Pest Megyei Hirlap, 1959. április (3. évfolyam, 76-100. szám)
1959-04-19 / 91. szám
yi ?-.v ^ ____ ^ ( u— i hjümicMeé't hxpu/iPfest~^ \W& Na PL O ^IHllllllllllllllHUIIHlllHHIIIIIIIIUMIIIUIHMMIMIMimilllliHiMMunMiiiMnimiiMilHilHiiiHittiiiiiiiiiiimiit A váci városi művelődési ház színjátszó csoportja is részt vesz majd a színjátszó-fesztiválon. Ennek keretében ma Nagymaroson mutatják be Farkas—Dé- kány: Zeng az erdő című operettjét. * A felsőgödiek régi kívánsága teljesült. Néhány nappal ezelőtt ugyanis a helyi kultúrotthon ban megkezdődött a rendszeres balettoktatás. * Érdekes film- ankétról érkezett hír. Az elmúlt napokban a budaörsi Prés- és Kovácsoltvas- gyárban filmbemutatóval egybekötött ankétot rendeztek a Tegnap című új magyar játékfilmről. Az ankéton részt vett Ladányi Ferenc Kos- suth-díjas filmszínész is. a film egyik főszereplője. Reméljük, rövidesen más üzemekből is kapunk hasonló ankétről híreket. * Ma délelőtt tíz órakor járási ifjúsági dalos-találkozó színhelye lesz.- a fóti Gyermekváros. Hét általános iskola és egy K1SZ- éhekkar mutatja majd be műsorát. Az énekkarok szereplése után lehetőség nyílik arra is, hogy a kis énekesek megismerkedjenek a . Gyermekváros fiataljaival. ★ Még egy énekkari hír. Április 23-án a váci művelődési otthonban szerepel az országos hírű Vox Humana Énekkar Makiári József vezényletével. Ezen az estén mutatkozik be a váci közönségnek a VIT-dí- jas Szendrey- Karper László gitárművész. ★ E heti képzőművészeti hírünk Tegzes László és Dániel Kornél festőművészek rövidesen Vácott megnyíló kiállításáról értesít. A két festőművész most rendezi a kiállítás anyagát. * Megkezdődtek az előkészületek a májusban Gödöllőn megrendezésre kerülő népi- tánc-fesztiválm is. Az egy hétig tartó ünnepség- sorozat alkalmával a megyei moziüzemi vállalat ünnepi filmhetet rendez Gödöllőn. ★ Tegnap este nagy sikerrel adták elő a duna- haraszti, 1. számú általános iskola növendékei a Békakirály című dalos mesejátékot. Minden dicséret megilleti Balogh Lajosné és Vison- tai Zsigmondné rendezőket, akik százhúsz diákot szerepeltettek a mesejátékban. Ilyen nagyszámú szereplőgárdára még nem emlékeznek a dunaharasz- tiak. Az előadás kiváló díszletei Frommer Andrást dicsérik. * Dolgoznak, erőteljesen dolgoznak a tápiósze- csői színjátszók is. Ofella Sándor, az együttes vezetője írja, hogy próbálják Dbbozy Imre Szélvihar című drámáját, hetente rendszeresen hétfőn és pénteken jön össze a csoport és máris tervezik, hogy helyben három, a környéken pedig két előadást tartónak a Szélviharból. A Dankó Pista című daljátékot eddig négyszer adták, két más községben meghívásnak pedig május végén tesznek eleget. Az április 26-i, Tá- piószentmárton- ban tartandó színjátszó fesztiválra is gondolnak közben, ezen Bartha Lajos Tavaszi mámorával és a Szélvihar részleteivel szerepelnek. * Tavaly kezdték. Idén már hagyományként folytatják a szentendreiek a szentendrei kulturális napok megrendezését. Az idei ünnepségre előreláthatólag május végén kerül sor. ! FALU TAMAS: Pestrejárók Korán kelnek, mert a vonat inául, A gép siet, senkire se vár És a reggel ködös óráin túl Szigorú a hivatal, a gyár. Lelkűkben még édes álom láza, De éhen hal, Isi tovább henyél, Testüket a vonat dobja, rázza, Pesten terem nekik a kenyér. Ki-bejárnak, utaznak ők folyton, Poggyászuk a szürke napi gond. Füstöt íú és szikrázik a mozdony, S fülükbe a messzi ház zsibong. Szeretnének otthon ülni csöndben És nézni, hogy nő a kis család, De évekig, fáradtan, törötten, Utazni kell új holnapba át. Egyszer aztán végleg haza érnek, Rokkantul, vagy fáradt öregül, Jön a nyugdíj, kegydíj, nyugodt élet, Csend van kívül és csend van belül, örülhetnek majd annak, majd ennek. Messze már a hivatal, a gyár, De hajnalban mindig fölijednek. S irigylik azt, ki még Pestre jár. Lelkes Miklós: r a Óriássá megnőtt... Óriássá megnőtt az ember, Ez a nemfég még félénk gyermek: Fent az égen ha vil’ im csattant Térdrehullott, az istenekhez Úgy könyörgött: óvják, segítsék! Ne küldjenek rá semmi rosszat!,,, Rettegett, mikor arra gondolt, Hogy mit rejt burkában a holnap. Nemrégen ez volt: félénk gyermek S tán akkor gyújtott először dalra. Mikor végre — közös erővel — A maim utót csapdába csalta. A folyókra bilincseket rak. Holnap következik a tenger? ... Lassanként már egyre több művo Tolódik igaz értelemmel. Szülj neki már az ősi bölcső — Csillag okai dobál az égre. S holnap talán csillagok hátán Kilép a világmindenségbe. Óriássá megnőtt az ember, Bátor ifjúvá lett a gyermek. Indul tovább, még magasabbra: • Nincs határa a végtelennek! Ami Derkovits Gyük képkiúlhiiisa előtt történő H atvanöt .évvel ezelőtt született és huszonöt éve halt meg a magyar munkás- osztály nagy festője: Derkovits Gyula. Életműve képző- művészetünk haladó hagyományai közé tartozik. Népünk felszabadulását az illegális harcok, a kommunista párt mártírjai készítették elő. Derkovits Gyula a művészet terén küzdött a munkásosztály győzelméért. Proletárművész volt és- ebben a megjelölésben benne van életének, emberi állásfoglalásának és művészi hitvallásának teljes summázása. Az 1919-es Tanácsköztársaság művészetét az ő művészete köti össze mai képzőművészetünkkel. A forradalom összeomlása után Bécsbe került, de magával vitte a proletárdiktatúra emlékét. 1925-ben belépett az osztrák kommunista pártba, s a szónál, tolinál is nehezebb fegyverrel küzdött a szocializmus eszméjéért: festői palettája színeivel, vonalainak megdöbbentő, félelmes erejével. 1922-ben a Belvedereben tűnt fel rendezett, kollektív kiállítással, amellyel egyszerre a modern magyar festészet legkiválóbb- jai közé jutott. Festészetét és talán festészeténél is magasabb színvonalú grafikáját erős egyszerűség és mély át- érzés jellemezte, sokszor nagy- erejű. tragikus hatásokkal. Szervezetét felőrölte a háború, a szegénység és a betegség, de ő továbbra is és mindvégig eszméi megvalósulásáért, a munkásosztály szebb holnapjáért hareolt. Napjainkban is sokan emlékeznek még szikár, sovány alakjára, sápadt arcára — amelyre nagykar-imájú. puha. fekete kalap vetett árnyékot — lágy, fekete selyem, művészcsokorra kötött nyakkendőjére. Budapesten a Tamás Galéria több kiállításban mutatta be Derkovits művészetét. A galévább kotorásztam az ókmmy után. Ekkor fedeztem fel a titkát! Ha kezemben tartottam, áramlani kezdtek bennem a gondolatok. És amint megfogantak bennem, már vajúdtam: meg kellett őket szülnöm. Így került a gömb az asztalomra. Ha dolgoztam, rajt nyugtattam a bal kezemet. Hideg volt, igaz. de megnyugtatóan hűvös. És halkan, finoman sistergett ujjaim alatt, mini otthon a kályha teteje, ha víz fröccsent rá. Itt, délen, minek a kályha? És minek a téma? Jöttek a megbízatások, egyik a másik után. írtam, amit rendeltek. Ihlet? No, nem, arra nem volt szükség. A gömb a kezem alatt hűséges volt és szolgálatkész. Bevallom: én hűtlenkedtem először. Iréné estélyi ruhát kért, és nekem éppen nem volt pénzem, Lepattintottam hát egy darabot a gömbből, és eladtam. Itt mindenre van vevő. Ilyen különleges drágaságra ne akadt volna? Mint mondom, lepattintottam egy darabot belőle, a nyolcadát talán, és eladtam. Jó pénzért. És mégegyszer könnyelmű voltam. Egy sorstársam látogatott meg. Magyar, író. Panaszkodott, hogy éhen pusztul. Amit szívből ír: jó, de senkinek sem kell. Ami kellene, azt nem tudja megírni. : Megszántam. Pattintottam néki Is egy darabot, csak egy morzsányit, legyen vele bold.og. A használati utasítást mellékeltem. De a gömb, szegény megcsonkított gömb hű maradt. Legalább is én hittem-. Hónapok múltával azonban észrevettem: az én kincsem, ez a bölcsek köve, egyre kisebb. Első gondolatom: hátha nő már helyette az új? Megtapogattam a hátamat. Sehol semmi. Megrémültem. Éjszakánként felriadtam. — Mi lesz, ha elfogy? — kérdeztem magamtól. —- Mi lesz velem? Es a gömb feltartóztathatatlanul zsugorodott. Mérleget vásároltam, érzékeny patikamérleget. Éjjelenként, gondosan zárt ajtók védelmében, méregettem. Ha milligrammokkal is, do állandóan csökkent a súlya. Kétségbeesett gondolatok cikáztak bennem. Mint Balzac Szamárbőre ... Ha elfogy. Vele pusztulok. Orvoshoz mentem, tüzetes vizsgálatra. — Mester, ön olyan egészséges. mint... Gondolkodott a hasonlaton, én egészítettem ki a mondatot: — ... mint a makk. — Igen, igen, de ... Mi az a makk? Valamelyest megnyugodva tértem haza. A pálmák barátságosan integettek, az ég kéken szikrázott. — Szamárbőr?! Ugyan1 Rémlátás! Utánam néztek a járókelők Hangosan beszéltem és — magyarul. Még kell bolondulni. De ha nem „szamárbőr”, es nem életem mutatója, akkor mi ez a titokzatos gömb? Hogy nem egyszerű daganat, azt már bizonyosan tudtam. Szamarak az orvosok! Az íróasztal mellett rádöbbentem. — Hát persze! A tehetségem! Iréné bekukkantott: — Szóltál? — Én? Nem. — Akkor jó. Jó? Dehogy jó! Mihez Jogok, ha ez, innen, a kezem alól elfogy, elillan, a semmibe vész?! Válogatni kezdtem, Nem a témákban, nem. Mindegy, mit írok, minden sikerül, veszik a kiadók. ltja, ha valaki a szó szoros értelmében marokba ragadhatja a tehetségét! A felkínált honoráriumok szerint válogattam a megbízásokban. — Háromezer? Nem írom meg. —' Tizenkétezer? Kérem alássan, egy hét, három nap, egy óra múlva szállíthatom. De a gömb zsugorodott. Pedig már nem tartottam az íróasztal tetején. Csak akkor vettem elő a széfből, ha dolgoztam. k Óvatosan, vigyázva ... Iréné nem értette, miért féltem úgy ezt a „vacakot”? Neki ez vacak! De szólhattam? Kimeredt szemmel, dideregve néztem. Éreztem, hogyan lesz kicsinnyé, majd parányivá az, ami nékem legdrágább. De közben írtam, mint a gép. És a gömb már csak morzsányi volt. Egyik reggel várakozva nézett rám Iréné. Kedvesebb volt, mint máskor, lágyabb. odaadóbb. Nem tudtam, mit akar, nem is nagyon akartam tudni. A gömbön járt az eszem: — Már csak egy és negyed gramm az egész — hajtogattam magambah. — Egy és negyed gramm ... De Iréné megszólalt: (Takács Zoltán rajza) — Tudod, milyen nap van ma, szépségem? — Milyen? ■ — Nagy nap, te drága! Ma öt épe jöttem fel hozzád először. Megcsókoltam. — Ugye megfeledkeztél róla, te csúfság? Tiltakoztam. — De, de megfeledkeztél! Nem vettél nekem semmit! — Persze, mert nem tudtam, mit szeretnél. Hisz mindened megvan. — Mindenem? — Hát nem? — Tudod, hogyan jöttem fel hozzád éppen ma öt éve? — Nos? — Gyalog. — Igenis, gyalog. Pedig már 12 ezerért kapni egy Alfa- Romeót. Tizertikétezer ... most mindegy... És előszedtem a bársonnyal bélelt dobozt. Óvatosan rátettem ujjam a gombostüfejnyi- vé lett gömbre és írtam. Tizenkétezerért. És egyszerre ... Egyszerre éreztem, hogy a bársony, a fehér, lágy anyag van csak az ujjam alatt. / ria tulajdonosának már az indulás korai időszakában az volt a célja, hogy a fiatal, modern, haladó szellemű ifjú művészek alkotásait Vigye a közönség elé. 1930-ban Kárpáti Aurél rendezett gyűjteményes kiállítást Derkovits képeiből, grafikáiból. A kiállítást megelőzően Kárpáti Aurél. Tamással együtt, felkereste a művészt újpesti otthonában. Mindketten már régebben ismerték Derkovits körülményeit, de' amit ott láttak, valósággal elképesztette őket; A helység legkülsőbb utcájában, valahol a szélen, lakott a mester, az udvar há- tulsó részében levő ól mellett, a szoba-konyhás lakásban, vagy inkább kamrában. Az arca most is feldúlt, sápadt, megviselt volt. Kérték, mutassa meg munkáit. Derkovits vonakodva szedte elő „furulyádban levő vásznait, közöttük papírlapokra festett akvarelleket is. Az egyik, később híressé vált képének —•- amelyet már olajba festett —■■ a „Gond”-nak volt a kicsinyített mása, akkor még eredetije, a másik a „Dinnye evő"* Derkovits rövid időre elhagyta a szobát, akkor Kárpáti suttogva mondta, látva * szörnyű helyzetet: — Itt nem lehet a pénzre várni a kiállításig, de még holnapig sem, sőt egy pillanatig sem... Derkovits bejött, további képeket mutatott, amelyek forró hevületben, izzó szenvedélyességgel örökítették meg a magyar proletariátus életét, megalázottságát, * az éhezést, a ruhátlanságot. a nyomort, amelyből magának a művésznek is bőségesen volt része. Derkovits az elkeseredés, fájdalom és meghason- lás élő szobraként állt előttük,, Tamás nyomban megvásárolt három kisebb méretű akvarellt, s azzal búcsúztak el. hogy Derkovits sietősen ösz- szeállítja a kiállítás képeit. Ám újra óriási bajjal találkoztak. A nyomorgó művész magánszemélyeknek elzálogo- sította remekeit, s így azokat %meg kellett keresni, azután ^meg visszaváltani. Ez nem volt ^könnyű feladat. A Tamás Ga- ^ léria azonban ezt is megoldotta. Megrendelte a „Gond“ cí- ^ mű képet, nagyméretű olaj- ^ ban, és ennek az árából Der- ^ kovits már ki tudta /váltani 2 képeit, és a kiállítási terem- á be tudta vitetni vásznait. y Kárpáti és Tamás ezek $után már joggal gondolhatta, ^ hogy most már minden ne- ^ hézségen túljutottak. Derko- ^ vits mégis napokon á,t szót- ^ lanul járt-kelt, alig beszélt, s ^ ha szóltak hozzá, röviden, durcásan felelt. Végre- is Kár- ^ páti Aurél egyenesen meg- í kérdezte: y ^ ' — Mondd, édes Gyulám, mi ^ a bajod tulajdonképpen? . . . Ekkor kiderült a „sérelem’1, í amely Derkovitson esett. Kár- 2 páti a kiállítási katalógus mű- í vészi ihletettséget lehelő előszavában — amely hű tükre ^ volt Derkovits harcos, lefoj- 2 tott izzású látásmódjának és ^ művészi ábrázolásáA*ák — a j! többi között azt is írta. hogy í Derkovits nemcsak festő, de | — költő is .; . ^ Senki sem értette, hol itt ^ a sértés. Faggatták, míg vég- ^ re Derkovits kínlódva, nagyon í nehezen megmondta: y — Ne hasonlítgass te en- ^ gem a költőkhöz ;.. 1 Óriási kérdőjellé vált a ^ kiállítási terem. ^ És most már halkan, csen- í desen folytatta az öntudatos, ^ magabiztos, vérbeli művész: y — No, igen. Mert a költők a Cehegekben járnak, én pedig ^ nagyon is a földön, a valóság ^ útján élek és dolgozom ;;. | pedig Kárpáti Aurélnak 2 volt igaza. Mert ahogyan ^József Attila festő volt költői j ábrázolásmódjában, vagy í Dosztojevszkij regényeiben, 2 ugyanúgy forgathatta volna a 2 tollat a minden ízében mű- | vész: Derkovits Gyula is.;: f. ' Vásárhelyi Júlia V Pedig az utolsó mondat még 2 hiányzott. Egyetlen mondat. De hiszen már benne volt! í A fejemben! A nyelvemen! $ Az ujjam hegyén! A toliam- ban! Éppen csak le kellett $ volna írnom! i, Minden erőmet megfeszi- % tettem, mint a súlyemelő sza- % kításkor. Halántékomon har- Z; sányan dobolt az ér. Sajgóit $ az ujjam, ahogyan a tollat. szorítottam. De az csak esi- korgott a papíron. Képtelenség! Az utolsó $ mondatot már nem tudtam % leírni! £ Eleinte jöttek volna még ^ fakó, erőtlen szavak, később t azok is visszabújtak odúikba. í Nem ment. í 5 Azután próbálkoztam sok 2 mindennel. 2 A Kristálygömböt vásároltam 2 és elefántcsontgolyót. Később % diófából és nylonból eszterga- $ lyoztattam valami hasonlót % ahhoz, ami... amit... ^ Végül már csak gittre tel- % lett. | Hiába. Elfogyott, eltűnt, | megsemmisült. Végleg és visz- 0 szavonhatatlanul. ^ Eladtam. í í Es milyen olcsón! /.
