. Evenként három-négy elő­adást rendeztek. Többre nem futotta idejükből, erejükből sem, de azt a néhány elő­adást sokáig emlegették. Ide­haza mutatták be. aztán elvit­ték Ceglédre, Nyársapátra, Kőrösre és hazahozták helyé­be a sikert, meg néhány pen­gőt a bevételből. Rakosgatták szorgosan, s amikor össze­gyűlt egy kirándulásra való, elmentek a Tiszához Ve- zsenyre. Kiflit vittek maguk­kal, halat meg ott szereztek és Dani bácsi megkezdte a szakácskodást. Mert ahhoz is értett a géoek és a „komé- diázás” mellett. Ezt Móricz nem látta, az öt kísérő urak sem beszéltek róla, ezt az emléket már csak Dani bácsi, a lánya, meg a húga őrzi kegyelettel, mint valami szent ereklyét, ame­lyet nem mutatnak meg akár­kinek. (Igaz, nem is. nagyon érdeklődött utána senki.) Most mégis kinyitották a rejtekajtót. Elmesélték jó szívvel, mert jólesett nekik, hogy valaki érdeklődik, hogyan éltek va­lamikor, hogyan igyekeztek szórakozni, művelődni az is- tenhátamögötti . tanyavilág sárbaveszett cselédei. De ]o lenne, ya ezután még többször nyitogatnálc az emlékezés ajtaját a tetétleni fiatalok, szórakozásra vágyó öregek előtt. Jó lenne, mert igaz, öt liöxresút szeli ma át a falut. igaz. új iskolát, kultúr- otthont építettek, de egy szín­darabhoz elegendő szereplő- gárda már nehezen gyűlik össze. Pedig... ma már könnyebb lenne! Gáklonyi Béla Megnyílt a W. Magyar Képiómüvésieíi Kiállítás y ^ Radó Károly: Ülő leány 2 dagabb minden eddiginél, a í kiállító művészek közelebb y á kerültek az élethez, a mv y ^ hoz. talán éppen azért, mert kiállítást a Tanácsköztársa-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom